Együtt járó párok tanúságtétele (4)

A nemrég megtartott imaesten hallhatták sokan a következő pár tanúságtételét, fogadjátok szeretettel.

Kati: Felnőtt megtérő vagyok, korábban nem hallottam arról, hogy a házasság előtti tisztaság a mai világban is sokak számára ennyire magától értetődő és megélt valóság. Sosem tartoztam a szabad erkölcsűek közé, mindig is konzervatív módon gondolkodtam, de a környezeti minták hatására természetesnek tartottam, hogyha majd megismerem a nagy Ő-t, az az élet rendje, hogyha komolyra fordul a kapcsolat, testileg is megismerjük egymást, aztán néhány évre összeköltözünk, majd összeházasodunk. Az ismerőseim jelentős része, akik egyébként őszintén vágynak családra és nem a könnyed kalandokat keresik, még mindig így gondolkodnak sajnos.

Isten szerencsére  tudatlanságom ideje alatt is megóvott attól, hogy bármi butaságot tegyek, és ezért nagyon hálás vagyok Neki. Amikor megismertem Jézus, és az egyház tanítását a tiszta szerelemről, egyáltalán nem esett nehezemre azonosulni vele, hiszen azt éreztem, hogy valahol legbelül mindig is ezt tartottam helyénvalónak, de a környezetem hangjai akkor még erősebbek voltak a szívembe írt igazságnál.

Ettől kezdve alapvető fontosságúvá vált számomra a párkeresésben az, hogy leendő társam hasonlóan gondolkodjon Istenről, a tisztaságról és a házasságról. Egyértelmű lett számomra, hogy bármilyen aranyos és kedves a másik, ha ebben nem tudunk társak lenni, az egésznek nincs értelme.

Pisti: Nekem könnyebb dolgom volt, egyrészt a családi minta miatt, másrészt már kiskorom óta hittanra jártam, ahol előkerült ez a kérdés. Kamaszkorunkban volt először szó erről hittanórán, de akkor még nem sokat értettünk az egészből. Később, amikor felnőtt közösségbe jártam érett meg bennem a döntés és nekem is fontos szempont lett a párkeresésnél. Már a megismerkedésünk kezdetén tisztáztuk, hogy mind a ketten tisztán szeretnénk készülni a házasságra. Fontos mérföldkő volt a kapcsolatunk fejlődése szempontjából.

Miért fontos számunkra?

Kati: Fontos, hogy a tisztaságra nem értelmetlen szabályként tekintünk, amit vakon betartunk, hanem meglátjuk benne azt, hogy Jézus miért kéri ezt tőlünk, mi mindent kaphatunk a tiszta készület által.

felváltva:

-egymás valódi szeretetének kölcsönös megélése, amelyben nem csak saját önző vágyaink kielégítésére használjuk a másikat

-közös döntésünk, közösen vállalt felajánlás, ezáltal is erősödik a kapcsolat, vigyázunk egymásra,a másikat tudjuk előtérbe helyezni

-a szeretet kifejezésének számos más formáját is megtanuljuk

-többet beszélgetünk, több időnk jut egymás mélyebb megismerésére

-felelősen tudunk dönteni egymás mellett, mert nem vakít el a testi kapcsolat, a másik egész lénye fontos

- másik tisztelete

-biztosak lehetünk abban, hogy egymás számára mi leszünk az elsők és egyetlenek, nincs hasonlítgatás

-önuralmat tanulunk

-konfliktuskezelést tanulunk

-tiszta lelkiismeret, nem fordulunk szembe Isten akaratával, nem érzünk lelkiismeret furdalást

Megszületett a közös döntés, de ez még csak az első lépés volt, a megvalósítás nem olyan egyszerű, hiszen emberből vagyunk.

Mit lehet tenni a kísértés elkerülésére?

1.     IMA: egymásért, a tisztaságért (pl Szentségimádás, mint ez az alkalom is!!)

2.     bűnre vezető alkalmak kerülése

pl. külön szoba Pistiéknél

néha vicces helyzeteket is szül, mert sokan nincsenek arra felkészülve, hogy egy fiatal pár a szállodában nem akar franciaágyon aludni. Értek már bennünket is ilyen meglepetések, mikor a szobában szembesültünk vele, hogy gáz van. „most mi legyen”? de végül megoldottuk pótággyal

konklúzió: NEHÉZ, de ÉRDEMES

A sátáni ötletbörze - vágyak kielégítésének késleltetése (6)

Példátlan dolog történt ekkor. Megjelent egy tétován jelentkező, szőrös mancs a szokásos 'Ki a következő?' kérdés elhangzásakor. 

- Önként jelentkező, ezt már szeretem. Kezdünk beindulni. Gyere csak, Nasi Pata, vonszold ide a hájas glúteusz gumóidat. (Természetesen egy egyszótagú, s-sel kezdődő szóval utalt NP hátsó felére, de hát a blog protokollja ugyebár...)

- (Ha az előző marhaságot meg lehetett etetni a Főnökkel, talán az én ötletem is labdába rúghat.) Épp a kölykökkel voltunk nagybevásárolni, mikor a heti csokiellátmány bepakolása közben megvilágosodtam. Már a gyerekkorban előkészíthetjük a tisztasággal kapcsolatos értetlenkedést az emberekben, ha azt nyomatjuk a szülőknek, hogy a gyerekek személyiségét rombolja, ha nem elégülnek ki a vágyaik azonnal. Ha egy picit is várniuk kell, akkor frusztrációt élnek át, az pedig káros és kerülendő. Ez az elmélet eléggé tetszetősnek tűnhet majd számunkra, és a csúsztatásra nem is igen figyelnek fel.

- Miszerint?

- Hogy nem a frusztrációtól kell megkímélniük a gyerekeket, hanem meg kell tanítaniuk őket, hogy hogyan kezelhetik a feltámadt rossz érzéseiket. A frusztráció az élet elkerülhetetlen  és természetes velejárója, attól csak ideig-óráig védhetik meg őket - azon az áron, hogy mindent megadnak nekik azonnal, amire vágynak. Ez persze a mi malmunkra hajtja a vizet. 

-Jó, hogy azt sem tanítják a kezdő szülőknek, hogy sok gyerek képes önmaga kitalálni módokat, hogyan kezelje a rossz érzéseit - ha a szülők erre lehetőséget adnak.

-Fel se merül bennük. Szóval, ott tartottunk, hogy ha a gyerekek megszokják, hogy azonnal kielégítik a vágyaikat, nem alakul ki bennül a képesség, hogy türelmesen várjanak, kitartsanak igazából bármiben is, szóval a képesség, hogy késleltessék a vágyaik beteljesülését. Ezzel ön-öröm-orientáltságúak lesznek. Kevésbé fognak mások érdekeire figyelemmel lenni, mert a saját örömük útjában állnak. Egy későbbi nagyobb jó érdekében nem tudnak lemondani a jelenben. Lásd a Mischel-féle gumicukor kísérletet ("Marshmallow test")

-Kezdem sejteni, hová akarsz kilyukadni...

-Édességgel, nassolással, apró játékokkal indul, amivel el lehet árasztani a gyerekek érzékszerveit, mesterségesen létrehozunk vágyakat, amit ki elégítünk persze azonnal.

-A gyerekeket pedig nem kell félteni, hogy nem találnak rá arra a módszerre, amivel ráveszik a szüleiket a vásárlásra.

-Ez így van. Később jönnek az elektromos kütyük, okostelefonok, miegymás, amiért csak az ujjukat kell nyújtaniuk. Mire odakerülnek, hogy (csak!!!) fizikailag elég idősek lesznek ahhoz, hogy egy magasabb kategóriás örömforrás lehetősége elérhető lesz számukra...

-Most feltételezem, a szexuális örömre gondolsz...

-Bingó. Már tizenegykét évesen elérkezik ez a kor, mikor biológiailag elkezdenek érni, és az ölükbe pottyan a lehetőség a szexelésre. Végre ők is átélhetik, amiről már mindent tudnak az idősebbek elbeszéléséből és a neten könnyen hozzájutható információkból. Addigra viszont oly mértékben bevésődött bennük, hogy minden az ő örömükre, kényelmükre van, és semmire sem kell várni, hogy magát a koncepciót sem fogják tudni értelmezni, hogy neadjisten várni kéne még a szexuális élettel. Miért kéne várni, amikor azonnal hozzájuthatok egy új élvezeti forráshoz?

-Tetszik.

- Én itt lemerném tenni a nagy esküt, Főpofátlansága, hogy minden egyes Túró Rudi vagy más nasi, aminek csak üres papírja éri el a kasszát, mert a gyerek kihisztizte, hogy ő márpedig azonnal megeszi azt, mert képtelen továbbélni az életét, ha kivárja fizetést, nos, azok lesznek a tisztaság koporsójába ütött első szögek.

-Egy poéta veszett el benned, NP. Alaposan. Az ötlet azonban jó, megvettem. 

Folyt. köv.

Nem csak Martin Luther Kingnek volt álma

A Jóistennek is. Szépet, nagyot, merészet álmodott. Valami jót nekünk. Úgy hisszük, ez az:

"Gyönyörű dolog alkotni, életet adni, szeretetben és örömben élni egymással. Szeretném az embereket eljuttatni ennek a mennél teljesebb megélésére. Férfinak és nőnek teremtem őket, a maguk teljességében különbözőnek, hogy kiegészíthessék egymást. Olyan szervezetet, elmét, lelket teremtek számukra, amely képessé teszi őket arra, hogy a tervem szerint megtanulják szeretni egymást, életet adhassanak, és a szeretetkapcsolatukba született gyerekek az ő erős szeretetüket látva, érezve, tapasztalva megsejtsék, mennyire is szeretem én őket. Az eszközöm erre a szexualitás ajándéka. Kiemeli őket a hétköznapokból, kifejezhetik vele szeretetüket, önmagukat ajándékozhatják benne, egyek lehetnek a másikkal, életet adhatnak vele. És hát nagy testi örömöt is jelent majd :)

Ez az ajándék hatalmas dolog. Gyönyörű, de felelősségteljes. Készülniük kell rá, fejlődni egyedül és együtt, hogy a teljességet tapasztalhassák meg. Nem fosztom meg a teremtményeimet a szabad akarattól, nem kényszerítem őket semmire, nem bábfigurákként mozgatva akarom, hogy az általam megálmodott úton járjanak. Találkozik két lélek majd, a szerelem érzése segít nekik, hogy merjenek megnyílni egymásnak, beszélgetni, látni, hogy összeillenek-e, hogy őket szántam-e egymásnak. Ezt a fellobbanó, erős érzelmű szerelmet nem teremtem örökérvényűnek, hogy továbbléphessenek, ha úgy látják, mégsem egymásnak teremtettem őket. Ha azonban együtt szeretnék az életet élni (akár így terveztem korábban, akár nem), akkor segítem őket hogy fokozatosan egyre jobban megismerjék egymást, megtanuljanak kommunikálni, óhatatlanul felmerülő konfliktust kezelni, a másikat jól szeretni. 

Ahogy fejlődik a lelki egymásnak adottságuk, úgy jut majd tér az ezt kifejező testi kapcsolatnak. Ezt is felépítem, hogy minden kis lépcső új örömforrás legyen számukra. Nem vésem kőbe, hogy x kapcsolati fejlettség mellett engedett a kézfogás, y fejlettség hozza magával az ölelést és így tovább. Értelmesnek teremtettem őket, szabad akarattal, az önállóság ajándéka is őket készíti az életre. Ha pedig elérik azt a pontot, hogy megteremtődött közöttük az a fejlett, megalapozott szeretetkapcsolat, aminek a biztonságába érkezhetnek az új életek, akkor az elköteleződésük legnagyobb ajándékául megkapják a teljes testi egymásnak adottságot, és ebben egymáshoz pecsételem a szívüket. És minden szeretet-tettük újabb pecsétet jelent majd. Ebben a szeretetkapcsolatban minden új élet öröm lesz, mert nem önzőségen alapul. A szexualitásuk ajándéka pedig nemcsak az első években lesz öröm számukra, hanem életük végéig.

Megalkotom a PEA hormont, hogy a fellobbanó szerelem megnyissa a teremtményeim szívét egymás iránt.

Megalkotom a dopamint, hogy segítsem tanulni, fejlődni őket azzal az örömmel, amit a dopamin okoz.

Megalkotom a szerotonint, hogy egyensúly legyen az életükben.

Megalkotom az endofint, hogy nagy örömet kapjanak a testi kapcsolatban, az orgazmusban.

Megalkotom az oxitocint, hogy örök kötődés alakulhasson ki a testi kapcsolatba kerülő emberek között, s minden alkalommal erősödjön, ha szeretetben lépnek egymás felé. Még ha a PEA hatása már el is múlt.

Ez a tervem. Szép, ugye?" 

És Isten látta, hogy szép, amit alkotott, és örvendezett. 

Érdemes várni - Könyvajánló (9)

A könyvre, amit most ajánlok - nemcsak ifjú hölgyeknek-, egy együtt járó pár lánytagja hívta fel a figyelmemet. A könyv írónőjét egy másik könyv miatt már olvastam. (Feleségek könyve) Még édesanyám kapta valakitől anno, majd vett belőle még három példányt, nekem és két lánytesómnak, hogy a saját könyvtárunk része legyen majd. Az lett. Más könyvét nem ismertem, de a ronda előítélet  már megszületett bennem, mikor Zsófi ajánlotta, mint a házasság előtti tisztaságról szóló könyvet, mármint, hogy ez bizony jó könyv lehet. Az.

Az írónő protestáns (ami persze semmit nem von le az értékéből), ennek megfelelően több a bibliai idézet, mint mondjuk egy katolikus író tollából származó könyvben. A szép és bátorító idézetek mellett viszont nagyon sok személyes beszámoló van benne különböző életállapotban levő nőktől, ami kézzel foghatóvá teszi az egészet. A könyv beszél arról, miért érdemes várni,  mit tegyen a nő, ha hosszúra nyúlik a várakozás, ír a második tisztaságról is, azaz hogy lépjen tovább valaki, aki más útra lépett és megbánta. sok témát érint. Nők írnak nőknek, de a másik nem képviselői is haszonnal forgathatják.

Társunkat keresve

Meglepetés. Nem, nem Valentin nap a téma. Vagy Bálint nap. Vagy akármilyen nap is van ma. (Egyébként nagyböjt második napja : )  

Rendszeresen kapunk levelet arról kérdezve, hogy merre talál ma egy fiatal vagy már nem is fiatal megfelelő párt magának. Nem könnyű. Főleg, ha valaki Biztos Úton szeretne révbe érni. Eddig csak azt tudtuk írni (például szeptemberben is), hogy sajnos ebben nem tudunk segíteni. Ma azonban új lehetőség nyílik. 

Egy új, kifejezetten katolikus párkeresőknek létrehozott oldalról van szó, mely Ausztriában már működik. Annak társoldala lesz. Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke is kifejezte támogatását:

„Olyan világban élünk, amely látszólag nagyon sok lehetőséget kínál a találkozásra, valójában azonban nagyon keveset. Nem is olyan régen még társadalmi és egyházi ünnepek és intézmények egész sora teremtett lehetőséget arra, hogy a házasságra, családra vágyók egymásra találhassanak. Mára ezek a lehetőségek szinte teljesen eltűntek. Szomorúan tapasztalom, hogy mi, felnőtt keresztények magukra hagytuk fiataljainkat a párválasztás, családalapítás minden nehézségével.

Hiszem, hogy egyházunknak, egyházi intézményeinknek és szervezeteinknek szintén egyik legfontosabb feladata, hogy segítsen azoknak, akik jó szándékkal családalapításra gondolnak. Az egyház örül minden olyan találkozásnak, ami a jövőt hordozza és a legszebb ilyen egymásra találás az, amikor a családalapítás vágyával jön össze két ember. Ez a honlap, a párKatt.hu az ilyen találkozások fóruma. Sok ismerkedési lehetőség elveszett, és ha adódik helyettük más, azt érdemes kihasználni. Számos jó házassághoz asszisztáltam, ami úgy jött létre, hogy az interneten talált egymásra a jövendőbeli férj és feleség. Biztatom a fiatalokat, hogy merjenek álmodni. Álmodni nem ugyanazt jelenti, mint céltalanul álmodozni. Álmodni azt jelenti, hogy valaki hisz a saját jövőjében. Erre hívom a családra vágyókat, hogy bízzanak a jövőjükben, higgyék el, hogy szeretetre méltóak, és akkor lesz is erejük megvalósítani mindazt, amiben hisznek. Szeretettel ajánlom a párKatt.hu honlapot minden családra vágyó figyelmébe.”

forrás: http://csaladhalo.hu/cikk/szinek/katolikus-anonim-megbizhato-profi-hamarosan-indul-parkatthu-tarskereso


Kép forrása természetesen: https://www.parkatt.hu/

GYIK az oldalról:

Nem kellene az olyan alapvető dolgokat, mint házastársunk megismerése, a Gondviselésre bízni?

Már Goethe is megmondta: “Isten adja a diót, ám nem Ő töri fel”. Az Istenbe vetett bizalom és az egyéni kezdeményezések nem állnak ellentétben egymással, hiszen Isten is számít a mi közreműködésünkre, hogy az általunk vágyott életcélt elérjük. Ez a honlap egy a sok lehetőségből, hogy valakit megismerjünk, és így házasságunkkal, családunkkal is Isten dicsőítsük.

Miért katolikus ez a házastárs kereső szolgálat?

Több ok is szól egy exkluzív katolikus társkereső szolgálat mellett: a tapasztalat azt mutatja, hogy a házastársak közös lelki élete (ami egy házasság alapvető része!) könnyebben megvalósul, ha az ízlésünkben és személyiségünkben mindig fennálló különbségek mellett nem jelennek meg még vallási különbözőségek is. Másrészt, a társadalmunkban amúgy is nagy kihívást jelentő vallásos nevelés különböző felekezetű szülők gyermekei esetében még nehezebb. Cicero leírása a barátságról, mint “egyetértés isteni és emberi dolgokban” egy nem keresztény környezetben katolikusok között könnyebben megvalósulhat. Az emberekről, családról és világról való specifikus katolikus tanítás által adott egy erős közös nevező, amely sok egyéb kérdésben sok toleranciát és megértést biztosít a másikkal szemben.

Fontos azonban megjegyezni, hogy nagyon örülünk a vegyes vallású házasságoknak, mint hívő családoknak, amelyekre a világnak olyan nagy szüksége van, és minden párra Isten áldását kérjük.

Miért házastárs-, és nem partnerkereső?

Mint hívő katolikusok, nagyon komolyan vesszük az Egyház tanítását a házasságról és a családról. Ezért nem partnereket közvetítünk, akik aztán valahogy “amíg működik a dolog” együttélnek. Azt kívánjuk, hogy az emberek ne csupán egymásra találjanak, hanem közös céljuk legyen, hogy útjukat Istennel és az Egyházzal járják végig. Ehhez hozzátartozik a házasság szentsége. Fontos számunkra az is, hogy megismerhessék a szeretetet, mint a legnagyobb ajándékot - aminek alapvető kifejezési formája az Isten előtt egymásnak tett ígéretünk, melyet a Jóisten áldása kísér életünk végéig.

Én magam élő bizonyítéka vagyok (testvéreimmel együtt), hogy a Gondviselés elnyeréséért nekünk sem árt lépni. A szüleim úgy találkoztak, hogy apu hirdetést adott fel az Új emberben, miszerint nemdohányzó, katolikus hölgyet keres házasság céljából, jelige: Patrona Hungariae. Az 50 (!) válaszlevélből egyedül édesanyámnak válaszolt. 

Lefeküdjek a párommal?

Időről időre jönnek látogatók a blogra a gyakorikerdesek.hu-ról, mikor valaki a blogunkat ajánlja válaszképpen az efféle kérdésre: római katolikus fiatal vagyok, szeretem a barátomat, miért ne lefeküdjek le vele? Illetve ennek variációira.

Ilyenkor arra gondolok, kár, hogy nincs egy olyan lelkipásztor, lelki vezető a kérdező környezetében, akivel meg tudná beszélni a témával kapcsolatos kérdéseit, megnyugtató választ kapva. Akik válaszolnak, azok nagyrészt a "másik" oldal képviselői, és nagyjából a következő érvek valamelyikével reagálnak:

• csak egyszer vagy fiatal, mikor éld ki magad, ha nem most
• csak az számít, hogy szereted, ezzel tudod legjobban kifejezni
• a szex emberi szükséglet
• a katolikus egyház vegye észre, hogy 2012-t írunk
• az esküvő csak egy darab (drága) papír, az a fontos, mit éreztek
• felesleges önsanyargatás, a papok által a fiatalokra kényszerített szivatás stb

Hogy mennyiben segít megnyugtató választ kapni a kérdésére ezen a fórumon, azt nem tudom, de drukkolok, hogy sikerüljön. Ha tőlünk kérne egy pár választ a kérdésére röviden, akkor ezt kérdezném:

Fiatalok vagytok, szeretitek egymást, ez nem kérdés. Még csak pár hete, hónapja ismeritek egymást. Biztosan együtt fogjátok leélni az életeteket? Együtt nevelitek fel a gyermekeiteket, amikkel Isten megáldja a házasságotokat? A szex visszavonhatatlan két ember között, önmagunk, teljes valónk ajándékozása. Nem lehet visszavenni.

1. Ha nem ő az, akkor egyértelmű a válasz. Ha pótlék, ha kíváncsiságunk kielégítésének eszköze, ha menekülés stb., akkor a válasz (függetlenül vallástól), hogy nem ajánljuk.

2. Ha a válasz az, hogy nagyon szeretjük egymást (egy nem hívő pár ilyenkor legtöbbször nem is kérdés, hogy a szex a természetes következő lépés), lehet belőle házasság később, akkor azt ajánljuk (főleg fiatal kor és kapcsolat esetén, amikor a házasságkötés reális időpontja évekre van még!!!), hogy ne, várjanak vele mindenképpen. (OTT A VESSZŐ!) Mennél inkább háttérbe szorítják a testi kapcsolatot, annál világosabban kiderülhet, hogy tényleg egymáshoz valók-e, annál jobban megalapozhatják a későbbi házasságot. Ha útközben kiderül (főleg a testi kapcsolat hiánya miatt), hogy mégsem egymáshoz valók, akkor ennek a döntésnek nagyon fognak örülni később. Ha pedig ennek (=testi kapcsolat hiányának) ellenére is szoros a kapcsolat, és a házasság irányába fejlődik, akkor

3. jön a harmadik verzió. Házasság felé tart a kapcsolat. Ez a jegyesség időszaka. Ebben az esetben pedig az a válaszunk, hogy a jegyesség még nem házasság, még bőven van mit építeni, alapozni, kikommunikálni. Még az esküvő előtti héten is kiderülhet valami, ami megmutatja, hogy mégsem egymáshoz valók. A közösségünkben is volt már rá példa, hogy jegyességet bontott fel egy pár. Ma már mindketten családos, boldog emberek - mással. Megbánni való dolog nélkül... A jegyesség időszakáról még írunk később.

Nem könnyű várni, ezt húsba tépően megtapasztaltam magam is. Ha a pár úgy dönt, hogy ezt az utat választja, akkor legyen mögötte személyes "igen". Legyenek tisztában azzal, miért vágnak bele. Ha bizonytalanok abban, hogy ez a helyes út a számukra, akkor fél gőzzel fognak tisztán készülni, ami több gondot szül, mint amennyi "hasznot hoz". Ne egy külső erő miatt "kényszerüljön" erre az útra a pár (mert a pap azt mondta..., mert a szüleim így akarják..., mert félek a bűntől stb.), hanem mert látják az értelmét, mert bíznak a közös tapasztalatban.

A témát folytatjuk. Várjuk a hozzászólásokat.

28 érv a várakozás mellett

Az alábbi lista a Timóteus Társaság: Fiatalok az élet küszöbén II. (FÉK) c. kötetében a 125-126. oldalon olvasható. Nagyon tetszik a lista, alapos, sok mindenre kitér, és nem hívő fiatalok is megsejthetik néhány érvből, hogy a tisztaság "parancsa" nem ésszerűtlen, ránk erőltetett egyházi szabályozás, hanem minket védő, a hosszútávú párkapcsolat teljességére vezető segítség. A kész listát mindenféle változtatás nélkül adom közre. Köszönet a forrásnak : )

1. A várakozás megvéd a szexuálisan terjedő betegségektől (SZTB) való félelemtől, illetve azok következményeitől.
2. A várakozás megóv a nem kívánt terhességtől való félelemtől, illetve azok következményeitől.
3. A várakozás megóv a különböző fogamzásgátló módszerek veszélyeitől.
4. A várakozás megóv az abortusz okozta traumától.
5. A várakozás megóv attól, hogy a szexualitás rabja légy.
6. A várakozás megóv az idő előtti házasságkötés kányszerétől.
7. A várakozás megóv attól, hogy állandó elvárásoknak kelljen megfelelnek.
8. A várakozás megóv attól, hogy majdani házastársadat összehasonlítgasd a korábbi partnereiddel.
9. A várakozás megóv attól, hogy érzelmeid félrevezessenek.
10. A várakozás a házasságig biztosítja a házasságon belüli szexuális gyönyört.
11. A várakozás megvéd a "rossz" párkapcsolatok fenntartásáról.
12. A várakozás megóv a gyermeked esetleges örökbe adásából eredő traumától.
13. A várakozás segít elkerülni, hogy mély sebeket szerezz.
14. A várakozás a bizalom alapját nyűjtja.
15. A várakozás segít, hogy megbecsüld az életet.
16. A várakozás megóv attól, hogy energiáidat újabb és újabb kapcsolatok felépítésére kelljen koncentrálnod.
17. A várakozás megóv a bűntudattól.
18. A várakozás segít kifejleszteni egyfajta önzetlen érzékenységet.
19. A várakozás erősíti az őszinte kommunikációt a partnerkapcsolatban.
20. A várakozás segít a türelem és az önkontroll kiépítésében.
21. A várakozás segít megerősíteni azt a sajától viszonyt, amely csak a házasságban lelhető fel.
22. A várakozás segít kifejleszteni a kölcsönös növekedés pozitív irányelveit.
23. A várakozás szabadságot biztosít a tinédzser kor élvezésére.
24. A várakozás nyújtja az igaz szerelem egyik legnagyobb ajándékát: a szüzességet.
25. A várakozás segít az önbecsülés növelésében.
26. Az önmegtartóztatás a szerelem egyik jó próbatétele.
27. A várakozás jobb partnerré tehet.
28. A várakozás lehet az erkölcsi feddhetetlenség egyik kifejezése.

Csók a hegytetőn

Egy korábbi bejegyzés kapcsán érkezett egy reagálás a Párkapcsolat Csalhatatlan tesztjére vonatkozóan. Nagyon jó kérdés volt, külön bejegyzésbe rakjuk, hiszen kicsi a valószínűsége, hogy rátaláltok egy régebbi bejegyzéshez érkezett megjegyzésre. Íme a kérdés:

"Kérem írjátok meg nekem, hogy az, hogy tisztán éljünk, miért jelenti azt, hogy nem fogjuk meg egymás kezét és nem csókoljuk meg egymást a hegytetőn. Én ezt nem értem. A tisztaságot igen, és küzdök is érte, de a nulla testiség számomra kicsit "hátborzongató", hiszen szeretjük egymást és nem félünk a csóktól, kézfogástól."

A válaszunk:

A tisztaság nem egyenlő a testi kapcsolat teljes hiányával. Ezt sohasem állítottuk. A tisztaság megélése minden párnál mást jelent. Minden pár maga dönti el, hogy hol van az ő személyes határuk. Mi az a jel, ami összhangban van a kapcsolatuk fejlettségével, ami hagyja, hogy a lelkük közeledjen, és nem lök át a testi közeledés következő lépcsőfokára. Nem könnyű jól megtalálni, és hűnek lenni a határhoz. (Az ördög és a hormonok nem alszanak : )

Vannak párok, akik szabadon a "hátborzongató" utat választják (nem rájuk kényszerítik!!!), és nekik ez az út Az Út, ami segíti őket egymás felé. (Pl. a kézfogást és a csókot is annyira mély dolognak élik meg, hogy csak a jegyesség után "élnek vele".) Mások a kapcsolatukban hamarabb közelebb kerülnek egymáshoz, és őket az a később meghúzott határ segíti tovább. Egyik sem elvetendő, vagy követendő önmagában. Ez pár függő.

Amint olvastad, ez a pár sem húzta meg a határt a kézfogásnál, sőt, de egy idő után érezték, hogy az a kapcsolat rovására megy. Fent egy két hétig tartó, "hátborzongató" párkapcsolati tesztről volt szó, ami segít egy párnak "belőni", hogy hol is tartanak. Érvényét vesztette a próba a csókkal? Nem. Nem fütyültünk "csalót" rájuk. Nem "buktak meg a vizsgán."

Nem mondhatjuk ki, hogy a "hátborzongatóak" csinálják jól, a kézfogós-csókolózósak pedig már rosszul. Marhaság lenne. Csak egy dolgot nem érdemes elfelejteni: az egyház tapasztalata szerint mennél korábban van meghúzva a határ, annál közelebb kerül egy pár lelkileg egymáshoz, annál mélyebb az elköteleződés, annál jobb a kommunikáció stb. hosszú távon.

Ezt az irányvonalat követve küzdj tovább a tisztasággal - azt az utat követve, amit TI a SAJÁT kapcsolatotok szempontjából a leggyümölcsözőbbnek nem gondoltok, hanem tapasztaltok. Hajrá!

A kevesebb több

Láttam régen egy rajzfilmet, arról szólt, hogy mindennap karácsony volt - egy kisgyerek kívánsága szerint. Képzelhetitek, milyen volt nyáron is karácsonyozni. És minden nap. És újra. És újra. Elveszett a varázslat, hamar beköszöntött a csömör, nem volt mire vágyni, vágyakozni, készülni. A kevesebb több...

Mennél több ajándékot kap a kisgyerek karácsonyra, annál kevesebb figyelem jut egyre, annál kevésbé becsüli meg, annál kevesebbet jelentenek egyenként. A kevesebb több...

Édesapám jutott az eszembe. Falun töltötte a gyerekkorát, nem kifejezetten vetette fel a pénz a családot. Kevés dolguk volt, amiért keményen meg kellett dolgozniuk nagyszüleimnek. Nem állt már november elején minden sarkon neonfényben úszó karácsonyfa, nem volt árubőség, felesleges, de szemet-vonzó játékhegy. A vázába rakott, dióval, almával, gyertyával, színes papírral díszített fenyőágcsokor alatt pedig egy-egy ajándék apukámnak és húgának, amelyekkel még hónapok múlva is örömmel játszottak. A kevesebb több...

Amikor megszületett a kislányunk, akkor az első karácsony közeledtével örömmel vártam azt, hogy meglássa élete első karácsonyfáját. Aztán meglátta. Elbűvölten nézte, alig tudtam elcsalni novemberben a kirakat elől... A negyedik karácsonyfa mellett már úgy ment el, hogy szinte rá sem pillantott. A mi karácsonyfánk így már nem volt az Első, az Igazi. Két pillantásnál több nem jutott szegény fának. A kevesebb több...

Egyszer játszani mentünk a gyerekekkel egy másik családhoz. A gyerekszoba összes polca és a föld is tele volt játékokkal. Garmadában hevert a sok legó, autó, plüss, csilingelő izé mindenhol. A kis srác (2 és fél éves lehetett) fél percet sem töltött egy játékkal, ment tovább, ide-oda dobált játékokat, aztán előbb-utóbb nyűgös lett, hisztis, percenként az anyjához futott és ott nyűgösködött tovább. Az anyuka mentegetőzve szabadkozott, hogy már nem tud milyen játékot venni, ami lekötné a kisfiát, aki véletlenül (?) sok játékot tönkretesz és akit semmi nem köt le. A kevesebb több...

Párkapcsolatok. A szerelem testi kifejeződésével is így vagyunk: mennél több, mennél intenzívebb a testi kapcsolat, annál kevesebb jelentősége lesz a kisebb gesztusoknak. Ha egy pár folyton egymásnak esik, szenvedélyes ölelésekben és csókokban forrnak össze, vagy tovább mennek, akkor nem tud annyit jelenteni egy pillantás, egy arccirógatás, két kéz lassú egymásba fonódása... Enikő és Géza jutnak eszembe. Egy találkozó kapcsán mesélte Géza, hogy a két hetes párkapcsolati teszt után mennyit jelentett neki, hogy a Mexikói úti villamosmegállóban újra "először" fogták meg egymás kezét, és csókolták meg egymást. Újra egészen nagy jelentőségük lett az egymásnak adottság testi jeleinek. Ugyanaz a jel újra többet fejezett ki. És a különleges alkalmakkor váltott csókok is értékesebbé váltak, többet fejeztek ki, mint amikor "agyon voltak használva" és sok volt belőle. A kevesebb több...

Egy területen azonban biztos nem így van ez: ne alkalmazzuk az egymásért vállalt szeretet-áldozatok területén. Ott a több a jobb : )

Távol, de ugyanúgy...

Figyelmetekbe ajánlok a cikket, ami a Keresztalja című internetes napilapban jelent meg, amely a 4 erdélyi katolikus egyházmegye mindennapi híreiről szól.

http://www.keresztalja.ro/2011/10/30/tisztan-a-hazassagig/

"Érdemes-e, kell-e tisztának megmaradni a házasságig? Egyáltalán a mai világban hogyan lehet szembeúszni az árral? Ezeket a kérdéseket szegezte nekem két hónappal ezelőtt az Erdélyi Madridon néhány fiatal. Látszott rajtuk, hogy számukra a tisztaság őszintén vágyott érték, és szeretnék megismerni Isten rájuk vonatkozó tervét, akaratát. Csak legyen, aki „vegye a lapot”, legyen, aki hitelesen válaszoljon nekik.

Nos, hát én vettem a lapot. Néhány héttel később azzal a kérdéssel kerestem meg a két éve házas gyergyószentmiklósi Pál családot, mi segített nekik abban, hogy tisztán készüljenek a házasságra. Kérésemre a feleség, Pál Tünde elmondta, hogy őt Isten kegyelme őrizte meg a tisztaság útján. Azt is hangsúlyozta, hogy ez egyáltalán nem volt könnyű számukra, lévén, hogy több mint három évet tartott az önmegtartóztatás időszaka. „Tinédzseréveimben nem tudatosult bennem annyira a tisztaság fontossága – emlékezett vissza a feleség. – Többször is ki voltam téve annak a veszélynek, különösen fiú osztálytársaim részéről, majd az egyetemi évek alatt is, hogy elvesztem ezt a nagy kincset. Ez idő alatt Isten kegyelme őrzött meg. Férjemmel már az ismerkedésünk elején eldöntöttük, hogy egészen a szentségi házasságig nem élünk szexuális életet.” Férje, László hozzátette: „Tizenévesként még úgy gondolkodtam, természetes az, hogy a barátnőmmel szexuális kapcsolatom van. Voltak is ilyen jellegű, házasság előtti kapcsolataim. Egy ifjúsági hittanórán a lelkészünk a házasság előtti tisztaság fontosságáról és szépségéről beszélt. Amikor az egyetem évei alatt jobban Isten felé fordultam, letettem az addigi kettős életemet, és eldöntöttem, hogy ezután tisztán akarok élni. Ekkor találkoztam a feleségemmel, Tündével, és gondviselés-szerűen ebben is egyezett a véleményünk.”

A Kézdivásárhelyen élő kétgyerekes édesanya, Ilyés Dalma is hasonlóan nyilatkozott erről a kérdésről. Megtudtuk tőle, hogy ők férjével egy jegyeskurzuson hallottak először a házasság előtti tisztaság fontosságáról. „Első hallásra úgy gondoltam, hogy a mai világban ezt lehetetlen megélni, de aztán Isten igéjét olvasva meggyőződtem arról, hogy ez az Ő akarata, és a szexualitás helye a házasságban van. A párommal együtt eldöntöttük, hogy házasságkötésünkig „második tisztaságban” fogunk élni, engedelmeskedve Isten akaratának...

A folytatásért kattints ide: http://www.keresztalja.ro/2011/10/30/tisztan-a-hazassagig/

Okt. 15-ei kongresszus programja

Egyelőre így néz ki a nap programja, még változhat. Várjuk a javaslatokat, további ötleteket.

09: 00 – 10: 00 Érkezés, Regisztráció
10: 00 – 10:45 Kerényi Lajos atya köszöntője
10: 50 – 11: 25 Tanúságtétel (Balázs Gábor és Hulyák Edit)
11: 25 – 11: 35 Csendes elmélkedés
11: 35 – 12: 00 Tanúságtétel – egyedülálló férfi (Kékes Szabó Géza)
12: 00 – 12:05 Közös imádság
12: 05 – 12: 30 Tanúságtétel – egyedülálló férfi (Wéber Ákos)
12: 30 – 13: 30 Ebédszünet

13: 30 – 14: 00 Tanúságtétel – ifjú házasok (Szilágyi Döme és Fröhlich Dóri)
14: 05 – 14: 20 Ének ( Keszler Erzsébet)
14: 20 – 15: 20 Gerber Alajos előadása (tisztaság a házasságban)
15: 20 – 15: 30 Csendes elmélkedés
15: 30 – 16: 30 Kiscsoportos beszélgetés (Helyszín a hittanterem és az udvar!)
16: 30 – 17: 00 Kiscsoportos foglalkozások összefoglalása,
Kérdezz- Felelek, Hirdetések, Könyvajánló
17: 00 – 18: 00 Felkészülés a szentmisére (zene, ének)
17: 30 – 18: 00 Rózsafűzér imádság a templomban (fakultatív)
18: 00 – 19: 00 Szentmise Kerényi Lajos atya celebrálásával

Tiszta Szívek Mozgalmának 5. kongresszusa

Mostanában több a blogon a programajánló, mint a cikk. Ami nem rossz, mert mutatja, hogy elindultak a dolgok tisztaság-ügyben.

Tehát két hét múlva szombaton, okt. 15-én 9-től fél 6-ig szeretettel várunk mindenkit a Tiszta Szívek Mozgalmának 5. kongresszusán, ahol előadások, tanúságtételek, kiscsoportos beszélgetések lesznek tiszta együtt járás témájában. Férjemmel mi is megosztjuk az együtt járásunk történetét.

Helyszín: IX. ker. Budapest Üllői út. 145 (3-as metró Ecseri út)

Ha a képre kattintotok, olvashatjátok a részleteket.

Szex mint szükséglet ?

Amikor a tisztaság fogalmáról írtam, sokat forgattam a Biztos út könyv erről szóló részét. A könyvben olvasható egyik ezzel kapcsolatos kérdést és a választ kimásolom ide, mert a papokról, szerzetesekről írt rész a végén (amit dőlt betűvel szedtem) adta a gondolatot az előző bejegyzéshez.

Kérdés: A tisztaság mást jelent különböző életkorokban, élethelyzetekben?

Válasz: Bizonyos értelemben mindenki számára ugyanazt is jelenti: felismerjük, és tudomásul vesszük saját nemiségünket és szexuális adottságainkat, és az életkorunknak és élethelyzeteknek megfelelően, az ajándékozó szeretet céljaira használjuk fel azt. Az ember akkor találja meg boldogságát, ha ajándékul tudja adni magát. Ez vonatkozik egész emberségünkre, személyiségünkre, és a nemiségre és szexualitásra is, amelyek emberi valónk lényegi elemei.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a tisztaság és a szexualitás minden életkorban mást jelent; és mást jelent egyes élethelyzetekben is. Más feladatot jelent a serdülő, a jegyes, a házas vagy a pap számára. Hogy ki-ki saját életkorában, helyzetében és saját nemi adottságaival haladjon az ajándékozó szeretet útján, és keresse mi Isten terve róla, élete jelen pillanatában. A serdülők feladata, hogy felismerjék most ébredező szexualitásukban Isten szép tervét.

Isten a papokat és szerzeteseket is férfinek vagy nőnek teremtette. Az ő tisztaságuknak is van egy sajátos jelentése: teljes férfi vagy női valójukban (nemi adottságaikkal együtt és azt is felhasználva) adják át magukat Istennek: és embertársaik szolgálatára. (BÚ 62.o.)

Az előző bejegyzés kapcsán érkezett egy nagyon jó, jogos és fontos megjegyzés. A szexualitás szót használtam, miközben a szex szóra gondoltam. A szexualitás ugyanúgy szükséglet, mint az étel vagy az ital. A szex, mint aktus, nem szükséglet. (Visszamenőleg javítottam a szexualitást szexre, hogy ne maradjon hiba.) S hogy mivel jelent többet a szexualitás mint a szex, ahhoz idézem Nyikoláj mondatait. Ennél világosabban és tömörebben nehéz lenne megfogalmazni:

1. A szexualitás sokkal többet jelent, mint szexuális aktust. A szexualitás, a nemiség megélését jelenti, ami folyamatosan jelen van az életünkben, és megmutatkozik a gesztusainkban, viselkedésünkben, hanghordozásunkban is. Férfiként vagy nőként máshogy viszonyulok egy férfihez vagy nőhöz, mégcsak hozzá sem kell érnem. Ebben az értelemben a szexualitás ugyanígy szükséglet, mint az étel vagy az ital.

2. A szerzetesek nem a szexualitásukról mondanak le, hanem arról, hogy azt házasságban éljék meg. Ők a szexualitásukat egy szublimált formában, egy egész közösség javára élik meg. Egyébként szerzetesnek nem is vesznek fel olyan embert, aki szervileg vagy pszichésen sérült a szexualitásában. Nekik éppúgy szükségük van a szexualitásukra, mint bárki másnak, ez az ember ugyanolyan természetes meghatározottsága, mint az, hogy a testének szüksége van táplálékra, mozgásra stb.

Köszönöm a segítséget, Nyikoláj!

Hogyan neveljük tisztaságra gyermekeinket? (2)

A tisztasággal kapcsolatos gondolatokat ezzel szeretném kiegészíteni még. Aztán szívesen hozzátenném a Ti gondolataitokat, tapasztalataitokat is... Érdemes elolvasni még Böjte Csaba gondolatait a témáról, egy másik megközelítést alkalmazva.

Nagy a felelősségünk nekünk szülőknek (meg később a nevelőknek, tanároknak), hogy úgy ismertessük meg a gyermekeinket a témával, hogy felismerhessék Isten teremtésének szépségét benne. A szexualitásról beszélni gyermekeinkkel, fiataljainkkal megfelelő keretek között, a téma szentségét tiszteletben tartva nemhogy nem bűnös dolog, hanem egyenesen szabad, sőt, kell is. Nem tabu, de jól el kell találni, hogyan, mikor és mit kommunikálunk róla. És azt mondanom sem kell, hogy ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, a saját szexualitásunkról alkotott képünknek helyesnek kell lennie. (Vö. a tisztaság definíciójával: felismerni, elfogadni Isten tervét a szexualitással kapcsolatban, és életre váltani azt. Akár él valaki szexuális életet, akár nem.)

Kevés dolog van, amiben a véglet a helyes. Általában az arany középutat kell választani. Gyermekeink szexuális nevelésének mindkét véglete rossz. Pár éve (a gender ideológia előtörésének köszönhetően) Németországban valamelyik minisztérium (!) kiadott egy kiadványt, amit a szülők körében kívántak terjeszteni. A cél nemes volt: egészséges szexualitásra nevelni a felnövekvő generációt. Az eszköz kevésbé: a szülőknek már csecsemőkortól kezdve (!) szexuális örömben kellene részesíteniük gyermekeiket, s megtanítani gyermekeiknek az önkielégítés módszereit. Így azok egészséges módon tudnák megélni szexualitásukat... No comment.

A másik véglet az, ha egy gyerek nem kap egészséges képet a testről, szexualitásról, ha szégyenérzetet társítanak a szexualitásával kapcsolatban, ha tabu-témaként kezelik. Vannak szülők, akik megijednek és nem tudnak mit kezdeni azzal a teljesen természetes dologgal, hogy a gyermekek kiskorukban (2-3-4-5 évesen) felfedezik a saját nemüket (Jé, te kisfiú vagy, én kislány), a legfontosabb testi különbséget. Ezt rosszul lereagálva ("erről nem beszélünk, ez piszkos dolog"), könnyű kisiklatni egy gyerek későbbi egészséges szexuális életét. Kemény munka lesz később kidolgoznia magából ezeket a rossz beidegződéseket.

Tanítsuk meg a gyermekeinknek azt is, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. A nőt nőnek, a férfit férfinak. Nőiességünket, férfiasságunkat meg kell élnünk, nem szabad elfojtanunk valami helytelenül belénk nevelt/ivódott gondolat miatt, mert ezzel együtt teljes csak az élet. Ha elfojtjuk, az visszaüt testileg (betegség), lelkileg (pszichés problémák). Ne fojtsuk el azt, ami Istentől van!

Fontos kitétel: A nőiességünk, férfiasságunk megélésének nem kizárólagos módja a szexualitás aktusa! Vannak férfiak és nők, akik Istennek szentelik életüket az emberek szolgálatára. Papok, szerzetesek, szerzetesnők. Az, hogy nem élnek szexuális életet a szó fizikai értelmében, az nem azt jelenti, hogy nem élik meg a nőiességüket, férfiasságukat. Nem egy kedves nővért ismerek, akiről azt gondolom, hogy ízig-vérig nők. Tisztában vannak önmagukkal, boldogok. Ízig-vérig nők, bár nem élnek házas életet. És ugyanez elmondható sok papunkról, szerzeteseinkről. Vezetnek, irányítanak, tanítanak, példát mutatnak, támogatnak. Ahogy azt egy igazi férfi teszi...

Zárszó: NE bízzuk ezt a feladatot a kortársakra, tanárokra, vagy az internetre...

A kép innen van: http://www.hetek.hu/fokusz/200705/iskola_szex_csalad

Érdemes elolvasni a cikket. 2007-es (!), de még mindig aktuális. Sajnos.

Test a lélek ellen?

A tegnapi bejegyzésre érkezett egy komment arról, hogy az tette kerek egésszé a tisztasággal kapcsolatos előző gondolataimat. Ahogy kavarogtak bennem a tisztasággal kapcsolatos tanítások, gondolatok, tapasztalatok, úgy éreztem, hogy még egy dologról kell írnom, mert bököd belülről valami ezzel kapcsolatban. A belső hangra pedig érdemes odafigyelni.

Gyors kérdés, gondolkodás nélkül vágd rá magadban a választ: melyik a felsőbbrendű, a test vagy a lélek?

Igen, a helyes válasz az, hogy egyik sem felsőbbrendűbb a másiknál. Az ember test és lélek egysége, mind a lelkünk, mind a testük Istentől való, szent.(1)

Az ember könnyen juthat rossz konklúzióra a testtel kapcsolatban. Mint egy rosszul összerakott szillogizmus: az egyház bűnnek tartja a paráznaságot, a paráznaságban a test vesz részt, ergo a test bűnös. Ez nem egyházi tanítás. Tévedés azt mondani, hogy a lélek vágyai szentek, míg a test vágyai, örömei bűnösek. Ez nem Krisztustól ered; ő maga mondta, hogy a gonosz gondolatok, a házasságtörés, a kicsapongás stb. a szívből ered, nem a testből. (Mt 15,19) A test másodrendűségének gondolata, a testi vágyak elfojtása, lenézése egyes görög gondolkodók filozófiájából ered. Platón nyomán több gondolkodó a testet a lélek börtönének tartotta, melynek büntetésből vergődik az emberi szellem, míg vágyaitól meg nem tisztul. Szerintük az ideák világából földre jött léleknek a tisztaság erényét gyakorolva minden meg kell tennie, hogy a földi szennytől elkülönüljön. (Ld. Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez 111.o.)

Tekintsünk vissza a világra, amikor Krisztus tanítása berobbant a köztudatba. Római birodalom, beleimpregnálódott görög filozófia, zsidó hitvilág összekutyulva. Ilyen szellemi örökséggel rendelkeztek az akkor megszületett egyház tanítói, s nem volt könnyű dolguk: Jézus radikálisan új tanítását átlátni, rendszerezni, az addigi tudásban elhelyezni, bizonyos dolgokat felülírni... Nem volt könnyű, nem ment egyik napról a másikra. Az egyház kereste az igazságot, tisztította a hitet a vadhajtásoktól. Az egyházi zsinatok voltak a fórumok, ahol a Szentlélek által vezetett egyház nyilvánosságra hozta az igazságot. A bűnös testről szóló tanítást az egyház eretnekségnek bélyegezte, de sajnos ez a gondolat nagyon mélyen belénk ivódott, és ma is kísért keresztény körökben.

Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtett minket. Hogy lehetne akkor bűnös a test??? Hozhatunk rossz döntéseket a testünk szexualitásával kapcsolatban, amit szégyellhetünk, ami bűntudatot kelthet (joggal), de a tett és a mögötte meghozott döntés az, ami miatt érezzük ezt. A test csak az eszköz volt.

A kereszténység nem szükséges rossznak tekinti az emberi testet, nemcsak lélekburkoló csomagolásnak, hanem örömmel, tisztelettel és felelősséggel tekint rá. (2) Ha már a Szentlélek temploma címet is kiérdemelte, akkor hogy is lehetne szégyellnivaló, bűnös, tisztátalan? Ez egy nagyon régről gyökerező gondolat, amivel le kell számolni.

Felelősséggel tartozunk saját testünk iránt. Isten a testünkkel gyönyörűt alkotott. Szépet, szépre. Szexualitásunk gyönyörű a maga helyén és idejében (hitünk szerint, a házasságban). Érett, keresztény személyiségünkhöz tartozik, hogy testünket ismerjük, elfogadjuk, tiszteljük, és (jól) szeretjük. Semmi szégyellnivaló, ciki, tisztátalan, bűntudatot keltő nincs benne alapjáraton! Ha nem így érzünk testünkkel (nem tetteinkkel, döntéseinkkel) kapcsolatban, akkor kezdjünk mélyre ásni, hol, ki, mi miatt siklott ki a gondolkodásunk, és tegyük helyre!

Őszintén várom a gondolataitokat a témával kapcsolatban.

(1) "KEK: 365 A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test "formájának" kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot."

(2) KEK 364 "Az ember, aki a test és lélek tekintetében egy, testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagvilág elemeit úgy, hogy általa elérjék céljukat és fölemeljék hangjukat a Teremtő szabad dicséretére. Az embernek tehát nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot jónak és tiszteletreméltónak kell tartania."

KEK=A katolikus egyház katekizmusa

A "tiszta"-ságról

A tegnapi bejegyzésemben azt kerestem, hogy a "tisztaság" helyett találhatnánk-e egy olyan szót, ami kifejezi az utat, amit ajánlunk, anélkül, hogy - akaratunkon kívül - megbántanánk vagy elítélnénk bárkit. Tettem ezt azért, hogy kihúzzam az esetleges tüskéket, amit azok érezhetnek, akik nem így készültek. Maga a szó nekem amúgy személyesen rendkívül pozitív értelmű (ezek jutnak eszembe róla: fényes, folt nélküli, fehér, pozitív...), "belenőttem" a használatába, nem volt gondom vele. Aki személyesen ismer, az tudja, hogy mindig úgy igyekszem kommunikálni élőszóban is, hogy ne bántsam meg a másikat a legkisebb mértékben sem. Ez vezette az ujjaimat tegnap, és vállalom is, amit írtam. Viszont így, hogy kiírtam magamból tegnap ezeket a gondolataimat, nyugodtabb lelkiismerettel merem használni a szót újra. Mert jó szó...

Mit is jelent tehát keresztény értelemben az erkölcsi tisztaság? Ha ennek a lényegét sikerül megértenünk, akkor a tiszta együtt járás, vagy a tisztaság megélése a házasságban ebből majd könnyen megfogalmazhatóvá válik. A mai világban kissé összekeveredett a fogalom, fontos tisztáznunk, miben is áll. Nem egyenlő azzal, hogy nincs szex (=testi egyesülés) a házasság előtt, egyébként mindent szabad. Más, és sokkal több.

Nagyon tömören megfogalmazva az a "tiszta" ember, aki felismerte életében Isten szép tervét a szexualitással kapcsolatban, és ennek megfelelően él.

Miben áll Isten szép terve? A szexualitást ajándékul adta nekünk, mely segítségével a két nem ajándékká válhat egymás számára. A kölcsönös önátadásban, a házasságban valamiképpen a Szentháromság ajándékozó szeretetét élik meg, s ebben találják meg önmagukat, boldogságukat. A maga helyén és idején, két egymásnak egy életre elkötelezett ember esetében az egyesülésükön ott van Isten áldása. Szeretet és szó szerint élet fakadhat belőle. És ez gyönyörű...

A tisztaság alapvetően maga ez az érett, emberi látás, látásmód. Ez teszi széppé nemiségünket, szexuális ösztöneinket; emberivé teszi életünket, kapcsolatainkat. Általa széppé válik, és helyére kerül az egész világ: megvalósul az, amit a Szentírás mond: "A tisztának minden tiszta" (Tit 1, 15) Ezt a tiszta látásmódot veszítettük el anno egy alma miatt. Amiatt, amit az alma szimbolizál: a bűn megrontotta a látásunkat, megsebezte tisztaságunkat. Ádám és Éva előtte is mezítelenek voltak, de nem érezték tisztátalannak ezt, csak utána "nyílt meg" a szemük, utána hajlott csak rosszra a lelkük. Ezért támadnak ma is "tisztátalan" gondolataink a másik nem testét látva. A tisztaság szó egyik jelentése tehát a "paráznaság" ellentéte. Arra hív, hogy Isten eredeti terve szerint lássuk tisztának azt, ami tiszta, és űzzük el magunktól azokat a kísértéseket amelyek tisztátalan gondolkozásra, látásra indítanak bennünket. (BÚ 94.o.) Az újszövetségben azokat nevezik tisztáknak, akikért Jézus meghalt (bűn stornózva), és akik átadták neki az életüket, s ez áthatja mindennapjaikat, meghatározza, miként tekintenek a világra, embertársaikra.

A tisztaságba beletartozik az, hogy nem vesszük ki a szexualitást a maga kontextusából, nem mazsolázzuk ki belőle a nemi örömöt, hogy kielégítsük a magunk vágyát, vagy épp átmenetileg feloldjuk a magányunkat a másik rovására. Igen, durván hangzik, hogy a másik rovására, hiszen nem így éli meg a másik abban a pillanatban, hogy hú, de rossz, hogy most éppen "kihasznál" engem a párom. Használjon csak : ) De ha nincs meg az elköteleződés, a kölcsönös szeretet, ha csak két test egyesül, és nincs mögötte lélek, ha testközpontú, nem személyiség-, lélekközpontú, akkor csak - bocsánat a durva kifejezésért - páros önkielégítés esete forog fenn. Nem erre lett alkotva a szex. A lángoló szerelemről álmodozó fiatal tizenévesek az utóbbiról álmodoznak, és az előzőt kapják meg, ha nem a maga helyén és idején van benne részük.

Mennyire más szinten van az a bizonyos egyesülés, ha az elköteleződés és szeretet biztonságában, Isten áldásával történik meg (ez az igazi kerete, kontextusa), s nem zakatolnak mélyen a ki nem mondott félelmek, hogy vajon elhagy-e majd, elkapok-e valamit, lesz-e gyerek ebből, igazán engem szeret-e, vagy csak a testem kell neki... Nincs lelkiismeret furdalás, aggodalom, félelem, elvárások, bizonytalanság. Csak a gyönyörű egymásnak adottság Isten terve szerint.

"Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. (Mt 5,8)"

Mocskos szex, avagy a Nagy Szóvadászat

A blog fő témája az, hogy miként járhat együtt úgy egy pár, hogy az a legbiztosabb úton elvezesse őket a házasságban való kiteljesedésre, amit Isten álmodott meg nekünk. Hogy a két ember is egy lehessen életreszólóan, nemcsak a testük. Régóta zavar az, hogy ezt mint "tiszta" együtt járást említem. Tudom, hogy ez a "szakterminus" rá, de csak zavar egy kicsit. Nem az, hogy a tisztaságról a Domestos vagy a takarítás jut a legtöbb ember eszébe, hanem a tiszta szó ellentettje. Piszkos, tisztátalan, mocskos...

Márpedig a szex két egymást szerető ember között a maga helyén és idejében nem lehet mocskos. Nem annak teremtette Isten. (Nem beszélek most az erőszakról, a pornóról, az más tészta. Az tényleg mocskos...) Két egymást szerető ember között lehet a szex elhamarkodott, meg nem értett, idő előtti, több kárt mint hasznot okozó stb., de semmiképpen nem mocskos, tisztátalan.

Írom a blogot, reményeim szerint sok emberhez eljut majd. Olyanokhoz is, akik nem így készültek. Talán bánják, talán nem. Az ő döntésük volt, az idő őket igazolja. Vagy nem. Talán úgy gondolják, hogy a gyerekeiknek beszélnek erről az útról, amivel csak nyerni lehet. Vagy nem beszélnek erről. De nem, és nem akarom, hogy egy pillanatra is úgy érezzék, hogy ezzel a szóval bármilyen ítéletet is mondok róluk. Hogy az ő szerelmük volt nem "tiszta", vagy hogy rosszul csinálták, vagy hogy bárki elítéli őket, vagy hogy valamit jóvátehetetlenül elrontottak (lásd az üdvözlő szöveget jobbra fent!!!) A lehető legtávolabb állok ettől. Nem záporoznak a kövek. Egyszerűen csak nem találok másik szót rá, ami kifejezi ennek az együtt járásnak a lényegét, de nem mond ítéletet arról, aki nem ezt az utat választja. Mi jogom lenne elítélni bárkit is?

Régóta dilemmázok ezen, de most érett meg bennem ez a bejegyzés. Egymástól függetlenül két, hozzám közel álló ember is megfogalmazta, hogy ez az együtt járás tényleg egy biztos gyümölcsöt hozóm küzdelmes, de biztos út, csak a "tiszta" szóval vannak gondjaik. Mert félő, hogy valaki ítéletnek veszi...

De akkor mit mondjunk helyette?

- testi kapcsolat nélküli együtt járás? - nem, mert a kapcsolat fejlettségétől függően van érintkezés, annyi, amennyivel ki tudják fejezni egymás iránt érzett szerelmüket, megállva a személyes határuknál...

- keresztény együtt járás? - nem, mert nem minden keresztény abszolválta ezt a fajta közelítést a párkapcsolathoz, és nemcsak keresztények "profitálhatnak" az áldásaiból (úgyismint egymás megismerése, kommunikáció kialakítása, önnevelés stb.), hiszen hittől függetlenül mindenki ember, érzelmekkel, értelemmel, hormonrendszerrel... A férjem nem keresztény emberként vallotta együtt járásunk elején, hogy a tiszta készület az, amit helyesnek tart.

- ???? együtt járás? megfontolt együtt járás? személyiség-központú együtt járás? helyes együtt járás? ????? biztos út blog szerinti együtt járás ?

Értitek a problémámat. Segítsetek egy jobb szót keresni. Ha pedig nem találunk, akkor háromszor húzzuk alá, hogy a tiszta szó ebben a kontextusban nem a piszkos, mocskos szó ellentéte!!!

Hogyan neveljük tisztaságra gyermekeinket?

Hogyan tud a szülő gyermekeinek segíteni a tisztaság megőrzésében, a felelős párválasztásban?

"Árva gyerekekkel foglalkozom, de családokban is élnek olyanok, akik nem kapnak elég figyelmet, törődést. Látom, ha egy gyermek nem kap elég szeretetet, tiszteletet, jóságot, akkor elkezdi ringatni magát. Ha nem dédelgetik és ringatják, nem simogatják, akkor simogatja ő magát. Elkezdi az ujját szopni, örömöt akar szerzeni magának. Csavargatja a háját. Ha az ember nem kap tiszta forrásból vizet, nekifekszik a pocsolyának, mert nem akar szomjan halni.

ISten adta csodálatos vágy, hogy gyöngédségre áhítozunk, és gyöngédséget akarunk adni. Ezt az éhséget ki kell elégíteni, mert ha nem elégítjük ki, akkor tönkretehet minket. Arra születtünk, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. Az ember vágyik arra, hogy szeressék, hogy elfogadják, hogy hozzábújjanak, nemcsak szavakkal, hanem fizikailag is értékeljék. Ha ezt a tiszta elfogadást, szeretetet nem kapja meg a fiatal a családban, ott ahol él, normális körülmények között, akkor a diszkóban összefekszik valakivel, csak azért, hogy végre elfogadják, és gyöngédséget kapjon.

Abban látom a szülők egyik fontos feladatát, hogy a gyerekeiket nem csak aranyos babakorukban, hanem a nehéz, sokszor tüskés kamaszkorukban is szeressék.

Segíték abban, hogy minél több tiszta örömforrást fedezzenek fel a családban, az életben, például a sportban, aigaz barátságokban, a jó zene, a közös kirándulások által. Segítsék gyereküket, hogy megismerjék és megtapasztalják a gyengédség, a törődés, a szeretet ezer formáját, amelyek feltöltik, megerősítik, hogy ne a testi kapcsolat legyen a boldogság majd' egyetlen lehetősége.

A fiatalnak meg kell tanulnia lemondania valamiről egy nagyobb jó érdekében, meg kell tanulnia vágyakozni, a vágyakat türelmesen hordozni, és ezt már kisgyerekkorban el kell kezdeni - ezért nem kell a nyávogó, hisztiző gyermek minden kérésé teljesíteni.

A tiltott gyümölcs mindig csábító, ezért a tiltás nem lehet a nevelés egyetlen módja. A hűséges szülők példája, a rendszeres, mély, vidám, őszinte beszélgetések megerősítik a gyermekeket akkor is, ha látszólag oda sem figyelnek."

(Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez 127.o.)

A házasságra való tiszta készület értelme

Megy a blog egy ideje, de ezzel a bejegyzéssel régóta tartozunk. Talán már a második bejegyzés ez lehetett volna a "Megszülettünk" bejegyzés után, elvégre erről szólna ez a blog. Azt járjuk körbe ezen a fórumon, mindenféle szempontból elemezve, hogy miért állítunk mást mint 99 másik embertársunk a házasság előtti szexualitással kapcsolatban. Hogy miért állunk ki következetesen az ódivatúnak és túlhaladottnak aposztrofált megközelítésünk mellett a világban tapasztalható pár-kapcsolati modellekkel szemben. (Hű, ez egy cirkalmas mondat lett : )

10 évvel ezelőtt nem tudtam még jól szavakba önteni férjem édesanyjának, hogy miért is készültünk tisztán a házasságra, mikor aggodalmát fejezte ki a "tapasztalatlanságunkkal" kapcsolatban. Nehéz volt hirtelen megfogni a témát, alátámasztani konkrét, logikus érvekkel, mert annyira természetes volt számomra magyarázat nélkül is. Ebben a felfogásban nőttem fel, erre láttam példát, erre neveltek otthon, az iskolában, a templomi közösségben. Az, hogy a testi egyesülés helye és ideje a házasságban van, az olyan evidencia lett számomra, mint az, hogy táplálékra és folyadékra szükség van a létfenntartáshoz, meg hogy 2x2=4. (Bár néha 5 : ) Soha nem kellett magyarázatot keresnem, mert csak pozitív példákat láttam magam előtt. Úgy érzem, nem is tudtam jól elmagyarázni akkor. Ami baj, hiszen fontos jól érvelni amellett, amiben teljes szívünkkel hiszünk, akármiről is van szó. Vannak dolgok, amiket nem lehet 100%-an bebizonyítani, mert kell hozzá hit, de ez nem az a téma. Nem kell hinni Isten létezésében ahhoz, hogy belássa valaki, hogy van értelme van a tiszta házasságra való készületnek.

A szerelemtől felajzott kedvese elé odaállni egy fiatalnak, akit arra neveltek, hogy tisztán készüljön a házasságra, és felvetni a tiszta készület fogalmát, nem könnyű pillanat. Ha a "miért"-et firtatva a fiatal csak annyit tud kinyögni, hogy "mert az egyház ezt tanítja", meg hogy "bűn", de nem tudja elmondani, hogy miért tanítja ezt, az rég rossz. Ezt az érvet még én sem fogadnám el : ) Jogosan záporozhatna a kérdésözön, hogy mi köze a papoknak, meg az egyháznak a kapcsolatukhoz stb. (Itt a válasz.) Egy éretten, és felelősségteljesen gondolkodó fiatalnak, akinek a személyisége és kommunikációs képessége elég érett ahhoz, hogy párkapcsolatba kezdjen, tudnia kell egyszerűen, logikusan és értelmesen beszélni róla. Ez feltételezi, hogy el is fogadta és érti, hogy miért ajánlja ezt az egyház. (Vagy ha még nem is jutott el ennek a tanításnak a teljes elfogadására, okos hitre vall, ha rábízza magát Jézus egyházának közös tapasztalatára. Az idő ezt úgyis mindig igazolja...) S mi ez a tapasztalat?

(1) Annak kiválasztása, hogy kivel éljük le az életünket, ki lesz gyermekeink másik szülője, kivel osztjuk meg életünk minden élményét, kit látunk meg először és utoljára a napunkban egy életen keresztül, az nagyon fontos, felelősségteljes feladat. Ha rosszul választunk, akkor tönkre vághatjuk nemcsak a saját, hanem gyermekeink életét is.

(2) Ha/amennyiben/amikor megtaláljuk azt, akivel örömmel és bizonyossággal összeköthetjük az életünket, akkor pedig arra kell(ene) kihasználni az időt, hogy jó betonalapot kapjon a kapcsolat, amire egy egész életen keresztül lehet építeni. Meg kell ismernünk a másikat jól, erősségeit, gyengeségeit, fel kell ismernünk hibáit, és elfogadni, meg kell tanulnunk kommunikálni mindenről, meg kell tanulnunk kezelni a konfliktusokat stb.

Kérlek, ne vegyétek ezt illúziórombolásnak. Nem annak szántam. Minek az észt belekavarni a szerelembe, kérdezhetnék többen. Úgyis észnél kell lennünk az élet összes területén, mért kell még a szerelemet is elrontani? A szerelem az érzelmekről, szenvedélyről, tombolásról, örömről szól, nem a racionalitásról. Amint megpróbáljuk az észt belekeverni, megfosztjuk magunkat az előzőektől!

Erre az a válaszunk, hogy a tiszta készület egy életen keresztül tartó boldogságra, érzelmekre, szenvedélyre, tombolásra ad lehetőséget a maga helyében és idejében, nem csak 1-2 évnyi lángolásra, és az ezt sokszor követő sebekre. Észnél kell lenni, mert a szerelemből elkövetett hibák egy életen keresztül fájhatnak, a rossz döntések következményeit egy életen keresztül hordozhatjuk. Ez a fajta készület ettől óv hittől függetlenül. Hogyan?

Párunk kiválasztása:

Nincs garancia arra, hogy az, akibe beleszeretünk, életünk párjának alkalmas lesz. A szerelem (=PEA) bármilyen két embert képes összekötni, és megteremteni az örök egymáshoz tartozás illúzióját. Akkor is, ha hosszú távon nem tudnák boldoggá tenni egymást. Amíg el nem múlik a PEA hatása, amíg nem látják a hormontermelődés leállta után a párjuk igazi énjét, addig minden közös dolog jelentősége megsokszorozódik (ld. dekatlonos zokni), a különbségek pedig másodlagossá válnak, elkenődnek. A testi szerelem erre még ráerősít: magasabbra emeli a PEA szintjét, ami még lejjebb nyomja a szerotonint, ami pedig a racionális döntések meghozatalára való képességért is felel.

Ha a kapcsolatban nem volt testi szerelem (nem nyomták le a szerotonint a padlóra : ), az őrült szerelem elmúlta után vagy már előtte sebek nélkül szakíthatnak, és továbbléphetnek. Nem tettek semmi olyat, amit később megbánhatnak, vagy nem vállalható a leendő párjuk előtt. Ebben az esetben később még barátok is lehetnek. De csak ekkor! Ez a szakítás is fáj természetesen, de ez seb nélkül gyógyul!

Ha megjelenik a testi szerelem is a kapcsolatban, a PEA elmúltával két kimenetele lehet a szerelemnek: (1) fájdalmas szakítás, a szívük, lényük egy darabja ott marad, és próbálnak továbblépni, de soha sem múlik el az együtt töltött időt hatása. (2) együtt maradnak, mert olyan sok a közös élmény, ami összeköt, és nem tudják elszakítani. Talán már gyerek is összeköti őket. Lehet belőle hosszú házasság, de talán nem lesz annyira harmonikus, és boldog amiről álmodoztak. Mert a különbség, amit a szerelem elkent, folyton szurkálja, bántja a kapcsolatot.

Ha megvan a "másik felünk":

Egy egész, együtt töltött élethez képest elég rövid a "felkészülési idő". Pár év együtt járás alapoz meg egy egész életet. Rövid idő egymás megismerésére, hibák felismerésére stb. (Ld. fent). A testi kapcsolat, a szex mindezt akadályozza. A szex során felszabaduló endorfin adta öröm elég lesz a párnak, és nem is törekszik ennél többre. A többi kommunikációs csatorna eldugul. Kevesebbet beszélgetnek, mert annyira jó átélni a testi kapcsolat élményét. Egy-egy arcsimogatás, gyengéd ölelés már semmiségnek tűnik, ha teljesen a másiké lehetek. És a kábítószerjellegből következően már egyre többet akarok. (Lásd: Meddig mehetünk el?) Az egymás melletti döntés meghozatala nem egyenlő a házassággal. Nem szabad megnyugodva leállni, mondván, hogy révbe értünk. Még sokat kell "dolgozni" rajta, hogy biztos alapra épülhessen a kapcsolat.

Fontos alapelv: egy pár a házasságban olyan szinten és mélyen tud egymással kommunikálni, konfliktust megoldani stb., amilyen szinten ezt együtt járás, jegyesség alatt begyakorolták. Mindig van fejlődési lehetőség, de nagy csodák nincsenek. Ezzel kapcsolatban ne legyenek illúzióink. "Most nem tudunk egy-két dologban dűlőre jutni, meg nehéz beszélgetnünk a mélyebb dolgokról, de ez majd a házasságban megoldódik." Nem fog!

Ezek az alapelvek mindenkire érvényesek, akár hisznek Istenben, akár nem. Egyszer sem említettük Istent, az egyházat. Ezek az érvek nélkülük is működnek. Aki homo sapiens sapiens, annak így működik a hormonrendszere és a pszichéje. Így állva az együtt járáshoz, házassághoz, bárki hittől függetlenül boldog házasságot nyerhet, gyógyíthatatlan sebek és megbánás nélkül. Ez logikus, egyszerű és megérthető. A nem hívő szerelmünk is megértheti.

Most egy lépéssel tovább lépünk, a keresztény "vetület" következik.

Akik hisznek Istenben, akiknek a keresztény hitük és annak mindennapi megélése a hétköznapokban fontos, azoknak van még egy érvük a tiszta készület mellett. Nem, nem az, hogy ez bűn, és megvetés tárgya leszünk, és elkárhozunk, és fúj.

Egy keresztény fiatalnak, aki nem "vasárnapi vallásos ember", hanem ott van az életében Isten, ahol lennie kell, azaz Ő az alap, annak fontos a hitének megélése minden nap. Jelen vannak az életében, a napjaiban a hitélet pillérei, a reggeli, esti imák, a napi lemondás, jó cselekedet. Áthatja és alapozza az életét, lényének fontos és alapvető része. (Nem vagyunk tökéletesek, de erre törekszünk.)

A házasságra vonatkozó legjobb életvezetési tanácsokat gimis latintanárom adta, aki nem mellesleg egy mély lelki életű, nagyon széles látókörű nővér volt. Beáta nővér egyszer arról beszélgetett velünk, hogy fontos olyan párt találnia egy keresztény fiatalnak, akivel a hitét meg tudja osztani, és együtt tudnak menni ezen az úton, egymást segítve. Ha nem ilyet talál, akkor valahol mélyen, nagyon mélyen hiányérzete lehet, mert az életének igen fontos részét nem tudja megosztani a párjával. (A kedves nővérek is olyanok, mint a papok: bár saját családot nem alapítanak, naggggyon sokat tudnak a jó családi életről, és jó tanácsokat tudnak adni, ha van fülünk meghallani. Arról is beszélt, hogy egy nő feleség marad azután is, hogy szült, és anyai feladatai mellett fontos, hogy ne hanyagolja el magát, képezze magát, hogy szellemileg is méltó partnere tudjon maradni a férjének. Ebbe se lehet belekötni : )

Ez előző-előző gondolat persze nem azt jelenti, hogy nem lehet egy nem hívő fiatallal járni, Isten ments, nem ezt jelenti. Valljuk be, hogy vannak nem hívő fiatalok, akik mélyebb lelki életet élnek, mint esetleg "hivatalos" keresztények, csak éppen nem "isteni" a szókincsük ennek leírására. A fontos az, hogy keresztény, vagy legalábbis lelki életre, keresztény értékrendre nyitott párt válasszunk, aki nem akadályozza a lelki fejlődésünket. Ellenkező esetben a saját hitünk "hal"bele, vagy egész egyszerűen a kapcsolatot mérgezi meg. Ugyan van rá példa elég sokszor, hogy egy tiszta együtt járás kapcsán a nem hívő fél eljut a hithez, ami egy gyönyörű ajándék. De nem az erőszakos "térítés" a cél. "Csupán" két ember szeretetkapcsolata a fontos. De igaz, ami igaz, a közös hit messze jobb alap...

Két ember közötti kommunikáció legmélyebb szintje az, amikor együtt tudnak imádkozni, mintegy lelkileg egyesülni. Ennek élérése sem megy egyik pillanatról a másikra. Tanulni, gyakorolni kell, teret és időt szánni rá. A testi "kommunikáció" ezt is elfojtja csírájában. Ha a pár azonban eljut erre a szintre, és életük szerves része lesz, az kimondhatatlanul erős kapocs lesz kettejük között, ami szinte bármin átsegíti őket. Mintha egy acélszálat szőnének a biztonsági hálóba. Ami akkor is kapocs lehet közöttük, ha a többi szál gyengül valami miatt.

Ennek "élményéből, erejéből" nem hívő párok is megsejthetnek valamit, ha például közös elhatározásokat tesznek szeretetből, hogy miként nyitnak mások felé (pl. összejöveteleket nem egymás társaságában, egymásra fonódva töltik, hanem azt keresik, hol segíthetnek, vagy beszélgetnek a magányosabbakkal), s megbeszélik később, miként élték ezt meg. Ez az a közös lelki kaland, ami jobban mélyíti a kapcsolatot, mint ugyanabban a társaságban 4 órát egymásra cuppanva tölteni. A fenti alapelv pedig a lelki élet kapcsán is érvényben van: amit a pár megalapoz a házasság előtt, az van megalapozva a házasságban.

A plusz érv tehát keresztény fiataloknak: az érett, közös hit felfedezése, kialakítása, gyakorlása házasságra való tiszta készület során alakítható ki. Pont.

Zárszó: nem vagyunk elvakult fanatikusok, akik azt hirdetik, hogy ez, és csakis ez A Biztos Út (ez egy biztos út), és aki nem így készül, annak a kapcsolata alacsonyabb rendű, és ki van zárva, hogy jó házas élete legyen. És elkárhozik, és bűnös, és fúj. Távolról sem. Csak épp rossz olvasni a statisztikát, hogy a mai világban a fiatalok túlnyomó része nem a házasságban kezdi a szexualitás életét, és az elkezdett kapcsolataik 75%-a (!) nem is lesz tartós. Ez rengeteg sebhez, fájdalomhoz vezet, ami a későbbi esetleges házas kapcsolataikban csökkentheti a kiegyensúlyozottságot, a boldogságot. Ezt az utat követve pedig jó eséllyel elkerülhetőek lennének ezek az életre szóló sebek, hibás döntések. És ezért már megérné így készülni. Akár keresztény az ember, akár nem...

Szeretettel várjuk a megjegyzéseket, ellenérveket.