Ez nem túl ésszerű..

Két szerelmes ember a PEA kábító bűvöletében hajlamos arra, hogy csak egymás szemébe nézzenek, kirekesztve a külvilágot, s az onnan érkező objektívebb szemlélők véleményét. Akik talán világosabban látnak valamit arról, igazából mennyire illenek össze a szerelmesek. A PEA kapcsán beszéltünk már arról, hogy a hormonok mennyire "megszépítik" a szerelmünkről alkotott képet. Szükség van a fizikai távolságra a tisztánlátáshoz. Erről számomra a legszebben Michel Quoist írt a szerelemről szóló könyvében: (140.o.)

"Amikor valaki szemben áll a nappal, senki sem fedezheti fel
arcának vonásait, nem lát mást, csak valami fénnyel
elárasztott homályos alakot.
Ti is, ha csupán szerelmetek fényében néztek egymásra,
nem vesztek észre mást,
mint valami homályos, de aranyozott árnyat.

Ez nem túl ésszerű.

Ha egy szép ismeretlen kopog szívetek kapuján,
s azt mondjátok neki: lépjen be! - anélkül, hogy

vennétek a fáradságot, s kilépve önmagatokból
ismeretséget kötnétek vele,

Ez nem túl ésszerű.

Ha a fiú herceg, a lány meg pásztor, és ezt mondjátok:
a szerelmesek között nincs semmiféle különbség,
csupán előítéletek állítanak eléjük akadályokat,

Ez nem túl ésszerű.

Ha minden percet és órát arra használtok fel
hogy ismételgessétek: "szeretlek",

és felfedezzétek egymás szájának ízét,
s nincs időtök arra, hogy egymásnak elmondjátok,
kik vagytok, mit csináltok,
milyen úton szeretnétek járni,

Ez nem túl ésszerű.

Ha már most leméritek, kiszámítjátok,
mit adtok egymásnak,
s a számítások után összevitáztok, mert azt vélitek,

nem helyes, mivel az egyik többet ad a másiknál,

Ez nem túl ésszerű.

Ha kifestve, kicicomázva, álarcban jelentek meg egymás előtt,
hogy megjátszva magatokat
tetszésére legyetek annak, akit szerettek,

Ez nem túl ésszerű.

Ha eszményeitek és meggyőződésetek egészen eltérő,
s azt gondoljátok, úgyis meggyőzöm majd a másikat,

Ez nem túl ésszerű.

Ha azt mondjátok, próbáljuk ki, harmonizál-e a testünk,
igazoljuk, alkalmas-e az élvezetre, feledve,
hogy a testetek felcserélhető, olcsón árusít
alkalmi élvezeteket, de nem ad szerelmet,

Ez nem túl ésszerű.

Ha szüleitek és igaz barátaitok ezt mondják:
azt hiszem, téves úton jártok, ezt kiáltjátok vissza:
mit számít! Szeretjük egymást! Eltaszítjátok kezüket,
s elvágva a hajókötelet, egyedül indultok el,

Ez nem túl ésszerű.

Ha abbahagyjátok - mindketten a magatok oldalán -
a házfal építését, s ezt mondjátok:
építsük meg a háztetőnket,

Ez nem túl ésszerű...

A szerelmesek is tudják..., amikor másokról van szó."