házaspárok tanúságtételeEnikő és Géza 8 hónapig jártak együtt, akkor jött a romantikus lánykérés, majd 10 hónap után eljegyzés, és 22 hónap után esküvő. Már van egy gyönyörű kislányuk is.
Enikő: Géza első pillantásra nagyon szimpatikus volt, de mivel én akkor mással jártam, nem gondoltam semmi különöset. Akkor tűnt fel először más színben, amikor egy kisfiúval játszott. Enikő: Igen, 2x. Géza: Igen, 3 kapcsolatom is volt. Enikő: Az emberre ragad a szülői példa: anyukám egy távolabbi városba járt főiskolára, és apukám egyszer meglátogatta egy estére. Nem teljesen tudatosan, de arra gondoltam, ha ezt megtenné értem egy fiú, azt nagyra értékelném. 1 nappal azután, hogy szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, az ország túl végre mentem táborozni. Géza 5 nappal később meglátogatott egy estére. Akkor már biztosan tudtam, hogy „Ő” az én emberem. Enikő: A kétségek csak a jegyesség alatt kezdtek felmerülni, de mondhatom, hogy mindegyik hamvába holt. Nem voltak komolyak. Nyilván az esküvő közeledtével váltotta ki az alaposabb mérlegelést. Enikő: Tiszta együtt járás? Se családi, se közösségi hátterem nem volt ehhez az elhatározáshoz. Bár szüleim szép házassága példaként van előttem, erről soha nem esett szó. Mivel én csak kamaszként kezdtem hittanra járni, ott sem ez volt az elsődleges téma. Egy könyvet olvastam a keresztény házasságról, annak kapcsán határoztam el, hogy én „tisztán” szeretnék készülni. Géza: Ez a három „megvolt”. Néha aludtunk egymásnál, de nem együtt, és praktikus okokból. Enikő: Mivel régi elhatározás volt, inkább ettől éreztem igazinak. Gézával végre hasonlóan gondolkodtunk erről és ez is megerősített minket. Géza: Nem. Enikő: Esős tavaszi délután a szlovéniai hegyek között. Nem tudtam, inkább csak éreztem, hogy valami készül. A konkrét kérdésre megfordult velem a világ. 2 óráig álltunk egy helyben és beszélgettünk, hogy most hogyan tovább. Nagy hála volt bennem. Enikő: A legnagyobb kísértést az okozta, hogy mivel párként tartottak minket számon, egy vidéki vendégeskedéskor egy közös ágyat vetettek meg nekünk. Enikő: Nem az a bor segített megmaradni az elhatározásunknál, amit aznap este megittunk. J Nekem Géza elszántsága és határozottsága segített. Ez még inkább megerősített abban, hogy jól választottam. Géza: Hát nem az aznap esti bor J. Az, hogy az elhatározás közös volt. Volt korábban olyan kapcsolatom, ahol nem találtam 100%-os partnerre ebben a kérdésben és bizony sokkal nehezebb volt egyedül kontrollálni magamat. Enikő: Bevallom, nem éreztem amiatt azt, hogy nagy lemondást tettem. Csak annyit tudtam, hogy ez így sokkal szebb, mint amikor a testiség rabságában él az ember. Felszabadultan örülhettem annak, hogy igazi udvarlóm van. Enikő: Ha valamit változtatnék, talán még tartózkodóbban fogadnám Géza tiszta közeledését. Enikő: Nem csak ésszerűnek tartom, ha egy pár tagjai megtartják magukat egymás számára a házasságig, hanem ezt mindennél szebbnek tapasztaltam meg. Tudni azt, hogy az másiknak nem csak a testiség miatt vagyok fontos… Ez a vágy a nem hívőkben ugyanúgy megvan, még ha nem is így fogalmazzák meg, hanem úgy, hogy „csak annak szeretném odaadni magam, akit igazán szeretek”. Elismerve, hogy ez egy kapcsolatnak nem az alapja, hanem a megpecsételése a testiség. Enikő: Konkrétan a témába vágva nem ajánlanék könyvet/filmet. Ajánlanék minden olyan alkotást, ahol a fiatalok példaképekre lelhetnek, amelyekben fellelhetők „tiszta’ személyiségek”, akikre érdemes hasonlítani. (Nekem meghatározó Anne Shirley története (Anna c. film), amit ma romantikus lányregénynek titulálnánk, de olvasva/nézve mindig „javított” rajtam). Tudom ajánlani pl. a Szentírást! Géza: Segítette. Nagyon. Most is. Ad egy pluszt az életünkbe. Hitünk kérdéseit kicsit máshogy látjuk, így folyamatosan van miről beszélni. Tanulunk egymástól, fejlődünk lelkileg.i. Tanulunk egymástól, fejlődünk lelkileg.
1. Hogyan ismerkedtetek meg? Első benyomás a másikról?
Géza: 3 év közös barlangászat után figyeltünk fel egymásra a csoportban. Első benyomás: Ismét egy csinos, szimpatikus lány…aki foglalt.
2. Jártatok mással is együtt korábban? Mit tanultatok abból?
Az egyik kapcsolat igencsak elhúzódott. Megtapasztaltam, hogy a testiség különböző, enyhe formái is mennyire össze tudnak kötni két ember, s erről nehéz lemondani, még akkor is, ha az ember nincs megelégedve a kapcsolattal. Nagyon fontos, hogy szabadságot adjunk a másiknak, Másodszorra rájöttem arra is, hogy a szerelem nem mindig jó tanácsadó – lehet, hogy nem a megfelelő emberhez vezet.
Azt tanultam, hogy bármilyen apró kérdés/kétség merül fel, azt minél előbb meg kell beszélni, nem szabad húzni.
Merjek önmagam lenni, vagyis ne vessem alá magamat teljesen a másiknak.
Egy kapcsolatot nem lehet az érintéssel/testiség enyhe formáival kezdeni, mert az csak a pillanatnyi vágy kielégítése.
3. Mikor éreztétek meg, hogy Isten egymásnak szánt titeket?
Géza: Tátrába invitáló email, majd telefonbeszélgetés volt az első gyanús jel. A tátrai hétvége után éreztem, mert olyanokat és úgy mondtam Enikőnek, ahogy addig sose. Meglepődtem magamon J. Akkor tudtam: nekem ez a nő kell! A kérés időpontján és mikéntjén 3-4 hónap után kezdtem el gondolkodni.
4. Volt bennetek kétség?
Géza: Nem.
5. Hol hallottatok a tiszta együtt járásról?
Géza: Az ifjúsági hittanon, Káposztásmegyeren + családi példa.
6. Hol húztátok meg a határt? (kézfogás, csók, ölelés stb.)
7. Nem tűnt őrültségnek úgy összeházasodni, hogy nem is feküdtetek le egymással?
8. Hogy emlékeztek vissza a lánykérésre?
Géza: 2008. május. 1. Szlovénia, Bled, tópart. Ismerős fiatal párt látogattunk meg, és nagy nehezen sikerült úgy alakítani a programot, hogy kettesben legyünk. Rettentő zavart voltam egész nap. Feszült, ideges, miközben teljesen felszabadultnak és boldognak kellett volna lennem (mutatni magam), hisz kettesben lehetünk egész nap, szerelmesen… Folyamatosan járt a szemem, agyam – hol lenne alkalmas: most esik az eső, itt túl sok az ember…a vérnyomásmérő lehet, hogy megbolondult volna rajtam aznap J Végül egy fedett lelátó (evezős verseny tribünje) tűnt a legalkalmasabbnak az április 1-án költött vers felolvasására. A válasz után természetesen a földön túli boldogság, eufória, 3 m-rel a föld felett, nagy kő a szívről stb. Bár 99%-ban sejtettem a választ, de ott volt az 1%. Mi van ha nem?
9. Mi volt a legnagyobb kísértés az együtt járás idején? (Konkrét hely, szitu…)
10. Mi segített megmaradni a tisztaság útján?
11. 1,5 év házasság távlatából visszanézve, megérte a tisztaság miatti sok lemondás?
Géza: Igen, megérte, hiszen csak az esküvő napján vált biztossá, hogy férj és feleség leszünk. Egy ismerős evangélikus lelkészt idézve: „a jegyesség arra való, hogy felbontsák: vagy így, vagy úgy.”
12. Ha visszamehetnétek az időben, tennétek valamit máshogy?
Géza: Talán jobban nyithattunk volna mások felé. Igen intenzív volt az együtt járásunk, rengeteg időt töltöttünk együtt, bár akkor lehet, hogy később jutunk el az esküvőig.
13. Eltekintve együtt járásotok keresztény vetületétől, miért látjátok ésszerűnek a tiszta együtt járást nem hívő pároknak is?
Géza: A flashback miatt. Olyan nyomot ejt egy szexuális kapcsolat, mely kitörölhetetlen. Az újrakezdés lehetősége mindig adott. De ha megspórolhatom magamnak a szenvedést?
14. Van valami könyv/film, amit ajánlanátok olvasásra/nézésre a témába vágva?
Géza: Calvo: Kéz a kézben
Varga Péter: Spílhózni
Theodor Bovet: Felette nagy titok (ez már inkább házasságra készülőknek)
Shmuley Boteach: Kóser szex 1-2. Ezt kifejezetten és nagyon-nagyon tudom ajánlani. Kapni sajnos nem lehet, de érdemes beszerezni (én is szeretném). Kicsit amerikai a stílusa, de remek jó!
15. Mennyire segítette/akadályozta kapcsolatotokat a különböző keresztény felekezethez tartozás?
(Enikő evangélikus, Géza római katolikus.)
Felébredés után pedig bilibe lóg a kéz?
VálaszTörlésPontosan mire gondolsz?
VálaszTörlés