Amikor régen megírtam a "
Három forgatókönyv" című bejegyzést, akkor reméltem, hogy előbb-utóbb gyakorlati példát is be tudunk mutatni (A Biztos út könyvbeli pár (Vera és Gábor) tanúságtételén kívül) arra nézve, hogy a második forgatókönyv nem csak hangzatos elmélet. (Ha még nem olvastátok, kattintsatok a fenti linkre.) Hát íme a példa, amit még csak itt olvashattok:
Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?
Panni és Andris vagyunk, mindketten 20 éves egyetemisták. Körülbelül 3 és fél éve vagyunk együtt, de előtte is ismertük már egymást, mivel osztálytársak voltunk.
Panni: Vallásos családból származom, korán hallottam a tisztaságról Tomka Feri atyától, a közösségben sok így készülő párt láthattam. A hittanon egy előadássorozat keretében ezek a párok meséltek az életükről, és bár akkor még nem volt barátom, elhatároztam, hogy igyekszem ezt az utat követni.
Andris: Az én családom nem hívő. A tisztaságról Panni előtt nem hallottam, igazából nem is nagyon voltak hosszú távú terveim akkoriban a kapcsolatokat illetően. Kezdetben ezeket a gondolatokat kétkedve fogadtam, és őszintén szólva reménykedtem benne, hogy majd Panni beadja a derekát. De nem így történt…
Nagyon radikálisan elkötelezted magad a tisztaság mellett. Ezzel el is ijeszthetted volna Andrist...
Panni: Mint minden nő, a testi dolgokat az érzelemmel párosítom, így kapcsolatunk elején, mikor még nem ismertük annyira egymást, nem esett nehezemre határozottan kiállni elveim mellett. Így történt, hogy egyszer szakítottunk is a tisztaság miatt: nem volt könnyű meghoznom a döntést, hogy az aznap délutáni beszélgetésnek is úgy megyek neki, mint akkoriban pár hasonló helyzetben, hogy bármi lehet, vállalom a szakítást is. Beszélgettünk, ismét felsorakoztattam az érveimet, de ez esetben Andris sem akart „engedni”. Tiszteletben tartottam döntését, és azt mondtam, így sajnos nincs jövőnk. Furcsa, mennyire könnyedén hoztam meg e döntést, és nem azért, mert nem szerettem eléggé Andrist. Isten adott elég erőt ehhez. Később felhívott, hogy beszéljük meg újra a dolgot. Azt mondta, gondolkodott, és úgy döntött, megpróbálja újra a tisztaságot. Csupán pár óráról volt szó (nehéz órák voltak!!!), mégis sokat fejlődött ezalatt a kapcsolatunk. Azt hiszem, látnia kellett Andrisnak (és nekem is), mire vagyok képes a tisztaságért, persze, Isten erejéből.
Nem könnyű a döntés meghozatala után hűségesen kitartani a tisztaságban - főleg a mai világban, ami nem ezt sugallja, támogatja...
A tisztaságban nehéz az, hogy a kezdeti elhatározás még nem elég, folyamatosan újra kell dönteni mellette, hiszen az ember sokszor elbizonytalanodik. Ellenünk szól a világi hozzáállás, az osztálytársaink sokszor a hátunk mögött nevettek ki minket. De már akkor is többek tisztelettel néztek ránk, hogy merjük vállalni a tisztaságot. Számomra a legnagyobb megerősítést a gimnáziumi burokból való kikerülés jelentette. Addig ugyanis nem volt olyan nyilvánvalóan jelen a testi kapcsolat a környezetünkben. Az egyetemen azonban nagyon vegyes lett a társaság, sok „világi” kapcsolatba láthattam bele, és természetesnek vette mindenki, hogy egy pár lefekszik egymással. Néha megkérdőjeleződött bennem, valóban érdemes ennyit küzdeni a tisztasággal? Olyankor jó volt a közösségben hiteles, már házas párokat látni, akik boldogan nevelik az egy-kettő…sok gyereküket, és tudtam, „sikerességük” a tisztaságban rejlik. Mégis azért volt számomra ez a váltás megerősítés, mert nagyon sok szomorú emberrel találkoztam, akik sérültek a testi közelségben, ráadásul a baráti körünkben is egyre többen szakítottak egymással. Még inkább azt éreztem, nem lehet csak a véletlen műve, hogy valakiknek sikerül egy jó kapcsolatot kialakítani, másoknak meg nem. Nem lehet csak szerencse kérdése! Próbáltam magam körülbástyázni: beszélgettem Feri atyával, házaspárokkal, sokat olvastam a témában, meg akartam tudni, mi Isten terve egy kapcsolatról. Az lebegett a szemem előtt, hogy legnagyobb vágyam, ebben a szétszakított világban, egy boldog házasságban, családban felnevelni a gyermekeimet, és ezért bármilyen lemondásra képes vagyok.
Hosszú távra tervezve nagyon megéri a tiszta készület. De a jelen küzdelmeket nézve, rövid távon is?
A kérdésre azt válaszolnám, napról napra minket igazol a világ, annak ellenére, hogy látszólag minden ellenünk szól. A tisztaság számomra nemcsak azt jelenti, hogy csak a férjemnek szeretném adni testem legnagyobb kincsét, hanem egy jó kapcsolathoz segít hozzá azzal, hogy rákényszerít, hogy megtanuljunk más módon is kommunikálni egymással. Azt érzem, nem lehetne köztünk ilyen szoros lelki kapcsolat, ilyen mély bizalom már most, ha nem így készülnénk. Nehézségek mindig vannak, van, hogy elbotlunk, de Isten mindig segít felkelni, és továbbmenni, csak annyit kér, bízzunk Benne.
Mennyire tudtad tényleg elfogadni, hogy vagy így, vagy sehogy?
Andris: Kezdetben az én „tisztaságom” nem volt más, csak Panni döntésének elfogadása, nem nagyon tudtam magamévá tenni ezeket a gondolatokat. Szerettem Pannit, és ezért vállaltam Érte ezt. Tudtam, hogy ha máshogy szeretném csinálni, azt csak más lánnyal tehetném meg. Nagyon meggyőző volt akkoriban Panni következetessége, hogy sosem hagyott kiskaput számomra.
Ezek miatt sokat töprengtem, vajon megéri-e ez az egész. Sokszor vitatkoztunk ezen Pannival, és nem mindig sikerült meggyőznie. De valahogy a kitartása elgondolkodtatott. Ekkor már több mint egy éve jártunk, és tudtam azt is, hogy Ő is nagyon szeret. Tudtam azt is, hogy a lányoknak is vannak vágyai, tehát valószínűleg Panninak sem könnyű ilyen kitartónak lennie. Ekkor kezdtem én is utána olvasni, különböző előadásokra járni, és próbáltam magamban egy több szempontból álló képet felállítani a tisztaságról. Ez hosszú folyamat volt. Többször kaptam meggyőző érveket mindkét oldal mellett, így a döntés csak nehezült. Nekem az ellenoldalra is több pozitív példám volt, hogy máshogy is lehet jól csinálni. A kezdetekben ezért is volt nehéz megértenem ezeket a gondolatokat, mert mindig nagyon kategorikusan tálalták számomra.
Rá kellett jönnöm arra is, hogy az ember nagyon nehezen érti ezeket a dolgokat addig, míg Istentől távol áll. Ez után kezdtem el érdeklődni a hit felé is. Isten megismerése segített több tan megértésében, és mostanra eljutottam oda, hogy szabad akaratomból csinálom a tisztaságot. Nehéz, de visszatekintve látom értelmét.
Te hogy állsz a rövidtáv-hosszútáv kérdéséhez?
Azt mondom, hogy ennek hosszútávon látja az ember igazán értelmét. Ebből kifolyólag segít, hogy ne csak rövid távon gondolkodjak, hanem figyeljek arra is, hogy mit hoz a jövő. Ezt nem csak a kapcsolati téren, hanem az élet minden terén tudom hasznosítani. Továbbá segít kialakítani egy értékrendet, és segít tisztelni a másikat. Emiatt azt mondhatom, hogy nem csak a házasságban fogjuk látni eredményét, hanem már most is örülünk annak, hogy így vezetjük a kapcsolatunkat.
A tisztaság nagyon sok problémától kímél meg minket, és nagyon sokat ad. Azt érzem, hogy egymás elfogadásában, megismerésében nagy szerepe volt, hogy sokat beszélgettünk. A kapcsolatunk folyamatosan épült, nem ragadtunk be egy szinten. Ha mégis ez történt, nyíltan tudtuk egymásnak elmondani érzéseinket, mert megtanultunk erről beszélni egymással. Azt gondolom, hogy ebben nagyon nagy szerepe volt annak, hogy nem hagytuk magunkat a szex által (sokszor hamis) „szerelem” érzésbe ringatni.
Ha összeházasodtok, az elsők és egyetlenek lesztek egymásnak... Sokak szerint fontos a másokkal megélt szexuális tapasztalat az érett döntéshez. Hogy legyen mihez viszonyítani...
Panni: Lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem a kapcsolatot erősíti az is, ha nincs kihez viszonyítani. Így nem fog majd szexuális együttlét közben bevillanni, hogy bezzeg XY ilyen helyzetben így vagy úgy reagált. Együtt tanuljuk meg, mit jelent ennyire közel lenni egymáshoz, együtt fogunk adott esetben „bénázni”, de egyikünk sem fogja azt gondolni, hogy teljesítenünk kellene, mert a másik már mennyire tapasztalt.
Hogyan tehetitek könnyebbé egymás számára ezt az időszakot?
Panni: Az, hogy lelkileg egyre közelebb kerülünk egymáshoz, nem könnyít a helyzeten. Az ember egyre többet adna valóban ajándékba a másiknak, és nem csak a vágyait kielégítve szeretne közel kerülni testileg.
Én, személy szerint igyekszem nem követni a divatot az öltözködésemben, vagyis törekszem nem kihívó ruhákat hordani. Sokszor ez sem könnyű, a boltok tele vannak szebbnél szebb, de kissé sokat megmutató ruhákkal. Néha unom például, hogy minden kivágottabb darab alá vegyek topot, de tudom, ezek a kisebb lemondások összeadódva segítenek megmaradni az úton.
Mit tanácsolnátok azoknak, akik nehezen döntenek a tisztaság mellett?
Panni: Fontosnak gondolom, hogy az ember ne saját erejéből próbáljon emellett kiállni, hanem kérje ehhez az Urat. Néha már saját, racionális gondolatainkkal nem tudjuk megmagyarázni magunknak, hogy miért is jó ezt csinálni, és ilyenkor nagy segítséget jelenthet egy ima és az Istenbe vetett bizalom.
Andris: Nekem sokat segített az, hogy ne csak külsőleg próbáljak tiszta lenni, hanem a gondolataimat is igyekezzem így rendezni. Mondhatnám, hogy egy áttörés volt számomra, mikor erre rájöttem. Igyekeztem a „tisztátalan” gondolatokat elűzni magamtól, és nem hagytam magam elmerengeni ezeken. Az utcán tudatosan fordítottam el a fejem kihívó öltözködésű lányokról, vagy reklámtáblákról, illetve férfimagazinok címlapjaitól. Szerintem ahhoz, hogy az ember a kapcsolatában tiszta tudjon lenni, fontos, hogy magában is tiszta legyen.
Ha szeretnétek kérdezni Pannitól és Andristól, (esetleg más pároktól a blogon), írjatok emailt a biztosutblog@gmail.com-ra és továbbítom nekik. Amint idejük engedi, válaszolnak a kérdéseitekre.
A nemrég megtartott imaesten hallhatták sokan a következő pár tanúságtételét, fogadjátok szeretettel.
