Kérdezz-felelek szerelemhormonokról

Az alábbi kérdések tegnap hangzottak el Máriabesnyőn, ahol a Váci Egyházmegye hitoktatóinak tartottak továbbképzést-lelki napot. Glovicki Eszter válaszolt az előadása után feltett kérdésekre, illetve most itt, a blogon. Szerkesztőként csak az adott témába vágó blog-cikket jelölöm meg, a válaszokat úgy rakom fel, ahogy ő átküldte.

K: Valaki a csoportból azt mesélte, hogy őt nem vitte el a PEA, végig "ő volt az úr" saját maga fölött az érzelmei irányításában a szerelmével kapcsolatban. Akkor ez hogy van?

V: Rendkívül fontos annak a megértése, és ebben az esetben nyilván erre látunk példát, hogy a molekulák meghatároznak bizonyos irányokat, de DÖNTÉSI lehetőségünk van abban, hogy abba az irányba megyünk -e. Szerelmes és nagyonnagyonnagyon boldog biztos (reméljük :) ) volt az illető, a pulzusa (reméljük) az égbe szökött neki is kedvese láttán stb., abban pedig saját döntése van/volt/lesz neki és mindenkinek, hogy ezzel együtt éli-e tovább az életét rendesen is (iskola,tanulás,munka stb.) vagy egy-két évre felfüggeszt mindent!

Azután meg van PEA nélküli szerelem is, itt nem erről lehetett szó talán, de olyan is van, erről egy későbbi kérdésben...

K: Hányszor eshet valaki szerelembe? Meddig tart a szakítás utáni mélypont, meddig tart ez a "gyász"?

V: Szerelembe rendkívül sokszor lehet esni. Nagyon sokszor. Az emberek egy jelentős része 16 éves korától két évente szeret ki-be másokba, a PEA dinamikájának megfelelően. A kérdés másik felére: a gyász szó használata itt remek. Ugyanis valóban veszteségélményről van szó, valóban gyászról. Itt rengeteg dologtól függ már a válasz, ez nem pusztán biokémia. A kapcsolat hossza, intnzitása, biztosnak vélt volta, a szakítás milyensége stb. itt nem tesz lehetővé általános választ. A gyász mint oyan, a szerotoninszint újrafelépülése stb. egy bizonyos típusú átlagesetben egy év. A gyász,gyászreakciók stb. orvosi megközelítésben egy évig tekinthető normálisnak, két év fölött már "patológiás gyászról" beszélünk. De a szerelemben a szakítás mint gyász ettől eltérő dinamikájú, pl. a biokémiai alapokon bevésődött emlékképekkel való találkozás (tudjátok: amit az oxytocin, mint a memóriakönyvünk írója jegyzett be az agyunkba...) mindig is belemar egy picit a sebbe.

K: Megértettük, oké, hogy tehát a szeretkezés során felszabaduló robbanásszerű oxytocin maradandó emlékképet hagy, mint kötődési hormon, mindenképpen összeköt. De hol legyen az az ésszerű határ, amit akkor meghúzzunk? Csók, kézenfogva járás, ölelés?

V: Első megközelítés itt, illetve itt. Ezek elég szépen összefoglalják a lényeget. Még egy szó a kézen fogva járásról. A kézenfogva járás, a padon összebújva ülés drasztikusan az egymásnak adottság kommunikálását jelenti. Azok, akik hipp-hopp lefekszenek ezzel-azzal, na épp azok pl. tutituti nem járnak kézenfogva, hogyne, mi a fenének, hiszen nem tartozik ahhoz, akivel lefeküdt, ezt nem akarja sem a maga, sem a másik sem a külvilág számára kommunikálni. Mi következik ebből? A határ nem bizonyos testi történések estében húzandó meg pusztán, hanem azt is figyelembe kell venni, mit jelent egy-egy testi kifejezés az azzal élők számára. A fullszex mindenképp összeköt, ha akarom, ha nem, ezt tudjuk, az oxytocinnal. De lám, épp a kézen fogva járás is igaziból egy markáns jelzés a külvilág és egymás számára: te hozzám tartozol. Tehát a határ kettős mércével mérődik: előtte kell legyen annak, amikor a kémiánk, hormonjaink véglegesítik, amiben mi még nem vagyunk biztosak, ÉS azon a szinten kell lennie, amilyen jelzések (csók, kézfogás) számunkra az adott kapcsolatban az összetartozásunk mértékét ÉS biztosságát hitelesen fejezik ki.

(Ameddig reálisan kifejezi a kapcsolat fejlettségét, nem kelti fel a vágyat a továbblépésre, illetve nem akadályozza egymás igazi, mély megismerését, tehát minden párnál más lehet - szerk. megjegyzése)

K: a PEA beindulhat később is egy kapcsolatban?

V: Igen! Azonnal is később is, sőt, akár egyáltalán sem. Van szerelem PEA nelkül is. Más jellegű, de szerelem. Azon alapul, hogy valakit megismerek, ismerem, ismerem,ismerem, és egyszercsak vagy lassan egyre mélyebbre szövődik köztünk a dolog. Egyszercsak vagy szép lassan világos lesz, hogy ez már más minőségű kapcsolat. Hogy mindkettőnk számára több, mint barátság. De mégsem az a tisztabolond izzó fenekestülfelfordult hülye állapot. Akkor ez mi? Igen, ez is szerelem. A kötődés erősebb már, mit egy barátság, kollegiális viszony stb. Szerelembe fordult. De ennek a fenntartója (egyelőre de akár végig is!!!!) az oxytocin. A társszerelem hormonja. Amivel nem egy másik nemű (bocs gender...) biológikumot szeretek, hanem őt, azt az egyet, a Társat. Ez nem baj. Ez nem rossz. a PEA ebben meg is jelenhet később (személyes baráti körömből példa van rá), vagy akár nem jelenhet meg.

Nagyon sok pl. már nem tizen-huszon éves párnál lehet ez, keresem a társam, keresem, nem találom, kifutok az időből, elkezdek olyanokat is számításba venni, akik nem az első-látásra-tuti-ő-az élményűek (ez ugyebár a PEA!), és lassan kiderül, hogy bár nem hittem volna elsőre (mert kimaradt a PEÁs elsőre hiszem-tudom-imádom), mégis ő lehet az, akit kerestem. Mert észrevettem, hogy szerelmes vagyok bele. Hogy hiányzik. Hogy együtt kell lennünk nekünk már. (Tipikusan nem PEÁs szavak, tipikusan Társhoz kötődő szavak...) És ismétlem, a PEA vagy beindul vagy nem . Nem szükséges feltétel.

A legtutibb példa, hogy szinte korunkig (nagy léptékben nézve) nem a PEA alapján köttettek a házasságok. Pl. földbirtok alapján sokkal inkább. Már a bölcsö mellett megtörtént az eljegyzés. Ez így volt akkoriban. És mégis boldog, normáis házasságokként tudott funkcionálni ezek közül nem egy. (A továbbiakban azoklról beszélek, amelyek ezek közül működtek, és nem azokról, amelyek poklot jelentettek a benne élők számára. Mert azért nem baj, ha nem a földbirtok alapján kötődnek a házasságok, ez nyilvánvaló!) Akkor a szlogen nem az önmegvalósítás meg az egyéni élményszerzés meg a "mert megérdemlem" stb. volt, hanem hogy tegye mindenki a dolgát, amit számára az élet lehetővé tesz. És az a nő elfogadta, hogy ő a férjem, róla gondoskodom, összetartozunk, a férj szintén, és a kapcslat működött.

Nem azért hoztam ezt példának, hogy vita nyitódjék általa arról , hogy akkor ez most jobb ??!-e. Hanem azért hoztam példának, hogy lássuk: egy kapcsolatért lehet tenni,aktívan tenni is, lehet virágba borítani egy kiszáradtat fát - és lehet kiszáradni hagyni egy mégoly virágzót is. Döntés kérdése. Hogy a tisztemnél maradjak: oxytocin kérdése :).

K: Lehet -e valamit tenni egy lesüllyedő házasságért? Mi van akkor, ha PEA ködben kötött valaki házasságot, és 1-2 vagy 10-20-30 év múlva már világos, hogy nem működik??

Mi van akkor, ha két totál egymásnak szánt ember köt házasságot, és mégis bedőlni látszik a dolog? Akkor vegyük tudomásul, hogy ennyi volt, vagy hogy nem ő volt a társam, rosszul láttam annak idején?

V: EZ A LEGFONTOSABB KÉRDÉSEK EGYIKE. Az előadásaim zömmel "preventív" jellegűek: előzzük meg a bajt. Előzzük meg a hülyeséget, ami később bajhoz vezet. (A mai társadalomhoz, konkrétan, ahol a párkapcsolatok 70%-a felbomlik. Ám ha prevenció nem jött be, akkor van lehetőség "gyógyításra" is, mint tudjuk. Jobb preventíve megelőzni egy infarktust, mert az elhalt szívizomrész heget hagy a rostok között. De az infarktusos szívet, ugyan heg hátrahagyásával, de túl lehet éltetni, meggyógyítani, hogy vegye fel újra a ritmust és dolgozzon tovább. Természetesen LEHET és KELL tenni a süllyedő házasságért. Lássuk, az én hivatásomból erdően biokémiai alapon.

Szerelembe estünk, PEA az egekben, minden szuper. PEA elmúlt, de semmi vész, hiszen normálisan a szerelem-hormon helyét átveszi a kötődési hormon, az oxytocin, a társ szerelem hormonja. És fenntartja a kapcsolatot. Meddig? AMEDDIG TERMELÜNK OXYTOCINT. Az oxytocin termelődik a kapcsolat minden megélése során: beszélgetés, simogatás, ölelés, közös séta, közös este, egymásra figyelés, szeretkezés. Emléknyomot ír, emléket, mint tudjuk, a memóriába. Ezáltal épül akapcsolat, így fejti ki kötődési hatását. Ám. EMLÉK-KÉP ≠ ÉLŐ KAPCSOLAT. Ha valaki mégis ezt hiszi (sokan, és nem is tehetnek róla!!!), azok mondják (fiktív monológ következik egy barátnőhöz/baráthoz):

„Nem értem, mi történt velünk. Olyan boldogok voltunk. (Emlék-kép.) Annyit jártunk ide-oda. (Emlék-kép.) Annyit beszélgettünk. (Emlék-kép.) Emlékszel, még barlangban is voltunk Pistivel/Julival, meg mindig elmentünk a velencei karneválra. (Emlék-kép.) Nem értem mi történt. Már nem is tudom, mikor beszélgettünk/sétáltunk/szeretkeztünk (!!!) utoljára. Elmúlt, ami volt, kihűlt a kapcsolatunk.”

Az oxytocin megírja a maga történelmét, de nem képes pusztán az emlék fölvenni a napi harcot. Hogy középen nyomja a másik a fogkrémestubust, hogy minden reggel víz van a fürdőben utána, hogy nem úgy főzi a lencsét, mint anyám, hogy széthagyja a harisnyáit, hogy a komódra teszi a szerszámait stb…, nem beszélve a súlyos súlyokról, amit a házasságot lehúzó serpenyőbe tesz az élet: betegség, pénzhiány, munkanélküliség stb. A házasság mérlegének másik serpenyőjébe FOLYAMATOSAN kell pakolni az ellensúlyt: virágot venni hazafele a munkából, megmasszírozni egy fáradt este a vállát, elmenni sétálni, beszélgetni, meglepni pici hülyeségekkel – (egy túrórudi egy szivecskével a hűtőben hogy átszínezhet egy reggelt!), együtt lenni és nem a logisztikai feladatokról, vásárolni valóról, gyerekekről beszélni, szeretkezni, csinosnak-férfiasnak lenni stb…

Vagyis válasz a monológra: menj el akkor ma is vele barlangba, velencei karneválra, szeretkezni (ez fontos a házasságban, ne szemérmeskedjük el a kérdést…), de legalábbis ülj ki vele este a lócára a ház elé, fogd meg a kezét és figyelj rá.

Ezektől lesz élő ugyanis a házasság. Ezektől lehet élő akár egy rosszul kötött házasság. Egy lecsúszó házasság. Egy tönkremenő házasság. Egy kihűlő házasság. Recept: írj be MA valamit az emlékképek közé. Ennyi. Működni fog. (Javasolt film a témában Fireproof/ Tűzálló)

K: Van –e második tisztaság, mi van, ha valaki már elrontotta?

V: Van bizony. Lehet újra kezdeni tiszta lapokkal. Konkrét párok tapasztalatairól itt olvashatsz.

K: Mikortól kezdjük gyerekeink felvilágosítását a témában?

V: Ezeket olvasd el.

Glovicki Eszter szívesen válaszol konkrét kérdésekre, ha a blogon nem kaptál volna választ az összes hormonos cikk átolvasása után. A blog email címe, ahonnan továbbítjuk Eszternek a levelet, illetve ahol a tágabb témával kapcsolatos kérdésekre (tisztán megélt szerelem, házasság, szexualitás stb.) igyekszünk legjobb tudásunk szerint válaszolni: biztosutblog@gmail.com

A várakozás izgalma

Holnap lesz advent első vasárnapja, kezdődik az advent, egy igazán örömteli várakozás hetei. A gyerekeim már naponta kérdezik, hogy hányat kell még aludni, nem a karácsonyig, hanem az első gyertya meggyújtásáig, illetve az adventi kalendárium első zsebének kifosztásáig : ) Apró finomság mellett az aznapi lelki feladat lesz benne, illetve odarakjuk vissza este egy kis papírra írt tapasztalatainkat. Milyen jó lesz karácsonykor visszaolvasgatni, hogy milyen sok szeretet, lemondás született az adventben. Ma délután a közös családi programunk pedig az adventi koszorúkötés lesz a templomban. Markos családapák egy lelkes csoportja kb. két órát pakol ma reggel (pincéből fel az asztalokat a nagy templomterembe), hogy előkészítsék az eseményt. Mások az alapanyagokat szerezték be, fiatalok kézműves foglalkozásokat szerveznek az eseményre, hogy lefoglalják a kis gyerekeket, többed magunk pedig két szülői hittant töltöttünk azzal, hogy a koszorúra rakandó lila illetve rózsaszín szalagokat vágtuk méretre és csináltunk kis csomagokat belőle (3 lila, 1 rózsaszín). Sok ember sok munkaideje van benne. És ez szép.

Sokkal jobban megbecsüli az ember azt, amit nem készen kap, hanem segít az előkészítésben. A ma délutánra való készület már készít lelkileg az adventi készülődésre, várakozásra. Hasonlóan a húsvétot megelőző böjti időszakhoz, adventben lemondásokkal is készülünk az ünnepre, nemcsak ajándékok készítésével, vásárlásával. Márti és Bence szerint olyan a tiszta együtt járás, mint az advent. Az ember nem bontja ki az ajándékát azonnal, idő kell, míg az ember lelkileg is felkészül a nagy ünnepre. Hogy az igazi az ajándékozás? Ha idő előtt kikutatom, hol van az ajándékom, a csomagolópapír alá lesek, és el-el játszom titokban az ajándékkal, előre kiolvasom a nekem szánt könyvet, vagy ha átélve a lemondás és várakozás izgalmát a maga idejében, keretében jutok hozzá a másik által szeretetből készített ajándékhoz? Olyan jó lenne újra felfedezni a várakozás örömét, izgalmát az együtt járásban is. Az Animal Cannibals örök érvényű szavaival élve ma két perc alatt eljutunk a sziától az ágyig... Hát milyen értékes így az ajándék? Mennyire lesz megbecsülve?

Vissza a témához: amilyen az advent, olyan a karácsony. Áldott, örömteli várakozással és lemondásokkal teli adventet kívánok.

Együtt járó párok tanúságtétele (1)

A 200. blogbejegyzés örömére új "rovatot" indítunk, együtt járó párok mesélnek majd arról, miért is döntöttek a tiszta együtt járás mellett, milyen örömeik és nehézségeik vannak stb. Fogadjátok szeretettel Márti és Bence tapasztalatát, akik a balra található fényképet is küldték magukról : )

Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?

Márti és Bence vagyunk, 20 ill. 21 évesek. Kicsit több, mint 3 éve döntöttünk úgy, hogy közösen szeretnénk tovább haladni a Jóisten felé. Gyerekkorunk óta járunk a Fokolár Mozgalom rendezvényeire, táboraiba, egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg igen fiatalon, 13 évesen. Mivel egy Budapest-Szeged távolság választott el bennünket egymástól, főleg levelek és az időnkénti rendezvények tették lehetővé a barátságunkat. Idővel aztán egyre gyakoribbak lettek a találkozások, beszélgetések, örültünk annak, hogy megoszthatjuk, elmesélhetjük az életünket egymásnak. 17 évesen már illett bevallanunk magunknak is, hogy mindketten szépen beleszerettünk a legjobb barátunkba, aminek következtében egy nagyon szép időszak kezdődött az életünkben. (:

Ténylegesen nagy változás nem történt, a nagy távolság miatt 3-4 hetente tudtunk találkozni, de a beszélgetésekkel eltöltött idő és a megírt levelek száma rekord közeli mennyiségű volt már akkor is. (: Ez az időszak nagyon jó alapot adott egy tisztán megélt együttjáráshoz. A rengeteg beszélgetésnek köszönhetően megismertük egymás gondolatmeneteit, hozzáállását a környezethez, feladatokhoz, a két randi között eltelt hosszú várakozás pedig segített minket abban, hogy kialakuljon bennünk egy egészséges önuralom és a másik testének, lelkének, gondolatainak tisztelete és szabadon hagyása. Mindemellett ebben az időszakban nem éltünk meg kifejezett nehézséget a tisztaság terén: amikor találkoztunk hatalmasat sétáltunk egymás városaiban, kirándultunk, meglátogattuk a másik családját. (:

Márti: Két év eltelte után Szegedről Budapestre költöztem. Ez a nagy változás egy szép periódust hozott a kapcsolatunkban: az addigi ritka találkozásokat fölváltották a heti többszöri randik, és örömmel töltött el, hogy ilyenkor is ajándékként tudtuk egymásra tekinteni. (: Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a közösen eltöltött minőségi idő még nagyobb biztonságot adott a kapcsolatunknak, ami miatt - azt hiszem, teljesen természetes módon (: - fokozódott bennünk az igény, hogy fizikailag is kifejezzük a szeretetünket egymás felé. Nagyon jó volt, hogy ekkor már azon a szinten tartott a kapcsolatunkban a kommunikáció, hogy mertünk szólni a másiknak, mikor menjünk inkább sétálni valamerre, főzés vagy filmnézés helyett. (:

Bence: Sokat gondolkodtunk azon is, hogy mit jelent számunkra a tisztaság. Sok verzió jutott eszünkbe, de a következő megfogalmazást találtuk legegzaktabbnak:

A Szentírásból tudjuk, hogy a test a Lélek temploma. A Másik lelkéé is, a Szentléleké is. Ennek függvényében nem koszolhatjuk be, és/vagy rabolhatjuk ki ezt a templomot puszta önzőségből.

Hogy mi az önzőség, mivel teszünk rosszat? Azt a lelkiismeret súgja. Szerintem mindig. Ha nem hallja valaki, akkor itt az ideje kicsit odafigyelni. Olyan is előfordul, hogy hallja, de rá se hederít: ennek az esetnek az elkerülésére kiválóan alkalmasak a preventív séták például (:

Most is jó, hogy tisztán csináljátok vagy "csak" a házasságban fogjátok ennek a pozitívumait élvezni?

- Mindketten közösségek életében veszünk részt, próbáljuk keresni a munkahelyi hivatásunkat a jövőben, és tanulunk felelősséget vállalni a tetteink következményeiért. Úgy érezzük, hogy a szexuális élettel járó hormontöbblet nem hagyna minket emberileg szabadon, főleg ha úgy érezzük, hogy mégsem a másikkal szeretnénk leélni az életünket, és mindemellett egy esetleg Megfoganó Életnek is szeretnénk előbb szentségi házassági alapot adni. (:

- És - bár lehet, hihetetlenül hangzik, öröm az, mikor ez ember teljesen szerelmesen, rózsaszín felhőben, hajnali 2kor -10 fokban bringavázon viszi haza a barátnőjét a koliba, pedig egyszerűbbnek tűnik, hogy náluk alszik. Mégis, mivel megbeszéltük, hogy nem alszunk együtt, ez volt a nyerő. (: Így tudtunk akkor a legtöbbet adni egymásnak magunkból, és az ilyen séták, bicilizések, bkv-zások igencsak emlékeztetnek minket az Adventre, amikor az ember már sejti, hogy mit vár, nagyon várja, de tudja, hogy az ajándékát nem adja oda idő előtt. (:

Ez azért nem ennyire egyszerű minden pillanatban...

- Persze olyan is van, mikor picit elbizonytalanodunk: minden fárasztó, jó, hogy ott van a másik, kár lemenni, mert annyira nem is szép az idő... Meg az ember szerelmes: szóval akkor ez kinek is jó így tisztán??? Van erre egy "módszerünk". Megkérjük egymást, hogy soroljon fel 10 olyan dolgot, amit szeretne elérni a közeljövőben (1-2 éven belül). Amellett, hogy szép beszélgetés alakul a terveinkből egész hamar föl lehet tenni a kérdést: melyik az, amelyiket elősegíti, ha most együtt alszunk, vagy a másiknak olyat adunk, amit csak a házastársunkkal szeretnénk megosztani? Még nem találtunk olyat, ami “igényelte volna”... (: Ilyenkor újra megértjük közösen, hogy érdemes a mostani szerepünkre koncentrálni, megerősíteni egymást a tisztaságba vetett hitben.

Ha összeházasodtok, az elsők és egyetlenek lesztek egymásnak... Sokak szerint fontos a másokkal megélt szexuális tapasztalat az érett döntéshez. Hogy legyen mihez viszonyítani...

Azt tapasztaltuk, hogy az ember ajándékot ad annak, akit szeret. Akit nagyon szeret, annak megpróbál különlegeset adni. És akit egy életen át szeret: Vele megpróbál mindent megosztani, a hitét, a mindennapjait, az életét, ezáltal a legnagyobb fizikai örömöt is. Vannak ajándékok, amiket nem akarunk kétszer elajándékozni, egy picit ennek az embernek, a többit a másiknak.

Az is megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk, hogy a házastársunk büszke lehessen arra, amit “elért”. Amiért az emberi megküzd, azt értékként fogja megélni. A másik gondolat egy lányokkal való “imaszándékcsere-est” után gondolkodtatott el minket: ha egy nő képes összehasonlítani a legapróbb fizikai kontaktusokat a jelenlegi barátja és a volt barátja között, akkor egy feleségben miért ne merülne föl egy konfliktusosabb időszakban, hogy a volt élettársa/barátja valamilyen fizikai együttlétben boldogabbá tette, mint az a férfi, akinek örök hűséget és szeretet fogadott? Nem gondolnánk, hogy van olyan házasság, ami igényelne egy ilyen jellegű és mértékű terhet.

Hogyan tehetitek könnyebbé egymás számára ezt az időszakot?

Fontos bevallani egymás és önmagunk számára, hogy a tudatos elhatározás még nem jelenti azt, hogy nem vágyunk egymásra. Sőt, az, hogy mély lelki kapcsolatban vagyunk: igyekszünk együtt imádkozni, misére járni, beszélgetni az Isten-kapcsolatunkról, ez mind-mind eredményezi azt is, hogy az ember szeretne a lelke mellett fizikailag is többet ajándékozni magából. A kommunikációnak köszönhető sikereken fölbuzdulva tényleg fontosnak tartjuk, hogy szóljunk a másiknak, ha látjuk magunkon vagy rajta, hogy erősebbek bennünk a vágyaink.

Márti: Nőként fontos az, hogy az öltözködésemmel is próbáljam nem megnehezíteni a tisztaságunk megtartását. Ez persze nem könnyű: az ember fiatal, és szembesül vele, hogy ennél csinosabb már nem nagyon lesz. Erre még az utcán látom is, hogy milyen kihívásokkal kell egy férfinak szembe nézni, úgyhogy elbizonytalanodom: ha őket úgyis látja, akkor miért nem köthetné ez az élmény hozzám is? Miért ne adhatnám én is a külsőmet egy fokkal figyelemfelkeltőbb módon? (: Fontos erről időnként beszélgetni, engem Bence nagyon szépen győzött meg arról, hogy jelen esetben segítség lenne számára, ha tudatosan helyezném első helyre a lelkem ajándékozását, sütisütést, közös bicikli szerelést, stb. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes vonzónak lenni a másik számára, de, érdemes! De érdemes arra is odafigyelni, hogy segítsük a másikat szabadnak lenni a Jóisten tervére. (:

Márti&Bence

A jövő záloga a pénz

Csak vicceltem. A család az. Ez is a címe annak a most szombati programnak, amit a szívetekre rakok. Családi programok, előadások a házasságról, családról.

Részletek itt: http://issuu.com/momkult/docs/jovonk_zaloga_a_csalad

Többek között Gloviczki Eszter is előadást tart a szerelem hormonjairól!!!

Szeretettel várnak mindenkit.

„Szűzen férjhez menni megfutamodás”

Gondolkoztam sokat azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, hiszen nem elsődleges célunk a bloggal, hogy nekiálljuk a vitázni azokkal, akik máshogy gondolkoznak. Abszolút tiszteletben tartjuk mások más véleményét, csupán szeretnénk megosztani a miértjeinket azokkal, akiket érdekel. Eddig nem reagáltunk egy netes cikkre sem, most egyet mégis kiválasztottunk. Egy egész friss cikket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami a Nők Lapja Café-ban jelent meg, az írója Soma, az ismert médiaszemélyiség. Azért is ezt választottuk, mert sok mindennek egyetértünk, amit leírt, sok igazság, fél-igazság van benne, csak a konklúzió más, amit levonunk. Nem kritizálni akarom az írót, csak párbeszédre hívlak titeket a cikk kapcsán.

(Néhány gondolatomat zárójelben, dőlt betűkkel írom a cikkhez, melynek forrása : http://www.nlcafe.hu/eletmod/20111110/szuzen_ferjhez_menni_megfutamodas/.)

"El tudom képzelni, hogy van, akiknél bejön a szűzen házasodás, de alapjában véve ez visszalépés (mihez képest?), sőt egyenesen megfutamodás (mi elől?) .

A szüzesség és a hűség funkciója a nemrégiben lejárt patriarchális időszakban az volt, hogy a férfi biztosan tudja, hogy ő a gyermek apja, vagyis a saját gyermekét neveli fel. (Ehhez képest két forrásból is azt olvastam, hogy a gyerekek 8 százalékának nem az az apja, akit annak hisznek. Persze a statisztika az csak statisztika, az élet meg az élet.) (Ha csak ennyi lenne a funkciója, akkor nem is lenne érdemes beszélni róla. A szüzesség és hűség "funkciója" azonban sokkal több szerintünk. A fent említett dolog pedig a szüzességnek és hűségnek nem az oka és létrehozója , hanem -mondjuk-pozitív hozadéka volt - ami ezek szerint nem is mindig jött be.)

Legutóbbi könyvemben (Új egyensúly – Fordulópont a férfi és nő viszonyában) több száz oldalon át fejtegetem, mit jelent az és milyen következményekkel bír, hogy az eddigi alá-fölé rendelt viszonyulás helyett minden szinten egyenjogúan, egyenrangúan élhetünk egymás mellett. Egy egészen más minőségű kapcsolat van kialakulóban a nemek között, mint ahogyan az élet más területein is érezhetjük a szemléletváltás közeledtét, jelenlétét. Csak mostanában kezdődött el az individualizálódás, a saját egyéni létünkre való ráébredés és a spirituális felébredés. Itt volt az ideje, de nyilvánvalóan ez sok szempontból megnehezítette az emberek életét, akik eddig hozzászoktak ahhoz, hogy apu (nemcsak a valós apu, hanem „kommunizmus-apu”, „vallás-apu” ) megmondja, hogy mit hogyan KELL tenni. És most, hogy sok szempontból szabadon választhatnak az emberek, megijedtek, félnek a döntéstől. (Azt gondolom, hogy az alá-fölé rendeltség egy kapcsolatban nem kor vagy vallásfüggő, illetve azt, hogy sokan összekeverik az alá-fölé rendeltség fogalmát a munkamegosztással, a családban betöltött szereppel. Semmivel sincs kevesebb értéke az otthon, családban végzett munkának mint a munkahelyen végzettének. Csak épp nincs annyira előtérben. De minden nagy tetteket felmutató ember mögött ott volt a támogató családi háttér. Ami nélkül nem érték volna el, amit elértek. A nagyszüleim végigdolgozták az életüket. Nagypapám kőműves mester volt, rengeteg házat épített életében. Nagymamám egész életében otthon dolgozott: ellátta az állatokat, a ház körüli dolgokat, sütötte a kenyereket, nevelte a gyermekeit. Nekem senki ne mondja, hogy az ő munkája kevésbé volt fontos, vagy alá volt rendelve a nagypapámnak. Kiegészítették egymást. De az egész alá-fölé rendeltségi kérdés megérne egy külön cikket.)

Szűzen férjhez menni, megházasodni bizonyos szempontból leegyszerűsíti az ember életét. Nincs összehasonlítási alap, együtt fedezik fel a szexet, és bármilyen is a másik, ő lesz a legjobb, az egyetlen. (Ez miért baj?) És mivel az individualizálódás az ego működésének fölerősödését is magával hozta, ezért az „én vagyok a legjobb, az egyetlen” igen fontos az ébredező, szorongó gyermekembereknek. (A legutóbbi szó alatt azt értem, hogy lehet, hogy felnőttkorú az illető, de lelkileg gyermeki szinten van. Éretlen.) (Szóval az a gondolat, hogy a másiknak én vagyok az egyetlen, az első, az csak az éretlen ego-jú lélekben gyermekszinten megrekedt embereknek jelenthet sokat? Akkor éretlen személyiséggel mentem férjhez egy ugyancsak infantilis felnőttbőrbe bújt gyerekhez. De asszem vállalom.)

A párkapcsolatban igen meghatározó a szexualitás, annak minősége. (Egyetértünk 100%-ban.) Végre beléptünk abba a korba, amikor egyre tudatosabban, egyre inkább bűntudat nélkül élhetjük meg a minőségi szexet, és azt is, hogy nagyon sokféle szerepben, minőségben lehetünk jelen az életben, és ezeket a szerepeket mind összehozhatjuk magunkban. Ma egy nő egyszerre lehet anya, feleség, szexis nő, dolgozó nő, spirituális fejlődését tudatosan ápoló ember, barátnő… véget ért a szűz és a szajha kettősségének az ideje, ma már nem kell egy férfinek attól szenvednie, hogy a tisztességes feleség, gyermekei édesanyja és a szexuálisan is kívánatos nő, a „rosszlány” nem fér meg egy nőben. Erre tessék, mit találtak ki a konfliktusoktól, bonyodalmaktól, de egyben a fejlődési lehetőségektől meghátrálók? Hogy tapasztalatlanul, gyermekfejjel, szűzen mondják ki a fiatalok az igent arra, amiről azt sem tudják, hogy micsoda!?! (Azt hiszem, az a kor már lejárt, amikor a lányoknak fogalmuk sem volt, mi vár rájuk a nászéjszakán. A három fogalom [tapasztalatlanul, gyermekfejjel, szűzen.] pedig nem szinonima. Aki szűz, annak persze nincs tapasztalata a szex fizikai vonatkozásaiban, de nem feltétlenül a tapasztalatlan az életet, kapcsolatokat tekintve, és nem jelenti automatikusan, hogy gyerekfejjel tapasztalja meg majd a szexet. Egy huszoniksz éves fiatal pár hosszú, felelősségteljes együtt járás után nem gyerekfejjel mondja ki az igent egymás életére, s ennek folyományaként a fizikai egyesülésre is. Nemcsak tizenéves szüzek léteznek.) Igaz, hogy így az egónak egy csomó bonyodalmát megúszhatják, de ennek komoly ára lehet!

Eszembe jutott egy huszonéves szerelmem, akivel heteken át jártam, mielőtt eljött a nagy nap, ami egyben kapcsolatunk utolsó napja volt, ugyanis erekcióban körülbelül 11-12 cm-es volt a fiú pénisze. Az addigra vasolvasztó forróságúra hevült szerelem (vagy annak hitt illúzió) azonnal kihűlt, ahogy a kezembe vettem a nemi szervét. Persze nem a méret számít, ez igaz is, abban az esetben, ha a méret az átlagos méreten belül van, de a szélsőségek igen ellehetetlenítik a nemi élet minőségét. És ez csak egy szempont. (A Káma-szútra három alapvető nemiszervméretet nevez meg állatok neveivel, és három szenvedélyességi szintet, ami adott tulajdonság.)

Olyan sokáig volt elnyomva a szexualitás, annyi bűntudat, rossz érzés lett rápakolva, hogy nem csoda, hogy most a végletekkel kompenzál a világ. Ez már csak így működik ezen a bolygón, egyik végletet a másik követ. (Ez így van.) Elhiszem, hogy ez sok szempontból riasztó, de biztosan tudom, hogy nagy általánosságban nem az a megoldás, hogy a fiataloknak azt sugallják: menj szűzen férjhez. Ja, olyan ez, mint a lottóötös: vagy bejön, vagy nem. Amiről nem tudunk, az nem fáj – mondja a szólásmondás –, de úgy is fordíthatjuk: amiről nem tudunk, az nem hiányzik. Ha nem tudjuk, hogy milyen a másik, hogy milyen, ha még jobb, akkor egy csomó energiát – keresgélés, elégedetlenség, csalódás – megspórolunk. Megtanulni beérni azzal, ami VAN, és nem mohónak, kíváncsinak lenni, igen, értem ennek a választásnak a vonzását. De mivel közel huszonkét éve élek ugyanazon – egyébként nagyszerű – férfi mellett, pontosan tudom azt is, hogy ez nem jött volna össze, ha szexuálisan nem lett volna köztünk passzent. (És sok szeretőm volt előtte.) (Nem is tagadjuk azt, hogy két ember szexuális kapcsolata meghatározó. Csak épp felborult az ok-okozati viszony. Nem ismerem Somát és párját személyesen de biztos vagyok abban, hogy nem azért rakta le Soma a párja mellett a voksát sok szerető után, mert vele tartott az orgazmus leghosszabb ideig, hanem mert vele alakult ki az a harmónikus, spirituális, lelki, egymást támogató és szerető kapcsolat, ami a többiekkel nem, és aminek a köztük levő szexuális harmónia is köszönhető. Nem a jó szex alapján kéne párt választani, mert nem a jó szex teszi a jó kapcsolatot, hanem a jó kapcsolat teszi a jó szexet! Így -gondolom -Somáék esetében is.)

Szerintem a házasság kimondása előtt igenis kell a tapasztalat, kell a tudatos döntés, a szabad választás. (Igen, igen, igen. Tudatosan és szabadon döntsünk, hogy kivel éljük le az életünket. Csak ne a szexuális összeillés legyen a döntés alapja.) Végre fejlődhet a szexuális kultúránk – annyi energiát, örömöt, erőt ad a jó szex, kár lenne lemondani róla! (Miért kéne?) Szerintem nem a szűzen való férjhezmenetel fogja elhozni a felek közt a várva várt harmóniát, hanem az önismeret, a tudatosság, a felébredés, az, hogy felnőjünk, hogy felelős döntéseink, tetteink legyenek, hogy tudjuk, érezzük azt, amit a másik érez, és amit a másiknak okozunk. (Soma pontosan felsorolta, hogy miket segít elő a tiszta, testi kapcsolattól mentes együtt járás, ami majd szexuális harmóniát is magával hozza.Kinél-kinél korábban vagy később.) És ez nem megy szenvedés nélkül."

Zárszó (tőlem). A tiszta együtt járás, aminek a szépségére, "hasznára" próbálunk rávilágítani a blogon, nem egyenlő, hanem több annál, minthogy két egészséges fiatal évekig szívatja egymást, és értelem nélkül megfosztják magukat és a másikat egy örömforrástól, mert valami külső elvárásnak akarnak megfelelni. Ha csak ennyit jelentene, akkor hagyhatnánk a csudába az egészet. Két fiatal egy olyan együtt járás alatt, amelyben átmenetileg háttérbe szorítják az ösztönös testi közeledést, és az ebből felszabaduló energiát egymás mennél mélyebb, igazibb, teljesebb megismerésére fordítják, úgy megalapozhatják a közösen együtt töltött életet, mint sehogy máshogy. A tisztaság nem passzív tűrés, hanem aktív építés. A különbség ég és föld.

A Mária rádióban kéthetente péntek esténként van egy műsor (Van, aki tisztán szereti), amit a TSZM-esek vezetnek. A múlt pénteki adásban pont ezt a cikket elemezték. Érdemes rászánni az időt, és visszahallgatni. Mivel csak két hétig archiválják a műsorokat, ha érdekel, gyorsan kattints rá. http://www.mariaradio.hu/musorok/archiv (nov. 11. este 9 óra)

Ti mit gondoltok a témáról?

Farkas István piarista atya gondolatai (2)

folyt. innen:

8. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban az egyik legszentebb valósághoz, két ember tökéletes szeretetkapcsolatához félelem, bűntudat kapcsolódik. Nincs mögötte a teljes elköteleződés biztonsága: „Te életreszólóan, visszavonhatatlanul az enyém vagy, és én a tiéd.”

9. A test nagyon könnyen válhat a manipulálás eszközévé. Ráhajtok valakire, testileg az enyém lehet, de ezzel egy kegyetlen zsákutcába kerülök: „vajon tényleg szeret? Nemcsak a hálómba került? Őszintén szeret, nemcsak a trükköm köszön vissza?”- s így nem oldódik fel a magányom, mert nem szabadon fogadtak el.

10. Roppantul megtévesztő, amikor a test túlhangsúlyos lesz a választásban. Természetesen nagyon fontos tényező a testünk, de egy teljes élet boldogságához még fontosabb a másik önzetlensége, figyelmessége, türelme, áldozatkézsége, megbocsátási készsége… A „próbaházasság” egysíkú döntést hoz, amióta ez a „divat”, azóta sokkal több a válás, mint azelőtt.

11. Az ember azáltal több az állatnál, hogy nem determinálják az ösztönei. A férfiasság pl. nem az ösztönerővel mérhető, hanem épp azzal, hogy valaki mennyire ura ilyen hajlamainak. Az önfegyelem hiánya, föladása a későbbi házasságot is megrontja (erőszakosság, hűtlenség stb.).

12. A házasság előtti szexuális kapcsolat a féltékenység, gyanakvás, bizalmatlanság alapjait rakja le. Partnerem ma velem él házasságon kívüli szexuális életet. Holnap házastársam lesz, s mivel az ő nemi élete eddig sem korlátozódott a házas kapcsolatra, bárkivel megcsalhat. A házastársi hűségre a legnagyobb garancia: a házasságkötés előtt megtapasztalom, hogy a partnerem irányomban (is) mennyire ura ösztöneinek.

13. Egy házasság teherbírása attól függ, hogy mennyire szabadon vállaltam. Krízisekben jó visszagondolni arra, hogy milyen hosszú időn át teljesen függetlenül (szexuális kapcsolat nélkül) éltünk egymás mellett, s így érett meg egy erős, szabad döntés. Mennyire szomorú arra gondolni, hogy belesodródtam egy házasságba: „Valójában nem akartam, de pofátlanság lett volna négy év együttélés után otthagyni.”,..”Jött a gyerek”. Stb. A sodródás, a kényszer mindig értékpusztító.

14. Ami a testhez kapcsolódik, abban jelen van az elmúlás, a halál. Ez igaz a szexuális kapcsolatra is. Ezt a tényezőt a házasságon belül az életadás lehetősége ellensúlyozza. A házasságon kívül pedig csak a mulandó gyönyör szolgálata van jelen:

„Cimborák, a kéj, a tivornya

Testet gyújt és lelket aszal.

De rút lesz, de fekete, ronda

Az ember, mikor belehal.!”

(Francois Villon)

15. A házasságban van több olyan időszak, amikor nem élhetnek házaséletet a párok (gyermek születése, betegség..) Ha a házasságkötés előtti megtartóztatás idején kiépül egy gazdag jelzésrendszer a kölcsönös szeretet kifejezésére, akkor időszakokban is élő marad a kapcsolat. A szeretet jelzésére páratlan lehetőség a testi kötödés, de ez csak akkor hiteles, ha az élet összes területén egyedülállóan fontosnak tartom a társamat.

16. Hogyan tekinthet öregkorára az, akinél a szeretet fogalmához szükségszerűen hozzátartozik a szexualitás fogalma? Ezzel a szemlélettel az öregkor üres, kétségbeejtő. Ha viszont van egy szép „tavasz”, amelyben az illető megtapasztalja, hogy milyen gazdag lehet a kapcsolat testi kötődés nélkül is akkor az „őszre” is és a „télre” is reménnyel tud tekinteni.

A felsorolt 16 szempont világnézettől függetlenül minden ember számára megszívlelendő. Alapvető emberi tapasztalatokra hivatkoztunk (bizonyára te is sokat átéltél ezekből).

A teljesség kedvéért még ide tennénk egy olyan érvet, amely az istenhívőknek jelent sokat:

17. életünknek és testünknek is Isten a gazdája. Sem a saját testem, sem a partneremé nem az én tulajdonom. Isten tulajdonjogát sértem a házasságon kívüli szexuális kapcsolattal. A házasságban Ő egymásnak ajándékoz bennünket, tehát innen kezdve nem sértés, nem lopás a szexuális kapcsolat, hanem kizárólagosságával visszavonhatatlanságával épp megsejtet valamit abból, hogy hogyan szeret engem az Isten.

Távol, de ugyanúgy...

Figyelmetekbe ajánlok a cikket, ami a Keresztalja című internetes napilapban jelent meg, amely a 4 erdélyi katolikus egyházmegye mindennapi híreiről szól.

http://www.keresztalja.ro/2011/10/30/tisztan-a-hazassagig/

"Érdemes-e, kell-e tisztának megmaradni a házasságig? Egyáltalán a mai világban hogyan lehet szembeúszni az árral? Ezeket a kérdéseket szegezte nekem két hónappal ezelőtt az Erdélyi Madridon néhány fiatal. Látszott rajtuk, hogy számukra a tisztaság őszintén vágyott érték, és szeretnék megismerni Isten rájuk vonatkozó tervét, akaratát. Csak legyen, aki „vegye a lapot”, legyen, aki hitelesen válaszoljon nekik.

Nos, hát én vettem a lapot. Néhány héttel később azzal a kérdéssel kerestem meg a két éve házas gyergyószentmiklósi Pál családot, mi segített nekik abban, hogy tisztán készüljenek a házasságra. Kérésemre a feleség, Pál Tünde elmondta, hogy őt Isten kegyelme őrizte meg a tisztaság útján. Azt is hangsúlyozta, hogy ez egyáltalán nem volt könnyű számukra, lévén, hogy több mint három évet tartott az önmegtartóztatás időszaka. „Tinédzseréveimben nem tudatosult bennem annyira a tisztaság fontossága – emlékezett vissza a feleség. – Többször is ki voltam téve annak a veszélynek, különösen fiú osztálytársaim részéről, majd az egyetemi évek alatt is, hogy elvesztem ezt a nagy kincset. Ez idő alatt Isten kegyelme őrzött meg. Férjemmel már az ismerkedésünk elején eldöntöttük, hogy egészen a szentségi házasságig nem élünk szexuális életet.” Férje, László hozzátette: „Tizenévesként még úgy gondolkodtam, természetes az, hogy a barátnőmmel szexuális kapcsolatom van. Voltak is ilyen jellegű, házasság előtti kapcsolataim. Egy ifjúsági hittanórán a lelkészünk a házasság előtti tisztaság fontosságáról és szépségéről beszélt. Amikor az egyetem évei alatt jobban Isten felé fordultam, letettem az addigi kettős életemet, és eldöntöttem, hogy ezután tisztán akarok élni. Ekkor találkoztam a feleségemmel, Tündével, és gondviselés-szerűen ebben is egyezett a véleményünk.”

A Kézdivásárhelyen élő kétgyerekes édesanya, Ilyés Dalma is hasonlóan nyilatkozott erről a kérdésről. Megtudtuk tőle, hogy ők férjével egy jegyeskurzuson hallottak először a házasság előtti tisztaság fontosságáról. „Első hallásra úgy gondoltam, hogy a mai világban ezt lehetetlen megélni, de aztán Isten igéjét olvasva meggyőződtem arról, hogy ez az Ő akarata, és a szexualitás helye a házasságban van. A párommal együtt eldöntöttük, hogy házasságkötésünkig „második tisztaságban” fogunk élni, engedelmeskedve Isten akaratának...

A folytatásért kattints ide: http://www.keresztalja.ro/2011/10/30/tisztan-a-hazassagig/

Együtt járás szex nélkül?

"Az égő gyertya finom fényt vetett kettejük szorosan összefonódott kezére. A fiú hüvelykujjával gyengéden simogatta a lány kézfejét, és tekintete szerelmesen mélyedt meleg barna szemébe. Már három hónapja találkoztak rendszeresen.

Az egyetemen ismerkedtek meg. Péter fizikát, Andrea angolt és franciát tanult.

— Kapcsolatunkról akarok ma este beszélni – mondta Péter –, olyan elutasító voltál... hát nem szeretsz?

— Dehogynem, Péter, szeretlek! – válaszolta Andrea, és gyengéden megszorította a fiú kezét.

— De hát akkor mi van? Talán félsz a testi kapcsolattól?

— Nem, nem félek – válaszolta Andrea, és lesütötte a tekintetét –, de meg vagyok róla győződve, hogy az jobb, ha csak a házasságban kerül sor az intim kapcsolatra. – Eközben újból nyíltan, majdnem kihívóan a fiú szemébe nézett. Péternek leesett az álla a meglepetéstől, és ezt hebegte: „...ez nem létezik..., ez nem lehet igaz..., te még a középkorban élsz?”

— Péter, kérlek, ne légy udvariatlan. Alapos okaim vannak arra, hogy ez az álláspontom.

— Ne haragudj, Andrea, de ez számomra teljesen váratlan volt. Tudod, hogy ma mindenki ezt csinálja, és ilyen véleményre nem számít az ember.

— Először is, Péter, kedvesem, nem igaz, hogy mindenki ezt csinálja – vetette ellen Andrea –, és másodszor ezzel saját magad ismered el, hogy számodra az a mérce, amit a többség csinál. Ha annyian teszik, csak nem lehet olyan rossz... ezt gondolták emberek ezrei, amikor „Heil Hitlert” kiáltottak és büszkeségtől dagadó mellel vonultak háborúba. Egyre több ember lop, egyre több az iszákos... azért ez helyes? S a többség viselkedése legyen a mérce?

— Nem, természetesen nem – csendesítette le Péter a lányt –, de mi ketten gondolkodó fiatalok vagyunk, nem? Hát vizsgáljuk meg egyszer a dolgot jó alaposan! Az a fiatal, akinek nincs szexuális kapcsolata, prűd lesz, vagy talán mégse?!

— Egészen biztosan nem! A prüdéria nem a szexuális tevékenység hiánya miatt keletkezik, hanem amiatt, ha valaki a szexualitást szennyesnek tartja vagy elfojtja. De nekem ez nem szándékom, frigid se vagyok, hanem ezt a feszültséget tudatosan vállalni szeretném, és együtt szeretnék élni vele a házasságig.

— Szóval, Andrea, beismered, hogy benned is van ilyen vágy?

— Igen, természetesen.

— Látod, akkor ez úgy van, mint az éhséggel és a szomjúsággal. Aki pedig semmit sem eszik, az éhen hal. Miért ne elégíthetném ki a szexuális kívánságomat, amely mint nekem, mint embernek egyszerűen van?

— Hogy életben maradj, enned kell, ugyanezt a szexről bizonyíthatóan nem lehet állítani. De fontosabbnak tűnik nekem itt a magatartásod, Péter, a felfogásod saját kielégülésedről. Hiszen egy lány nem egy szelet csokoládé, amelyet elmajszolhatsz, hogy csillapítsd a kívánságodat. Én nem azért vagyok, hogy te kielégíthesd a szexuális vágyaidat.

— Ezt nem is így gondoltam.

— Tudod, a szexualitást ajándéknak szeretném tekinteni, amellyel egyszer téged, a szerelmesemet majd boldoggá tehetlek, közben persze tudom, hogy ez nekem magamnak is ajándék lesz. De csak akkor akarom a testi egyesülést, ha meglesz hozzá a megfelelő védőkeret. Ha valamilyen kívánságunk van, az nem jelenti automatikusan azt, hogy annak rögtön teljesülnie kell. Hiszen nem állsz meg a húsbolt előtt sem, ha a szalámi látványától összefut a nyál a szádban, és nem vered be a kirakat üvegét, hogy elvedd azt a szalámit, és csillapítsd az étvágyadat. Az ösztönök azért vannak, hogy helyes úton és módon használjuk fel őket. És Péter, a szexuális kapcsolatban szükség van a védelmező keretre, amely a házasság.

— Ezt te mondod, szívem. De egy dolog világos, azt még is csak ki kell próbálnunk, hogy szexuálisan összeillünk-e. Vagy te nem tartod fontosnak, hogy ezen a területen is minden jól menjen?

— Nagyon fontosnak tartom. De, ne haragudj az egyenes kérdésért: mi az, ami itt nem illik össze? Meg tudod ezt nekem magyarázni? Péternek lángvörös lett a füle, és zavart grimaszt vágott.

— Rendben van, kis bestia, anatómiai probléma valószínűleg nem lesz, de nem a nemi szervekről van szó, hanem arról, hogy a partnerek kölcsönösen ki tudják-e elégíteni egymást.

— És ez mitől függ?

— Hát, föltételezem, hogy a lelki összhangtól, és attól, hogy a partnerek mennyire figyelnek egymásra.

— Pontosan. És nézd, ha már most intim kapcsolatba kerülünk, csalódni fogunk, mert mindkettőnknek sokat kell még tanulnunk. Hiszen erről már beszéltünk. Sok időre van szükség ahhoz, hogy tapintatot, gyengédséget, törődést, felelősségvállalást, egyszerűen önzetlen szeretet tanuljunk, nem így van?

— Kétségtelenül így van. Ebben igazat adok neked, Andrea, mert hiszen logikus, hogy a házasságban is tanulási folyamat lesz, hogy a másikat szexuálisan megismerjük és megtanuljuk kielégíteni. A nővéremnél volt alkalmam megfigyelni a másik lehetőséget is. Elég gyorsan öszszeköltözött a fiújával, és most már szinte semmi mondanivalójuk nincs egymásnak. Mégis hamarosan feleségül fog menni hozzá, amit nem tudok igazán megérteni.

— Látod, a házasság előtti szexuális kapcsolat gátja a szabadságnak, ahelyett, hogy elősegítené. Azt hiszem, hogy azok tudnak szabadon dönteni egymás, illetve a házasság mellett, akik nem kötik előre magukhoz a másikat – főleg szexuális téren nem. Amikor egy nő első alkalommal adja oda magát férfinak, lénye legmélyéig odaajándékozza magát, és ez hozzáköti őt ahhoz a férfihoz. Nem az a jó, ha ez a férfi ugyanakkor a férje is? Ezt viszont a házasság előtti kapcsolatnál nem lehet száz százalékosan biztosítani.

— Így van, tényleg sok előre nem látható dolog van. De úgy gondolod, hogy a nővéremnél most más lenne a helyzet, ha ő meg a barátja vártak volna?

— Azt hiszem, igen. Feltéve, hogy meg van bennük az a készség, hogy a másik személyére úgy igazán odafigyeljenek. Hiszen mindenütt látod, hogy az ilyen „baráti” szexuális kapcsolatok annyira a szexhez kötődnek, hogy az emberi kapcsolat felszínes marad. Azon kívül azt is tudod, úgy válogatja a barátnőit, mint az ingét. Az ilyen egyoldalú szexuális tapasztalatok csak az új, a más, az erősebb ingerek iránti vágyat keltik fel, mert az olyan kapcsolatok, amelyek semmi másból nem állnak, csak szexből, magától értetődően unalmassá válnak.

— Természetesen, Andrea, de ezt én veled soha nem akarom. Tudod, hogy szeretlek, és ezt akartam testileg is kifejezésre juttatni...

— Teljesen megértelek, Péter, de nézd, éppen egy nőnél nagyon sok múlik a nemi egyesülés légkörén. Olyankor védettségnek és biztonságnak kell lenni...

— ... ami a házasságlevéltől függ?

— ... igen, drágám, attól is. – A saját lakásunkban vagyunk, elválaszthatatlanul összetartozunk nyilvánosan is, örülhetünk egy gyermek jelentkezésének, nem kell félnünk, hogy „rajtakapnak” bennünket, férjnek és feleségnek tudjuk magunkat... a jogilag érvényes házasság olyan, mint a kertet körülvevő kerítés, védelmezi a szerelem virágágyait.

— Már nagyon poétikus vagy...

— Rendben van. Hát maradjunk „józanok”. De vedd számításba azt is, hogy egy nőhöz az érzései is hozzátartoznak, és az intim kapcsolatban az érzéseknek egyértelműnek kell lenniük, különben sehogy sem jön össze a dolog.

— Ezt értem. Ez akkor azt jelentené, hogy azok a próbálkozások, amelyek rossz tapasztalatokkal végződnek, még nem mutatják azt, hogy a dolog alapvetően reménytelen.

— A kísérletezések sohasem adhatnak valóságos képet a szeretetről. Nem lehet próbaképpen élni, sem próbaképpen meghalni. A házaséletet sem lehet kipróbálni. Hiányoznak az előfeltételek, a „kísérleti feltételek” nem igaziak, félrevezetőek. Ez pontosan olyan, mintha azzal próbálkoznék, hogy megtanuljak úszni a fürdőkádban. Ez lehetetlen. Az igazi úszáshoz megfelelő körülmények kellenek: elég vízre, egy tó tágasságára van szükség. És a házasság olyan, mint ez a tó.

— Megfordítva ez azt jelentené, hogy egy „szexuális próba”, amely jól sikerült – talán az ösztönök hevessége miatt –, még nem bizonyítja azt, hogy a partnerek szexuálisan is tudnak valamit adni egymásnak egy hosszú házasság alatt.

— Tejesen ez a véleményem, kedvesem.

— Szeretni pillanatnyilag számomra ezek szerint ezt jelenti: lemondani, elhordozni a szexuális feszültséget...

— Azt jelenti, hogy kölcsönösen megismerjük egymást, a lelket juttatjuk szóhoz és nem a nemi szerveket, érlelődünk a tapintatban, egymás megértésében, a gyengédségben, gyakoroljuk a megértést, szabadságot biztosítunk egymásnak a személyes döntéshez, nem válunk áldozatává a többség felfogásának, hanem megteremtjük a házasság alapjait...

— Jó, jó... már kapizsgálom... de én is akarom ezt?!

— Ez a döntő kérdés, Péter. Ebből is láthatod, hogy az igazi szeretet nagyobb részben akarati döntés, mint érzelmek dolga.

— Azt hiszem, igazad van. És meg kell mondanom, hogy számomra ez a szerelem tartósabbnak tűnik... te megérnéd... Ezt meg kell gondolnom.

A gyertya sárgásvörös lángja megrebbent, amikor felkeltek, a székeket az asztalhoz tolták, és Péter felsegítette barátnőjére kabátját."

forrás: Fészekmeleg

Második tisztaság (10) - tapasztalat

"Ilona: Saját bőrünkön tapasztaltuk, mennyire befolyásol bennünket a mai világ. Ez a negatív hatás jelent meg a kapcsolatunk testi oldalán is. Nem sokkal azután, hogy egymásba szerettünk, elkapott minket a szenvedély, és az eszünk bármennyire is ellenkezett, nem tudtunk megálljt parancsolni: megtettük azt, amit csak a nászéjszakán lett volna szabad megtenni. Ebben szerepet játszott a mai világ felfogása, az, hogy nekem az előző kapcsolatomban, egy nemhívő fiúval, ez természetes volt. Lehet, hogy benne volt az is, hogy tudtuk, én nemsokára kimegyek Németországba babysitternek fél évre, és talán féltünk attól, hogy elveszítjük egymást, az egymáshoz való nagyon hamar kialakult, nagyon szoros kötődésünket. Utána rögtön borzasztó lelkiismeret-furdalás gyötört mindkettőnket. Én duplán éreztem magam nagyon rosszul. Az előző komoly kapcsolatomban, nagyon fiatalon megtettem ugyanezt, csak azért, hogy velem maradjon a fiú, és mert azt hittem, elvesz majd feleségül. Úgy éreztem, most Ádámot is én csábítottam el, vittem rossz útra. Én úgy éreztem, nekem már mindegy, a múltam miatt úgyis szennyes maradok, hiába gyóntam meg már többször is. A világ azt mondta, ez természetes, ez így van rendjén, de mi mégis nagyon rosszul éreztük magunkat minden alkalom után.

Egyszer kezembe került Varga Péter Spielhózni című könyve. Régebben is olvastam, nagyon tetszett. Most egy olyan rész ragadott magával, amire addig nem emlékeztem. Leírja, hogy ami megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni, de minden párnak van esélye, hogy ismét tisztává váljon. Ha imádkoznak, közösen elhatározzák magukat, és bármennyire nehéz, ellenállnak a kísértésnek, akkor lelki értelemben újra szűzzé válhatnak. Ádámmal sokat beszélgettünk erről, eldöntöttük, hogy meg akarjuk ezt valósítani, és sokat imádkoztunk ezért. Többszöri nekifutásra ugyan, de végig tudtuk csinálni: a házasságkötésünk előtti kb. 1 évben (3 évig jártunk együtt) sikerült tisztán megélni a kapcsolatunkat.

Voltak nagyon nehéz pillanatok, olykor mindketten elbizonytalanodtunk, de mindig bíztattuk, erősítettük egymást, hol egyikünk, hol másikunk. Volt, hogy utolsó pillanatban tért észhez valamelyikünk. Ennek a lemondásnak a hatására éreztük, hogy valóban sikerült lelkileg tisztán lépnünk a házasságba. Máig is úgy gondoljuk mindketten, hogy jól döntöttünk: újra megtalált tisztaságunk kinccsé vált számunkra.

Ádám: Egy másik dolog, amiben a mai világ felfogása befolyásolt bennünket, hogy nem mertünk úgy összeházasodni, hogy ne lakjunk együtt legalább egy kis ideig. Ez úgy indult, hogy (ahogy mindenki), sajnos a környezetünkben sok zátonyra futott házasságot láttunk mi is. Mikor megismerkedtünk 2004. júniusában, rá 3 hónapra Ilona kiment Németországba dolgozni fél évre. Nehéz volt a 6 hónap egymástól távol, így amikor hazajött, minél többet együtt szerettünk volna lenni. Eleinte egyszer az én szüleimnél, másszor Ilona szüleinél voltunk, de mindig együtt. Végül, szép lassan, Ilona hozzánk vándorolt, és ott ragadt.

Lelkiismeret-furdalásunk volt, hogy együtt lakunk házasság előtt, mert éreztük, hogy ez nem helyes. Így aztán szabályokat állítottunk fel egymásnak: ahogy már említettük, próbáltunk tisztán megmaradni a testi kapcsolatunkban, nem akartunk próbaházasságban lenni, nem akar-

tunk élettársak lenni, csak szerettünk volna mindig együtt lenni. Az eljegyzés után a nagypapám nagyon beteg lett. A MÉCS Napok alatt úgy döntöttünk, hogy odaköltözünk hozzá, ezzel tudunk legjobban segíteni neki. Így is lett. Úgy laktunk együtt a nagypapámnál házasság előtt, hogy betartottuk a közösen felállított szabályokat. Viszont egy hónappal az esküvőnk előtt, június elején, mindketten hazaköltöztünk saját szüleinkhez külön-külön, hogy a házasságkötéskor még inkább át tudjuk élni: az igazi közös életünk csak most kezdődik majd.

Ilona: Ma már nem értünk egyet azzal, ami a csapból is folyik, hogy az együttélés a legjobb módja, hogy megismerjük egymást. Most, az esküvőnk után érezzük igazán azt is, milyen lehet úgy összeházasodni, hogy előtte együtt él valaki: semmi különbséget nem érez, mert az esküvő után csak visszamegy a megszokott életébe. Nekünk szerencsénk volt annyiban, hogy esküvőnk után pár hónappal lett kész a lakásunk, így igaziból ketten csak ekkortól éltünk együtt.

Ha újrakezdhetnénk, ma már nem az együttélést választanánk. Az őszinte közös imák, és a közös cél többet adtak nekünk. Ráadásul az újra megtalált tisztaságunkkal a nászéjszaka varázsa se veszett el. Úgy érezzük, hogy az igazi mézeshetek pár hónapja jöttek el igazán, amikor végre csak ketten lettünk, amit évek óta vártunk. Igaz, mint kiderült, igazán sose voltunk ketten: pár héttel később, hogy beköltöztünk közös otthonunkba, decemberben kiderült, hogy már több, mint egy hónapja hárman vagyunk."

Forrás: Fészekmeleg (a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Élet- és Családvédelmi Központja által kiadott kiadvány)