Nagy fába vágtuk a fejszénket

Mi, akik tisztán igyekeztünk készülni a házasságra (például itt, a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánián), és X év távlatában látjuk a gyümölcseit, szívesen osztjuk meg a tapasztaltainkat, hogy segíthessünk a fiataloknak jó, hosszú távon a javukra váló döntést hozni. Tudjuk, és tapasztaljuk, hogy a házasságra tisztán készülő párok házassága -statisztikailag igazolva is - nagyságrendekkel tartósabb, boldogabb, mint az átlag.

Mivel legtöbbször a templomi közösség berkein belül mesélünk róla a fiatalabb hittanosoknak, megvan egy bizonyos befogadó közeg, egy nyitottság a témára. A közösségben felnőtt gyerekek, fiatalok látják egymás családjainak életét, hallanak a tiszta készületről, hogy úgy mondjam, a talaj elő van készítve a téma befogadására. Nincsenek illúzióink, a gyermekeinket, fiataljainkat körbevevő világ is ugyancsak szerepet vállal annak a bizonyos talajnak az előkészítésében, de csak könnyebb a lelkünkről, magánéletünkről, bizonyos határon belül a saját szexualitásunkról beszélni ilyen fiataloknak, mint egy ilyen közeg nélkül felnőtteknek.

S hol a fejsze és a fa?

Ma kb. 80 egynéhány, 15 és 19 év körüli fiatal jött el a templomunkba (feláldozván a szombatjuk felét), hogy a házasságra való tiszta, szexmentes készület értelméről halljanak. (Tisztelet érte nekik!) A bevetni való talaj - akárhogy is nézzük - sokféle volt. Hívő/nem hívő / nyitott/kevésbé nyitott/"tapasztalt"/"tapasztalni vágyó"/" tapasztalni a maga idejében vágyó" stb. fiatal jött lelkesen és kevésbé lelkesen. (Ez utóbbi határozott túlsúlyban volt a dolog kötelező jellege miatt : ) Mivel "alsóbb" korosztálybeli diákokat tanítok a munkahelyemen, a 9.-10.-es évfolyamon tanuló diákokkal voltam.

Sokszor, sok fórumon beszéltünk már a házasságra való készületeinkről, nem okozott problémát (jól volt előkészítve a talaj).

Na, ez nem az a szituáció volt.

Egyáltalán nem volt könnyű kiállni.

Egyáltalán nem volt könnyű kiállni, és beszélni ennyire személyes dolgokról ismertlen embereknek. Főleg, ha azt látjuk valaki tekintetében, vagy éppen a viselkedésében kifejezve, hogy ő aztán pont mindenhol lenne, csak itt nem, mondhatunk akármit, az úgyis hülyeség, mit akarjuk mi "itt osztani az észt" arról, hogy várjon még min. 6-7-8 évet a szexszel.

Emberileg nehéz. Rossz kint állni, készen arra, hogy a szívedből mondj valami fontosat, látván, hogy nem kapod meg a kellő és illő figyelmet.

De mégis nagyon megérte.

Jó volt megtapasztalni, ahogy fiatalok lassan megnyílnak, és el merik mondani, ami a szívükön van, mernek kérdezni, és figyelnek egymásra. A kötelező élcelődések, viccelődések, idétlenségek, ami nélkül nem diák a diák (ezt tanárként mondom!!!), természetesen végigkísérték. Ezzel együtt ritka értelmes társaság volt, akikkel öröm volt beszélgetni. (Ezenkívül még háromszor lesz alkalmunk rá :)

S hogy mi volt a téma?

Kiscsoportban beszélgettünk témákról (pl. 1. Mitől jó és boldog a házasság? 2. Mitől rossz a házasság? 3. Mit tanít a liberális világ a szexről?), néztünk statisztikát a család helyzetéről, beszélgettünk a szerelem pszichológiájáról, kémiájáról stb.

Csak a legfontosabbakat emelem ki az első kérdésre adott hihetetlen jó válaszokból: egymás igazi megismerése (nem elsősorban testi értelemben, hanem jó-rossz tulajdonságok, hibák, erősségek, életcélok...), egymás hibáinak elfogadása, és a jó kommunikáció (mindenről, minden mélységben)

S hogyan valósíthatjuk ezt meg? A 3 ÉRETT-séggel!

Érett személyiség: Felelősségvállalás, önállóság, önkritika, önuralom, alkalmazkodó, együttérző és megbocsátó képesség, a másik nem ismerete, elköteleződésre való képesség, önzetlenség, önismeret, kommunikációra nyitott...

Érett életkor:  a házassághoz és a szexualitáshoz a személyiség érésétől függően általában az alsó korhatár nőknél 19-22, férfiaknál: 23-25; 

Érett kapcsolat: 2 érett személy kellően megismerte egymást, és tudatosan építik a kapcsolatukat, ahol az elköteleződés mértéket követi a testi kapcsolat (ha a szex dominál a kapcsolatban, a kommunikáció háttérbe szorul, a megismerést akadályozza, a szex helye a házasságban van)

Még házit is adtunk : ) Vegyük észre a környezetünkben a pozitívat, dícsérjünk másokat.

Folyt.köv. : )