2011. március 28., hétfő

Egy olvasónk tanúságtétele (1)


Egy huszonéves lány osztotta meg a gondolatait 1-2 napja arról, miért érdemes várni a szexszel. Megkértem, írjon egy pár szót magáról, hogy még jobban értsük a hátteret. Íme:


Mi alapján írtad meg - ennyire összeszedetten - a gondolataidat? Olvastad esetleg a Biztos út könyvet?

A Biztos utat (még) nem olvastam. A véleményem – hogy csak várni érdemes, elkapkodni semmiképp – főleg a saját tapasztalataimon alapszik, illetve az ezt alátámasztó információkat részben az ismerőseim elbeszélései révén szereztem, és még kamaszként került a kezembe Varga Péter Spielhózni című könyve.


Jársz valakivel?

Néhány hónapja járunk a jelenlegi (harmadik és remélhetőleg egyben az utolsó) kedvesemmel. Az előző kapcsolatai közül ő egyikben sem élt tisztaságban, de – tőlem függetlenül! – ő is belátta, hogy ez nem volt jó. Most mindketten a kapcsolatunk igazi építésén dolgozunk, elkerülve a korábban elkövetett hibákat. A tisztaságban megmaradni gyakran nehéz feladatnak bizonyul – különösen azért, mert mindketten megszoktuk a másik oldalt –, de megéri. Nagyon örülök, hogy ő is segít a küzdelemben, azért is, mert ebből azt látom, hogy valóban fontos vagyok neki, fontosabb, mint a saját vágyai.


Azt írtad korábban, hogy volt már egy tiszta kapcsolatod. Azzal mi történt?

A legelső kapcsolatom még középiskolás koromban/korunkban, több éven át tartott. Mindketten hívő katolikusként, tisztaságban éltünk, és sokat adtunk lelkileg egymásnak, kis túlzással kijelenthetem, hogy jóbarátként "felneveltük egymást". Végül azért lett vége, mert idő közben eltávolodtak a terveink. Ő megkérte a kezem, de én túl fiatalnak éreztem magam elsőéves egyetemistaként a házasságra. Én mondtam ki, hogy legyen vége, mégis engem viselt meg jobban a szakításunk, mert benne a legjobb barátomat is elveszítettem.


Hogy alakult a következő kapcsolatod?

Később megtartó közösség híján elsodródtam a hittől, s ahogy a „koravének” olyan gyakran a lázadó korszakomat nem kamaszként, hanem egyetemista fejjel éltem meg. Ekkor találkoztam egy fiúval, aki idősebb és "tapasztaltabb" volt nálam, és nem tartotta fontosnak a tisztaságot, én pedig balga fejjel belementem. Nem kellett sok idő, hogy belássam, hibát követtem el, de akkor már késő volt. Ha egyszer valakivel már átléptél egy határvonalat, nincs visszaút! Legalábbis nekünk nem ment. Pedig miután belátta, hogy mennyire nekem fontos lenne visszatérni a tiszta élethez, ő is küzdött miattam. Ez hónapokig ment, de hiába.


Mi volt a gond?

Nagyon szerettem volna, ha ez a kapcsolat megmarad, de valahogy mindvégig úgy éreztem, van közöttünk lelki értelemben egy fal, amelyet nem tudunk lebontani. Akárhogy is tagadtam magamnak, végül kénytelen voltam belátni, hogy a testi közelség csak a szeretet illúzióját teremtette meg, valójában távol voltunk egymástól. "Közös megegyezéssel" szakítottunk, s miután kimondtuk, nem elsősorban a fiú elvesztése fájt számomra is meglepő volt, milyen könnyen túltettem magam rajta , hanem az, amiről a fiú kedvéért lemondtam: hogy elkövettem egy jókora hibát, és nem tudom meg nem történtté tenni.


Ezután?

Miután vége lett, úgy éreztem, mintha egy béklyótól szabadultam volna meg: megkaptam a lehetőséget, hogy újra tiszta lelkiismerettel éljek. Megtapasztaltam, mekkora kegyelem a szentgyónás, és milyen igaz az, amit Jézus mondott, hogy akinek többet bocsátottak meg, az szeret jobban. A környezetem szerint mintha kicseréltek volna: új, igazi barátokat szereztem, és a szüleimmel is rendbe jött a kapcsolatunk. Rájöttem, hogy addig a párkapcsolatom uralta ez életemet: a folytonos hazudozás magamnak, a páromnak és a környezetemnek arról, hogy "minden szép és jó"; a legbelül állandóan érzett lelkiismeret-furdalás; és a fojtott harag a kedvesemre, hogy a testiség megélése fontosabb volt számára nálam, hogy nem tudott várni rám.


A mai világban nehéz megérteni, hogy valaki a szexet is okolja, hogy tönkrement a kapcsolat...

Egy olyan embernek, kinek az a természetes, hogy a vágyaikat teljesen kiéljék a párjával, a fenti sorok tényleg túlzásnak tűnnek, de számomra – aki a saját bőrén tapasztalta mindkettőt – nagyon is szembetűnő a különbség. Mindkét esetben arra vágytam (és arra vágyom ma is), hogy a kedvesem engem önmagamért szeressen, ám mikor a szexualitás is belépett a képbe, nem voltam biztos benne, hogy valóban én kellek neki, és nem a közöttünk lévő testi kapcsolathoz ragaszkodik inkább. S – ami legalább ilyen szörnyű – magamban sem voltam biztos, hogy tényleg őt szeretem-e, nem csak a fizikai vonzalom miatt érzek-e felé kötődést… Végül ki is derült, hogy valóban távol voltunk egymástól.

Nem állítom, hogy a második párkapcsolatomban minden baj forrása a házasság előtti szexualitás volt. Persze, hogy merültek fel más problémák is, talán egyszerűen csak nem illettünk össze, de a problémák megoldását, egymás – és önmagunk! – igazi megismerését nagyon megnehezítette a testiség. Ez már abból is belátható, ha csupán azt az időt nézzük, amit az együttléteinkre pazaroltunk...



kép forrása: http://municio.hu/?p=9926

2011. március 26., szombat

A három forgatókönyv

Ez a bejegyzés azoknak a fiataloknak szól, akik érzik, jó lenne a tisztaság mellett dönteni, de bizonytalanok abban, hogy működhet-e. Nem szalasztják-e el a Nagy Őt, ha kitartanak a tisztaság mellett, és nem adják a testüket a párjuknak az esküvő előtt. Szándékosan nem lányoknak címeztem, hanem fiataloknak, hiszen vannak tisztaságra vágyó fiúk is bőven. Tény, talán kicsit kevesebben, de hajrá lányok, érdemes várni egy fiúra, aki erre vágyik, vagy legalábbis nem zárkózik rögtön el.


A mai világban, amikor ciki, ha szűz az ember érettségi előtt, őrültségnek tűnik nemet mondani. főleg, ha tényleg úgy érezzük, hogy szeretjük a másikat. S hogy miért nem őrültség?
Lássuk, milyen forgatókönyv szerint zajlik le egy pár kapcsolatának alakulása, ha valamelyikük a tisztaság mellett döntött már. Vagy érzi, hogy ez lenne a helyes, és beleugrik az ismeretlenbe.

Tegyük fel, hogy megteszel valakinek, néhány találkozás után kialakul a kölcsönös szimpátia, fellobban a szerelem (a Hollywoodi filmekben és sajnos sokszor a valóságban is ekkora már túl vannak a szexen is), kezdtek azon gondolkodni, hogy járjatok-e. Ekkor előállsz, és ezt mondod:
-Nagyon kedvellek. Úgy érzem, lehet a kapcsolatunk hosszú távú is. Tudnod kell azonban már most, hogy szeretnék tisztán együtt járni. Szeretnélek jobban megismerni, megtanulni, hogyan tehetlek téged boldoggá hosszú távon,de úgy érzem, a testi kapcsolat ezt akadályozza. Azonkívül szeretném megőrizni a szabadságunkat, hogy ha mégsem jön össze (nem ezért drukkolok : ), akkor sebek nélkül tudjunk továbblépni, és a leendő házastársaink előtt is vállalni tudjuk a mostani kapcsolatunkat. De ha majd egyszer összeházasodunk, akkor a tiszta készület tud legjobban felkészíteni erre. A többit útközben. Mit szólsz?

Első forgatókönyv:
A másik fél ebből annyit fog fel, hogy nincs szex akár évekig, tehát abban a pillanatban húzza el a csíkot, mondván, hogy már bocsánat, tisztelem, hogy elveid vannak, de nekem meg szükségleteim. Már nem vagyunk a középkorban, és nem akarom, hogy hülyének nézzenek a barátaim. A szex pedig a kapcsolat alapvető tartozéka, együtt jár a kettő.
Esetleg próbálkozik még, hátha meggondolod magad, egészen addig, míg be nem adod a derekad (NE TEDD!!!), vagy ő adja fel, látván, hogy nincs eredménye. És akkor véglegesen eltűnik.

Bármennyire fájdalmas is átélni ezt neked, hosszú távon még mindig jobban jártál. Egy olyan ember, akinek a saját szexuális kielégülése vagy a TE testednek a birtoklása fontosabb , mint TE magad, akkor nincs meg benne az az áldozatkészség, tisztelet, kitartás, amire alapozhatnátok egy életre szóló kapcsolatot. Azután hagyna el, hogy lefeküdtetek egymással, vagy ha együtt is maradnátok, nem lesz belőle az a házasság, amire szíved mélyén vágysz. Engedd el, nem rá vártál egész életedben.

Második forgatókönyv
A másik fél ebből annyit fog fel, hogy nincs szex akár évekig, tehát abban a pillanatban húzza el a csíkot, mondván, hogy már bocsánat, tisztelem, hogy elveid vannak, de nekem meg szükségleteim. Már nem vagyunk a középkorban, és nem akarom, hogy hülyének nézzenek a barátaim. A szex pedig a kapcsolat alapvető tartozéka, együtt jár a kettő.

Aztán hazamegy, leül, átgondolja, az előző kapcsolatai miért nem jöttek össze. Elgondolkozik azon, amit felvetettél a tiszta készületről. Pár nap múlva felhív, találkoztok és azt mondja:
-Nem értem, mi miatt döntöttél így, nem tűnik logikusnak számomra, de TE érsz nekem annyit, hogy meg akarjalak tartani. Ha ez a módja, akkor csináljuk így. (Egyébként csak egy szavadba kerül, ha meggondolod magad...)

Egy ilyen emberrel érdemes elkezdeni az együtt-járást. Az elején persze igyekszik tisztázni, mit is értesz pontosan a tisztaság alatt, mit szabad pontosan, és mit nem. Meddig mehet el. Ez természetes. Úgy néz ki, képes a saját javáról lemondani érted, és hosszú távban gondolkodik. Képes áldozatot hozni. Ezzel a kapcsolatotok új szintre jutott.
Vigyázat! Mindig megvan a veszély arra, hogy egy idő után mégsem "bírja" a másik fél a várakozást. Főleg, ha rádöbben, hogy a testi tisztaságon NEM azt érted, hogy mindent szabad, csak ne jöjjön létre a fizikai egyesülés. Nem centizésről , és a határvonalak méricskélésről szól.

Könnyebben adja fel ilyenkor a tisztaságot felvető fél a saját álláspontját, ha válaszút elé állítja a másik fél: Nagyon szeretlek, úgy érzem, jobban megismertük egymást az elmúlt időszakban, mint bármelyik más kapcsolatomban, de ez nekem már sok. Választanod kell. Teljesen egymáséi leszünk, amire mindketten vágyunk, vagy tovább lépek. Nem vagyok aszkéta.
Ez nehezebb helyzet, mint az első esetben. Már van közös múltatok, áldozatot is hoztatok egymásért, a PEA és dopamin szint is magasabb, már oxitocin-szinten is kötődtök, sok a gyönyörű, közös emléketek, a baráti köreitek drukkolnak. Látod hogy a párod értékes ember önmagában. Ekkor a saját, tisztaságról vallott meggyőződésedben válthatsz bizonytalanná.
  • Lehet, hogy már ennyi önmegtartóztatás is elég volt a kapcsolat érdekében?
  • Lehet, hogy az én páromnak KÜLÖNLEGESEN nehéz a várakozás, és TÉNYLEG megsínyli?
  • Lehet, hogy a mi kapcsolatunk a kivétel?
  • Lehet, hogy nem nekem van igazam, hanem a világ 99%-ának?

Sokan feladják ekkor, és később megbánják. Hihetetlenül nehéz ekkor is kitartani. A tisztasággal küszködő fél ekkor feladja és továbblép (és ekkor életbe lép, amit az első forgatókönyvben írtunk: hosszú távon jobban jártál, bár most nagyobb a fájdalom), esetleg próbálkozik még, hátha még meg lehet győzni, vagy (esetleg kis gondolkodás után) végleg leteszi melletted a voksát, látván a határozottságodat. Gyönyörű, életre szóló kapcsolat válhat belőle. Keresztény, tisztaságot választó fél esetén a tiszta együtt-járás a másik felet is elindíthatja a hit felé.

Harmadik forgatókönyv
A másik fél nyitott a tiszta készületre, így kezditek az együtt járást. Azzal, hogy a testi kapcsolatot háttérbe toljátok, az ezzel felszabaduló energiát egymás megismerésére, közös lelki élmények gyűjtésére használjátok. Reálisabban látjátok magatokat, egymást, a kapcsolatotokat. Ha arra jöttök rá, hogy hosszú távon mégsem vagytok egymáshoz valók, a PEA csökkenésével (nagy) fájdalom nélkül, tisztán tudtok továbblépni, mert a testi kapcsolat, a szex nem hozott létre közöttük mély kötődést. Ha pedig a tiszta együtt járás során világossá válik, hogy szentségi házasság lesz belőle, akkor a testi kapcsolat háttérbeszorításával esélyetek van arra, hogy megtanuljatok egymással mindenről kommunikálni (a napi történéseken túl érzésekről, gondolatokról, szexualitásról, lelki élményekről...). Mivel a szavakon kívül nincs más eszközötök a kommunikációra, nem oldhatjátok meg a konfliktusaikat egy öleléssel, szeretkezéssel, kénytelenek vagytok foglalkozni vele és megoldani. Reálisan látjátok a másik hibáit, gyengeségeit, bűneit, így nem ér titeket nagy meglepetés házas korotokban. Mivel naggggyon erős a test vonzása, ezzel küzdeni sok lelkierőt kíván tőletek, a folyamatos áldozatvállalás pedig felkészít titeket a későbbi élet nehézségeire. (Vallásos párok esetén pedig megtanulhatnak együtt imádkozni, lelkükről beszélni, szeretetből lépni mások felé.)
A szentségi házasságkötés után pedig testileg is megismeritek egymást, megtanuljátok, hogy okozzatok a másiknak örömet. Az esetleges (nem fizikai) szexuális problémákon pedig átsegít titeket a megalapozott kapcsolat, és a bizalomegymás iránt. Felszabadultan élvezhetitek a szexet, mert mindketten a MÁSIK örömére törekszetek.

Természetesen van még ezernyi más forgatókönyv is, de azok valahol mind a három alapforgatókönyv valamelyikének variánsai. Szóval válaszd ki, melyik forgatókönyv a legszimpatikusabb, és tégy aszerint : )

(Saját tapasztalat: nem mindig a tisztaság mellett való döntés meghozatala a legnehezebb, hanem az utána következő időszak, amikor nap mint nap ki kell tartani benne... De ezerszeresen is megéri : )

Egy olvasónk gondolatai


Egy olvasónk ragadott billentyűzetet, hogy megossza a gondolatait a témában. Kérdésemre megírta, hogy nem olvasta a Biztos út című könyvet.


Kedves Házasság Előtt Állók!

Nem vagyok még éppenséggel öreg, a húszas éveimet taposom, és bevallom, én is a szexualitással kapcsolatos kettősségben nőttem fel. Egyrészt Isten, az Egyház, a hívők szerint nem a házasság előtti nemi élet a követendő – míg a világ szemében az a teljesen természetes, hogy két szerelmes (manapság már ez sem feltétel), teljesen egymásé lesz testileg, mielőtt házasságra lépnének. Bevallom, azóta számtalanszor megbántam, hogy a könnyebbnek tűnő, de valójában sokkal nehezebb utat választottam, és eltékozoltam a tisztaságomat – pedig előtte megtapasztaltam, mekkora kincs a tiszta párkapcsolat. Így, hogy mindkét "módszert kipróbáltam", több érvet is fel tudok hozni a házasság előtti szexuális élet ellen. Ezek az én érveim, amelyekkel a saját lelkiismeretem előtt kellett számot adnom, illetve azoké az ismerőseimé, akik hozzám hasonlóan túl későn kapcsoltak, hogy nem kellene elveszíteni a tisztaságukat.

1. Ha a szexuális életet élsz valakivel, a tested azt mondja, hogy "teljesen a tiéd vagyok, teljesen az enyém vagy, mindenestül elfogadlak..." Ez a valóságban – valljuk be – koránt sincs így. Még ha pillanatnyilag így is érzel, gondolj bele: tényleg ez az igazság? S mindkettőtök részéről? Ha valóban teljes az elfogadás közöttetek, annak örökre kellene szólnia, nemde? A házasság pontosan erről szól, sőt ez az egyetlen formája a teljes, örökre szóló önátadásnak. Az összes többi – az együtt-járás, együttélés stb. – mind időleges és felbontható. A holtomiglan-holtodiglan ígéret Isten előtt már egészen más dolog. Azt nem szokás ripsz-ropsz, hirtelen felindulásból, az érzelmek hevében elintézni: a megkötéséhez alapos megfontolás és sok előkészület szükséges, az esküt visszavonni nem lehet. Ha tehát a házasságot még korainak – mi több, Vele nehezen elképzelhetőnek – tartod, még nem vagy(tok) készen a teljes elköteleződésre, akkor nem vagytok készen a teljes önátadásra sem. Az, ha többet adsz testi téren, mint amekkora lelki elköteleződés van köztetek, az többek között azt jelenti, hogy hazudsz a másiknak – és ő is hazudik neked. Gondold át: lehet/szabad bármilyen kapcsolatot egy hazugságra, egy ekkora hatalmas hazugságra építeni? Pláne egy olyan kapcsolatot, amely – ideális esetben – jövendő életed legfontosabb emberéhez, a leendő házastársadhoz fűz?

2. Akár te éltél már szexuális életet valakivel, akár a kedvesed, kísérteni fog a korábbi kapcsolatok emléke. Előbb vagy utóbb felötlik egyikőtökben vagy mindkettőtökben a gondolat, hogy vajon kivel és hányszor volt már a másik hasonló helyzetben, kinek adta át egészen a testét. Az is eszedbe/eszetekbe jut, hogy vajon hány ilyen ember lesz még a jövőben a saját életedben, illetve a másikéban. S az előző kapcsolatoknak vajon hogy lett végük? Azokat is épp ilyen „komolyan” gondoltátok? Az ember egy párkapcsolatban arra vágyik – és az Úr is úgy tervezte –, hogy egyetlen legyen a másik számára, és viszont. Egynek lenni a sok közül pedig cseppet sem hízelgő gondolat! Minél többen voltak már előtted, annál kevésbé fogsz bízni a másik irántad való szerelmében és hűségében, és minél több emberrel voltál már együtt, annál kevésbé fogsz bízni a saját ítéletedben, hogy tényleg ő a „nagybetűs” Igazi. (Már ha a testedet tényleg az Igazinak tartogatod, és nem osztogatod „kisbetűs” akárkiknek.)

3. A túl korán megélt szexualitás egyfajta függőséget okoz. Olyan nincs – a legritkább esetben van, a környezetemből egyetlen ilyet sem ismerek –, hogy két ember csak „egyetlen alkalomra kipróbálja”, milyen lesz majd együtt a házasságban. Az egyszeri alkalomból még egy és még egy lesz, míg szokássá nem válik. Ha nem elég erős a közöttetek a szeretet, hogy elköteleződjetek egymás felé – lásd 1. pont! –, akkor könnyen puszta megszokássá válhat. Nem is elsősorban azért, mert akkora élmény, de mint ahogy a dohányosok nemcsak a nikotin okozta kellemes érzéseknek rabjai, hanem maga a „mozdulatsor” rögzül, megszokássá válik, hasonlóan az is, hogy a szereteteteket a szexualitással fejezzétek ki, ez által más kifejezési módokat elhanyagoltok, elfelejtetek – még mielőtt kifejlesztettétek volna. Visszatérve a dohányos párhuzamhoz: közismert tény, hogy aki folyton a cigaretta erős füstjét szívja, annak eltompul a szaglása, idővel alig érzi az enyhébb illatokat. Aki a szexuális örömök rabja, az érzéketlenebbé válik az afféle „apró” gesztusok felé, mint egy szál virág, egy mosoly, egy saját készítésű sütemény… Gondolj bele, mennyivel szürkébb annak a világ, aki nem képes érezni az illatokat, aki nem (vagy alig) örül az apróbb ajándékoknak! Ha már a házasság előtt megszokjátok az önmegtartóztatást, felvértezitek magatokat a függőség ellen, közösen kidolgoztok „módszereket”, amelyekkel ellent tudtok állni a kísértéseknek. Nem az az igazi szabadság, ha valaki bármit megtesz, ami módjában áll! Ha már elveszítetted a tested felett az uralmat, ha kiszolgáltatottá váltál a vágyaidnak, akkor már réges-rég nem vagy szabad!

4. Isten nem azért parancsolta meg, hogy a házasságban és csakis ott éljétek meg a teljes testi önátadást, mert meg akar fosztani benneteket egy nagy élménytől, hanem épp ellenkezőleg: jót akar, a legjobbat. Többek között megóvni a titeket csalódástól, és a házasságotokat a kölcsönös „te vagy számomra az egyetlen” elköteleződés élményével megkoronázni, illetve közös gyermek(ek)kel megajándékozni egymást. Ha hívő keresztény vagy, akkor tudnod kell, hogy a házasságon kívüli nemi élet bűn, s mint olyan, nem kedves Isten szemében. Bűntudattal élni, hogy a szerelmetekből Isten akaratával ellentétes dolog származik, pedig nem jó. Ha katolikus vagy, akkor ráadásul súlyos bűnt követsz el minden alkalommal, így ezt követően nem járulhatsz szentáldozáshoz. Ha meggyóntad a bűneidet, akkor persze igen, de azt is tudnod kell, hogy a sikeres szentgyónás feltétele a teljes bűnbánat és az erős fogadás, hogy többé nem vétkezel. Ám – ha őszinte akarsz lenni magaddal és Istennel szemben – tényleg kijelentheted, hogy bánod a vétkedet, és többé nem teszed? Vajon mit fogsz tenni, hogy – ahogy a gyóntatószékben Istennek ígéred – valóban elkerüld a bűnt és a bűnre vezető alkalmat?

5. Az az érv, hogy a szexualitás bizonyos kort elérve már létszükséglet, nélküle „bekattan” az ember, nem igaz. Még akkor sem, ha korábban már éltél nemi életet. Jópár ismerősöm élete példázza, hogy nagyon is „normális” lehet valaki, aki még szűz, sőt nem indul hátránnyal a házasságban sem az úgynevezett „tapasztalatlansága” miatt. Épp ellenkezőleg: megóvja magát a rossz szokásoktól, beidegződésektől, a kellemetlen emlékektől. Nem mondom, hogy az újrakezdés lehetetlen! Isten kegyelméből igenis lehetséges – sőt sokaknak sikerült is – megszabadulni a régi, bűnös élettől. Ám az újra elnyert tisztaságot megőrizni sokkalta nehezebb, mint az eredeti tisztaságot el nem veszíteni. Pláne nehéz megmaradni a szentgyónás által nyert bűntelenségben, ha előzőleg már mindketten éltetek nemi életet! Épp a fenti okból kifolyólag, hogy a szexualitás „függőséget” okoz. Ha ráadásul ezt együtt tettétek, elölről kezdeni a kapcsolatot szinte lehetetlen. Jól fontold hát meg, hogy mit teszel és mit nem magaddal és azzal az illetővel, akit szeretsz!

6. Egy fiú ismerősöm egyszer pironkodva bevallotta, hogy mikor egy korábbi barátnőjével járt, az együttlétük után általában arra vágyott, bár máshol lehetne: otthon vagy a haverokkal… Nem a karjaiban tartott kedvese társaságát élvezte – bár akkor biztos volt benne, hogy szereti őt –, hanem az járt a fejében, hol lenne szívesebben… Pedig jó embernek tartom az illetőt, nem egy „csélcsap” típus, sőt bevallotta, hogy volt is jócskán lelkiismeret-furdalása a gondolatai miatt, mégis így érzett. Azóta ő is a tisztaságot választotta. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon nem szeretnék az elvágyódó fiú helyében lenni, és az a gondolat is visszataszító számomra, hogy az az ember, akinek az imént adtam át magam egészen, már alig várja, hogy hazamehessen.

7. Ha hozzám hasonlóan te is egy igazi, holtig tartó szeretetben és hűségben megélt házasságra vágysz, bizony nincs könnyű dolgod. A kapcsolatotokat tudatosan építeni kell türelemmel és kitartással… Tiszta fejjel és szívvel kell élni… Annak meglátását, hogy az illetővel valóban egymáshoz valók vagytok-e, illetve hogy merrefelé halad, hogyan építitek vagy épp romboljátok a kapcsolatotokat, szerelmeteket, jócskán megnehezíti, ha közben elkezdtek nemi életet élni. A közösen megélt szexualitás mintegy torzító szemüveget tesz rátok, amelytől kezdetben sokkal szebbnek látjátok a másikat és a szerelmeteket a valóságosnál. Ám hamarosan érezni fogjátok, hogy a testi és lelki kötődés nincs összhangban, ami nagyon zavaró tud lenni. Ha egyikőtök erősebb elköteleződésre vágyik a párjától, mint a másik – még ha nem is mondja ki –, az elkerülhetetlenül feszültségeket okoz közöttetek. A másik fél számára teherként kezd hatni az előbbi ragaszkodása, aki valószínűleg az egyetlen jól begyakorolt módot fogja „használni” szerelme kifejezésére: a szexualitást. Ám mind hiába, a szakadék egyre mélyül, s végül bekövetkezik a szakítás… A fenti recept sajnos nagyon gyakori az ismerőseim körében.

8. Az első együttlét valóban egy olyan élmény, ami feledhetetlen az ember számára. Nem mindegy tehát, hogy mikor, hol, hogyan, kivel „történik” – jobban mondva teszitek meg. (Megjegyzem, a történik szót nem szeretem. Ez egy cselekvés! Aki nem szabad akaratából cselekszi, hanem tőle függetlenül történnek vele a „dolgok”, azt nagyon nem irigylem…) Hogy hogyan emlékszel vissza az első alkalomra másnap, egy-két hónap, év vagy évtized távlatából, az meghatározó lehet a későbbiekre. Te mire szeretnél inkább visszaemlékezni? Arra, hogyan „szabadultál meg” a szüzességedtől az éppen aktuális „szerelmeddel” – akivel azóta látni sem bírjátok egymást – az ismerősök unszolására…? Vagy arra, hogy életed párjával élted át a nászéjszakán (esetleg másnap), miután Isten, a lelki atyátok, a rokonok és barátok előtt kölcsönösen örök hűséget esküdtetek egymásnak? Hogy a kedvesednek te vagy az első és egyetlen, az Igazi, aki mellett már döntött(!) – és neked is Ő? Akárhogy is döntesz, tudnod kell, hogy az első alkalmat újra átélni, az idő kerekét visszaforgatni már nem lehet.

9. A „ki kell próbálni, hogy passzolunk-e” érvvel számos ismerősöm példája áll szemben. Akadnak közöttük olyanok, akik mindketten tisztán léptek házasságra, mégis – a házasságra való készülés alatt együtt kiépített lelki kötelékkel, szeretettel és türelemmel – hamar testileg is megtalálták a közös hangot. Vannak olyanok is, akik testileg összeillettek, de máskülönben (finoman szólva) nem voltak éppen ideális pár, ezt mégis sokáig nem vették észre – egyikük vallomása szerint éppen a szexualitás „látástorzító” hatása miatt. A statisztikák is azt mutatják, hogy azok a házasságok a hosszabb életűek, amelyekben a felek tisztán léptek az oltár elé, és minél több emberrel volt szexuális kapcsolata valakinek, annál kevésbé lesz hű a házastársához.

10. Ha a fentiek nem győztek meg, a leggyakoribb érvvel fejezem be, ami a házasság előtti nemi élettel szemben fel szokott merülni, az a következményektől (gyermek és nemi betegségek) való félelem. „Jó, jó – mondhatod –, feltalálták már az óvszert!” Persze, számos fogamzásgátló módszert kifejlesztettek már, de rengeteg hátrányuk miatt nem javaslom őket. Egyrészt nincs 100%-os védelem. Igazság szerint jóval nagyobb esélyed van fogamzásgátlás ellenére is „összeszedni” egy nem kívánt terhességet (amit abban az esetben valóban „teherként” szoktak megélni, nem „áldott állapotként”), mint arra, hogy nyersz a lottón. S ha éppen „megütöd a főnyereményt”, mit tennél? Biztos, hogy a saját, a kedvesed és a születendő gyermek szempontjából ideális időben történik mindez? Biztos, hogy az a legjobb nektek, ha a gyerek miatt, kényszerből és nem megfontoltan, szabad elhatározásból döntötök egymás mellett? Vagy nevelje csak egyedül az anya? Vagy inkább legyen abortusz belőle elpusztítván kettőtök gyermekét? Tudtad, hogy egyes fogamzásgátló módszereknek (többek között az oly népszerű tablettának) abortáló hatása is van? Erről nem szívesen beszélnek, de ha kicsit rákeresel az interneten, erről és egyéb hátrányairól is olvashatsz bővebben. Ahogy arról is, hogy a legtöbb módszer a nemi betegségek ellen egyáltalán nem, vagy csak „bizonyos százalék” biztonsággal véd. Ha ekkora esélyem lenne nyerni a lottón… Jócskán van tehát félnivaló – pedig ennek nem a félelemről kellene szólnia! Az egyedül bizt(onság)os út megintcsak az, ha mindketten tisztán léptek a házasságba.


2011. március 25., péntek

Házaspárok tanúságtétele (5) Detti és Bandi

Bandi: Feleségem Bernadett, történész végzettségű. Én mérnökként dolgozom. Két gyermekünk van, a nagyobb 4, a kisebb 2 éves.

Egyikőnk sem vallásos családból származik. Plébániai közösségünk, és annak ifi csoportja alapvető változást hozott életünkben. Serdülőkorunkban kezdtünk hittanra járni, mert megsejtettük a hit fényét. Majd elsőáldozók és bérmálkozók lettünk.

Hamar – és nagy örömmel - szembesültünk azzal, hogy a kereszténység nemcsak elmélet, hanem egy életforma. Ahogy most beszéltünk róla, mi is ezt éltük meg: forradalmi életforma. Egész életünk megújítását kéri, és megújíthatja körülöttünk is a világot. Ifi hittanunkon sem csak a hit tanításairól, és ezek értelméről tanultunk, hanem az elkötelezett keresztény élet alapjait is megismertük és próbáltuk gyakorolni. És minden évben voltak fiatalok, akik úgy kerültek hozzánk, hogy valamelyikünk élete vonzotta őt, majd közénk jött.

Detti: Én 14 évesen lettem elsőáldozó. Engem is nagyon megragadott hetedik, nyolcadikos koromban, hogy a kereszténység forradalom, mely megújíthatja a világot. Különösen hatott rám a felkészülés során, hogy óráról-órára kiválasztottuk a Szentírás egy igéjét, és azt próbáltuk minden nap életre, tettekre váltani.

Egyszer azt az igét éltük, hogy „Adjatok és adnak majd nektek is. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.” Első gondolatom az volt, hogy még csak diák vagyok, nincsenek javaim, amivel jótékonykodhatnék. Aztán ahogy próbáltam elmélkedni az igéről, rájöttem, hogy mennyi mindenem van, amire a körülöttem lévőknek szükségük lehet, például a szabadidőm. Ezutáni héten az iskolában az órák közötti szüneteket azzal töltöttem, hogy az osztálytársaimat meghallgattam, és életük eseményeire úgy figyeltem, mintha velem történtek volna. Sokszor ez a befogadó figyelem mélyebb beszélgetéseket indított, és a tanácsaimmal újabb figyelmességet tudtam adni barátaimnak. Az öröm egészen betöltött, és megtapasztaltam Isten szeretetének túlcsorduló mértékét..

Hittanjainkon aztán megbeszéltük, hogyan éltük az előző óra témáját, illetve az adott Szentírási részt. Többnyire arról beszéltünk, hol tudtunk örömet szerezni valakinek, vagy hogyan tudtunk egy-egy nehézséget Jézus (és az Ige) erejével legyőzni.

Házas szemmel látom: ezzel olyan dolgokat gyakoroltunk be, amelyek együttjárásunk és a házasságunk szempontjából is nagy segítséget jelentettek. Megtanultuk, hogyan éljünk meg Isten igéit a mindennapokban, hogyan tudunk beszélgetni lelkünk legmélyéről, Istennel való találkozásainkról; hogyan imádkozzunk saját szavainkkal; hogyan hallgassuk meg befogadóan embertársunkat és egymást. - Ma is az teremti a legmélyebb kapcsolatot köztünk, hogy reggeli imánkban elhatározzuk, hogy a Szentírás egy-egy gondolatát, egy igéjét fogjuk élni. Este pedig elmondjuk egymásnak, melyikünk hol találkozott a nap folyamán Jézussal. Szeretnénk ilyen élő kereszténységre nevelni gyermekeinket is.

Bandi: Több éves együttjárás és egy év jegyesség után házasodtunk össze. Megértettük és megpróbáltuk élni azt az alapelvet, hogy akkor készülünk jól a házasságra, ha a testi kapcsolat helyett egymás személyes megismerését helyezzük előtérbe. De azt is éreztük, hogy ez az a terület, ahol a kereszténységünk radikalitása a legkönnyebben lendületét veszti. Az ifjúsági csoportokban rendszeresen beszélgettünk arról, mi Isten terve rólunk. Volt szó a házasságra készülésről is, olyan témákról, amelyekkel most ti foglalkoztok.

Detti: Különösen erős feladatnak tűnt, amit az atya szívünkre tett: próbáljunk úgy építeni kapcsolatunkat egymással, hogy az együttjárás ne szakítson el bennünket ifjúsági közösségünk többi tagjaitól. Közösen elhatároztuk, hogy egy ifjúsági ünnepünkön vagy kiránduláson mindketten azokkal fogunk törődni, akik egyedül vannak. Néha egy kirándulás közben, máskor annak végén, megbeszéltük, hogyan sikerült a többieknek örömet szereznünk. Egy ideig küzdelem is volt ez számunkra, hogy ne kettesben legyünk csak, de aztán egyre természetesebbé vált, hogy ne zárjuk ki a mellettünk lévőket a kapcsolatunkból, hanem osszuk meg velük Istennel való életünket. Ez a házasságunk során is meghatározó maradt. Így – az akkori ifjúság sok más fiatal házasával együtt – azóta is törekszünk segíteni a plébánián a különböző feladatokban. Sok ismerős fiatal házas, vagy házasságra készülő fiatal is fordul hozzánk kérdéseikkel. Nagy öröm, ha segíteni tudunk tapasztalataink megosztásával.

Bandi: Sok fiatal keresi az igazi élet, és a házasságra való jó készülés titkát. Mi azt tapasztaljuk, hogy mivel próbáltuk megélni, amit hittanjainkon, az egyház tanításáról tanultunk, megtaláltuk azt, amit oly sokan keresnek. Megérte így készülnünk. Biztatlak titeket: ha ti Isten útját járjátok, akkor már most, és majd később is, ebből a tapasztalatból merítve tudtok segíteni másoknak.

Detti: Ha forradalmi életformáról beszéltünk, bennem mindig megvolt a vágy, hogy továbbadjam másoknak is azt az életet, amelyet megismertem. Már fiatalként egy gyermek kiscsoport vezetését vállaltam a plébánián. Az egyetem utolsó évei alatt pedig elkezdtem teológiát tanulni, levelező tagozaton. Érdekelt is a hit, de bennem volt az a vágy is, hogy kamatoztassam hitemet, illetve az ott szerzett tudásomat az egyház vagy a plébánia javára. A teológia tanulása során hitünk sok igazsága, azok ésszerűsége és szépsége még világosabb lett számomra. Ez segít abban is, hogy ma Bandival együtt egy hittancsoportot, a 12 évesek hittanját tudjuk vezetni. Örülünk, hogy serdülni kezdő fiataloknak is átadhatjuk a hitet: amelyről tapasztaljuk, hogy az Élet útja.


forrás: Tomka Ferenc: Biztos út (19.o.)

Amiről még a jegyesség idején beszélni kell (3)


(Harmadik, utolsó rész – a kérdéssor első része itt , második része itt olvasható.)

Gyerekek
Szerintem a gyerekek...
Agyamra megy, amikor a gyerekek...
Nagyon tetszik, amikor a gyerekek...
Mások gyerekeit látva úgy érzem...
Felém a gyerekek általában...
A gyerekeket akkor kell fegyelmezni...
Így fogom fegyelmezni a gyerekeimet: ...
A szülő feladata az, ...
Ennyi gyereket szeretnék: ...
Mennyire fontos, hogy fizikailag is kifejezzem a gyerekeim iránti szeretetemet?
Fontos időnként szavakkal is megfogalmazni a gyerekeimnek, hogy szeretem őket?
Naponta mennyi időt kell a gyerekeimmel töltenem?
Mennyire fontos a két szülő együttműködése és a fegyelmezés?
Ki legyen engedékenyebb: az apa vagy az anya?
Nálunk otthon mennyire fontos, hogy a gyerekek tiszteljék a szülőket?
Azt hiszem, a fegyelmezésben engedékeny/közepesen szigorú/szigorú leszek.
Milyen iskolába szeretném majd járatni a gyerekeimet?

Egészség
Mennyire törődöm magammal, mennyire fontos az egészségem?
Az egészséges életmód számomra azt jelenti...
A testmozgás…
A helyes táplálkozás számomra azt jelenti...
Az tud egészségesen kifárasztani, ha...
Hogy sokáig egészséges maradjak, a jövőben...
Jelenlegi/korábbi egészségi problémáim a következők: ...
Ilyen gyógyszereket szedek: …
Családomban a következő betegségek fordultak elő: ...
Felmenőim ennyi idős korukban haltak meg: ...

Gyengédség
Abból érzem, hogy valaki szeret, hogy...
Én magam azzal szoktam kifejezni mások felé a szeretetemet...
Számomra leginkább azzal tudja valaki kifejezni, hogy szeret, ha időt szán rám/megdicsér/megajándékoz/segít/megsimogat vagy átölel.
Szerintem a gyerekek vagy barátok előtt kimutatni a szeretetet...
Egy kapcsolat attól válik egyre meghittebbé...
Szerintem egy jó házasságban a házastársaknak naponta (hetente) legalább ... órát kell kettesben beszélgetniük, hogy élő kapcsolatban tudjanak maradni.

Munka
Ilyen munkára vágyom: ...
Szerintem, ha valakinek fontos a családja, hetente átlag ... órát tud dolgozni. Kinek kell eltartania a családot?
Így képzelem el a karrieremet: …
Mennyire fontos, hogy fix állásom legyen?
Azt szeretém, ha a házastársam így állna a munkához: ...
Hol húzom meg a határt, ha munkaidőben túl sokat követelnek?
Ha nyugdíjas leszek...

Hit, vallás
Számomra Isten...
Szerintem Isten számára én...
Életem és jövőm szempontjából ennyire fontos a templombajárás: ... (1-től 10-ig)
Gyermekeimet ... vallásúnak/felekezetűnek szeretném nevelni.
Isten lesz a családom középpontja? Miért/miért nem?
Ha igen, hogyan fogom ezt megvalósítani?
Ekkor szoktam imádkozni: …
Számomra a Biblia…
A kereszténységen kívüli vallások...
Az örök élet...
Ilyennek tartom Istent: személyes/valóságos/távoli/meghatározhatatlan/képzeletbeli/haragvó/boldog/szerető/szigorú/követelő/gyengéd/jóságos/élő/jó/hatalmas/gyenge stb.
Istennel úgy lehet kapcsolatban lenni...
Istent a hétköznapokban megtapasztalni számomra...
Számomra ennyire fontos, hogy Istennek és igéjének engedelmeskedjem: ... (1-től 10-ig)
Ha meghalok...

Jó beszélgetést!


forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/amirol-meg-jegyesseg-idejen-beszelni-kell-harmadik-resz

2011. március 24., csütörtök

Program ajánló - TSZM Kongresszusa




A Tiszta Szívek Mozgalom 2011. április 2-án, szombaton tartja 9:00-tól 17:30-ig a IV. Országos Kongresszusát a bp.-i Szent Kereszt Plébánián. (Cím: 1091 Budapest, Üllői út 145. 3-as metró Ecseri úti megállójánál)

PROGRAM::

09.00-09.25 Érkezés, Regisztráció
09.30-10.00 Dr Kerényi Lajos atya köszöntője
10.05-10.20 Tanúságtétel (Egyedülálló fiú)
10.25-11.25 Dr. Gloviczki Eszter előadása (a hormonok és a biológia
hogyan igazolja a tiszta szerelem fontosságát)
11.30-11.50 Tanúságtétel (Egyedülálló lány)
11.55-12.05 Közös imádság
12.10-12.50 Ebédszünet
12.55-13.10 Tanúságtétel (Házaspár)
13.15-13.35 Kiscsoportos foglalkozás
13.40-13.55 Tanúságtétel (Jegyespár)
14.00-15.00 Papp Zoltán atya előadása (mit mond a keresztény egyház a
szexualitásról, önkielégítésről)
15.05-15.25 Kiscsoportos foglalkozás
15.30-16.20 Kiscsoportos foglalkozások összefoglalása,
Kérdezz-Felelek, Hirdetések, Könyvajánló
16.30-17.30 Szentmise Papp Zoltán atya celebrálásával

Szeretettel várnak minden érdeklődőt. A belépés díjtalan.

2011. március 23., szerda

Twillight - Alkonyat, avagy a vámpírok és a szex


Na, ezt biztos nem vártátok : )

Akit nem érdekel a téma, nyugodtan ugorja át ezt a bejegyzést.

Még a blog elindulásakor ezzel kapcsolatban érkezett az első kérdés, s a diákjaim is versengve rajonganak a könyvért (mármint Edwardért vagy Jacobért), bárhova megyünk, a poszter ránk kacsint, ezért is határoztam el, hogy írok róla. A kérdés anno úgy hangzott, hogy ajánljuk-e ezt a könyvet olvasásra itt a blogon, mert a főhősök, Bella és Edward nem feküdtek le egymással az esküvőjük előtt. Követendő példák-e a tisztaságban? A kérdés feltevője úgy tudta, hogy az írónő keresztény.

Én akkor határoztam el, hogy elolvasom a sorozatot, mikor kiderült egy kérdőívből, hogy a gimis diákjaim harmadának(!) a Twillight a kedvenc könyve. Nemcsak lányoknak!!! A barátnőm is ajánlotta lelkesen (3 gyermekes családanya), így került a kezembe a sorozat. Tetszett. Jól átgondolt, felépített világot ír le, finom humor szövi át, fordulatokban gazdag, egyértelmű bestseller. Ez nem is kérdés.

Nos, az írónő bár nem katolikus, többgyermekes édesanya, úgy tudom, mormon vallású, ezért a meggyőződésével ellentétes lett volna, ha úgy írja meg a történetet, hogy Edward és Bella már a házasság előtt egymáséi lesznek. Ami a legtermészetesebb dolog lett volna a világ mai felfogása szerint. Az mindenképpen jó pont az írónőnek, hogy Edward személyében ezt a meggyőződést képviseli, míg Bellára hat a világ mai felfogása (házasság, az meg minek, főleg ilyen fiatalon). Bár a fiatalság témájában Bellának adok igazat...

Örülök annak, hogy ez a világ több milió fiataljához eljutó bestseller két olyan fiatalt mutat be, akik csak az esküvő után lesznek egymáséi. Talán egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány ilyen széles körben ismert könyv van. Plusz pont, hogy nem írja le részletesen az írónő az első éjszaka fizikai történéseit, azt mindenki romantikus fantáziájára bízza.

Vannak bizonyos pontok azonban, amik miatt nem ajánlja a blog tisztaság-kézikönyv gyanánt. Csak egy pár gondolatot villantok fel:

Az egymásnak adottság testi kifejeződései (csók, ölelés, simogatás, szex) hiper-erős kötődést hoz létre. Érzelmileg, hormonálisan. (Ld. a blog hormonokról szóló bejegyzéseit) Edward próbálja racionálisan végiggondolni a kapcsolatukat, az érzelmeit háttérbe szorítja, hogy hosszútávban gondolkodhasson, ezért is szakít Bellával a második kötetben. Egy kapcsolat, amelyben mindent a túlfűtött (de emberileg csodálatos) érzelem irányít, szakadékba zuhan. B&E nagyon előrehaladnak a testi kapcsolat terén, ami egyértelműen felerősíti az érzelmeiket olyannyira, hogy Bellát szinte fizikailag is tönkreteszi a szakítás. Nem kell egészen a szexig eljutni, hogy ilyen erős kötődés alakuljon ki. Ezt a könyv szépen bemutatja.

Az egymásnak adottság minden formája előremutat a következő felé: ha megfogom a kedvesem kezét, előbb-útóbb már meg is akarom ölelni. Ha már megöleltem, csókolózni akarok. Ha már csókolózunk, elindulhat a kezünk is felfedezőútra. Már nem kell sok idő, és csak a pettinggel, majd a szex-szel tudom kimutatni a másik iránt érzett szerelmemet és kielégíteni a vágyamat, amit a másik korbácsolt fel. S mennél jobban előrehaladunk, annál kevésbé tudunk racionálisan dönteni (szerotonin-szint a padlón van), vagy akár komoly sérülés nélkül szakítani.

A kapcsolatuk viszonylag elejétől kezdve Edward Bella szobájában tölti az éjszakát, és egy idő után már nemcsak a karosszékből nézi a lányt. Ez egyértelműen nem az az ideál, amit a fiataloknak követniük kell. Nagyon fantasztikus érzés lehet a kedvesünk karjában aludni még szex nélkül is , de pont az előzőekben említett lépcsőfokok miatt a valóságban szinte lehetetlen megállni a puszta egymás mellett fekvésnél. Ez szinte bilológiai, hormonális, vagy érzelmi késztetés, amit egy idő után nem lehet nem figyelembe venni. Ez csúsztatás a könyvben. Csak Edward nem emberi, ismétlem, nem emberi akaraterejének köszönhető (elvégre vámpír volt a szerencsétlen), hogy mégsem történik semmi. A valóságban két egészséges fiatal, akik kettesben, egyedül töltik az éjszakát hónapokon keresztül, túl nagy kisértésnek vannak kitéve, és fizikailag sem egészséges egy fiatal férfit kitenni ilyen izgató és nem "kielégítő" szituációnak. Pont.

Másik dolog, ami olvasva szívdobogtató és minden fiatal szerelemre vágyó fiatal ezt fogja kereseni, hogy a könyvben leírt szerelem, az érzelmek intenzitása nem csökken idővel, hanem végestelen végig ezer fokon ég. Bellának folyton kihagy a szíve, remeg a gyomra, elgyöngül Edward láttán a 4 könyvön keresztül. Ez egyértelműen nagyon vonzó dolog, de elérhetetlenül hamis elvárásokat állít a szerelem elé. A valóságban mi van akkor, ha a hormonok már nem tombolnak, ha már nem akar kiugrani a szívem a helyéről, ha meglátom a kedvesem? Ha a tűz már nem ezer fokon ég? (Ha már leállt a PEA termelődés?) Már nem vagyok szerelmes? Kihűlt a kapcsolat? Keressek egy újat, ahol ismét lángolhatok? Sokan ezt teszik. A lángolás elmúltával szakítok, mert már nem vagyok szerelemes, és beleugrom a következő lámurba. A vámpívilágban örök szerelem van, ami veszélyes illúzió, hiszen a valóságban lecsendesülnek a hormonok max.másfél év alatt. A világ nem így működik.

Első nekifutásra ennyi.

Mielőtt a lelkes Twillight-rajongók billentyűzetet ragadnának, hogy kikérjék maguknak a kritikát, és felvilágosítanának, hogy nem szerelmi tankönyvnek szánta az írónő (ezt én is tudom), sietek leszögezni, hogy ettől még természetesen nagyon jó könyv, nagyon tetszett nekem is, végig olvastam egyben angolul és magyarul is később. (A kedvenc jelenetem a 3. könyv Ice and Fire fejezete, amikor a sátorban Edward és Jacob tisztázzák a dolgaikat. Hogy az milyen jól megírt jelenet!) Amit írtam, nem von le a könyv értékéből, csak válaszoltam egy kérdésre a személyes gondolataimmal: ne ez legyen az etalon, a kritérium-rendszer, ami alapján párt választunk, és amely szerint alakítjuk a kapcsolatunkat.

De hát mindenki tudja, hogy ez csak fikció, mondhatnánk. Senki sem veszi szó szerint.

Tényleg?

Egyszer a metróban utazva fültanúja voltam két fiatal lány beszélgetésének (17-18 évesnek saccoltam őket). Az egyik arról panaszkodott a barátnőjének, hogy a pasija az elején még hasonlított Edwardra, úgy is viselkedett, de ma már nem igyekszik annyira. Neki sem remeg már annyira a gyomra, ha találkoznak, úgyhogy a szakításon gondolkozik, mondván, hogy ez nem az a kapcsolat, amit ő keres és neki magas a mércéje (!!!) . A barátnője lelkesen bólogatott.

No comment.


P.S. Igen, és válaszolok a kérdésre, amit minden T-rajongó olvasó meg akar tudni (Edward vagy Jacob-fan vagyok-e?), a válaszom: egyik se elég jó nekem, a kettőt össze kéne gyúrni, hogy felérjenek a férjemhez : )

2011. március 22., kedd

Könyvajánló (3)


A könyv hátulján ez olvasható:

"Ez a könyv nem tartalmaz a szerelemre vonatkozó rendszeres tanítást, még kevésbé akar sikeres szerelmi receptekkel szolgálni. Még csak nem is példázatként bemutatott „szerelmi történet”, hanem a szerelemre vonatkozó elmélkedések és megfontolások gyűjteménye. A könyv célja, hogy segítse az olvasót a szerelem szépségének, értékének és Isten-megálmodta távlatainak újrafelfedezésében.

Az elmélkedések egy történetbe öltöztetve jelennek meg: egy tipikusan mai fiatalember rendszeresen fölkeresi a Bölcset, aki lassan vezetgeti őt a szerelem felfedezésének útján. Ez a tudatosan elnagyolt történet azonban csak segédeszköz, voltaképpen útmutató az elmélkedéshez. A könyv lapjain két, alig kivehető arcú főszereplő fejezi ki gondolatait; ily módon az olvasók képzeletének tág tere nyílik arra, hogy túl a sajátos körülményeken megvizsgálják a saját szívüket."


Sok személyes élmény fűz a könyvhöz. Mielőtt találkoztam a férjemmel, sokat imádkoztam, hogy megtaláljam őt (ahogy édesanyám is tette), de nehéz volt várni. A 23. fejezet (Ismeretlen Szerelmem) verses elmélkedése tudott leginkább türelemre inteni, és figyelmeztetni, hogy használjam ki az időt, amíg még nem találkoztunk, és tanuljak szeretni, önfeláldozónak lenni, hogy annál nagyobb ajándék lehessek majd számára...


Ismeretlen, szép szerelmem,

valahol, tőlem távol, vagy talán mellettem

lélegzel, élsz…

De arcod vonásait nem ismerem,
sem az életedet szövő ujjakat és fonalakat.
Semmit nem tudok, míg csak te magas meg nem mutatod
az életvásznadat létrehozó fonalat és csomókat.

Ismeretlen, szép szerelmem,

szeretném, hogy ma este gondolj rám,

én meg rád gondolok […]


Ismeretlen, szép szerelmem,
arcod nélkül is szeretlek,
Most teljes erőmből érted akarok gazdagodni,
hogy majd téged gazdagíthassalak […]

Készülődöm, készülődsz, és holnap,
- ezt minden erőmmel kívánom-
napod leszed, te meg forrásom,
én felmelegítelek, te megitatsz.
Egyesítjük testünket egy új életért,
s azt adjuk a világnak, amire szüksége van,
szerelmünk súlyát, amely nélkülünk hiányozna belőle.

Ismeretlen, szép szerelmem,
még várnunk kell,
s milyen gyötrelmes a szerelmesek várakozása,
akik nem látják egymás arcát!
Tudom azonban, hogy életünk keresi, hívja egymást.
S már tudom, hogy éjszakai vágyaink mélyén,
a Világosságban Isten vágya énekel.
Mennyei Atyánk néz minket, szerelmem,
öröktől fogva, s hiszem, szeret minket és ezt suttogja:

"Ha akarják, holnap EGY lesznek."
Ez a Teremtő Isten álma,

s ez lesz nekünk, gyermekeinek döntése.


Miután láttuk, hogy nincs mese, együtt töltjük az életünket, akkor egy másik verses elmélkedés szavai segítettek megfogalmazni, miért is szeretném, ha tisztán készülnénk a házasságra.

Alapmű : )


Ismeretlen, szép szerelmem,
valahol, tőlem távol, vagy talán mellettem
lélegzel, élsz…

Házastársak imája egymásért

MI ATYÁNK!


Aki a végtelen jóság vagy, életre hívtál és egymáshoz vezettél bennünket, 
s azt akarod, hogy együtt jussunk el Hozzád, az örök boldogságra.
Ne botlásainkat és gyengeségeinket nézd,
hanem engedd, hogy egymást folytonosan buzdítva haladhassunk a Feléd vezető úton előre
aki a végtelen Szeretet vagy, és soha el nem múló szeretet-kötelékkel ölelsz magadhoz minket,
vésd a lelkünkbe, hogy egyedül a Te irántad való szeretet tarthat meg minket az egymás iránti szeretetben;
aki a végtelen Bölcsesség vagy,
ismered múltunkat, jelenünket, jövőnket, minden gondolatunkat és cselekedetünket.
Add, hogy felismerjük és támogassuk egymás jó törekvéseit és szándékait, 
tudjunk örülni egymásnak és minden általad teremtett jónak és szépségnek; 
aki a végtelen Hűség vagy, hiszen sohasem hagysz el minket, 
még akkor sem, ha mi fordulunk el Tőled.
Segíts, kérünk, hogy házastársi hűségünkben se kísértés, se baj, se betegség, 
se semmilyen megpróbáltatás ne tudjon megingatni minket;
aki a végtelen Irgalom vagy, újra és újra megbocsátva bűneinket, szeretetlenségünket,
kéréseinket mindenkor meghallgatod, és érdemeinken felül teljesíted.
Fordítsd házastársam javára, ha önzésemmel, ügyetlenségemmel, figyelmetlenséggel
ártottam vagy fájdalmat okoztam neki. Ámen.


(Radnai Jenő és Katalin)

2011. március 20., vasárnap

A helyes és hibás szerelem

Nagyon alapos és elgondolkodtató táblázatra hívták fel a figyelmünket. Elolvasásra, átelmélkedésre alkalmas.

Az oldalon találhatóak nagyon érdekes, jó cikkek más témában is, érdemes odakattintani.

forrás: http://www.karizmatikus.hu/szerelem.htm

A helyes szerelem...

A hibás szerelem...

...reálisan, tisztán lát.

...álmodozik, fanatikus.

...jelenben él, most van dolga.

...a múlton rágódik, fél a jövőtől.

...áthatja az egész napot.

...csak akkor mosolyog, ha Vele van.

...összeszedett, kézben tarja a feladatait.

...kezéből kifolyik az idő.

...fantáziadús, leleményes az örömszerzésben.

...másolja a világot, fél önmaga lenni.

...szolgál, áldozatokat hoz.

...elvárja a szolgálatot.

...egyenes, nyílt de tapintatos.

...politikaként kezeli a kapcsolatot.

...kapcsolatai mások felé is javulnak.

...csőlátású, nem érdekli senki más.

...szemérmes.

...kihívó, magamutogató.

...elfogad, támogat, segíti a fejlődést.

...elvár, követel, sürget.

...bízik, remél.

...biztosítékokat akar, ígéreteket gyűjt.

...megbocsátó.

...fejben tartja a régi sérelmeket.

...fejlődik, tökéletesedik.

...“jól elvan így is”.

...szabadságot ad, hogy szabadon dönthess.

...magához láncol.

...számára “kinyílnak a versek”.

...nem tud miről beszélni.

...szereti a szemlélődő csendet.

...számára kínos a csönd.

...kinyílik az Isten felé.

...bezárul, elég lesz magának.

...szeret hármasban lenni Istennel.

...kettesben akar maradni, mondván: “elegek maguknak”.

...bűneit bevallja: “Vétkeztem Atyám!”,
még ha ezzel kínos perceket is él át.

...a félresiklásokat kimagyarázza, nehogy lelkiismeret furdalást okozzon.

...az Atyába kapaszkodva bizalmat ad.

...féltékenyen kisajátít.

...segít eligazodni a világban.

...félt, óv a világtól, s üvegburába rakna.

...egyensúlyban tartja az értelmet, érzelmet, akaratot.

...az értelem-érzelem-akarat egyikének egyeduralma felé sodródik.

...kiszámítható, így megbízható.

...kiszámíthatatlan, ezért megbízhatatlan.

...nyílt, őszinte.

...sumák, mesterkélt.

...adakozó, áldozatkész.

...én-központú, önző.

...elfogadó, számára a hűséges a fontos.

...átalakító, eredményeket akar látni.

...lelki társsal ajándékoz meg.

...kisebbségérzetet alakít ki.

...kiegészít.

...verseng.

...mosolyt terem.

...sóhajtozást szül.

...itt akar közösséget szolgálni.

...elmenne egy lakatlan szigetre, kettesben.

...érlel és vár, mint a napsütés.

...erőszakosan kibont, kutat, mint a jeges szél.

...Istenhez vezet.

...saját képére akar formálni.

...“szeret, mert szeret” - megindokolhatatlan.

...ész érvekkel indokolni tudja szeretetét.

Szerző: Vera és Kálmán (2004)

Az egyik pont alapján eszembe jutott egy barátom. Egy fájdalmas szakítás után pont ezekkel a szavakkal írta le a kapcsolatukat:
"Életünk végéig boldogok lettünk volna, ha kettesben élhettünk volna egy szigeten. De a való világ nem nekünk lett kitalálva. "

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...