A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tapasztalat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tapasztalat. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 8., csütörtök

Együtt járó párok tanúságtétele (3)


Kik vagytok? Hogy ismerkedtetek meg? Mióta jártok?
Zs: Zsófi és Béci vagyunk. Béci már dolgozik, én még egyetemista vagyok. Több, mint 5 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, egy rockkoncerten, egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak.
B: Normális fiatalok vagyunk.

Mikor terveztek összeházasodni?
B: Nincs még konkrét időpont. Zsófi jövőre fejezi be az egyetemet. Szóval azért még várnunk kell.

Melyikőtök döntött először a tisztaság mellett? Miért?
Zs: Én döntöttem így először, bár Béci segítsége nélkül nem ment volna elhatározni magam. Már együtt jártunk, amikor megtértem, elsőáldozó lettem és igyekeztem nagyon komolyan venni a hitemet. De őszintén nem tudtam elképzelni, hogy bárki komolyan gondolhatja azt, hogy a házasság előtt nincs szex. Aztán valahogy sokszor jött velem szembe ez a gondolat, hol egy vallásos barátnő mondtam, hol egy pap, hol olvastam róla. Sokáig igyekeztem egyszerűen nem venni erről tudomást, de nagyon piszkált a lelkiismeretem. Sokszor voltam szomorú, mert egyik "oldalt" sem tudtam meggyőződésből képviselni. Emlékszem, volt egy nagyon nehéz időszak, elég mély lelki vívódásokkal, amikor túlzás nélkül mondhatom, hogy minden szabad pillanatomban ezen a kérdésem agyaltam. Szabad-e vagy sem? Az érvek persze jöttek pro és kontra. Aztán teljesen belefáradtam, és arra gondoltam, hogy ha ennyire rosszul érzem magam, akkor miért nem döntök végre? Vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy mostantól tisztán fogok élni. Óriási kő esett le a szívemről. Persze még hátra volt, hogy mindezt Bécinek is elmondjam. Féltem egy kicsit a válaszától, de tudtam, hogy nagyon szeret.
B: Őszintén szólva, kezdetben én csak tiszteletben tartottam a döntését.

Milyen érvek voltak, ami miatt szóba jött a tiszta együtt járás lehetősége?
ZS: Nehéz kiemelnem egy konkrét érvet, ahogy már említettem alaposan átrágtam minden szóba jöhetőt. A legfontosabb érv az volt számomra, hogy úgy éreztem, így őszintén kifejezhetem Istennek, hogy rá szeretném bízni az életem. Még ha nehéz is, de mindenféle okoskodás helyett, amik miatt elkedvetlenedek, inkább hagyom, hogy Ő vezessen. Sokkal nyugodtabb ember lettem ennek köszönhetően.
Arról nem is beszélve, hogy a tiszta kapcsolat olyan romantikus :D Kevesen mondhatják el, hogy ilyen szuper barátjuk van, aki ennyire szereti őket. Ami nem azt jelenti, hogy ne vennénk észre egymás hibáit. Mindketten megtapasztaljuk, hogy tudunk áldozatot vállalni a másikért.
B: Nehéz volt elfogadnom az érveit, de láttam, hogy ez neki milyen fontos. Én is szerettem volna elmélyíteni a lelki életünket, jobban odafigyelni a másikra, nem a szőnyeg alá söpörni a problémákat, hanem megoldani őket. Úgy gondoltam, hogy a tisztaság lehet ez az eszköz. Ennyi év együttlét után szerintem egy ilyen lépés tudja tisztán tükrözni egy kapcsolat mélységét.

Hosszú távra tervezve nagyon megéri a tiszta készület. De a jelen küzdelmeket nézve, rövid távon is?
Zs: Mindenképpen, bár ezt elég nehéz megfogalmazni. Elmélyült a hitünk és a szerelmünk is. Szerintem a bizalom is nagyobb lett köztünk. Nem tudom azt mondani, hogy az elhatározást automatikusan követték ezek a szuper változások, de a kapcsolatunk atmoszférája mindenképpen más lett, sokkal pozitívabb.
B: Nem! :D Még mindig nagyon nehéz. Viszont az embernek mindig a jövőbe kell tekintenie, a jövőre irányultság nagyon fontos mindenki életében.

Hogyan tehetitek könnyebbé egymás számára ezt az időszakot?
Zs: Nem tudom :) Nagyon nehéz ez, főleg az elején, de minél több a "sikerélmény" annál könnyebb nemet mondani. Jó, ha sikerül lekötni a felszabaduló energiákat (pl. sport), vagy minél több időt társaságban tölteni. Nekem segít, ha ilyen témájú könyvet vagy cikket olvasok (vagy pl. ezt a blogot). Jó "átismételni" az érveket. Meg -- a lányok biztos megértenek -- elképzelem, hogy milyen szép lesz majd az esküvőnk, és milyen nagyon szuper lesz tiszta szívből igent mondani.
B: Több közös programot igyekszünk szervezni, hasznosan töltjük a szabadidőnket, barátokkal vagyunk. Amióta dolgozom, jobban értékelem a társaságban, barátokkal töltött időt, ami segít átlendíteni minket a kritikus időszakokon is.

Van a tiszta készületnek hatása a közös lelki életetekre?
ZS: Igen, a tisztaságnak köszönhetően, vagy ezzel párhuzamosan, alakul és formálódik a közös lelki életünk. Nem könnyű megmondani, hogy mi az összefüggés köztük, de mindenképpen kölcsönhatásban vannak egymással. Az biztos, hogy amióta elfogadtuk a tisztaságra való meghívást, sokkal tudatosabban készülünk a jövőnkre. Tele vagyunk reménnyel, ami segít abban, hogy energiát fektessünk életünk lelki középpontjának megtalálásába. A közös imádság nálunk nem magától értetődő dolog, mert egyikünk családjában sem volt szokás, de szeretnénk Istent meghívni az életünkbe, ezért igyekszünk a vele való együttlétnek ezt az útját is megnyitni. Nagy kaland ez, és még csak az elején vagyunk. :)

Vannak párok körülöttetek, akiknek a példája segít titeket?
Zs:Igen, egy barátnőmmel, aki szintén tisztán járt együtt a férjével, nagyon sokat beszélgettünk. Vele meg tudtam osztani a kételyeimet és igazán őszintén, sokat tudtunk beszélgetni erről a témáról. El sem tudom mondani, hogy milyen nagy segítség volt a támogatása a számomra. Rajtuk kívül is van a környezetünkben több olyan pár, akik jó példával járnak előttünk. Mindez azért nem beszédtéma közöttünk, inkább a tudat megnyugtató, hogy igenis jó úton járunk.
B: Ismerünk tisztán együtt járó párokat, de nem nagyon kerül elő ez a téma.

Milyen szituációk azok, amelyeket tudatosan kerültök, mert "veszélyhelyzetet" okozhat? Ami feleslegesen megnehezíti a várakozást? (Egyszer egy biciklitúrán egy sátorban kellett aludnunk. Na, olyat soha többet nem csináltunk...)
Nem vagyunk elég tudatosak, nincs erre konkrét egyezségünk, inkább a megérzéseinkre hagyatkozunk. De például korábban gyakran utazgattunk Magyarországon kettesben, várost néztünk, szórakoztunk. Ilyen túrákra ma már nem merünk vállalkozni csak kettesben, túl nagy lenne a kísértés, ha több napot kettesben töltenénk. Egyébként már nagyon várom, hogy újra kettesben nyaralhassunk : ) Érezhetően törekszünk arra, hogy sokat legyünk a barátaink vagy a családunk körében, mint kettesben egy bezárt szobában. Ez remek villámhárító, nekik is örömet okozunk, és nekünk is sokat jelent velük lenni.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik nehezen döntenek a tisztaság mellett?
Zs: Azt tudom mondani, nem kell rajta sokat agyalni, ki kell próbálni. Hosszú távon biztos csak nyerhetnek vele. Meg szerintem a mai világban sem ciki különlegesnek lenni. :) Ki kell emelnem a barátok szerepét. Nagyon hálás vagyok azoknak a barátnőimnek, akik mertek ebben a témában őszinték lenni velem és biztattak. Atyákkal is tudtam erről beszélgetni, akik szintén sok segítséget nyújtottak.
B: Próbálják ki, meg fogják látni, hogy sokkal erősebb lesz a lelki kötődés, minőségibbé válik az együtt töltött idő.

2011. április 9., szombat

Nagy fába vágtuk a fejszénket

asdfg
Mi, akik tisztán igyekeztünk készülni a házasságra (például itt, a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánián), és X év távlatában látjuk a gyümölcseit, szívesen osztjuk meg a tapasztaltainkat, hogy segíthessünk a fiataloknak jó, hosszú távon a javukra váló döntést hozni. Tudjuk, és tapasztaljuk, hogy a házasságra tisztán készülő párok házassága -statisztikailag igazolva is - nagyságrendekkel tartósabb, boldogabb, mint az átlag.
Mivel legtöbbször a templomi közösség berkein belül mesélünk róla a fiatalabb hittanosoknak, megvan egy bizonyos befogadó közeg, egy nyitottság a témára. A közösségben felnőtt gyerekek, fiatalok látják egymás családjainak életét, hallanak a tiszta készületről, hogy úgy mondjam, a talaj elő van készítve a téma befogadására. Nincsenek illúzióink, a gyermekeinket, fiataljainkat körbevevő világ is ugyancsak szerepet vállal annak a bizonyos talajnak az előkészítésében, de csak könnyebb a lelkünkről, magánéletünkről, bizonyos határon belül a saját szexualitásunkról beszélni ilyen fiataloknak, mint egy ilyen közeg nélkül felnőtteknek.

S hol a fejsze és a fa?

Ma kb. 80 egynéhány, 15 és 19 év körüli fiatal jött el a templomunkba (feláldozván a szombatjuk felét), hogy a házasságra való tiszta, szexmentes készület értelméről halljanak. (Tisztelet érte nekik!) A bevetni való talaj - akárhogy is nézzük - sokféle volt. Hívő/nem hívő / nyitott/kevésbé nyitott/"tapasztalt"/"tapasztalni vágyó"/" tapasztalni a maga idejében vágyó" stb. fiatal jött lelkesen és kevésbé lelkesen. (Ez utóbbi határozott túlsúlyban volt a dolog kötelező jellege miatt : ) Mivel "alsóbb" korosztálybeli diákokat tanítok a munkahelyemen, a 9.-10.-es évfolyamon tanuló diákokkal voltam.
Sokszor, sok fórumon beszéltünk már a házasságra való készületeinkről, nem okozott problémát (jól volt előkészítve a talaj).

Na, ez nem az a szituáció volt.
Egyáltalán nem volt könnyű kiállni.

Egyáltalán nem volt könnyű kiállni, és beszélni ennyire személyes dolgokról ismertlen embereknek. Főleg, ha azt látjuk valaki tekintetében, vagy éppen a viselkedésében kifejezve, hogy ő aztán pont mindenhol lenne, csak itt nem, mondhatunk akármit, az úgyis hülyeség, mit akarjuk mi "itt osztani az észt" arról, hogy várjon még min. 6-7-8 évet a szexszel.
Emberileg nehéz. Rossz kint állni, készen arra, hogy a szívedből mondj valami fontosat, látván, hogy nem kapod meg a kellő és illő figyelmet.

De mégis nagyon megérte.

Jó volt megtapasztalni, ahogy fiatalok lassan megnyílnak, és el merik mondani, ami a szívükön van, mernek kérdezni, és figyelnek egymásra. A kötelező élcelődések, viccelődések, idétlenségek, ami nélkül nem diák a diák (ezt tanárként mondom!!!), természetesen végigkísérték. Ezzel együtt ritka értelmes társaság volt, akikkel öröm volt beszélgetni. (Ezenkívül még háromszor lesz alkalmunk rá :)
S hogy mi volt a téma?
Kiscsoportban beszélgettünk témákról (pl. 1. Mitől jó és boldog a házasság? 2. Mitől rossz a házasság? 3. Mit tanít a liberális világ a szexről?), néztünk statisztikát a család helyzetéről, beszélgettünk a szerelem pszichológiájáról, kémiájáról stb.

Csak a legfontosabbakat emelem ki az első kérdésre adott hihetetlen jó válaszokból: egymás igazi megismerése (nem elsősorban testi értelemben, hanem jó-rossz tulajdonságok, hibák, erősségek, életcélok...), egymás hibáinak elfogadása, és a jó kommunikáció (mindenről, minden mélységben)

S hogyan valósíthatjuk ezt meg? A 3 ÉRETT-séggel!

Érett személyiség: Felelősségvállalás, önállóság, önkritika, önuralom, alkalmazkodó, együttérző és megbocsátó képesség, a másik nem ismerete, elköteleződésre való képesség, önzetlenség, önismeret, kommunikációra nyitott...

Érett életkor:  a házassághoz és a szexualitáshoz a személyiség érésétől függően általában az alsó korhatár nőknél 19-22, férfiaknál: 23-25; 

Érett kapcsolat: 2 érett személy kellően megismerte egymást, és tudatosan építik a kapcsolatukat, ahol az elköteleződés mértéket követi a testi kapcsolat (ha a szex dominál a kapcsolatban, a kommunikáció háttérbe szorul, a megismerést akadályozza, a szex helye a házasságban van)

Még házit is adtunk : ) Vegyük észre a környezetünkben a pozitívat, dícsérjünk másokat.

Folyt.köv. : )



2011. március 28., hétfő

Egy olvasónk tanúságtétele (1)


Egy huszonéves lány osztotta meg a gondolatait 1-2 napja arról, miért érdemes várni a szexszel. Megkértem, írjon egy pár szót magáról, hogy még jobban értsük a hátteret. Íme:


Mi alapján írtad meg - ennyire összeszedetten - a gondolataidat? Olvastad esetleg a Biztos út könyvet?

A Biztos utat (még) nem olvastam. A véleményem – hogy csak várni érdemes, elkapkodni semmiképp – főleg a saját tapasztalataimon alapszik, illetve az ezt alátámasztó információkat részben az ismerőseim elbeszélései révén szereztem, és még kamaszként került a kezembe Varga Péter Spielhózni című könyve.


Jársz valakivel?

Néhány hónapja járunk a jelenlegi (harmadik és remélhetőleg egyben az utolsó) kedvesemmel. Az előző kapcsolatai közül ő egyikben sem élt tisztaságban, de – tőlem függetlenül! – ő is belátta, hogy ez nem volt jó. Most mindketten a kapcsolatunk igazi építésén dolgozunk, elkerülve a korábban elkövetett hibákat. A tisztaságban megmaradni gyakran nehéz feladatnak bizonyul – különösen azért, mert mindketten megszoktuk a másik oldalt –, de megéri. Nagyon örülök, hogy ő is segít a küzdelemben, azért is, mert ebből azt látom, hogy valóban fontos vagyok neki, fontosabb, mint a saját vágyai.


Azt írtad korábban, hogy volt már egy tiszta kapcsolatod. Azzal mi történt?

A legelső kapcsolatom még középiskolás koromban/korunkban, több éven át tartott. Mindketten hívő katolikusként, tisztaságban éltünk, és sokat adtunk lelkileg egymásnak, kis túlzással kijelenthetem, hogy jóbarátként "felneveltük egymást". Végül azért lett vége, mert idő közben eltávolodtak a terveink. Ő megkérte a kezem, de én túl fiatalnak éreztem magam elsőéves egyetemistaként a házasságra. Én mondtam ki, hogy legyen vége, mégis engem viselt meg jobban a szakításunk, mert benne a legjobb barátomat is elveszítettem.


Hogy alakult a következő kapcsolatod?

Később megtartó közösség híján elsodródtam a hittől, s ahogy a „koravének” olyan gyakran a lázadó korszakomat nem kamaszként, hanem egyetemista fejjel éltem meg. Ekkor találkoztam egy fiúval, aki idősebb és "tapasztaltabb" volt nálam, és nem tartotta fontosnak a tisztaságot, én pedig balga fejjel belementem. Nem kellett sok idő, hogy belássam, hibát követtem el, de akkor már késő volt. Ha egyszer valakivel már átléptél egy határvonalat, nincs visszaút! Legalábbis nekünk nem ment. Pedig miután belátta, hogy mennyire nekem fontos lenne visszatérni a tiszta élethez, ő is küzdött miattam. Ez hónapokig ment, de hiába.


Mi volt a gond?

Nagyon szerettem volna, ha ez a kapcsolat megmarad, de valahogy mindvégig úgy éreztem, van közöttünk lelki értelemben egy fal, amelyet nem tudunk lebontani. Akárhogy is tagadtam magamnak, végül kénytelen voltam belátni, hogy a testi közelség csak a szeretet illúzióját teremtette meg, valójában távol voltunk egymástól. "Közös megegyezéssel" szakítottunk, s miután kimondtuk, nem elsősorban a fiú elvesztése fájt számomra is meglepő volt, milyen könnyen túltettem magam rajta , hanem az, amiről a fiú kedvéért lemondtam: hogy elkövettem egy jókora hibát, és nem tudom meg nem történtté tenni.


Ezután?

Miután vége lett, úgy éreztem, mintha egy béklyótól szabadultam volna meg: megkaptam a lehetőséget, hogy újra tiszta lelkiismerettel éljek. Megtapasztaltam, mekkora kegyelem a szentgyónás, és milyen igaz az, amit Jézus mondott, hogy akinek többet bocsátottak meg, az szeret jobban. A környezetem szerint mintha kicseréltek volna: új, igazi barátokat szereztem, és a szüleimmel is rendbe jött a kapcsolatunk. Rájöttem, hogy addig a párkapcsolatom uralta ez életemet: a folytonos hazudozás magamnak, a páromnak és a környezetemnek arról, hogy "minden szép és jó"; a legbelül állandóan érzett lelkiismeret-furdalás; és a fojtott harag a kedvesemre, hogy a testiség megélése fontosabb volt számára nálam, hogy nem tudott várni rám.


A mai világban nehéz megérteni, hogy valaki a szexet is okolja, hogy tönkrement a kapcsolat...

Egy olyan embernek, kinek az a természetes, hogy a vágyaikat teljesen kiéljék a párjával, a fenti sorok tényleg túlzásnak tűnnek, de számomra – aki a saját bőrén tapasztalta mindkettőt – nagyon is szembetűnő a különbség. Mindkét esetben arra vágytam (és arra vágyom ma is), hogy a kedvesem engem önmagamért szeressen, ám mikor a szexualitás is belépett a képbe, nem voltam biztos benne, hogy valóban én kellek neki, és nem a közöttünk lévő testi kapcsolathoz ragaszkodik inkább. S – ami legalább ilyen szörnyű – magamban sem voltam biztos, hogy tényleg őt szeretem-e, nem csak a fizikai vonzalom miatt érzek-e felé kötődést… Végül ki is derült, hogy valóban távol voltunk egymástól.

Nem állítom, hogy a második párkapcsolatomban minden baj forrása a házasság előtti szexualitás volt. Persze, hogy merültek fel más problémák is, talán egyszerűen csak nem illettünk össze, de a problémák megoldását, egymás – és önmagunk! – igazi megismerését nagyon megnehezítette a testiség. Ez már abból is belátható, ha csupán azt az időt nézzük, amit az együttléteinkre pazaroltunk...



kép forrása: http://municio.hu/?p=9926

2010. szeptember 11., szombat

megéri!

Nagyon nagy megerősítés hallani másokról, akik már végigélték a tiszta házasságra készülést és bizonyítják, hogy megéri! :)

Nagyon köszi Nórinak, hogy megosztja velünk az ő útjukat, dióhéjban. Isten áldjon!

12 éve ismerkedtünk meg, 8 éve házasodtunk össze, 4 gyerekünk van, 30 körül járunk mindketten. A világ szemében ezek valahogy a nem normális kategóriába tartoznak. Mégis a körülöttünk lévők irigykedve, vágyakozva figyelgetnek kívülről minket.
Amikor együtt jártunk, s látták, hogyan, miként próbálunk tisztán élni, őrültnek néztek, a biztos utat igyekeztünk járni, ma már ezek a barátaink belátják, az idő minket igazol. Pedig még van előttünk bőven…
Visszatekintve, nem csinálnám másképp, sőt, még radikálisabban, persze utólag már „könnyű” (vagy mégsem?!), eltörpülnek a kísértések, lemondások, hisz csak a gyümölcseit látjuk.
Persze nincsenek receptek, nekünk kettő biztos volt: mindig visszább lépni, mint amit a vágyaink követelnének, folyamatosan lemetszeni a testi kifejeződéseket, mert azok mindig előrébb törnek, s keresni mindig a lelkit, a közös istenit. S az áldozatot (tényleg az lett volna?!) ajándékként megélni… Ez életre szóló alap lehet, ahova az ínséges időkben is vissza lehet térni.
Mit csinálnék másképp? Még többet mennék a társammal ketten, másokkal, szolgálni, új helyzetekbe, beteget látogatni, gyereket vigyázni, árvízben segíteni, tudomisén, szóval együtt másokért élni, mert százszor közelebb kerülünk egymáshoz, mint egy nem időben történő csók, ölelés által.

Néha döbbenten néznek ránk, pedig normálisak vagyunk. Élünk, szeretünk, s keressük napról napra, hogy a házasságban mit jelent a tisztaság. (A blogunk, ha valakit érdekel: www.jelenpillanatok.freeblog.hu)"
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...