Egy Olvasónk sorai...
Párkereső álláspont
„-És van barátod? – már megint a kedvenc kérdésem.
-Nem, nincs.
-És ez hogy lehet?
-…hát…
-ugye nem az igazit várod?
-hát, keresek…”
Ugye ismerős párbeszéd ez néhányunknak. Kellemetlen szituáció. Sokáig nagyon zavartak az ehhez hasonló kérdések és persze, hogy úgy érezzem magam ettől mintha én lennék a fura és lenne valamilyen hibám. Ami valóban lehetséges és szerintem is először mindig magunkban kell keresni a hibát, lehet, még nem vagyunk alkalmasak a találkozásra azzal a bizonyos emberrel. Én Jövendőbelimnek hívom és hiszem, hogy ő is engem keres és gondol néha rám.
Lassan 25 éves vagyok, megint úgy indultam neki egy új évnek, hogy talán ez lesz az az év. Egyre inkább érzem úgy, talán megértem rá, hogy megismerjem, most már igazán egy igazi családra vágyom! És hálát adok a Jó Istennek, hogy eddig nem találkoztam Vele! Tudom, hogy szeretetből akarta/akarja így és sok rossztól védett meg ez által.
Az évek alatt fontos lett, hogy tisztán várjam őt és Isten megőrzött így Neki, akkor is, amikor nekem még ez nem feltétlen lett volna olyan fontos!
Imádkozni kell Érte, hiszen Ő is egy úton halad a célunk felé, hogy találkozzunk.
Ha kérjük Istent, három féle választ adhat:
1. Igen,
2. Igen, de nem most, majd később, ha alkalmas leszel rá,
3. Nem, mert sokkal jobbat tartogatok a számodra!
Az Ő megoldása mindig a legjobb, olyan, amire biztos, hogy nem is gondolunk!
Sokszor keveredtem hamis illúziókba (most már tudom a hormonoknak köszönhetően), amikor is azt hittem „ő”az igazi, tökéletes, minden szempontnak megfelel, de sokszor csalódtam, mert Isten válasza „nem” volt. Viszont ezekből az esetekből mindig sikerült tanulnom, tapasztalnom.
Biztos vagyok benne, ha eljön az ideje, ha Isten úgy akarja, egy elkerülhetetlen helyzetben egymásra ismerünk, vagyis egymásban Rád, Istenünk!
