A szerelem hormonális háttere (6)

Még egy gondolat a phenil-etil-aminról, a PEÁ-ról.

Valahol mindannyiunkban megvan az önzés csírája. Szeretnék ÉN boldog lenni. Szeretnék ÉN szeretve lenni. Szeretném, ha ENGEM békén hagynának. Szeretném, ha VELEM foglalkoznának

Ez kamaszkorban, amikor az ember keresi ki ő, mi ő, függetlenné igyekszik válni a többi embertől, hatványozottan kerül elő (főleg a hagyjatok végre békén aspektus).

Családban élünk. Van helyünk, feladatunk.

Talán terhesnek érezzük, hogy be kell szállnunk a házimunkába, mert különben nem szállnak le rólam az ősök.

Vagy nincs kedvünk végighallgatni, amint a kishúgunk/öcsénk órákig mesél a legújabb kedvenc játékról, vagy babájáról. (Talán aktuálisabb lenne az írnom: a legújabb PS2-ről, számítógépes programokról, diszkós Barbie-ról stb.)

Vagy nehéznek érezzük, hogy beavassuk a szüleinket a gondolatainkba, problémáinkba. Talán nehéz tanácsot elfogadnunk, mert megalázónak érezzük, hogy segítségre van szükségünk.

Vagy nehéz időt szánnunk a családtagjaink/barátaink/szomszédaink segítésére / meghallgatására.... és a mai világban dúskálhatunk mindenben, csak épp időben nem.

Vagy legyőzni a természetes lustaságunkat, és csakazértis nekiülni a tanulnivaló lelkiismeretes feldolgozásának.

Kinek-kinek könnyebb-nehezebb legyőzni a természetes önzésre való hajlamot, és (keresztény kifejezéssel élve) kilépve önmagunkból lépni a másik felé. Felteregetni, legózni a kicsivel, megkérdezni anyát, mit segíthetek, megkérdezni, milyen napja volt, bevásárolni a reumás szomszéd néni helyett... (Ekkor fedezhetjük fel, hogy a mások iránt tett szeretet-tettek révén találhatjuk meg igazán önmagunkat és a boldogságunkat (ld. altruizmus). Önzésembe fordulva, kirekesztve a világot, közösséget, családot nem találhatjuk meg az igazi boldogságot, de most nem ez a bejegyzés lényege.)

S hogy mi köze van ennek a szerelem-hormonhoz, a phenil-etil-aminhoz?

Amikor két beleépített önzésre-hajlamosító génnel rendelkező (azaz normális) ember egymásba szeret, ismét ott a dilemma. Bejön a képbe valaki, akire időt kell szánni, akit meg kell hallgatni, megtenni, amire kér, eddig soha nem érzett mélységben kell feltárnom, mi van a lelkemben stb. S ha együtt töltjük az életünket, ezt egy életen keresztül meg kell tennünk. Nekünk, Önző Embereknek.

A PEA pont ezen lendíti át az embert. Ez a hormon egymáshoz puhítja-hajlítja az ösztönösen a maga javát/kényelmét/boldogságát kereső emberek szívét, hogy könnyebben léphessenek ki önmagukból, és nyithassanak a másik felé. Megkönnyíti a természetes önzés legyőzését.

Ezért van az, hogy a szerelmes leány illetve fiú

• óráig képes megerőltetés nélkül hallgatni, amint szerelme az olyan hobbijáról mesél, (pl. mindenféle méretű és rendeltetésű motor-alkatrészek vagy keresztszemes hímzés) ami abszolút nincs az ő érdeklődési körében (bezzeg, ha az öcsénket/húgunkat kellene hallgatni...), sőt, maga is utánanéz, hogy tudjanak beszélni róla
• valahogy mindig tud időt szakítani egymásra
• képes feltárni, mi van a lelkében, milyen gondolatok foglalkoztatják, mit tart fontosnak az életben, mit gondol a világ dolgairól.... (ha erre lehetőséget adnak azzal, hogy nem ugranak azonnal fejest a testi élvezetekbe!!!) És ez hihetetlenül fontos.
• mindent meg tudnak beszélni
• ugranak, ha a másik kér valamit
• képesek a maguk boldogságát a másik elé tenni, könnyeben, mintha bárki másról van szó

Ezzel mind a leendő házasságunkra készülünk. Ott is lesz házimunka , idő-szánás a másikra, meghallgatása engem kevéssé érdeklő dolgoknak stb. (10 év házas-tapasztalattal a hátam mögött sajnos ezt igazolhatom, a házimunka elől nincs menekvés...)

De ha már a PEA megnyitott a másik felé, akkor talán könnyebb lesz a családunk felé, a "nehéz" emberek felé is nyitni... A PEA-időszak életre szóló lehetőség, hogy a pár megtanulja és gyakorolja a kapcsolatépítő szeretet. Képessé válhatnak arra, hogy ezt úgy tegyék magukévá, úgy gyakorolhassák be, hogy majd a házasságukban is folytatni tudják majd.

A szexuális aktivitás természetes módon csökken az évek folyásával, de egymásért egész életünkben, még öregkorunkban is áldozatos szeretettel kell lennünk. Érdemes tehát a PEA adta lendületet az utóbbi gyakorlására fordítanunk. A biztonsági hálónkat ebben az időszakban tudjuk legjobban megalapozni.

Egy gond (?) van a PEÁ-val. Max. 18 hónapig termelődik. Utána leáll segítő lendületével, és újra nehezebb lesz egy kicsit kilépni magamból.

Akkor miért áll le, kérdezhetnénk.

Isten nem szórakozik velünk. Nem ő irányítja, kibe szeretünk bele, ki hatására kezd termelődni bennünk ez a kábítószerként is ható hormon. De előre belekalkulálta a lehetőséget, hogy olyasvalakibe szerethetünk bele, akivel nem tudunk leélni egy életet. Ebben az esetben a PEA termelődésének leállásával mehetünk tovább másik úton, tovább keresve az igazit.

(És tehetjük ezt sebek nélkül, ha a PEA-dopamin-endorfin trió okozta lila-köd ellenére nem ugrunk bele testi kapcsolatba, ami az oxitocin hormonnal karöltve egy életre hozzáköthet valakihez, aki nem való hozzánk. (Lásd előző bejegyzéseimet a hormonokról: A szerelem hormonális háttere 1, 2, 3, 4 és 5)