Együtt járó párok tanúságtétele (1)

A 200. blogbejegyzés örömére új "rovatot" indítunk, együtt járó párok mesélnek majd arról, miért is döntöttek a tiszta együtt járás mellett, milyen örömeik és nehézségeik vannak stb. Fogadjátok szeretettel Márti és Bence tapasztalatát, akik a balra található fényképet is küldték magukról : )

Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?

Márti és Bence vagyunk, 20 ill. 21 évesek. Kicsit több, mint 3 éve döntöttünk úgy, hogy közösen szeretnénk tovább haladni a Jóisten felé. Gyerekkorunk óta járunk a Fokolár Mozgalom rendezvényeire, táboraiba, egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg igen fiatalon, 13 évesen. Mivel egy Budapest-Szeged távolság választott el bennünket egymástól, főleg levelek és az időnkénti rendezvények tették lehetővé a barátságunkat. Idővel aztán egyre gyakoribbak lettek a találkozások, beszélgetések, örültünk annak, hogy megoszthatjuk, elmesélhetjük az életünket egymásnak. 17 évesen már illett bevallanunk magunknak is, hogy mindketten szépen beleszerettünk a legjobb barátunkba, aminek következtében egy nagyon szép időszak kezdődött az életünkben. (:

Ténylegesen nagy változás nem történt, a nagy távolság miatt 3-4 hetente tudtunk találkozni, de a beszélgetésekkel eltöltött idő és a megírt levelek száma rekord közeli mennyiségű volt már akkor is. (: Ez az időszak nagyon jó alapot adott egy tisztán megélt együttjáráshoz. A rengeteg beszélgetésnek köszönhetően megismertük egymás gondolatmeneteit, hozzáállását a környezethez, feladatokhoz, a két randi között eltelt hosszú várakozás pedig segített minket abban, hogy kialakuljon bennünk egy egészséges önuralom és a másik testének, lelkének, gondolatainak tisztelete és szabadon hagyása. Mindemellett ebben az időszakban nem éltünk meg kifejezett nehézséget a tisztaság terén: amikor találkoztunk hatalmasat sétáltunk egymás városaiban, kirándultunk, meglátogattuk a másik családját. (:

Márti: Két év eltelte után Szegedről Budapestre költöztem. Ez a nagy változás egy szép periódust hozott a kapcsolatunkban: az addigi ritka találkozásokat fölváltották a heti többszöri randik, és örömmel töltött el, hogy ilyenkor is ajándékként tudtuk egymásra tekinteni. (: Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a közösen eltöltött minőségi idő még nagyobb biztonságot adott a kapcsolatunknak, ami miatt - azt hiszem, teljesen természetes módon (: - fokozódott bennünk az igény, hogy fizikailag is kifejezzük a szeretetünket egymás felé. Nagyon jó volt, hogy ekkor már azon a szinten tartott a kapcsolatunkban a kommunikáció, hogy mertünk szólni a másiknak, mikor menjünk inkább sétálni valamerre, főzés vagy filmnézés helyett. (:

Bence: Sokat gondolkodtunk azon is, hogy mit jelent számunkra a tisztaság. Sok verzió jutott eszünkbe, de a következő megfogalmazást találtuk legegzaktabbnak:

A Szentírásból tudjuk, hogy a test a Lélek temploma. A Másik lelkéé is, a Szentléleké is. Ennek függvényében nem koszolhatjuk be, és/vagy rabolhatjuk ki ezt a templomot puszta önzőségből.

Hogy mi az önzőség, mivel teszünk rosszat? Azt a lelkiismeret súgja. Szerintem mindig. Ha nem hallja valaki, akkor itt az ideje kicsit odafigyelni. Olyan is előfordul, hogy hallja, de rá se hederít: ennek az esetnek az elkerülésére kiválóan alkalmasak a preventív séták például (:

Most is jó, hogy tisztán csináljátok vagy "csak" a házasságban fogjátok ennek a pozitívumait élvezni?

- Mindketten közösségek életében veszünk részt, próbáljuk keresni a munkahelyi hivatásunkat a jövőben, és tanulunk felelősséget vállalni a tetteink következményeiért. Úgy érezzük, hogy a szexuális élettel járó hormontöbblet nem hagyna minket emberileg szabadon, főleg ha úgy érezzük, hogy mégsem a másikkal szeretnénk leélni az életünket, és mindemellett egy esetleg Megfoganó Életnek is szeretnénk előbb szentségi házassági alapot adni. (:

- És - bár lehet, hihetetlenül hangzik, öröm az, mikor ez ember teljesen szerelmesen, rózsaszín felhőben, hajnali 2kor -10 fokban bringavázon viszi haza a barátnőjét a koliba, pedig egyszerűbbnek tűnik, hogy náluk alszik. Mégis, mivel megbeszéltük, hogy nem alszunk együtt, ez volt a nyerő. (: Így tudtunk akkor a legtöbbet adni egymásnak magunkból, és az ilyen séták, bicilizések, bkv-zások igencsak emlékeztetnek minket az Adventre, amikor az ember már sejti, hogy mit vár, nagyon várja, de tudja, hogy az ajándékát nem adja oda idő előtt. (:

Ez azért nem ennyire egyszerű minden pillanatban...

- Persze olyan is van, mikor picit elbizonytalanodunk: minden fárasztó, jó, hogy ott van a másik, kár lemenni, mert annyira nem is szép az idő... Meg az ember szerelmes: szóval akkor ez kinek is jó így tisztán??? Van erre egy "módszerünk". Megkérjük egymást, hogy soroljon fel 10 olyan dolgot, amit szeretne elérni a közeljövőben (1-2 éven belül). Amellett, hogy szép beszélgetés alakul a terveinkből egész hamar föl lehet tenni a kérdést: melyik az, amelyiket elősegíti, ha most együtt alszunk, vagy a másiknak olyat adunk, amit csak a házastársunkkal szeretnénk megosztani? Még nem találtunk olyat, ami “igényelte volna”... (: Ilyenkor újra megértjük közösen, hogy érdemes a mostani szerepünkre koncentrálni, megerősíteni egymást a tisztaságba vetett hitben.

Ha összeházasodtok, az elsők és egyetlenek lesztek egymásnak... Sokak szerint fontos a másokkal megélt szexuális tapasztalat az érett döntéshez. Hogy legyen mihez viszonyítani...

Azt tapasztaltuk, hogy az ember ajándékot ad annak, akit szeret. Akit nagyon szeret, annak megpróbál különlegeset adni. És akit egy életen át szeret: Vele megpróbál mindent megosztani, a hitét, a mindennapjait, az életét, ezáltal a legnagyobb fizikai örömöt is. Vannak ajándékok, amiket nem akarunk kétszer elajándékozni, egy picit ennek az embernek, a többit a másiknak.

Az is megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk, hogy a házastársunk büszke lehessen arra, amit “elért”. Amiért az emberi megküzd, azt értékként fogja megélni. A másik gondolat egy lányokkal való “imaszándékcsere-est” után gondolkodtatott el minket: ha egy nő képes összehasonlítani a legapróbb fizikai kontaktusokat a jelenlegi barátja és a volt barátja között, akkor egy feleségben miért ne merülne föl egy konfliktusosabb időszakban, hogy a volt élettársa/barátja valamilyen fizikai együttlétben boldogabbá tette, mint az a férfi, akinek örök hűséget és szeretet fogadott? Nem gondolnánk, hogy van olyan házasság, ami igényelne egy ilyen jellegű és mértékű terhet.

Hogyan tehetitek könnyebbé egymás számára ezt az időszakot?

Fontos bevallani egymás és önmagunk számára, hogy a tudatos elhatározás még nem jelenti azt, hogy nem vágyunk egymásra. Sőt, az, hogy mély lelki kapcsolatban vagyunk: igyekszünk együtt imádkozni, misére járni, beszélgetni az Isten-kapcsolatunkról, ez mind-mind eredményezi azt is, hogy az ember szeretne a lelke mellett fizikailag is többet ajándékozni magából. A kommunikációnak köszönhető sikereken fölbuzdulva tényleg fontosnak tartjuk, hogy szóljunk a másiknak, ha látjuk magunkon vagy rajta, hogy erősebbek bennünk a vágyaink.

Márti: Nőként fontos az, hogy az öltözködésemmel is próbáljam nem megnehezíteni a tisztaságunk megtartását. Ez persze nem könnyű: az ember fiatal, és szembesül vele, hogy ennél csinosabb már nem nagyon lesz. Erre még az utcán látom is, hogy milyen kihívásokkal kell egy férfinak szembe nézni, úgyhogy elbizonytalanodom: ha őket úgyis látja, akkor miért nem köthetné ez az élmény hozzám is? Miért ne adhatnám én is a külsőmet egy fokkal figyelemfelkeltőbb módon? (: Fontos erről időnként beszélgetni, engem Bence nagyon szépen győzött meg arról, hogy jelen esetben segítség lenne számára, ha tudatosan helyezném első helyre a lelkem ajándékozását, sütisütést, közös bicikli szerelést, stb. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes vonzónak lenni a másik számára, de, érdemes! De érdemes arra is odafigyelni, hogy segítsük a másikat szabadnak lenni a Jóisten tervére. (:

Márti&Bence