A közösségi lelkigyakorlatunkon mindig "családi nap" a harmadik nap, ekkor házassággal, gyermekneveléssel kapcsolatos témákat beszélünk át. Idén arról beszélgettünk, és hallgattunk tapasztalatokat, hogy miként érdemes a gyermekeinket "bevezetni" A Témába. Pontokba rendszereztem magamnak a hallott gondolatokat, ezeket osztom meg veletek. Elöljáróban: a pontok sorrendje nem a fontosságot tükrözi, illetve nagy része nem keresztény olvasóink számára is értékes, megfontolandó gondolatokat tartalmazhatnak.
0. pont: Alakítsunk ki jól működő kommunikációs csatornákat a gyermekeinkkel már kicsi gyermekkorukban.
Ha ez nincs meg, akkor elég kicsi az esély arra, hogy kérdéseivel minket keressenek meg. Jó, ha abban nőnek fel, hogy minden érdekel minket, ami velük kapcsolatos (ez igaz is :), és velünk mindent megbeszélhetnek félelem, aggódás, kényelmetlen érzés nélkül. Az ilyen fajta kapcsolat nem magától értetődő, sokat kell tenni érte, időt kell szakítani rá.
1. Kezdettől fogva a család szeretetközösségébe tegyük a szexualitás helyét.
Tagadhatatlan, hogy a szexualitás Isten gyönyörű terve szerint nemcsak az élet továbbadásának eszköze, hanem a szexualitással együtt járó öröm a két fél közötti szeretet elmélyülését is segíti. A neten található anyagok illetve a könyvek szerint ez utóbbi funkció a végső oka és célja a szexualitásnak, és rengeteg módszer áll már a rendelkezésünkre, hogy több-kevesebb sikerrel elkerüljük az előbbit. Nagyon korrekt és teljességre törekvő könyvek is megjelentek már a témában, ami szépen és precízen végigvezeti az érdeklődőt a szexualitás minden csínján-bínján, technikáján, lehetőségén, veszélyforrásain stb. - anélkül, hogy egy szót is mondana arról, hogy teljesebb, szebb a házasságban, családban megélni. A szexualitás nem öncélú örömforrásnak lett alkotva.
2. Mi legyünk azok, akiktől először hall a témáról. Ne hagyjuk másra a feladatot!
Ha mi nem tesszük, megteszi valaki más, ne legyenek illúzióink. Nem túl sok köszönet van abban, ha helyettünk a netről vagy -esetleg- a témában éretlenebb haveroktól kapja a gyermekünk a (dez)információt. Mire egy biológia tanár odáig jut, hogy a tankönyv szerint bevezesse a témát, addigra sok gyereknek már nemcsak tudása, de tapasztalata is van.
3. Ne legyen se az intimitás maga, se bármelyik területe tabu téma, amiről nem beszélhetünk.
Vizsgáljuk meg magunkban, bizonyos témáktól miért leszünk zavarban, mi miatt nem akarunk beszélni róla. Amennyire lehet, rendezzük el ezeket magunkban, hogy a legzavarbaejtőbb témákat is velünk tudja (először) megbeszélni gyermekünk. Tudatosítsuk magunkban, hogy a szexualitást Isten gyönyörűnek, szeretetteljesnek, örömet és -életet adónak teremtette. Nincs semmi szégyellnivaló, vagy zavarba ejtő a maga helyén és idejében megélt szexualitásban. Készüljünk fel a "meredekebbnek" tűnő témákra is (önkielégítés, szexuális aberrációk, pornó, orális szex, homoszexualitás kérdése stb. Szép sorban ezekről is fogunk írni.)
4. Előre alakítsunk ki a magunk számára megfelelő, fejlődő szókincset, amivel kényelmesen, feszengés nélkül és könnyen tudunk beszélni a témáról.
Az esetek döntő többségében nem jönnek fesztelenül a szavak, amikor a három éves kisgyermekünk - lehetőleg egy zsúfolt tömegközlekedési eszközön, az éppen beálló, átmeneti csendben - hangosan felteszi a Kérdést, hogy hogyan születik a kisbaba. Lehet, hogy bizonyos szavakat csak feszélyezve ejtünk ki. Meg se próbálkozzunk azzal, hogy ezekkel a szavakkal beszélünk a témáról. Előre egyeztessünk a párunkkal, és egyezzünk meg a saját közös szókincsünkben. Kell, hogy azt érezze gyermekünk, hogy a szexualitás szép és természetes dolog. A kis radarjaikkal viszont pontosan érzik, ha feszélyezve érezzük magunkat, ha zavarban vagyunk, és könyörület nélkül lecsapnak erre a kérdéseikkel, vagy épp nem értik az okát, de észrevétlenül átveszik a kényelmetlen érzéseinket.
5. Mindig az életkornak megfelelő módon beszéljünk a témáról.
Ez összefügg az előző ponttal. Az elején (5-6-7 éves korig) beszélhetünk "anyamagocskáról" meg "apamagocskáról", és általában meg is elégednek a gyerekek azzal a válasszal, hogy anya és apa annyira szereti egymást, hogy a testük összeolvad, és ebből születik a gyermek. Amikor kicsik, nem érdeklik, fel sem fogják a szex "technikai" oldalát. Ahogy nő a gyerek, egyre teljesebb képet adhatunk a konkrét biológiai tényekről, illetve engedhetjük, hogy ő maga jöjjön rá bizonyos dolgokra. Higgyük el, okosak a gyerekek és össze tudják rakni a dolgok nagy részét. Kamaszkorban pedig hiperóvatosan kell közelítenünk a témához: annyira "személytelenné" érdemes tenni, amennyire lehet. Tabu mondatok: a te tested így meg úgy... apád és én.... Csak úgy érdemes, hogy "a lányok/fiúk általában...", " a férfiak és a nők...". Erről még bővebben fogunk írni.
Folyt.köv.
Köszönöm szépen!
VálaszTörlésEz nekem most egy nagyon hasznos bejegyzés volt. Régóta töprengtem rajta, hogy hogyan érdemes ezt csinálni és felkészülni rá. Azt én is megéreztem, hogy minden egy bizalamas, meghitt légkörrel kezdődik, ami a tere ezeknek a kérdés-feleleteknek, ahogy azt te is írtad. Köszönöm a konkrét ötleteket!
Zsófi :-)