A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szexualitás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szexualitás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 28., kedd

A biztonsági háló




Az együtt járás, házasságra készülés olyan, mint amikor egy akrobata páros maga szövi a biztonsági hálót, amit az előadáson használnak. A szellemi, lelki kapcsolat adja a háló alapját, a testi kapcsolat a díszítő hímzés, ami szépnek láttatja a védő-köteléket.

Mialatt a pár ismerkedik, beszélget, tanulja egymást, lelki kapcsolatot épít, közös élményeket gyűjt, konfliktust tanul megoldani, együtt nevet, egymásnak és főleg másoknak segít, (keresztény párok esetén együtt imádkozik, lelki élményeket oszt meg egymással) stb., a háló alapja épül. Mennél több időt és energiát szánnak ennek a szövésére, annál erősebb, annál biztonságosabb lesz a háló. Persze sokkal könnyebb, és több gyorsan múló örömet ad a díszítés készítése (kézfogás, ölelés, csók, szex és ezek fokozatai és formái). A külvilág legtöbbször ez alapján ítéli meg a haló minőségét, s a fejét csóválja, nem érti, ha olyan párt lát, akiknek a hálója szürkének, egyhangúnak tűnik a hímzés hiánya vagy kevés volta miatt. Fontos a díszítés is, a harmónia része, de első az alap, s csak jó alapra lehet szépet hímezni.
A háló próbája maga az előadás. A premier az esküvő, s az előadások az együtt töltött élet. Ha jönnek a nehézségek, jönnek a konfliktusok, a pofonok, a kísértések, akkor derül ki, erős-e a háló ahhoz, hogy megtartsa a lepottyanó artista-párt. Ha a háló alapja a hímzés, bármennyire is szép is kívülről, egy nagyobb esés, és átszakad. A hímzés egyedül nem tudja megtartani a leesőket... Ha a pár a premier előtt erősre szőtte a hálót, a nagyobb esésekkor sem kell félniük. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb és élvezetesebb esténként az előadás után együtt hímezni a hálót, s közben békésen átbeszélgetni az aznapi közös kalandot, mint próbálni javítgatni a szakadásokat, hasadásokat...
Egy háló sem tökéletes. (Csak Istené : ) Lehetnek gyengébb részei. Ahogy a lánc is csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem, a háló is ott szakadhat át legkönnyebben, amely megerősítésére nem fordított kellő figyelmet a pár. (Egy téma, amiben nem tudnak egyetértésre jutni, egy állandó konfliktusforrás, amely újra és újra megmérgezi a kapcsolatot stb. Minden párnak egyedi. Pénz, karrier kontra család, anyós...) A hálójavítás technikáját is meg kell tanulni, nem elég, ha virtuóz hímzőművész az ember... Mit is érthetünk ezen technika alatt? Konfliktuskezelést, dolgok mély, nem felszínes átbeszélését, őszinte megbocsátás gyakorlását, lelkünk mélyének feltárását a másiknak stb. Mennél hamarabb szerez a pár rutint ezen a téren, annál jobb. Nagyobb az esély jól megtanulni ezt, mielőtt még a különböző hímzésfajták tanulmányozásába fog az ember...

2013. május 14., kedd

A sátáni ötletbörze - a (túl) korán kezdett szexuális élet (7)

Kénköves-izzadós kipárolgás ('Eau de Bűz' parfüm) ülte meg a termet. A feszültség még érezhető volt, de talán már nem harapdáltak belőle nagy darabokat. Nasi Pata példáján felbuzdulva Mohó Pata is vette magának a mérhetetlen bátorságot, és önként jelentkezett.
-Halljuk, halljuk, MP. Kicsit csodálkoztam, hogy nem jelentkeztél korábban, hisz nem erősséged a várakozás. Nos, örömmel hallgatlak.
- Erősítsünk rá a világban mutatkozó tendenciára, miszerint egyre korábban kezdik a fiatalok a szexuális életet. Mi tudjuk, hogy mennél korábban kezdi valaki a szexet, annál nagyobb lelki és pszichológiai károkat okozhat magának. Az első alkalom meghatározó élmény. Egy tizenegynéhány éves gyerek - még fiatalnak se mondhatnám - jó eséllyel egy életre elvághatja a lehetőségét, hogy átélhesse a biológiai cselekvés mögött rejlő igazi csodát. Tudtukon kívül hihetetlen lelki teher kerül a szexen túlesett gyerekek vállára.
- Tudom, mire gondolsz, de kérlek fejtsd ki, olyan jól esik hallani a lelki terhekről.
- Örömmel. Képzelj egy 12-13-14 éves gyereket. Milyen üzenetet juttatunk el a menő zenéken, tinimagazinokon, tv-műsorokon, internetes oldalakon keresztül neki a szexről? Hogy izgalmas. Hogy menő. Hogy feszültségoldó. Hogy ciki várni vele.  Hogy titkos-titokzatos. És hogy az ő korában a szex már kikerülhetetlenül az élet természetes része. Hogy a a psziché fejlődése bőven lemarad a testi fejlődés mögött, arra nem kell sok szót vesztegetni. Mellékinformációval te terheljük szegényeket. Szóval ott áll a gyerek, feltehetőleg hiányos biológiai tudással, éri a tömény szexuális inger mindenhonnan, a kortársak nyomása, a serdülőkori hormonális-érzelmi viharok, bizonytalanságok, a szüleivel már ciki beszélgetni, és megteszi azt, amit a leglogikusabb lépésnek gondol: megkezdi szexuális életét. Nem azt kapja, amire számított, érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem klappol, de maga se tudja megfogalmazni, mi is az. Ha nem úgy sikerül az első alkalom, amiről álmodott (és a sikerre az esély a béka hátsóját figyeli távcsővel), még képes bemagyarázni magának, hogy biztos rosszul csinálta, a hiba benne van, és a következő már jobb lesz. Ott áll, és olyan dolgokkal kell foglalkoznia, mint nemi betegségek, korai terhesség, érzelmi kihasználtság, felelősség maga és más iránt, titkolózás a szülők elől, csalódottság stb. Ilyen gondokkal szembenézni egy lelkileg érett, egészsége s, huszonéves embernek sem egyszerű.
-És mivel kellene igazából is foglalkoznia? Hogy felfedezze, ki is ő, milyen világ veszi körül, neki hol van a helye, barátok, tartalmas együtt-létek, kirándulások... A legnagyobb gondjának az kellene, hogy legyen, hogy nem érti a fizikaleckét. Ehelyett azt kapja, hogy lefeküdtem vele, mégis elhagyott... Lubickolok ezekben a negatív érzésekben.
-A kezünkre játszik az is, hogy nem is igazán merik bevallani a barátoknak, barátnőknek, hogy nem is erről álmodtak, hogy legszívesebben visszacsinálnák. Főleg a lányok. Fent kell tartani a menő csaj/srác imidzsét. Képzelje el, mennyire meg lennénk lőve, ha a tinédzserek igazán komolyan és őszintén kommunikálnának egymással. Meg magukkal. Meg a szüleikkel.
-Szülőkkel? A nap vicce...
-Bizony! Kihez fordulnak a tizenévesek a kérdéseikkel? A kortársakhoz, akik annyit szagolnak a témához, mint ők. A médiához, amelyen keresztül ismét csak az jut el hozzájuk, amit mi jónak látunk. Mi pedig mélyen hallgatunk a szexualitás személyiségformáló erejéről, a testi dolgokon túlmutató lelki-pszichés következményeiről, aminek feldolgozásához még nem elég érett egy tizenéves gyerek. Ne terheljük őket ilyen infókkal. Kicsik még : ) Hadd rontsák el az életüket boldog tudatlanságban.
-Ide kívánkozna egy ámen gyönyörű végszóként, de valami miatt nem áll rá a szám..




2013. március 17., vasárnap

A sátáni ötletbörze

És az Úr látta, hogy szépet alkotott, és örvendezett.
És megismeré a Sátán az Úr tervét, megvakarta az sörtés állát, és nem örvendezett vala.
Azzal sürgős mítingre hívta a beosztottait.
-Meglehetőst ganéj a helyzetünk! -kezdte. (Természetesen nem ezt a kifejezést használta, de csak nem illő pontosan idéznem a "szarban vagyunk" kifejezést ebben a blogban!) Amennyiben a Kaporszakállú terve szerint megy az ismerkedés, a családalapítás, gyereknevelés-biznisz, akkor határozottan leszűkülnek a lehetőségeink, az életterünk. Erős lelkületű, akaratú, önmagukkal és másokkal harmóniában élő emberek élnének a földön, értékekre nevelnék a gyerekeiket, és a stabil házasságuk ott tenne keresztbe nekünk, ahol csak tud. Ez globális problémát okoz nekünk, mer' ugyebár ha családszinten rendben van, az a társadalom egészére is hat. Használható ötleteket, javaslatokat, terveket várok, milyen eszközökkel tudunk belekavarni a levesbe! Aki nem rukkol elő holnapig valami tényleg használhatóval, azt lefokozom, és mehet vissza kazánfűtőnek!
Még be sem fejezte, a megszeppent al-ördögök (most sem ez a kifejezés írja le legpontosabban a lelkiállapotukat) szétröppentek a szerjózsa minden irányába. Egyikük sem aludt túl sokat azon az éjjel. Másnap véreres szemekkel és remegő térdekkel jöttek újra össze. Mindegyikük kigondolt valamit, és magukban (hát nem irónikus???) imádkoztak, hogy megüsse a szintet az ötletük. Egyikőjüknek sem akaródzott újra kemény fizikai munkával megkeresni a napi betevőt. Ördög tudja, mit szól majd a Főnök. Szó szerint...
Folyt. köv.

2012. október 19., péntek

Randizz ázsiai lányokkal!

Kedves Olvasók!

Ne!!! : )  Vannak hazai hölgyek is : )

Arról van szó, hogy valaki jelezte, hogy a blogon megjelent nemrég egy hirdetés ázsiai lányokkal való randizás lehetőségéről. Finoman kérdezte, hogy nem lehetne-e szűrni a hirdetések tartalmát. Nem tudtam arról, hogy a szolgáltató felcsempészett hirdetést, végképp nem, hogy miről. Levettem a blogról azt a modult. Nehogy a végén már potencianövelők reklámozásának legyen platformja a blog. Ha bármikor ilyet láttok, akkor az nem mi voltunk : ) Csak szóljatok, hátha nem tudtunk róla...

Ezzel kapcsolatban elgondolkoztatott (azon kívül, hogy puffogtam egy sort, hogy minek kell a blogra pont ilyet tenni). Egy nap számoljátok össze, hogy reggeltől este jelzés (írott és elő sajtó, azaz újságcikkek, reklámok, internetes hirdetések stb.) ér a világtól a szexualitással kapcsolatban, ami a világ felfogását közvetíti. És hány helyen köszön rád az, amit Isten terve volt ezzel kapcsolatban. Min. 35:0 lehet a világ javára. Nem csoda, hogy a felnövő fiatalok többségének esélye sincs, hogy egészséges felfogása alakulhasson ki. Hogy egyáltalán leüljön valaki velük, és normálisan elbeszélgessenek a másik lehetőségről.

Vajon mi lenne a reakció, ha feltűnnének óriásplakátok a tisztaságra buzdítva... 

Uff, beszéltem.



2011. július 15., péntek

Az első alkalom...

Az első találkozás a szexualitással nagy hatással van arra, hogy mit gondolunk erről egész életünkben. Egész más a házasság elköteleződésében és biztonságában gyönyörűnek megismerni és megélni a szexualitást a szerelmünkkel, mint éretlen kamaszként átesni rajta csak azért, mert ciki, ha szűz még az ember tizen-néhány évesen. Sajnos, itt tartunk.

A Disney rajzfilmeken, és meséken szocializálódott generáció lányainak nagy többsége -a nagy csalódások előtt- a fehér lovon érkező szőke hercegről álmodozik, aki beleszeret és örökké együtt maradnak. Senki nem arra készül, hogy jó pár ágyban megfordulva, egyszer csak megjelenik a herceg, és onnantól lesz hepiend. A múlt meg semmit nem befolyásol. A fiúk is -szívük mélyén, a haverok előtt titkolva - vágynak életük társának megtalálására. Amellett, hogy kíváncsiak, milyen is az igazi szex.

Úgy gondolom, majdnem minden szexualitással kapcsolatos cinikus, kiábrándult megjegyzés mögött (ide számítom azt is, ha valaki pl. dugásnak degradálja le az egész dolgot) kell lennie egy hosszú és fájdalmas történetnek, ami talán már a szexualitással való első találkozáskor indult. Nem hiszem, hogy túl sok fiatal van, aki már kiábrándulva indul neki az első szexuális kapcsolatának úgy, hogy a szex csak szex, nem nagy dolog. (Ha igen, akkor valami nagyon el lett szúrva a szexuális neveléssel kapcsolatban.) Valami szépre, izgalmasra, jóra vágyik az ember lánya/fia az első alkalommal (is). És ha ez nem úgy történik, esetleg túl fiatalon, rossz partnerrel, rossz időben, rossz körülmények között, rossz háttérrel, rossz motiváció miatt (pl. otthonról menekülés, osztálytársak nyomása), akkor összetörik nemcsak az álomkép, hanem belül is valami...

És ha a következő alkalom is újra csalódást szül, akkor még kevésbé lehet abban hinni, hogy a szex lehet több, mint két szerv biológiai értelemben vett összerakása, ami élvezetes az endorfin hormon miatt. Mert több... Minden egyes további partnerrel történő, később pedig felbomló szexuális kapcsolat csak erősíti a szexről szóló rossz meggyőződést, és a cinikus álca mögé való bújással védi a szervezet magát attól a fájdalomtól, hogy ezzel szembenézzen. Ez a lefele tartó spirál tankönyvi esete... Minden egyes esettel gyengül a kötődésre való képesség, és a hit, hogy a szerelem és a szex gyönyörű, és igenis nagy dolog, amit nem kéne elbagatelizálni. Ezzel szembenézni pedig fájdalmas és zavarba ejtő. Kevesen veszik a bátorságot, hogy ezt komolyan megtegyék...

Aki úgy gondolja, hogy van következmények nélküli szex, vagy hogy a szex csak szex, és nincs semmi jelentősége, hogy hány embernek tárulkozom ki, mielőtt megállapodom, az nagy valószínűséggel átment már olyan dolgokon, amiken nem kellett volna. Hosszú út, amíg ide eljut
az ember. Nem kellene...

Csendben merem csak megkérdezni, hogy annyira nevetséges és ciki azzal és akkor átélni a csodát először, akivel le tudnánk élni az életünket, akivel megvan a bizalom, elköteleződés, jó kapcsolat stb.? Akivel nem csak le tudnánk élni az életünket (a lányok többsége ezzel a gondolattal megy bele), de le is fogjuk? Miért tűnik maradinak, ódivatúnak várni arra, akinek nem lesz ciki utána a szemébe nézni? Miért nézik furcsának, csodabogárnak, hülyének, frigidnek, mamlasznak azokat, akiknek a nászéjszaka tényleg nász-éjszaka? Ott aztán minden net-ajánlotta-tényező (szerelem, biztonságérzet, romantikus hangulat, bizalom) megvan a tökéletes első alkalomhoz...


Szavazzunk! Melyik a nagyobb hülyeség?

Várni arra, akivel leélhetjük az életünket, addig, amíg biztosak nem leszünk az elköteleződésben, és annak a biztonságában élni át először, majd újra és újra...

vagy

kitárulkozni és túlesni rajta valakivel, aki utána másokkal is ágyba bújhat, és esetleg csak több szexuális partner után találni meg az Igazit... Akkor már sebekkel, rossz emlékekkel terhelten...

2011. június 18., szombat

Test a lélek ellen?

A tegnapi bejegyzésre érkezett egy komment arról, hogy az tette kerek egésszé a tisztasággal kapcsolatos előző gondolataimat. Ahogy kavarogtak bennem a tisztasággal kapcsolatos tanítások, gondolatok, tapasztalatok, úgy éreztem, hogy még egy dologról kell írnom, mert bököd belülről valami ezzel kapcsolatban. A belső hangra pedig érdemes odafigyelni.

Gyors kérdés, gondolkodás nélkül vágd rá magadban a választ: melyik a felsőbbrendű, a test vagy a lélek?

Igen, a helyes válasz az, hogy egyik sem felsőbbrendűbb a másiknál. Az ember test és lélek egysége, mind a lelkünk, mind a testük Istentől való, szent.(1)

Az ember könnyen juthat rossz konklúzióra a testtel kapcsolatban. Mint egy rosszul összerakott szillogizmus: az egyház bűnnek tartja a paráznaságot, a paráznaságban a test vesz részt, ergo a test bűnös. Ez nem egyházi tanítás. Tévedés azt mondani, hogy a lélek vágyai szentek, míg a test vágyai, örömei bűnösek. Ez nem Krisztustól ered; ő maga mondta, hogy a gonosz gondolatok, a házasságtörés, a kicsapongás stb. a szívből ered, nem a testből. (Mt 15,19) A test másodrendűségének gondolata, a testi vágyak elfojtása, lenézése egyes görög gondolkodók filozófiájából ered. Platón nyomán több gondolkodó a testet a lélek börtönének tartotta, melynek büntetésből vergődik az emberi szellem, míg vágyaitól meg nem tisztul. Szerintük az ideák világából földre jött léleknek a tisztaság erényét gyakorolva minden meg kell tennie, hogy a földi szennytől elkülönüljön. (Ld. Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez 111.o.)

Tekintsünk vissza a világra, amikor Krisztus tanítása berobbant a köztudatba. Római birodalom, beleimpregnálódott görög filozófia, zsidó hitvilág összekutyulva. Ilyen szellemi örökséggel rendelkeztek az akkor megszületett egyház tanítói, s nem volt könnyű dolguk: Jézus radikálisan új tanítását átlátni, rendszerezni, az addigi tudásban elhelyezni, bizonyos dolgokat felülírni... Nem volt könnyű, nem ment egyik napról a másikra. Az egyház kereste az igazságot, tisztította a hitet a vadhajtásoktól. Az egyházi zsinatok voltak a fórumok, ahol a Szentlélek által vezetett egyház nyilvánosságra hozta az igazságot. A bűnös testről szóló tanítást az egyház eretnekségnek bélyegezte, de sajnos ez a gondolat nagyon mélyen belénk ivódott, és ma is kísért keresztény körökben.

Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtett minket. Hogy lehetne akkor bűnös a test??? Hozhatunk rossz döntéseket a testünk szexualitásával kapcsolatban, amit szégyellhetünk, ami bűntudatot kelthet (joggal), de a tett és a mögötte meghozott döntés az, ami miatt érezzük ezt. A test csak az eszköz volt.

A kereszténység nem szükséges rossznak tekinti az emberi testet, nemcsak lélekburkoló csomagolásnak, hanem örömmel, tisztelettel és felelősséggel tekint rá. (2) Ha már a Szentlélek temploma címet is kiérdemelte, akkor hogy is lehetne szégyellnivaló, bűnös, tisztátalan? Ez egy nagyon régről gyökerező gondolat, amivel le kell számolni.

Felelősséggel tartozunk saját testünk iránt. Isten a testünkkel gyönyörűt alkotott. Szépet, szépre. Szexualitásunk gyönyörű a maga helyén és idejében (hitünk szerint, a házasságban). Érett, keresztény személyiségünkhöz tartozik, hogy testünket ismerjük, elfogadjuk, tiszteljük, és (jól) szeretjük. Semmi szégyellnivaló, ciki, tisztátalan, bűntudatot keltő nincs benne alapjáraton! Ha nem így érzünk testünkkel (nem tetteinkkel, döntéseinkkel) kapcsolatban, akkor kezdjünk mélyre ásni, hol, ki, mi miatt siklott ki a gondolkodásunk, és tegyük helyre!

Őszintén várom a gondolataitokat a témával kapcsolatban.




(1) "KEK: 365 A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test "formájának" kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot."

(2) KEK 364 "Az ember, aki a test és lélek tekintetében egy, testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagvilág elemeit úgy, hogy általa elérjék céljukat és fölemeljék hangjukat a Teremtő szabad dicséretére. Az embernek tehát nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot jónak és tiszteletreméltónak kell tartania."

KEK=A katolikus egyház katekizmusa

2011. június 16., csütörtök

A "tiszta"-ságról

A tegnapi bejegyzésemben azt kerestem, hogy a "tisztaság" helyett találhatnánk-e egy olyan szót, ami kifejezi az utat, amit ajánlunk, anélkül, hogy - akaratunkon kívül - megbántanánk vagy elítélnénk bárkit. Tettem ezt azért, hogy kihúzzam az esetleges tüskéket, amit azok érezhetnek, akik nem így készültek. Maga a szó nekem amúgy személyesen rendkívül pozitív értelmű (ezek jutnak eszembe róla: fényes, folt nélküli, fehér, pozitív...), "belenőttem" a használatába, nem volt gondom vele. Aki személyesen ismer, az tudja, hogy mindig úgy igyekszem kommunikálni élőszóban is, hogy ne bántsam meg a másikat a legkisebb mértékben sem. Ez vezette az ujjaimat tegnap, és vállalom is, amit írtam. Viszont így, hogy kiírtam magamból tegnap ezeket a gondolataimat, nyugodtabb lelkiismerettel merem használni a szót újra. Mert jó szó...

Mit is jelent tehát keresztény értelemben az erkölcsi tisztaság? Ha ennek a lényegét sikerül megértenünk, akkor a tiszta együtt járás, vagy a tisztaság megélése a házasságban ebből majd könnyen megfogalmazhatóvá válik. A mai világban kissé összekeveredett a fogalom, fontos tisztáznunk, miben is áll. Nem egyenlő azzal, hogy nincs szex (=testi egyesülés) a házasság előtt, egyébként mindent szabad. Más, és sokkal több.

Nagyon tömören megfogalmazva az a "tiszta" ember, aki felismerte életében Isten szép tervét a szexualitással kapcsolatban, és ennek megfelelően él.

Miben áll Isten szép terve? A szexualitást ajándékul adta nekünk, mely segítségével a két nem ajándékká válhat egymás számára. A kölcsönös önátadásban, a házasságban valamiképpen a Szentháromság ajándékozó szeretetét élik meg, s ebben találják meg önmagukat, boldogságukat. A maga helyén és idején, két egymásnak egy életre elkötelezett ember esetében az egyesülésükön ott van Isten áldása. Szeretet és szó szerint élet fakadhat belőle. És ez gyönyörű...

A tisztaság alapvetően maga ez az érett, emberi látás, látásmód. Ez teszi széppé nemiségünket, szexuális ösztöneinket; emberivé teszi életünket, kapcsolatainkat. Általa széppé válik, és helyére kerül az egész világ: megvalósul az, amit a Szentírás mond: "A tisztának minden tiszta" (Tit 1, 15) Ezt a tiszta látásmódot veszítettük el anno egy alma miatt. Amiatt, amit az alma szimbolizál: a bűn megrontotta a látásunkat, megsebezte tisztaságunkat. Ádám és Éva előtte is mezítelenek voltak, de nem érezték tisztátalannak ezt, csak utána "nyílt meg" a szemük, utána hajlott csak rosszra a lelkük. Ezért támadnak ma is "tisztátalan" gondolataink a másik nem testét látva. A tisztaság szó egyik jelentése tehát a "paráznaság" ellentéte. Arra hív, hogy Isten eredeti terve szerint lássuk tisztának azt, ami tiszta, és űzzük el magunktól azokat a kísértéseket amelyek tisztátalan gondolkozásra, látásra indítanak bennünket. (BÚ 94.o.) Az újszövetségben azokat nevezik tisztáknak, akikért Jézus meghalt (bűn stornózva), és akik átadták neki az életüket, s ez áthatja mindennapjaikat, meghatározza, miként tekintenek a világra, embertársaikra.

A tisztaságba beletartozik az, hogy nem vesszük ki a szexualitást a maga kontextusából, nem mazsolázzuk ki belőle a nemi örömöt, hogy kielégítsük a magunk vágyát, vagy épp átmenetileg feloldjuk a magányunkat a másik rovására. Igen, durván hangzik, hogy a másik rovására, hiszen nem így éli meg a másik abban a pillanatban, hogy hú, de rossz, hogy most éppen "kihasznál" engem a párom. Használjon csak : ) De ha nincs meg az elköteleződés, a kölcsönös szeretet, ha csak két test egyesül, és nincs mögötte lélek, ha testközpontú, nem személyiség-, lélekközpontú, akkor csak - bocsánat a durva kifejezésért - páros önkielégítés esete forog fenn. Nem erre lett alkotva a szex. A lángoló szerelemről álmodozó fiatal tizenévesek az utóbbiról álmodoznak, és az előzőt kapják meg, ha nem a maga helyén és idején van benne részük.

Mennyire más szinten van az a bizonyos egyesülés, ha az elköteleződés és szeretet biztonságában, Isten áldásával történik meg (ez az igazi kerete, kontextusa), s nem zakatolnak mélyen a ki nem mondott félelmek, hogy vajon elhagy-e majd, elkapok-e valamit, lesz-e gyerek ebből, igazán engem szeret-e, vagy csak a testem kell neki... Nincs lelkiismeret furdalás, aggodalom, félelem, elvárások, bizonytalanság. Csak a gyönyörű egymásnak adottság Isten terve szerint.

"Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. (Mt 5,8)"









2011. május 7., szombat

Együttélés vagy házasság? (6)


Egy 6 gyermekes, 19 éve boldog házas édesapa osztja meg most a gondolatait a témával kapcsolatban.

Együttélés, szexuális kapcsolat házasság előtt?

Elsőre – és én is régebben – úgy gondoltam, a kérdésre igen vagy nem választ lehet és kell adni. Most már, kissé tapasztaltabban és idősebben, bővebb válasz kívánkozik ki belőlem. Különösen, hogy közeledik („sőt, már itt is van”?) az idő, amikor saját gyerekeim is meg fogják kérdezni, sőt, szembe kerülnek e kérdéssel. Megpróbálom hát a kérdést a saját gondolataim, tapasztalataim, habitusom szempontjából, felelősséggel megközelíteni. Nem gondolom, hogy mindenre kiterjed a válaszom, s főleg, hogy abszolút megfellebbezhetetlen lenne, de talán lesz, akinek segít tisztességgel továbbgondolni, megválaszolni a kérdést.

A legfőbb és talán egyetlen érdemi gondolatunk, érvünk a házasság előtti együttélés és teljes körű nemi élettel szemben az, hogy pont azt próbálja kipróbálni, amit nem lehet kipróbálni. Hiszen az életre szóló párkapcsolat, azaz a házasság (benne együttéléssel, önátadással, nemiséggel, kölcsönös felelősségvállalással minden téren egymásért és gyerekeinkért) a teljes elköteleződéssel tud csak létre jönni. Ha nincs meg ez az elköteleződés, akkor nem lehet kipróbálni, ha pedig megvan, akkor mit kell még kipróbálni? Ha e nélkül az elkötelezettség nélkül kerítünk sort az együttélésre, a testi kapcsolatra, és próbálkozik a pár úgy tenni, mintha házas lenne, akkor kétszeresen becsapja magát.

Egyrészt azt hiszi, hogy a házasságot próbálja ki, az ahhoz vezető utat teszi biztonságosabbá magának, pedig éppen az ellenkezőjét érheti el:

· Mivel nincs meg a teljes elköteleződés (ami a házasság egyik alapfeltétele!), Damoklész kardjaként lebeg az elválás lehetősége a pár fölött: ha nem megy, legfeljebb elválnak útjaink, nem veszít senki (túl sokat). Így aztán egy kisebb nehézség, nézeteltérés is szakításhoz vezet(het), miközben a házasság elköteleződésében talán kellő elszánással szembenézve a helyzettel, problémával, a közös megküzdés megerősítené a kapcsolatot.

· A szexuális együttlét ezen együttélés során vélhetően és természetszerűleg ki próbálja zárni a gyerek vállalást – ez önmagában is lehetetlenné teszi a kipróbálhatatlan kipróbálását: hogyan fogadjam el a másikat, kettőnket, ha kapcsolatunk gyümölcsét kizárom? Sok nőnél (férfinél) a gyermek fogamzás lehetőségének kizárása eleve kiüresíti, értelmetlenné és élvezhetetlenné teszi a szexuális együttlétet.

· A szexuális erők eleinte önzőek. Sokan – elsősorban a lányok – nehezebben és kevésbé tudják átadni magukat párjuknak, hiszen arra gondolhat, attól félhet (akár aktus közben is), hogy holnap már nem is leszünk együtt. (Ha esetleg mégse így gondolja, akkor az azt kell jelentse, hogy kellően komolyan gondolja a kapcsolatot, ez esetben pedig – ha kölcsönös a hozzáállás, akkor – mire szolgál az együttélés, a nemi együttlét, mit akar még jobban ’kipróbálni’ a pár?) Megkockáztatom, hogy házasságon kívül a szexuális együttlét eleve nem tudja betölteni (kitölteni) szerepét, a teljes önátadás gyönyörben kibontakozó meghitt élményét. Saját tapasztalat: azt hittük évekig, hogy szexuális együttléteink örömét nem lehet fokozni, sőt, házasságunk előtt és az elején azt gondoltuk, e téren csak néhány, legfeljebb 10 évem, évünk van, aztán a szexnek annyi, jobb lesz elfelejteni, lemondani róla. Azt kell, hogy mondjam 19 év házasság után, hogy pont ellenkezőleg működik a dolog: a kezdetben is jónak érzett házaséletünkben megélt öröm és élmény eltörpül a mostanihoz képest… Úgy gondoljuk, úgy tapasztaljuk, hogy a mostani önátadáshoz a csak a házastársi elkötelezettségben megélt, az elmúlt évek olykor küzdelmes, de legfőképpen elkötelezett és meghitt együttléte vezetett, melyre nem is számítottunk, és nem is volt elvárható házasságunk előtt.

Másrészről az ember a saját önzésén keresztül könnyen becsapja magát:

· A szexuális együttlét a pár kapcsolatában harsogó trombitaként és üstdobként szól, akár el is terelve a figyelmet a kapcsolat fontosabb és hosszú távon meghatározóbb, lényegesebb elemeitől. Könnyen hiszi azt az ember (különösen a nők), hogy ha testileg együtt vagyunk, akkor az azt jelenti, hogy a másik is szeret, legalább annyira, mint én őt – pedig talán a valóság más. Eközben a férfiban a szexuális vágy általában könnyebben tárgyiasul, az aktus kevésbé igényli az ő érzelmi-lelki bevonódását a kapcsolatba, ezáltal könnyen becsapja magát és a társát is. A házasság előtti nemi élet és együttélés viszont kényelmes és önző lehetőséget nyújthat a nagy döntés halogatására.

Továbbá akármeddig ’próbálgatjuk’ egymást, bizonyságot, a tuti fix érzést nem tudjuk megszerezni. A házasság, a holtomiglan-holtodiglan szóló párkapcsolat mindig is kegyelem, ajándék, csoda marad – legalábbis mi egyre inkább így éljük meg, és így gondolunk rá. Ugyan szükséges a mi erőfeszítésünk és elkötelezettségünk, de akármit is teszünk, a végeredmény nem csak rajtunk múlik.

Végezetül úgy gondolom, hogy mindenki a saját lelkiismerete szerint kell és tudjon dönteni a kérdésben. Ehhez talán megfogadható jó tanácsként azt javasolnám, hogy tegyen úgy a pár illetve az egyén, ahogy azt a saját gyerekének, gyerekeinek jó szívvel tanácsolná. Ez talán kellő komolyságot és felelősséget kölcsönöz a személyes döntéshez.

2011. április 11., hétfő

A CsT, avagy a párkapcsolat Csalhatatlan Tesztje


A járműveken sok érdekes dolgot hall az ember. Akarva-akaratlanul. Egy korábbi bejegyzésem kapcsán már megosztottam egy metróban hallott Twillight-os gyöngyszemet. Most egy másikat osztok meg. Nem szoktam hallgatózni, általában dolgozatjavítással töltöm az időmet, de nincs a fülemben MP3, hogy kiszűrjem a beszélgetéseket.
Két barátnő, akik rég látták egymást, véletlenül összefutott a metróban, és beszélgetni kezdtek elég hangosan, nem zavartatva magukat. Kérdezgették egymást a párkapcsolataikról. Egyik épp akkor volt túl egy fájdalmas szakításon (2 év után!!! Lásd PEA 18 hónapja), a másik pedig elmondta, hogy jól meg vannak egymással a barátjával, élvezik egymás társaságát, minden tök jónak látszik. Arra a kérdésre, hogy vannak-e hosszabb távú terveik, azt válaszolta, hogy ő már tapogatózna ebben a témában, de egyenlőre nem akar semmi ilyesmire rákérdezni, nehogy elrontson valamit, vagy elijessze a nyomulásával(!), majd meglátják, mi sül ki belőle. Ja, és egyébként az összeköltözést tervezgetik(!). Aztán szó esett később mindenféle párkapcsolati tesztről, amit korábban végigoldottak (mármint a két barátnő), hogy lássák, összeillenek-e az aktuális párjaikkal. Az eredményt nem tudom, le kellett szállnom.
Elgondolkodtam ezen a teszt dolgon. 10 kérdésre válaszolunk egy magazinban, és máris láthatjuk, összeillünk-e. Mondjuk, elég egyoldalú a dolog, hiszen még egy férfit sem láttam ceruzát rágcsálva kitölteni egy párkapcsolati tesztet, de nem is ez a lényeg. Arra irányulnak ezek a tesztek, hogy lássák, eléggé ismerik-e a párjukat vagy nem. Ami jó, mert ismernünk kell azt, akivel összekötjük az életünket. Általában valamiféle társas helyzetről szólnak (ha a fiúd ilyen és ilyen helyzetbe kerül, hogy viselkedik), szexuális preferenciáról, illetve, hogy te hogy viselkedsz, ha a fiúd ezt és ezt csinálja.
Nem sok tesztet láttam, ami értékekről, értékrendről, életrendről, lelki élményekről stb. szólnak, pedig hosszú távon fontosabb mint az, hogy a másik fél milyen gyakran borotválkozik vagy (erre a neten találtam) a társad hajlandó lenne-e mások előtt megalázni téged (???) illetve társad jogi, politikai és vallási hovatartozásától függetlenül (!) boldog-e a kapcsolatod. (Nem értek hozzá, jogászok, segítsetek. Mi az a jogi hovatartozás?)
Ezennel én is beállok a sorba, és közzéteszem a magam párkapcsolati tesztjét. Hatalmas előnye, ami a megbízhatóbb eredményt garantálja, hogy mindkét félre szükség van hozzá.

És bejön.

És az eredmény garantált.

Két hét végigcsinálni, de már az első nap után kb 70%-ra biztosra tudhatjátok, hogy hogy is álltok egymással, a 2. hét végére pedig kb. 95%-os valószínűséggel tudni fogjátok, hogy érdemes-e együtt folytatni. (Manapság semmit nem lehet 100%-ra ígérni, mert akkor könnyen perelhető az ember : )

Azoknak szól, akik a következő kérdésekre keresik a biztos választ.

A barátom össze akar költözni velem. Jó ötlet?
Honnan tudom biztosra, hogy hosszú távon együtt maradunk?
Régóta járok valakivel, jó a szex is, vajon meddig tarthat?




A TESZT: iktassátok ki a testi érintkezést a kapcsolatotokból két hétre, és nézzétek meg, mi történik!

Igen, ez komoly.

Két hét egy hosszútávú kapcsolatban szinte semmi, ennyi ideig bármit kibír az ember. Még azt is, hogy úgy tölt időt a párjával, hogy nincs ölelkezés, nincs csók, nincs szex. Még kézen fogva járás sincs!!! Mint két barát. (Ha már eddig eljutottál, olvass tovább!!!) Ne avass be senkit, mert hülyének fognak nézni, és elbizonytalanítanak, hogy érdemes-e belevágni. Ha meg sem akarod próbálni, mert kényelmetlen érzéseid vannak miatta, már az is elárul valamit.

A teszt akkor kezdődik, amikor felveted a dolgot. Az, hogy erre a kérésre (2 hétig toljuk háttérbe a testi érintkezést, hogy új mélységekben ismerhessük meg egymást és tiszta képet kapjunk a kapcsolatunkról) hogy reagál a párod, már előremutathat a végeredményre.

a. Ha két hétre sem hajlandó lemondani a szexuális élvezetekről, hülyeségnek kiáltja ki, és részéről le van zárva a téma, akkor már állj meg gondolkodni. Joga van hülyeségnek gondolni. (Annak is fogja valószínűleg. Lehet, hogy te is! És mindenki körülötted.) De elégnek kellene lennie számára annak, hogy ez neked fontos. Egy jó pár támogat még akkor is, ha nem érti/neki nem fontos/hülyeségnek tartja azt, ami a szíveden van. Ez nagyon fontos hosszútávon. Képes-e lemondani saját akaratáról, hogy támogasson egy neked fontos dologban. Egy szexpartner erre nem képes, egy pár igen.

b. Ha nem is mond rögtön igent, de belemegy, akkor elég jó alappal indultok.

Válasszatok ki egy nyugodt szombatot, amikor nem kell hétfőn államvizsgázni/ szigorlatozni/ határidős munkát leadni. Menjetek el kirándulni kettesben reggeltől estig. Válasszatok ki egy olyan helyszínt, ami annyira nem frekventált, van benne mászós rész is, elég hosszú és fárasztó, és végig kell járni, mert nincs útközben egérút. Induljatok neki. Töltsetek együtt egy napot kettesben, amikor nincs más dolgotok, csak egymásra figyelni egész nap. Mint két barát. És beszélgetni magatokról. (Erre nem jó egy üres lakás. Főleg, ha ágy is van benne.) Ez a kirándulás arra "kényszerít", hogy egy napig kikukucskálj a rózsaszín szemüveg mögül, és jobban lásd, milyen is a kapcsolat. Biztos hülye érzés lesz úgy sétálni, mint két ismerős, de ezen túl kell lépni.
A fizikai hátralépésnek nagyon húsbavágó eredménye lesz: arra kényszerít, hogy megtapasztaljátok, mennyire működik valójában a kapcsolatotok, hogy nem csak a szex köt-e össze. Megmutatja, vannak-e Kínos Csöndek. Megmutatja, hogy van-e igazán közös téma. (Aktuális munkahelyi bosszúságok témája tabu, hosszú távú terveké nem) Megmutatja, hogy mennyi önuralmatok, kitartásotok van, mennyire tudtok együtt fáradni egy célért, egymást átsegítve a holtpontokon. Mint két barát. (Egy tingli-tangli egy-két órás erdei séta nem hozza ezeket elő!)
A kézenfogva járás, a csók is segít áthidalni, és háttérben tartani a Kínos Csöndet. Amikor egy szerelmespár andalog, de nincs mit mondaniuk egymásnak, ezt nem veszik észre, mert egy csók, ölelés, szerelmes évődés megteremti a tökéletes összetartozás illúzióját pár percre. Aztán mielőtt megjelenne újra a Kínos Csönd, egy következő érintkezéssel megint a kispadra állítják. Mindamellett, hogy biztos fantasztikusan érezték magukat, az egész nap elmehet így anélkül, hogy bármit is előreléptek volna a kapcsolatban.
Ha a kirándulós nap végére azt érzitek, hogy nem volt túl jó, csak a fáradság marad, nem éreztétek jól magatokat, nincs az az érzésetek, hogy közelebb vagytok egymáshoz, hogy ez az élmény új megvilágításba helyezett titeket, kényelmetlen volt Kínos Csöndben sétálni, akkor a teszt maradék 13 napja sem lesz fenékig tejföl.

Mert az arról szól, hogy még 13 napig nincs testi érintés.

Ha így nem annyira jelent sokat együtt lenni, annyira nem villanyoz fel a találkozás lehetősége, csak szenvedés az egész, és EZT A TESZTET MEGSÍNYLI A KAPCSOLATOTOK, akkor nagy az esélye, hogy hosszú távon nincs sok esély. A szex nem lehet az ALAPJA, csak a MEGKORONÁZÁSA a kapcsolatnak (a házasságban!). Ha szex nélkül nem működik, akkor nincs esély hosszú távon együtt.

ÉS EZ IGAZ.

Ha azonban a kirándulós nap végére úgy érzitek, hogy fárasztó, de jó nap volt, fel vagytok dobva (endorfinfürdő!), és úgy érzitek, közelebb hozott ez az érdekes kísérlet, akkor jipííííííííííí. Már csak a teszt második fele van hátra.

Igen, ezt még 13 napig. Kőkeményen, kilengések nélkül. Ezalatt elkezditek megtanulni értékelni a szeretet apróbb gesztusait.

A második hét végére mindenképpen új fejezet nyílik a kapcsolatban: ez vagy a vég kezdete, és az össze nem illő pár előbb-utóbb kilép a tökéletesség illúzióját mutató kapcsolatból, vagy új szemmel nézve egymást és a kapcsolatot, igazi alapozás és építés kezdődhet.

Ha az utóbbi történt (gratulálok :), akkor pedig folytassátok testi érintkezés nélkül... Egészen a teljes elkötelezettségig, a házasságig... A legnehezebb részén már túl vagytok. Új mélységekben ismerhetitek meg egymást.

Ez a blog arról szól és arról tesz tanúbizonyságot, hogy megéri...

Ja, és kérlek, oszd meg velünk a teszteredményt : )


2010. október 11., hétfő

A szerelem hormonális háttere (5)









Egy nemrég, a fiatalok körében készült felmérés során az derült ki, hogy a fiatalok 95%-a(!!!) túlesik az első szexuális élményen még az érettségi előtt (18-19 éves korára). Forrás: http://index.hu/belfold/2010/09/24/szexfelmeres/
Megdöbbentő. Őszintén remélem, hogy nem ennyire tragikus a helyzet. Mindig vannak mókamesterek, vagy akik nem veszik a komolyan a válaszadást, akik nagyzolnak, valótlan dolgokat írnak be, vagy egyszerűen nem az igazat írják. Adja Isten. Mindenesetre a tendencia figyelemreméltó.
A felmérés szerint tehát az érettségi előtt álló ifjúság, fogalmazzunk úgy, nagy hányadának vannak tapasztalatai a következő 2 hormon működéséről is, melyek az Első Alkalom előtt is termelődtek kis mennyiségben (mellékszereplők voltak), de most főszerepet kapnak.
Szeretkezés közben nagy adag endorfin szabadul fel (4.hormon). A PEÁ-hoz hasonlóan ez is igazi "kábítószer"és ez is az agy jutalmazás-központjára hat. Az orgazmus, a szeretkezés során ez okozza a kábulatig menő gyönyörűség érzést. Ha valaki csak a nemi közösülésre vágyik, valójában endorfinra vágyik. Az endorfin pedig még magasabbra emeli a gyönyör szintjét - a PEA lebegését, a bekábítószerezett élményt - és tovább csökkenti az értelmi/akarati ítélőképességet. Így minden szexuális kapcsolat nagy gyönyört okoz (ami Isten szép ajándéka nekünk), de egyben még rózsaszínűbbre festi a szemüvegünket, egyre kevésbé látjuk a kapcsolatunk reális képét, és egyben felkelti a vágyat további szexuális élmények után.
Az endorfin-fürdő (Isten szép ajándéka!!!) közepette nagy mennyiségű oxitocin (5. hormon) is termelődik. Ezt kötődési hormonnak nevezzük. Férfi és nő között szeretkezéskor robbanásszerűen, nagy mennyiségben szabadul fel, és rendkívülien erős kötő hatása van: életre szólóan hozzáláncolhat a másikhoz (ez pedig Isten szép terve). A házasságtársak esetében ez nagyon jó, de a baj akkor van, ha két nem egymásnak teremtett ember között lép fel az oxitocin-indikálta kötődés. Semmi garancia nincs arra, hogy az első ember, akibe beleszeretek, az a Nagy Ő, akivel leélhetem az életem szeretetben. Egy szakítás után úgy érzi az ember, hogy a szívét tépték ki. Ennek az érzésnek a kémiai okát most ismertettük. Sejtszinten, hormonszinten kötődik össze két ember szeretkezés közben. Isten terve szerint.
Hihetetlen dolog belegondolni, hogy Isten két embert kiválaszt, hogy életük végéig, akár 60-70 éven keresztül is együtt éljenek, vállaljanak gyerekeket, nézzenek szembe örömmel, nehézségekkel, tragédiákkal. Terve szerint anélkül, hogy kiszállnának félúton egy fiatalabb test élvezetéért, a nehézségek előli menekülés vagy bármi miatt. 60 év borzasztóan sok idő arra, hogy kizárólag egy emberrel legyek együtt éjjel-nappal. A legjobb barátomra is ráunhatok, ha egy hónapig éjjel-nappal vele vagyok. 60 év borzasztóan sok. Erre Isten is gondolt. Ezért alkotta meg a szerelem hormonrendszerét olyanná, amilyen. Hogy lehetőséget teremtsen arra, hogy két ember együtt lehessen BOLDOGAN. A fene megette az egészet, ha végig kell kínlódnom az életemet valakivel, ha a kapcsolat nem ad boldogságot egész életemre.
Mire is gondolok ekkor?
Hitünk szerint Isten megalkotta a PEA hormont, hogy két ember szívét egymás felé hajlítsa. Segítségül adta a dopamint, hogy örömet, feldobottságot érezzünk a másik iránt. Jó dolog szerelmesnek lenni? Örömet ad megtapasztalni, hogy szeretni tudok, s szeretnek? Hogy jóleső izgalom költözik a gyomrunkba és szívünkbe, ha eszünkbe jut Ő? Naná.
Mi van, ha nem az igaziba szerettem bele? Mert Isten nem irányítja tudatosan minden pillanatunkat, meghagyja szabad akaratunkat, hogy azt tegyük, amit akarunk. Mert nem salátás kertet teremtett öntudatlan salátaemberekkel (idézet Böjte atyától) Ha nem abba szeretünk bele, akit szeretettel nekünk rendelt, akkor a hormonszint csökkenésével új keresésbe foghatunk.
Ha pedig megtaláltuk életünk párját, a testi kapcsolat a házasságban (endorfin, orgazmus, gyengédség...) hihetetlen sok örömet jelent. Az élet rögös útjain ugyancsak szükségünk van ilyen örömforrásokra. Az oxitocin pedig egy életre összeköthet két embert azután is, hogy a PEA lecsökken, és már nem ugrik ki a szívem, ha meglátom. Csak érzem, hogy még mélyebben szeretem.
Ez Isten szép terve. Terv. Hogy mit kezdünk a tervével, hogy követjük, vagy elvetjük, az csak rajtunk áll.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...