Együttélés vagy házasság? (3)

Reflektálok az előző bejegyzésre. Felsoroltam néhány okot arra, hogy miért választják az párok az együttélést a házasság helyett. Ím az első, idézem:

1. "már elkötelezték magukat egymás mellett, de nem házasodnak össze, mert nem hisznek a házasságban, mottó: "az csak egy darab papír."

Be kell vallanom valamit. Valahol megértem őket, és igazat kell nekik adnom. Az esküvő nekem is csak egy darab papír volt. Mármint a polgári. Fontos volt számomra, hogy felvehessem a párom nevét (még most is jó érzéssel tölt el, hogy X-né vagyok : ), hogy ne kelljen apasági nyilatkozattal menni szülni, hogy jogilag is összetartozzunk, hogy az állam is elismerje kapcsolatunkat. De ennél "valami többet", lelki összetartozást, nem jelentett. Csupán egy adminisztratív elintéznivalót. Ez természetesen személyes vélemény, jelenthet másnak többet, teljes szívemből elfogadom, különbözőek vagyunk.

Személy szerint én abban hiszek, hogy Isten szent színe előtt kötött egyházi házasság az, ami több, mint egy papír. Szentség, amely kiszolgáltatása révén Isten kegyelme eljut a párhoz. Több mint egy darab papír, de ehhez kell hit... Olyan jó lenne, ha minden pár, akik házasságkötésre jelentkezik templomba, ebben a hitben, erre a kegyelemre vágyva keresné fel. Nem mondjuk azért, mert olyan szép a templomi esküvő, vagy mert XY így csinálta, és mindenképpen überelni kell...

Szombaton férjhez ment a legjobb barátnőm, egyházi tanúként ott állhattam mögötte. Hihetetlen mély élmény volt ilyen "közel kerülni megint a tűzhöz." Ott állni, és megmagyarázhatatlan módon érezni, hogy ez nem csak egy papír. Több annál. Két ember életre szóló köteléke, amire Isten áldása száll. Apró, emberi jelekkel kifejezett gazdag mélység (kezek stólával történő átkötése, a gyűrű megáldása, ősi magyar szokás szerint eskü a feszületere...). A templom nemcsak egy hatásos háttér egy szépen beállított esküvői képhez.

Több mint egy darab papír, de ehhez kell hit...

A papír -nem papír kérdéskörhöz összefoglalóan csak annyit, hogy amíg nincs több házasság, amelyből sugárzik az egyetértés, a boldogság, (merem említeni) Isten jelenléte, addig esély sincs arra, hogy ez a "csak egy darab papír" felfogás megváltozzon.

2. "Vannak, akik házasságra készülnek, de praktikus okok miatt összeköltöznek már az esküvő előtt."

Az ok lehet például, hogy megspóroljanak egy albérleti díjat, vagy pont kettőt, ha már az új lakásukba költöznek. (Szerencsések, ha így kezdhetnek.) Ekkor már senki nem vethet rájuk követ, mert a kapcsolatuk a házasság felé tart. Akkor személy szerint miben is látom a veszélyét?

Akár tisztán készült a pár, akár nem, előbbinek a veszélye, utóbbinak a realitása hogy jelen lesz a kapcsolatukban a szexualitás. (Most csak az előbbiről írok, világi együtt járóknak az alábbi érvek nem feltétlenül mérvadóak.) Előbbi esetben tehát kivédhetetlen - egy lakásban élés lévén -, hogy bizonyos helyzetekbe kerüljenek (pl. fürdőszoba használat) ami nagyon előtérbe rakja a szexualitás gondolatát is. Ne legyenek illúzióink. A külön hálószoba sem oldja meg a dolgokat. Ráadásul a fiúknak még nehezebbé teszi a várakozást (vö.: Meddig mehetünk el? cikk, 4-es pont). És háttérbe szorulhat a kommunikáció, elveszik az objektív tisztánlátás, amire szükség van a döntéshez stb. (Erről is lesz később szó.) Nem tiszta a helyzet, legalább az egyik félben (főleg a lányokban) elnyomott lelkiismeret-furdalás is mérgezheti a helyzetet. Sok mindent elveszthetünk abból, amit a szexualitás háttérbe szorításával eddig nyertünk.

Az a pár, aki megértette a tiszta készület igazi értelmét és lényegét, az nem választja ezt a megoldást, akármennyire ramaty ma a gazdasági helyzet. Akik félgőzzel készülnek így, vagy csak egy közösség/család elvárása miatt választják a nehezebb (de biztosabb) utat, azokban a praktikussági és gazdasági szempontok előtérbe kerülhetnek, és veszélyes helyzetet teremthetnek összeköltözés esetén.

Természetesen senkire sem vetünk követ, ha mégis e mellett dönt bizonyos okok miatt, ha az összeköltözés kivédhetetlen(?). Minden eset egyedi, és megismételhetetlen, minden pár maga hozza meg a döntéseit. Csak felhívjuk a figyelmet a rövid távú veszélyekre a hosszú távú, boldog házasság érdekében, és drukkolunk : )

3. "nem merik vállalni rögtön az elköteleződést, biztosítékot akarnak arra, hogy működik-e a dolog egymás között, meg szeretnék tudni, össze illenek-e."

Erről lesz majd részletesebben szó a következő bejegyzésben.

4. "két ember azért költözik össze, mert - bár hosszú távú céljaik együtt nincs az összeköltözéskor - jobb kettesben, mint egyedül, és addig maradnak együtt, amíg mindkettejük számára élvezetes, konfliktus mentes a dolog."

Ezt a szakirodalom "páros önzésnek" hívja. Mindkét fél a saját örömét, boldogságát keresi, önmagukra, nem a másikra irányulnak. Nincs benne áldozatvállalás, a másik emberségének tisztelete. Csak kár származik belőle, mert életre nyomot hagy (oxitocin a memóriába írja), másik kihasználására irányul, megerősíti az emberben az önzést. Önző, megváltozni nem igyekvő ember pedig hosszú távú kapcsolatra nem alkalmas. Számukra a házasság tényleg csak drága papír lenne (esküvő + elkerülhetetlen válás költségei).