Twillight - Alkonyat, avagy a vámpírok és a szex

Na, ezt biztos nem vártátok : )

Akit nem érdekel a téma, nyugodtan ugorja át ezt a bejegyzést.

Még a blog elindulásakor ezzel kapcsolatban érkezett az első kérdés, s a diákjaim is versengve rajonganak a könyvért (mármint Edwardért vagy Jacobért), bárhova megyünk, a poszter ránk kacsint, ezért is határoztam el, hogy írok róla. A kérdés anno úgy hangzott, hogy ajánljuk-e ezt a könyvet olvasásra itt a blogon, mert a főhősök, Bella és Edward nem feküdtek le egymással az esküvőjük előtt. Követendő példák-e a tisztaságban? A kérdés feltevője úgy tudta, hogy az írónő keresztény.

Én akkor határoztam el, hogy elolvasom a sorozatot, mikor kiderült egy kérdőívből, hogy a gimis diákjaim harmadának(!) a Twillight a kedvenc könyve. Nemcsak lányoknak!!! A barátnőm is ajánlotta lelkesen (3 gyermekes családanya), így került a kezembe a sorozat. Tetszett. Jól átgondolt, felépített világot ír le, finom humor szövi át, fordulatokban gazdag, egyértelmű bestseller. Ez nem is kérdés.

Nos, az írónő bár nem katolikus, többgyermekes édesanya, úgy tudom, mormon vallású, ezért a meggyőződésével ellentétes lett volna, ha úgy írja meg a történetet, hogy Edward és Bella már a házasság előtt egymáséi lesznek. Ami a legtermészetesebb dolog lett volna a világ mai felfogása szerint. Az mindenképpen jó pont az írónőnek, hogy Edward személyében ezt a meggyőződést képviseli, míg Bellára hat a világ mai felfogása (házasság, az meg minek, főleg ilyen fiatalon). Bár a fiatalság témájában Bellának adok igazat...

Örülök annak, hogy ez a világ több milió fiataljához eljutó bestseller két olyan fiatalt mutat be, akik csak az esküvő után lesznek egymáséi. Talán egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány ilyen széles körben ismert könyv van. Plusz pont, hogy nem írja le részletesen az írónő az első éjszaka fizikai történéseit, azt mindenki romantikus fantáziájára bízza.

Vannak bizonyos pontok azonban, amik miatt nem ajánlja a blog tisztaság-kézikönyv gyanánt. Csak egy pár gondolatot villantok fel:

Az egymásnak adottság testi kifejeződései (csók, ölelés, simogatás, szex) hiper-erős kötődést hoz létre. Érzelmileg, hormonálisan. (Ld. a blog hormonokról szóló bejegyzéseit) Edward próbálja racionálisan végiggondolni a kapcsolatukat, az érzelmeit háttérbe szorítja, hogy hosszútávban gondolkodhasson, ezért is szakít Bellával a második kötetben. Egy kapcsolat, amelyben mindent a túlfűtött (de emberileg csodálatos) érzelem irányít, szakadékba zuhan. B&E nagyon előrehaladnak a testi kapcsolat terén, ami egyértelműen felerősíti az érzelmeiket olyannyira, hogy Bellát szinte fizikailag is tönkreteszi a szakítás. Nem kell egészen a szexig eljutni, hogy ilyen erős kötődés alakuljon ki. Ezt a könyv szépen bemutatja.

Az egymásnak adottság minden formája előremutat a következő felé: ha megfogom a kedvesem kezét, előbb-útóbb már meg is akarom ölelni. Ha már megöleltem, csókolózni akarok. Ha már csókolózunk, elindulhat a kezünk is felfedezőútra. Már nem kell sok idő, és csak a pettinggel, majd a szex-szel tudom kimutatni a másik iránt érzett szerelmemet és kielégíteni a vágyamat, amit a másik korbácsolt fel. S mennél jobban előrehaladunk, annál kevésbé tudunk racionálisan dönteni (szerotonin-szint a padlón van), vagy akár komoly sérülés nélkül szakítani.

A kapcsolatuk viszonylag elejétől kezdve Edward Bella szobájában tölti az éjszakát, és egy idő után már nemcsak a karosszékből nézi a lányt. Ez egyértelműen nem az az ideál, amit a fiataloknak követniük kell. Nagyon fantasztikus érzés lehet a kedvesünk karjában aludni még szex nélkül is , de pont az előzőekben említett lépcsőfokok miatt a valóságban szinte lehetetlen megállni a puszta egymás mellett fekvésnél. Ez szinte bilológiai, hormonális, vagy érzelmi késztetés, amit egy idő után nem lehet nem figyelembe venni. Ez csúsztatás a könyvben. Csak Edward nem emberi, ismétlem, nem emberi akaraterejének köszönhető (elvégre vámpír volt a szerencsétlen), hogy mégsem történik semmi. A valóságban két egészséges fiatal, akik kettesben, egyedül töltik az éjszakát hónapokon keresztül, túl nagy kisértésnek vannak kitéve, és fizikailag sem egészséges egy fiatal férfit kitenni ilyen izgató és nem "kielégítő" szituációnak. Pont.

Másik dolog, ami olvasva szívdobogtató és minden fiatal szerelemre vágyó fiatal ezt fogja kereseni, hogy a könyvben leírt szerelem, az érzelmek intenzitása nem csökken idővel, hanem végestelen végig ezer fokon ég. Bellának folyton kihagy a szíve, remeg a gyomra, elgyöngül Edward láttán a 4 könyvön keresztül. Ez egyértelműen nagyon vonzó dolog, de elérhetetlenül hamis elvárásokat állít a szerelem elé. A valóságban mi van akkor, ha a hormonok már nem tombolnak, ha már nem akar kiugrani a szívem a helyéről, ha meglátom a kedvesem? Ha a tűz már nem ezer fokon ég? (Ha már leállt a PEA termelődés?) Már nem vagyok szerelmes? Kihűlt a kapcsolat? Keressek egy újat, ahol ismét lángolhatok? Sokan ezt teszik. A lángolás elmúltával szakítok, mert már nem vagyok szerelemes, és beleugrom a következő lámurba. A vámpívilágban örök szerelem van, ami veszélyes illúzió, hiszen a valóságban lecsendesülnek a hormonok max.másfél év alatt. A világ nem így működik.

Első nekifutásra ennyi.

Mielőtt a lelkes Twillight-rajongók billentyűzetet ragadnának, hogy kikérjék maguknak a kritikát, és felvilágosítanának, hogy nem szerelmi tankönyvnek szánta az írónő (ezt én is tudom), sietek leszögezni, hogy ettől még természetesen nagyon jó könyv, nagyon tetszett nekem is, végig olvastam egyben angolul és magyarul is később. (A kedvenc jelenetem a 3. könyv Ice and Fire fejezete, amikor a sátorban Edward és Jacob tisztázzák a dolgaikat. Hogy az milyen jól megírt jelenet!) Amit írtam, nem von le a könyv értékéből, csak válaszoltam egy kérdésre a személyes gondolataimmal: ne ez legyen az etalon, a kritérium-rendszer, ami alapján párt választunk, és amely szerint alakítjuk a kapcsolatunkat.

De hát mindenki tudja, hogy ez csak fikció, mondhatnánk. Senki sem veszi szó szerint.

Tényleg?

Egyszer a metróban utazva fültanúja voltam két fiatal lány beszélgetésének (17-18 évesnek saccoltam őket). Az egyik arról panaszkodott a barátnőjének, hogy a pasija az elején még hasonlított Edwardra, úgy is viselkedett, de ma már nem igyekszik annyira. Neki sem remeg már annyira a gyomra, ha találkoznak, úgyhogy a szakításon gondolkozik, mondván, hogy ez nem az a kapcsolat, amit ő keres és neki magas a mércéje (!!!) . A barátnője lelkesen bólogatott.

No comment.

P.S. Igen, és válaszolok a kérdésre, amit minden T-rajongó olvasó meg akar tudni (Edward vagy Jacob-fan vagyok-e?), a válaszom: egyik se elég jó nekem, a kettőt össze kéne gyúrni, hogy felérjenek a férjemhez : )