A keresztény erkölcstan szerint az együttjárásban kialakuló szexuális kapcsolat nem előre visz, hanem sok-sok értéket, lehetőséget elpusztít. Paradoxnak tűnik, de így igaz, hogy teljesebb, boldogabb az a házasság, amelyben csak a házasságkötés után lesz eggyé a férj és a feleség. Közel 25 éven át több száz fiatal életét láthattam egészen páratlan közelségből. Ezen tapasztalataimat sűrítik a következő sorok. Bár Te is megszívlelnéd az itt leírtakat, s így együttjárásod, házasságod valóban boldog lenne.
Szedjük tehát szépen sorba, hogy milyen pusztítást végez a házasság előtti szexuális kapcsolat:
1. A pár életéből egy felhőtlen, játékos korszak („gyermekkor”) egyszer és mindenkorra pótolhatatlanul kimarad. Jól tudjuk, hogy milyen meghatározó egész életünkre gyermekkorunk (játék, bizalom, ráhagyatkozás..).
Életünkben a felnőttség, a felelősség, a szexuális éréssel jelenik meg. Ha egy pár a házasságkötésig tartózkodik a szexuális kapcsolattól, hallatlanul szép, játékos, felhőtlen korszakkal alapozza meg jövő életét. Ezt később pótolni nem lehet!
2. A sokszínűség ki sem épül, vagy leépül. Két ember között a legkifejezőbb a testi kapcsolat. Amíg ez nem jöhet létre, ezer más módon fejezik ki figyelmességüket, ragaszkodásukat. Ha a testi kapcsolat belép, az összes többi kifejezésmód háttérbe szorul. Ha a belépésig már kiépült egy gazdag kapcsolatrendszer, az tovább él: ha nem, sivár, egyhangú lesz két ember kapcsolata: „Az ágy közös. A párna nem.” (Pilinszky János: Életfogytiglan)
3. A szexuális kapcsolat a teljes önátadásnak és a teljes elfogadásnak a jele. A teljesség nem lehet egy estére, vagy például három hónapra szóló. Amikor tehát eljátsszák a teljes odaadást, holott egészen más a valóság, becsapják egymást, hazudnak egymásnak. A teljes elfogadás azt jelenti, hogy visszavonhatatlan a döntésem. Ez csak a házasságban igaz.
4. Egy személy számára a legmegalázóbb, ha tárgyként kezelem. Nem tárgyként, hanem személyként fordulni a másik felé azt jelenti, hogy páratlan szerepet tölt be az életemben (nem pusztán szexuális örömöm tárgya). Az említett páratlanság csak a házasságban realizálódik.
5. Hogy a másikat teljesen elfogadom, ez azt is jelenti, titkaival együtt szeretem, Igazán csak a titok vonzza, bűvöli el az embert. (Gyermekkorunkban miután egy kisautót kibeleztünk, többé már nem volt érdekes számunkra, kidobtuk a szemétre.) Ha kíváncsiságom, erőszakom fölébe kerekedik a másik titkai tiszteletének, valójában nem beszélhetek elfogadásról, szeretetről.
6. Századunk betegsége az elidegenedés. Szavaink, kifejezéseink helyi értéküket, tartalmukat elveszítik. Ha a szexuális élet ösztön-kielégítéssé degradálódik, lejáratódik, hogyan fejezzem ki szívem választottjának, hogy egyedül őt szeretem? Amikor azt mondom; egyetlenem, akkor magam sem hiszem, mert nem az.
7. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban védtelenné, kiszolgáltatottá válik az ember. (A lágerparancsnokok nagyon tisztában voltak a levetkőztetés megszégyenítő jellegével, éltek is vele.). A szemérmesség védi az értéket, a titkot, a jogtalan szemektől, illetéktelen személyektől. A házasságban ezt az értékvédő szerepet átveszi a bizalom. A házasságon kívüli meztelenségben leomlik az első védőrendszer (szemérmesség), s még nincs meg a második (bizalom), az ember így kiszolgáltatott lesz.
A gondolatok folytatásáért (még 10 pont!), s hogy megtudd, mit takar az atya teáskészlet és vízesés hasonlata, kattints a Családok a Családokért Egyesület honlapjára:
http://csaladok.schoenstatt.hu/Szep-Szabadsagotokat-onkentes-fegyelemmel-orizzetek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése