(v)iszony.hu

Nem szokásunk cikkeket elővenni, és ellenvéleményt írni, bár lenne miből válogatni. Egy tiszteletre méltó kivétel azért akadt egy Soma mamagésa cikk személyében, de nem akarunk rendszert csinálni belőle. A kivétel, tudjuk, erősíti a szabályt. Nem friss a cikk, amit előveszek, de mai napig aktuális témát vet fel. Létrehoztak valakik egy netes oldalt (viszony.hu), ami arra van hivatva, hogy segítsen a bajba jutott, az optimális szeretőt nem találó embereken. Kapott az oldal hideget, meleget, töménytelen cikk és netes párbeszéd született meg, nem mellesleg jó nagy reklámot csinálva az oldalnak. Az oldal reklámját volt alkalmam szemlélni a metrón (hatalmas pénzbe kerülhetett kibérelni egy metróbeli adathordozót), sőt, a Metró újságban is olvashattak az utazók egy személyes véleményt az oldalról. A címe: Szerethető szeretőkereső. Nem másolom ide, a linken elolvashatjátok.

A cikk nagyjábóli konklúziója az, hogy ha már megromlott a párkapcsolatunk, és szükségünk (!) van egy szeretőre, ami esetleg még pozitív hatással is lehet a párkapcsolatunkra, akkor legalább ne házinyúlra lőjünk (kolléga, barát), mert az kellemetlen következményekkel járhat. Ha már csinálunk valamit, csináljuk jól. Biztonságosabb valaki olyannal viszonyt kezdeni, aki csak szexet akar, bonyodalmat nem. Az oldal ezt a jogos, társadalmi igényt elégíti ki. Innen már nincs messze az a gondolat, hogy az illető weboldalnak így pozitív társadalmi hatásai is lehetnek, hiszen azoknak a "kitűnő anyák és apák, akik – bár remek társai egymásnak –külön utakra is vágynak, úgy, hogy a másikat ne sebezzék", és mindazoknak akiknek "a szeretet, a mély kötődés nem jelenti a kizárólagosságot", nem kell kilépniük a párkapcsolatból, ami egy tök jó dolog.

Van, amivel egyetértek a cikkben közöltekkel. "Ha éppen valami nem stimmel a párunkkal, a mindig jelen levő kollégát vagy bulitársat hirtelen vonzóbbnak és sokkal nagyszerűbbnek véljük az otthon duzzogó, fáradt vagy éppen unalmasnak tűnő megszokottnál. És kész is a baj, a későbbi lavina első kis porszeme már útjára indult."  És tényleg kevesebb kellemetlenebb szitu van, gondolom, a második bekezdésben foglaltaknál. Büszke nő legyen a talpán, aki ilyen szituban megőrzi a tartását. (Bár miért is kellene megtartania? Neki ciki, rá vet rossz fényt, ha kimutatja a megbántottságát, fájdalmát? Ő okoz esetleg kellemetlen perceket a kollegáknak? Neki kell vigyáznia? Kinevetik különben?)

Hozhat rengeteg pozitív dolgot jó pár házasságba, ha megjelenik egy harmadik fél? A válasz szerintem is igen. Van egy kedves, több gyermekes barátnőm, aki elmesélte, hogy volt az életében egy periódus, amikor nagyon kedves volt számára valaki közeledése, akivel egy tanfolyamon ismerkedett össze. Ártatlan megjegyzésekkel, tréfálkozással indult, és nagyon hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy komollyá válhat a helyzet. Újra érezte azokat a bizonyos testi tüneteket, az illető a gondolatai középpontjába került, az élete a vele való találkozások között kitöltendő idővé vált. Az illető jelezte is, hogy a barátnőmnek csak egy szavába kerül... És mindketten vágytak is rá. Ekkor ült le a barátnőm, hogy átgondolja a dolgokat. A még megmaradt józan paraszti eszének utolsó darabkájával végigvette, hogy hogy juthatott odáig, hogy egy másik férfiról álmodozzon. Tudatosította magában, hogy az utóbbi időben sokkal kevesebb időt tudtak a férjével egymásra szánni, alig találkoztak. Mindkettejük szeretettankja kongott. A barátnőm radikalizmusa a mai napig hihetetlennek tűnik. Tudta, hogy ha továbbra is találkoznak, akkor nem fog tudni kitartani. Világosan megmondta a szerelmének, hogy vége, és szeretné a házasságát menteni. Abbahagyta a tanfolyamot, és többet nem kereste a fiút. Elmesélte a dolgot a lelkivezetőjének, aki naponta (!) felhívta, hogy erőt adjon neki. Előszedte a régi emlékeket, leveleket, ami a férjével való megismerkedésüket elevenítette fel. Erősen elhatározta, hogy minden nap tesz valamit a férjéért konkrétan, és megteremti az alkalmakat, amikor találkoznak.

Nagyon nehéz hetek voltak számára. Éjszakákat sírt át, amikor dolgozott a férje. Siratta, amit elvesztett... Napközben meg próbálta újjáépíteni magában a házasságát. Sikerült. Az a lemondás és szeretetmennyiség, amit belerakott, megmentette a házasságukat. Újra beleszeretett a férjébe, és ma erősebb a kapcsolatuk, mint volt. Szóval igen, egy harmadik fél hozhat pozitív dolgot egy házasságba. Csak nem pont úgy, ahogy a cikk írója írta. Ha a barátnőm a szíve szavát követi, mert ugyebár elképzelhetetlen, hogy az ember nemet mondjon, ha megdobban egy szív más iránt, akkor született volna pár édes pillanat, gyönyörű élmény, és egy újabb széthullott család, újabb válási árvák... És teljesen biztos, hogy kiugorva a házasságból, megtalálta volna az Igazit? És hogy a gyerekekben nem okoz lelki törést, hogy most már új apuka van? Hagyjuk.

Őszintén remélem, hogy ha bármelyikünk párkapcsolata, házassága meggyengül, akkor a támogató hátterünk nem a viszony.hu oldalra hívja fel a figyelmünket, hanem mellénk áll, hogy segítsen megvívni a harcunkat - önmagunkkal.

„Szűzen férjhez menni megfutamodás”

Gondolkoztam sokat azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, hiszen nem elsődleges célunk a bloggal, hogy nekiálljuk a vitázni azokkal, akik máshogy gondolkoznak. Abszolút tiszteletben tartjuk mások más véleményét, csupán szeretnénk megosztani a miértjeinket azokkal, akiket érdekel. Eddig nem reagáltunk egy netes cikkre sem, most egyet mégis kiválasztottunk. Egy egész friss cikket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami a Nők Lapja Café-ban jelent meg, az írója Soma, az ismert médiaszemélyiség. Azért is ezt választottuk, mert sok mindennek egyetértünk, amit leírt, sok igazság, fél-igazság van benne, csak a konklúzió más, amit levonunk. Nem kritizálni akarom az írót, csak párbeszédre hívlak titeket a cikk kapcsán.

(Néhány gondolatomat zárójelben, dőlt betűkkel írom a cikkhez, melynek forrása : http://www.nlcafe.hu/eletmod/20111110/szuzen_ferjhez_menni_megfutamodas/.)

"El tudom képzelni, hogy van, akiknél bejön a szűzen házasodás, de alapjában véve ez visszalépés (mihez képest?), sőt egyenesen megfutamodás (mi elől?) .

A szüzesség és a hűség funkciója a nemrégiben lejárt patriarchális időszakban az volt, hogy a férfi biztosan tudja, hogy ő a gyermek apja, vagyis a saját gyermekét neveli fel. (Ehhez képest két forrásból is azt olvastam, hogy a gyerekek 8 százalékának nem az az apja, akit annak hisznek. Persze a statisztika az csak statisztika, az élet meg az élet.) (Ha csak ennyi lenne a funkciója, akkor nem is lenne érdemes beszélni róla. A szüzesség és hűség "funkciója" azonban sokkal több szerintünk. A fent említett dolog pedig a szüzességnek és hűségnek nem az oka és létrehozója , hanem -mondjuk-pozitív hozadéka volt - ami ezek szerint nem is mindig jött be.)

Legutóbbi könyvemben (Új egyensúly – Fordulópont a férfi és nő viszonyában) több száz oldalon át fejtegetem, mit jelent az és milyen következményekkel bír, hogy az eddigi alá-fölé rendelt viszonyulás helyett minden szinten egyenjogúan, egyenrangúan élhetünk egymás mellett. Egy egészen más minőségű kapcsolat van kialakulóban a nemek között, mint ahogyan az élet más területein is érezhetjük a szemléletváltás közeledtét, jelenlétét. Csak mostanában kezdődött el az individualizálódás, a saját egyéni létünkre való ráébredés és a spirituális felébredés. Itt volt az ideje, de nyilvánvalóan ez sok szempontból megnehezítette az emberek életét, akik eddig hozzászoktak ahhoz, hogy apu (nemcsak a valós apu, hanem „kommunizmus-apu”, „vallás-apu” ) megmondja, hogy mit hogyan KELL tenni. És most, hogy sok szempontból szabadon választhatnak az emberek, megijedtek, félnek a döntéstől. (Azt gondolom, hogy az alá-fölé rendeltség egy kapcsolatban nem kor vagy vallásfüggő, illetve azt, hogy sokan összekeverik az alá-fölé rendeltség fogalmát a munkamegosztással, a családban betöltött szereppel. Semmivel sincs kevesebb értéke az otthon, családban végzett munkának mint a munkahelyen végzettének. Csak épp nincs annyira előtérben. De minden nagy tetteket felmutató ember mögött ott volt a támogató családi háttér. Ami nélkül nem érték volna el, amit elértek. A nagyszüleim végigdolgozták az életüket. Nagypapám kőműves mester volt, rengeteg házat épített életében. Nagymamám egész életében otthon dolgozott: ellátta az állatokat, a ház körüli dolgokat, sütötte a kenyereket, nevelte a gyermekeit. Nekem senki ne mondja, hogy az ő munkája kevésbé volt fontos, vagy alá volt rendelve a nagypapámnak. Kiegészítették egymást. De az egész alá-fölé rendeltségi kérdés megérne egy külön cikket.)

Szűzen férjhez menni, megházasodni bizonyos szempontból leegyszerűsíti az ember életét. Nincs összehasonlítási alap, együtt fedezik fel a szexet, és bármilyen is a másik, ő lesz a legjobb, az egyetlen. (Ez miért baj?) És mivel az individualizálódás az ego működésének fölerősödését is magával hozta, ezért az „én vagyok a legjobb, az egyetlen” igen fontos az ébredező, szorongó gyermekembereknek. (A legutóbbi szó alatt azt értem, hogy lehet, hogy felnőttkorú az illető, de lelkileg gyermeki szinten van. Éretlen.) (Szóval az a gondolat, hogy a másiknak én vagyok az egyetlen, az első, az csak az éretlen ego-jú lélekben gyermekszinten megrekedt embereknek jelenthet sokat? Akkor éretlen személyiséggel mentem férjhez egy ugyancsak infantilis felnőttbőrbe bújt gyerekhez. De asszem vállalom.)

A párkapcsolatban igen meghatározó a szexualitás, annak minősége. (Egyetértünk 100%-ban.) Végre beléptünk abba a korba, amikor egyre tudatosabban, egyre inkább bűntudat nélkül élhetjük meg a minőségi szexet, és azt is, hogy nagyon sokféle szerepben, minőségben lehetünk jelen az életben, és ezeket a szerepeket mind összehozhatjuk magunkban. Ma egy nő egyszerre lehet anya, feleség, szexis nő, dolgozó nő, spirituális fejlődését tudatosan ápoló ember, barátnő… véget ért a szűz és a szajha kettősségének az ideje, ma már nem kell egy férfinek attól szenvednie, hogy a tisztességes feleség, gyermekei édesanyja és a szexuálisan is kívánatos nő, a „rosszlány” nem fér meg egy nőben. Erre tessék, mit találtak ki a konfliktusoktól, bonyodalmaktól, de egyben a fejlődési lehetőségektől meghátrálók? Hogy tapasztalatlanul, gyermekfejjel, szűzen mondják ki a fiatalok az igent arra, amiről azt sem tudják, hogy micsoda!?! (Azt hiszem, az a kor már lejárt, amikor a lányoknak fogalmuk sem volt, mi vár rájuk a nászéjszakán. A három fogalom [tapasztalatlanul, gyermekfejjel, szűzen.] pedig nem szinonima. Aki szűz, annak persze nincs tapasztalata a szex fizikai vonatkozásaiban, de nem feltétlenül a tapasztalatlan az életet, kapcsolatokat tekintve, és nem jelenti automatikusan, hogy gyerekfejjel tapasztalja meg majd a szexet. Egy huszoniksz éves fiatal pár hosszú, felelősségteljes együtt járás után nem gyerekfejjel mondja ki az igent egymás életére, s ennek folyományaként a fizikai egyesülésre is. Nemcsak tizenéves szüzek léteznek.) Igaz, hogy így az egónak egy csomó bonyodalmát megúszhatják, de ennek komoly ára lehet!

Eszembe jutott egy huszonéves szerelmem, akivel heteken át jártam, mielőtt eljött a nagy nap, ami egyben kapcsolatunk utolsó napja volt, ugyanis erekcióban körülbelül 11-12 cm-es volt a fiú pénisze. Az addigra vasolvasztó forróságúra hevült szerelem (vagy annak hitt illúzió) azonnal kihűlt, ahogy a kezembe vettem a nemi szervét. Persze nem a méret számít, ez igaz is, abban az esetben, ha a méret az átlagos méreten belül van, de a szélsőségek igen ellehetetlenítik a nemi élet minőségét. És ez csak egy szempont. (A Káma-szútra három alapvető nemiszervméretet nevez meg állatok neveivel, és három szenvedélyességi szintet, ami adott tulajdonság.)

Olyan sokáig volt elnyomva a szexualitás, annyi bűntudat, rossz érzés lett rápakolva, hogy nem csoda, hogy most a végletekkel kompenzál a világ. Ez már csak így működik ezen a bolygón, egyik végletet a másik követ. (Ez így van.) Elhiszem, hogy ez sok szempontból riasztó, de biztosan tudom, hogy nagy általánosságban nem az a megoldás, hogy a fiataloknak azt sugallják: menj szűzen férjhez. Ja, olyan ez, mint a lottóötös: vagy bejön, vagy nem. Amiről nem tudunk, az nem fáj – mondja a szólásmondás –, de úgy is fordíthatjuk: amiről nem tudunk, az nem hiányzik. Ha nem tudjuk, hogy milyen a másik, hogy milyen, ha még jobb, akkor egy csomó energiát – keresgélés, elégedetlenség, csalódás – megspórolunk. Megtanulni beérni azzal, ami VAN, és nem mohónak, kíváncsinak lenni, igen, értem ennek a választásnak a vonzását. De mivel közel huszonkét éve élek ugyanazon – egyébként nagyszerű – férfi mellett, pontosan tudom azt is, hogy ez nem jött volna össze, ha szexuálisan nem lett volna köztünk passzent. (És sok szeretőm volt előtte.) (Nem is tagadjuk azt, hogy két ember szexuális kapcsolata meghatározó. Csak épp felborult az ok-okozati viszony. Nem ismerem Somát és párját személyesen de biztos vagyok abban, hogy nem azért rakta le Soma a párja mellett a voksát sok szerető után, mert vele tartott az orgazmus leghosszabb ideig, hanem mert vele alakult ki az a harmónikus, spirituális, lelki, egymást támogató és szerető kapcsolat, ami a többiekkel nem, és aminek a köztük levő szexuális harmónia is köszönhető. Nem a jó szex alapján kéne párt választani, mert nem a jó szex teszi a jó kapcsolatot, hanem a jó kapcsolat teszi a jó szexet! Így -gondolom -Somáék esetében is.)

Szerintem a házasság kimondása előtt igenis kell a tapasztalat, kell a tudatos döntés, a szabad választás. (Igen, igen, igen. Tudatosan és szabadon döntsünk, hogy kivel éljük le az életünket. Csak ne a szexuális összeillés legyen a döntés alapja.) Végre fejlődhet a szexuális kultúránk – annyi energiát, örömöt, erőt ad a jó szex, kár lenne lemondani róla! (Miért kéne?) Szerintem nem a szűzen való férjhezmenetel fogja elhozni a felek közt a várva várt harmóniát, hanem az önismeret, a tudatosság, a felébredés, az, hogy felnőjünk, hogy felelős döntéseink, tetteink legyenek, hogy tudjuk, érezzük azt, amit a másik érez, és amit a másiknak okozunk. (Soma pontosan felsorolta, hogy miket segít elő a tiszta, testi kapcsolattól mentes együtt járás, ami majd szexuális harmóniát is magával hozza.Kinél-kinél korábban vagy később.) És ez nem megy szenvedés nélkül."

Zárszó (tőlem). A tiszta együtt járás, aminek a szépségére, "hasznára" próbálunk rávilágítani a blogon, nem egyenlő, hanem több annál, minthogy két egészséges fiatal évekig szívatja egymást, és értelem nélkül megfosztják magukat és a másikat egy örömforrástól, mert valami külső elvárásnak akarnak megfelelni. Ha csak ennyit jelentene, akkor hagyhatnánk a csudába az egészet. Két fiatal egy olyan együtt járás alatt, amelyben átmenetileg háttérbe szorítják az ösztönös testi közeledést, és az ebből felszabaduló energiát egymás mennél mélyebb, igazibb, teljesebb megismerésére fordítják, úgy megalapozhatják a közösen együtt töltött életet, mint sehogy máshogy. A tisztaság nem passzív tűrés, hanem aktív építés. A különbség ég és föld.

A Mária rádióban kéthetente péntek esténként van egy műsor (Van, aki tisztán szereti), amit a TSZM-esek vezetnek. A múlt pénteki adásban pont ezt a cikket elemezték. Érdemes rászánni az időt, és visszahallgatni. Mivel csak két hétig archiválják a műsorokat, ha érdekel, gyorsan kattints rá. http://www.mariaradio.hu/musorok/archiv (nov. 11. este 9 óra)

Ti mit gondoltok a témáról?