Miért az a gyűrűsujj?

Talán van, aki még nem hallott erről a kínai legendáról, ami azt magyarázza, miért a negyedik ujjunkon hordjuk a gyűrűt.

Rakd össze a kezed-ujjaid a képen látható módon.

Próbáld meg egyenként mozgatni a hüvelykujjaidat (ők a szülőket szimbolizálják). Mindkét hüvelykujjat könnyen elválaszthatod, mivel a szülők nincsenek arra predestinálva, hogy életed végéig veled maradjanak.

A mutatóujjaid a testvéreid, barátaidat jelentik. Ezeknek a szétválasztása sem nehéz. Másfele mutatnak, mert mások a céljaik az életben, mint neked.

A kisujjak a gyermekeidet szimbolizálják. Ajándékba kapod őket, hogy felkészítsd a saját életükre. A sorsuk az, hogy kirepüljenek. Baj, ha nem tudod elengedni őket.

Most próbáld meg a gyűrűsujjaidat eltávolítani. Csak nagyon nehezen, sőt egyáltalán nem lehet elválasztani őket... Ez mindazért, mert a férj és a feleség életük utolsó percéig szétválaszthatatlan egységet alkotnak.

Szépen végigvezették...

Klasszika filológus-tanoncként nem tudom nem megosztani azt, amit az ókori források írnak erről. A rómaiak a gyűrűsujjon (a balon!!!) hordták a gyűrűt, mert az ókori egyiptomi orvos találtak egy ideget, ami a bal kéz gyűrűsujjából indul és egyenesen a szívbe megy. Egyik másik ujjból sem indul ilyen. Eredetiben:

"A hagyomány szerint a régi görögök bal kézen viselték a gyűrűt, a kisujjal szomszédos ujjon; sőt, állítólag a rómaiak is így szokták hordani. Ennek az oka, írja Apion [Az első században élt grammatikus és polihisztor. Művei csak töredékesen maradtak fenn. A szerk.] Az egyiptomiak című művében, hogy az emberi hullák felboncolása során, ami Egyiptomban bevett szokás, és görögül anatómia a neve, egy vékonyka idegszálra bukkantak, amely kizárólag az említett ujjtól indul ki, s az ember szívéhez vezet; következésképp nem is ostoba gondolat, hogy éppen ezt az ujjat méltatták ilyen nagy megtiszteltetésre, hiszen szemlátomást fő szervünkkel, a szívvel áll közvetlen összeköttetésben." (Gellius: Attikai éjszakák 10.10)

Gellius egyébként olyan író volt, mint a mi Ráth-Vég Istvánunk. Bújta a régi könyveket, és kimazsolázta a kuriózumokat, érdekességeket, pletykákat, és megjelentette egy kötetben. Onnan tudjuk például, hogy ádáz vita folyt a római orvosok körében: a terhesség vajon 9 vagy 10 hónapig tart-e.

Kérdezem tőletek, orvosok, anatómia-ismerők! Tényleg van ilyen idegszál, vagy részeg volt anno az a bizonyos boncnok, aki diktafon helyett papíruszra diktálta az obszervációit?