Pár gondolat... az egyházról és fogaskerekről

Leírok pár gondolatot az utolsó tapasztalattal kapcsolatban, ami megfogalmazódott bennem, amíg friss.

Az első gondolatkört már érintettem. Nem az egyházat akarom lehúzni, messze nem, de tény, ami tény, az egyház kommunikációjának a tisztaságról, a szexualitásról van mit fejlődnie. (Ld. Csilla és Laci hiányos felkészítése a házasságra) Egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben paptestvéreink. Ha úgy növekszik fel a fiatal nemzedék, hogy 98%-ban a rossz példát látja maga előtt igazságként a kortársaktól, filmekben, magazinokban, esetleg a családban is, akkor még nehezebb hitelesen, meggyőzően érvelni a tisztaság mellett. Egy-két évtizeddel ezelőtt is nehéz volt élhető és gyümölcsöt hozó alternatívaként tanítani a tisztaságról, hát még ma. Főleg régebb óta szolgáló paptestvéreinknek. Talán a fiatalabb, felnövekvő papgenerációt jobban felkészítik majd a kor eme kihívására: a nagy szexuális szabatosság korában merni felhívni a figyelmet a radikális tisztaság szépségére, gyümölcseire, és következetesen, meg nem alkuvóan kiállni mellette. A tudomány is egyre több érvet, tényt ad az egyház kezébe a tanítását alátámasztandó. Lehetne külön gyakorlati tananyag a teológián. Tankönyv már van hozzá : )

A másik gondolatkör az, hogy mennyire sok mindent elfedhet a testi kapcsolat, ami csak akkor lesz világosabb, ha kivonjuk az egyenletből. Nem tudom, hogy olvastam-e a hasonlatot, csak nem emlékszem a tényre (nem akarom, hogy plágium-gyanús legyek : ), de az a kép villant be mosogatáskor, hogy a testi kapcsolat, a szex olyan mint a jó, vastagon alkalmazott kenőzsír a fogaskerekeken. Van két különböző fogaskerék, amelyeknek együtt kell forogniuk, egymásba kell kapaszkodniuk, hogy működjön a gép. Lehet, hogy annyira különböző a fogazatuk, hogy az életben soha nem illeszkednének hatékonyan, jól, de a jó vastag kenőzsír (és a rosszul beállított távolság) miatt ideig-óráig elforgatják egymást. Aztán ha már csökken a kenőzsír mennyisége, jön az akadozás, a fájdalmas súrlódás, és a gép leállása... Még két jól összepasszoló fogaskeréknél is szükség van finombeállításokra, amit könnyebb beállítani még a zsírozás előtt. Eldönteni, összeillenek-e egyáltalán.

Csilla és Laci esetében, idézem, "a különköltözés után sokkal több probléma merült fel kettőnk között". Ez mindig így van, ha egy pár visszalép egy lépést egymástól. A különbözőségek, a rejtett konfliktusok, a megoldandó helyzetek, az apró kínos csöndek sokkal láthatóbbak, húsba markolóbbak lesznek, mert nincs, ami elfedné. "Sokszor egy kiadós beszélgetést helyettesített fél perc ölelés, megnyugodni egymás karjaiban. Ezekre sokkal kevesebb lehetőségünk volt, ami súrlódásokhoz vezetett." Naná, nincs kenőzsír, itt, kérem, kényes finombeállítások történnek. Több a konfliktus, a súrlódás, mert azt élik át, milyenek is együtt valójában (még), nem azt az illúziót, amit a testi szerelem indukál.

De nem baj, hogy ezek előjönnek. Sőt, szükség is van rá. Kell, hogy tudjuk, kik vagyunk, milyenek vagyunk, hogyan is állunk egymással, mit kezdünk a problémákkal, tudunk-e beszélgetni - túl a napi infócserén. De Csilla és Laci, és a kapcsolatuk is több lett a küzdelmek után. Még az eleséseikkel együtt is. Félreértés ne essék. Szükség van a gyengédségre tiszta együtt járás esetén is. Csak annyira könnyen egyeduralkodóvá válhat a test a kapcsolatban, hogy nehéz megálljt parancsolni. Egy idő után már nem is érti az ember, hogy miért is akart megállni "A tizedik után már alig éreztem lelkiismeret furdalást, nem éreztem, nem éreztük egyáltalán rossznak az együttléteinket..." Ezt teszi a testi kapcsolat kábítószere. A drog igazi helye, ahol nem okoz galibát, a házasság.

A tiszta készületnél a kommunikáció nyelve elsősorban a beszéd, azzal kell megoldani a konfliktusokat. A test nyelve háttérbe van szorítva, nem lehet egy öleléssel/szeretkezéssel és egy "nagyon szeretlek, szivem" -mel megoldani (?) a problémát. Melyik esetben is van az igazán megoldva? Az ember/test mindig a kisebb ellenállás felé mozdul legszívesebben. Csilla és Laci is jobban megtanulták megoldani a konfliktusaikat. Jobban a bőrükön érezték, többet kellett velük foglalkozni... És hát nem megérte? : )