Párkapcsolat, házasság, szexualitás - keresztény szemmel, értelmesen
2014. január 28., kedd
A biztonsági háló
2013. május 14., kedd
A sátáni ötletbörze - a (túl) korán kezdett szexuális élet (7)
Kénköves-izzadós kipárolgás ('Eau de Bűz' parfüm) ülte meg a termet. A feszültség még érezhető volt, de talán már nem harapdáltak belőle nagy darabokat. Nasi Pata példáján felbuzdulva Mohó Pata is vette magának a mérhetetlen bátorságot, és önként jelentkezett.- Tudom, mire gondolsz, de kérlek fejtsd ki, olyan jól esik hallani a lelki terhekről.
- Örömmel. Képzelj egy 12-13-14 éves gyereket. Milyen üzenetet juttatunk el a menő zenéken, tinimagazinokon, tv-műsorokon, internetes oldalakon keresztül neki a szexről? Hogy izgalmas. Hogy menő. Hogy feszültségoldó. Hogy ciki várni vele. Hogy titkos-titokzatos. És hogy az ő korában a szex már kikerülhetetlenül az élet természetes része. Hogy a a psziché fejlődése bőven lemarad a testi fejlődés mögött, arra nem kell sok szót vesztegetni. Mellékinformációval te terheljük szegényeket. Szóval ott áll a gyerek, feltehetőleg hiányos biológiai tudással, éri a tömény szexuális inger mindenhonnan, a kortársak nyomása, a serdülőkori hormonális-érzelmi viharok, bizonytalanságok, a szüleivel már ciki beszélgetni, és megteszi azt, amit a leglogikusabb lépésnek gondol: megkezdi szexuális életét. Nem azt kapja, amire számított, érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem klappol, de maga se tudja megfogalmazni, mi is az. Ha nem úgy sikerül az első alkalom, amiről álmodott (és a sikerre az esély a béka hátsóját figyeli távcsővel), még képes bemagyarázni magának, hogy biztos rosszul csinálta, a hiba benne van, és a következő már jobb lesz. Ott áll, és olyan dolgokkal kell foglalkoznia, mint nemi betegségek, korai terhesség, érzelmi kihasználtság, felelősség maga és más iránt, titkolózás a szülők elől, csalódottság stb. Ilyen gondokkal szembenézni egy lelkileg érett, egészsége s, huszonéves embernek sem egyszerű.
-És mivel kellene igazából is foglalkoznia? Hogy felfedezze, ki is ő, milyen világ veszi körül, neki hol van a helye, barátok, tartalmas együtt-létek, kirándulások... A legnagyobb gondjának az kellene, hogy legyen, hogy nem érti a fizikaleckét. Ehelyett azt kapja, hogy lefeküdtem vele, mégis elhagyott... Lubickolok ezekben a negatív érzésekben.
-A kezünkre játszik az is, hogy nem is igazán merik bevallani a barátoknak, barátnőknek, hogy nem is erről álmodtak, hogy legszívesebben visszacsinálnák. Főleg a lányok. Fent kell tartani a menő csaj/srác imidzsét. Képzelje el, mennyire meg lennénk lőve, ha a tinédzserek igazán komolyan és őszintén kommunikálnának egymással. Meg magukkal. Meg a szüleikkel.
-Szülőkkel? A nap vicce...
-Bizony! Kihez fordulnak a tizenévesek a kérdéseikkel? A kortársakhoz, akik annyit szagolnak a témához, mint ők. A médiához, amelyen keresztül ismét csak az jut el hozzájuk, amit mi jónak látunk. Mi pedig mélyen hallgatunk a szexualitás személyiségformáló erejéről, a testi dolgokon túlmutató lelki-pszichés következményeiről, aminek feldolgozásához még nem elég érett egy tizenéves gyerek. Ne terheljük őket ilyen infókkal. Kicsik még : ) Hadd rontsák el az életüket boldog tudatlanságban.
-Ide kívánkozna egy ámen gyönyörű végszóként, de valami miatt nem áll rá a szám..
2013. március 17., vasárnap
A sátáni ötletbörze
-Meglehetőst ganéj a helyzetünk! -kezdte. (Természetesen nem ezt a kifejezést használta, de csak nem illő pontosan idéznem a "szarban vagyunk" kifejezést ebben a blogban!) Amennyiben a Kaporszakállú terve szerint megy az ismerkedés, a családalapítás, gyereknevelés-biznisz, akkor határozottan leszűkülnek a lehetőségeink, az életterünk. Erős lelkületű, akaratú, önmagukkal és másokkal harmóniában élő emberek élnének a földön, értékekre nevelnék a gyerekeiket, és a stabil házasságuk ott tenne keresztbe nekünk, ahol csak tud. Ez globális problémát okoz nekünk, mer' ugyebár ha családszinten rendben van, az a társadalom egészére is hat. Használható ötleteket, javaslatokat, terveket várok, milyen eszközökkel tudunk belekavarni a levesbe! Aki nem rukkol elő holnapig valami tényleg használhatóval, azt lefokozom, és mehet vissza kazánfűtőnek!2012. október 19., péntek
Randizz ázsiai lányokkal!
2011. július 15., péntek
Az első alkalom...

2011. június 18., szombat
Test a lélek ellen?

2011. június 16., csütörtök
A "tiszta"-ságról

2011. május 7., szombat
Együttélés vagy házasság? (6)

Egy 6 gyermekes, 19 éve boldog házas édesapa osztja meg most a gondolatait a témával kapcsolatban.
Együttélés, szexuális kapcsolat házasság előtt?
Elsőre – és én is régebben – úgy gondoltam, a kérdésre igen vagy nem választ lehet és kell adni. Most már, kissé tapasztaltabban és idősebben, bővebb válasz kívánkozik ki belőlem. Különösen, hogy közeledik („sőt, már itt is van”?) az idő, amikor saját gyerekeim is meg fogják kérdezni, sőt, szembe kerülnek e kérdéssel. Megpróbálom hát a kérdést a saját gondolataim, tapasztalataim, habitusom szempontjából, felelősséggel megközelíteni. Nem gondolom, hogy mindenre kiterjed a válaszom, s főleg, hogy abszolút megfellebbezhetetlen lenne, de talán lesz, akinek segít tisztességgel továbbgondolni, megválaszolni a kérdést.
A legfőbb és talán egyetlen érdemi gondolatunk, érvünk a házasság előtti együttélés és teljes körű nemi élettel szemben az, hogy pont azt próbálja kipróbálni, amit nem lehet kipróbálni. Hiszen az életre szóló párkapcsolat, azaz a házasság (benne együttéléssel, önátadással, nemiséggel, kölcsönös felelősségvállalással minden téren egymásért és gyerekeinkért) a teljes elköteleződéssel tud csak létre jönni. Ha nincs meg ez az elköteleződés, akkor nem lehet kipróbálni, ha pedig megvan, akkor mit kell még kipróbálni? Ha e nélkül az elkötelezettség nélkül kerítünk sort az együttélésre, a testi kapcsolatra, és próbálkozik a pár úgy tenni, mintha házas lenne, akkor kétszeresen becsapja magát.
Egyrészt azt hiszi, hogy a házasságot próbálja ki, az ahhoz vezető utat teszi biztonságosabbá magának, pedig éppen az ellenkezőjét érheti el:
· Mivel nincs meg a teljes elköteleződés (ami a házasság egyik alapfeltétele!), Damoklész kardjaként lebeg az elválás lehetősége a pár fölött: ha nem megy, legfeljebb elválnak útjaink, nem veszít senki (túl sokat). Így aztán egy kisebb nehézség, nézeteltérés is szakításhoz vezet(het), miközben a házasság elköteleződésében talán kellő elszánással szembenézve a helyzettel, problémával, a közös megküzdés megerősítené a kapcsolatot.
· A szexuális együttlét ezen együttélés során vélhetően és természetszerűleg ki próbálja zárni a gyerek vállalást – ez önmagában is lehetetlenné teszi a kipróbálhatatlan kipróbálását: hogyan fogadjam el a másikat, kettőnket, ha kapcsolatunk gyümölcsét kizárom? Sok nőnél (férfinél) a gyermek fogamzás lehetőségének kizárása eleve kiüresíti, értelmetlenné és élvezhetetlenné teszi a szexuális együttlétet.
· A szexuális erők eleinte önzőek. Sokan – elsősorban a lányok – nehezebben és kevésbé tudják átadni magukat párjuknak, hiszen arra gondolhat, attól félhet (akár aktus közben is), hogy holnap már nem is leszünk együtt. (Ha esetleg mégse így gondolja, akkor az azt kell jelentse, hogy kellően komolyan gondolja a kapcsolatot, ez esetben pedig – ha kölcsönös a hozzáállás, akkor – mire szolgál az együttélés, a nemi együttlét, mit akar még jobban ’kipróbálni’ a pár?) Megkockáztatom, hogy házasságon kívül a szexuális együttlét eleve nem tudja betölteni (kitölteni) szerepét, a teljes önátadás gyönyörben kibontakozó meghitt élményét. Saját tapasztalat: azt hittük évekig, hogy szexuális együttléteink örömét nem lehet fokozni, sőt, házasságunk előtt és az elején azt gondoltuk, e téren csak néhány, legfeljebb 10 évem, évünk van, aztán a szexnek annyi, jobb lesz elfelejteni, lemondani róla. Azt kell, hogy mondjam 19 év házasság után, hogy pont ellenkezőleg működik a dolog: a kezdetben is jónak érzett házaséletünkben megélt öröm és élmény eltörpül a mostanihoz képest… Úgy gondoljuk, úgy tapasztaljuk, hogy a mostani önátadáshoz a csak a házastársi elkötelezettségben megélt, az elmúlt évek olykor küzdelmes, de legfőképpen elkötelezett és meghitt együttléte vezetett, melyre nem is számítottunk, és nem is volt elvárható házasságunk előtt.
Másrészről az ember a saját önzésén keresztül könnyen becsapja magát:
· A szexuális együttlét a pár kapcsolatában harsogó trombitaként és üstdobként szól, akár el is terelve a figyelmet a kapcsolat fontosabb és hosszú távon meghatározóbb, lényegesebb elemeitől. Könnyen hiszi azt az ember (különösen a nők), hogy ha testileg együtt vagyunk, akkor az azt jelenti, hogy a másik is szeret, legalább annyira, mint én őt – pedig talán a valóság más. Eközben a férfiban a szexuális vágy általában könnyebben tárgyiasul, az aktus kevésbé igényli az ő érzelmi-lelki bevonódását a kapcsolatba, ezáltal könnyen becsapja magát és a társát is. A házasság előtti nemi élet és együttélés viszont kényelmes és önző lehetőséget nyújthat a nagy döntés halogatására.
Továbbá akármeddig ’próbálgatjuk’ egymást, bizonyságot, a tuti fix érzést nem tudjuk megszerezni. A házasság, a holtomiglan-holtodiglan szóló párkapcsolat mindig is kegyelem, ajándék, csoda marad – legalábbis mi egyre inkább így éljük meg, és így gondolunk rá. Ugyan szükséges a mi erőfeszítésünk és elkötelezettségünk, de akármit is teszünk, a végeredmény nem csak rajtunk múlik.
Végezetül úgy gondolom, hogy mindenki a saját lelkiismerete szerint kell és tudjon dönteni a kérdésben. Ehhez talán megfogadható jó tanácsként azt javasolnám, hogy tegyen úgy a pár illetve az egyén, ahogy azt a saját gyerekének, gyerekeinek jó szívvel tanácsolná. Ez talán kellő komolyságot és felelősséget kölcsönöz a személyes döntéshez.
2011. április 11., hétfő
A CsT, avagy a párkapcsolat Csalhatatlan Tesztje

2010. október 11., hétfő
A szerelem hormonális háttere (5)

