Nem csak Martin Luther Kingnek volt álma

A Jóistennek is. Szépet, nagyot, merészet álmodott. Valami jót nekünk. Úgy hisszük, ez az:

"Gyönyörű dolog alkotni, életet adni, szeretetben és örömben élni egymással. Szeretném az embereket eljuttatni ennek a mennél teljesebb megélésére. Férfinak és nőnek teremtem őket, a maguk teljességében különbözőnek, hogy kiegészíthessék egymást. Olyan szervezetet, elmét, lelket teremtek számukra, amely képessé teszi őket arra, hogy a tervem szerint megtanulják szeretni egymást, életet adhassanak, és a szeretetkapcsolatukba született gyerekek az ő erős szeretetüket látva, érezve, tapasztalva megsejtsék, mennyire is szeretem én őket. Az eszközöm erre a szexualitás ajándéka. Kiemeli őket a hétköznapokból, kifejezhetik vele szeretetüket, önmagukat ajándékozhatják benne, egyek lehetnek a másikkal, életet adhatnak vele. És hát nagy testi örömöt is jelent majd :)

Ez az ajándék hatalmas dolog. Gyönyörű, de felelősségteljes. Készülniük kell rá, fejlődni egyedül és együtt, hogy a teljességet tapasztalhassák meg. Nem fosztom meg a teremtményeimet a szabad akarattól, nem kényszerítem őket semmire, nem bábfigurákként mozgatva akarom, hogy az általam megálmodott úton járjanak. Találkozik két lélek majd, a szerelem érzése segít nekik, hogy merjenek megnyílni egymásnak, beszélgetni, látni, hogy összeillenek-e, hogy őket szántam-e egymásnak. Ezt a fellobbanó, erős érzelmű szerelmet nem teremtem örökérvényűnek, hogy továbbléphessenek, ha úgy látják, mégsem egymásnak teremtettem őket. Ha azonban együtt szeretnék az életet élni (akár így terveztem korábban, akár nem), akkor segítem őket hogy fokozatosan egyre jobban megismerjék egymást, megtanuljanak kommunikálni, óhatatlanul felmerülő konfliktust kezelni, a másikat jól szeretni. 

Ahogy fejlődik a lelki egymásnak adottságuk, úgy jut majd tér az ezt kifejező testi kapcsolatnak. Ezt is felépítem, hogy minden kis lépcső új örömforrás legyen számukra. Nem vésem kőbe, hogy x kapcsolati fejlettség mellett engedett a kézfogás, y fejlettség hozza magával az ölelést és így tovább. Értelmesnek teremtettem őket, szabad akarattal, az önállóság ajándéka is őket készíti az életre. Ha pedig elérik azt a pontot, hogy megteremtődött közöttük az a fejlett, megalapozott szeretetkapcsolat, aminek a biztonságába érkezhetnek az új életek, akkor az elköteleződésük legnagyobb ajándékául megkapják a teljes testi egymásnak adottságot, és ebben egymáshoz pecsételem a szívüket. És minden szeretet-tettük újabb pecsétet jelent majd. Ebben a szeretetkapcsolatban minden új élet öröm lesz, mert nem önzőségen alapul. A szexualitásuk ajándéka pedig nemcsak az első években lesz öröm számukra, hanem életük végéig.

Megalkotom a PEA hormont, hogy a fellobbanó szerelem megnyissa a teremtményeim szívét egymás iránt.

Megalkotom a dopamint, hogy segítsem tanulni, fejlődni őket azzal az örömmel, amit a dopamin okoz.

Megalkotom a szerotonint, hogy egyensúly legyen az életükben.

Megalkotom az endofint, hogy nagy örömet kapjanak a testi kapcsolatban, az orgazmusban.

Megalkotom az oxitocint, hogy örök kötődés alakulhasson ki a testi kapcsolatba kerülő emberek között, s minden alkalommal erősödjön, ha szeretetben lépnek egymás felé. Még ha a PEA hatása már el is múlt.

Ez a tervem. Szép, ugye?" 

És Isten látta, hogy szép, amit alkotott, és örvendezett. 

A szerelemdoktor házhoz megy

Ahogy az előző bejegyzésemben beharangoztam, itt olvashatjátok, hogy Gl. Eszter milyen paraméterek szerint tud/nem tud előadást vállalni:

"Gloviczki Eszter vagyok, szigorló orvostanhallgató, 16 éve házasodtunk össze a férjemmel, öt gyermekünk született (eddig ).

Dr. Tomka Ferenc atya - akinek rendkívüli tudása, tapasztalata és eredményei vannak a probléma szociológiai és pszichológiai vonatkozásaival kapcsolatban - kért meg, hogy nézzek utána a szerelem és a szexualitás biokémiai alapjainak. Ennek öt éve már, és az Istent-dicsőítő zsoltár, amelyet eredményül kaptam a biokémia és a teológia ezen furcsa szintézisében, hamar megteremtette az igényt ennek széles körben való terjesztésére is. Az elmúlt öt év során számtalan helyen voltam előadni határon innen és néha túl, a Biztos Út kurzus keretében vagy azon kívül, s szükségessé vált annak áttekintése, hogy a házasságunk építése, gyermekeink nevelése, az orvosi hivatásom mellett milyen formában tudom ezt a „missziót” vállalni.

Mivel nagyszámú további meghívást kaptam-kapok, be kellett látnom, hogy nem tudok mindig mindenhová úgy elmenni, ahogyan a meghívók szeretnék – az alábbi paraméterek segíthetik tehát a fiatalokkal foglalkozók, lelkigyakorlatot, hittant tartók-szervezők munkáját.

1. Kiknek adok elő (vagyis: kikkel együtt imádkozom végig Istennek ezt a zsoltárát…)?

Alapvetően hívő fiataloknak 13-14éves kortól és/vagy fiatalokkal foglalkozóknak mint pl. pedagógusok, hitoktatók, lelki vezetők, lelkészek, atyák, nővérek stb. Nekik leginkább hittanóra, szervezett előadás, lelkigyakorlat, nyári tábor stb. keretei között.

Egyházi iskolák fiataljainak, órarendi keretek között is. Egyházi iskolák osztályainak kísérő, jelenlévő tanárok nélkül csak úgy beszélek, ha a tanári karból már legalább 6-8 pedagógus, lelkivezető stb. hallotta azt, amit ők hallani fognak, különben nem lesz kihez fordulniuk a kérdéseikkel. Ha tehát az adott iskolában tartott első előadásomra eljön 6-8 pedagógus, a többin már maradhatnak csak az osztályok, ha úgy látják jónak.

.

2.Milyen anyagi vonzata van egy előadásnak?

Elvileg semmilyen. Gyakorlatilag kétféle.

Az egyik: ha módjában áll a meghívóknak a szükséges üzemanyagomról gondoskodni, azt elfogadom. Ha nem, az sem baj.

A másik: nem tudok minden hittancsoporthoz külön elmenni. Egyfelől nekem érdekem, hogy legalább 80-100 fiatal ill. velük foglalkozó hallgasson, hogy ne öt este legyek távol otthonról 5X 20 fő miatt, másfelől a hívő közösségeknek is érdeke, létérdeke akár, hogy pl. egy ilyen programon összetalálkozzanak közeli plébániák fiataljai, vezetői. Ha 80 -100 fő szervezését biztosítják a szervezők, én biztosítom hozzá az előadást egészen „ajándékba” nem kérek és nem fogadok el honoráriumot, ezzel is ösztönözve a csoportok közötti összefogást

Szintén nem kérek honoráriumot, ha akár egyházi akár világi iskolák tanári kara a hallgatóság. Minimum 15-20 tanár / iskola esetén szívesen megyek akár délelőtt is, hogyha ezzel hozzájárulok nevelő munkájuk segítéséhez.

Nem kérek tiszteletdíjat, ha javító-nevelő vagy bármiféle intézetben, otthonban tartok előadást, létszámtól függetlenül.

Ha a fenti paraméterektől eltérő körülmények közé és igényekkel kapok meghívást, a glovimalna@gmail.com e-mail címen lehetséges további egyeztetés.

Elmegyek saját üzemanyagköltségemen és tiszteletdíj nélkül bármilyen kevés és bármiféle embernek előadást tartani, ha valaki erre egyszerűen megkér, mert ez szükséges az adott helyzetben és erre van lehetősége.

3. Mennyi idő egy előadás?

Legalább másfél órára van szükségem, ebből egy óra az előadás, fél óra pedig a kérdéseknek szükséges. Nem szívesen megyek el 45 percre. Egy tanóra nem ideális, az előadás súlyát és témáját tekintve nehezen beilleszthető egy pl. testnevelés és kémia óra közé.

4. Mire van szükségem az előadáshoz?

Jó, ha van projektor és vászon.

Ha nincs, jó, ha van NAGY tábla és kréta/filc.

Ha az sincs, öt székre van szükségem!

40 fő fölött jó, ha van hangosítás, 60 fő fölött muszáj.

5. Ki lehet –e hagyni Istent az előadásból?

Ki lehet – bár nem érdemes . Szoktam és tudok nemhívő hallgatóságnak is beszélni, vegyes hallgatóságnak is, nem szükséges Isten nevét kihagyni ezekben az esetekben sem. Ám ha mégis ilyen kívánalom merülne föl, előfordulhat, de a bemutatkozásomból semmilyen körülmények között nem hagyom ki Isten nevét. Az előadás ezt követő részéből esetleg, ha ez a hallgatók nyitottságának fenntartásához szükséges.

6. Mindezt pedig Isten legnagyobb dicsőségére…

Gyorstalpaló kurzus a szexhormonok világából

Mostanában beszélgettem Gl. Eszterrel, a szerelem biokémiájának ismertetőjével. Beszélgettünk arról, hogy sokan kérdeznek a blogon keresztül a témáról, illetve hogy rengeteg felkérést kap határainkon innen és túl, hogy beszéljen a fiataloknak a témáról. Közösen elhatároztuk, hogy Eszter ír egy összefoglalót (ld. alant), illetve leírja hol, miért, milyen feltételekkel tud előadni.

Elöljáróban két fontos dolog a hormonokkal kapcsolatban:

1. Mindannyian mások vagyunk, más a testfelépítésünk, érzékenységünk a hormonális változásokra, más tapasztalatok, élethelyzetek, családi háttér alakította ki a személyiségünket stb. Valaki ezer fokon éli meg a szerelem összes velejáróját, valaki kevésbé. Valakit jobban megvisel/mélyebben fáj/nagyobbat esik stb. Különbözőek vagyunk. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma szerelem. Vannak tankönyvibb esetek, vannak kevésbé. A hormonok hatása azonban minden egészséges emberre hat.

2. Nagyon jó tudatosítani, hogy mi játszódik le bennünk, ha szerelmesek vagyunk, ah szakítunk, milyen hosszú távú következményei vannak a döntéseinknek, DE nem hozhatjuk fel mentségnek, nem vagyunk a hormonok áldozatai. A döntést, amit befolyásolhat a hormonális háttér, mi hozzuk meg. Mi döntünk úgy, hogy belemegyünk-e egy adott szituba, hogy mire mondunk igent, mire nemet. A hormon irányba állíthat, de mi tesszük meg a lépést abba az irányba. Vagy nem. A döntés a mi felelősségünk.

A következő bejegyzésben jelentetjük meg, hogy a doktornő milyen felkérésekre tud nagyobb valószínűséggel igent mondani.

Most pedig jön a hormonos témát lezáró (?) összefoglaló a G. Eszter tollából:

Gyorstalpaló kurzus a szexhormonok világából

– a szexualitás, szerelem, válás, hűség, hűtlenség, holtomiglan-holtodiglan, megcsalás, boldogság-boldogtalanság biokémiája 50 mondatban

A szerelemben öt hormon viszi a prímet.

Az első a fenil-etil-amin (PEA), ez a szerelem-hormon és funkcionálisan pedig kábítószer. Igaziból. Az amfetamin is ilyesféle… Ettől szerelmes az ember, a PEÁtól. Ettől boldog, izzó, bolond, lebegő, vak szerelmes – mert termelődik a szervezetében egy kábítószer, valójában tehát a szerelmes ember igaziból droghatás alatt van!

Ez a PEA az agy ún. jutalmazási központjára hat, ide hat minden, ami jó élmény-érzés nekünk pl. mama simogatása, puncstorta, szex, kábítószer… A szerelem hormon tehát beizzítja ezt a központot, megemeli az agy jutalmazás-anyagának, a dopaminnak a szintjét. Dopaminfürdő, boldogság, szerelmes izzás… ezt talán mindenki ismeri magáról is J.

A bibi az, hogy az agynak azért ez hosszútávon nem jó. Instabil, felfokozott állapot, amit nem visel el a végtelenségi. Másfél-két év múlva az agy leállítja a PEA termelését. Mindig. Mindenkinél. Minden esetben. A lila ködöt elfújták, a rózsaszín szemüveg lehullott, a szerelem hopp! – elmúlt.

És amikor ez az állapot bekövetkezett, akkor vannak bizony a korábbi szerelmesek nagy egymásra csodálkozásai : „ez meg ki (az ördög)?! Hogy tudtam ebbe beleszeretni? Hova tettem az eszem és a szemem?”Hja kérem, a PEA spanyolfala mögül előlép az, akit eddig csak rózsaszín szemüvegen át láttunk, drog nélkül talán már nem is olyan tökéletes az illető…

Van egy anyag, ami a normális létezésért felel, szerotonin a neve. Ez kell ahhoz, hogy rendesen együnk, aludjunk, végezzük a napi feladatokat, hogy ne dilizzünk bele az élet monoton aspektusaiba: evés-öltözés-minka-rendrakás stb…

Ha ez az anyag kevés, az ember motivációja megszűnik a normális életre, nem eszik, nem dolgozik, nem örül, föl sem kel az ágyából stb. Ezt hívják úgy,hogy depresszió.

A PEA lecsökkenti a szerotonin szintet, hogy ne érdekeljen minket munka, tanulás, normális létezés, alvás stb, csak a nagy Ő. És amikor a PEA elmúlik, a szerotonin szint még lenn van: szakítás utánaz ember „depressziós”. És valóban…

A negyedik anyag az endorfin, a boldogsághormon. Ez az anyag is kábítószer END-ORFIN betűszó: endogén (vagyis belső) morfin. A morfinreceptorokra hat, igazi kábítószer.

Ez okozza az orgazmus extázisig fokozódó kéjérzését. Ez az anyag az orgazmus, ha úgy vesszük. És kábítószer, annak minden (pl. függőségi) jellemzőjével. Orgazmus során óriási mennyiségben szabadul fel és elönti az embert morfinnal – szexuális kéjérzéssel jelen esetben.

Az utolsó anyag az oxytocin. Kötődési hormonnak is hívják. Szüléskor, szoptatáskor óriási mértékben termelődik, ez húzza össze a méh ill. a tejmirigy izmait – és közben az agyban mint kötődési hormonmemóriát ír. Összeköt a babával agyi, kapcsolati szinten magyarul…

Orgazmus során is óriási mennyiségben termelődik ,minden egyes orgazmus során, férfiban az ejakulációt okozza, nőben a méhet húzza ritmikusan össze, hogy az így létrejött vákuum beszippantsa mélyre a spermiumokat. Cél a baba J pedig. És közben természetesen bejut az agyban is dolgozik: beírja a memóriába, hogy kivel és mi történik épp, és mint kötődési hormon, összeköt vele. Mindig, mindenképp. Ez a dolga.

Oxytocin termelődik minden kapcsolatban, minden érintés, de akár simán egymásra figyelés, beszélgetés során is. Ez az alapja minden társas kapcsolatnak, a kollegiális kapcsolattól a barátságon, szülő-gyerek kapcsolaton át a szerelmi összeforrasztásig. Életünk végéig termelődhet, nem másfél év, mint a PEA.

Amikor a PEA elmúlik, a szerelem helyét egy ilyen kötődés veszi át, amely intenzitásában egy lehet a szerelem hormon izzásával is.

Ímhol a szerelem biokémiája.

Három nagy tanulsággal jár.

1. A szerelem első két évében adott esetben természetszerűleg fogalmam sincs, hogy kibe szerettem bele. A kábítószer miatt nem azt látom, aki ő, hanem amilyennek látni akarom – egy rózsaszín szemüvegen át.

2. Minden orgazmus alatt (minden szeretkezés alatt tehát) oxytocin szabadul föl, ami mint kötődési hormon összeköt azzal, akivel ez éppen történt. Beíródik a memóriába, és nem lehet kivenni onnan többé.

Aki PEA alatt szeretkezik tehát, az összeköti magát valakivel akiről igazából fogalma sincs. Amikor a PEA elmúlik, és ha megtörténik a szakítás, a kötődési hormon jelenléte miatt sérül mindkét fél. A személyiség darabolódni kezd…

3. A szexualitás hajtóereje az endorfin, az a kábítószer,ami az extatikus gyönyörérzetet adja orgazmus során. De aki endorfinra vágyik, és ezért szexuális kapcsolatot létesít (pl. egy egyéjszakásat, hogy a vágya ahelyt kielégüljön), az az orgazmusa során oxytocint is termel, ami ugyebár meg kötődést alakít ki – nem csak egy éjszakára. Egy darabot az illető ad a személyiségéből, egy darabot kap… Egy éjszaka alatt – de végleg.

Kérdezz-felelek szerelemhormonokról

Az alábbi kérdések tegnap hangzottak el Máriabesnyőn, ahol a Váci Egyházmegye hitoktatóinak tartottak továbbképzést-lelki napot. Glovicki Eszter válaszolt az előadása után feltett kérdésekre, illetve most itt, a blogon. Szerkesztőként csak az adott témába vágó blog-cikket jelölöm meg, a válaszokat úgy rakom fel, ahogy ő átküldte.

K: Valaki a csoportból azt mesélte, hogy őt nem vitte el a PEA, végig "ő volt az úr" saját maga fölött az érzelmei irányításában a szerelmével kapcsolatban. Akkor ez hogy van?

V: Rendkívül fontos annak a megértése, és ebben az esetben nyilván erre látunk példát, hogy a molekulák meghatároznak bizonyos irányokat, de DÖNTÉSI lehetőségünk van abban, hogy abba az irányba megyünk -e. Szerelmes és nagyonnagyonnagyon boldog biztos (reméljük :) ) volt az illető, a pulzusa (reméljük) az égbe szökött neki is kedvese láttán stb., abban pedig saját döntése van/volt/lesz neki és mindenkinek, hogy ezzel együtt éli-e tovább az életét rendesen is (iskola,tanulás,munka stb.) vagy egy-két évre felfüggeszt mindent!

Azután meg van PEA nélküli szerelem is, itt nem erről lehetett szó talán, de olyan is van, erről egy későbbi kérdésben...

K: Hányszor eshet valaki szerelembe? Meddig tart a szakítás utáni mélypont, meddig tart ez a "gyász"?

V: Szerelembe rendkívül sokszor lehet esni. Nagyon sokszor. Az emberek egy jelentős része 16 éves korától két évente szeret ki-be másokba, a PEA dinamikájának megfelelően. A kérdés másik felére: a gyász szó használata itt remek. Ugyanis valóban veszteségélményről van szó, valóban gyászról. Itt rengeteg dologtól függ már a válasz, ez nem pusztán biokémia. A kapcsolat hossza, intnzitása, biztosnak vélt volta, a szakítás milyensége stb. itt nem tesz lehetővé általános választ. A gyász mint oyan, a szerotoninszint újrafelépülése stb. egy bizonyos típusú átlagesetben egy év. A gyász,gyászreakciók stb. orvosi megközelítésben egy évig tekinthető normálisnak, két év fölött már "patológiás gyászról" beszélünk. De a szerelemben a szakítás mint gyász ettől eltérő dinamikájú, pl. a biokémiai alapokon bevésődött emlékképekkel való találkozás (tudjátok: amit az oxytocin, mint a memóriakönyvünk írója jegyzett be az agyunkba...) mindig is belemar egy picit a sebbe.

K: Megértettük, oké, hogy tehát a szeretkezés során felszabaduló robbanásszerű oxytocin maradandó emlékképet hagy, mint kötődési hormon, mindenképpen összeköt. De hol legyen az az ésszerű határ, amit akkor meghúzzunk? Csók, kézenfogva járás, ölelés?

V: Első megközelítés itt, illetve itt. Ezek elég szépen összefoglalják a lényeget. Még egy szó a kézen fogva járásról. A kézenfogva járás, a padon összebújva ülés drasztikusan az egymásnak adottság kommunikálását jelenti. Azok, akik hipp-hopp lefekszenek ezzel-azzal, na épp azok pl. tutituti nem járnak kézenfogva, hogyne, mi a fenének, hiszen nem tartozik ahhoz, akivel lefeküdt, ezt nem akarja sem a maga, sem a másik sem a külvilág számára kommunikálni. Mi következik ebből? A határ nem bizonyos testi történések estében húzandó meg pusztán, hanem azt is figyelembe kell venni, mit jelent egy-egy testi kifejezés az azzal élők számára. A fullszex mindenképp összeköt, ha akarom, ha nem, ezt tudjuk, az oxytocinnal. De lám, épp a kézen fogva járás is igaziból egy markáns jelzés a külvilág és egymás számára: te hozzám tartozol. Tehát a határ kettős mércével mérődik: előtte kell legyen annak, amikor a kémiánk, hormonjaink véglegesítik, amiben mi még nem vagyunk biztosak, ÉS azon a szinten kell lennie, amilyen jelzések (csók, kézfogás) számunkra az adott kapcsolatban az összetartozásunk mértékét ÉS biztosságát hitelesen fejezik ki.

(Ameddig reálisan kifejezi a kapcsolat fejlettségét, nem kelti fel a vágyat a továbblépésre, illetve nem akadályozza egymás igazi, mély megismerését, tehát minden párnál más lehet - szerk. megjegyzése)

K: a PEA beindulhat később is egy kapcsolatban?

V: Igen! Azonnal is később is, sőt, akár egyáltalán sem. Van szerelem PEA nelkül is. Más jellegű, de szerelem. Azon alapul, hogy valakit megismerek, ismerem, ismerem,ismerem, és egyszercsak vagy lassan egyre mélyebbre szövődik köztünk a dolog. Egyszercsak vagy szép lassan világos lesz, hogy ez már más minőségű kapcsolat. Hogy mindkettőnk számára több, mint barátság. De mégsem az a tisztabolond izzó fenekestülfelfordult hülye állapot. Akkor ez mi? Igen, ez is szerelem. A kötődés erősebb már, mit egy barátság, kollegiális viszony stb. Szerelembe fordult. De ennek a fenntartója (egyelőre de akár végig is!!!!) az oxytocin. A társszerelem hormonja. Amivel nem egy másik nemű (bocs gender...) biológikumot szeretek, hanem őt, azt az egyet, a Társat. Ez nem baj. Ez nem rossz. a PEA ebben meg is jelenhet később (személyes baráti körömből példa van rá), vagy akár nem jelenhet meg.

Nagyon sok pl. már nem tizen-huszon éves párnál lehet ez, keresem a társam, keresem, nem találom, kifutok az időből, elkezdek olyanokat is számításba venni, akik nem az első-látásra-tuti-ő-az élményűek (ez ugyebár a PEA!), és lassan kiderül, hogy bár nem hittem volna elsőre (mert kimaradt a PEÁs elsőre hiszem-tudom-imádom), mégis ő lehet az, akit kerestem. Mert észrevettem, hogy szerelmes vagyok bele. Hogy hiányzik. Hogy együtt kell lennünk nekünk már. (Tipikusan nem PEÁs szavak, tipikusan Társhoz kötődő szavak...) És ismétlem, a PEA vagy beindul vagy nem . Nem szükséges feltétel.

A legtutibb példa, hogy szinte korunkig (nagy léptékben nézve) nem a PEA alapján köttettek a házasságok. Pl. földbirtok alapján sokkal inkább. Már a bölcsö mellett megtörtént az eljegyzés. Ez így volt akkoriban. És mégis boldog, normáis házasságokként tudott funkcionálni ezek közül nem egy. (A továbbiakban azoklról beszélek, amelyek ezek közül működtek, és nem azokról, amelyek poklot jelentettek a benne élők számára. Mert azért nem baj, ha nem a földbirtok alapján kötődnek a házasságok, ez nyilvánvaló!) Akkor a szlogen nem az önmegvalósítás meg az egyéni élményszerzés meg a "mert megérdemlem" stb. volt, hanem hogy tegye mindenki a dolgát, amit számára az élet lehetővé tesz. És az a nő elfogadta, hogy ő a férjem, róla gondoskodom, összetartozunk, a férj szintén, és a kapcslat működött.

Nem azért hoztam ezt példának, hogy vita nyitódjék általa arról , hogy akkor ez most jobb ??!-e. Hanem azért hoztam példának, hogy lássuk: egy kapcsolatért lehet tenni,aktívan tenni is, lehet virágba borítani egy kiszáradtat fát - és lehet kiszáradni hagyni egy mégoly virágzót is. Döntés kérdése. Hogy a tisztemnél maradjak: oxytocin kérdése :).

K: Lehet -e valamit tenni egy lesüllyedő házasságért? Mi van akkor, ha PEA ködben kötött valaki házasságot, és 1-2 vagy 10-20-30 év múlva már világos, hogy nem működik??

Mi van akkor, ha két totál egymásnak szánt ember köt házasságot, és mégis bedőlni látszik a dolog? Akkor vegyük tudomásul, hogy ennyi volt, vagy hogy nem ő volt a társam, rosszul láttam annak idején?

V: EZ A LEGFONTOSABB KÉRDÉSEK EGYIKE. Az előadásaim zömmel "preventív" jellegűek: előzzük meg a bajt. Előzzük meg a hülyeséget, ami később bajhoz vezet. (A mai társadalomhoz, konkrétan, ahol a párkapcsolatok 70%-a felbomlik. Ám ha prevenció nem jött be, akkor van lehetőség "gyógyításra" is, mint tudjuk. Jobb preventíve megelőzni egy infarktust, mert az elhalt szívizomrész heget hagy a rostok között. De az infarktusos szívet, ugyan heg hátrahagyásával, de túl lehet éltetni, meggyógyítani, hogy vegye fel újra a ritmust és dolgozzon tovább. Természetesen LEHET és KELL tenni a süllyedő házasságért. Lássuk, az én hivatásomból erdően biokémiai alapon.

Szerelembe estünk, PEA az egekben, minden szuper. PEA elmúlt, de semmi vész, hiszen normálisan a szerelem-hormon helyét átveszi a kötődési hormon, az oxytocin, a társ szerelem hormonja. És fenntartja a kapcsolatot. Meddig? AMEDDIG TERMELÜNK OXYTOCINT. Az oxytocin termelődik a kapcsolat minden megélése során: beszélgetés, simogatás, ölelés, közös séta, közös este, egymásra figyelés, szeretkezés. Emléknyomot ír, emléket, mint tudjuk, a memóriába. Ezáltal épül akapcsolat, így fejti ki kötődési hatását. Ám. EMLÉK-KÉP ≠ ÉLŐ KAPCSOLAT. Ha valaki mégis ezt hiszi (sokan, és nem is tehetnek róla!!!), azok mondják (fiktív monológ következik egy barátnőhöz/baráthoz):

„Nem értem, mi történt velünk. Olyan boldogok voltunk. (Emlék-kép.) Annyit jártunk ide-oda. (Emlék-kép.) Annyit beszélgettünk. (Emlék-kép.) Emlékszel, még barlangban is voltunk Pistivel/Julival, meg mindig elmentünk a velencei karneválra. (Emlék-kép.) Nem értem mi történt. Már nem is tudom, mikor beszélgettünk/sétáltunk/szeretkeztünk (!!!) utoljára. Elmúlt, ami volt, kihűlt a kapcsolatunk.”

Az oxytocin megírja a maga történelmét, de nem képes pusztán az emlék fölvenni a napi harcot. Hogy középen nyomja a másik a fogkrémestubust, hogy minden reggel víz van a fürdőben utána, hogy nem úgy főzi a lencsét, mint anyám, hogy széthagyja a harisnyáit, hogy a komódra teszi a szerszámait stb…, nem beszélve a súlyos súlyokról, amit a házasságot lehúzó serpenyőbe tesz az élet: betegség, pénzhiány, munkanélküliség stb. A házasság mérlegének másik serpenyőjébe FOLYAMATOSAN kell pakolni az ellensúlyt: virágot venni hazafele a munkából, megmasszírozni egy fáradt este a vállát, elmenni sétálni, beszélgetni, meglepni pici hülyeségekkel – (egy túrórudi egy szivecskével a hűtőben hogy átszínezhet egy reggelt!), együtt lenni és nem a logisztikai feladatokról, vásárolni valóról, gyerekekről beszélni, szeretkezni, csinosnak-férfiasnak lenni stb…

Vagyis válasz a monológra: menj el akkor ma is vele barlangba, velencei karneválra, szeretkezni (ez fontos a házasságban, ne szemérmeskedjük el a kérdést…), de legalábbis ülj ki vele este a lócára a ház elé, fogd meg a kezét és figyelj rá.

Ezektől lesz élő ugyanis a házasság. Ezektől lehet élő akár egy rosszul kötött házasság. Egy lecsúszó házasság. Egy tönkremenő házasság. Egy kihűlő házasság. Recept: írj be MA valamit az emlékképek közé. Ennyi. Működni fog. (Javasolt film a témában Fireproof/ Tűzálló)

K: Van –e második tisztaság, mi van, ha valaki már elrontotta?

V: Van bizony. Lehet újra kezdeni tiszta lapokkal. Konkrét párok tapasztalatairól itt olvashatsz.

K: Mikortól kezdjük gyerekeink felvilágosítását a témában?

V: Ezeket olvasd el.

Glovicki Eszter szívesen válaszol konkrét kérdésekre, ha a blogon nem kaptál volna választ az összes hormonos cikk átolvasása után. A blog email címe, ahonnan továbbítjuk Eszternek a levelet, illetve ahol a tágabb témával kapcsolatos kérdésekre (tisztán megélt szerelem, házasság, szexualitás stb.) igyekszünk legjobb tudásunk szerint válaszolni: biztosutblog@gmail.com

Az egyéjszakás kapcsolatok hormonális háttere

Az eredeti terveimet kissé felborítva (a második tisztaság tapasztalatait megszakítva) egy aktuális témát veszek elő. Az apropóját az adja, hogy egy idetévedt olvasó két, a mienktől kissé eltérő hangulatú és stílusú blog

(http://gyuloltellensegeink.blog.hu/2011/06/21/a_katolikusok

http://modoros.blog.hu/2011/07/02/klitorisz_nelkul_szabadon_mindent_az_infibulaciorol)

megjegyzései között ajánlotta olvasásra az írásainkat. Amivel abszolút nincs baj, örülünk, ha terjed a blog híre. Mindenkit szeretettel üdvözlünk, akik onnan érkeztek.

Az olvasó "blogajánlói" után - úgy érzem - joggal merült fel egy kérdés az oxitocin hormon hatásával kapcsolatban. Az olvasó az utolsó kommentben nem értett egyet azzal a kijelentésünkkel, hogy az oxitocin hormon - akár egy alkalmi szexpartnerrel is- képes örökre összekötni. Kifejezte, hogy bár voltak alkalmi kapcsolatai, mégsem érzi, hogy a későbbi szerelmi életét ez nagy mértékben befolyásolná. A lényeg ez volt, nem pontosan idéztem. Mivel a modoros.blog.hu letiltotta a megjegyzéseket, így nem tudtam érdemben válaszolni, és megköszönni, hogy az olvasó rámutatott egy dologra, ami nálunk némi kiegészítésre, átfogalmazásra szorul.

Ezt a mondatomat kifogásolta elsősorban. Utólag elolvasva, nagyon lírai hangulatban írhattam :)

"És tehetjük ezt sebek nélkül, ha a PEA-dopamin-endorfin trió okozta lila-köd ellenére nem ugrunk bele testi kapcsolatba, ami az oxitocin hormonnal karöltve egy életre hozzáköthet valakihez, aki nem való hozzánk."

Ez egy mondatban annyit jelent, hogy ha megjelenik az életünkben a mindent elsöprő szerelem (=phenil-etil-amin hormon megjelenése), és szexuális kapcsolatba is kerülünk, akkor az orgazmus során felszabaduló hihetetlen mennyiségű oxitocin hormon képes arra, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyjon bennünk. Főleg, ha újra és újra termelődik a szerelmi kapcsolat során. Mennél többször éli át az orgazmust a pár, annál mélyebben kötődnek egymáshoz. Akár összeillenek alapvetően, akár nem. Egy szakítással végződő, több évig tartó szerelemi-szexuális kapcsolatot - azt hiszem, ebben egyetértünk - az ember élete végéig hordoz.

De mi van az egyéjszakás kalandokkal? Abszolút igazat kell adnom Lárvalányhajnak, a kérdést felvető olvasónak, hiszen egy gyors numera, vagy alkalmi szexkaland után a legtöbb esetben látszólag mindenféle következmény nélkül továbblépnek a felek. (Hacsak nem kaptak el valami nemi betegséget, vagy, ami rosszabb, ha élet fogant a gyors aktusból.) Nem epekednek egymásért haláluk napjáig. Akkor nem igaz az oxitocinosdi? Kekeckedjünk még egy kicsit: mi van a prostituáltakkal? Ők minden férfi után epekednek, akikkel dolguk volt?

Megkérdeztem a témát kutató orvosnőt, dr. Glovicki Esztert az egyéjszakás kalandok kémiai hátteréről. Idemásolom a levelét:

Járjuk körül egy kicsit az egy éjszakás - bár jellemzően inkább "5 perces"- kalandot. Lássunk érveket és ellenérveket, de mindenekelőtt a tényeket - vagyis a biokémiát.

Mint tudjuk, szexuális aktus során, in concreto az orgazmus bekövetkeztekor robbanásszerűen szabadul fel oxytocin. Ennek egy fizikai és egy nemfizikai oka van. A fizikai: az oxytocin simaizom-összehúzódásokat okoz bizonyos simaizmokban. Szoptatáskor a tejmirigy simaizmait hozza kontrakcióba, szüléskor a méh izomzatát húzza össze - orgazmus során is ilyen összehúzódásokat okoz férfiban is, nőben is. Nőben a méh izomzatát ritmikusan húzza össze, ezáltal vákuum képződik odabenn, ami mintegy beszippantja a spermiumokat, hiszen a szervezet célja akár ha evolúciósan nézzük csak, akkor is a foganás. Férfiakban pedig a kilövellésért, az ejakulációért felelős,tehát tiszta sor: innen jó messzire ki, oda minél mélyebbre be...

Ez tehát a fizikai ok, az oxytocin minden orgazmus során felszabadul férfiban is-nőben is, hogy eljusson a hímivarsejt a petesejthez. Ha van orgazmus, akkor van ez is, a kettő nem választható szét, világos. A másik pedig lelki, mondhatni pszichés tényező. Amit a blog olvasói talán szintén tudnak már, hogy az oxytocin "nyaktól lefelé" simaizom összehúzó hatással rendelkezik, "nyaktól fölfelé" pedig a kötődést alakítja ki. Magyarul, az agyra hatva a memóriát írja, mint egy nagykönyvet.

Minden társas kapcsolatnak ez az alapja, az oxytocin, amely kötődést hoz létre. Szexelőkben, szerelmesekben, szülőkben-gyerekekben, barátok között, szociális kapcsolatainkban - tehát minden kapcsolatban, csak más mennyiségben termelődik és mást ír be a memóriakönyvünkbe. Ha sétálunk valakivel és beszélgetünk, akkor azt, olyan intenzitású kapcsolatot, ha megszülünk valakit, akkor azt, olyan intenzitású kapcsolatot, ha szeretkezünk valakivel, akkor azt. Ha tetszik, ha nem.

Ha termelődik oxytocin, ami orgazmuskor termelődik ugyebár, akkor az a memóriakönyvbe is tesz egy bejegyzést. Egyszer gondoljuk végig egy éjszakai álmunkat. Mennyi minden temérdek hülyeség van benne!! Hogy kerül pl. álmomban a repülőn kiömlött borsófőzelékbe az az autókerék a kedvenc gyerekkori matchboxomról, amit a hülye Pistike tört le 34 évvel ezelőtt?? Nagyon, de nagyon sokminden van az agyunkban. Az, hogy "nem érzem, hogy bármi közöm is lenne hozzá, nevét-számát sem tudom a szexpartnereimnek, micsoda baromság azt állítani, hogy összeláncol" stb., ez egy mondat a tudatunkról. Amit hinni akarunk, el is hiszünk, ill. esetleg úgy is van. Hogy nem tudom a nevét. De az agyam tudni fogja, mindig is tudni fogja, hogy vele szexeltem. Beírta az oxytocin, amikor berobbant... Nem hiszitek? Pedig így van. Sokan, nagyon sokan tudják a bizonyítékot is rá, és szenvednek is tőle. Mégpedig attól, hogy egy szexuális aktus során befolyásolhatatlanul és megállíthatatlanul bevillanhatnak korábbi szexuális aktusok emlékképei.

Amikor új fejezetet, vagy akár csak lábjegyzetet ír be az agyunk memóriakönyvébe az oxytocin (na, ez is megvolt...), akkor föllapozódhat az egész könyv. És ezt a belső pornóraktárt senki nem élvezi ám. Villanó-pörgő képek és érzelmek kusza halmaza, ami lehetetlenné, de legalább is nehézzé tesz az adott jelen pillanat megélését. Csak beírja azt is... Az evolúciós ok még ehhez a pszichés összetevőhöz is egyértelmű: az utód biztonsága szempontjából előnyösebb, ha a két létrehozó együtt őrködik a biztonsága felett, a kajaszerzése felett stb...

A molekulák ésszerűen, logikusan és tökéletesen működnek egy egészséges emberben. Mégha van, aki nem örül ennek az ésszerűségnek, és ámítja magát ezzel-azzal. Hogy ki mit érez, vél, gondol vagy szeretne hinni, az egy dolog. És hogy a molekuláink hogyan működnek, az meg egy másik. Ezeknek a dolgoknak a törvényszerű működésébe nincs beleszólásunk, hisz ez az élet alapja - hogy mivel és hogyan próbáljuk ámítani magunkat, abba lehet, igen. Egy darabig. Tehát minden kedves olvasó bátran legyen tudatában annak, hogy bizony könyvet ír, és a nem kívánt rész törlendő opció nincs a készletben...

Zárásul viszont: lehet szép könyvet írni. Intim, gyönyörűséges, szerelmes memóriakönyvet az oxytocinnal, amit jó újra és újra fellapozni. Ami sírós boldogsággal, térdbe szaladó szerelmes elgyengüléssel tölt el 80 évesen is. Álmodjunk bátran szép életet, és felelősségünk teljes tudatában írjuk meg azt...

Pár kiegészítő gondolatot fűzök még hozzá. Hosszú ideig tartó, igazi szerelmes kapcsolat során rengeteg közös élmény, kaland (oxitocin) köti össze a párt, és az nagggyon mélyre be van írva az emlékkönyvünkbe. Ez tarthat össze embereket, akiknek nem kéne együtt lenniük, és ez gyötri a párokat szakítás után. Egy egyéjszakás kaland oxitocinja is elég arra, hogy ezekkel a szexuális bevillanásokkal zavarja az illetőt azután is, hogy megtalálta az igazit. Ebben az értelemben jelenti azt, hogy egy életre összeköt. Azaz pontosítva, semmilyen szexuális élményünk emlékétől sem szabadulhatunk meg... Akkor sem, ha már szeretnénk.

(Ha volt orgazmus. Ha nem volt (és a prostituáltak esetében elég ritka az igazi orgazmus), akkor nem úgy íródik be a nagykönyvbe. Hanem mint egy kínos szitu, amit szívesen kihagyott volna az ember...)

"És ezt a belső pornóraktárt senki nem élvezi ám." Kiegészítem: azok, akik még az Igazi megtalálása előtt vannak, és élvezik a, hogy is fejezzem ki magam, virágról virágra repkedést, azok még szívesen pörgetik vissza, hogy ez a csaj/pasi is megvolt, az is, stb. De aki már elköteleződött egy életre (akár házasságban, akár nem), azt bizony nagy valószínűséggel zavarni fogja.

Zárszó: A tisztaság nekem "bejött". Másnak esetleg nem, tudom, hogy nem mindenki ezt az utat tartja követendőnek. Ezt tiszteletben is tartom. Viszont Murphy bácsi miatt a "nem-bejött-kategóriából" ismer mindenki legalább 20 példát. Azért írom a blogot - értelmes párbeszédre nyitottan-, hogy megosszam a saját és mások pozitív tapasztalatát ezzel kapcsolatban. A negatívval úgyis Dunát lehet rekeszteni...

Szeretettel fogadom a témával kapcsolatos kérdéseket, kommenteket (biztosutblog@gmail.com).

Edit

Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (9)

Gyors hír: jún. 10. 21.00. "Van, aki tisztán szereti" címmel élő adás lesz a tisztaságról a Mária Rádióban. Hallgassátok, reagáljatok, telefonáljatok.

http://www.mariaradio.hu/index.php?ID=6

Most pedig eredményhirdetés következik, azaz a 7. pont. Összefoglalom azt, ami Ti írtatok, és ami nincs az én szubjektív 6 pontom között. Egy-két átfedés azért előfordulhat. Mindenki válassza ki magának, hogy ezen okok közül -számára- melyik az az eset, amikor egy kapcsolat hosszú távon halálra van ítélve, tehát nem is érdemes elkezdeni, (reménykedve abban, ami biztos nem jön össze) vagy épp emiatt ideje kiszállni.

Most nézvén a listákat, az az érzésem támadt, hogy kész szerencse, ha az ember elsőre összeakad az Igazival, és nem kell kitennie magát egy szakítás fájdalmának...

Elöljáróban még annyit, hogy a kétségek sohasem akkor merülnek fel, amikor együtt vagyunk, a párunkhoz bújunk. Abban a pillanatban, mintha elfújták volna a kétségeinket, és úgy érezzük, hogy nincs semmi, amit ne tudnánk megoldani. S amikor újra egyedül vagyunk, csak akkor jönnek elő a kétségek megint. Mint egy anyag, ami pl. mágnes közelében felveszi a mágnes tulajdonságait, de amint kivesszük onnan, máris elveszti azokat. (Kémikusok/fizikusok, létezik ilyen anyag, vagy marhaságot írtam?)

És természetesen a testi kapcsolat sem segít a dolgon. Szakítani úgyis kegyetlen élmény, ha nincs teljes testi közösség, hanem csak, mondjuk a csókig, ölelésig jut el a pár. Az erős érzelmi kötődés, ami a szakítás fájdalmas voltáért felelős, akkor is kialakul. Ha viszont már egymáséi is lettek, akkor egy életen keresztül hordozzák ennek az emlékét. (Oxitocin!)

Gyorsan összefoglalom ez első hatot.

1. Ha biztos, hogy nem fogtok összeházasodni.

2. Ha áthatolhatatlan kommunikációs fal magasodik köztetek.

3. Ha túlzott felfordulást okoz az életedben/túl nagy áldozatot követel (pl. hit feladását).

4. Ha a párod szenvedélybetegség tüneteit mutatja (drog, alkohol, szerencsejáték, pornó, pedofília...)

5. Ha nem fogadod el a párodat olyannak, amilyen, hanem meg akarod változtatni.

6. Ha sajnálatból/érdekből vagy együtt valakivel, illetve ennek az ellentéte: ha úgy érzed, kihasználnak, vagy csak sajnálatból van veled a párod.

7. ???

Nem egyenként idézem a leveleket, csak összesítem 3 feleség, és 1 férj véleményét. Négyük mögött pontosan 41 év saját házas tapasztalat van. És 41 év tapasztalata, látván más párok életét:

1. Ha a másik nem őszinte, ha hazudik. Főleg, ha többször is előfordul. Majdnem hogy mindegy, hogy miről és miért hazudik. Kivéve, ha meglepetés-partyról, vagy szülinapi ajándékról van szó.

2. Ha bármi durvaságot, erőszakot tapasztalunk. Nem számít, hogy nem engem ütött meg, hanem más valaki miatt húzta fel magát. Ha nem tudja kontrollálni a haragját, az nem jó kezdet. Az önvédelem más tészta, de inkább fusson, mint kakaskodjon.

3. Ha túlzottan ellenőrizni akar. Ha minden lépésemről tudni akarna, beleolvasna a leveleimbe, ellenőrizné a mobilomat, ha akadályozna, hogy meghozzam a saját döntéseimet, mindig tudni akarná, hogy hol, kivel és miért vagyok. Ez már kóros. Kell, hogy legyen bizalom.

4. Ha akadályoz, hogy önmagad legyél, hanem valamilyen szerepbe kényszerít. Ha mellette nem mersz/tudsz önmagad lenni.

5. Ha túl nagy a társadalmi/kultúrális/vallási különbség. Mondjuk vannak sikeres házasságok nagyon eltérő emberek között is, de az a szerencsés kisebbség. Túl sok kompromisszum, túl sok feladás. Általában nem egyenrangú felek lesznek ilyen kapcsolatban, mert az egyiknek sokkal többet kell engednie, simulnia, feladnia. Inkább kivárnám, hogy elmúljon a PEA.

6. Fontos kérdésben nem tudnak egyetértésre jutni. Hogy mi a fontos, azt első megközelítésben nevezhetjük egyénfüggőnek is. Ami az egyiknek fontos, az fontos. Mit jelent az, hogy nem tudnak egyetértésre jutni? Nem azt, hogy már eleve más a véleményük, hanem azt, hogy hiába beszélgetnek róla, hosszú ideje nem sikerül közös nevezőre jutni.

7. Ha nem fogadja el a párját olyannak, amilyen, hanem meg akarja változtatni. Ha nem tudom elfogadni a másik valamilyen tulajdonságát, akkor arról beszélni kell. Lehet, hogy a másik képes változni. De ha nem képes vagy nem akar, én hiába próbálom meg "átnevelni". Inkább jobb szakítani, vagy pedig elfogadni őt olyannak, amilyen.

Ez a két pont persze össze is függ. Egy példa:

Az egyik fél egy gyereket akar, a másik legalább hármat. Ez vagy nem nagyon fontos valamelyiküknek, és akkor tud engedni, közös nevezőre jutnak (bár szerintem ez éppen fontos kérdés, ezért nagyon érdemes meggondolni, hogy tudok-e valóban engedni belőle, és később nem fogok-e visszakozni), vagy fontos, nem tudnak megegyezni, és szakítanak. Vagy beszélgetnek róla, megpróbálják megérteni a másikat, hogy miért úgy gondolkodik a kérdésről stb. Így esetleg egyetértésre jutnak. Ha mégsem, de szakítani nem mernek, és titkon egyikük vagy mindkettőjük azt gondolja, hogy majd megváltozik a másik véleménye, akkor két eset lehetséges: vagy valóban megváltozik a másik véleménye, vagy nem. Ha a hosszú próbálkozások ellenére nem változott a vélemény az esküvő előtt, akkor később erre gyakorlatilag nulla az esély. Ha pedig nem változik a vélemény, akkor ez minden bizonnyal közvetlenül vagy közvetve váláshoz fog vezetni.

8. Szerintem érdemes szakítani akkor is, ha minden kétséget kizáróan kiderül számomra, hogy nem én vagyok a másiknak az egyetlen, de ő ezt titkolja. Ebből nem tudom, mi jó kerekedhet ki hosszú távon.

9. Szerintem el sem érdemes kezdeni a kapcsolatot a másikkal, ha tudom, hogy jelenleg házas. Ha miattam képes lenne otthagyni a házastársát, akkor pár év múlva ugyanerre számíthatok én is.

10. Általában problémák vannak a kapcsolattal, és nem tudom, meddig és hogyan érdemes próbálkozni a folytatással, ha az egyik nem őszinte a másikkal (bármilyen kérdésben). Létezik persze megbocsátás, ezért nem kategorikusan mondom ezt...

11. Ha rájön, hogy a másik csak látszólag őt szereti, valójában "valakit" szeret, akit akar látni benne. (Kapcsolatfüggés.)

12. Kardinális kérdésekben különbözés, amiben nem látszik, hogy közelednének az álláspontok (hit, házasság, család kérdése, házasság, gyerekek, nevelés, anya-apa szerep...)

13. Ha a másik nem tart tiszteletben bennünk olyan valamit (pl. hit, tisztaság, hazugság-csalás nélküli élet, jelenlegi családunkkal való kapcsolatunk...), amiben semmiképp nem szeretnénk változni.

14. Ha tudom, hogy nem ő az igazi, de addig jó lesz, addig nem szakítok, amíg nem meg A Nagy Ő, vagy legalábbis valaki, aki jobb alternatívának tűnik.

15. Van, hogy az tart vissza a szakítástól valakit, hogy fél attól, hogy mit szólnak az emberek körülötte. Nem akar botrányt, nem akarja beismerni mások előtt, hogy rossz lóra tett.

Sajnos, sok lehetőség közül lehet választani...

Ötletek?

Záró gondolat: az egész cikksorozat arról szólt, hogy milyen esetekben gondoljuk meg kétszer is, hogy elkezdjük-e egyáltalán az együtt járást, vagy a másik esetben maradjunk-e benne... NEM arról, hogy ha ilyetén probléma merül fel a házasságban, akkor azt bontsuk fel, és keressünk újat. Az egy adott helyzet, amit meg kell oldani, bármi áron. De erről majd később. Az együtt járás arra való, hogy a fenti dolgok kiderülhessenek egy életre szóló döntés előtt.

Az együtt járás még nem házasság. A házasság viszont már nem együtt járás.

Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (1)

Néhány gondolatok meg veletek, ami Ildikó tapasztalata kapcsán jutott az eszembe.

"Aztán ahogy telt az idő, voltak persze konfliktusaink, vitáink, amiket próbáltunk megbeszélni, de éreztem, érezhettem valamit, hogy nem biztos, hogy jó úton járok, vagy legalábbis nem feltétlen azzal, akivel kellene. De nagyon szerelmes voltam, vagy talán csak nagyon kötődtem, mindenesetre nem tudtam volna kilépni a kapcsolatból. Mikor erre rájöttem, imádkozni kezdtem érte esténként egy-egy fohásszal, hogy ha nem ő az, akit nekem szánt a Jóisten, akkor lépjen ki a fiú, mert magamban nem érzek elég bizonyosságot, erőt."

1. Akik nem illenek össze, azok nem illenek össze!

A testi kapcsolat a hosszútávú összeférhetetlenséget elfedi ideig-óráig, de nem oldja fel. A két fél a szexuális kapcsolat megkezdése után ugyanaz marad, a kapcsolat változik. Ha zavar, hogy a párom hisztis/rendetlen/logikátlan, a szextől nem válik józan, logikus rendmániássá. Legfeljebb az első időkben jobban tolerálom, de amikor elmúlik a kábulat, és nincs ami "átsegítsen", akkor ugyanott vagyok mint az elején. Van egy hisztis/rendetlen/logikátlan párom, de már nem tudunk sebek nélkül, tisztán szakítani, mert a köztünk történt testi szerelem miatt már erősen kötődünk, vannak közös emlékeink, stb.

Nincs testi kapcsolat háttérben zajló kémiai reakciók/lelki változások nélkül. A szerelem össze tud kábítani bárkit bárkivel, a leglehetetlenebb párosításról hitetve el, hogy a mennyben köttetett. A PEA teszi a kötelességét, a PEA köt, és megteremti a tökéletes összeillés illúzióját. Ha nem megyünk bele a testi kapcsolatba, akkor esélyünk van -elegendő szerotonin birtokában - eszünknél lenni, és belátni, hogy hiába kedvelem/szeretem a páromat, nem illünk össze. Ne tökéletes embert keressetek, hanem olyat, akinek az alapvető jellemvonásaival kompatibilis tudtok lenni!

2. Amilyen konfliktust/feszültséget/problémát a pár megold, az van megoldva!

Hányszor találkozunk azzal, hogy egy pár nem tudja megoldani a felmerülő konfliktust, nem tudják megbeszélni. Inkább összebújnak, és bizonygatják, hogy "de én nagyon szeretlek, és minden rendben van/lesz." Ez működik az egymás karjaiban töltött x percre, de amint az lecseng, és "minden rendben van" megteremtett illúziója eltűnik, megint felbukkan az a fránya tüske. Ha a kommunikációra az együtt járás ideje alatt nincs nagyon más, csak szavak, akkor nem folyamodhat a pár látszólagos megoldásra testi síkon, hanem nincs mese, meg kell beszélni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni... Ha egy pár erre nem, és nem, és nem képes, akkor hosszú távon se fog működni.

3. Szakítani egyáltalán nem könnyű, de meg kell tenni, ha kárunkra van a kapcsolat!

Valljuk be, nem könnyű szembenézni azzal, hogy szakítanunk kellene. (Most nem az a szituáció, mikor az életünk van veszélyben.) Sokkal jobb kapcsolatban lenni, mint egyedül. Sokan, főleg lányok, nem akarják megkockáztatni, hogy a végén egyedül maradjanak, és lecsússzanak a családról. Inkább kompromisszumot kötnek magukban, hogy biztos ők tették túl magasra a mércét (nem!!!!), a hiba bennük van (nem feltétlenül!!!!), előbb-utóbb megváltozik a párjuk (nem fog!!!!), nem a számára legjobb emberrel is jobb gyereket nevelni, mint nem nevelni (nem így van!!!!), nem mindenkinek az a sorsa, hogy überboldog párkapcsolatban éljen (hülyeség!!!!) és így tovább. Senki sem született boldogtalanságra.

Ha meg kell(ene) tenni, akkor meg kell(ene) tenni. Mennél hamarabb, annál jobb. Na igen. Könnyen beszélek kényelmesen hátradőlve az íróasztalomnál, egy (számomra) tökéletes férjjel, 2 égetnivaló angyalkával az asztalom alatt (szó szerint : ), mondván, hogy szakíts, mert nem jó neked abban a kapcsolatban. Könnyű kimondani, nehéz megtenni. Rengetegen képtelenek is rá. (Lásd Ildikó tapasztalatát.) Mennél előrehalad egy pár a kapcsolatban, annál nehezebb, annál nagyobb a seb. De még mindig jobb egy szétment kapcsolat, mint egy szétment házasság, ahol már a gyerekekkel is számolni kell.

Elköteleződés = kompromisszum?

Egy amerikai iskolában tanítok angolul latint külföldi diákoknak. Tegnap laza nap volt a suliban, ezért megkérdeztem az igazgatót, hogy nem beszélgethetnék-e a diákokkal inkább a szerelem-hormonokról a latin grammatika szépségei helyett. Végül is bárhogy dönt, gondoltam, csak nyerhetnek rajta a diákok : ) Zöld utat kaptam, így be se vittem a latin könyveket az órára. Körbeültettem a diákokat. Van egy játék, amit nagyon szeretek, és korosztálytól függetlenül minden diák is. Egy székkel kevesebbet rakunk a körbe, valaki középen áll, és kitalál valamit: "Cseréljenek helyet azok, akik álmosak most/van rajtuk óra/szeretik a kutyákat..." Amikor pedig felállnak azok, akik álmosak/van rajtuk zokni stb., a középen álló ember is megpróbál leülni, és aki állva marad, az adja a következő instrukciót. Az a tapasztalatom, hogy ilyen formában sokkal könnyebb kérdezni, és őszinte választ kapni komolyabb kérdésekre is, mint hogy megkérem a padban ülő diákokat, hogy "emelje fel a kezét az, aki..."

Mielőtt nekiálltam mesélni a hormonokról, ilyen "rohangálós" formában tapogatóztam arról, hogy milyen tapasztalatokkal a háta mögött fogja hallgatni a témát ez a csapat. Paraméterek: 3 lány (2 magyar, 1 kínai), és 6 fiú volt (1 magyar, 1 japán, 1 Taiwani, 3 kínai), 10.-esek, tehát 16 év körüliek. A játékból kiderült, hogy kilencből heten szeretnének gyermeket majd, ketten (!) ezt házasságban képzelik el (2 lány : ), de senki sem mondta, hogy 1-nél több gyereket szeretne. Hozzá kell tennem, hogy Kínában szigorú születésszabályozás van: csak annak lehet több gyereke, aki ezt keményen meg is tudja fizetni. Négyen jártak már valakivel. Jó volt ezeket látnom, így tudtam úgy vezetni a témát, hogy úgy érezzék, rájuk is vonatkozik.

Amerikai az iskola, de bárki jöhet, még angolul sem kell tudni, mert nagyon jól kidolgozott programja van az iskolának, hogy megtanítsák a diákokat. Délelőtt beülnek az órákra, (mély víz), délután pedig a szintjüknek megfelelő angol órán vesznek részt, ahol alapjaitól tanulják a nyelvet. Ez a kettő előbb-utóbb összeér. Amikor ilyen intenzíven éri őket a nyelvi hatás, akkor elég jól, elég rövid idő alatt el lehet sajátítani a nyelvet. A három kínai fiú kezdő angolos volt az év elején, de jártak/járnak a latin órámra, mert ez éppen délelőtt van. Nekik minden órára hozok angol feladatlapokat, amiken dolgozhatnak, és azt osztályzom. Angolul tanítani latint egy külföldinek, akinek az angolja még kezdő, nincs túl sok értelme, remélem, egyetértünk benne : ) A latin majd akkor lesz hasznos, akkor segíti az angoljuknak az elmélyülését, ha már van minek elmélyülnie.

Csak azért meséltem erről ennyire részletesen, hogy lássátok, nagyon át kellett gondolnom, milyen szavakkal beszélek a hormonrendszerről, hiszen nem mindenki volt magas szinten angolból. Ezért azzal kezdtem, hogy elkezdtem sorolni a kulcsszavakat angolul, és jelezhették, hogy valamit nem értenek, illetve használhatták a fordítógépeiket, vagy a saját nyelvükre lefordíthatták, és elmondhatták a többieknek. (A házirend szerint nem beszélhetnek a saját nyelvükön a suliban, hogy ezáltal is gyakorolják az angolt, de a különleges alkalomra való tekintettel ezt most feloldottam.) A "könnyebb" szavakkal nem volt gond: házasság (marriage), szerelem (love), csók (kiss), hormon (hormone), szex (sex) etc. A "nehezebb" szavakat a táblára is felírtam. Az orgazmus szót nem ismerték többen. Próbáltam körülírni, de még így se esett le. Az egyik fiú beírta a fordítógépébe. A közömbös arccal gépelő fiú egy idő után elvigyorodott, kiadta azt a bizonyos "végre leesett" áááá hangot, majd mutatta a másik kínai srácnak. Csontra ugyanaz volt a reakció : ) Vigyor és ááááá. Majd kínaira lefordították a harmadiknak, (ugyanaz a reakció : ), aki vigyorogva így szólt: "you can start, teacher" (Kezdheti, tanárnő!)

Most pedig jön az, hogy elmagyarázom, mi köze van ennek a címhez. Amikor ahhoz a szóhoz értem, hogy elköteleződés (commitment), többen jelezték, hogy nem értik. Tipikus, csak a három lány tudta a jelentését : ). Elkezdtem egyszerű szavakkal magyarázni, hogy az elköteleződés az, amikor hozunk egy döntést arról, hogy bármi is lesz, kitartok a másik mellett egy életen keresztül. A mellettem ülő srácon láttam, hogy erősen gondolkodik, szinte hallottam a fogaskerekek csikorgását, amikor felderült az arca, és az mondta: aha, compromise (kompromisszum)! Próbáltam megmagyarázni, hogy nem teljesen így van, aztán az beszélgetős előadás alatt igyekeztem úgy fogalmazni, hogy megértse a különbséget.

Olvastam egyszer egy pesszimista kijelentést, hogy a házasság nem más, mint kompromisszumok sorozata. Kereken 3500 napos házasként kijelentem, hogy szerintem ennél több : ) A kompromisszum szó bennem negatív érzéseket kelt, mert lehet jó is, meg rossz is. Van, hogy mindkét fél felad a saját elképzeléséből valamit, éssokszor rossz érzés marad utána. Félre ne értsétek, nem jó, ha az egyik fél következetesen feladja a saját elveit/elképzeléseit/ötleteit, és nem szól semmiben ellent a másiknak. A házasság két egyenrangú fél kapcsolata, akiknek megvan a saját feladatrendszerük. A "jó kompromisszum" kifejezés helyett viszont nem találtam jobbat arra, amikor két ember úgy old fel egy ellentétet szeretettel, hogy valami új, jó dolog születik, és nem marad utána rossz szájíz. Hogy az ellentét feloldása a kapcsolatukat erősíti. Mert ez többet jelent, mint egy "jó kompromisszum".

Van ötletetek?

A szerelem hormonális háttere (10) avagy jó mozizást!

Remélem, még nem unjátok a témát. Gondolom, nem, mivel szinte kivétel nélkül minden nap rátalál valaki a blogra, mivel rákeres a PEA vagy szerelem hormon kifejezésre. (Ezenkívül tényleg majdnem minden nap eljut hozzánk valaki a következő kulcsszavakkal is: alkonyat, twillight, vámpír, szex - az erről szóló bejegyzés miatt. Nem feltétlenül azt kapják, amire számítottak, de egy kis látókör-szélesítés hasznos lehet : )

Szóval hormonok. A változatosság kedvéért nem írok róla, hanem az eredeti forrást hallhatjátok. A következő 3 videóban a témát kutató orvos maga foglalja össze azt, hogy a tudomány mit mond a szerelem hormonjairól. Érdemes mind a három részt megnézni egyben, hogy teljes képet kaphassunk a témáról.

Sehogyan nem vágtam meg az anyagot, ez így hangzott el a Biztos utas találkozó első napján.

Jó mozizást : )

Fiatalok kérdései (5)

Ezzel a végére értünk a Biztos Utas fiatalok kérdéseinek. Két olyan kérdést nem válaszoltunk meg, ami hosszabb bejegyzést érdemel (önkielégítés, illetve a tiszta készület melletti konkrét érvek) Ez utóbbiról szól a blog, de összefoglalóan lesz róla egy külön bejegyzés. Ha valaki írt kérdést, amire nem válaszoltunk, reklamáljon a biztosutblog@gmail.com-on : ) Vagy ha lett kérdése, akkor is írjon.

Mi a megoldás, hogyha olyan helyzetbe kerülünk, hogy elváltunk, de van egy új párunk. Össze lehet-e házasodni vele? Milyen úton kell járni?

Fontos megkérdezni, hogy volt-e egyházi esküvő, vagy csak polgári. Amennyiben csak polgári, úgy egyházilag szabad az elvált fél. Csak úgy, mint az özvegyek. Az egyház álláspontja az, pont a házasságkötéskor kiáradt kegyelem miatt, hogy a megkötött és az elhált házasságot semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, kivéve a halált. Ilyen értelemben, akinek kimondtad az igent, az a házastársad marad valamelyikőtök haláláig. Ha polgárilag el is váltál, Isten szemében még házas vagy, így új egyházi házasságkötésre nincs mód, csak polgárira.

Egyházi válás, mint mondjuk a polgári válás, nincs. A házasságkötést kimondhatják hosszú vizsgálat után érvénytelennek, ha nem teljesültek a házasságkötés feltételei. De ehhez tényleg komoly érv kell (pl. ha nem lett elhálva a házasság). Ez annak a kimondása, hogy a házasság nem jött létre.

Ami pedig az utolsó kérdést illeti, nincs olyan, hogy ezen és ezen az úton kell járni, minden pár maga dönti el, hogy melyik utat választja. Mi amellett tesszük le a voksunkat, hogy egy tiszta együtt járás az, ami segíthet 98%-an jól eldönteni, hogy életre szól-e a kapcsolatunk. Akár az első, akár sokadik...

Ha valakinek nem olyan fontos a szexualitás, mint pl. a lelki dolgok, akkor mért baj, ha él szexuális életet?

Ha nem olyan fontos neki, akkor mért élne szexuális életet??? Ha pedig olyan fontosak neki a lelki dolgok, akkor tudatosítsa, hogy a kapcsolat megalapozásakor a szexualitás akadályozza a lelki kommunikációt. Egy pár egyedül egy üres lakásban a legritkább esetben ül le, hogy lelki dolgokról beszélgessenek. Hamar találnak jobb elfoglaltságot...

A szexualitás pedig (ld. oxitocin) pedig, akár akarod - akár nem, egy életre összeköt azzal, akivel átéled.

Szerelmes voltam egy fiúba nagyon, de ő nem ugyan úgy érzett mint én, és én éreztem, nekem ő az igazi, és elég az, ha csak vele lehetek és beszélhetünk, mert boldog vagyok, és jó ez az érzés, hogy nem lehet elmondani. Mi lesz, ha sose fogok már így érezni? Sok idő, amíg elfelejtem?

Ha így érzel, akkor nem más történt veled, mint hogy pontosan, tankönyv szerint átélted a PEA élményt. ("Érzem, hogy nekem ő az igazi, boldog vagyok, ha csak vele lehetek, elmondhatatlanul jó érzés...") Ha még benne vagy, akkor tudatosítsd, hogy előbb-utóbb megszűnik a termelődés, (ha plátói, akkor kicsit később), és "kigyógyulsz" ebből. Sovány vigasz, tudom, de ennél biztatóbbat nem mondhatok.

A PEA egy életben nemcsak egyszer jelenhet meg. Nem kell attól félni, hogy soha többet nem leszünk szerelmesek. Leszünk! Fülig! Legfeljebb máshogy éljük már meg, ha kicsit érettebb korban kap el, de ugyan úgy lesz minden, amit felsoroltál : )

Hogy sok idő-e? Kapcsolata válogatja, hogy a PEA által padlóra nyomott szerotonin szint mikor normalizálódik. Tapasztalat szerint a "teljes gyógyulás" eltarthat olyan hosszú ideig, mint a PEA lángolása. DE VÉGE LESZ!!! Egy új szerelem pedig fel is gyorsíthatja...

Dióhéjban: éld túl ép ésszel ezt az időszakot, ami 10 év múlva visszanézve egészen jelentéktelennek tűnik majd, és legyél nyugodt, a szerelem bármikor lecsaphat újra : )

Elnézést, volt még egy kérdés: Mitől van itt (ti. a teremben) mindig olyan hideg???

Nos, inkább legyen jól kiszellőztetett, de hideg a terem az elején, mint meleg, de büdös :)

Mások kérdéseire is szívesen válaszolunk.

biztosutblog@gmail.com

Fiatalok kérdései (4) avagy a Szerelem hormonális háttere (9)

Úgy tűnik, a szerelem hormonjairól nem lehet eleget beszélni... Főleg a PEA izgatja a fiatalok fantáziáját. Lássuk tehát a következő kérdéseket:

Lehet szintetikusan PEÁ-t előállítani?

Igen, úgy hívják "amfetamin". Ha beveszed, az agy jutalmazási központjában megemeli a dopaminszintet, boldogságot és eufóriát okoz, lenyomja a szerotonint, az ember hozzászokik, és rendszeres löketre van szüksége, hogy ezt fent tartsa. Ugye ezek a PEA tulajdonságai?

Ha olyan szerelemi bájitalra gondolsz, amit ha beadsz valakinek, hogy xy-ba szeressen bele, akkor a válasz, "nem". Mesékben, filmekben, rajzfilmekben létezik, sok fordulatot eredményez, ha "rosszul sül el", de valóságban -tudomásom szerint - nincs ilyen.

Létezik olyan, hogy valakiben nincs PEA? Mármint hogy valaki nem lehet szerelmes?

Egészséges emberben van PEA.

Az, hogy egy fiatal tizenegynéhány évesen még nem élte át a szerelmet, esetleg nem tudja elképzelni, hogy őt bárki is megszeretheti, az nem mérvadó. Az nem azt jelenti, hogy ő a világon az egyetlen olyan ember, akiben nincs PEA. Ez csak annyit jelent, hogy még nem találkozott a nagy Ő-vel.

Türelem : )

A PEA minden embernél 18 hónapig hat?

A 18 hónap egy átlag. Az esetek többségében kb. eddig termelődik, de egyéni szervezet válogatja, hogy meddig engedi az agyat a PEA instabil állapotában maradni. Pár hónap ide-oda előfordul természetesen. Lehet két év is. Egyéni különbségek vannak! Ebben a 18 hónapban benne van az is, aki csak rövid ideig érzi, de benne vannak azok is, akik a be nem teljesült plátói szerelem miatt 4-5 évig is "szenvedhetnek" tőle. Ennél hosszabb idejű PEA-termelődésre azonban a kutatók még nem találtak példát.

Mi van a plátói szerelemmel?

Hamarosan külön ennek a biokémiájáról ír egy bejegyzést a doktornő.

Folyt.köv.

Mások kérdéseire is szívesen válaszolunk.

biztosutblog@gmail.com