Folyt. innen6. Legyünk készek, hogy bármikor le tudjunk ülni beszélgetni erről gyermekeinkkel.
A lelkigyakorlaton ezt a labda lecsapásával érzékeltettük. Ha spontán alkalom adódik, kérdez a gyerek, megtalál bizonyos női dolgokat, vagy előáll egy pikáns viccel, amit az iskolában hallott anélkül, hogy értené, miről szól, akkor ne üssük el egy semmitmondó mondattal, hanem üljünk le beszélhetni vele. Ki tudja, mikor lesz alkalom a beszélgetésre a rohanó élet közepette. Versenyben vagyunk a barátokkal, nettel, viccekkel abban, hogy miként hall a dologról először. Mindent el lehet mondani - gyermekünk érzelmi, értelmi szintjének megfelelően. Szóval, ha spontán alkalom adódik bármi kapcsán, adjuk vissza a labdát és játsszuk le a fontos meccset.
7. Teremtsünk finomat alkalmat a beszélgetésre, de tartsuk tiszteletben a gyermekünk természetes tartózkodását. Főleg egy kamasz esetében várjuk, amíg rést nyit a pajzsán.
Spontán alkalom ritkán adódik a beszélgetésre, főleg, ha több testvér van versenyben a szülői figyelemért. Olvastam valahol, hogy egy anyuka kötést szokott elővenni, leül a nappaliban a kanapéra, és nem is kell sokat várnia, míg valamelyik csemete odaszivárog, és a szó legmélyebb értelmében - beszélgetnek. Melyik gyereknek lenne kedve bármi mélyet, fontosat megosztani kutyafuttában anyával, aki egyszerre pakolja be a mosogatógépet, pucolja a kilincset, csiszatolja a mosdót, és egyszerre instruálja a két másik gyereket, a férjet... Aki a szemével nem figyel... Alkalmat kell teremteni. Kirándulás, anya-lánya séta a ház körül, apa-fia olajcsere, közös hagymapucolás... Emlékszem, kb. 12 éves koromban, anyukámmal épp krumplit pucoltunk, amikor először beszélgettünk komolyabban a fiúkról.
Az első lépés az alkalomteremtés. A második, az az, hogy tudjam elengedni a lehetőséget, ha azt látom, nem jó pillanatot választottam. Főleg kamaszok esetében ritka, hogy épp rés van a pajzson. Dörömbölni nem szabad. Egy épp önértékelési zavarokkal küzdő tinédzser lány esetében visszafelé sülhet el, ha mindenáron el akarom mondani, amit szerintem tudnia kell bizonyos témáról. Ha nem megfelelő időben jövők elő vele.
8. Merjünk a gyermekünk kezébe adni a korának megfelelő könyvet a témában.
Külön posztban ajánlani fogunk majd a koroknak megfelelő könyveket. Érdemes először nekünk elolvasni, hogy tudjuk, mit adunk a gyerek kezébe. De merjünk adni. Lehet olyan szitu, hogy jobb a serdülőnek, ha nem szemtől-szemben kap választ néhány kérdésére, hanem a kedvenc kuckójában zavartalanul olvashat az őt érdeklő kérdésekről. Sokan nehezen beszélnek erről a témáról, főleg a korábban született testvérek. Annak idején még annyi felvilágosítás sem volt, mint ma, illetve nem volt illendő beszélni róla. Ez sokakat érint. A szerelem iskolája című könyvben olvastam sok-sok évvel ezelőtt, azt az ominózus mondatot, amit a viktoriánus kor anyjai mondtak lányuknak felvilágosítás gyanánt az esküvő előtt: Csukd be a szemed, és gondolj Angliára!
Igen, sok embernek nehéz erről beszélni. Egy jó könyv sokat segíthet.
9. A jelen pillanatban adjunk életünkkel példát a tisztaságra.
Ez első pillanatban úgy tűnhet, hogy nem a szó szoros értelemben vett szexuális felvilágosítás témájába tartozik, de mégis idekapcsolom. A felvilágosítás messze nem áll meg ott, hogy megismertetjük a gyermekünket a szexualitás biológiai oldalával. Meg kell tanítani "jól sáfárkodni" a testével, megtanítani jó döntést hozni ezzel kapcsolatban. Visszautalnék az első pontra: a család szeretetközösségébe helyezni a szexualitást.
Sokan hoztak az életükben olyan döntést a házassággal, szerelemmel kapcsolatban, amit talán megbántak később. Ez azonban nem veszi el tőlük a jogot, hogy a tisztán megélt, szép szerelemről, szexualitásról beszéljenek a gyermekeiknek. Egy őszinte beszélgetés során nyugodtan lehet beszélni a hibákról. "Tudom, hogy nem így gondoltam anno, de láthatjuk, mi lett a következménye. Nagyon szeretnélek megkímélni egy ilyen döntés rossz következményétől, de csak annyit tehetek, hogy egy jobb utat ajánlok. Bárhogy is döntesz, én ott leszek melletted..."
Matematikai képlettel: a szexuális felvilágosítás = biológia tények megfelelő közlése + megtanítani a gyermekünknek, hogyan tud felelősen döntést hozni a szexualitással kapcsolatban
10. ???
Mit tennétek még hozzá? Mit tartotok még fontosnak?
Szeretettel várjuk a tapasztalatokat, véleményeket a témában. Mindenki érezze meghívva magát egy nyitott párbeszédre. (biztosutblog@gmail.com vagy megjegyzés formájában lent)
kép forrása: http://www.gyermekevek.hu/l_kamaszok/cikk/
Nagyon jó ez a két bejegyzés! Azt tartanám nagyon fontosnak, hogy az öltözködést is idevegyük a beszélgetéskebe. Tudom, elsőre furcsának hangzik, de én például 18 éves koromig nem tudtam, hogy a férfiak sokkal vizuálisabb típusok, mint mi, és hogy mit jelent a számukra akár egy szépen ívelt váll vagy ha látszik a fenék formája. Engem nem hatott meg, és most se hat meg, ha látok egy meztelen felsőtestű férfit mondjuk, míg az urakra sokkal kissebb dolgok is hatnak. Sok szülő egyébként szerintem ott rontja el a gyermeke öltözködési szokásait, hogy kiskorában mindenét lebegtetheti, hiszen "úgyis gyerek még", de így később is azt szokja meg, hogy feneket alig takaró shortocska, meg haskivillanós top... Bocsánat, ha nem témába vágó dolog, de valahol itt is elkezdődhet már a szexualitás témája. Mondanék okosabbat is, de saját csemetén még nincs... :)
VálaszTörlésNagyon fontos amúgy, hogy ne a "haveroktól" tudja meg az ember fia vagy lánya, hogy mi s hogy... Mert 1. a haveroknak csak a 90-60-90 méretú nő az, aki érdemes a szeretkezésre; 2. manapság a tizenévesek olyan alpári és alantas módon képesek a szexualitásról beszélni, hogy egy normális lelkivilágú nő inkább azon nyomban szüzességet fogadna... Nem is beszélve a tv-ről. Volt szerencsém már egy olyan tv sorozat első részét látni, amiben olyan jelenetek voltak, hogy annál szerintem az állatok párosodása is meghittebb. (Le is kapcsoltam, miután összeszedtem a lelkem romjait.)
VálaszTörlés