2011. június 30., csütörtök

Egerszalók 2011 - Család, család, család



Helyettem beszéljen Egerszalók honlapja: http://szalokitalalkozok.hu/


A levél:
Mottóink:
„Férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27)
„Senki sem sziget.” (Thomas Merton)

Isten örök gondolata a közösség: férfi és nő egysége,
hogy emberek szülessenek,
hogy a szeretet tudjon virágba borulni,
hogy az egyének személyiséggé érjenek.


Minden egyes ember megismételhetetlen csoda: már „koncepcióként” is a Nagy Alkotó, Tervező Intelligencia megvalósítható eszméi között. Amikor Ő létbe hív bennünket, akkor bekódolunk a teremtett anyag világába. Az X, Y isteni álom: én, te ragyogunk fel.

- A kicsiny magzat máris belép egy nagy közösségbe, hiszen kialakuló, örökölt gén-állományában őseinek személyes és közösségi tulajdonságai adódnak tovább. Ez a híres DNS hagyaték.
- Mikor aztán az anyaméhből kikerül, új, úgynevezett „szociális méhek” lakója lesz. Ezek közül a legelső az apa és az anya által fémjelzett család.
- Nagyon nem mindegy, hogy mi történik a családban. A lélektan tud értékadó és értékfosztó fórumokról, melyek legfontosabbja a személyiség kibontakozásának szempontjából szintén a család.
- Hogyan kell egy családot értékadó közösséggé varázsolni? Önmagunkat, (elsősorban a szülőknek szól ez az igény), kell értékhordozó és értéksugárzó lényekké alakítani, akik önmagukban is egységesek, nem tudathasadt, függő, bizonytalan egzisztenciák.
- Mikor beszélhetünk egységes családról? Akkor lehet egységes családról beszélni, ha az apa és anya helyén van. Ha ők egységteremtők, „disszonanciaszüntetők” és szerethetők.
„Szüleim külön élnek, de tulajdonképpen se apám, se anyám nincs.” – panaszolta egy 19 éves egyetlen lánygyermek. Ha hiányzik az édesanyák mosolya, ha a nő elközönségesedik, ha az örök nőit nem varázsolja az övéi elé: kihűl a családi fészek melege és ezáltal a világ is elridegül. Erős akaratú, a jég hátán is megélni tudó ember azokból a gyermekekből lesz, akiknek édesapja példaképpé tud lenni. Akiknek apja mumus otthon, rosszul bánik az anyával (feleséggel), ott a gyermekeken a gyenge akarat jelei mutatkoznak előbb utóbb.
- A család legyen értékgyűjtő fórum. Korunkban túlárad az információk sokasága. Személyeknek, közösségeknek, de legfőképpen családoknak a befogadó „apparát” mellett rendkívül szüksége van ún. szűrő „apparátra” is. Igen nagy intelligenciát igényel az információk kiválogatása és az igazi értékek megtalálása. Ebben a nagy feladatban az egész családnak részt kell vállalnia.
Az idei szalóki találkozó időpontja:

2011. július 13. 15.00 órától - július 17-én 12.00 óráig.

Magyar fiatalok! Ternyák Csaba érsek atyával hívunk, és nagyon várunk titeket!
Szeretettel: Lajos atya

2011. június 29., szerda

Szex mint szükséglet ?

Amikor a tisztaság fogalmáról írtam, sokat forgattam a Biztos út könyv erről szóló részét. A könyvben olvasható egyik ezzel kapcsolatos kérdést és a választ kimásolom ide, mert a papokról, szerzetesekről írt rész a végén (amit dőlt betűvel szedtem) adta a gondolatot az előző bejegyzéshez.

Kérdés: A tisztaság mást jelent különböző életkorokban, élethelyzetekben?
Válasz: Bizonyos értelemben mindenki számára ugyanazt is jelenti: felismerjük, és tudomásul vesszük saját nemiségünket és szexuális adottságainkat, és az életkorunknak és élethelyzeteknek megfelelően, az ajándékozó szeretet céljaira használjuk fel azt. Az ember akkor találja meg boldogságát, ha ajándékul tudja adni magát. Ez vonatkozik egész emberségünkre, személyiségünkre, és a nemiségre és szexualitásra is, amelyek emberi valónk lényegi elemei.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a tisztaság és a szexualitás minden életkorban mást jelent; és mást jelent egyes élethelyzetekben is. Más feladatot jelent a serdülő, a jegyes, a házas vagy a pap számára. Hogy ki-ki saját életkorában, helyzetében és saját nemi adottságaival haladjon az ajándékozó szeretet útján, és keresse mi Isten terve róla, élete jelen pillanatában. A serdülők feladata, hogy felismerjék most ébredező szexualitásukban Isten szép tervét.

Isten a papokat és szerzeteseket is férfinek vagy nőnek teremtette. Az ő tisztaságuknak is van egy sajátos jelentése: teljes férfi vagy női valójukban (nemi adottságaikkal együtt és azt is felhasználva) adják át magukat Istennek: és embertársaik szolgálatára. (BÚ 62.o.)


Az előző bejegyzés kapcsán érkezett egy nagyon jó, jogos és fontos megjegyzés. A szexualitás szót használtam, miközben a szex szóra gondoltam. A szexualitás ugyanúgy szükséglet, mint az étel vagy az ital. A szex, mint aktus, nem szükséglet. (Visszamenőleg javítottam a szexualitást szexre, hogy ne maradjon hiba.) S hogy mivel jelent többet a szexualitás mint a szex, ahhoz idézem Nyikoláj mondatait. Ennél világosabban és tömörebben nehéz lenne megfogalmazni:

1. A szexualitás sokkal többet jelent, mint szexuális aktust. A szexualitás, a nemiség megélését jelenti, ami folyamatosan jelen van az életünkben, és megmutatkozik a gesztusainkban, viselkedésünkben, hanghordozásunkban is. Férfiként vagy nőként máshogy viszonyulok egy férfihez vagy nőhöz, mégcsak hozzá sem kell érnem. Ebben az értelemben a szexualitás ugyanígy szükséglet, mint az étel vagy az ital.

2. A szerzetesek nem a szexualitásukról mondanak le, hanem arról, hogy azt házasságban éljék meg. Ők a szexualitásukat egy szublimált formában, egy egész közösség javára élik meg. Egyébként szerzetesnek nem is vesznek fel olyan embert, aki szervileg vagy pszichésen sérült a szexualitásában. Nekik éppúgy szükségük van a szexualitásukra, mint bárki másnak, ez az ember ugyanolyan természetes meghatározottsága, mint az, hogy a testének szüksége van táplálékra, mozgásra stb.

Köszönöm a segítséget, Nyikoláj!

2011. június 27., hétfő

Fogalmi tisztázás

Az evés és ivás természetes dolog és ugyanakkor szükséglet is. A szex ugyanolyan természetes dolog, mint az evés, és az ivás, de nem szükséglet. Ha a szex szükséglet lenne, akkor papjaink, szerzeteseink életformájának nem lenne létjogosultsága (de van, áldás is van rajta, adjunk hálát értük), az önként vagy nem önként választott egyedülálló emberek pedig nem élhetnének teljes értékű, boldog életet. Ami nem így van.

Az ember éhen és szomjan halhat, de "szexen" halni még nem hallottam senkit...

2011. június 26., vasárnap

Vak tyúk...

A nap mottója:

"Manapság nem a nagy Őt, hanem a nagy Ént keresik az emberek. Igen, félre mindent, az tegyen boldoggá, ha Őt boldoggá teszem. Ha ez működik oda-vissza, más nem is kell."

(forrás: Meglepetés című női magazin 10-12 évvel ezelőtti száma)

2011. június 25., szombat

PEA nélkül boldog házasság? (5) - Személyes történetek

Két további történetet osztunk meg veletek arról, hogy fantasztikus a mindent elsöprő, őrült szerelem érzése, de van, hogy nem az jelenti a boldogságot hosszútávon.

"Annak idején sokat tipródtam magamban, mikor megismerkedtem a férjemmel. Elemezgettem a saját érzéseimet, vágyaimat, de nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy szerelmes vagyok-e vagy nem. Szerettem vele lenni, elég volt rágondolnom, és máris spontánul mosolyogtam, sokat álmodoztam róla, láttam magunkat x év múlva együtt, stb. A szerelem testi tüneteit azonban nem 1000 fokon éltem meg. Volt, hogy összeszorult a gyomrom, meg hevesebben dobogott a szívem, de nem annyiszor, amennyire számítottam a Vavyan Fable könyvek meg szerelmes regények olvasása után. Meg ott volt a legjobb barátnőm, aki viszont a legPEÁsabb szerelmet élte át éppen, amit az élet adhat. Minden tünet ott volt neki, intenzíven és borzongatóan. A mennyet és a poklot élte meg, naponta többször váltva is attól függően, mi történt épp közte és szerelme között. Ehhez képest amit én testileg megéltem, az nyamvadt utánzása volt a könyvélményeimnek meg a barátnőm szerelmének. El is bizonytalanított keményen, hogy most akkor ez szerelem vagy nem. Meg hogy hosszú távon merhetek-e alapozni egy kapcsolatra, amely nem olyan borzongató testileg mint a regényekben. Minden klappol, hihetetlen mélységeket élünk át, jó csapatot alkotunk stb. Reálisabb, mélyebb a kapcsolat, van távlata, de nem annyira borzongatóan test-izgalmas, mint álmodoztam. Aztán döntöttem mellette... Jól tettem : ) "

Na igen, az engem személyesen ismerők valószínűleg rám ismertek ebben a tapasztalatban : )

Az általam valaha látott legPEÁsabb szerelmet átélő, legjobb barátnőm a másik példa. Volt szerencsém(?) végigasszisztálni azt a bizonyos, több mint négy évig tartó kapcsolatot a kezdetektől a végéig. Aztán azt a több évet, amíg a barátnőm a roncsaiból újra építette magát és az életét. Első kézből láthattam, mennyire erős lehet a testi kapcsolat-indikálta oxitocin kötődés, és mit okoz, ha erőszakkal elszakítják. A szakítás szó szerint egyik percről a másikra történt a fiú részéről. Derült égből villámcsapás. Barátnőmnek annyira megterhelte a szervezetét (és így utólag megértve), és a hormonrendszerét a hirtelen változás, hogy már akkor úgy gondoltam, nem valószínű, hogy a szervezete kiteszi őt még egy ilyen PEA-őrületnek, mert egy újabb ilyen szakításból egészségesen nem kerülne ki. Sokat imádkoztam érte akkoriban, hogy "ép ésszel", lelkileg egészségesen jöjjön ki ebből, és le tudja zárni.
Aztán találkozott valakivel, aki egyike azoknak a "ritka tisztességes fiatalembereknek", akit minden anya elképzel a lányának. Ahogy előre sejtettem, barátnőm részéről nem rózsaszín szemüveges, lebegő szerelem volt, hanem egy hosszú idő alatt kialakult, letisztult, egymás szeretetén és tiszteletén alapuló kapcsolatba lépett bele. Ott állhattam mögöttük az egyházi esküvőn azzal a belső bizonyossággal, hogy nem rontják majd a házassági statisztikákat.
PEA nélkül, de mindennapos oxitocin-lökettel. És láttam a barátnőmön, hogy igazán szerelmes... PEA nélkül...

Ha összehasonlítanám a két kapcsolatot a "4 ÉRETT-ségi" kritérium alapján, egyértelműnek tűnik, melyikből születhet sírig tartó, boldog házasság.

1. ÉRETT kor - barátnőm részéről igen, párjáéról nem <-- --> mindketten igen

2. ÉRETT személyiség (önismeret, felelősségvállalás, áldozatkészség, jövőkép stb.)
barátnőm részéről sokkal inkább, párja részéről legtávolabbról sem <-- -->mindketten igen

3. ÉRETT kommunikáció - "lájtosabb témák" fullra jól, komolyak egyáltalán nem <-- --> igen

4. ÉRETT kapcsolat (egymás ismerése, hibáinak elfogadása, távlatok, másik boldogságának keresése stb.) - határozottan nem <-- --> határozottan igen

És ez utóbbi -barátnőm részéről - kezdeti PEA-löket nélkül alakult ki. Egészen más dimenziója volt az "Én annyira szeretem őt" kifejezésnek mindkét esetben.


Félreértés ne essék, nem vagyunk PEA ellenesek. A legtávolabbról sem. Nem állítjuk, hogy nem kell vonzódás, nem ítéljük el, akinek van, csak azt hangsúlyozzuk, hogy nem feltétlenül ez a legfontosabb alap, amire építeni kell a házasságot. A PEA átlag 18 hónapig van jelen, aztán eltűnik, és nélküle kell boldogulni egy életen át. A PEA átadja a stafétabotot az oxitocinnak. De a célba akkor is biztosan bejuthatunk, ha csak az oxitocin hordozza a botot...


2011. június 23., csütörtök

PEA nélkül boldog házasság? (3 ) - Személyes történetek

Ibolya már megosztott velünk tapasztalatokat, akkor a szakítás témakörében. Most a mindent elsöprő szerelem oldaláról meséli el a történetét:

"Két fiúval jártam, mielőtt rátaláltam a férjemre, akivel 2 éve élünk boldog házasságban.
Az első kapcsolatban meglehetős érzelmi deficittel küzdöttem. A fiú teljesen más férfiszerep-mintával rendelkezett, mint én, gyakran úgy éreztem, hogy irányít engem. Úgy gondoltam, (és gondolom most is), hogy a házasságban a két fel egyenrangú, csak más a szerepkor, ő meg úgy, hogy ő irányít, én meg követem. Bár ő is hangoztatta, hogy egyenlő felek kell legyünk, nem úgy csinálta. Néhány év után sikerült kilábalni ebből a kapcsolatból.

Gondoltam, másodszorra nem rontom el, és olyat keresek, aki igazán megért. Ekkor kezdtem felfigyelni egy másik társaságbeli fiatalemberre -aki fiatalabb is volt nálam. Én 24 voltam, a fiú 21. Csodálatos kommunikációs készségével, művészi hajlamaival és humorával figyelemre méltó jelenség volt, így szinte azonnal levett a lábamról. Ráadásul kereszténynek vallotta magát. Gondoltam, nála majd megértésre talál a házassággal és nemi élettel kapcsolatos elhatározásom is -ti. hogy majd csak a férjemnek adom oda magam teljesen. Ez a nézetem a PEA hormon hatására néhány hét alatt háttérbe szorult (tömény lila köd borította a világot). Különösen, hogy nem állt mögöttem olyan közösség, vagy legalább egy ember, aki ezt hasonlóan gondolta volna. 3 hónap alatt hál'Istennek nem sikerült a teljes egymásnak adottsághoz eljutni, de alaposan hergeltük-izgattuk egymást. Ha tovább tart a dolog -én annyira szerelmes voltam- biztos, hogy "elfelejtettem" volna az elhatározásomat.
Három hónapig együtt jártunk, én gyakorlatilag a föld fölött néhány méterrel. Egy idő után kezdtem érezni, hogy valami nem olyan, mint régen. Fontosabbak neki a barátai, már nem olyan lelkes, amikor találkozunk, így rákérdeztem, hogy valójában együtt járunk-e még. A válasz egy határozott talán volt, így nekem kellett kimondani a végső szót nagy sírás-rívás közepette.

Ez a fiú nagyon fiatal volt, még éretlen személyiség. Valóban nagyon kedves ember, de még nem lett volna szabad komoly kapcsolatra lépnie.

Az én fájdalmam másfél-két év alatt múlt el teljesen - most már tudom ennek hormonális hátterét is: a PEA ennyi ideig termelődik az ember szervezetében. Ez az időszak nagyon megterhelő volt érzelmileg. Valódi képzelgések, normális ésszel őrültségnek tűnő tervek halmaza, valódi gyászérzés lett úrrá rajtam a szerelmi bánatban.

Ennek az időszaknak végén kezdtem együtt járni azzal az emberrel, aki mellett megtaláltam a helyemet, és most már a férjem. A szervezetem valószínűleg úgy látta jónak, hogy ebben az időszakban ne kezdje el újra termelni a szerelemhormont, mert az már nagyon megterhelő lenne (így is több kilót fogytam). Ehelyett egy kedves közös ismerősünk hozott össze minket, és a 8 hónappal későbbi döntéshez sem volt szükség a PEA-ra -ekkor jegyeztük el egymást.

Megtapasztaltam, hogy nem a szerelem teszi boldoggá az embert, hanem az életre szóló elköteleződés. Az ehhez vezető utat segítheti a szerelem, amely lebontja a falakat két ember között, s amely nem való másra, mint hogy egymáshoz vezesse őket."

2011. június 22., szerda

PEA nélkül boldog házasság? (2)

Régen faluhelyen a kutya nem törődött azzal, hogy van-e kémia a két fiatal között, akiknek a birtokegyesítések miatt össze kellett házasodni. A módosabb fiatalember szülei sem azt keresték a lányok között, aki szemrevaló és szép pár lennének a fiúkkal (a mai ideálisnak kiáltott csontsovány lányok labdába se rúghattak volna), hanem hogy milyen talpraesett gazdasszony válhat belőle, vagy mennyire bírja majd csípővel a gyerekszülést. Hogy lehet az, hogy nem egy pár visszanézve mégis boldog házaséletnek vallotta a sajátját? Bizonyos kultúrákban ma is él a házasságközvetítés intézménye, és nem egy házasság ugyancsak sikeresnek és boldognak mondható. Pedig annak aztán köze nincs a PEÁ-hoz. Van tehát sok házasság, ami PEA nélkül jól működik, de rengeteg kapcsolat, ami az intenzív PEA élmény ellenére sem jön össze. Hogy van ez?

Azt hiszem, ebben is átestünk a ló túlsó oldalára. Régen a szerelmet, mint érzelmet nem igazán vették figyelembe (főleg a magasabb társadalmi körökben), "majd megszokják egymást"-felkiáltással. Nem volt ideális a szitu. De senki ne mondja nekem, hogy ma sokkal jobb és kiegyensúlyozottabb a helyzet. Ma a szerelem mindenhatóságát hirdeti a világ, a magazinok, könyvek, filmek. És ez a szerelem örökké lángol; ha mégsem, tovább kell keresnünk, amíg újra lángolni nem kezdünk. Ez a szerelem. Ha nem lángolsz, nem borzongsz, nem érzed a mennyországban magad, akkor nem vagy szerelmes (már) és az nem kapcsolat. Azonnal ki kell lépni.

Mit csinál a PEA tehát? Jó repülőstartot ad, segít két embernek áttörni a közöttük levő falat, segít kilépni magukba zártságukból, hogy nyissanak a másik felé, borzongatóan jó érzéssel áraszt el átmenetileg, gyönyörű emlékekkel lesz gazdagabb az ember és... nagyjából ennyi. Ezen kívül nem sokat tesz ahhoz hozzá, hogy egy házaspár egy életen keresztül kitartson egymás mellett, és ne tortúrának fogják fel. Maradandó köteléket nem okoz, arra ott az oxitocin. Mit ad akkor? A jelenben borzongást, izgalmat, és végül szuper emlékeket. "Sohasem felejtem el azt, amikor először hozzáért a kezed a térdemhez!" " Annyira borzongató volt az első csók, emlékszel?" "A 100 szál vörös rózsa emléke, amivel megleptél 2001.01.14-én örökké mosolyt csal majd az arcomra!" stb.

Ezek az emlékek nagyon fontos részei egy kapcsolatnak, de nem ezek tartanak össze két embert. Illetve ha ezek tartanak össze, az rég rossz. Képzeljünk el egy kihűlt kapcsolatot, vagy válófélben levő házaspárt. Ezer százalék, hogy gyönyörű emlékeket gyűjtöttek együtt, de a keserédes nosztalgiázáson túl nem sokat ér. Az emlékek megmenteni a kapcsolatot csak egy Harlequin újságban tudnak.

Óvatosan írom, amit írok, mert istenkáromlásnak tűnik a mai világban ilyet írni. A jó házasságot elsősorban nem az határozza meg, hogy milyen fokon égtek a párok a kapcsolat elején. Inkább az, hogy mennyire illenek össze, mennyire törekednek nap mint nap megőrizni a szerelmüket és szeretetüket egymás iránt, mennyire jól tudnak kommunikálni, mennyire törődnek egymással, mennyire áldozatkészek a másik boldogságára való törekvésre stb. Mennyire ápolják a kapcsolatukat gondolattal, szóval, cselekedettel és el nem mulasztással...

A PEA időszakban könnyű áldozatot hozni a másikért, a PEA szárnyakat ad. Utána már "szeretetbe" kerül, nem lendületből megy. A mai ellustult világban, ahol mindent készen kapunk, használunk, és eldobunk, nem dívik az, hogy megküzdjünk valamiért. Talán ez is oka a rossz házassági statisztikának. A jó házasságért meg kell dolgozni a PEA után is. Amikor már két lábbal a földön jár a pár, nem a PEA viszi őket a vállán, küzdeni kell a kapcsolatért. De küzdeni, áldozatot hozni ma már nem trendi...

Zárszó: ha házasságról van szó, ne a PEA-élmény intenzitása legyen a döntésünk alapja. Mellesleg valakinek olyan a biológiája, hogy jobban ki van téve kémiának, valaki kevésbé. Nem mindig az a szerencsés, aki intenzívebben érez...


Holnap személyes történeteket rakok fel a témában. Kérlek, ragadjatok billentyűzetet, és írjátok meg, ti hogy éltétek meg a PEA - korszakot az életetekben. Egy példa ezer szónál többet ér...

2011. június 21., kedd

PEA nélkül boldog házasság? (1)


Ismétlés. PEA (phenil-etil-amin)="szerelemhormon" --> átlag 18 hónap lebegés (kábítószerjelleg), szerelem testi tünetei, intenzív érzéshullámok, 1000 fokos égés, szerotonin (normálissághormon) a padlón, minden pár esetében az összhang, összetartozás, tökéletesség illúziója, "ilyen szerelmet még soha senki nem élt át"-meggyőződés, borzongás stb.... átlag 18 hónap után (PEA termelődésének leállta után) pedig reális kép arról, ki a másik, hol tart a kapcsolat, hogyan tovább

Kb. ez az, amit a PEA okoz. Kiben kevésbé, kiben jobban, alkat és szervezetfüggő. Ez az, amire minden ember vágyik, ami a szerelmes regényekben és filmekben örökké tart, vonzó, és mindenki át akarja élni. Ez az, ami összetart két embert egy életen keresztül békében, szeretetben, boldogságban?

Kell a PEA? Anélkül nem lehet tartós házasságot kötni? A PEA garantálja, hogy a kapcsolat hosszú távú lesz? Lehet boldog a házasság, ha az egyik fél nem ilyen fajta szerelemmel szereti a másikat? Lehet boldog egy előre elrendezett házasság?

Kérdések, kérdések, kérdések...

Ti mit gondoltok? Vélemény? Tapasztalat?




(Képmagyarázat: PEA angolul borsót jelent)

2011. június 20., hétfő

Hogyan neveljük tisztaságra gyermekeinket? (2)

A tisztasággal kapcsolatos gondolatokat ezzel szeretném kiegészíteni még. Aztán szívesen hozzátenném a Ti gondolataitokat, tapasztalataitokat is... Érdemes elolvasni még Böjte Csaba gondolatait a témáról, egy másik megközelítést alkalmazva.

Nagy a felelősségünk nekünk szülőknek (meg később a nevelőknek, tanároknak), hogy úgy ismertessük meg a gyermekeinket a témával, hogy felismerhessék Isten teremtésének szépségét benne. A szexualitásról beszélni gyermekeinkkel, fiataljainkkal megfelelő keretek között, a téma szentségét tiszteletben tartva nemhogy nem bűnös dolog, hanem egyenesen szabad, sőt, kell is. Nem tabu, de jól el kell találni, hogyan, mikor és mit kommunikálunk róla. És azt mondanom sem kell, hogy ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, a saját szexualitásunkról alkotott képünknek helyesnek kell lennie. (Vö. a tisztaság definíciójával: felismerni, elfogadni Isten tervét a szexualitással kapcsolatban, és életre váltani azt. Akár él valaki szexuális életet, akár nem.)

Kevés dolog van, amiben a véglet a helyes. Általában az arany középutat kell választani. Gyermekeink szexuális nevelésének mindkét véglete rossz. Pár éve (a gender ideológia előtörésének köszönhetően) Németországban valamelyik minisztérium (!) kiadott egy kiadványt, amit a szülők körében kívántak terjeszteni. A cél nemes volt: egészséges szexualitásra nevelni a felnövekvő generációt. Az eszköz kevésbé: a szülőknek már csecsemőkortól kezdve (!) szexuális örömben kellene részesíteniük gyermekeiket, s megtanítani gyermekeiknek az önkielégítés módszereit. Így azok egészséges módon tudnák megélni szexualitásukat... No comment.

A másik véglet az, ha egy gyerek nem kap egészséges képet a testről, szexualitásról, ha szégyenérzetet társítanak a szexualitásával kapcsolatban, ha tabu-témaként kezelik. Vannak szülők, akik megijednek és nem tudnak mit kezdeni azzal a teljesen természetes dologgal, hogy a gyermekek kiskorukban (2-3-4-5 évesen) felfedezik a saját nemüket (Jé, te kisfiú vagy, én kislány), a legfontosabb testi különbséget. Ezt rosszul lereagálva ("erről nem beszélünk, ez piszkos dolog"), könnyű kisiklatni egy gyerek későbbi egészséges szexuális életét. Kemény munka lesz később kidolgoznia magából ezeket a rossz beidegződéseket.

Tanítsuk meg a gyermekeinknek azt is, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. A nőt nőnek, a férfit férfinak. Nőiességünket, férfiasságunkat meg kell élnünk, nem szabad elfojtanunk valami helytelenül belénk nevelt/ivódott gondolat miatt, mert ezzel együtt teljes csak az élet. Ha elfojtjuk, az visszaüt testileg (betegség), lelkileg (pszichés problémák). Ne fojtsuk el azt, ami Istentől van!

Fontos kitétel: A nőiességünk, férfiasságunk megélésének nem kizárólagos módja a szexualitás aktusa! Vannak férfiak és nők, akik Istennek szentelik életüket az emberek szolgálatára. Papok, szerzetesek, szerzetesnők. Az, hogy nem élnek szexuális életet a szó fizikai értelmében, az nem azt jelenti, hogy nem élik meg a nőiességüket, férfiasságukat. Nem egy kedves nővért ismerek, akiről azt gondolom, hogy ízig-vérig nők. Tisztában vannak önmagukkal, boldogok. Ízig-vérig nők, bár nem élnek házas életet. És ugyanez elmondható sok papunkról, szerzeteseinkről. Vezetnek, irányítanak, tanítanak, példát mutatnak, támogatnak. Ahogy azt egy igazi férfi teszi...


Zárszó: NE bízzuk ezt a feladatot a kortársakra, tanárokra, vagy az internetre...


Érdemes elolvasni a cikket. 2007-es (!), de még mindig aktuális. Sajnos.

2011. június 19., vasárnap

BLOGTÉRKÉP

Kedves új és régi Olvasóink!

Természetesen érdemes a blogot végigolvasni a kezdetektől mostanáig, és követni a majdnem naponta megjelenő új írásokat, (és újra és újra olvasni a cikkeket), de ha specifikusan szeretnétek valamiről olvasni, akkor itt egy kis segítség:

a fő cikk:

mi történik, ha egy fiatal a párjának felveti a tiszta együtt járást:

meddig mehetünk el:

válasz arra a tisztaság ellen való érvre: mi van, ha nem lesz jó a szex?

a párkapcsolat csalhatatlan tesztje:

nagyon jó hasonlat

papok mint házassági tanácsadók:

mi van a fizikai össze nem illéssel: érv a házasság előtti szex mellett?


cikksorozatok (a címkék gyűrűs kép alatt találhatók):


2. szakítás:

3. kérdések-válaszok

4. Házaspárok tanúságtétele

5. szerelem hormonális háttere: (hogy bizonyítja a tudomány, hogy Isten monogámiára tervezett minket)

Ha van, és miért ne lenne, 40 percetek, videón megnézhetitek, ahogy a témát kutató orvosnő előadást tart a szerelem hormonjairól 17-18 éves fiataloknak: http://biztosut.blogspot.com/2011/05/szerelem-hormonalis-hattere-10.html

6. Könyvajánló

7. Olvasóink gondolatai, tanúságtételei:

8. Második tisztasággal kapcsolatos tanúságtételek:

9. Szexuális felvilágosítás:

10. fiataloknak szóló:

11. önkielégítésről

12. tudomány oldaláról a szerelem agyi háttere (írása folyamatban)

13. együtt járók tanúságtétele

14. levelesláda

Örömmel válaszolunk minden kérdésre, mindenkinek a véleményére nyitottak vagyunk.
Ezer szónál 1 példa többet ér, így buzdítunk mindenkit, hogy írja meg saját tapasztalatát a témával kapcsolatban (tiszta együtt járás, és azok tanulságai, "világi" együtt járás, és azok tanulságai...), amit közzétehetünk, hogy mennél több emberhez eljuthasson.

email-címünk: biztosutblog@gmail.com

2011. június 18., szombat

Test a lélek ellen?

A tegnapi bejegyzésre érkezett egy komment arról, hogy az tette kerek egésszé a tisztasággal kapcsolatos előző gondolataimat. Ahogy kavarogtak bennem a tisztasággal kapcsolatos tanítások, gondolatok, tapasztalatok, úgy éreztem, hogy még egy dologról kell írnom, mert bököd belülről valami ezzel kapcsolatban. A belső hangra pedig érdemes odafigyelni.

Gyors kérdés, gondolkodás nélkül vágd rá magadban a választ: melyik a felsőbbrendű, a test vagy a lélek?

Igen, a helyes válasz az, hogy egyik sem felsőbbrendűbb a másiknál. Az ember test és lélek egysége, mind a lelkünk, mind a testük Istentől való, szent.(1)

Az ember könnyen juthat rossz konklúzióra a testtel kapcsolatban. Mint egy rosszul összerakott szillogizmus: az egyház bűnnek tartja a paráznaságot, a paráznaságban a test vesz részt, ergo a test bűnös. Ez nem egyházi tanítás. Tévedés azt mondani, hogy a lélek vágyai szentek, míg a test vágyai, örömei bűnösek. Ez nem Krisztustól ered; ő maga mondta, hogy a gonosz gondolatok, a házasságtörés, a kicsapongás stb. a szívből ered, nem a testből. (Mt 15,19) A test másodrendűségének gondolata, a testi vágyak elfojtása, lenézése egyes görög gondolkodók filozófiájából ered. Platón nyomán több gondolkodó a testet a lélek börtönének tartotta, melynek büntetésből vergődik az emberi szellem, míg vágyaitól meg nem tisztul. Szerintük az ideák világából földre jött léleknek a tisztaság erényét gyakorolva minden meg kell tennie, hogy a földi szennytől elkülönüljön. (Ld. Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez 111.o.)

Tekintsünk vissza a világra, amikor Krisztus tanítása berobbant a köztudatba. Római birodalom, beleimpregnálódott görög filozófia, zsidó hitvilág összekutyulva. Ilyen szellemi örökséggel rendelkeztek az akkor megszületett egyház tanítói, s nem volt könnyű dolguk: Jézus radikálisan új tanítását átlátni, rendszerezni, az addigi tudásban elhelyezni, bizonyos dolgokat felülírni... Nem volt könnyű, nem ment egyik napról a másikra. Az egyház kereste az igazságot, tisztította a hitet a vadhajtásoktól. Az egyházi zsinatok voltak a fórumok, ahol a Szentlélek által vezetett egyház nyilvánosságra hozta az igazságot. A bűnös testről szóló tanítást az egyház eretnekségnek bélyegezte, de sajnos ez a gondolat nagyon mélyen belénk ivódott, és ma is kísért keresztény körökben.

Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtett minket. Hogy lehetne akkor bűnös a test??? Hozhatunk rossz döntéseket a testünk szexualitásával kapcsolatban, amit szégyellhetünk, ami bűntudatot kelthet (joggal), de a tett és a mögötte meghozott döntés az, ami miatt érezzük ezt. A test csak az eszköz volt.

A kereszténység nem szükséges rossznak tekinti az emberi testet, nemcsak lélekburkoló csomagolásnak, hanem örömmel, tisztelettel és felelősséggel tekint rá. (2) Ha már a Szentlélek temploma címet is kiérdemelte, akkor hogy is lehetne szégyellnivaló, bűnös, tisztátalan? Ez egy nagyon régről gyökerező gondolat, amivel le kell számolni.

Felelősséggel tartozunk saját testünk iránt. Isten a testünkkel gyönyörűt alkotott. Szépet, szépre. Szexualitásunk gyönyörű a maga helyén és idejében (hitünk szerint, a házasságban). Érett, keresztény személyiségünkhöz tartozik, hogy testünket ismerjük, elfogadjuk, tiszteljük, és (jól) szeretjük. Semmi szégyellnivaló, ciki, tisztátalan, bűntudatot keltő nincs benne alapjáraton! Ha nem így érzünk testünkkel (nem tetteinkkel, döntéseinkkel) kapcsolatban, akkor kezdjünk mélyre ásni, hol, ki, mi miatt siklott ki a gondolkodásunk, és tegyük helyre!

Őszintén várom a gondolataitokat a témával kapcsolatban.




(1) "KEK: 365 A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test "formájának" kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot."

(2) KEK 364 "Az ember, aki a test és lélek tekintetében egy, testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagvilág elemeit úgy, hogy általa elérjék céljukat és fölemeljék hangjukat a Teremtő szabad dicséretére. Az embernek tehát nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot jónak és tiszteletreméltónak kell tartania."

KEK=A katolikus egyház katekizmusa

2011. június 16., csütörtök

A "tiszta"-ságról

A tegnapi bejegyzésemben azt kerestem, hogy a "tisztaság" helyett találhatnánk-e egy olyan szót, ami kifejezi az utat, amit ajánlunk, anélkül, hogy - akaratunkon kívül - megbántanánk vagy elítélnénk bárkit. Tettem ezt azért, hogy kihúzzam az esetleges tüskéket, amit azok érezhetnek, akik nem így készültek. Maga a szó nekem amúgy személyesen rendkívül pozitív értelmű (ezek jutnak eszembe róla: fényes, folt nélküli, fehér, pozitív...), "belenőttem" a használatába, nem volt gondom vele. Aki személyesen ismer, az tudja, hogy mindig úgy igyekszem kommunikálni élőszóban is, hogy ne bántsam meg a másikat a legkisebb mértékben sem. Ez vezette az ujjaimat tegnap, és vállalom is, amit írtam. Viszont így, hogy kiírtam magamból tegnap ezeket a gondolataimat, nyugodtabb lelkiismerettel merem használni a szót újra. Mert jó szó...

Mit is jelent tehát keresztény értelemben az erkölcsi tisztaság? Ha ennek a lényegét sikerül megértenünk, akkor a tiszta együtt járás, vagy a tisztaság megélése a házasságban ebből majd könnyen megfogalmazhatóvá válik. A mai világban kissé összekeveredett a fogalom, fontos tisztáznunk, miben is áll. Nem egyenlő azzal, hogy nincs szex (=testi egyesülés) a házasság előtt, egyébként mindent szabad. Más, és sokkal több.

Nagyon tömören megfogalmazva az a "tiszta" ember, aki felismerte életében Isten szép tervét a szexualitással kapcsolatban, és ennek megfelelően él.

Miben áll Isten szép terve? A szexualitást ajándékul adta nekünk, mely segítségével a két nem ajándékká válhat egymás számára. A kölcsönös önátadásban, a házasságban valamiképpen a Szentháromság ajándékozó szeretetét élik meg, s ebben találják meg önmagukat, boldogságukat. A maga helyén és idején, két egymásnak egy életre elkötelezett ember esetében az egyesülésükön ott van Isten áldása. Szeretet és szó szerint élet fakadhat belőle. És ez gyönyörű...

A tisztaság alapvetően maga ez az érett, emberi látás, látásmód. Ez teszi széppé nemiségünket, szexuális ösztöneinket; emberivé teszi életünket, kapcsolatainkat. Általa széppé válik, és helyére kerül az egész világ: megvalósul az, amit a Szentírás mond: "A tisztának minden tiszta" (Tit 1, 15) Ezt a tiszta látásmódot veszítettük el anno egy alma miatt. Amiatt, amit az alma szimbolizál: a bűn megrontotta a látásunkat, megsebezte tisztaságunkat. Ádám és Éva előtte is mezítelenek voltak, de nem érezték tisztátalannak ezt, csak utána "nyílt meg" a szemük, utána hajlott csak rosszra a lelkük. Ezért támadnak ma is "tisztátalan" gondolataink a másik nem testét látva. A tisztaság szó egyik jelentése tehát a "paráznaság" ellentéte. Arra hív, hogy Isten eredeti terve szerint lássuk tisztának azt, ami tiszta, és űzzük el magunktól azokat a kísértéseket amelyek tisztátalan gondolkozásra, látásra indítanak bennünket. (BÚ 94.o.) Az újszövetségben azokat nevezik tisztáknak, akikért Jézus meghalt (bűn stornózva), és akik átadták neki az életüket, s ez áthatja mindennapjaikat, meghatározza, miként tekintenek a világra, embertársaikra.

A tisztaságba beletartozik az, hogy nem vesszük ki a szexualitást a maga kontextusából, nem mazsolázzuk ki belőle a nemi örömöt, hogy kielégítsük a magunk vágyát, vagy épp átmenetileg feloldjuk a magányunkat a másik rovására. Igen, durván hangzik, hogy a másik rovására, hiszen nem így éli meg a másik abban a pillanatban, hogy hú, de rossz, hogy most éppen "kihasznál" engem a párom. Használjon csak : ) De ha nincs meg az elköteleződés, a kölcsönös szeretet, ha csak két test egyesül, és nincs mögötte lélek, ha testközpontú, nem személyiség-, lélekközpontú, akkor csak - bocsánat a durva kifejezésért - páros önkielégítés esete forog fenn. Nem erre lett alkotva a szex. A lángoló szerelemről álmodozó fiatal tizenévesek az utóbbiról álmodoznak, és az előzőt kapják meg, ha nem a maga helyén és idején van benne részük.

Mennyire más szinten van az a bizonyos egyesülés, ha az elköteleződés és szeretet biztonságában, Isten áldásával történik meg (ez az igazi kerete, kontextusa), s nem zakatolnak mélyen a ki nem mondott félelmek, hogy vajon elhagy-e majd, elkapok-e valamit, lesz-e gyerek ebből, igazán engem szeret-e, vagy csak a testem kell neki... Nincs lelkiismeret furdalás, aggodalom, félelem, elvárások, bizonytalanság. Csak a gyönyörű egymásnak adottság Isten terve szerint.

"Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. (Mt 5,8)"









2011. június 15., szerda

Mocskos szex, avagy a Nagy Szóvadászat

A blog fő témája az, hogy miként járhat együtt úgy egy pár, hogy az a legbiztosabb úton elvezesse őket a házasságban való kiteljesedésre, amit Isten álmodott meg nekünk. Hogy a két ember is egy lehessen életreszólóan, nemcsak a testük. Régóta zavar az, hogy ezt mint "tiszta" együtt járást említem. Tudom, hogy ez a "szakterminus" rá, de csak zavar egy kicsit. Nem az, hogy a tisztaságról a Domestos vagy a takarítás jut a legtöbb ember eszébe, hanem a tiszta szó ellentettje. Piszkos, tisztátalan, mocskos...
Márpedig a szex két egymást szerető ember között a maga helyén és idejében nem lehet mocskos. Nem annak teremtette Isten. (Nem beszélek most az erőszakról, a pornóról, az más tészta. Az tényleg mocskos...) Két egymást szerető ember között lehet a szex elhamarkodott, meg nem értett, idő előtti, több kárt mint hasznot okozó stb., de semmiképpen nem mocskos, tisztátalan.

Írom a blogot, reményeim szerint sok emberhez eljut majd. Olyanokhoz is, akik nem így készültek. Talán bánják, talán nem. Az ő döntésük volt, az idő őket igazolja. Vagy nem. Talán úgy gondolják, hogy a gyerekeiknek beszélnek erről az útról, amivel csak nyerni lehet. Vagy nem beszélnek erről. De nem, és nem akarom, hogy egy pillanatra is úgy érezzék, hogy ezzel a szóval bármilyen ítéletet is mondok róluk. Hogy az ő szerelmük volt nem "tiszta", vagy hogy rosszul csinálták, vagy hogy bárki elítéli őket, vagy hogy valamit jóvátehetetlenül elrontottak (lásd az üdvözlő szöveget jobbra fent!!!) A lehető legtávolabb állok ettől. Nem záporoznak a kövek. Egyszerűen csak nem találok másik szót rá, ami kifejezi ennek az együtt járásnak a lényegét, de nem mond ítéletet arról, aki nem ezt az utat választja. Mi jogom lenne elítélni bárkit is?

Régóta dilemmázok ezen, de most érett meg bennem ez a bejegyzés. Egymástól függetlenül két, hozzám közel álló ember is megfogalmazta, hogy ez az együtt járás tényleg egy biztos gyümölcsöt hozóm küzdelmes, de biztos út, csak a "tiszta" szóval vannak gondjaik. Mert félő, hogy valaki ítéletnek veszi...

De akkor mit mondjunk helyette?

- testi kapcsolat nélküli együtt járás? - nem, mert a kapcsolat fejlettségétől függően van érintkezés, annyi, amennyivel ki tudják fejezni egymás iránt érzett szerelmüket, megállva a személyes határuknál...

- keresztény együtt járás? - nem, mert nem minden keresztény abszolválta ezt a fajta közelítést a párkapcsolathoz, és nemcsak keresztények "profitálhatnak" az áldásaiból (úgyismint egymás megismerése, kommunikáció kialakítása, önnevelés stb.), hiszen hittől függetlenül mindenki ember, érzelmekkel, értelemmel, hormonrendszerrel... A férjem nem keresztény emberként vallotta együtt járásunk elején, hogy a tiszta készület az, amit helyesnek tart.

- ???? együtt járás? megfontolt együtt járás? személyiség-központú együtt járás? helyes együtt járás? ????? biztos út blog szerinti együtt járás ?

Értitek a problémámat. Segítsetek egy jobb szót keresni. Ha pedig nem találunk, akkor háromszor húzzuk alá, hogy a tiszta szó ebben a kontextusban nem a piszkos, mocskos szó ellentéte!!!


2011. június 14., kedd

Hogyan neveljük tisztaságra gyermekeinket?


Hogyan tud a szülő gyermekeinek segíteni a tisztaság megőrzésében, a felelős párválasztásban?

"Árva gyerekekkel foglalkozom, de családokban is élnek olyanok, akik nem kapnak elég figyelmet, törődést. Látom, ha egy gyermek nem kap elég szeretetet, tiszteletet, jóságot, akkor elkezdi ringatni magát. Ha nem dédelgetik és ringatják, nem simogatják, akkor simogatja ő magát. Elkezdi az ujját szopni, örömöt akar szerzeni magának. Csavargatja a háját. Ha az ember nem kap tiszta forrásból vizet, nekifekszik a pocsolyának, mert nem akar szomjan halni.

ISten adta csodálatos vágy, hogy gyöngédségre áhítozunk, és gyöngédséget akarunk adni. Ezt az éhséget ki kell elégíteni, mert ha nem elégítjük ki, akkor tönkretehet minket. Arra születtünk, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. Az ember vágyik arra, hogy szeressék, hogy elfogadják, hogy hozzábújjanak, nemcsak szavakkal, hanem fizikailag is értékeljék. Ha ezt a tiszta elfogadást, szeretetet nem kapja meg a fiatal a családban, ott ahol él, normális körülmények között, akkor a diszkóban összefekszik valakivel, csak azért, hogy végre elfogadják, és gyöngédséget kapjon.

Abban látom a szülők egyik fontos feladatát, hogy a gyerekeiket nem csak aranyos babakorukban, hanem a nehéz, sokszor tüskés kamaszkorukban is szeressék.

Segíték abban, hogy minél több tiszta örömforrást fedezzenek fel a családban, az életben, például a sportban, aigaz barátságokban, a jó zene, a közös kirándulások által. Segítsék gyereküket, hogy megismerjék és megtapasztalják a gyengédség, a törődés, a szeretet ezer formáját, amelyek feltöltik, megerősítik, hogy ne a testi kapcsolat legyen a boldogság majd' egyetlen lehetősége.

A fiatalnak meg kell tanulnia lemondania valamiről egy nagyobb jó érdekében, meg kell tanulnia vágyakozni, a vágyakat türelmesen hordozni, és ezt már kisgyerekkorban el kell kezdeni - ezért nem kell a nyávogó, hisztiző gyermek minden kérésé teljesíteni.

A tiltott gyümölcs mindig csábító, ezért a tiltás nem lehet a nevelés egyetlen módja. A hűséges szülők példája, a rendszeres, mély, vidám, őszinte beszélgetések megerősítik a gyermekeket akkor is, ha látszólag oda sem figyelnek."

(Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez 127.o.)

2011. június 13., hétfő

Hívom a családokat a Család évében – 2011 júniusában Bíró László püspök levele

Levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll.

Virágdíszbe öltözött templom, orgonazúgás, hófehér menyasszonyi ruha, egyedülálló élmény a menyasszonynak, a vőlegénynek és az egész násznépnek; ezt nem lehet kihagyni, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie – mondják sokan, mert érzik, hogy a templomi esküvő nem csupán egy szertartás, egy a sok lehetséges ünnepi esemény közül, hanem van valami „földöntúli” tartalma is, mert valami megváltozik általa. De hát mi is történik ott, a templomban, az oltár előtt? Gyakori vélekedés: az is csak egy ceremónia, egy új papír. Pedig a templomi esküvő a házasság szentsége kiszolgáltatásának első pillanata, hogy azután ez a szentség-kiszolgáltatás egy életen át megszakítás nélkül folytatódjék. A házasság szentségének kiszolgáltatója ugyanis nem a pap, hanem a férfi és a nő, akik kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak, jellé teszik önmagukat, annak jelévé, hogy Isten mennyire szereti az embert.

A házasságnak maga Isten a szerzője, mert Isten a férfi és a nő szívébe oltotta a vágyat, hogy valakinek magát elajándékozva kiegészüljön, „és ketten egy testté legyenek” (Ter 2 24). Ezért Isten megáldja a házastársi szeretetet, és az emberpárt bevonja teremtő művébe. Isten kimondta rájuk a maga IGEN-jét, egymásnak rendelte őket. Amikor pedig a menyasszony és a vőlegény az oltár előtt kimondja egymásra az IGEN-t, Isten akaratát teljesítik. És történjék most már bármi, Isten az IGEN-t soha vissza nem vonja, áldása végleges. A szentségi házasság tehát nem csak addig létezik, és addig köti a feleket egymáshoz, ameddig a szerelem nagy lángon lobog, vagy ameddig ők ketten jól érzik magukat együtt.

Idézzétek fel érzelmeiteket esküvőtök pillanatában! Mi tette számotokra nyilvánvalóvá, hogy Isten IGEN-t mondott rátok?

Isten kölcsönös önátadásra hívja a házasságban élőket. Ez a teljes és kölcsönös önátadás, a „felette nagy titok” (l. Ef 5, 32), maga a szentség. Tehát a házasság szentsége alapvetően az adás szentsége. Valahányszor egy házasság meg akar újulni, a házasság ezen alapvető vonásában kell megújulnia: ismét kész vagyok önmagamat maradéktalanul odaajándékozni a másiknak, ismét kész vagyok maradéktalanul az ő boldogsága lenni. A keresztény házastársak sajátos ajándékokkal, kegyelmekkel rendelkeznek, ezek erejével segítik egymást a házaséletben, a gyermek elfogadásában és nevelésében. E kegyelem forrása Krisztus, aki „velük marad” a házasság nehéz perceiben is, amikor „esteledik”, és erőt ad nekik, hogy egymást természetfölötti, nemes és termékeny szeretettel szeressék.

Korunkban a szeretet sokak számára „énközpontúvá” vált, a szeretet minőségét azon mérik le, hogy 'engem boldoggá tesz-e, vagy sem'. Jézus a házasság szentségében élőket a „teközpontú” szeretet gyakorlására hívja meg: Add életedet a másikért! Önmagát állítja elénk például: „ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Jn 13,34) Önmagáról pedig így vall: „az életemet … Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól.” (Jn 10,18) A szentség erejében válik képessé az ember a mind önzetlenebb szeretetre és a legteljesebb kibontakozásra.

Vannak, akik úgy vélik, hogy az egyházi esküvő az ember szabadságának egy újabb korlátozása. Mit tapasztalsz: hogyan tágította ki szabadságod korlátait szentségi házasságod?

Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy a férfi és a nő kegyelmi közösségben marad Krisztussal. A szentség a maga teljességében gyümölcsözően csak azok számára tud jelen lenni, akik valóban egyek Vele, akik nemcsak mellette, külső szemlélőként, hanem Vele eleven közösségben élnek, azaz „úgy szeretik egymást, ahogy Ő szeret minket.”

Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy személyes szeretettel fordulunk egymás felé. Jézus önmagát adta értünk, semmit sem tartva meg magából önmagának. A mai ember személy-tudatát felülmúlja individuum-tudata, és ezt befedi biológiai lény-tudata. Az individuális kapcsolatban az ember csak a felszínen találkozik a másikkal, úgy, ahogy a tárgyak érintkeznek egymással, ahogy két biliárdgolyó ütközik, ahogy az autóbuszon két ember válla összekoccan. Sok kortársunk a házasságban is individuálisan éli meg kapcsolatát, ezért tud olyan könnyedén elválni. A személyes kapcsolatban az ember részt vesz a másik életében. „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” (Jn 14,23) A személyes kapcsolatban állók kölcsönösen lakást vesznek egymásban, mennél inkább szereti az egyik a másikat, annál inkább egymásban léteznek, így mindegyikük nagyobb mozgásteret nyer. Sohase feledjük személy voltunkat, sohase érjük be puszta biológiai együttléttel! A csak a biológia síkján mozgó házasságban könnyen megszületik az elv: ma veled, holnap vele; a megfogant élet az abortusz áldozatává válik, hisz az csak egy biológiai aktus nem kívánt mellékterméke, amelyet biológiai úton el lehet távolítani. Korunk egyik veszélye, hogy az ember önmagát biológiai lénnyé fokozza le, vagyis megfosztja önmagát transzcendens távlataitól, ami egyszerre hat ki személyes kapcsolataira, szexualitására és az élethez való viszonyára.

Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy megelőzően szeretünk. Krisztus már akkor is szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk. A házasság és a család élete akkor erős, ha leggyengébb tagjában is él a megelőző szeretet. Jézus a Tóbiás könyvéből származó ószövetségi „amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd” elvvel szemben az újszövetségi „amit akarsz, hogy neked tegyenek, te is tedd”-et állítja elénk. Az ószövetségi tézist követők életében stagnál a szeretet, nincs kezdeményezés, nem bántjuk egymást, és elvárjuk, hogy a másik se bántson minket. A jézusi tézis a szeretet szüntelen növekedésével ajándékoz meg. Ha a másiknak nincs is ereje a kezdeményezésre, én mindig kezdeményezhetek szeretettel, megbocsátással, lemondással, adakozással, áldozatvállalással, és így szüntelenül adott a szeretet növekedésének lehetősége.

Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy nem szűnik meg a kommunikáció a házasságban és a családban. A szentháromságos Isten közössége szüntelen kommunikáció. Olyannyira az, hogy háromságos egy Istenről beszélünk. A házasság szentsége teremtette egységet mind a házasságban élők, mind a család, mind pedig a külvilág akkor fogja megtapasztalni, ha a szeretet eleven kommunikációja él a férj és feleség között. Az a szeretet, amelyet nem kommunikálnak, nincs.

Beszéljétek meg családi, rokoni, baráti körben: mi segít a személyes szeretet megélésében? Hogyan tudjátok a mindennapokban megőrizni a szeretet kommunikációjának elevenségét?

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

(forrás: Magyar Kurír)

2011. június 11., szombat

Szűzanya mosolya

Az ember lelki életében nagyon tud segíteni, ha konkrét időpontokban van lehetősége másokkal együtt imádkozni. Emlékszem, nekem sokat adott, amikor bekapcsolódtam a "Time out" mozgalomba, és minden délben imádkoztunk a békéért. Már akkor is ráfért a világra. Pláne most. Az iszlám vallás előírja a napi 5 imát, és ez kőkeményen bele van betonozva az iszlám-követők életébe. Az élet szó szerint megáll akkor. Persze, biztos vannak, akik számára csak formaság, de sok hívőnek segíthet az, hogy bárhogy is alakul a napja, ötször Isten felé fordul. A papjainknak is megvannak a napi előírt imák, amelyek nekik is segítenek Jézusban tartani a napjaikat.
Feri atya sokat beszél nekünk a reggeli és esti ima fontosságáról. Hogy Jézusban kezdhessük, és fejezhessük be a napot. Mint két fő pillér, ami tartja a (napot) hidat. És persze mennél több középen a támasztópillér, annál szilárdabb a híd.
Egy barátom nagyon súlyos betegsége idején azt a tanácsot kapta, hogy minden óra 55-kor adjon hálát valamiért, imádkozzon röviden. Ez sok kicsi pillér sokat segített neki...

Egy modern pillért ajánlok újra. Használjuk ki a net adta lehetőséget.



P.S. Kibújik belőlem a latin tanár. P.S., pláne, persze! Tudjátok, hogy honnan jöttek ezek a kifejezések?


2011. június 10., péntek

Van, aki tisztán szereti

Tegnap gyors hír volt, most fő hír.

Nagy kincs, hogy van Mária rádiónk.

Gazdagodjunk általa!

Egyik műsorát ajánlom a figyelmetekbe:
http://www.mariaradio.hu/index.php?ID=6

Kalandtúra a tisztaság útján. Hegyesi Csaba és Kovács Anita műsora. Élő adás, így bárki bátran betelefonálhat és elmondhatja a véleményét a műsorral kapcsolatban. Június 10-én 21:00-tól hallható.


Addig is egy találós kérdés: mi az összefüggés a tiszta házasságra készülés, az akrobatika és a hímzés között?



2011. június 9., csütörtök

Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (9)

Gyors hír: jún. 10. 21.00. "Van, aki tisztán szereti" címmel élő adás lesz a tisztaságról a Mária Rádióban. Hallgassátok, reagáljatok, telefonáljatok.


Most pedig eredményhirdetés következik, azaz a 7. pont. Összefoglalom azt, ami Ti írtatok, és ami nincs az én szubjektív 6 pontom között. Egy-két átfedés azért előfordulhat. Mindenki válassza ki magának, hogy ezen okok közül -számára- melyik az az eset, amikor egy kapcsolat hosszú távon halálra van ítélve, tehát nem is érdemes elkezdeni, (reménykedve abban, ami biztos nem jön össze) vagy épp emiatt ideje kiszállni.
Most nézvén a listákat, az az érzésem támadt, hogy kész szerencse, ha az ember elsőre összeakad az Igazival, és nem kell kitennie magát egy szakítás fájdalmának...

Elöljáróban még annyit, hogy a kétségek sohasem akkor merülnek fel, amikor együtt vagyunk, a párunkhoz bújunk. Abban a pillanatban, mintha elfújták volna a kétségeinket, és úgy érezzük, hogy nincs semmi, amit ne tudnánk megoldani. S amikor újra egyedül vagyunk, csak akkor jönnek elő a kétségek megint. Mint egy anyag, ami pl. mágnes közelében felveszi a mágnes tulajdonságait, de amint kivesszük onnan, máris elveszti azokat. (Kémikusok/fizikusok, létezik ilyen anyag, vagy marhaságot írtam?)

És természetesen a testi kapcsolat sem segít a dolgon. Szakítani úgyis kegyetlen élmény, ha nincs teljes testi közösség, hanem csak, mondjuk a csókig, ölelésig jut el a pár. Az erős érzelmi kötődés, ami a szakítás fájdalmas voltáért felelős, akkor is kialakul. Ha viszont már egymáséi is lettek, akkor egy életen keresztül hordozzák ennek az emlékét. (Oxitocin!)

Gyorsan összefoglalom ez első hatot.

1. Ha biztos, hogy nem fogtok összeházasodni.
2. Ha áthatolhatatlan kommunikációs fal magasodik köztetek.
3. Ha túlzott felfordulást okoz az életedben/túl nagy áldozatot követel (pl. hit feladását).
4. Ha a párod szenvedélybetegség tüneteit mutatja (drog, alkohol, szerencsejáték, pornó, pedofília...)
5. Ha nem fogadod el a párodat olyannak, amilyen, hanem meg akarod változtatni.
6. Ha sajnálatból/érdekből vagy együtt valakivel, illetve ennek az ellentéte: ha úgy érzed, kihasználnak, vagy csak sajnálatból van veled a párod.
7. ???


Nem egyenként idézem a leveleket, csak összesítem 3 feleség, és 1 férj véleményét. Négyük mögött pontosan 41 év saját házas tapasztalat van. És 41 év tapasztalata, látván más párok életét:

1. Ha a másik nem őszinte, ha hazudik. Főleg, ha többször is előfordul. Majdnem hogy mindegy, hogy miről és miért hazudik. Kivéve, ha meglepetés-partyról, vagy szülinapi ajándékról van szó.

2. Ha bármi durvaságot, erőszakot tapasztalunk. Nem számít, hogy nem engem ütött meg, hanem más valaki miatt húzta fel magát. Ha nem tudja kontrollálni a haragját, az nem jó kezdet. Az önvédelem más tészta, de inkább fusson, mint kakaskodjon.

3. Ha túlzottan ellenőrizni akar. Ha minden lépésemről tudni akarna, beleolvasna a leveleimbe, ellenőrizné a mobilomat, ha akadályozna, hogy meghozzam a saját döntéseimet, mindig tudni akarná, hogy hol, kivel és miért vagyok. Ez már kóros. Kell, hogy legyen bizalom.

4. Ha akadályoz, hogy önmagad legyél, hanem valamilyen szerepbe kényszerít. Ha mellette nem mersz/tudsz önmagad lenni.

5. Ha túl nagy a társadalmi/kultúrális/vallási különbség. Mondjuk vannak sikeres házasságok nagyon eltérő emberek között is, de az a szerencsés kisebbség. Túl sok kompromisszum, túl sok feladás. Általában nem egyenrangú felek lesznek ilyen kapcsolatban, mert az egyiknek sokkal többet kell engednie, simulnia, feladnia. Inkább kivárnám, hogy elmúljon a PEA.

6. Fontos kérdésben nem tudnak egyetértésre jutni. Hogy mi a fontos, azt első megközelítésben nevezhetjük egyénfüggőnek is. Ami az egyiknek fontos, az fontos. Mit jelent az, hogy nem tudnak egyetértésre jutni? Nem azt, hogy már eleve más a véleményük, hanem azt, hogy hiába beszélgetnek róla, hosszú ideje nem sikerül közös nevezőre jutni.

7. Ha nem fogadja el a párját olyannak, amilyen, hanem meg akarja változtatni. Ha nem tudom elfogadni a másik valamilyen tulajdonságát, akkor arról beszélni kell. Lehet, hogy a másik képes változni. De ha nem képes vagy nem akar, én hiába próbálom meg "átnevelni". Inkább jobb szakítani, vagy pedig elfogadni őt olyannak, amilyen.

Ez a két pont persze össze is függ. Egy példa:

Az egyik fél egy gyereket akar, a másik legalább hármat. Ez vagy nem nagyon fontos valamelyiküknek, és akkor tud engedni, közös nevezőre jutnak (bár szerintem ez éppen fontos kérdés, ezért nagyon érdemes meggondolni, hogy tudok-e valóban engedni belőle, és később nem fogok-e visszakozni), vagy fontos, nem tudnak megegyezni, és szakítanak. Vagy beszélgetnek róla, megpróbálják megérteni a másikat, hogy miért úgy gondolkodik a kérdésről stb. Így esetleg egyetértésre jutnak. Ha mégsem, de szakítani nem mernek, és titkon egyikük vagy mindkettőjük azt gondolja, hogy majd megváltozik a másik véleménye, akkor két eset lehetséges: vagy valóban megváltozik a másik véleménye, vagy nem. Ha a hosszú próbálkozások ellenére nem változott a vélemény az esküvő előtt, akkor később erre gyakorlatilag nulla az esély. Ha pedig nem változik a vélemény, akkor ez minden bizonnyal közvetlenül vagy közvetve váláshoz fog vezetni.

8. Szerintem érdemes szakítani akkor is, ha minden kétséget kizáróan kiderül számomra, hogy nem én vagyok a másiknak az egyetlen, de ő ezt titkolja. Ebből nem tudom, mi jó kerekedhet ki hosszú távon.

9. Szerintem el sem érdemes kezdeni a kapcsolatot a másikkal, ha tudom, hogy jelenleg házas. Ha miattam képes lenne otthagyni a házastársát, akkor pár év múlva ugyanerre számíthatok én is.

10. Általában problémák vannak a kapcsolattal, és nem tudom, meddig és hogyan érdemes próbálkozni a folytatással, ha az egyik nem őszinte a másikkal (bármilyen kérdésben). Létezik persze megbocsátás, ezért nem kategorikusan mondom ezt...

11. Ha rájön, hogy a másik csak látszólag őt szereti, valójában "valakit" szeret, akit akar látni benne. (Kapcsolatfüggés.)

12. Kardinális kérdésekben különbözés, amiben nem látszik, hogy közelednének az álláspontok (hit, házasság, család kérdése, házasság, gyerekek, nevelés, anya-apa szerep...)

13. Ha a másik nem tart tiszteletben bennünk olyan valamit (pl. hit, tisztaság, hazugság-csalás nélküli élet, jelenlegi családunkkal való kapcsolatunk...), amiben semmiképp nem szeretnénk változni.


14. Ha tudom, hogy nem ő az igazi, de addig jó lesz, addig nem szakítok, amíg nem meg A Nagy Ő, vagy legalábbis valaki, aki jobb alternatívának tűnik.

15. Van, hogy az tart vissza a szakítástól valakit, hogy fél attól, hogy mit szólnak az emberek körülötte. Nem akar botrányt, nem akarja beismerni mások előtt, hogy rossz lóra tett.

Sajnos, sok lehetőség közül lehet választani...

Ötletek?


Záró gondolat: az egész cikksorozat arról szólt, hogy milyen esetekben gondoljuk meg kétszer is, hogy elkezdjük-e egyáltalán az együtt járást, vagy a másik esetben maradjunk-e benne... NEM arról, hogy ha ilyetén probléma merül fel a házasságban, akkor azt bontsuk fel, és keressünk újat. Az egy adott helyzet, amit meg kell oldani, bármi áron. De erről majd később. Az együtt járás arra való, hogy a fenti dolgok kiderülhessenek egy életre szóló döntés előtt.

Az együtt járás még nem házasság. A házasság viszont már nem együtt járás.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...