Fény-képek a találkozóról...Tűző nap, lelkes tömeg, babakocsit szerte-széjjel, előadások szívből, szívekhez, nyitott csoportbeszélgetések, változatos programok, őszinte tanúságtételek, évfordulók, dalok, dalok, dalok...
A tegnapi találkozó fő témája a házasság szentsége volt. Annyira jó volt hallgatni a párok tapasztalatait (pl. Rebiékét), tudatosítani, hogy minden elrettentő statisztika ellenére merhetünk bevállalni egy életre szóló, boldogságot hozó "igent"... Hogy van esély... Hogy lehet erre készülni... Hogy van értelme megharcolni a harcot... Hogy van két ember közös döntését segítő és annak megerősítésre kiáradó kegyelem...
Pár gondolat az előadásokból:
- lehet (sőt, kell is) készülni a Találkozásra, imádkozni a Párunkért, még ha nem is találkoztunk még vele
- használjuk ki az időt gazdagodásra, hogy annál nagyobb kincset kapjon a Párunk személyünkben
- együtt járás alatt alapozzunk, alapozzunk, alapozzunk... (Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció...)
- tanuljunk meg Istenre alapozni, közösen imádkozni, lelket egyesíteni (ez fontosabb, mint gondolnánk!!!)
- legyünk példaadó, anyák, apák
- Fiúk, amilyenek ti vagytok, amilyen édesapák lesztek, olyan lesz gyermekeitek istenképe!!!!!!
- Lányok, az anyai "karrier" hozza a legtöbb gyümölcsöt, elismerést, gazdagságot. Nagy és örömteli a felelősségetek! Bárki bármit mond...
Hisszük, valljuk, tapasztaljuk, hogy ha egy pár tisztán készül a házasságra, olyan erőforrás, szilárd alap birtokába jut, amelyhez sehogy máshoz nem juthat. Exponenciálisan növekszik az esély arra, hogy még annál is boldogabb legyen valaki házassága, mint amiről álmodni mer...
Ismerjetek meg sokéves házasokat, akiknek van rálátása a házasságra hosszú távon. Látják, mi volt jó, mit hibáztak, mit bántak/nem bántak meg, mi vált/vált volna a kapcsolatuk hasznára. Hallgassátok meg őket, hallgassatok rájuk.
Az Egyháznak 2000 éves, biztos tapasztalata van arról, hogy így készülve a házasságra eljuthat a pár arra a kiteljesedésre, amit Isten álmodott róluk. Nem annak tűnik, de ésszerű "beleugrani" az ismeretlenbe, rábízva magunkat a Szentlélek vezetésére, elvégre szakadékba, boldogtalanságba nem vezet.
Ha azonban nem éreztek magatokban elég erőt, bizalmat az ugrásra, akkor se söpörjétek félre egyszerűen. Akkor tessék megküzdeni azért, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassatok nemet: beszélgessetek tisztán készült párokkal, próbáljátok megérteni, olvassatok róla, gondoljátok át, miért is vállalják sokan ezt az utat. Tisztázzátok le magatokban, mi az a kézzelfogható oka annak, hogy ti személy szerint nem ezt az utat választanátok. Elvégre mindenkinek tisztában kell lennie, értenie kell, hogy mit nem akar, hogy mire mond nemet. (Ha csak annyi az érv, hogy ez hülyeség, és már nem így kell csinálni, akkor még nem találtátok meg az igazi okot.) Cáfoljatok, vitázzatok, ássatok mélyre, gondolkodjatok. Ha nem teszitek, úgy esélyetek sem lesz megsejteni valamit abból, miért választják sokan ezt a biztos, de küzdelmekkel teli utat.
Írjatok, vitázzatok, kérdezzetek, cáfoljatok: biztosutblog@gmail.com
Ezek után tudatosan, megdönthetetlenül tudjátok majd azt az utat választani, amiről úgy gondoljátok, hogy titeket hosszú távon a legteljesebb boldogságra és kiteljesedésre vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése