A sátáni ötletbörze - a (túl) korán kezdett szexuális élet (7)

Kénköves-izzadós kipárolgás ('Eau de Bűz' parfüm) ülte meg a termet. A feszültség még érezhető volt, de talán már nem harapdáltak belőle nagy darabokat. Nasi Pata példáján felbuzdulva Mohó Pata is vette magának a mérhetetlen bátorságot, és önként jelentkezett.

-Halljuk, halljuk, MP. Kicsit csodálkoztam, hogy nem jelentkeztél korábban, hisz nem erősséged a várakozás. Nos, örömmel hallgatlak.

- Erősítsünk rá a világban mutatkozó tendenciára, miszerint egyre korábban kezdik a fiatalok a szexuális életet. Mi tudjuk, hogy mennél korábban kezdi valaki a szexet, annál nagyobb lelki és pszichológiai károkat okozhat magának. Az első alkalom meghatározó élmény. Egy tizenegynéhány éves gyerek - még fiatalnak se mondhatnám - jó eséllyel egy életre elvághatja a lehetőségét, hogy átélhesse a biológiai cselekvés mögött rejlő igazi csodát. Tudtukon kívül hihetetlen lelki teher kerül a szexen túlesett gyerekek vállára.
- Tudom, mire gondolsz, de kérlek fejtsd ki, olyan jól esik hallani a lelki terhekről.
- Örömmel. Képzelj egy 12-13-14 éves gyereket. Milyen üzenetet juttatunk el a menő zenéken, tinimagazinokon, tv-műsorokon, internetes oldalakon keresztül neki a szexről? Hogy izgalmas. Hogy menő. Hogy feszültségoldó. Hogy ciki várni vele.  Hogy titkos-titokzatos. És hogy az ő korában a szex már kikerülhetetlenül az élet természetes része. Hogy a a psziché fejlődése bőven lemarad a testi fejlődés mögött, arra nem kell sok szót vesztegetni. Mellékinformációval te terheljük szegényeket. Szóval ott áll a gyerek, feltehetőleg hiányos biológiai tudással, éri a tömény szexuális inger mindenhonnan, a kortársak nyomása, a serdülőkori hormonális-érzelmi viharok, bizonytalanságok, a szüleivel már ciki beszélgetni, és megteszi azt, amit a leglogikusabb lépésnek gondol: megkezdi szexuális életét. Nem azt kapja, amire számított, érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem klappol, de maga se tudja megfogalmazni, mi is az. Ha nem úgy sikerül az első alkalom, amiről álmodott (és a sikerre az esély a béka hátsóját figyeli távcsővel), még képes bemagyarázni magának, hogy biztos rosszul csinálta, a hiba benne van, és a következő már jobb lesz. Ott áll, és olyan dolgokkal kell foglalkoznia, mint nemi betegségek, korai terhesség, érzelmi kihasználtság, felelősség maga és más iránt, titkolózás a szülők elől, csalódottság stb. Ilyen gondokkal szembenézni egy lelkileg érett, egészsége s, huszonéves embernek sem egyszerű.
-És mivel kellene igazából is foglalkoznia? Hogy felfedezze, ki is ő, milyen világ veszi körül, neki hol van a helye, barátok, tartalmas együtt-létek, kirándulások... A legnagyobb gondjának az kellene, hogy legyen, hogy nem érti a fizikaleckét. Ehelyett azt kapja, hogy lefeküdtem vele, mégis elhagyott... Lubickolok ezekben a negatív érzésekben.
-A kezünkre játszik az is, hogy nem is igazán merik bevallani a barátoknak, barátnőknek, hogy nem is erről álmodtak, hogy legszívesebben visszacsinálnák. Főleg a lányok. Fent kell tartani a menő csaj/srác imidzsét. Képzelje el, mennyire meg lennénk lőve, ha a tinédzserek igazán komolyan és őszintén kommunikálnának egymással. Meg magukkal. Meg a szüleikkel.
-Szülőkkel? A nap vicce...
-Bizony! Kihez fordulnak a tizenévesek a kérdéseikkel? A kortársakhoz, akik annyit szagolnak a témához, mint ők. A médiához, amelyen keresztül ismét csak az jut el hozzájuk, amit mi jónak látunk. Mi pedig mélyen hallgatunk a szexualitás személyiségformáló erejéről, a testi dolgokon túlmutató lelki-pszichés következményeiről, aminek feldolgozásához még nem elég érett egy tizenéves gyerek. Ne terheljük őket ilyen infókkal. Kicsik még : ) Hadd rontsák el az életüket boldog tudatlanságban.
-Ide kívánkozna egy ámen gyönyörű végszóként, de valami miatt nem áll rá a szám..

Szexuális felvilágosítás (8)

Szexcsevej tizenévesekkel

Tudom, három kamasz – két lány meg egy fiú – édesanyjaként az én dolgom, hogy felvilágosítsam a gyerekeimet a nemiségről. Nevelési szakértők egyetértenek abban, hogy a tiniket akkor segíthetjük leginkább a helyes döntésekhez, ha őszintén, nyíltan beszélünk velük a szexről. Bár mi, szülők azt hisszük, csemetéink inkább bámulnák, mint ég porig a bevásárlóközpont, semhogy végighallgassák a „prédikálásunkat”, egy közelmúltbeli felmérés azt mutatja, a tinik tulajdonképpen igénylik, hogy szülőjük lényegre törő tanácsokat adjon nekik ezen a téren, még ha képeket vágnak és szellemeskednek is közben. Az ám, de miként értessem meg velük a tartalmas, személyiséggyarapító kapcsolatok kialakításának fontosságát?

A minap támadt egy ötletem, mialatt tizenöt éves lányom azon morgolódott, ez „tiszta gáz”, miért nem bírom végre megérteni, hogy neki akkor is tetszik a fiúja, ha kicsit zűrös, csúnyán beszél, ráadásul a srácot az ő szellemi fejlettsége helyett inkább az érdekli, mennyire fejlett „mellesleg”. Azt feleltem, Isten mindannyiunkat íróknak teremtett, az életünk nyitott könyv, amelyben minden kapcsolat egy-egy fejezet, és rajtunk áll, hogy könyvünk „hősei” méltóak-e a szerepeltetésre. Csak az a bökkenő, hogy ha valami rossz döntést egyszer beleveszünk a történetbe, azt – a papírra vetett könyvvel ellentétben – többé semmiképpen nem szerkeszthetjük ki belőle. Hozzátettem, hogy némelyik fejezet kellemes emlékű, mások azonban (remélhetőleg ezekből nem sok akad) fájdalmasak, de annál több bennük az életre szóló tanulság. A lényeg, hogy az ember ne felejtse el, a kezében tartja a tollat, és csakis ő maga határozhatja meg, miként alakul a cselekmény.

Szemem fénye természetesen lefitymálta a magyarázatomat, hogy micsoda régimódi szöveg, ő nem vevő rá. Csodák csodája, néhány nap múlva mégis szólt a fiúnak, hogy ne hívogassa többet. Úgy gondolta, jóban maradhatnak, de nem egymáshoz valók. Hetekkel később telefonon osztogatott tanácsokat egy barátnőjének, amikor ezek a szavak ütötték meg a fülemet: – Ez a te könyved. Az a lúzer nem érdemli meg, hogy szerepeljen benne. Egy–nulla anyunak!

Most már csak azért izgulok – mint minden szülő –, hogy csemetém története hepienddel záruljon.

Forrás: Readers' Digest honlapja

Szexuális felvilágosítás (7)

Kérdések, válaszok az ötéves kisfiam szájából, ami jelzi, hogy van még mit beszélgetnünk a témáról : )

Én: Az anya és a kisbaba a köldökzsinórral van összekötve egymással.

Levi: Azért, hogy a kisbaba ne szökjön el?

Én: Az anya hasában van kényelmes bölcső a babának, ezt méhnek hívjuk, ebben fejlődik a kisbaba.

Levi: És nem szokott hangosan zümmögni a méhecske a pocakodban?

Én: El tudod mondani, hogyan kerül a baba az anya pocakjaba?

Levi: A köldökzsinóron keresztül bejut egy pötty a méhecskébe...

Szeretettel várunk jövő szerdán, este 6-tól a "Tisztán szeretem" estünkre.

Szexuális felvilágosítás (6)

Újabb tapasztalat a témában, most egy másik négy gyermekes házaspártól.

"Intim kommunikáció a gyerekeinkkel – hogy beszéltünk mi a nemiség kérdéséről velük

Minden más fontos dologgal kapcsolatban szeretnénk, ha először tőlünk hallanának a gyerekeink. Miért lenne ez kivétel? Legtöbben nem tanultuk meg a saját szüleinktől, hogy hogyan, milyen szavakkal lehet erről beszélni, de ha fontosnak tartjuk, akkor egyáltalán nem nehéz, és nagyon jól növeli a bizalmat a szülő/gyerek kapcsolatban. A szemérmesség nem egyenlő a prüdériával: ha elfogadjuk, hogy a világgal együtt a mi testünk, az élet továbbadásának módja és a házastársunknak való örömszerzés is Isten alkotása és terve, akkor semmi szégyellnivalót nem találhatunk benne. Ha nem beszélünk mi a gyerekeinkkel, majd megteszik mások, de nincs rá garancia, hogy oly módon teszik ezt, ami valóban jó neki. Alakítsunk ki saját nyelvet, használjunk olyan kifejezéseket, amiket kényelmesen, szégyenérzet nélkül tudunk használni!

És hogy mikor? Még az osztálytársak előtt! Ha folyamatosan kommunikálsz a gyerekeddel, akkor érezni fogod, hogy hol tart, és mikor jön el az idő, nálunk másodikos korban érett meg a helyzet egy nagy beszélgetésre.

A legfontosabb, hogy ne csak magáról az aktusról akarjunk beszélni, hanem a maga biológiai és érzelmi beágyazottságában tudjuk láttatni azt. Nem különálló cselekvés, hanem része egyrészt a testi működésünknek: beszéljünk az elsődleges és másodlagos nemi jellegekről, hogyan fejlődik a test, hogyan válik éretté, milyen a működése, lányoknál arról, hogy mi az a havi ciklus, mi a szülés, szoptatás. Minden gyereket érdekel, hogy miből lett és hova fejlődik. Másrészt úgy beszéljünk róla, mint ami egy állomás egy szeretetkapcsolatban: a megismerkedés-közelkerülés-járás-eljegyzés-házasság-gyerekek születés vonulat része.

És hogy hogyan? Ahogyan házat építünk, sok-sok kicsi téglából. Elő kell készítenünk egészen kicsi kortól kezdve, hogy ne legyen tabu ez a téma. Rajzoljunk, nézzünk együtt ilyen témájú könyveket. Sok lehetőség adódik az erről való beszédre: kistestvér születése, állatok életének/szülésének megfigyelése, reklámok, intimbetétes polc a boltban – mindenről kérdeznek, és ha vesszük a bátorságot és a fáradságot, hogy válaszoljunk az ő szintjükön, akkor mernek majd kérdezni később is. Úgyis arról kérdeznek, ami foglalkoztatja őket, amin gondolkodnak már egy ideje, úgyhogy visszakérdezhetünk: te hogy gondolod? És ez már egy jó kiindulási alap a beszélgetéshez.

Nem kell egyszerre rájuk önteni minden információt, csak szép fokozatosan, ahogy a kérdéseik is alakulnak, 2-3 éves korban így: hogy jön ki a pocakodból a baba? (A nők testén van egy nyílás, azon keresztül bújik ki, fejjel lefelé). 4-5 éves korban így: hogy kerül az anyuka pocakjába a baba? (Találkozik egy apamagocska és egy anyamagocska, összekapcsolódnak, ez kezd el növekedni.) Hogyan találkoznak? (Tudod, amikor egy férj és egy feleség nagyon szeretik egymást, akkor erősen megölelik egymást, eggyé válik a testük, és ebből születik egy új élet). Ez tökéletesen elég nekik néhány évig. Ezalatt beszélgethetünk érdekes kérdésekről (hogyan lesznek az egypetéjű/kétpetéjű ikrek, miért egy adott szemszín vagy hajszín esetleg betegség öröklődik a családban – érdemes felidézni a középiskolai biológiaanyagot, az élet pedig adja a helyzeteket.) Nálunk 8-9 éves korban jött el a nagy kérdés: Konkrétan hogyan tud találkozni a két sejt? (Én lerajzoltam nekik vázlatosan a férfi és a női testet, és azt kértem, hogy próbálják meg kitalálni. Nem egészen 1 perc kellett hozzá... ) Ha mi nem tartjuk cikinek, akkor ők ugyanolyan normálisan fogják tudomásul venni a folyamatot, mintha az emésztésről vagy az útépítésről beszélnénk nekik. Egy tisztázó beszélgetésre ilyenkor mindenképen szükség van, hogy összeálljon bennük a sok kis apró részlet, de fontos, hogy bármikor visszatérhessenek rá – van, amit szeretnének újra hallani, és felmerülnek új kérdések is. Teremtsünk alkalmat, időt a kettesben való rendszeres beszélgetésre, akár a kicsik alvásidejében, akár esti fektetés után. Fontos, hogy a félelmeikkel, szorongásaikkal, bizonytalanságukkal ne kelljen egyedül maradniuk. Éreztessük meg velük, hogy csodálatos dolog Isten társának lenni a teremtésben."

Első Biztos út találkozó: szept. 16. Jelentkezhetek itt: biztosutblog@gmail.com

Szexuális felvilágosítás (5)

Egy négy gyermekes házaspár tapasztalatát fogadjátok szeretettel:

"Nagyobb fiaink is kisebbek még, néhány éve még egész biztos nem lett volna ilyen sürgető, hogy 6-7 éves gyerekekkel a szexualitásról beszélgessünk őszintén. Hamar megéreztük a meghívást, hogy vagy most elkezdjük velük az intim kommunikációt, vagy néhány év múlva kínosan (ők meg röhögve) nézünk egymással szembe, és inkább rábízzuk másokra, hogy majd beszélgetnek velük ilyen dolgokról az iskolában, templomban stb.

De láttuk, hogy mennyire körülveszi őket ez a túlszexualizált világ, s mi vagyunk az utolsó esély az életükben, akiktől még hallhatnak a szexualitás szépségéről, eredeti értelméről, az adásról, s nem az élvezetről, a vágyak jogos kielégítéséről, ami elég hamar egyértelműen árad feléjük.

Minden kis lehetőséget kihasználtunk a beszélgetésre, kezdetben kistestvér születését, testvérek közti nemi különbségeket stb. Hol ők kérdeztek, s válaszoltunk, hol nem kérdeztek, s mi provokáltunk kérdésekkel. Állandóan játszottak pl. a nemi szerveikkel, minden poén forrása ez volt, majd elkezdtünk beszélgetni róla: azért nem játszunk vele, mert ez az élet forrása. Tényleg tudjátok, miért ez az élet forrása? Mély beszélgetés született belőle, a konkrétumokat is feltárva. Máskor elmeséltük nekik egy-egy viccre, szóra reagálva, hogy azért nem poénkodunk a nemi szerveinkkel, mert az egyszer még ajándék lesz a feleségüknek.

Miután beszélgettünk ezekről, egyik fiunk a kisállataival játszott: „anya, nézd, szeretkeznek!” Egy pillanatra megijedtem, mit is reagáljak, de aztán örültem, hogy de jó, hogy ez a szó rögződött belé, s ez lesz neki a természetes, és nem ezer másik szinonimája… A szókincset is tőlünk tanul(hat)ják…

Az elején vagyunk, a szexualitás lelki-biológia alapjait magként hintjük beléjük, de talán ami még fontosabb, nekünk is, nekik is természetessé vált, hogy ilyen dolgokról beszélgetünk. Ez az egyetlen esélyünk, hogy kamaszkorukra ebből valami megmaradjon…"

Első Biztos út találkozó: szept. 16. Jelentkezhetek itt: biztosutblog@gmail.com

Szexuális felvilágosítás (4)

Egy többgyermekes szülő osztja meg velünk a tapasztalatát arról, hogy miként mesélt a gyermekeinek a témáról.

"Mindenféle korú és nemű gyerekem van : ) Elsőnek a kamasz fiammal folytatott „nagy beszélgetésről” írom meg a tapasztalataimat, később sorban a többit is.

A beszélgetésünkre tudatosan készültem, négyféle módon is.

Az első: néhány éves korától kezdve neki is, a testvéreinek is meséltünk a baba születéséről, keletkezéséről.A magam részéről nagyon nagyon extra nehéznek tartanám, ha a földet bámuló, csőnacis, pattanásos, velem egymagas gyerekemmel akkor először beszélnék

a szexről, szerelemről. Tehát nem akadt fenn a témán, hiszen a kérdéseire eddig is beszélgetésekben, odafigyelésben kapott választ, korának és érdeklődésének megfelelőt. Erről a pici-kori beszélgetésvonalról máskor beszámolok, de a kamaszkor a mai téma.

A második féle készületem néhány napig tartott, amikor átgondoltam, miket akarok neki mondani, és ahol kínosan elakadtam magamban, oda kerestem megfelelő szavakat, hogy a nagy pillanatokban ne legyen gond.

A harmadikban készületben azt mondtam neki, hogy mostanában néhány nagyon izgi változás fog történni vele, és szívesen elmesélem, ha érdekli, mert izgi, és hogy ne lepődjön meg, ha megtörténik. Lazán mondtam, de majd kiugrott a szemem a belső figyelemtől, hogy pontosan lássam/érezzem, mit szól hozzá. Láttam, hogy érdekli,, meg elültettem benne egy kis bizonytalanságot is, hogy mi a csuda fog történni vele, és ez elősegíette, hogy akarjon hallani erről. Akart is.

A negyedik pedig az volt, hogy ne használjam azt pl:, „hogy a te testedben”, „apánál ez úgy van”, „apa és én” „amikor én menstruálok” stb., mert egy kamasz a szexualitást megértheti, de a szülei szexualitását semmiképp sem akartam belevinni a beszélgetésünkbe, vagy az övét, az ő személyes erekcióját stb,- hogy így megőrizzem a dolog intimitását. Nem mondom azt, hogy a „fütyid majd megnő és merev lesz”, szörnyet is halna egy ilyen ciki közléstől, de ha azt mondom, hogy „a férfi hímvessző ilyenkor megnagyobbodik és merevvé válik”, akkor egy objektív tényt közlök, nem az apja vagy az ő legintimebb részeit hozom képbe.

Érdemes néhány ábrát kinyomtatva odakészíteni a női és férfi nemi szervekről, de nem (csak) a külsőkről, hanem olyat, ahol méh-hüvely-hólyag-petefészkek ill. prosztata, hólyag, ondóvezeték, mellékhere, here, ondóholyag stb. is van. Nem azért, hogy rommá bombázzuk anatómiával, hanem, hogy érdekelje, legyen mit nézegetnie, legyen hova kapaszkodnia a szemének – ha simán egy hímvessző vagy női szeméremtest képét tesszük elé, iszonyú zavarba jön. És az csak egy a szexualitáshoz kötődő szervek közül. Érdemes tehát inkább anatómiai ábrával próbálkozni.

Leültünk tehát egy este, és meséltem, meséltem, meséltem... Rengeteg dolgot kérdezett közben és utána is a fiam, és amikor másnap a lányomnak akartam elmesélni a férfi nemi működést, a világon mindent tudott – a fiamtól, mert megtárgyalták rögtön, ahogy kiment tőlem a szobából : ) "

Folyt.köv.

Első Biztos út találkozó: szept. 16. Jelentkezhetek itt: biztosutblog@gmail.com

Szexuális felvilágosítás (3)

Közösségünk egyik tagjának tapasztalata a témáról:

'Idősebb korosztály lévén (55) a fiam esetében már csak visszatekintve tudtam átgondolni azt, hogy miképpen is működött ez nálunk.

Sajnos kevés dologra emlékszem vissza így 20 év távlatából, de pl. beugrott az, hogy akkoriban (már ide jártunk a közösségbe a fiammal, aki alsós volt éppen az általánosban) szó volt a fiúkkal kapcsolatban az újságok címlapján szereplő pucér nőkről, plakátokról. Feri atya tartott akkoriban is előadást a témáról és nem sokkal ezután a fiam táskájában pornó újságot találtam.

Erre a helyzetre egész konkrétan sikerül most is visszaemlékezni, arra a vívódásra, hogy hogyan próbáljak erről beszélni vele.

Rákérdeztem és persze kiderült, hogy az osztálytársak adogatták egymásnak. Hát persze hogy érdekes volt számára, hiszen nem látott még olyat...Nem kezdtem el ordítozni vele, hogy meg ne lássam még egyszer, mert úgy éreztem ettől még nem fogja megérteni mi a rossz ebben.

Tudtam, hogy ezt meg kell beszélnünk valahogy. De mit lehet ilyenkor mondani?

Igazi kihívás volt ez számomra. Azt találtam mondani, hogy gondoljon arra, hogy ez a nő itt, egyszer majd férjhez megy és esetleg gyermekei lesznek. Milyen érzés lenne neked, ha egy ilyen kép az édesanyádról a kezedbe kerülne?

Ezután jobban el tudtunk beszélgetni az egész témáról."

Első Biztos út találkozó: szept. 16. Jelentkezhetek itt: biztosutblog@gmail.com

Szexuális felvilágosítás (2)

Folyt. innen

6. Legyünk készek, hogy bármikor le tudjunk ülni beszélgetni erről gyermekeinkkel.

A lelkigyakorlaton ezt a labda lecsapásával érzékeltettük. Ha spontán alkalom adódik, kérdez a gyerek, megtalál bizonyos női dolgokat, vagy előáll egy pikáns viccel, amit az iskolában hallott anélkül, hogy értené, miről szól, akkor ne üssük el egy semmitmondó mondattal, hanem üljünk le beszélhetni vele. Ki tudja, mikor lesz alkalom a beszélgetésre a rohanó élet közepette. Versenyben vagyunk a barátokkal, nettel, viccekkel abban, hogy miként hall a dologról először. Mindent el lehet mondani - gyermekünk érzelmi, értelmi szintjének megfelelően. Szóval, ha spontán alkalom adódik bármi kapcsán, adjuk vissza a labdát és játsszuk le a fontos meccset.

7. Teremtsünk finomat alkalmat a beszélgetésre, de tartsuk tiszteletben a gyermekünk természetes tartózkodását. Főleg egy kamasz esetében várjuk, amíg rést nyit a pajzsán.

Spontán alkalom ritkán adódik a beszélgetésre, főleg, ha több testvér van versenyben a szülői figyelemért. Olvastam valahol, hogy egy anyuka kötést szokott elővenni, leül a nappaliban a kanapéra, és nem is kell sokat várnia, míg valamelyik csemete odaszivárog, és a szó legmélyebb értelmében - beszélgetnek. Melyik gyereknek lenne kedve bármi mélyet, fontosat megosztani kutyafuttában anyával, aki egyszerre pakolja be a mosogatógépet, pucolja a kilincset, csiszatolja a mosdót, és egyszerre instruálja a két másik gyereket, a férjet... Aki a szemével nem figyel... Alkalmat kell teremteni. Kirándulás, anya-lánya séta a ház körül, apa-fia olajcsere, közös hagymapucolás... Emlékszem, kb. 12 éves koromban, anyukámmal épp krumplit pucoltunk, amikor először beszélgettünk komolyabban a fiúkról.

Az első lépés az alkalomteremtés. A második, az az, hogy tudjam elengedni a lehetőséget, ha azt látom, nem jó pillanatot választottam. Főleg kamaszok esetében ritka, hogy épp rés van a pajzson. Dörömbölni nem szabad. Egy épp önértékelési zavarokkal küzdő tinédzser lány esetében visszafelé sülhet el, ha mindenáron el akarom mondani, amit szerintem tudnia kell bizonyos témáról. Ha nem megfelelő időben jövők elő vele.

8. Merjünk a gyermekünk kezébe adni a korának megfelelő könyvet a témában.

Külön posztban ajánlani fogunk majd a koroknak megfelelő könyveket. Érdemes először nekünk elolvasni, hogy tudjuk, mit adunk a gyerek kezébe. De merjünk adni. Lehet olyan szitu, hogy jobb a serdülőnek, ha nem szemtől-szemben kap választ néhány kérdésére, hanem a kedvenc kuckójában zavartalanul olvashat az őt érdeklő kérdésekről. Sokan nehezen beszélnek erről a témáról, főleg a korábban született testvérek. Annak idején még annyi felvilágosítás sem volt, mint ma, illetve nem volt illendő beszélni róla. Ez sokakat érint. A szerelem iskolája című könyvben olvastam sok-sok évvel ezelőtt, azt az ominózus mondatot, amit a viktoriánus kor anyjai mondtak lányuknak felvilágosítás gyanánt az esküvő előtt: Csukd be a szemed, és gondolj Angliára!

Igen, sok embernek nehéz erről beszélni. Egy jó könyv sokat segíthet.

9. A jelen pillanatban adjunk életünkkel példát a tisztaságra.

Ez első pillanatban úgy tűnhet, hogy nem a szó szoros értelemben vett szexuális felvilágosítás témájába tartozik, de mégis idekapcsolom. A felvilágosítás messze nem áll meg ott, hogy megismertetjük a gyermekünket a szexualitás biológiai oldalával. Meg kell tanítani "jól sáfárkodni" a testével, megtanítani jó döntést hozni ezzel kapcsolatban. Visszautalnék az első pontra: a család szeretetközösségébe helyezni a szexualitást.

Sokan hoztak az életükben olyan döntést a házassággal, szerelemmel kapcsolatban, amit talán megbántak később. Ez azonban nem veszi el tőlük a jogot, hogy a tisztán megélt, szép szerelemről, szexualitásról beszéljenek a gyermekeiknek. Egy őszinte beszélgetés során nyugodtan lehet beszélni a hibákról. "Tudom, hogy nem így gondoltam anno, de láthatjuk, mi lett a következménye. Nagyon szeretnélek megkímélni egy ilyen döntés rossz következményétől, de csak annyit tehetek, hogy egy jobb utat ajánlok. Bárhogy is döntesz, én ott leszek melletted..."

Matematikai képlettel: a szexuális felvilágosítás = biológia tények megfelelő közlése + megtanítani a gyermekünknek, hogyan tud felelősen döntést hozni a szexualitással kapcsolatban

10. ???

Mit tennétek még hozzá? Mit tartotok még fontosnak?

Szeretettel várjuk a tapasztalatokat, véleményeket a témában. Mindenki érezze meghívva magát egy nyitott párbeszédre. (biztosutblog@gmail.com vagy megjegyzés formájában lent)

kép forrása: http://www.gyermekevek.hu/l_kamaszok/cikk/

a_szulonek_kellene_elmondania__hogy_nem_a_golya_hozza___

Szexuális felvilágosítás (1)

A közösségi lelkigyakorlatunkon mindig "családi nap" a harmadik nap, ekkor házassággal, gyermekneveléssel kapcsolatos témákat beszélünk át. Idén arról beszélgettünk, és hallgattunk tapasztalatokat, hogy miként érdemes a gyermekeinket "bevezetni" A Témába. Pontokba rendszereztem magamnak a hallott gondolatokat, ezeket osztom meg veletek. Elöljáróban: a pontok sorrendje nem a fontosságot tükrözi, illetve nagy része nem keresztény olvasóink számára is értékes, megfontolandó gondolatokat tartalmazhatnak.

0. pont: Alakítsunk ki jól működő kommunikációs csatornákat a gyermekeinkkel már kicsi gyermekkorukban.

Ha ez nincs meg, akkor elég kicsi az esély arra, hogy kérdéseivel minket keressenek meg. Jó, ha abban nőnek fel, hogy minden érdekel minket, ami velük kapcsolatos (ez igaz is :), és velünk mindent megbeszélhetnek félelem, aggódás, kényelmetlen érzés nélkül. Az ilyen fajta kapcsolat nem magától értetődő, sokat kell tenni érte, időt kell szakítani rá.

1. Kezdettől fogva a család szeretetközösségébe tegyük a szexualitás helyét.

Tagadhatatlan, hogy a szexualitás Isten gyönyörű terve szerint nemcsak az élet továbbadásának eszköze, hanem a szexualitással együtt járó öröm a két fél közötti szeretet elmélyülését is segíti. A neten található anyagok illetve a könyvek szerint ez utóbbi funkció a végső oka és célja a szexualitásnak, és rengeteg módszer áll már a rendelkezésünkre, hogy több-kevesebb sikerrel elkerüljük az előbbit. Nagyon korrekt és teljességre törekvő könyvek is megjelentek már a témában, ami szépen és precízen végigvezeti az érdeklődőt a szexualitás minden csínján-bínján, technikáján, lehetőségén, veszélyforrásain stb. - anélkül, hogy egy szót is mondana arról, hogy teljesebb, szebb a házasságban, családban megélni. A szexualitás nem öncélú örömforrásnak lett alkotva.

2. Mi legyünk azok, akiktől először hall a témáról. Ne hagyjuk másra a feladatot!

Ha mi nem tesszük, megteszi valaki más, ne legyenek illúzióink. Nem túl sok köszönet van abban, ha helyettünk a netről vagy -esetleg- a témában éretlenebb haveroktól kapja a gyermekünk a (dez)információt. Mire egy biológia tanár odáig jut, hogy a tankönyv szerint bevezesse a témát, addigra sok gyereknek már nemcsak tudása, de tapasztalata is van.

3. Ne legyen se az intimitás maga, se bármelyik területe tabu téma, amiről nem beszélhetünk.

Vizsgáljuk meg magunkban, bizonyos témáktól miért leszünk zavarban, mi miatt nem akarunk beszélni róla. Amennyire lehet, rendezzük el ezeket magunkban, hogy a legzavarbaejtőbb témákat is velünk tudja (először) megbeszélni gyermekünk. Tudatosítsuk magunkban, hogy a szexualitást Isten gyönyörűnek, szeretetteljesnek, örömet és -életet adónak teremtette. Nincs semmi szégyellnivaló, vagy zavarba ejtő a maga helyén és idejében megélt szexualitásban. Készüljünk fel a "meredekebbnek" tűnő témákra is (önkielégítés, szexuális aberrációk, pornó, orális szex, homoszexualitás kérdése stb. Szép sorban ezekről is fogunk írni.)

4. Előre alakítsunk ki a magunk számára megfelelő, fejlődő szókincset, amivel kényelmesen, feszengés nélkül és könnyen tudunk beszélni a témáról.

Az esetek döntő többségében nem jönnek fesztelenül a szavak, amikor a három éves kisgyermekünk - lehetőleg egy zsúfolt tömegközlekedési eszközön, az éppen beálló, átmeneti csendben - hangosan felteszi a Kérdést, hogy hogyan születik a kisbaba. Lehet, hogy bizonyos szavakat csak feszélyezve ejtünk ki. Meg se próbálkozzunk azzal, hogy ezekkel a szavakkal beszélünk a témáról. Előre egyeztessünk a párunkkal, és egyezzünk meg a saját közös szókincsünkben. Kell, hogy azt érezze gyermekünk, hogy a szexualitás szép és természetes dolog. A kis radarjaikkal viszont pontosan érzik, ha feszélyezve érezzük magunkat, ha zavarban vagyunk, és könyörület nélkül lecsapnak erre a kérdéseikkel, vagy épp nem értik az okát, de észrevétlenül átveszik a kényelmetlen érzéseinket.

5. Mindig az életkornak megfelelő módon beszéljünk a témáról.

Ez összefügg az előző ponttal. Az elején (5-6-7 éves korig) beszélhetünk "anyamagocskáról" meg "apamagocskáról", és általában meg is elégednek a gyerekek azzal a válasszal, hogy anya és apa annyira szereti egymást, hogy a testük összeolvad, és ebből születik a gyermek. Amikor kicsik, nem érdeklik, fel sem fogják a szex "technikai" oldalát. Ahogy nő a gyerek, egyre teljesebb képet adhatunk a konkrét biológiai tényekről, illetve engedhetjük, hogy ő maga jöjjön rá bizonyos dolgokra. Higgyük el, okosak a gyerekek és össze tudják rakni a dolgok nagy részét. Kamaszkorban pedig hiperóvatosan kell közelítenünk a témához: annyira "személytelenné" érdemes tenni, amennyire lehet. Tabu mondatok: a te tested így meg úgy... apád és én.... Csak úgy érdemes, hogy "a lányok/fiúk általában...", " a férfiak és a nők...". Erről még bővebben fogunk írni.

Folyt.köv.

kép forrása: http://www.kiskegyed.hu/kikapcsolodas/szines-hirek/szexualis-felvilagositas-az-oviban-45299.html

Hogyan neveljük tisztaságra gyermekeinket? (2)

A tisztasággal kapcsolatos gondolatokat ezzel szeretném kiegészíteni még. Aztán szívesen hozzátenném a Ti gondolataitokat, tapasztalataitokat is... Érdemes elolvasni még Böjte Csaba gondolatait a témáról, egy másik megközelítést alkalmazva.

Nagy a felelősségünk nekünk szülőknek (meg később a nevelőknek, tanároknak), hogy úgy ismertessük meg a gyermekeinket a témával, hogy felismerhessék Isten teremtésének szépségét benne. A szexualitásról beszélni gyermekeinkkel, fiataljainkkal megfelelő keretek között, a téma szentségét tiszteletben tartva nemhogy nem bűnös dolog, hanem egyenesen szabad, sőt, kell is. Nem tabu, de jól el kell találni, hogyan, mikor és mit kommunikálunk róla. És azt mondanom sem kell, hogy ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, a saját szexualitásunkról alkotott képünknek helyesnek kell lennie. (Vö. a tisztaság definíciójával: felismerni, elfogadni Isten tervét a szexualitással kapcsolatban, és életre váltani azt. Akár él valaki szexuális életet, akár nem.)

Kevés dolog van, amiben a véglet a helyes. Általában az arany középutat kell választani. Gyermekeink szexuális nevelésének mindkét véglete rossz. Pár éve (a gender ideológia előtörésének köszönhetően) Németországban valamelyik minisztérium (!) kiadott egy kiadványt, amit a szülők körében kívántak terjeszteni. A cél nemes volt: egészséges szexualitásra nevelni a felnövekvő generációt. Az eszköz kevésbé: a szülőknek már csecsemőkortól kezdve (!) szexuális örömben kellene részesíteniük gyermekeiket, s megtanítani gyermekeiknek az önkielégítés módszereit. Így azok egészséges módon tudnák megélni szexualitásukat... No comment.

A másik véglet az, ha egy gyerek nem kap egészséges képet a testről, szexualitásról, ha szégyenérzetet társítanak a szexualitásával kapcsolatban, ha tabu-témaként kezelik. Vannak szülők, akik megijednek és nem tudnak mit kezdeni azzal a teljesen természetes dologgal, hogy a gyermekek kiskorukban (2-3-4-5 évesen) felfedezik a saját nemüket (Jé, te kisfiú vagy, én kislány), a legfontosabb testi különbséget. Ezt rosszul lereagálva ("erről nem beszélünk, ez piszkos dolog"), könnyű kisiklatni egy gyerek későbbi egészséges szexuális életét. Kemény munka lesz később kidolgoznia magából ezeket a rossz beidegződéseket.

Tanítsuk meg a gyermekeinknek azt is, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. A nőt nőnek, a férfit férfinak. Nőiességünket, férfiasságunkat meg kell élnünk, nem szabad elfojtanunk valami helytelenül belénk nevelt/ivódott gondolat miatt, mert ezzel együtt teljes csak az élet. Ha elfojtjuk, az visszaüt testileg (betegség), lelkileg (pszichés problémák). Ne fojtsuk el azt, ami Istentől van!

Fontos kitétel: A nőiességünk, férfiasságunk megélésének nem kizárólagos módja a szexualitás aktusa! Vannak férfiak és nők, akik Istennek szentelik életüket az emberek szolgálatára. Papok, szerzetesek, szerzetesnők. Az, hogy nem élnek szexuális életet a szó fizikai értelmében, az nem azt jelenti, hogy nem élik meg a nőiességüket, férfiasságukat. Nem egy kedves nővért ismerek, akiről azt gondolom, hogy ízig-vérig nők. Tisztában vannak önmagukkal, boldogok. Ízig-vérig nők, bár nem élnek házas életet. És ugyanez elmondható sok papunkról, szerzeteseinkről. Vezetnek, irányítanak, tanítanak, példát mutatnak, támogatnak. Ahogy azt egy igazi férfi teszi...

Zárszó: NE bízzuk ezt a feladatot a kortársakra, tanárokra, vagy az internetre...

A kép innen van: http://www.hetek.hu/fokusz/200705/iskola_szex_csalad

Érdemes elolvasni a cikket. 2007-es (!), de még mindig aktuális. Sajnos.

Hogyan neveljük tisztaságra gyermekeinket?

Hogyan tud a szülő gyermekeinek segíteni a tisztaság megőrzésében, a felelős párválasztásban?

"Árva gyerekekkel foglalkozom, de családokban is élnek olyanok, akik nem kapnak elég figyelmet, törődést. Látom, ha egy gyermek nem kap elég szeretetet, tiszteletet, jóságot, akkor elkezdi ringatni magát. Ha nem dédelgetik és ringatják, nem simogatják, akkor simogatja ő magát. Elkezdi az ujját szopni, örömöt akar szerzeni magának. Csavargatja a háját. Ha az ember nem kap tiszta forrásból vizet, nekifekszik a pocsolyának, mert nem akar szomjan halni.

ISten adta csodálatos vágy, hogy gyöngédségre áhítozunk, és gyöngédséget akarunk adni. Ezt az éhséget ki kell elégíteni, mert ha nem elégítjük ki, akkor tönkretehet minket. Arra születtünk, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. Az ember vágyik arra, hogy szeressék, hogy elfogadják, hogy hozzábújjanak, nemcsak szavakkal, hanem fizikailag is értékeljék. Ha ezt a tiszta elfogadást, szeretetet nem kapja meg a fiatal a családban, ott ahol él, normális körülmények között, akkor a diszkóban összefekszik valakivel, csak azért, hogy végre elfogadják, és gyöngédséget kapjon.

Abban látom a szülők egyik fontos feladatát, hogy a gyerekeiket nem csak aranyos babakorukban, hanem a nehéz, sokszor tüskés kamaszkorukban is szeressék.

Segíték abban, hogy minél több tiszta örömforrást fedezzenek fel a családban, az életben, például a sportban, aigaz barátságokban, a jó zene, a közös kirándulások által. Segítsék gyereküket, hogy megismerjék és megtapasztalják a gyengédség, a törődés, a szeretet ezer formáját, amelyek feltöltik, megerősítik, hogy ne a testi kapcsolat legyen a boldogság majd' egyetlen lehetősége.

A fiatalnak meg kell tanulnia lemondania valamiről egy nagyobb jó érdekében, meg kell tanulnia vágyakozni, a vágyakat türelmesen hordozni, és ezt már kisgyerekkorban el kell kezdeni - ezért nem kell a nyávogó, hisztiző gyermek minden kérésé teljesíteni.

A tiltott gyümölcs mindig csábító, ezért a tiltás nem lehet a nevelés egyetlen módja. A hűséges szülők példája, a rendszeres, mély, vidám, őszinte beszélgetések megerősítik a gyermekeket akkor is, ha látszólag oda sem figyelnek."

(Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez 127.o.)