A biztonsági háló

Az együtt járás, házasságra készülés olyan, mint amikor egy akrobata páros maga szövi a biztonsági hálót, amit az előadáson használnak. A szellemi, lelki kapcsolat adja a háló alapját, a testi kapcsolat a díszítő hímzés, ami szépnek láttatja a védő-köteléket.

Mialatt a pár ismerkedik, beszélget, tanulja egymást, lelki kapcsolatot épít, közös élményeket gyűjt, konfliktust tanul megoldani, együtt nevet, egymásnak és főleg másoknak segít, (keresztény párok esetén együtt imádkozik, lelki élményeket oszt meg egymással) stb., a háló alapja épül. Mennél több időt és energiát szánnak ennek a szövésére, annál erősebb, annál biztonságosabb lesz a háló. Persze sokkal könnyebb, és több gyorsan múló örömet ad a díszítés készítése (kézfogás, ölelés, csók, szex és ezek fokozatai és formái). A külvilág legtöbbször ez alapján ítéli meg a haló minőségét, s a fejét csóválja, nem érti, ha olyan párt lát, akiknek a hálója szürkének, egyhangúnak tűnik a hímzés hiánya vagy kevés volta miatt. Fontos a díszítés is, a harmónia része, de első az alap, s csak jó alapra lehet szépet hímezni.

A háló próbája maga az előadás. A premier az esküvő, s az előadások az együtt töltött élet. Ha jönnek a nehézségek, jönnek a konfliktusok, a pofonok, a kísértések, akkor derül ki, erős-e a háló ahhoz, hogy megtartsa a lepottyanó artista-párt. Ha a háló alapja a hímzés, bármennyire is szép is kívülről, egy nagyobb esés, és átszakad. A hímzés egyedül nem tudja megtartani a leesőket... Ha a pár a premier előtt erősre szőtte a hálót, a nagyobb esésekkor sem kell félniük. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb és élvezetesebb esténként az előadás után együtt hímezni a hálót, s közben békésen átbeszélgetni az aznapi közös kalandot, mint próbálni javítgatni a szakadásokat, hasadásokat...

Egy háló sem tökéletes. (Csak Istené : ) Lehetnek gyengébb részei. Ahogy a lánc is csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem, a háló is ott szakadhat át legkönnyebben, amely megerősítésére nem fordított kellő figyelmet a pár. (Egy téma, amiben nem tudnak egyetértésre jutni, egy állandó konfliktusforrás, amely újra és újra megmérgezi a kapcsolatot stb. Minden párnak egyedi. Pénz, karrier kontra család, anyós...) A hálójavítás technikáját is meg kell tanulni, nem elég, ha virtuóz hímzőművész az ember... Mit is érthetünk ezen technika alatt? Konfliktuskezelést, dolgok mély, nem felszínes átbeszélését, őszinte megbocsátás gyakorlását, lelkünk mélyének feltárását a másiknak stb. Mennél hamarabb szerez a pár rutint ezen a téren, annál jobb. Nagyobb az esély jól megtanulni ezt, mielőtt még a különböző hímzésfajták tanulmányozásába fog az ember...

Egy olvasónk tapasztalata (2)

Egy olvasónk, Ildikó, 3 gyermekes édesanya ragadott billentyűzetet Nagymarosi találkozó kapcsán, hogy megossza velünk a tapasztalatát.

"Kislány korom óta az Igazit kerestem, feleségnek és anyukának készültem. Tini koromban már találkozgattam fiúkkal, de amint kiderült valami olyan róluk, amit egy életen keresztül elviselhetetlennek találtam, azonnal továbbléptem. Általában 3 hónapnyi hétvégi randizgatás ehhez elég volt. Aztán 17 évesen találkoztam egy fiúval, akivel nagyon egymásba gabalyodtunk. Közös életet terveztünk, a családja is így tekintett rám. Komoly felnőttnek is éreztem magam, így miután 18 éves is elmúltam, szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat.

Aztán ahogy telt az idő, voltak persze konfliktusaink, vitáink, amiket próbáltunk megbeszélni, de éreztem, érezhettem valamit, hogy nem biztos, hogy jó úton járok, vagy legalábbis nem feltétlen azzal, akivel kellene. De nagyon szerelmes voltam, vagy talán csak nagyon kötődtem, mindenesetre nem tudtam volna kilépni a kapcsolatból. Mikor erre rájöttem, imádkozni kezdtem érte esténként egy-egy fohásszal, hogy ha nem ő az, akit nekem szánt a Jóisten, akkor lépjen ki a fiú, mert magamban nem érzek elég bizonyosságot, erőt. Nem is vettem annyira komolyan a vallást akkoriban, de a hitem nem tört meg, csak a válaszokra nem figyeltem, nem akartam figyelni. És majdnem egy év elteltével megtörtént. Egyik nap, minden átmenet nélkül felhívott, hogy találkozzunk. Nem fogadott el kifogást, így összefutottunk. Mondta, hogy előző nap találkozott egy másik lánnyal, és hogy nem akarja folytatni velem.

Elég gyorsan rájöttem, hogy ez volt a válasz az imáimra. Beszélgettünk még egy darabig, aztán ki-ki hazament. Kicsit sírtam aztán otthon, de meglepően keveset a hosszú kapcsolathoz képest. Nem omlott össze a világ, nem éreztem, hogy összetörtem volna, még csak üres sem lett az életem. Ott és akkor megnyugodtam, hogy így van jól minden, ahogy van. Pár nap múlva próbálta visszacsinálni az egészet, hetekig próbálkozott, még az anyukája is bejött beszélgetni a munkahelyemre, de nagyon biztos voltam abban, hogy megkaptam odafentről, amit kértem, így tudtam állni az ostromot. Három hónap múlva, mire a környezetemben és bennem is lecsengett az egész, hihetetlen véletlenek sorozatának köszönhetően találkoztam a mostani férjemmel 13 évvel ezelőtt. 10 éve élünk nagyon boldog házasságban. Nem tisztán készültünk. Viszont sokkal több időt hagytunk egymás megismerésére. Néha úgy gondolom, hogy ajándékul kaptam őt, amiért tudtam hinni, bízni abban, amit válaszul kaptam Istentől.

És a szex? Kár volt próbálkozni. A tökéletes társsal tökéletes.

Mostani eszemmel egyébként tisztán szeretnék készülni. Tudom, hogy a férjem kitartana mellettem, hogy érdemes. A gyermekeinket erre szeretném nevelni. Olvasva a blogot annyi kamaszkori hülyeségemre kapok választ, magyarázatot! Nem vagyok azonban biztos benne, hogy ha a 17 éves kori eszemmel lennék újra 17 éves, máshogy csinálnám. Talán mert nem volt mögöttem megtartó közösség és a szüleim sem megfelelően szólítottak meg. A hitem gyerek-hit volt, nem "nőtt",változott velem együtt, talán azért sem vettem komolyan annyira a külsőségeknek hitt szabályokat, és ezért "bíráltam felül" 17 éves, "érett gondolkodású" fiatalként az egyház ajánlásait. "

Randitanácsok

Beállok én is a tanácsadók sorába. Most is igyekeztem elvégezni a házi feladatomat, és körülnéztem, hogy a neten milyen tanácsok találhatóak. Nem akartam, hogy plágiummal vádoljanak. Na, azt hiszem, ez a veszély nem fenyeget : ) Az én gondolataim a nyomába sem érnek az ilyenfajta, igazi, mélyenszántó, tapasztalaton alapuló bölcsességeknek, mint például (szó szerinti idézet a netről:) "Annál undorítóbb nincs, mint sörszagúan smárolni. Ezért mielőtt le akarod kapni a csajt, szívj el egy cigit, vagy igyál egy feles vodkát."

Azokhoz az együtt járó párokhoz szólok első sorban, akik a második vagy a harmadik forgatókönyv alapján folytatják az ismerkedést. Apropó, ruha, smink tippekért forduljatok azilletékesekhez!

A tiszta együtt járás alapelvei

1. Törekedjetek minél többet közösségben lenni,

Ifjúsági együttléteken, kirándulásokon, ünnepeken, szűkebb-tágabb családi körben, baráti társaságban stb. Egyrészt fontos, hogy lássuk a párunkat mennél több szituációban, lássuk, mire, kire hogy reagál. Egész más oldalát ismerjük meg a párunknak kettesben, mint másokkal. Másrészt a közösségi együttlétek kitűnő alkalmak arra, hogy megtapasztalhassátok, mennyire szoros kapcsolat alakulhat ki közöttetek, ha nem kézen fogva, egymásra cuppanva töltitek az időt, hanem szövetséget kötve a közösséget építitek. Ha beszélgettek azokkal, akik egyedül vannak, ha keresitek az alkalmat, hogy segítsetek. Ez -elismerem- első pillantásra szokatlan tanácsnak tűnik, mármint hogy ne kettesben legyetek állandóan, de van értelme: sokszor lesz az életben "közös küldetésetek", akkor is, ha nem vagytok együtt. És valljuk be, sokszor zavaró lehet, főleg kisebb társaságban, ha egy pár "nem száll ki egymásból"

2. Lehetőleg ne maradjatok "intim" kettesben.

Ezen például egy üres lakás üres szobáját értjük, valamelyikőtök szobáját, ággyal, vagy közös sátorozást kettesben. Falakkal, egyébbel lehatárolt teret. Még akkor se aludjatok kettesben egy szobában, ha halál biztosak vagytok magatokban. Nem azért mert nem bízunk bennetek, hanem mert a szexuális hevület robbanásszerűen előtörhet, és mindent tarolhat. Olyan küzdelem, amiben nagyon könnyű alulmaradni. (Emlékeztek Enikő és Géza tapasztalatára? Vagy Fanniéksátras kirándulására? Nekik sikerült, de nem volt könnyű.) Magam is emlékszem egy biciklitúrára, ahol olyan volt a társaság, hogy együtt aludtunk. Nem kérek többet olyan küzdelmet... Még úgy sem, hogy utána erősebben kerültünk ki. Ez olyan dolog, amit nem éri meg, hogy megkockáztassuk. A hormonok csak arra várnak, hogy kitörhessenek : )

Ez persze nem azt jelenti, hogy sohasem lehettek kettesben. Az az idő tényleg a múlté. Csak tudatosítsátok magatokban a "veszélyhelyzeteket", és úgy legyetek kettesben (séta, kirándulás, közös forró csokizás, közös tanulás stb.), hogy feleslegesen ne teremtődhessenek helyzetek.

3. Rendszeresen szakítsatok időt lelketekről, legbelső életetekről beszélgetni.

Ennek a fontosságára nem lehet eléggé felhívni a figyelmet. A szerelem idején olyan szépnek, teljesnek látjuk a kapcsolatot, olyan összeillőnek tűnik minden, hogy anélkül elmúlhat a szerelem, hogy két ember a legbelsőbb életéről szót váltott volna. Idő, tér, "gyakorlás" kell ahhoz, hogy két ember ne csak a felszínen ossza meg az élményeit, érzéseit. Erre szükség van akkor is, ha pár nem hisz Istenben. Érzéseiket, gondolataikat, nehézségeiket nekik is meg kell osztaniuk egymással, hogy többek között ne váljanak egy háztartásban élő idegenekké. Hívő pár esetén a következő lépcsőfok a közös ima, Isten előtti közös elcsendesülés. Ez olyan mély lelki kapcsot hozhat létre, ami bármin átsegíti őket.

4. Tegyetek közös jó elhatározásokat.

Például hogy örömet okoztok embertársaitoknak. Szeretitek a "nehéz" embert. Naponta dícsérjetek meg valakit. Terjesszetek pozitív pletykát. Segítsetek szüleiteknek a házi munkában. Szokjátok meg, hogy jót tesztek egyedül és közösen is. Ezeket megtéve, megosztva maradandó köteléket fontok magatok közé.

5. Munkálkodjatok valamin közösen.

A rendszeres gyerekvigyázás ifjú házasoknál hihetetlen jó kezdet a jövőbeni együtt munkálkodáshoz. Egyrészt jó belekóstolni a jövőbe, másrészt sokat tanulhatunk nemcsak a gyereknevelésről, de a párunkról is. Egyik ismerősöm elmondta, hogy amikor először mentek gyereket vigyázni együtt még az együtt járásuk idején, nagyon jó volt látnia, hogy párja milyen talpraesetten old meg helyzeteket. Akkor gondolta először komolyan, hogy milyen jó apa válhat majd ebből az emberből.

Nagyon jó tapasztalatot szereztünk erről a férjemmel a 12 évvel ezelőtti varsói taizéi találkozón. Még az együtt járásunk elején volt, hogy együtt utaztunk ki. Jelentkeztünk segítőnek. Nem ételt kellett osztani, amire gondoltunk, hanem az egyik nagy imasátorban kellett "járőröznünk" jó korántól, és meg kellett kérnünk az imahelyen kényelmesen elhelyezkedő, fekvő fiatalokat, hogy húzzák össze magukat, hiszen még több ezren jönnek, és csak akkor férnek be, ha ténylegösszehúzva ül mindenki. Nagy volt a sátor, szét kellett válnunk. A feladat jóval kívül esett a komfortzónánkon. Na jó, utáltuk csinálni a nem mindig pozitív visszajelzések miatt. Csak amiatt nem adtuk vissza a feladatot, mert elhatároztuk, hogy együtt csináljuk, egy-egy pillantással erősítettük meg egymást. Ez hatalmas tapasztalat volt számunkra arról, hogy ki tudunk tartani valami kellemetlen elvégzésében, egymást segítve. Reméltük, ez a jövőt vetíti előre. (Bejött : )

6. Keressetek, és legyetek építői egy jó keresztény közösségnek.

Ne süppedjetek egymásba. Járjatok jó közösségbe: fiatalok közé, kirándulásra, szentmisére (nem hívő pár esetén akkor, ha lehetségesnek látjátok). Leginkább egy hívő közösség tud indítást adni egy nem hívőnek, hogy Istenre találjon. Segít kitartani az elhatározásban is. Keressetek tisztán készült párokat, és beszélgessetek velük. Jó pár buktatót kikerülhettek, ha tudjátok, másoknak mivel volt nehézségük. Vannak nagyon jó találkozók együtt járóknak, jegyeseknek (www.mecsnapok.hu; www.hazashetvege.hu).

(Alapgondolatok: Tomka Ferenc: Biztos út 140.o.)

Milyen tanácsot tudtok még adni, Tapasztalt Házasok?

Meddig mehetünk el? (1)

Ez egyik legkardinálisabb kérdés azon fiatalok körében, akik -átgondolva a tiszta házasságra készülés gyümölcseit - e mellett döntenek. Rendben, a teljes testi közösségnek a megszentelt házasságban van tere, helye, ideje, de addig rengeteg lépcsőfoka van az egymásnak adottság testi jeleinek (simogatás, kézen fogva járás, ölelés, csók és társai...)

Hol a határ? Hol a pontosan kijelölt, fekete-fehér határ?

Kinek van joga kimondani, hogy ezt még szabad, de azt már nem? Hogy mi számít "bűnnek", és mi nem?

Jézus nem ültette le a tanítványait és nem adott konkrét, 15 pontos "randikalauzt" az evangelisták kezébe, hogy kétezer év múlva kézikönyv legyen a fiatalok kezében. Beszélt a tisztaságról, igazi szeretetről, a paráznaságról (amire alapozva meg lehet egyébként találni a határokat könnyen), de a szerelmes fiatalok ennél konkrétabb válaszban reménykednek. (A kézen fogva járás szabad? És a csók? A nyelves csók már nem? "Intim" zónáktól 14.5 centire simogatás oké, 14 cm már nem? stb.) Konkrétan ezt nem szedte pontba Jézus. Hogy értelmezzük akkor Jézus tisztaságról szóló tanítását?

Megkérdezhetünk sok lelki vezetőt, papot, de nagy különbség lehetnek a válaszokban, irányelvekben. Sok pap esetleg nem meri a radikálisabb utat ajánlani, mert tart attól, hogy a párra nézve keményebb (de biztosabb) utat ajánlva a pár máshova elmegy, és keresnek másik papot, akitől azt hallják, amit hallani akartak.

HOL VAN TEHÁT A HATÁR???

Nos, ezt én sem mondom ki konkrétan (azért olvass tovább, kérlek!!!), de megadok néhány alapelvet, ami konkrétan segíthet NEKED és a TE PÁRODNAK, hogy "belőjétek" a TI határaitokat.

Néhány alapelv:

1. A testi kapcsolat tükrözze a kapcsolat fejlettségét!

Abból tudok kiindulni, amit ez elmúlt 15 évben a közösségünkben láttam. Tomka atya azt az iránylevet adta nekünk, fiataloknak, hogy az egymásnak adottság testi jeleinek (kézfogás, ölelés, csók...) akkor van ideje, ha már megtörtént az egymás iránti, KOMOLY elköteleződés egymás iránt. Ha kimondható, hogy egy pár kapcsolata a házasság felé tart. Aláírom, ez tényleg durván hangzik. Kell ugyanis idő arra, hogy ezt egy pár tényleg ki tudja mondani. Ne fogják egymás kezét, ne legyen csók akár a jegyességig???

Van, aki ennél a gondolatnál "kilép", és azt mondja, ez nem az én utam, ez őrültség. Aki viszont így készül, s nem egy párt ismerek, akik ezt így csinálták, vagy erősen törekedtek erre, újra s újra kezdve a tisztaságot így készültek a házasságra, azoknak egytől-egyig példaértékűen boldog a házasságuk. Visszanézve ezt a -valljuk be- küzdelmes utat, mindegyikük egyértelműen ki tudja mondani, hogy a mostani boldog házaslétük alapját tették le ezzel az önmegtartóztatással. Rövid távú nehézség egy hosszabb távú jó érdekében.

Mennél alsóbb lépcsőfokot teszi meg határnak a pár, annál több esélyük van jól megalapozni a kapcsolatot.

2. A testi kapcsolat akadályozza egymás mélységeiben való megismerését.

Egy testi kapcsolatban élő pár mérhetően kevesebbet beszélget, a konfliktusokat gyakran testtel, nem kommunikációval oldják föl, kevésbé reális a képük egymásról, a kapcsolatról.

A szerelem-hormonok szépítőszemüvegén keresztül nem azt látjuk a másikban, hogy milyen, hanem, hogy mi mit gondolunk róla. Mennél szerelmesebbek vagyunk (mennél magasabb a PEA-dopamin duó szintje), annál kevésbé látunk reálisan, annál kevésbé törekszünk igazán megismerni egymást, mert "elég az élmény". Ha pedig a testi kapcsolat is "belép a képbe", akkor a felszabaduló endorfin (1) még magasabbra emeli a PEA-D szintet (ördögi kör!!!) és (2) és annyira kielégíti a párt, hogy nem "kényszerülnek" a szeretet-kapcsolat építésére, kevésbé gyakorolják a kommunikációt, annak formáit (mindenről való beszélgetés, megbocsátás, újrakezdés, konfliktus-kezelés stb.) Ennek hiányában egy pár nem tud megalapozni egy életre szóló, boldog házasságot.

Ha a pár megtart egy lépés távolságot, főleg a kapcsolat alapozásánál, akkor lehetővé teszik maguknak azt, hogy igazán és mélyen megismerhessék egymást. Könnyebb a huncutkodást választani, főleg, ha a pár már belekóstolt. Konfliktus esetén egy sebet tisztító, komoly beszélgetés helyett könnyű ölelésben keresni a feledést, és a "csakazértis" egymáshoz tartozás érzését megőrizni. (Anélkül, hogy a sebet kitisztítanánk.) Ez nagy veszélye a testi kapcsolatnak.

3. A testi kapcsolat egyes lépcsőfokai mindig felkeltik a vágyat a következőre.

A szerelem hormonális háttere kapcsán már ejtettünk szót a szerelem "kábítószer" élményéről. A megemelkedett dopaminszint egy olyan állapot, amibe az agyunk újra és újra vágyik eljutni. De úgy is mint az alkohol vagy épp a drogok esetében, egy idő után hozzászokik a szervezet az "adaghoz", és mindig egy kis plusz kell, hogy ugyanazt a kábult-boldog állapotot elérje. (Ez a biológiai oka a függőség kialakulásának.)

Amikor először keresi tétován két szerelmes egymás kezét, és összekulcsolva kezdenek sétálni, az nagyon intenzív fizikai (és lelki ) élmény. Még a második alkalommal is. De egy idő után már vágyik a pár, hogy közelebb bújjanak. Majd amikor az újdonság varázsa (=dopaminzuhany) elmúlik, már csak a következő lépcsőfok adhatja meg azt a bizsergető, testi élményt, amire a szerelmesek várnak. Így, szép lassan eljuthat a pár addig, amíg már csak a testi egyesülés van hátra, mert "végigjártak már minden lépcsőfokot." A pár által közösen meghatározott, szilárd határok nélkül hihetetlenül gyorsan előrehalad a testi kapcsolat.

Még egy fontos dolog van: a lépcsőfokok egyre alacsonyabbak. Egyre könnyebb továbbjutni, egyre gyorsabban juthatunk tovább, mennél inkább előrehaladtunk. Egy idő után szinte lehetetlen megállni. Az elején kell megálljt parancsolni, mert egyre nehezebbé válik (és az egyre lejjebb nyomott szerotonin szint miatt) egyre kevésbé tűnik logikusnak és értelmesnek az önmegtartóztatás!!!

4. Azt keressük, ami a másiknak a legjobb. És ami a kapcsolatunknak a legjobb hosszú távon!

Lányok! Az esetek döntő többségében a fiúk viselik nehezebben a hosszú önmegtartóztatást. Segítsetek nekik azzal, hogy nem hozzátok őket direkt olyan helyzetekbe, ami nehezebbé teszik nekik a várakozást. (Öltözet, intim-kettesben maradás, kihívó viselkedés...) Az egymásnak adottság testi jeleinek átélése őket jobban izgalomba hozhatja, mint titeket. Ez fontos különbség a két nem között. Vannak olyan fiúk, akiknek már az ölelés és a csók is "sok", és nehéz küzdelmek árán tudnak csak megálljt parancsolni maguknak. Ilyen esetben a határt határozottan (bocs a szójátékért) az ölelés és a csók ELŐTT kell meghúzni, mert utána már beléptek a veszélyzónába. Mennél inkább előrehaladtok a kapcsolatban (mindegy, ki kezdeményezésére történik), annál keményebbé válik a fiúnak a várakozás. Hosszú távon a kapcsolat sínyli meg.

Ne éljetek vissza ezzel, ne keressétek ezeket az alkalmakat, élvezvén a szerelmetekben általatok kiváltott reakciókat. Ez a viselkedés nem annak a keresése, hogy mi a legjobb a másiknak!

5. A jó határvonal mindig korábban van, mint ahogy TI gondoljátok.

Pont.

Konklúzió?

Minden pár maga fogalmazza meg : )

a kép forrása. http://www.tollal.hu/mu/erzelmek---eljen-a-szerelmesek-napja!

25 érv a házasság előtti tisztaság mellett (1)

Ahogy a cím mutatja, találhattok 25 érvet a a házasság előtti tisztaság mellett a http://www.karizmatikus.hu/25erv.htm oldalon.

Az egyik így hangzik:

"Az önmegtartóztatás tulajdonképpen egy életforma: az ember megtanulja, hogy nem megy el mindenüvé, ahová kedve tartja, ahogyan hangulata engedi. Ennek jó hatásai lesznek egész életedre és arra a feladatra, amit el kell látnod."

Ehhez a ponthoz szeretnék most gondolatot fűzni. Így közel 10 év házasság távlatából nézve a dolgokat, a házasság előtti tisztaság egyik legfontosabb tanulsága talán pont az önmegtartóztatás nevelő ereje volt számunkra a férjemmel. Az, hogy a testi szerelemben megtartóztattuk magunkat saját elhatározásból, számunkra nagy küzdelem volt.

Nagy.

Nagy N-nel.

Tudom, minden párnak meg kell vele küzdenie keményen, de hihetetlenül nehéznek éreztük. Ugyanakkor a bőrünkön érezve tapasztaltuk (és gyakoroltuk), hogy ez a küzdelem más területeken is összeszedettségre indít. Jobban tudtunk pl. egyetemi dolgainkra koncentrálni. Erre tudatosan odafigyeltünk. A mai napig emlékszem egy esős, csütörtök délutánra, amikor csak mi ketten voltunk férjemnél az ő szobájában. Senki nem volt otthon náluk. Nagyon erős kísértés volt, hogy ne tanulással töltsük az időt, ahogy azt eredetileg terveztük. Aztán valahogy sikerült ezt a nagy energiát tanulásba fordítani. Az ágyon ültünk. (Veszélyforrás!!!) Férjem ekkor közénk tett valamilyen szimbolikus tárgyat mintegy kardként, és szigorúan kikérdezte tőlem a 4 legrendhagyóbb ógörög ige ragozását, amíg oda-vissza nem ment, majd én hallgattam meg, ahogy összeszedi a gondolatait valamilyen matematikai logika témájában. (Másnap ötös ZH-t írtam ógörögből, ő pedig klasszul adta le az anyagot a diákjainak.) Aznap ő volt az erősebb. Mennyivel értékesebb lett így a délután, mintha egymás karjaiban töltöttük volna.

(A történethez hozzátartozik, hogy nem sokkal ezután hazaérkezett férjem édesanyja, s látta, hogy ott ülünk az ágyon. Kérdezte, hogy vagyunk, mit csináltunk. Mondtuk, hogy keményen tanultunk. "Ó, hát persze", látszott az arcán... A férjem cinkos mosolyára ma is emlékszem.)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egy egyetemi évfolyamtársamat láttam, ahogy elhanyagolták a tanulást, ha beütött a szerelem. Aztán még inkább, ha vége lett. Volt olyan, aki abba is hagyta az egyetemet.

Úgy gondolom, hogy ha a szerelem nem még többre ösztönöz, hanem kiszakít a világból, egymásba zár és akadályoz a mindennapi dolgaink és kötelességeink elvégzésében, akkor az a szerelem nincs rendben. Az egy önző szerelem, s mint olyan, nem lehet rá építeni hosszú távon. Előbb-utóbb fájdalmas vége lesz.

Visszakanyarodva a témához, arra is segített készülni a megtartóztatás a házasság előtt, hogy a házasságban sem élhetjük ki mindig azonnal a szexuális vágyainkat. Szülés előtti és utáni időszak, fáradt házastárs, határidős esti dolgozatjavítás (az én esetemben), a lakásban előforduló kiskorúak, stresszes periódusok stb. bizony okozhatnak kényszerű önmegtartóztatást a szerelemre készülő félnek. És tényleg előfordul, hogy a "Ne, drágám, fáj a fejem" nem csupán kifogás : ) Utólag belegondolva, ezekre is "edz" a tiszta készület. (Bár ez még nem tűnik ütős érvnek a randizó pároknak : )

Örömmel várjuk hozzászólásaitokat a témával kapcsolatban. Kérdéseiteket pedig továbbra is a biztosutblog@gmail.com-ra küldhetitek.