Holnap lesz advent első vasárnapja, kezdődik az advent, egy igazán örömteli várakozás hetei. A gyerekeim már naponta kérdezik, hogy hányat kell még aludni, nem a karácsonyig, hanem az első gyertya meggyújtásáig, illetve az adventi kalendárium első zsebének kifosztásáig : ) Apró finomság mellett az aznapi lelki feladat lesz benne, illetve odarakjuk vissza este egy kis papírra írt tapasztalatainkat. Milyen jó lesz karácsonykor visszaolvasgatni, hogy milyen sok szeretet, lemondás született az adventben. Ma délután a közös családi programunk pedig az adventi koszorúkötés lesz a templomban. Markos családapák egy lelkes csoportja kb. két órát pakol ma reggel (pincéből fel az asztalokat a nagy templomterembe), hogy előkészítsék az eseményt. Mások az alapanyagokat szerezték be, fiatalok kézműves foglalkozásokat szerveznek az eseményre, hogy lefoglalják a kis gyerekeket, többed magunk pedig két szülői hittant töltöttünk azzal, hogy a koszorúra rakandó lila illetve rózsaszín szalagokat vágtuk méretre és csináltunk kis csomagokat belőle (3 lila, 1 rózsaszín). Sok ember sok munkaideje van benne. És ez szép.
Sokkal jobban megbecsüli az ember azt, amit nem készen kap, hanem segít az előkészítésben. A ma délutánra való készület már készít lelkileg az adventi készülődésre, várakozásra. Hasonlóan a húsvétot megelőző böjti időszakhoz, adventben lemondásokkal is készülünk az ünnepre, nemcsak ajándékok készítésével, vásárlásával. Márti és Bence szerint olyan a tiszta együtt járás, mint az advent. Az ember nem bontja ki az ajándékát azonnal, idő kell, míg az ember lelkileg is felkészül a nagy ünnepre. Hogy az igazi az ajándékozás? Ha idő előtt kikutatom, hol van az ajándékom, a csomagolópapír alá lesek, és el-el játszom titokban az ajándékkal, előre kiolvasom a nekem szánt könyvet, vagy ha átélve a lemondás és várakozás izgalmát a maga idejében, keretében jutok hozzá a másik által szeretetből készített ajándékhoz? Olyan jó lenne újra felfedezni a várakozás örömét, izgalmát az együtt járásban is. Az Animal Cannibals örök érvényű szavaival élve ma két perc alatt eljutunk a sziától az ágyig... Hát milyen értékes így az ajándék? Mennyire lesz megbecsülve?
Vissza a témához: amilyen az advent, olyan a karácsony. Áldott, örömteli várakozással és lemondásokkal teli adventet kívánok.
Nagyon jó! A mai misén pont az jutott eszembe (esti mise, már vasárnapra vonatkozik), hogy én is adventben élek. Várom a házasságot, várom a gyermekeim születését... Jó dolog várakozni. A mai ember nem becsüli meg. Pedig milyen jó is az! Ha van biztos reményünk.
VálaszTörlésA várakozás öröm.
VálaszTörlésA remény rámutat minden apró pici előrehaladásra, aminek sokáig örülhetünk. :) És erőt adva, megerősítenek bennünket a jó úton való haladásban. Ez Isten műve! :) Az Ő akarata.
Deo gratias! :)
Szilvó