2011. május 6., péntek

Együttélés vagy házasság? (5)


(A kép (szabad) fordítása: Együttélés-teszt

A. A pohár félig tele van.
B. A pohár félig üres.
C. A pohárból ki kell önteni a tartalmát, el kell mosni, el kell törölgetni, és a helyére rakni, te neandervölgyi!!!)


Előző bejegyzés folytatása:

3. Ha a mindennapi életünk, szokásaink nem összeegyeztethetőek, akkor inkább előbb derüljön ki (én így hajtogatom a zoknit, ő nem, és éjjeli bagoly vagyok, ő hajnali fülemüle...) mielőtt összezár a házasság.
Ellenérv: nincs két olyan ember, akik maradéktalanul összeillenek, és ne zavarná semmi a párjában, legyen az tulajdonság, szokás, rutin stb. Valami mindig van. Én vastagon kenem a vajat, ő vékonyan, én nem mindig csukom be a szekrényajtót, neki hiperfontos, én így teregetek, ő úgy stb. Ó, és a legkardinálisabb kérdés: az szent WC ülőke fel legyen-é hajtva, avagy ne légyen. Ezek az apróságok, (amik nem is igazán apróságok, ha azt tekintjük, hányszor okozhatnak bosszúságot) képesek feszültséget okozni, és akár szétrobbantani egy párt.
De senki ne higgye, hogy az szent WC ülőke okozta a bajt, vagy a hülye szekrényajtók. Lehet, hogy később azt hozza fel a lány a barátnőinek, hogy az a neandervölgyi dolgai így meg úgy lehetetlenné tették az együttélést, és a srác is panaszkodhat a haveroknak, hogy a kis csaj rigolyái így meg úgy, de ezek csak azok a szelepek, amiken keresztül utat tör magának az igazán mélyen rejtőző feszültség. Az igazi baj az volt, hogy nem volt komoly alapja a kapcsolatnak, igazi kommunikáció, nem a másik érdekeit tették maguk elé, és ezért lehetett elefánt a bolhából. Szakítás a WC ülőke miatt - a felszínen.
Egy jól megalapozott, jól kommunikáló, szereteten és áldozatkészségen alapuló kapcsolatban, ahol a házasfelek a másik boldogságát helyezik a maguké elé, ezeken a különbségeken szeretetből át lehet lépni, meg lehet bocsátani, sőt, erősítheti is a kapcsolatukat, ha úgy állnak hozzá. A mindennapi gyakorlati különbözőségek nem okoznak feloldhatatlan konfliktust, mertmindentmeg tudnak beszélni és bocsátani.

Soha nem a felszíni apróságok teszik tönkre a kapcsolatot!!!


4. Az összeköltözés még nem jelent elkötelezettséget. Ha nem jön össze, legfeljebb szakítunk, és nem kell egy vagyont költeni válásra.
Ellenérv: sok kapcsolat azon bukik meg, hogy nincs elkötelezettség. Egészen máshogy állunk a problémákhoz, ha tudjuk, hogy bármikor kitáncolhatunk belőle. A "kis kaput" szabadon hagytuk. Kevésbé kockáztatunk egy esetleges kínos beszélgetést, egy komoly problémával való szembenézést, mert ha elfajulnak a dolgok, félünk, hogy a másik faképnél hagy. Sok esetben a probléma, feszültség, seb szőnyeg alá van seperve, ezáltal titokban mérgez, növekszik és képes arra, hogy szétrobbantsa a párkapcsolatot. Sokkal nagyobb eséllyel, mint házasfeleket. És mennél többször "nem jön össze", annál inkább hímes tojásokon jár az ember a következő kapcsolatban. Pedig őszinte kommunikáció nélkül minden párkapcsolat halálra van ítélve.

Ehhez kapcsolódó gondolat: egy elkötelezettség nélküli kapcsolatban nincs biztonságérzet. Sokan (főleg nők) keresik ezt a párkapcsolatban. Rossz családi háttérből, rossz kapcsolatból menekülve valaki karjába, hogy végre "biztonságban" legyenek, és gyámolítva. De együttélés esetén ez csak illúzió. A férfi és a biztonság egy pillanat alatt eltűnhet. A megoldás persze nem az, hogy elvetetem magam valakivel. Annak a házasságnak nincs hosszútávú jövője.
Egy életre szóló, boldog házasságot csak két, saját lábán megállni képes ember tud létrehozni, akik önállóan tudnak döntést hozni, és akik egyenlő erős félként egyedül is megállnak, nemcsak a másikra támaszkodva. Ha csak az egyik ember tartja a súlyt, mindketten elesnek. Kapcsolatfüggő, támaszra szoruló ember = (még) nem érett személyiség ERGO nem lehet rá alapozni. Először a gyengébb lábakon álló embernek segíteni kell, hogy ő maga megálljon a lábán. Nem felsegíteni, felemelni a földről, vagy helyette harcolni a harcát, csak segíteni, hogy ő hozza rendbe magát. Különben abban a pillanatban elesik, hogy elengedem. Utána már lehet közös jövőn gondolkodni.


5. Érdekeltté válunk abban, hogy ne hagyjuk el magunkat, ápoltak legyünk, a legjobb formánkat mutassuk, és igyekezzünk jó légkört kialakítani, különben bármikor lapátra kerülhetünk.
Ellenérv: Nana, a házasságban is szükség van arra, hogy ápoltak legyünk, igyekezzünk jó légkört (merem mondani, otthont) teremteni. A lapátra kerülés veszélye pedig jó eséllyel elkerüli az embert. A veszély a "legjobb formánkat mutatni" részben van. A házasság nem tűri az álarcot, mert előbb-utóbb úgy is lehull, és az ember becsapva érzi magát. Kell, hogy a párunkat lássuk nehezebb periódusban is, és azt is el tudjuk fogadni szeretettel. Rég rossz, ha csak akkor akarok együtt lenni a párommal, ha a topon van.


Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...