2011. május 31., kedd

„...nem jó az embernek egyedül lenni..."

Imaest

párkeresőknek és párra váróknak

Magányos vagy?

Hiányzik mellőled valaki?

Szeretnéd megtalálni a párod, vagy inkább szeretnéd, ha ő találna rád?

Mindent megpróbáltál már, de már a remény is csak pislákol benned?

Ha igen, gyere el

Június 4-én 18 órakor az Örökimádás templomba,

(Cím: 1091 Budapest, Üllői út 77.)

ahol szentmise, szentségimádás és dicsőítés ad lehetőséget arra,

hogy őszintén Istenre bízhasd ezzel kapcsolatos vágyaidat.

Az est folyamán házaspárok fognak közbenjárni azokért, akik szeretnék, hogy imádkozzanak értük.

Másnap, június 5-én kirándulni is hívunk, amelynek részleteiről az imaesten tájékoztatunk majd!

Ne hagyd ki ezeket az alkalmakat, hiszen „aki kér, kap”!

***

A szervezés megkönnyítése végett, a részvételi szándékot kérjük, jelezd

az imaest25@gmail.com címen!

További információ a 30/413 56 85-ös számon kapható.

Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (3)


Az alcím talán az lehetne: "7 ok a szakításra" (1).

Hét, mint a gonoszok.
Vagy mint a törpék.

A bejegyzés arról, szól, hogy milyen okok felmerülésekor kellene komolyan elgondolkodni a szakításon, amikor még az együtt járás elején / közepén tart egy pár. A szerelem hormonjai két össze nem illő embert is egymásba tud gabalyítani, akiknek hosszú távon nem igazán lenne harmonikus kapcsolata. Illetve hozzáköthet valakihez, aki (esetleg még) nem alkalmas hosszú távú kapcsolatra. Sebesülésveszély!!!

A 7 fő oknak persze vannak árnyalatai, altípusai, úgyhogy lehetne akár 70X7 oka is... Most hét fontosabbat veszünk elő.


1. Ha biztos, hogy nem fogtok összeházasodni.
A konkrét ok teljes mindegy. Ha biztos, hogy nem a házasság felé tart a kapcsolat, ha akármennyire jó benne lenni, akkor véget kell neki vetni. Az együtt járás arról szól, hogy megtudd, hogy a párod-e a másik feled. Vele akarod -e tölteni az egész életedet, és vice versa. Ha bármi okból a válasz: nem, akkor ideje kiszállni. Lehet, hogy a párod csodálatos fiú/lány, de nem a tiéd.
Se magaddal, se a másikkal szemben tisztességtelen benne maradni egy jövőtlen kapcsolatban. Egymás idejét vesztegetitek, még ha nem is így érzitek. Ha szeretnél házasságban élni, elköteleződni valaki mellett majd (anélkül nem megy), akkor szakítanod kell, hogy megtalálhasd az igazit. Talán már ott vár, csak nem lép, mivel kapcsolatban vagy (élsz?). Akár el is szalaszthatod, mert ragaszkodsz a jelenlegi kapcsolathoz, ami most még biztonságot, társaságot, gyengédséget jelent.
Alapelv: járj már most úgy együtt a pároddal, akár együtt maradtok, akár nem, ahogy szeretnéd, hogy a leendő házastársaddal járjon a jelenlegi párja! Ha mégis Ő lesz AZ, akkor viszont biztos lehetsz benne, hogy jól alapoztatok.


2. Áthatolhatatlan kommunikációs fal
Ha már most nem tudjátok megbeszélni a dolgaitokat, később még esélytelenebb lesz. Hogy kiderüljön, Ő-e Az, ahhoz beszélgetni kell. És beszélgetni. Meg beszélgetni. Az, hogy milyen jó hozzábújni, az nem mérvadó. A hormonok még Morgót is herceggé varázsolják a szemedben, és hozzá is jól esne bújni. Ha vannak témák, amit képtelenek vagytok felhozni/átbeszélni/egyeztetni, ha nem és nem tudjátok megbeszélni a konfliktusokat, ha az élet nagy kérdéseiben (hit, életcélok, gyermeknevelés, pénz stb.) nem tudtok dűlőre jutni, vagy szöges ellentétben áll a véleményetek stb., akkor egy kiegyensúlyozott, harmonikus, hosszú távú kapcsolat esélye a nullához konvergál. (Programozó matematikus nővérem szavajárása.) Inkább lépj ki, és keresd tovább azt, akivel a beszélgetés, a kommunikáció öröm, és nem nyögvenyelősen megy csak.

Alapelv: a testi kapcsolat akadályozza a kommunikációt. Csináljátok végig a CST-t, és nézzétek meg, segített-e/rontott-e a kapcsolatotokon.


Folyt.köv.



2011. május 29., vasárnap

Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (2)


Gyakori kérdések a neten:

Tudom, hogy a párom nem jó számomra, de nem tudok szakítani. Bármikor próbáltam, a végén úgyis visszamentem hozzá. Mit tegyek?

Egyszer már átestem egy kegyetlen szakításon. A mostani kapcsolatom se jobb. De félek, hogy megint annyira meggyötör a szakítás. Most nem élném túl. Mit tegyek?

Közhellyel indítok: szakítani fáj.

Azonban két fajta fájdalom létezik. Az első a rossz fájdalom. Mint egy kezeletlen seb, ami gennyedzik és fertőz a ragtapasz alatt. Nem vezet sehova, csak fáj, fáj, egyre jobban fáj és nincs vége, amíg nem kezdesz vele valamit. A rossz kapcsolatban való megrekedés hasonlít ehhez a fájdalomhoz. Árt nekünk, fáj, szenvedünk, bár kívülről csak a szép Hello Kitty-s sebtapaszt látjuk. (Bocsánat, 6,5 éves kislányom van. A legkisebb karcolásnál már ott terem a HK-s ragtapasszal.)

A második a jó fájdalom. Olyan, mint az, ami edzés közben lép fel. Rövid távon fáj, nagyon fáj, de eredménye van. Erősebb leszel tőle. És nem tart örökké. Ha elég bátorságot gyűjtesz, és szakítasz a hozzád nem illő emberrel, akkor a második fájdalmat kell elviselned. Fáj ez is az elején, de ez nem tönkre tesz, hanem megerősít. Erősnek kell lenned, hogy pl. ne emeld fel a telefont, amikor kísértésbe esel, hogy felhívd. De ha egyszer sikerül, legközelebb egy icipicit könnyebb lesz megállni. És lesz egy olyan pont, ahol már nem fáj.

A tiszta házasságra való készület egyik "előnye", hogy lehetőséget ad a "tiszta" szakításra. Ez nem azt jelenti, hogy könnyű és fájdalom mentes. Főleg nem abban a pillanatban. De rövidebb idő alatt, sebek nélkül gyógyulhat.


2011. május 28., szombat

Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (1)

Néhány gondolatok meg veletek, ami Ildikó tapasztalata kapcsán jutott az eszembe.

"Aztán ahogy telt az idő, voltak persze konfliktusaink, vitáink, amiket próbáltunk megbeszélni, de éreztem, érezhettem valamit, hogy nem biztos, hogy jó úton járok, vagy legalábbis nem feltétlen azzal, akivel kellene. De nagyon szerelmes voltam, vagy talán csak nagyon kötődtem, mindenesetre nem tudtam volna kilépni a kapcsolatból. Mikor erre rájöttem, imádkozni kezdtem érte esténként egy-egy fohásszal, hogy ha nem ő az, akit nekem szánt a Jóisten, akkor lépjen ki a fiú, mert magamban nem érzek elég bizonyosságot, erőt."


1. Akik nem illenek össze, azok nem illenek össze!
A testi kapcsolat a hosszútávú összeférhetetlenséget elfedi ideig-óráig, de nem oldja fel. A két fél a szexuális kapcsolat megkezdése után ugyanaz marad, a kapcsolat változik. Ha zavar, hogy a párom hisztis/rendetlen/logikátlan, a szextől nem válik józan, logikus rendmániássá. Legfeljebb az első időkben jobban tolerálom, de amikor elmúlik a kábulat, és nincs ami "átsegítsen", akkor ugyanott vagyok mint az elején. Van egy hisztis/rendetlen/logikátlan párom, de már nem tudunk sebek nélkül, tisztán szakítani, mert a köztünk történt testi szerelem miatt már erősen kötődünk, vannak közös emlékeink, stb.
Nincs testi kapcsolat háttérben zajló kémiai reakciók/lelki változások nélkül. A szerelem össze tud kábítani bárkit bárkivel, a leglehetetlenebb párosításról hitetve el, hogy a mennyben köttetett. A PEA teszi a kötelességét, a PEA köt, és megteremti a tökéletes összeillés illúzióját. Ha nem megyünk bele a testi kapcsolatba, akkor esélyünk van -elegendő szerotonin birtokában - eszünknél lenni, és belátni, hogy hiába kedvelem/szeretem a páromat, nem illünk össze. Ne tökéletes embert keressetek, hanem olyat, akinek az alapvető jellemvonásaival kompatibilis tudtok lenni!

2. Amilyen konfliktust/feszültséget/problémát a pár megold, az van megoldva!
Hányszor találkozunk azzal, hogy egy pár nem tudja megoldani a felmerülő konfliktust, nem tudják megbeszélni. Inkább összebújnak, és bizonygatják, hogy "de én nagyon szeretlek, és minden rendben van/lesz." Ez működik az egymás karjaiban töltött x percre, de amint az lecseng, és "minden rendben van" megteremtett illúziója eltűnik, megint felbukkan az a fránya tüske. Ha a kommunikációra az együtt járás ideje alatt nincs nagyon más, csak szavak, akkor nem folyamodhat a pár látszólagos megoldásra testi síkon, hanem nincs mese, meg kell beszélni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni... Ha egy pár erre nem, és nem, és nem képes, akkor hosszú távon se fog működni.

3. Szakítani egyáltalán nem könnyű, de meg kell tenni, ha kárunkra van a kapcsolat!
Valljuk be, nem könnyű szembenézni azzal, hogy szakítanunk kellene. (Most nem az a szituáció, mikor az életünk van veszélyben.) Sokkal jobb kapcsolatban lenni, mint egyedül. Sokan, főleg lányok, nem akarják megkockáztatni, hogy a végén egyedül maradjanak, és lecsússzanak a családról. Inkább kompromisszumot kötnek magukban, hogy biztos ők tették túl magasra a mércét (nem!!!!), a hiba bennük van (nem feltétlenül!!!!), előbb-utóbb megváltozik a párjuk (nem fog!!!!), nem a számára legjobb emberrel is jobb gyereket nevelni, mint nem nevelni (nem így van!!!!), nem mindenkinek az a sorsa, hogy überboldog párkapcsolatban éljen (hülyeség!!!!) és így tovább. Senki sem született boldogtalanságra.
Ha meg kell(ene) tenni, akkor meg kell(ene) tenni. Mennél hamarabb, annál jobb. Na igen. Könnyen beszélek kényelmesen hátradőlve az íróasztalomnál, egy (számomra) tökéletes férjjel, 2 égetnivaló angyalkával az asztalom alatt (szó szerint : ), mondván, hogy szakíts, mert nem jó neked abban a kapcsolatban. Könnyű kimondani, nehéz megtenni. Rengetegen képtelenek is rá. (Lásd Ildikó tapasztalatát.) Mennél előrehalad egy pár a kapcsolatban, annál nehezebb, annál nagyobb a seb. De még mindig jobb egy szétment kapcsolat, mint egy szétment házasság, ahol már a gyerekekkel is számolni kell.

2011. május 27., péntek

Könyvajánló (5)

Böjte Csaba atya, azt hiszem, nem ismeretlen sok ember számára. Ha nem lenne köze a blog témájához a legújabb könyvének, akkor is ajánlottam volna olvasásra. Olyan ember könyvét vehetjük a kezünkbe, aki szó szerint az életét tette föl arra, hogy életre váltsa az evangélium azon mondatát, hogy "aki csak egyet befogad, a legkisebbek közül, az engem fogad be." Már jócskán túl van az egy gyerek befogadásán...
Mi jellemzi írásait? Egyszerű szavak, "földhözragadt" hasonlatok, finom humor, székely bölcsesség... és hitelesség, hitelesség, hitelesség. Ha egy nem hívő ember kérne tőlem könyvet, hogy képet kapjon arról, miben miért hiszünk, azt hiszem, az ő gondolatait ajánlanám első olvasásra.

Ebben a könyvében a 10 parancsolatot veszi alapul, erre fűzi fel a gondolatait. "Nehezebb" témákról is kendőzetlenül, egyszerűen, de döbbenetes mélységben beszél (abortusz, homoszexualitás, pedofília...) Néhány kérdés, amire választ ad (borítóról idézek párat):
  • Hogyan tisztelje a gyermek a szüleit, ha nyomát sem látni bennük a szülői szeretetnek?
  • Az abortusz tiltásával az egyház korlátozni akarja a nők önrendelkezési jogát?
  • Szabad-e beteg gyereket szenvedésre szülni?
  • Ha megszeretünk valakit, miért ne élvezhetnénk a testi kapcsolatot is?
  • A pedofília alapjaiban rengette-e meg a katolikus egyházat?
  • Iránytű lehet a mai világban a tízparancsolat?

Amikor először vettem a kezembe (nászajándéknak vettem a legjobb barátnőmnek), és átlapozva beleolvastam a 6. parancsolattal kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszokra ("Ne paráználkodj!), az volt az első gondolatom, hogy tök felesleges a bloggal szenvednem ezek után. Mindenki olvassa el B.Cs. gondolatait a témáról, és kész. Ennél többet, szebbet, jobban nem tudnék írni. Minden más felesleges szócséplésnek tűnik.


Régen, mikor a parancsolatok születtek, a lányok tizenhat évesen férjhez mentek, ma jóval később fejezik be a tanulmányaikat. A várakozás ideje rendkívüli módon megnyúlt. Sokan nem értik, ha megszeretnek valakit, miért ne élvezhetnék a testi kapcsolatot is.

Ha valaki leül az út szélére, és újságpapírból lókolbászt eszik, nem fog éhen halni. De mennyivel szebb a fehér asztalnál ülni, ahol párolog a finom húsleves, ég egy szál gyertya, és együtt a család. Mindkettő táplálkozás. Állati sorból felemelkedni azt is jelenti, hogy megadjuk a módját a táplálkozásnak. Nem úgy közelíteném meg a kérdést, hogy bűnt követ-e el az, aki az út szélén eszik, hanem mennyivel emberhez méltóbb, nagyobb boldogságot ad, ha szépen étkezünk.
Ugyanez vonatkozik a testi kapcsolatra is. Az egyik munkatársnőmnek négy gyereke van. A szülés után elmentünk meglátogatni. Az ágya mellett állt büszkén a férje és a nagymama, körülötte rengeteg virág, és bár megviselte a szülés, mégis kicsattant az örömtől, a jókedvtől, a büszkeségtől, az édesanyai szépségtől.
Az árkosi anyaotthonunkba olyan nőket fogadunk be, akiknek nincs férjük, és nem tudnák egyedül vállalni, felnevelni a gyermeküket. Az egyik ilyen anyukát meglátogattam szülés után. Teljesen egyedül volt. Mindenki ágya mellett volt virág, ajándék, egyedül neki nem volt. Odaadtam neki a telefonom, hátha fel akar hívni valakit, hogy elújságolja, egészséges fia született. Szomorúan rám nézett, mert nem volt kit tárcsáznia. Isten a tanúm, hogy én mindkét anyukát nagyon tisztelem, nem ítélek el senkit, de biztos, hogy a bűn megfoszt olyan örömöktől, melyeket Isten szeretettel meg akar osztani velünk.
Mindkettő anya, mindkettő életet adott.

Lehet azon gondolkozni, hogy a házasságon kívüli nemi élet bűn-e vagy sem, de inkább azt kellene látnunk, mennyivel teljesebb, szebb, emberhez méltóbb, ha valakinek házasságban fogan a gyermeke, akit közösen várnak, nevelnek fel. A gyermek látja, hogy van szerető édesanyja és édesapja is. Mindkét szülőre szüksége van.

(...)
A testi szerelem Isten gyönyörű ajándéka, de házasságon kívül valami nagyon fontos hiányzik belőle: a végleges, a kölcsönös, a kizárólagos önátadás, elköteleződés. Tested, lelked gyönyörű ajándék, amit esküvőtökön mint egy lezárt, értékes csomagot adtok egymásnak. Micsoda boldogság a hitvesnek, hogy először ő pillanthatja meg, ő bonthatja ki a drága kincset, és tudja, ezt nem veszik el tőle soha, most már végérvényesen az övé.

Természetes, hogy nem iszunk más poharából, nem használjuk más fogkeféjét, az üzletben csak a bontatlan csomagolású árút vesszük meg - a tisztaságot, a teljességet értéknek tartjuk. Pont életünk egyik legfontosabb területén lennénk igénytelenek?

Milyen szép, amikor a fiú megfogja a lány kezét, a karjuk egy pillanatra összeér, egész testük belebizsereg. Szép, amikor együtt fognak bele egy munkába, együtt tanulnak, együtt másznak fel a hegytetőre, hogy onnan együtt pillantsák meg a végtelent. szép, ahogy beszélnek vég nélkül mindenről, ami a szívükben van, arról, ami volt és főleg arról, mi lesz, amit szeretnének valóra váltani...

Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez. 117.o.)

A könyv 2 mozijegy árába kerül.


2011. május 26., csütörtök

Egy olvasónk tapasztalata (2)

Egy olvasónk, Ildikó, 3 gyermekes édesanya ragadott billentyűzetet Nagymarosi találkozó kapcsán, hogy megossza velünk a tapasztalatát.

"Kislány korom óta az Igazit kerestem, feleségnek és anyukának készültem. Tini koromban már találkozgattam fiúkkal, de amint kiderült valami olyan róluk, amit egy életen keresztül elviselhetetlennek találtam, azonnal továbbléptem. Általában 3 hónapnyi hétvégi randizgatás ehhez elég volt. Aztán 17 évesen találkoztam egy fiúval, akivel nagyon egymásba gabalyodtunk. Közös életet terveztünk, a családja is így tekintett rám. Komoly felnőttnek is éreztem magam, így miután 18 éves is elmúltam, szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat.

Aztán ahogy telt az idő, voltak persze konfliktusaink, vitáink, amiket próbáltunk megbeszélni, de éreztem, érezhettem valamit, hogy nem biztos, hogy jó úton járok, vagy legalábbis nem feltétlen azzal, akivel kellene. De nagyon szerelmes voltam, vagy talán csak nagyon kötődtem, mindenesetre nem tudtam volna kilépni a kapcsolatból. Mikor erre rájöttem, imádkozni kezdtem érte esténként egy-egy fohásszal, hogy ha nem ő az, akit nekem szánt a Jóisten, akkor lépjen ki a fiú, mert magamban nem érzek elég bizonyosságot, erőt. Nem is vettem annyira komolyan a vallást akkoriban, de a hitem nem tört meg, csak a válaszokra nem figyeltem, nem akartam figyelni. És majdnem egy év elteltével megtörtént. Egyik nap, minden átmenet nélkül felhívott, hogy találkozzunk. Nem fogadott el kifogást, így összefutottunk. Mondta, hogy előző nap találkozott egy másik lánnyal, és hogy nem akarja folytatni velem.

Elég gyorsan rájöttem, hogy ez volt a válasz az imáimra. Beszélgettünk még egy darabig, aztán ki-ki hazament. Kicsit sírtam aztán otthon, de meglepően keveset a hosszú kapcsolathoz képest. Nem omlott össze a világ, nem éreztem, hogy összetörtem volna, még csak üres sem lett az életem. Ott és akkor megnyugodtam, hogy így van jól minden, ahogy van. Pár nap múlva próbálta visszacsinálni az egészet, hetekig próbálkozott, még az anyukája is bejött beszélgetni a munkahelyemre, de nagyon biztos voltam abban, hogy megkaptam odafentről, amit kértem, így tudtam állni az ostromot. Három hónap múlva, mire a környezetemben és bennem is lecsengett az egész, hihetetlen véletlenek sorozatának köszönhetően találkoztam a mostani férjemmel 13 évvel ezelőtt. 10 éve élünk nagyon boldog házasságban. Nem tisztán készültünk. Viszont sokkal több időt hagytunk egymás megismerésére. Néha úgy gondolom, hogy ajándékul kaptam őt, amiért tudtam hinni, bízni abban, amit válaszul kaptam Istentől.

És a szex? Kár volt próbálkozni. A tökéletes társsal tökéletes.

Mostani eszemmel egyébként tisztán szeretnék készülni. Tudom, hogy a férjem kitartana mellettem, hogy érdemes. A gyermekeinket erre szeretném nevelni. Olvasva a blogot annyi kamaszkori hülyeségemre kapok választ, magyarázatot! Nem vagyok azonban biztos benne, hogy ha a 17 éves kori eszemmel lennék újra 17 éves, máshogy csinálnám. Talán mert nem volt mögöttem megtartó közösség és a szüleim sem megfelelően szólítottak meg. A hitem gyerek-hit volt, nem "nőtt",változott velem együtt, talán azért sem vettem komolyan annyira a külsőségeknek hitt szabályokat, és ezért "bíráltam felül" 17 éves, "érett gondolkodású" fiatalként az egyház ajánlásait. "



2011. május 25., szerda

Randitanácsok

Beállok én is a tanácsadók sorába. Most is igyekeztem elvégezni a házi feladatomat, és körülnéztem, hogy a neten milyen tanácsok találhatóak. Nem akartam, hogy plágiummal vádoljanak. Na, azt hiszem, ez a veszély nem fenyeget : ) Az én gondolataim a nyomába sem érnek az ilyenfajta, igazi, mélyenszántó, tapasztalaton alapuló bölcsességeknek, mint például (szó szerinti idézet a netről:) "Annál undorítóbb nincs, mint sörszagúan smárolni. Ezért mielőtt le akarod kapni a csajt, szívj el egy cigit, vagy igyál egy feles vodkát."

Azokhoz az együtt járó párokhoz szólok első sorban, akik a második vagy a harmadik forgatókönyv alapján folytatják az ismerkedést. Apropó, ruha, smink tippekért forduljatok azilletékesekhez!


A tiszta együtt járás alapelvei

1. Törekedjetek minél többet közösségben lenni,
Ifjúsági együttléteken, kirándulásokon, ünnepeken, szűkebb-tágabb családi körben, baráti társaságban stb. Egyrészt fontos, hogy lássuk a párunkat mennél több szituációban, lássuk, mire, kire hogy reagál. Egész más oldalát ismerjük meg a párunknak kettesben, mint másokkal. Másrészt a közösségi együttlétek kitűnő alkalmak arra, hogy megtapasztalhassátok, mennyire szoros kapcsolat alakulhat ki közöttetek, ha nem kézen fogva, egymásra cuppanva töltitek az időt, hanem szövetséget kötve a közösséget építitek. Ha beszélgettek azokkal, akik egyedül vannak, ha keresitek az alkalmat, hogy segítsetek. Ez -elismerem- első pillantásra szokatlan tanácsnak tűnik, mármint hogy ne kettesben legyetek állandóan, de van értelme: sokszor lesz az életben "közös küldetésetek", akkor is, ha nem vagytok együtt. És valljuk be, sokszor zavaró lehet, főleg kisebb társaságban, ha egy pár "nem száll ki egymásból"

2. Lehetőleg ne maradjatok "intim" kettesben.
Ezen például egy üres lakás üres szobáját értjük, valamelyikőtök szobáját, ággyal, vagy közös sátorozást kettesben. Falakkal, egyébbel lehatárolt teret. Még akkor se aludjatok kettesben egy szobában, ha halál biztosak vagytok magatokban. Nem azért mert nem bízunk bennetek, hanem mert a szexuális hevület robbanásszerűen előtörhet, és mindent tarolhat. Olyan küzdelem, amiben nagyon könnyű alulmaradni. (Emlékeztek Enikő és Géza tapasztalatára? Vagy Fanniéksátras kirándulására? Nekik sikerült, de nem volt könnyű.) Magam is emlékszem egy biciklitúrára, ahol olyan volt a társaság, hogy együtt aludtunk. Nem kérek többet olyan küzdelmet... Még úgy sem, hogy utána erősebben kerültünk ki. Ez olyan dolog, amit nem éri meg, hogy megkockáztassuk. A hormonok csak arra várnak, hogy kitörhessenek : )

Ez persze nem azt jelenti, hogy sohasem lehettek kettesben. Az az idő tényleg a múlté. Csak tudatosítsátok magatokban a "veszélyhelyzeteket", és úgy legyetek kettesben (séta, kirándulás, közös forró csokizás, közös tanulás stb.), hogy feleslegesen ne teremtődhessenek helyzetek.

3. Rendszeresen szakítsatok időt lelketekről, legbelső életetekről beszélgetni.
Ennek a fontosságára nem lehet eléggé felhívni a figyelmet. A szerelem idején olyan szépnek, teljesnek látjuk a kapcsolatot, olyan összeillőnek tűnik minden, hogy anélkül elmúlhat a szerelem, hogy két ember a legbelsőbb életéről szót váltott volna. Idő, tér, "gyakorlás" kell ahhoz, hogy két ember ne csak a felszínen ossza meg az élményeit, érzéseit. Erre szükség van akkor is, ha pár nem hisz Istenben. Érzéseiket, gondolataikat, nehézségeiket nekik is meg kell osztaniuk egymással, hogy többek között ne váljanak egy háztartásban élő idegenekké. Hívő pár esetén a következő lépcsőfok a közös ima, Isten előtti közös elcsendesülés. Ez olyan mély lelki kapcsot hozhat létre, ami bármin átsegíti őket.

4. Tegyetek közös jó elhatározásokat.
Például hogy örömet okoztok embertársaitoknak. Szeretitek a "nehéz" embert. Naponta dícsérjetek meg valakit. Terjesszetek pozitív pletykát. Segítsetek szüleiteknek a házi munkában. Szokjátok meg, hogy jót tesztek egyedül és közösen is. Ezeket megtéve, megosztva maradandó köteléket fontok magatok közé.

5. Munkálkodjatok valamin közösen.
A rendszeres gyerekvigyázás ifjú házasoknál hihetetlen jó kezdet a jövőbeni együtt munkálkodáshoz. Egyrészt jó belekóstolni a jövőbe, másrészt sokat tanulhatunk nemcsak a gyereknevelésről, de a párunkról is. Egyik ismerősöm elmondta, hogy amikor először mentek gyereket vigyázni együtt még az együtt járásuk idején, nagyon jó volt látnia, hogy párja milyen talpraesetten old meg helyzeteket. Akkor gondolta először komolyan, hogy milyen jó apa válhat majd ebből az emberből.
Nagyon jó tapasztalatot szereztünk erről a férjemmel a 12 évvel ezelőtti varsói taizéi találkozón. Még az együtt járásunk elején volt, hogy együtt utaztunk ki. Jelentkeztünk segítőnek. Nem ételt kellett osztani, amire gondoltunk, hanem az egyik nagy imasátorban kellett "járőröznünk" jó korántól, és meg kellett kérnünk az imahelyen kényelmesen elhelyezkedő, fekvő fiatalokat, hogy húzzák össze magukat, hiszen még több ezren jönnek, és csak akkor férnek be, ha ténylegösszehúzva ül mindenki. Nagy volt a sátor, szét kellett válnunk. A feladat jóval kívül esett a komfortzónánkon. Na jó, utáltuk csinálni a nem mindig pozitív visszajelzések miatt. Csak amiatt nem adtuk vissza a feladatot, mert elhatároztuk, hogy együtt csináljuk, egy-egy pillantással erősítettük meg egymást. Ez hatalmas tapasztalat volt számunkra arról, hogy ki tudunk tartani valami kellemetlen elvégzésében, egymást segítve. Reméltük, ez a jövőt vetíti előre. (Bejött : )

6. Keressetek, és legyetek építői egy jó keresztény közösségnek.
Ne süppedjetek egymásba. Járjatok jó közösségbe: fiatalok közé, kirándulásra, szentmisére (nem hívő pár esetén akkor, ha lehetségesnek látjátok). Leginkább egy hívő közösség tud indítást adni egy nem hívőnek, hogy Istenre találjon. Segít kitartani az elhatározásban is. Keressetek tisztán készült párokat, és beszélgessetek velük. Jó pár buktatót kikerülhettek, ha tudjátok, másoknak mivel volt nehézségük. Vannak nagyon jó találkozók együtt járóknak, jegyeseknek (www.mecsnapok.hu; www.hazashetvege.hu).

(Alapgondolatok: Tomka Ferenc: Biztos út 140.o.)


Milyen tanácsot tudtok még adni, Tapasztalt Házasok?

2011. május 24., kedd

Meddig mehetünk el? (2)

Már írtam néhány alapelvről azzal kapcsolatban, hogy milyen szempontok alapján lehet meghúzni a határt a testi közeledés terén. Most Bonacci-hoz fordulok, nagyon frappáns választ a tizenéveseknek. (Pár kérdéssel korábban arról beszélt a fiataloknak, hogy a tisztaság nem az, hogy mindent szabad, csak egyesülni nem. Aki ezt gondolja, az nem érti a lényeget.)



"Pontosan meddig mehetünk el?"

"Oké, srác vagy, és találkoztál a leggyönyörűbb nővel a világon. Gyönyörű, okos, vicces, a legjobb barátod és a lelki társad. És nem tudod elhinni, hogy mennyire szerencsés vagy, hogy ő van neked. Összeházasodtok. Gyermeket vártok.

A szülőszobában te vagy az első, aki látja és kezében tartja a kislányodat. A te szemeidet örökli és a feleséged állát. Tökéletes. Nézed ezt a kis csomagot, és csodálkozol rajta, hogy hogyan születhetett meg valami ennyire csodálatos a szerelmetekből. Nem tudod elhinni, hogy mennyire szereted őt már most is.

Hazaviszed, a felséged szép ruhákba öltözteti, és masnikat erősít a fejére, mert nincs elég haja. Megtanul járni, ahogy ezek a kis totyogók megtanulnak, előredőlve, újra és újra elkapva magát, míg végül nem tudja megtartani az egyensúlyt, és elesik. Virágokat szed a kertben, és behozza őket a papának. Amikor megtanul beszélni, azt mondja: "Pa-pa". Amikor sír, jobban érzi magát, ha a papa ringatja.

MAjd elsős lesz. Elsétálsz vele az iskolába az első napon, és ő sír, mert meg van rémülve, és nem akarja, hogy elmenj. De aztán boldogan rohan jön haza a nap végén, mert készített egy "szeretlek (fordított "s"-sel!) Papa" kártyát.

Aztán már negyedikes. Zongoraestet tartanak, és korábban jössz el a munkából, hogy ott legyél. Lát téged a zongoraszékről, és mosolyog. Eljátssza a dalt, amit maga írt, és a papának dedikálja. Aztán már kilencedikes, és találkája van. Egy felsőbb évessel - akinek autója van.

Most te mond meg! Hol a határ? Mit akarsz, hogy milyen messzire menjen el Autós-Felsőbbéves úr a kislányoddal? Azt akarod, hogy mindent megtegyen büntetlenül - anélkül, hogy közösülésre kerüljön sor? Kétlem.

Itt van a tanulság, mind a férfiak, mind a nők számára. Akkor élitek meg a tisztaságot, amikor úgy kezelitek a randevúpartnereiteket, ahogyan ti szeretnétek, hogy Felsőbbéves úr kezelje a kislányotokat. Pont. Ez az igazi szerelem. Ez annak a keresése, hogy mi a legjobb a másik számára."

(Forrás: Bonacci: Igazi szerelem 178.o.)


2011. május 23., hétfő

Házaspárok tanúságtétele (7) Ágnes és András


A következő tanúságtevő pár 13 éve kötött szentségi házasságot, 5 gyermekük van.


Ágnes: Az én családom ritkán jár templomba. Egy gimnáziumi iskolatársam révén kerültem egy katolikus plébániai ifjúsági csoportba.

András: Én vallásos családból származom. A Regnum Marianum mozgalom egy csoportjába is jártam. Majd én is arra a plébániára kerültem hittanra, ahol megismerkedtünk.

Ágnes: Amikor gimnazista voltam, tetszettem egy srácnak. Én csak barátságot éreztem iránta. Amikor kiderült, hogy tetszem neki, megijedtem, majd elkezdtem menekülni.

A srác virágot küldött, meg verseket, mire kénytelen voltam határozottan elküldeni. Osztálytársaim közül többen nem értették, miért nem kezdek el vele járni. Elmondtam, nem tudnám elképzelni, hogy ő legyen a férjem. Néhány osztálytársam azt mondta, ha őt hívná egy fiú, ő kapva kapna az alkalmon. Néhány évvel később valaki azt mondta, hogy biztos valami baj van velem, hogy már húsz éves vagyok már, de még nem jártam senkivel. Talán túl magasra teszem a lécet, azután majd egyedül maradok. Érdekes visszagondolni, de ettől nem féltem. Valamiért biztos voltam benne hogy lesz családom, csak ki kell várni az igazit.

András: Én több lelkigyakorlaton vettem részt, amelyek sokat jelentettek. Megérintett egy előadó mondása: Azok közül válassz feleséget, akikkel egy sorban mész áldozni. Ez akkor még távolinak tűnt. Előtte még meg kellett tanulnom önálló, felnőtt kereszténnyé válni. Ki kellett nyitnom a saját zárt lényemet mások felé. Választottam lelkiatyát, és egy mély ifjúsági a közösségbe kezdtem járni. Ott pont egy előadássorozatba csöppentem be, amely a szerelemről, és házasságról szólt.

Ágnes: Ezen az előadáson már én is ott voltam. Néhány hónappal korábban kerültem a közösségbe. Mivel előtte nem jártam templomba, nagy felfedezés volt számomra a hit. Meg az is, hogy ezen a plébánián látok nagy családokat, akik boldogok; meg hogy az emberek őszinték, és szeretik egymást, pedig nem is rokonok.

Az előadás-sorozat is (a szerelemről, házasságról) nagyon tetszett, mert abban erősített meg, amit én magam is helyesnek gondoltam, de amiben a TV, az osztály- és iskolatársak elbizonytalanítottak. Egy jó barátnőmmel (aki nem járt keresztény közösségbe) sokat beszéltünk arról, hogy mi majd csak a férjünkkel élünk házaséletet. Ez az elhatározás bennem megerősödött hittanunkon. Barátnőm azonban megváltoztatta a véleményét; mert látott egy ismerős párt, akik előbb együtt éltek, s utána házasodtak, és kezdetben boldognak tűntek. Akkor ő azt mondta: „Látod, ők boldogok. Miért kellene nekem úgy élnem, mint neked, ha így is boldog lehetek.” Ő elhitte, hogy ha nem próbálják ki a házas életet, akkor talán rosszul fog választani. Azóta a példának tekintett házaspár elvált, és barátnőm házassága boldogtalan.

András: A mi családunkban az volt a természetes, hogy tisztán élünk. Négyen vagyunk testvérek, szüleim most várják a tizenhatodik unokájukat. Ebből öt „unoka” a mi gyermekünk. Én mindig nagycsaládot szerettem volna, ez most sikerült is. - A feleségemmel hittanunkon ismertük meg egymást, de eleinte csak barátok voltunk.

Ágnes: Én többször jártam Andráséknál, mert a nővére jó barátnőm lett.

András: Egy idő után mindketten azt éreztük, hogy a másik már többet jelent a barátnál. Leültünkbeszélgetni. Majd írtam egy levelet, amelyben pontokban megfogalmaztam, hogyan akarom élni, a kereszténység tanácsai alapján, kapcsolatunkat. Elküldtem Ágnesnek is, hogy tudja, ezek számomra az alapelvek.

Ágnes: Tetszett nekem a levél. Ez az, gondoltam, mindig ilyen embert kerestem, aki tudja, mit akar, és ki is tart amellett.

- Isten az első mindenek felett. Ez volt az első pont. Mindketten Isten útján akartunk járni. Tudtuk, ha keressük az Ő akaratát életünkben, akkor ebben az együttjárásban nem csak a mi vágyunkat találjuk majd meg, hanem még inkább az Ő akaratát.

- A lelkivezetőinkre mindig hallgatunk, még akkor is, ha nehéz. Ez volt a második pont. És így folytatódott: Megkérjük, hogy szóljanak, ha rosszul csinálunk valamit.

András: Mivel szerelmesek voltunk, és tudtuk, hogy ilyenkor az eszünk néha elvész, „vétójogot” adtunk nekik. Hiszen ők az egyház isteni és bevált tapasztalatát közvetítik számunkra, és kívülről emberileg is jobban ráláthatnak életünkre.

- Tisztának és szabadnak akartuk a kapcsolatot. Ha esetleg kiderül, hogy mégsem közös az utunk, akkor is tisztán állhassunk leendő párunk elé. Ugyanakkor komolyan vettük, hogy házasság is lehessen belőle.

Ágnes: A tisztaság kérdés nagyon foglalkoztatott korábban is. Olvastuk, mondták és mi elhittük, hogy létezik a testi közeledés lépcsőzetességének törvénye: a testi érintkezés egy foka kielégít egy darabig, majd lassan kopni kezd, és mindig többre vágyunk. Előbb az érintés, majd intím érintések, majd a testi közösség (ld: Josh McDowell & Paul Lewis: Neked milyen szerelem kell? 84.o.) Mivel tudtuk, hogy a házasélet helye a házasságban van, elhatároztuk, hogy óvatosan bánunk a testi közeledésekkel, hogy a testünkkel ne többet fejezzünk ki, mint amennyire a kapcsolatunk megérett, amennyire a lelkünk eggyé vált.

Gimnazista koromban történt, hogy kaptam egy osztálytársamtól egy szerelmes levelet, majd válaszoltam rá. S aznap, egymást kézenfogva lelkesen mentünk haza. A srác búcsúzáskor meg akart csókolni, de erről sikerült lebeszélnem. Másnap furcsa üresség és zavarodottság volt bennem: mit csináltam én tegnap? Miért sétáltam kézenfogva a sráccal, hiszen alig ismertem. Rádöbbentem, hogy magam előtt és a többiek előtt sem tudom vállalni ezt a kapcsolatot. Egy pillanatra bebeszéltem magamnak, hogy szerelmes vagyok, de reggelre már csak annak örültem, hogy legalább nem hagytam magamat megcsókolni. Napközben persze nehéz volt a elmondanom neki, hogy bocs, de vége. Most már tudom, hogy akkoriban a srácnak nem lett volna szabad megírnia azt a levelet, és nekem nem kellett volna válaszolnom. Hiszen alig ismertük egymást, igazán baráti viszony se volt köztünk. Előbb arra kellett volna törekednünk, hogy megismerjük egymást... és még hosszú időnek kellett volna eltelnie addig a bizonyos szóig: hogy „szeretlek”.

Elisabeth Elliot: Szerelem és tisztaság c. könyvéből megértettem mi volt akkor a hiba:

"Apám azt a tanácsot adta négy fiának, hogy sohase mondják egy nőnek: ’szeretlek’, amíg nem készek azzal a kérdéssel folytatni: ’hozzám jönnél-e feleségül?’. De ne is kérdezzék meg senkitől, hogy ’hozzám jönnél-e feleségül?’, amíg előbb ki nem mondták: ’szeretlek’. - Milyen sok fájdalomtól és félreértéstől kímélnénk meg magunkat és másokat is, ha a férfiak betartanák ezt a szabályt." (73. o.)

András: Ifi hittanunkon minden alkalommal tettünk egy elhatározást, hogy váltsuk életre az órán tanultakat, az ott olvasott Szentírási részt. Engem egy találkozón megragadott Jézus szava: „amit egynek tettetek legkisebb testvéreim közül, azt nekem tettétek” (Mt 25,40). Megragadott a hozzá kapcsolódó feladat: keresd meg a legközelebbi embert és tégy neki valamit szeretetből. Hittanunkon arról is beszéltünk, hogy ha találkozunk, mondjunk el egymásnak valamit az Istennel és embertársakkal megélt kapcsolatunkból. Törekedtünk elmesélni, mit éltünk aznap, milyen apró szeretet-lépéseket tettünk embertársaink fel. Lassan gyakorlattá vált számunkra, és nagyon közel vitt minket Istenhez és egymáshoz.

Amikor elhatároztunk, hogy komolyan együtt akarunk járni, arra hívott bennünket az atya (amint mindenkit, aki együttjárt), hogy a közösségi ünnepeken ne csak egymással foglalkozzunk, hanem igyekezzünk a többiekre, a magányosokra, a vendégekre figyelni. Ez nem egészen könnyű, amikor nagyon szerelmes az ember. De végülis nagyon érdekes volt és egy egészen újszerű lelki kapcsolatot hozott létre köztünk. Annyira sikerült másokkal törődnünk, hogy volt, aki csak fél év késéssel fedezte fel, hogy elkezdtünk együttjárni.

Jegyesi felkészüléseinknek, illetve a „jegyes-oktatásnak” egyébként nálunk mindig központi témája a jegyesek közötti szeretet-kommunikáció megtanulása és a konfliktusok kezelésének megtanulása is. Gyakoroltuk a közös imát, a közös lelki megosztást, az egymással való őszinte beszélgetést; és azt is, hogy hetente legyen egyszer időnk egymásra, amikor egy csendes ima után írjuk le, vagy mondjuk ki egymásnak, milyen ajándékot kaptunk a héten a másik részéről, és mi az ami fájt, illetve melyek azok a nézetkülönbségek közöttünk, amelyeket tisztáznunk kell.

Ágnes: Házasságunk 13 éve alatt sok meglepetés ért a férjem részéről. De ezek mind pozitív meglepetések voltak. Az együttjárásunk során sikerült igazán megismernünk egymást. Az eltelt évek alatt, a hullámvölgyek ellenére is, növekedett a szeretetünk és a szerelmünk, és tudtunk átlépni minden nehézséget.

A mi életünk alapja is az, amely a legtöbb élő keresztény házasság alapja: a közös ima; a naponta megélt lelki élmények megbeszélése. Most már a nagyobb (a 3 év feletti) gyermekeink is belekapcsolódnak az esti imába, beszélgetésbe: Elmondjuk egymásnak, miben sikerült örömet szerezünk valakinek, vagy milyen esemény vagy fájdalom volt, amelyben Jézussal találkoztunk, Őt megszólítottuk, amiben segítségét kértük, amit Neki felajánlottunk.

András: Közeli és távoli baráti körünkben sok házasságot látunk tönkremenni. De azt is látjuk, hogy azok a párok, akik úgy készültek, ahogyan mi is, akár plébániánkon, vagy ismerősök között a Regnumban, vagy más ifi közösségekben vagy lelkiségi mozgalmakban, azok mind boldogan élnek. Hisszük tehát, illetve biztosak vagyunk benne, hogy ez a jó házasságkötés biztos útja.




(Forrás: Tomka Ferenc: Biztos út 34.o.)

2011. május 22., vasárnap

Nagymarosi találkozó 2011 tavasz - beszámoló

Fény-képek a találkozóról...

Tűző nap, lelkes tömeg, babakocsit szerte-széjjel, előadások szívből, szívekhez, nyitott csoportbeszélgetések, változatos programok, őszinte tanúságtételek, évfordulók, dalok, dalok, dalok...

A tegnapi találkozó fő témája a házasság szentsége volt. Annyira jó volt hallgatni a párok tapasztalatait (pl. Rebiékét), tudatosítani, hogy minden elrettentő statisztika ellenére merhetünk bevállalni egy életre szóló, boldogságot hozó "igent"... Hogy van esély... Hogy lehet erre készülni... Hogy van értelme megharcolni a harcot... Hogy van két ember közös döntését segítő és annak megerősítésre kiáradó kegyelem...

Pár gondolat az előadásokból:
  • lehet (sőt, kell is) készülni a Találkozásra, imádkozni a Párunkért, még ha nem is találkoztunk még vele
  • használjuk ki az időt gazdagodásra, hogy annál nagyobb kincset kapjon a Párunk személyünkben
  • együtt járás alatt alapozzunk, alapozzunk, alapozzunk... (Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció...)
  • tanuljunk meg Istenre alapozni, közösen imádkozni, lelket egyesíteni (ez fontosabb, mint gondolnánk!!!)
  • legyünk példaadó, anyák, apák
  • Fiúk, amilyenek ti vagytok, amilyen édesapák lesztek, olyan lesz gyermekeitek istenképe!!!!!!
  • Lányok, az anyai "karrier" hozza a legtöbb gyümölcsöt, elismerést, gazdagságot. Nagy és örömteli a felelősségetek! Bárki bármit mond...

Hisszük, valljuk, tapasztaljuk, hogy ha egy pár tisztán készül a házasságra, olyan erőforrás, szilárd alap birtokába jut, amelyhez sehogy máshoz nem juthat. Exponenciálisan növekszik az esély arra, hogy még annál is boldogabb legyen valaki házassága, mint amiről álmodni mer...

Ismerjetek meg sokéves házasokat, akiknek van rálátása a házasságra hosszú távon. Látják, mi volt jó, mit hibáztak, mit bántak/nem bántak meg, mi vált/vált volna a kapcsolatuk hasznára. Hallgassátok meg őket, hallgassatok rájuk.

Az Egyháznak 2000 éves, biztos tapasztalata van arról, hogy így készülve a házasságra eljuthat a pár arra a kiteljesedésre, amit Isten álmodott róluk. Nem annak tűnik, de ésszerű "beleugrani" az ismeretlenbe, rábízva magunkat a Szentlélek vezetésére, elvégre szakadékba, boldogtalanságba nem vezet.

Ha azonban nem éreztek magatokban elég erőt, bizalmat az ugrásra, akkor se söpörjétek félre egyszerűen. Akkor tessék megküzdeni azért, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassatok nemet: beszélgessetek tisztán készült párokkal, próbáljátok megérteni, olvassatok róla, gondoljátok át, miért is vállalják sokan ezt az utat. Tisztázzátok le magatokban, mi az a kézzelfogható oka annak, hogy ti személy szerint nem ezt az utat választanátok. Elvégre mindenkinek tisztában kell lennie, értenie kell, hogy mit nem akar, hogy mire mond nemet. (Ha csak annyi az érv, hogy ez hülyeség, és már nem így kell csinálni, akkor még nem találtátok meg az igazi okot.) Cáfoljatok, vitázzatok, ássatok mélyre, gondolkodjatok. Ha nem teszitek, úgy esélyetek sem lesz megsejteni valamit abból, miért választják sokan ezt a biztos, de küzdelmekkel teli utat.

Írjatok, vitázzatok, kérdezzetek, cáfoljatok: biztosutblog@gmail.com

Ezek után tudatosan, megdönthetetlenül tudjátok majd azt az utat választani, amiről úgy gondoljátok, hogy titeket hosszú távon a legteljesebb boldogságra és kiteljesedésre vezet.

2011. május 20., péntek

Szerelem vagy fellángolás?



A szerelem pontosan úgy szereti a másikat, ahogyan az van. A érzelmi fellángolás azt a képet szereti, amelyet a másik emberről kialakított.

A szerelem az, hogy szerelmes vagy valakibe. A érzelmi fellángolás az, hogy " szerelmes vagy a szerelembe".

A szerelem fokozatosan történik, idővel, az érzelmi fellángolás pedig gyorsan .

A szerelemben két ember egyre jobban kijön egymással, ahogy múlik az idő. Érzelmi fellángoláskor a veszekedések idővel gyakoribbá és súlyosabbá válnak.

A szerelem esetén a család és a barátok általában helyeselnek. Az érzelmi fellángoláskor a család és a barátok általában nem helyeselnek.

A szerelem úgy láttatja a másikat, mint világának fontos részét. Az érzelmi fellángolás úgy láttatja a másikat, mint teljes világát.

A szerelem a legjobbat hozza ki belőled. Összeszedettebbé, gyümölcsözőbbé és hatékonyabbá tesz. Az érzelmi fellángolás a legrosszabbat hozhatja ki belőled. Szétszórtabbá, kevésbé produktívvá tesz, és kevésbé leszel "igazi" önmagad.

A szerelem kitartó, az érzelmi fellángolás jön és megy.

A szerelem azt keresi, hogy mit adjon. Az érzelmi fellángolás azt keresi, hogy kapjon.

(Bonacci: Igazi szerelem 128.o.)

2011. május 19., csütörtök

Nagymarosi találkozó 2011 tavasz (máj.21)



Aki ismeri, annak nem kell bemutatni pár szóval...
Aki nem ismeri, annak nem lehet bemutatni pár szóval...
Annak mennie kell...

Töltekezni, hallgatni, befogadni, beszélgetni, újrakezdeni...



Miről lesz szó?

http://nagymaros.katolikus.hu/?page=level


Hogy épül fel a nap?

Program

· 9.00 közös reggeli ima- Eucharist Zenekar

· 10.00 főelőadás - Sillye Jenő és felesége, Julcsi. Tanúságtevők lesznek még: Fogarasi Fábián és felesége, Kata (Emmánuel Közösség) és Halupka Attila és felesége, Rebeka (MÉCS Családközösségek)

· 11.00 fakultációk

· Keresők - Kerényi Lajos SchP

· Beszélgetés a főelőadókkal

· MEKT (Közép-európai Katolikus Ifjúsági Együttműködés) -filmvetítés és beszélgetés - Markus Muth atya (Ausztria)

· Biblikus fakultáció - Jelenits István SchP

· A szerzetesség iránt érdeklődők fakultációi

· női rendek

· férfir

endek

· Kérdezz-felelek - Brückner Ákos Előd OCist

· Kiscsoportos beszélgetések (Duna-part)

· Szentségimádás

· 13.00 ebédszünet - idő a személyes találkozásokra

· 14.00 szentségimádás

· 15.00 szünet

· 15.30 énekpróba a szentmisére

· 16.00 szentmise

· 18.00 közös éneklés a plébániakertben - Sillye Jenő és barátai
















2011. május 15., vasárnap

A házasságra való tiszta készület értelme


Megy a blog egy ideje, de ezzel a bejegyzéssel régóta tartozunk. Talán már a második bejegyzés ez lehetett volna a "Megszülettünk" bejegyzés után, elvégre erről szólna ez a blog. Azt járjuk körbe ezen a fórumon, mindenféle szempontból elemezve, hogy miért állítunk mást mint 99 másik embertársunk a házasság előtti szexualitással kapcsolatban. Hogy miért állunk ki következetesen az ódivatúnak és túlhaladottnak aposztrofált megközelítésünk mellett a világban tapasztalható pár-kapcsolati modellekkel szemben. (Hű, ez egy cirkalmas mondat lett : )

10 évvel ezelőtt nem tudtam még jól szavakba önteni férjem édesanyjának, hogy miért is készültünk tisztán a házasságra, mikor aggodalmát fejezte ki a "tapasztalatlanságunkkal" kapcsolatban. Nehéz volt hirtelen megfogni a témát, alátámasztani konkrét, logikus érvekkel, mert annyira természetes volt számomra magyarázat nélkül is. Ebben a felfogásban nőttem fel, erre láttam példát, erre neveltek otthon, az iskolában, a templomi közösségben. Az, hogy a testi egyesülés helye és ideje a házasságban van, az olyan evidencia lett számomra, mint az, hogy táplálékra és folyadékra szükség van a létfenntartáshoz, meg hogy 2x2=4. (Bár néha 5 : ) Soha nem kellett magyarázatot keresnem, mert csak pozitív példákat láttam magam előtt. Úgy érzem, nem is tudtam jól elmagyarázni akkor. Ami baj, hiszen fontos jól érvelni amellett, amiben teljes szívünkkel hiszünk, akármiről is van szó. Vannak dolgok, amiket nem lehet 100%-an bebizonyítani, mert kell hozzá hit, de ez nem az a téma. Nem kell hinni Isten létezésében ahhoz, hogy belássa valaki, hogy van értelme van a tiszta házasságra való készületnek.

A szerelemtől felajzott kedvese elé odaállni egy fiatalnak, akit arra neveltek, hogy tisztán készüljön a házasságra, és felvetni a tiszta készület fogalmát, nem könnyű pillanat. Ha a "miért"-et firtatva a fiatal csak annyit tud kinyögni, hogy "mert az egyház ezt tanítja", meg hogy "bűn", de nem tudja elmondani, hogy miért tanítja ezt, az rég rossz. Ezt az érvet még én sem fogadnám el : ) Jogosan záporozhatna a kérdésözön, hogy mi köze a papoknak, meg az egyháznak a kapcsolatukhoz stb. (Itt a válasz.) Egy éretten, és felelősségteljesen gondolkodó fiatalnak, akinek a személyisége és kommunikációs képessége elég érett ahhoz, hogy párkapcsolatba kezdjen, tudnia kell egyszerűen, logikusan és értelmesen beszélni róla. Ez feltételezi, hogy el is fogadta és érti, hogy miért ajánlja ezt az egyház. (Vagy ha még nem is jutott el ennek a tanításnak a teljes elfogadására, okos hitre vall, ha rábízza magát Jézus egyházának közös tapasztalatára. Az idő ezt úgyis mindig igazolja...) S mi ez a tapasztalat?

(1) Annak kiválasztása, hogy kivel éljük le az életünket, ki lesz gyermekeink másik szülője, kivel osztjuk meg életünk minden élményét, kit látunk meg először és utoljára a napunkban egy életen keresztül, az nagyon fontos, felelősségteljes feladat. Ha rosszul választunk, akkor tönkre vághatjuk nemcsak a saját, hanem gyermekeink életét is.

(2) Ha/amennyiben/amikor megtaláljuk azt, akivel örömmel és bizonyossággal összeköthetjük az életünket, akkor pedig arra kell(ene) kihasználni az időt, hogy jó betonalapot kapjon a kapcsolat, amire egy egész életen keresztül lehet építeni. Meg kell ismernünk a másikat jól, erősségeit, gyengeségeit, fel kell ismernünk hibáit, és elfogadni, meg kell tanulnunk kommunikálni mindenről, meg kell tanulnunk kezelni a konfliktusokat stb.

Kérlek, ne vegyétek ezt illúziórombolásnak. Nem annak szántam. Minek az észt belekavarni a szerelembe, kérdezhetnék többen. Úgyis észnél kell lennünk az élet összes területén, mért kell még a szerelemet is elrontani? A szerelem az érzelmekről, szenvedélyről, tombolásról, örömről szól, nem a racionalitásról. Amint megpróbáljuk az észt belekeverni, megfosztjuk magunkat az előzőektől!
Erre az a válaszunk, hogy a tiszta készület egy életen keresztül tartó boldogságra, érzelmekre, szenvedélyre, tombolásra ad lehetőséget a maga helyében és idejében, nem csak 1-2 évnyi lángolásra, és az ezt sokszor követő sebekre. Észnél kell lenni, mert a szerelemből elkövetett hibák egy életen keresztül fájhatnak, a rossz döntések következményeit egy életen keresztül hordozhatjuk. Ez a fajta készület ettől óv hittől függetlenül. Hogyan?

Párunk kiválasztása:
Nincs garancia arra, hogy az, akibe beleszeretünk, életünk párjának alkalmas lesz. A szerelem (=PEA) bármilyen két embert képes összekötni, és megteremteni az örök egymáshoz tartozás illúzióját. Akkor is, ha hosszú távon nem tudnák boldoggá tenni egymást. Amíg el nem múlik a PEA hatása, amíg nem látják a hormontermelődés leállta után a párjuk igazi énjét, addig minden közös dolog jelentősége megsokszorozódik (ld. dekatlonos zokni), a különbségek pedig másodlagossá válnak, elkenődnek. A testi szerelem erre még ráerősít: magasabbra emeli a PEA szintjét, ami még lejjebb nyomja a szerotonint, ami pedig a racionális döntések meghozatalára való képességért is felel.

Ha a kapcsolatban nem volt testi szerelem (nem nyomták le a szerotonint a padlóra : ), az őrült szerelem elmúlta után vagy már előtte sebek nélkül szakíthatnak, és továbbléphetnek. Nem tettek semmi olyat, amit később megbánhatnak, vagy nem vállalható a leendő párjuk előtt. Ebben az esetben később még barátok is lehetnek. De csak ekkor! Ez a szakítás is fáj természetesen, de ez seb nélkül gyógyul!

Ha megjelenik a testi szerelem is a kapcsolatban, a PEA elmúltával két kimenetele lehet a szerelemnek: (1) fájdalmas szakítás, a szívük, lényük egy darabja ott marad, és próbálnak továbblépni, de soha sem múlik el az együtt töltött időt hatása. (2) együtt maradnak, mert olyan sok a közös élmény, ami összeköt, és nem tudják elszakítani. Talán már gyerek is összeköti őket. Lehet belőle hosszú házasság, de talán nem lesz annyira harmonikus, és boldog amiről álmodoztak. Mert a különbség, amit a szerelem elkent, folyton szurkálja, bántja a kapcsolatot.

Ha megvan a "másik felünk":
Egy egész, együtt töltött élethez képest elég rövid a "felkészülési idő". Pár év együtt járás alapoz meg egy egész életet. Rövid idő egymás megismerésére, hibák felismerésére stb. (Ld. fent). A testi kapcsolat, a szex mindezt akadályozza. A szex során felszabaduló endorfin adta öröm elég lesz a párnak, és nem is törekszik ennél többre. A többi kommunikációs csatorna eldugul. Kevesebbet beszélgetnek, mert annyira jó átélni a testi kapcsolat élményét. Egy-egy arcsimogatás, gyengéd ölelés már semmiségnek tűnik, ha teljesen a másiké lehetek. És a kábítószerjellegből következően már egyre többet akarok. (Lásd: Meddig mehetünk el?) Az egymás melletti döntés meghozatala nem egyenlő a házassággal. Nem szabad megnyugodva leállni, mondván, hogy révbe értünk. Még sokat kell "dolgozni" rajta, hogy biztos alapra épülhessen a kapcsolat.

Fontos alapelv: egy pár a házasságban olyan szinten és mélyen tud egymással kommunikálni, konfliktust megoldani stb., amilyen szinten ezt együtt járás, jegyesség alatt begyakorolták. Mindig van fejlődési lehetőség, de nagy csodák nincsenek. Ezzel kapcsolatban ne legyenek illúzióink. "Most nem tudunk egy-két dologban dűlőre jutni, meg nehéz beszélgetnünk a mélyebb dolgokról, de ez majd a házasságban megoldódik." Nem fog!

Ezek az alapelvek mindenkire érvényesek, akár hisznek Istenben, akár nem. Egyszer sem említettük Istent, az egyházat. Ezek az érvek nélkülük is működnek. Aki homo sapiens sapiens, annak így működik a hormonrendszere és a pszichéje. Így állva az együtt járáshoz, házassághoz, bárki hittől függetlenül boldog házasságot nyerhet, gyógyíthatatlan sebek és megbánás nélkül. Ez logikus, egyszerű és megérthető. A nem hívő szerelmünk is megértheti.


Most egy lépéssel tovább lépünk, a keresztény "vetület" következik.

Akik hisznek Istenben, akiknek a keresztény hitük és annak mindennapi megélése a hétköznapokban fontos, azoknak van még egy érvük a tiszta készület mellett. Nem, nem az, hogy ez bűn, és megvetés tárgya leszünk, és elkárhozunk, és fúj.

Egy keresztény fiatalnak, aki nem "vasárnapi vallásos ember", hanem ott van az életében Isten, ahol lennie kell, azaz Ő az alap, annak fontos a hitének megélése minden nap. Jelen vannak az életében, a napjaiban a hitélet pillérei, a reggeli, esti imák, a napi lemondás, jó cselekedet. Áthatja és alapozza az életét, lényének fontos és alapvető része. (Nem vagyunk tökéletesek, de erre törekszünk.)

A házasságra vonatkozó legjobb életvezetési tanácsokat gimis latintanárom adta, aki nem mellesleg egy mély lelki életű, nagyon széles látókörű nővér volt. Beáta nővér egyszer arról beszélgetett velünk, hogy fontos olyan párt találnia egy keresztény fiatalnak, akivel a hitét meg tudja osztani, és együtt tudnak menni ezen az úton, egymást segítve. Ha nem ilyet talál, akkor valahol mélyen, nagyon mélyen hiányérzete lehet, mert az életének igen fontos részét nem tudja megosztani a párjával. (A kedves nővérek is olyanok, mint a papok: bár saját családot nem alapítanak, naggggyon sokat tudnak a jó családi életről, és jó tanácsokat tudnak adni, ha van fülünk meghallani. Arról is beszélt, hogy egy nő feleség marad azután is, hogy szült, és anyai feladatai mellett fontos, hogy ne hanyagolja el magát, képezze magát, hogy szellemileg is méltó partnere tudjon maradni a férjének. Ebbe se lehet belekötni : )

Ez előző-előző gondolat persze nem azt jelenti, hogy nem lehet egy nem hívő fiatallal járni, Isten ments, nem ezt jelenti. Valljuk be, hogy vannak nem hívő fiatalok, akik mélyebb lelki életet élnek, mint esetleg "hivatalos" keresztények, csak éppen nem "isteni" a szókincsük ennek leírására. A fontos az, hogy keresztény, vagy legalábbis lelki életre, keresztény értékrendre nyitott párt válasszunk, aki nem akadályozza a lelki fejlődésünket. Ellenkező esetben a saját hitünk "hal"bele, vagy egész egyszerűen a kapcsolatot mérgezi meg. Ugyan van rá példa elég sokszor, hogy egy tiszta együtt járás kapcsán a nem hívő fél eljut a hithez, ami egy gyönyörű ajándék. De nem az erőszakos "térítés" a cél. "Csupán" két ember szeretetkapcsolata a fontos. De igaz, ami igaz, a közös hit messze jobb alap...

Két ember közötti kommunikáció legmélyebb szintje az, amikor együtt tudnak imádkozni, mintegy lelkileg egyesülni. Ennek élérése sem megy egyik pillanatról a másikra. Tanulni, gyakorolni kell, teret és időt szánni rá. A testi "kommunikáció" ezt is elfojtja csírájában. Ha a pár azonban eljut erre a szintre, és életük szerves része lesz, az kimondhatatlanul erős kapocs lesz kettejük között, ami szinte bármin átsegíti őket. Mintha egy acélszálat szőnének a biztonsági hálóba. Ami akkor is kapocs lehet közöttük, ha a többi szál gyengül valami miatt.

Ennek "élményéből, erejéből" nem hívő párok is megsejthetnek valamit, ha például közös elhatározásokat tesznek szeretetből, hogy miként nyitnak mások felé (pl. összejöveteleket nem egymás társaságában, egymásra fonódva töltik, hanem azt keresik, hol segíthetnek, vagy beszélgetnek a magányosabbakkal), s megbeszélik később, miként élték ezt meg. Ez az a közös lelki kaland, ami jobban mélyíti a kapcsolatot, mint ugyanabban a társaságban 4 órát egymásra cuppanva tölteni. A fenti alapelv pedig a lelki élet kapcsán is érvényben van: amit a pár megalapoz a házasság előtt, az van megalapozva a házasságban.

A plusz érv tehát keresztény fiataloknak: az érett, közös hit felfedezése, kialakítása, gyakorlása házasságra való tiszta készület során alakítható ki. Pont.


Zárszó: nem vagyunk elvakult fanatikusok, akik azt hirdetik, hogy ez, és csakis ez A Biztos Út (ez egy biztos út), és aki nem így készül, annak a kapcsolata alacsonyabb rendű, és ki van zárva, hogy jó házas élete legyen. És elkárhozik, és bűnös, és fúj. Távolról sem. Csak épp rossz olvasni a statisztikát, hogy a mai világban a fiatalok túlnyomó része nem a házasságban kezdi a szexualitás életét, és az elkezdett kapcsolataik 75%-a (!) nem is lesz tartós. Ez rengeteg sebhez, fájdalomhoz vezet, ami a későbbi esetleges házas kapcsolataikban csökkentheti a kiegyensúlyozottságot, a boldogságot. Ezt az utat követve pedig jó eséllyel elkerülhetőek lennének ezek az életre szóló sebek, hibás döntések. És ezért már megérné így készülni. Akár keresztény az ember, akár nem...


Szeretettel várjuk a megjegyzéseket, ellenérveket.

2011. május 14., szombat

Elköteleződés = kompromisszum?

Egy amerikai iskolában tanítok angolul latint külföldi diákoknak. Tegnap laza nap volt a suliban, ezért megkérdeztem az igazgatót, hogy nem beszélgethetnék-e a diákokkal inkább a szerelem-hormonokról a latin grammatika szépségei helyett. Végül is bárhogy dönt, gondoltam, csak nyerhetnek rajta a diákok : ) Zöld utat kaptam, így be se vittem a latin könyveket az órára. Körbeültettem a diákokat. Van egy játék, amit nagyon szeretek, és korosztálytól függetlenül minden diák is. Egy székkel kevesebbet rakunk a körbe, valaki középen áll, és kitalál valamit: "Cseréljenek helyet azok, akik álmosak most/van rajtuk óra/szeretik a kutyákat..." Amikor pedig felállnak azok, akik álmosak/van rajtuk zokni stb., a középen álló ember is megpróbál leülni, és aki állva marad, az adja a következő instrukciót. Az a tapasztalatom, hogy ilyen formában sokkal könnyebb kérdezni, és őszinte választ kapni komolyabb kérdésekre is, mint hogy megkérem a padban ülő diákokat, hogy "emelje fel a kezét az, aki..."
Mielőtt nekiálltam mesélni a hormonokról, ilyen "rohangálós" formában tapogatóztam arról, hogy milyen tapasztalatokkal a háta mögött fogja hallgatni a témát ez a csapat. Paraméterek: 3 lány (2 magyar, 1 kínai), és 6 fiú volt (1 magyar, 1 japán, 1 Taiwani, 3 kínai), 10.-esek, tehát 16 év körüliek. A játékból kiderült, hogy kilencből heten szeretnének gyermeket majd, ketten (!) ezt házasságban képzelik el (2 lány : ), de senki sem mondta, hogy 1-nél több gyereket szeretne. Hozzá kell tennem, hogy Kínában szigorú születésszabályozás van: csak annak lehet több gyereke, aki ezt keményen meg is tudja fizetni. Négyen jártak már valakivel. Jó volt ezeket látnom, így tudtam úgy vezetni a témát, hogy úgy érezzék, rájuk is vonatkozik.
Amerikai az iskola, de bárki jöhet, még angolul sem kell tudni, mert nagyon jól kidolgozott programja van az iskolának, hogy megtanítsák a diákokat. Délelőtt beülnek az órákra, (mély víz), délután pedig a szintjüknek megfelelő angol órán vesznek részt, ahol alapjaitól tanulják a nyelvet. Ez a kettő előbb-utóbb összeér. Amikor ilyen intenzíven éri őket a nyelvi hatás, akkor elég jól, elég rövid idő alatt el lehet sajátítani a nyelvet. A három kínai fiú kezdő angolos volt az év elején, de jártak/járnak a latin órámra, mert ez éppen délelőtt van. Nekik minden órára hozok angol feladatlapokat, amiken dolgozhatnak, és azt osztályzom. Angolul tanítani latint egy külföldinek, akinek az angolja még kezdő, nincs túl sok értelme, remélem, egyetértünk benne : ) A latin majd akkor lesz hasznos, akkor segíti az angoljuknak az elmélyülését, ha már van minek elmélyülnie.
Csak azért meséltem erről ennyire részletesen, hogy lássátok, nagyon át kellett gondolnom, milyen szavakkal beszélek a hormonrendszerről, hiszen nem mindenki volt magas szinten angolból. Ezért azzal kezdtem, hogy elkezdtem sorolni a kulcsszavakat angolul, és jelezhették, hogy valamit nem értenek, illetve használhatták a fordítógépeiket, vagy a saját nyelvükre lefordíthatták, és elmondhatták a többieknek. (A házirend szerint nem beszélhetnek a saját nyelvükön a suliban, hogy ezáltal is gyakorolják az angolt, de a különleges alkalomra való tekintettel ezt most feloldottam.) A "könnyebb" szavakkal nem volt gond: házasság (marriage), szerelem (love), csók (kiss), hormon (hormone), szex (sex) etc. A "nehezebb" szavakat a táblára is felírtam. Az orgazmus szót nem ismerték többen. Próbáltam körülírni, de még így se esett le. Az egyik fiú beírta a fordítógépébe. A közömbös arccal gépelő fiú egy idő után elvigyorodott, kiadta azt a bizonyos "végre leesett" áááá hangot, majd mutatta a másik kínai srácnak. Csontra ugyanaz volt a reakció : ) Vigyor és ááááá. Majd kínaira lefordították a harmadiknak, (ugyanaz a reakció : ), aki vigyorogva így szólt: "you can start, teacher" (Kezdheti, tanárnő!)
Most pedig jön az, hogy elmagyarázom, mi köze van ennek a címhez. Amikor ahhoz a szóhoz értem, hogy elköteleződés (commitment), többen jelezték, hogy nem értik. Tipikus, csak a három lány tudta a jelentését : ). Elkezdtem egyszerű szavakkal magyarázni, hogy az elköteleződés az, amikor hozunk egy döntést arról, hogy bármi is lesz, kitartok a másik mellett egy életen keresztül. A mellettem ülő srácon láttam, hogy erősen gondolkodik, szinte hallottam a fogaskerekek csikorgását, amikor felderült az arca, és az mondta: aha, compromise (kompromisszum)! Próbáltam megmagyarázni, hogy nem teljesen így van, aztán az beszélgetős előadás alatt igyekeztem úgy fogalmazni, hogy megértse a különbséget.
Olvastam egyszer egy pesszimista kijelentést, hogy a házasság nem más, mint kompromisszumok sorozata. Kereken 3500 napos házasként kijelentem, hogy szerintem ennél több : ) A kompromisszum szó bennem negatív érzéseket kelt, mert lehet jó is, meg rossz is. Van, hogy mindkét fél felad a saját elképzeléséből valamit, éssokszor rossz érzés marad utána. Félre ne értsétek, nem jó, ha az egyik fél következetesen feladja a saját elveit/elképzeléseit/ötleteit, és nem szól semmiben ellent a másiknak. A házasság két egyenrangú fél kapcsolata, akiknek megvan a saját feladatrendszerük. A "jó kompromisszum" kifejezés helyett viszont nem találtam jobbat arra, amikor két ember úgy old fel egy ellentétet szeretettel, hogy valami új, jó dolog születik, és nem marad utána rossz szájíz. Hogy az ellentét feloldása a kapcsolatukat erősíti. Mert ez többet jelent, mint egy "jó kompromisszum".
Van ötletetek?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...