PEA nélkül boldog házasság? (5) - Személyes történetek

Két további történetet osztunk meg veletek arról, hogy fantasztikus a mindent elsöprő, őrült szerelem érzése, de van, hogy nem az jelenti a boldogságot hosszútávon.

"Annak idején sokat tipródtam magamban, mikor megismerkedtem a férjemmel. Elemezgettem a saját érzéseimet, vágyaimat, de nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy szerelmes vagyok-e vagy nem. Szerettem vele lenni, elég volt rágondolnom, és máris spontánul mosolyogtam, sokat álmodoztam róla, láttam magunkat x év múlva együtt, stb. A szerelem testi tüneteit azonban nem 1000 fokon éltem meg. Volt, hogy összeszorult a gyomrom, meg hevesebben dobogott a szívem, de nem annyiszor, amennyire számítottam a Vavyan Fable könyvek meg szerelmes regények olvasása után. Meg ott volt a legjobb barátnőm, aki viszont a legPEÁsabb szerelmet élte át éppen, amit az élet adhat. Minden tünet ott volt neki, intenzíven és borzongatóan. A mennyet és a poklot élte meg, naponta többször váltva is attól függően, mi történt épp közte és szerelme között. Ehhez képest amit én testileg megéltem, az nyamvadt utánzása volt a könyvélményeimnek meg a barátnőm szerelmének. El is bizonytalanított keményen, hogy most akkor ez szerelem vagy nem. Meg hogy hosszú távon merhetek-e alapozni egy kapcsolatra, amely nem olyan borzongató testileg mint a regényekben. Minden klappol, hihetetlen mélységeket élünk át, jó csapatot alkotunk stb. Reálisabb, mélyebb a kapcsolat, van távlata, de nem annyira borzongatóan test-izgalmas, mint álmodoztam. Aztán döntöttem mellette... Jól tettem : ) "

Na igen, az engem személyesen ismerők valószínűleg rám ismertek ebben a tapasztalatban : )

Az általam valaha látott legPEÁsabb szerelmet átélő, legjobb barátnőm a másik példa. Volt szerencsém(?) végigasszisztálni azt a bizonyos, több mint négy évig tartó kapcsolatot a kezdetektől a végéig. Aztán azt a több évet, amíg a barátnőm a roncsaiból újra építette magát és az életét. Első kézből láthattam, mennyire erős lehet a testi kapcsolat-indikálta oxitocin kötődés, és mit okoz, ha erőszakkal elszakítják. A szakítás szó szerint egyik percről a másikra történt a fiú részéről. Derült égből villámcsapás. Barátnőmnek annyira megterhelte a szervezetét (és így utólag megértve), és a hormonrendszerét a hirtelen változás, hogy már akkor úgy gondoltam, nem valószínű, hogy a szervezete kiteszi őt még egy ilyen PEA-őrületnek, mert egy újabb ilyen szakításból egészségesen nem kerülne ki. Sokat imádkoztam érte akkoriban, hogy "ép ésszel", lelkileg egészségesen jöjjön ki ebből, és le tudja zárni.

Aztán találkozott valakivel, aki egyike azoknak a "ritka tisztességes fiatalembereknek", akit minden anya elképzel a lányának. Ahogy előre sejtettem, barátnőm részéről nem rózsaszín szemüveges, lebegő szerelem volt, hanem egy hosszú idő alatt kialakult, letisztult, egymás szeretetén és tiszteletén alapuló kapcsolatba lépett bele. Ott állhattam mögöttük az egyházi esküvőn azzal a belső bizonyossággal, hogy nem rontják majd a házassági statisztikákat.

PEA nélkül, de mindennapos oxitocin-lökettel. És láttam a barátnőmön, hogy igazán szerelmes... PEA nélkül...

Ha összehasonlítanám a két kapcsolatot a "4 ÉRETT-ségi" kritérium alapján, egyértelműnek tűnik, melyikből születhet sírig tartó, boldog házasság.

1. ÉRETT kor - barátnőm részéről igen, párjáéról nem <-- --> mindketten igen

2. ÉRETT személyiség (önismeret, felelősségvállalás, áldozatkészség, jövőkép stb.)

barátnőm részéről sokkal inkább, párja részéről legtávolabbról sem <-- -->mindketten igen

3. ÉRETT kommunikáció - "lájtosabb témák" fullra jól, komolyak egyáltalán nem <-- --> igen

4. ÉRETT kapcsolat (egymás ismerése, hibáinak elfogadása, távlatok, másik boldogságának keresése stb.) - határozottan nem <-- --> határozottan igen

És ez utóbbi -barátnőm részéről - kezdeti PEA-löket nélkül alakult ki. Egészen más dimenziója volt az "Én annyira szeretem őt" kifejezésnek mindkét esetben.

Félreértés ne essék, nem vagyunk PEA ellenesek. A legtávolabbról sem. Nem állítjuk, hogy nem kell vonzódás, nem ítéljük el, akinek van, csak azt hangsúlyozzuk, hogy nem feltétlenül ez a legfontosabb alap, amire építeni kell a házasságot. A PEA átlag 18 hónapig van jelen, aztán eltűnik, és nélküle kell boldogulni egy életen át. A PEA átadja a stafétabotot az oxitocinnak. De a célba akkor is biztosan bejuthatunk, ha csak az oxitocin hordozza a botot...

PEA nélkül boldog házasság? (3 ) - Személyes történetek

Ibolya már megosztott velünk tapasztalatokat, akkor a szakítás témakörében. Most a mindent elsöprő szerelem oldaláról meséli el a történetét:

"Két fiúval jártam, mielőtt rátaláltam a férjemre, akivel 2 éve élünk boldog házasságban.

Az első kapcsolatban meglehetős érzelmi deficittel küzdöttem. A fiú teljesen más férfiszerep-mintával rendelkezett, mint én, gyakran úgy éreztem, hogy irányít engem. Úgy gondoltam, (és gondolom most is), hogy a házasságban a két fel egyenrangú, csak más a szerepkor, ő meg úgy, hogy ő irányít, én meg követem. Bár ő is hangoztatta, hogy egyenlő felek kell legyünk, nem úgy csinálta. Néhány év után sikerült kilábalni ebből a kapcsolatból.

Gondoltam, másodszorra nem rontom el, és olyat keresek, aki igazán megért. Ekkor kezdtem felfigyelni egy másik társaságbeli fiatalemberre -aki fiatalabb is volt nálam. Én 24 voltam, a fiú 21. Csodálatos kommunikációs készségével, művészi hajlamaival és humorával figyelemre méltó jelenség volt, így szinte azonnal levett a lábamról. Ráadásul kereszténynek vallotta magát. Gondoltam, nála majd megértésre talál a házassággal és nemi élettel kapcsolatos elhatározásom is -ti. hogy majd csak a férjemnek adom oda magam teljesen. Ez a nézetem a PEA hormon hatására néhány hét alatt háttérbe szorult (tömény lila köd borította a világot). Különösen, hogy nem állt mögöttem olyan közösség, vagy legalább egy ember, aki ezt hasonlóan gondolta volna. 3 hónap alatt hál'Istennek nem sikerült a teljes egymásnak adottsághoz eljutni, de alaposan hergeltük-izgattuk egymást. Ha tovább tart a dolog -én annyira szerelmes voltam- biztos, hogy "elfelejtettem" volna az elhatározásomat.

Három hónapig együtt jártunk, én gyakorlatilag a föld fölött néhány méterrel. Egy idő után kezdtem érezni, hogy valami nem olyan, mint régen. Fontosabbak neki a barátai, már nem olyan lelkes, amikor találkozunk, így rákérdeztem, hogy valójában együtt járunk-e még. A válasz egy határozott talán volt, így nekem kellett kimondani a végső szót nagy sírás-rívás közepette.

Ez a fiú nagyon fiatal volt, még éretlen személyiség. Valóban nagyon kedves ember, de még nem lett volna szabad komoly kapcsolatra lépnie.

Az én fájdalmam másfél-két év alatt múlt el teljesen - most már tudom ennek hormonális hátterét is: a PEA ennyi ideig termelődik az ember szervezetében. Ez az időszak nagyon megterhelő volt érzelmileg. Valódi képzelgések, normális ésszel őrültségnek tűnő tervek halmaza, valódi gyászérzés lett úrrá rajtam a szerelmi bánatban.

Ennek az időszaknak végén kezdtem együtt járni azzal az emberrel, aki mellett megtaláltam a helyemet, és most már a férjem. A szervezetem valószínűleg úgy látta jónak, hogy ebben az időszakban ne kezdje el újra termelni a szerelemhormont, mert az már nagyon megterhelő lenne (így is több kilót fogytam). Ehelyett egy kedves közös ismerősünk hozott össze minket, és a 8 hónappal későbbi döntéshez sem volt szükség a PEA-ra -ekkor jegyeztük el egymást.

Megtapasztaltam, hogy nem a szerelem teszi boldoggá az embert, hanem az életre szóló elköteleződés. Az ehhez vezető utat segítheti a szerelem, amely lebontja a falakat két ember között, s amely nem való másra, mint hogy egymáshoz vezesse őket."

PEA nélkül boldog házasság? (2)

Régen faluhelyen a kutya nem törődött azzal, hogy van-e kémia a két fiatal között, akiknek a birtokegyesítések miatt össze kellett házasodni. A módosabb fiatalember szülei sem azt keresték a lányok között, aki szemrevaló és szép pár lennének a fiúkkal (a mai ideálisnak kiáltott csontsovány lányok labdába se rúghattak volna), hanem hogy milyen talpraesett gazdasszony válhat belőle, vagy mennyire bírja majd csípővel a gyerekszülést. Hogy lehet az, hogy nem egy pár visszanézve mégis boldog házaséletnek vallotta a sajátját? Bizonyos kultúrákban ma is él a házasságközvetítés intézménye, és nem egy házasság ugyancsak sikeresnek és boldognak mondható. Pedig annak aztán köze nincs a PEÁ-hoz. Van tehát sok házasság, ami PEA nélkül jól működik, de rengeteg kapcsolat, ami az intenzív PEA élmény ellenére sem jön össze. Hogy van ez?

Azt hiszem, ebben is átestünk a ló túlsó oldalára. Régen a szerelmet, mint érzelmet nem igazán vették figyelembe (főleg a magasabb társadalmi körökben), "majd megszokják egymást"-felkiáltással. Nem volt ideális a szitu. De senki ne mondja nekem, hogy ma sokkal jobb és kiegyensúlyozottabb a helyzet. Ma a szerelem mindenhatóságát hirdeti a világ, a magazinok, könyvek, filmek. És ez a szerelem örökké lángol; ha mégsem, tovább kell keresnünk, amíg újra lángolni nem kezdünk. Ez a szerelem. Ha nem lángolsz, nem borzongsz, nem érzed a mennyországban magad, akkor nem vagy szerelmes (már) és az nem kapcsolat. Azonnal ki kell lépni.

Mit csinál a PEA tehát? Jó repülőstartot ad, segít két embernek áttörni a közöttük levő falat, segít kilépni magukba zártságukból, hogy nyissanak a másik felé, borzongatóan jó érzéssel áraszt el átmenetileg, gyönyörű emlékekkel lesz gazdagabb az ember és... nagyjából ennyi. Ezen kívül nem sokat tesz ahhoz hozzá, hogy egy házaspár egy életen keresztül kitartson egymás mellett, és ne tortúrának fogják fel. Maradandó köteléket nem okoz, arra ott az oxitocin. Mit ad akkor? A jelenben borzongást, izgalmat, és végül szuper emlékeket. "Sohasem felejtem el azt, amikor először hozzáért a kezed a térdemhez!" " Annyira borzongató volt az első csók, emlékszel?" "A 100 szál vörös rózsa emléke, amivel megleptél 2001.01.14-én örökké mosolyt csal majd az arcomra!" stb.

Ezek az emlékek nagyon fontos részei egy kapcsolatnak, de nem ezek tartanak össze két embert. Illetve ha ezek tartanak össze, az rég rossz. Képzeljünk el egy kihűlt kapcsolatot, vagy válófélben levő házaspárt. Ezer százalék, hogy gyönyörű emlékeket gyűjtöttek együtt, de a keserédes nosztalgiázáson túl nem sokat ér. Az emlékek megmenteni a kapcsolatot csak egy Harlequin újságban tudnak.

Óvatosan írom, amit írok, mert istenkáromlásnak tűnik a mai világban ilyet írni. A jó házasságot elsősorban nem az határozza meg, hogy milyen fokon égtek a párok a kapcsolat elején. Inkább az, hogy mennyire illenek össze, mennyire törekednek nap mint nap megőrizni a szerelmüket és szeretetüket egymás iránt, mennyire jól tudnak kommunikálni, mennyire törődnek egymással, mennyire áldozatkészek a másik boldogságára való törekvésre stb. Mennyire ápolják a kapcsolatukat gondolattal, szóval, cselekedettel és el nem mulasztással...

A PEA időszakban könnyű áldozatot hozni a másikért, a PEA szárnyakat ad. Utána már "szeretetbe" kerül, nem lendületből megy. A mai ellustult világban, ahol mindent készen kapunk, használunk, és eldobunk, nem dívik az, hogy megküzdjünk valamiért. Talán ez is oka a rossz házassági statisztikának. A jó házasságért meg kell dolgozni a PEA után is. Amikor már két lábbal a földön jár a pár, nem a PEA viszi őket a vállán, küzdeni kell a kapcsolatért. De küzdeni, áldozatot hozni ma már nem trendi...

Zárszó: ha házasságról van szó, ne a PEA-élmény intenzitása legyen a döntésünk alapja. Mellesleg valakinek olyan a biológiája, hogy jobban ki van téve kémiának, valaki kevésbé. Nem mindig az a szerencsés, aki intenzívebben érez...

Holnap személyes történeteket rakok fel a témában. Kérlek, ragadjatok billentyűzetet, és írjátok meg, ti hogy éltétek meg a PEA - korszakot az életetekben. Egy példa ezer szónál többet ér...

PEA nélkül boldog házasság? (1)

Ismétlés. PEA (phenil-etil-amin)="szerelemhormon" --> átlag 18 hónap lebegés (kábítószerjelleg), szerelem testi tünetei, intenzív érzéshullámok, 1000 fokos égés, szerotonin (normálissághormon) a padlón, minden pár esetében az összhang, összetartozás, tökéletesség illúziója, "ilyen szerelmet még soha senki nem élt át"-meggyőződés, borzongás stb.... átlag 18 hónap után (PEA termelődésének leállta után) pedig reális kép arról, ki a másik, hol tart a kapcsolat, hogyan tovább

Kb. ez az, amit a PEA okoz. Kiben kevésbé, kiben jobban, alkat és szervezetfüggő. Ez az, amire minden ember vágyik, ami a szerelmes regényekben és filmekben örökké tart, vonzó, és mindenki át akarja élni. Ez az, ami összetart két embert egy életen keresztül békében, szeretetben, boldogságban?

Kell a PEA? Anélkül nem lehet tartós házasságot kötni? A PEA garantálja, hogy a kapcsolat hosszú távú lesz? Lehet boldog a házasság, ha az egyik fél nem ilyen fajta szerelemmel szereti a másikat? Lehet boldog egy előre elrendezett házasság?

Kérdések, kérdések, kérdések...

Ti mit gondoltok? Vélemény? Tapasztalat?

(Képmagyarázat: PEA angolul borsót jelent)