2011. augusztus 31., szerda

Szexuális felvilágosítás (4)

Egy többgyermekes szülő osztja meg velünk a tapasztalatát arról, hogy miként mesélt a gyermekeinek a témáról.

"Mindenféle korú és nemű gyerekem van : ) Elsőnek a kamasz fiammal folytatott „nagy beszélgetésről” írom meg a tapasztalataimat, később sorban a többit is.

A beszélgetésünkre tudatosan készültem, négyféle módon is.
Az első: néhány éves korától kezdve neki is, a testvéreinek is meséltünk a baba születéséről, keletkezéséről.A magam részéről nagyon nagyon extra nehéznek tartanám, ha a földet bámuló, csőnacis, pattanásos, velem egymagas gyerekemmel akkor először beszélnék
a szexről, szerelemről. Tehát nem akadt fenn a témán, hiszen a kérdéseire eddig is beszélgetésekben, odafigyelésben kapott választ, korának és érdeklődésének megfelelőt. Erről a pici-kori beszélgetésvonalról máskor beszámolok, de a kamaszkor a mai téma.

A második féle készületem néhány napig tartott, amikor átgondoltam, miket akarok neki mondani, és ahol kínosan elakadtam magamban, oda kerestem megfelelő szavakat, hogy a nagy pillanatokban ne legyen gond.

A harmadikban készületben azt mondtam neki, hogy mostanában néhány nagyon izgi változás fog történni vele, és szívesen elmesélem, ha érdekli, mert izgi, és hogy ne lepődjön meg, ha megtörténik. Lazán mondtam, de majd kiugrott a szemem a belső figyelemtől, hogy pontosan lássam/érezzem, mit szól hozzá. Láttam, hogy érdekli,, meg elültettem benne egy kis bizonytalanságot is, hogy mi a csuda fog történni vele, és ez elősegíette, hogy akarjon hallani erről. Akart is.

A negyedik pedig az volt, hogy ne használjam azt pl:, „hogy a te testedben”, „apánál ez úgy van”, „apa és én” „amikor én menstruálok” stb., mert egy kamasz a szexualitást megértheti, de a szülei szexualitását semmiképp sem akartam belevinni a beszélgetésünkbe, vagy az övét, az ő személyes erekcióját stb,- hogy így megőrizzem a dolog intimitását. Nem mondom azt, hogy a „fütyid majd megnő és merev lesz”, szörnyet is halna egy ilyen ciki közléstől, de ha azt mondom, hogy „a férfi hímvessző ilyenkor megnagyobbodik és merevvé válik”, akkor egy objektív tényt közlök, nem az apja vagy az ő legintimebb részeit hozom képbe.

Érdemes néhány ábrát kinyomtatva odakészíteni a női és férfi nemi szervekről, de nem (csak) a külsőkről, hanem olyat, ahol méh-hüvely-hólyag-petefészkek ill. prosztata, hólyag, ondóvezeték, mellékhere, here, ondóholyag stb. is van. Nem azért, hogy rommá bombázzuk anatómiával, hanem, hogy érdekelje, legyen mit nézegetnie, legyen hova kapaszkodnia a szemének – ha simán egy hímvessző vagy női szeméremtest képét tesszük elé, iszonyú zavarba jön. És az csak egy a szexualitáshoz kötődő szervek közül. Érdemes tehát inkább anatómiai ábrával próbálkozni.

Leültünk tehát egy este, és meséltem, meséltem, meséltem... Rengeteg dolgot kérdezett közben és utána is a fiam, és amikor másnap a lányomnak akartam elmesélni a férfi nemi működést, a világon mindent tudott – a fiamtól, mert megtárgyalták rögtön, ahogy kiment tőlem a szobából : ) "

Folyt.köv.




Első Biztos út találkozó: szept. 16. Jelentkezhetek itt: biztosutblog@gmail.com

2011. augusztus 30., kedd

Programajánlók

Az első nem más, mint az őszi nagymarosi találkozó 2011.okt.1-én - Részletekért kattintsatok ide:

Itt el is olvashatjátok a nagymarosi levelet, és a gyakorlati tudnivalókat is.
A mottó:
"Legyetek mindnyájan egy" A CSALÁDRÓL - A CSALÁD ÉVÉBEN

A tavasziról olvashattok itt:



A második a TSZM (Tiszta Szívek Mozgalma) őszi kongresszusa október 15-én lesz a Szent Kereszt Plébánián. Részletek, illetve a hivatalos poszter hamarosan jön.


A harmadik pedig az első Biztos Út Találkozó, ami szept.16-án kerül megrendezésre, ha lesz elég érdeklődő. Eddig ketten jelezték, hogy jönnének.

2011. augusztus 27., szombat

Szexuális felvilágosítás (3)

Közösségünk egyik tagjának tapasztalata a témáról:

'Idősebb korosztály lévén (55) a fiam esetében már csak visszatekintve tudtam átgondolni azt, hogy miképpen is működött ez nálunk.
Sajnos kevés dologra emlékszem vissza így 20 év távlatából, de pl. beugrott az, hogy akkoriban (már ide jártunk a közösségbe a fiammal, aki alsós volt éppen az általánosban) szó volt a fiúkkal kapcsolatban az újságok címlapján szereplő pucér nőkről, plakátokról. Feri atya tartott akkoriban is előadást a témáról és nem sokkal ezután a fiam táskájában pornó újságot találtam.
Erre a helyzetre egész konkrétan sikerül most is visszaemlékezni, arra a vívódásra, hogy hogyan próbáljak erről beszélni vele.
Rákérdeztem és persze kiderült, hogy az osztálytársak adogatták egymásnak. Hát persze hogy érdekes volt számára, hiszen nem látott még olyat...Nem kezdtem el ordítozni vele, hogy meg ne lássam még egyszer, mert úgy éreztem ettől még nem fogja megérteni mi a rossz ebben.
Tudtam, hogy ezt meg kell beszélnünk valahogy. De mit lehet ilyenkor mondani?
Igazi kihívás volt ez számomra. Azt találtam mondani, hogy gondoljon arra, hogy ez a nő itt, egyszer majd férjhez megy és esetleg gyermekei lesznek. Milyen érzés lenne neked, ha egy ilyen kép az édesanyádról a kezedbe kerülne?
Ezután jobban el tudtunk beszélgetni az egész témáról."


Első Biztos út találkozó: szept. 16. Jelentkezhetek itt: biztosutblog@gmail.com

2011. augusztus 25., csütörtök

Szexuális felvilágosítás (2)

Folyt. innen

6. Legyünk készek, hogy bármikor le tudjunk ülni beszélgetni erről gyermekeinkkel.
A lelkigyakorlaton ezt a labda lecsapásával érzékeltettük. Ha spontán alkalom adódik, kérdez a gyerek, megtalál bizonyos női dolgokat, vagy előáll egy pikáns viccel, amit az iskolában hallott anélkül, hogy értené, miről szól, akkor ne üssük el egy semmitmondó mondattal, hanem üljünk le beszélhetni vele. Ki tudja, mikor lesz alkalom a beszélgetésre a rohanó élet közepette. Versenyben vagyunk a barátokkal, nettel, viccekkel abban, hogy miként hall a dologról először. Mindent el lehet mondani - gyermekünk érzelmi, értelmi szintjének megfelelően. Szóval, ha spontán alkalom adódik bármi kapcsán, adjuk vissza a labdát és játsszuk le a fontos meccset.

7. Teremtsünk finomat alkalmat a beszélgetésre, de tartsuk tiszteletben a gyermekünk természetes tartózkodását. Főleg egy kamasz esetében várjuk, amíg rést nyit a pajzsán.
Spontán alkalom ritkán adódik a beszélgetésre, főleg, ha több testvér van versenyben a szülői figyelemért. Olvastam valahol, hogy egy anyuka kötést szokott elővenni, leül a nappaliban a kanapéra, és nem is kell sokat várnia, míg valamelyik csemete odaszivárog, és a szó legmélyebb értelmében - beszélgetnek. Melyik gyereknek lenne kedve bármi mélyet, fontosat megosztani kutyafuttában anyával, aki egyszerre pakolja be a mosogatógépet, pucolja a kilincset, csiszatolja a mosdót, és egyszerre instruálja a két másik gyereket, a férjet... Aki a szemével nem figyel... Alkalmat kell teremteni. Kirándulás, anya-lánya séta a ház körül, apa-fia olajcsere, közös hagymapucolás... Emlékszem, kb. 12 éves koromban, anyukámmal épp krumplit pucoltunk, amikor először beszélgettünk komolyabban a fiúkról.

Az első lépés az alkalomteremtés. A második, az az, hogy tudjam elengedni a lehetőséget, ha azt látom, nem jó pillanatot választottam. Főleg kamaszok esetében ritka, hogy épp rés van a pajzson. Dörömbölni nem szabad. Egy épp önértékelési zavarokkal küzdő tinédzser lány esetében visszafelé sülhet el, ha mindenáron el akarom mondani, amit szerintem tudnia kell bizonyos témáról. Ha nem megfelelő időben jövők elő vele.


8. Merjünk a gyermekünk kezébe adni a korának megfelelő könyvet a témában.
Külön posztban ajánlani fogunk majd a koroknak megfelelő könyveket. Érdemes először nekünk elolvasni, hogy tudjuk, mit adunk a gyerek kezébe. De merjünk adni. Lehet olyan szitu, hogy jobb a serdülőnek, ha nem szemtől-szemben kap választ néhány kérdésére, hanem a kedvenc kuckójában zavartalanul olvashat az őt érdeklő kérdésekről. Sokan nehezen beszélnek erről a témáról, főleg a korábban született testvérek. Annak idején még annyi felvilágosítás sem volt, mint ma, illetve nem volt illendő beszélni róla. Ez sokakat érint. A szerelem iskolája című könyvben olvastam sok-sok évvel ezelőtt, azt az ominózus mondatot, amit a viktoriánus kor anyjai mondtak lányuknak felvilágosítás gyanánt az esküvő előtt: Csukd be a szemed, és gondolj Angliára!
Igen, sok embernek nehéz erről beszélni. Egy jó könyv sokat segíthet.

9. A jelen pillanatban adjunk életünkkel példát a tisztaságra.
Ez első pillanatban úgy tűnhet, hogy nem a szó szoros értelemben vett szexuális felvilágosítás témájába tartozik, de mégis idekapcsolom. A felvilágosítás messze nem áll meg ott, hogy megismertetjük a gyermekünket a szexualitás biológiai oldalával. Meg kell tanítani "jól sáfárkodni" a testével, megtanítani jó döntést hozni ezzel kapcsolatban. Visszautalnék az első pontra: a család szeretetközösségébe helyezni a szexualitást.

Sokan hoztak az életükben olyan döntést a házassággal, szerelemmel kapcsolatban, amit talán megbántak később. Ez azonban nem veszi el tőlük a jogot, hogy a tisztán megélt, szép szerelemről, szexualitásról beszéljenek a gyermekeiknek. Egy őszinte beszélgetés során nyugodtan lehet beszélni a hibákról. "Tudom, hogy nem így gondoltam anno, de láthatjuk, mi lett a következménye. Nagyon szeretnélek megkímélni egy ilyen döntés rossz következményétől, de csak annyit tehetek, hogy egy jobb utat ajánlok. Bárhogy is döntesz, én ott leszek melletted..."

Matematikai képlettel: a szexuális felvilágosítás = biológia tények megfelelő közlése + megtanítani a gyermekünknek, hogyan tud felelősen döntést hozni a szexualitással kapcsolatban

10. ???

Mit tennétek még hozzá? Mit tartotok még fontosnak?

Szeretettel várjuk a tapasztalatokat, véleményeket a témában. Mindenki érezze meghívva magát egy nyitott párbeszédre. (biztosutblog@gmail.com vagy megjegyzés formájában lent)







2011. augusztus 23., kedd

Szexuális felvilágosítás (1)

A közösségi lelkigyakorlatunkon mindig "családi nap" a harmadik nap, ekkor házassággal, gyermekneveléssel kapcsolatos témákat beszélünk át. Idén arról beszélgettünk, és hallgattunk tapasztalatokat, hogy miként érdemes a gyermekeinket "bevezetni" A Témába. Pontokba rendszereztem magamnak a hallott gondolatokat, ezeket osztom meg veletek. Elöljáróban: a pontok sorrendje nem a fontosságot tükrözi, illetve nagy része nem keresztény olvasóink számára is értékes, megfontolandó gondolatokat tartalmazhatnak.

0. pont: Alakítsunk ki jól működő kommunikációs csatornákat a gyermekeinkkel már kicsi gyermekkorukban.
Ha ez nincs meg, akkor elég kicsi az esély arra, hogy kérdéseivel minket keressenek meg. Jó, ha abban nőnek fel, hogy minden érdekel minket, ami velük kapcsolatos (ez igaz is :), és velünk mindent megbeszélhetnek félelem, aggódás, kényelmetlen érzés nélkül. Az ilyen fajta kapcsolat nem magától értetődő, sokat kell tenni érte, időt kell szakítani rá.

1. Kezdettől fogva a család szeretetközösségébe tegyük a szexualitás helyét.
Tagadhatatlan, hogy a szexualitás Isten gyönyörű terve szerint nemcsak az élet továbbadásának eszköze, hanem a szexualitással együtt járó öröm a két fél közötti szeretet elmélyülését is segíti. A neten található anyagok illetve a könyvek szerint ez utóbbi funkció a végső oka és célja a szexualitásnak, és rengeteg módszer áll már a rendelkezésünkre, hogy több-kevesebb sikerrel elkerüljük az előbbit. Nagyon korrekt és teljességre törekvő könyvek is megjelentek már a témában, ami szépen és precízen végigvezeti az érdeklődőt a szexualitás minden csínján-bínján, technikáján, lehetőségén, veszélyforrásain stb. - anélkül, hogy egy szót is mondana arról, hogy teljesebb, szebb a házasságban, családban megélni. A szexualitás nem öncélú örömforrásnak lett alkotva.

2. Mi legyünk azok, akiktől először hall a témáról. Ne hagyjuk másra a feladatot!
Ha mi nem tesszük, megteszi valaki más, ne legyenek illúzióink. Nem túl sok köszönet van abban, ha helyettünk a netről vagy -esetleg- a témában éretlenebb haveroktól kapja a gyermekünk a (dez)információt. Mire egy biológia tanár odáig jut, hogy a tankönyv szerint bevezesse a témát, addigra sok gyereknek már nemcsak tudása, de tapasztalata is van.

3. Ne legyen se az intimitás maga, se bármelyik területe tabu téma, amiről nem beszélhetünk.
Vizsgáljuk meg magunkban, bizonyos témáktól miért leszünk zavarban, mi miatt nem akarunk beszélni róla. Amennyire lehet, rendezzük el ezeket magunkban, hogy a legzavarbaejtőbb témákat is velünk tudja (először) megbeszélni gyermekünk. Tudatosítsuk magunkban, hogy a szexualitást Isten gyönyörűnek, szeretetteljesnek, örömet és -életet adónak teremtette. Nincs semmi szégyellnivaló, vagy zavarba ejtő a maga helyén és idejében megélt szexualitásban. Készüljünk fel a "meredekebbnek" tűnő témákra is (önkielégítés, szexuális aberrációk, pornó, orális szex, homoszexualitás kérdése stb. Szép sorban ezekről is fogunk írni.)

4. Előre alakítsunk ki a magunk számára megfelelő, fejlődő szókincset, amivel kényelmesen, feszengés nélkül és könnyen tudunk beszélni a témáról.
Az esetek döntő többségében nem jönnek fesztelenül a szavak, amikor a három éves kisgyermekünk - lehetőleg egy zsúfolt tömegközlekedési eszközön, az éppen beálló, átmeneti csendben - hangosan felteszi a Kérdést, hogy hogyan születik a kisbaba. Lehet, hogy bizonyos szavakat csak feszélyezve ejtünk ki. Meg se próbálkozzunk azzal, hogy ezekkel a szavakkal beszélünk a témáról. Előre egyeztessünk a párunkkal, és egyezzünk meg a saját közös szókincsünkben. Kell, hogy azt érezze gyermekünk, hogy a szexualitás szép és természetes dolog. A kis radarjaikkal viszont pontosan érzik, ha feszélyezve érezzük magunkat, ha zavarban vagyunk, és könyörület nélkül lecsapnak erre a kérdéseikkel, vagy épp nem értik az okát, de észrevétlenül átveszik a kényelmetlen érzéseinket.

5. Mindig az életkornak megfelelő módon beszéljünk a témáról.
Ez összefügg az előző ponttal. Az elején (5-6-7 éves korig) beszélhetünk "anyamagocskáról" meg "apamagocskáról", és általában meg is elégednek a gyerekek azzal a válasszal, hogy anya és apa annyira szereti egymást, hogy a testük összeolvad, és ebből születik a gyermek. Amikor kicsik, nem érdeklik, fel sem fogják a szex "technikai" oldalát. Ahogy nő a gyerek, egyre teljesebb képet adhatunk a konkrét biológiai tényekről, illetve engedhetjük, hogy ő maga jöjjön rá bizonyos dolgokra. Higgyük el, okosak a gyerekek és össze tudják rakni a dolgok nagy részét. Kamaszkorban pedig hiperóvatosan kell közelítenünk a témához: annyira "személytelenné" érdemes tenni, amennyire lehet. Tabu mondatok: a te tested így meg úgy... apád és én.... Csak úgy érdemes, hogy "a lányok/fiúk általában...", " a férfiak és a nők...". Erről még bővebben fogunk írni.

Folyt.köv.

2011. augusztus 18., csütörtök

Lelki tankolás

A közösséggel lelkigyakorlatra megyünk négy napra. Lelki töltekezés a következő iskolaév előtt. Jövő héten jelentkezünk új cikkekkel. Addig is olvashatjátok a régi bejegyzéseket az utolsó strandolások szüneteiben : )

Egy hónap múlva lesz az első Biztos Út Találkozó:





2011. augusztus 15., hétfő

Álarcok nélkül...

Talán tudat alatt (vagy akár tudatosan is) igyekszik az ember a legjobb formáját mutatni a párjának, főleg a kapcsolat elején. Hogy lássa a másik, mennyire csinos, ügyes, okos, erős, gyöngéd, türelmes párra lelt. Még akkor is, ha nem mindig vagyok csinos, ügyes, okos, erős, gyöngéd, türelmes... Könnyű álarcot venni fel, ha úgy látjuk, hogy így tudjuk megtartani a másikat. Nem kellene...

Merjünk önmagunk lenni, merjük megmutatni a társunknak a hibáinkat, gyengeségeinket, kétségeinket is. Ne maradjon semmi megbeszéletlenül. Előbb-utóbb úgyis minden kiderül.

Az álarc kérdése fel-felbukkant férjemmel való együtt járásunk idején. Nagyon megmaradt bennem az a nyári délután, amikor egy erdélyi gyalogtúrából hazaérve Gábor elővette az ajándékát, amit onnan hozott nekem: egy fekete anyagból készült színházi álarcot. A mosolygós fajtát. Azzal a lendülettel le is ejtettem a földre, és kisebb darabok letörtek belőle. Nagy zavarban voltam, hogy tönkretettem az ajándékát, de nem haragudott. Elmondta, hogy két okból hozta ezt az ajándékot nekem. Az első az, hogy mindketten nagyon szerettük (szeretjük) a színházat, másrészről "figyelmeztetésképpen", hogy soha ne viseljünk álarcot egymás előtt, merjünk önmagunk lenni, és merjünk mindent megbeszélni, ami csak bennünk van. Ilyen értelemben még jó is, hogy szimbolikusan el is tört az első, köztünk felbukkanó álarc : ) Ekkor még nem jártunk hosszú ideje.

Azért maradt meg bennem ennyire ez az ajándéka, mert ez volt az első alkalom, hogy arra utalt, hogy egy "komoly", hosszú távú kapcsolat távlatában képzeli el az életünket. Rengeteget beszélgettünk korábban is, de főleg az élményeinket, életünk korábbi eseményeit érintettük. Ezzel az álarccal jutott el a kapcsolatunk a következő szintre.

Az eljegyzésünk előtt Angliába mentem két hétre ösztöndíjjal. Találtam kint egy gyertyát, ami színházi álarc alakú volt. Amikor hazajöttem, akkor együtt meggyújtottuk, és így beszélgettünk órákig. A végére teljesen le is égett az álarc. Ekkor megegyeztünk abban, hogy az együtt járásunk alatt egész jól sikerült őszintén magunkat adni a másiknak, és ezt majd a házasságban is így folytassuk. Tudtuk, hogy amikor majd együtt élünk házasként, akkor esély se lesz arra, hogy bármit is színleljünk, elhallgassunk egymás előtt hosszú távon. Nem is kell, és nem is szabad.

A témában ajánlom Ilona és Tamás tapasztalatát egy korábban már ajánlott könyvből (Én meg te: MI) Pár sort idézek belőle:
"Ilona: Mi volt ez az elővigyázatos álarc? Ilyenek: Nehogy férjem rendetlennek, ügyetlennek lásson. Ne okozzak neki semmi fáradságot. Nehogy csalódjon abban a képben, amit megismert menyasszony koromban. Hadd örüljön, hogy mindig csinos, ügyes, okos, erős, gyöngéd, türelmes felesége van. Ha megtudná, hogy nehezen kelek fel, megrémülne, hogy egy életre lusta feleséget kapott. Ha nem raknám élére este a holmijaimat, azt gondolná, rendetlen vagyok. Ha a konyhában este ott maradna a mosatlan bögre, akkor milyen háziasszonynak tartana? Ha feltárnám előtte, hogy tanácstalan vagyok, talán azt gondolná, nem lehet rám építeni. Ezek az álarcok eleinte kitűnően működtek, a mézeshetek, mézeshónapok idején..."

Végszó? Ál-arcot le!!!

2011. augusztus 11., csütörtök

A szerelem - Isten tervében

Hogyan lehet meghatározni a szerelmet?
A világ ma sokféle érzést, állapotot nevez szerelemnek. Vannak gyermeki, diák stb. szerelmek is. De az igazi szerelemben a szerelmesek egész életüket egymásnak ígérik; komolyan vágynak is erre, és hisznek abban, hogy ez sikerülni fog nekik.

Életre szóló ígéreteket csak akkor jogos kimondani, amikor a pár érett az életre szóló döntésre. Azaz megvan az érett életkoruk, az érett párkapcsolatuk, és kialakult közöttük az érett, személyes kommunikáció.

Az érett szerelem továbbá egy olyan új erőt, lendületet ad a szerelmeseknek, ha jól élnek a szerelemmel, amely megújíthatja egész életüket, kapcsolat-építő képességüket, s amely így egyedülálló módon lehetővé teszi, hogy lelkileg egymásra hangolódjanak, összekovácsolódjanak a szeretetben!

Hogyan tekint a kereszténység a szerelemre?
A keresztény ember tudja, hogy Isten ültette szívünkbe a Végtelen Szeretet utáni vágyat, ezért felfedezheti, hogy a szerelemben Isten végtelen szeretete, és a Szentháromságban élő önátadás „tükröződik”.

Az ember akkor találja meg magát, ha odaajándékozza magát. A szerelem, illetve a házasság az egyik sajátosan szent „tér”, ahol a szerelmesek ajándékul adhatják magukat, s ebben találhatják meg isteni, Szentháromság-titkú küldetésüket és beteljesülésüket.

A mélyen emberi és a keresztény magatartás célja nem az, hogy én a saját élvezetemet találjam benne, hanem az, hogy a másikat szeretném boldoggá tenni. Különös szent titok, hogy az ember éppen azáltal lesz boldog, ha ajándékul adja magát (és nem az önzés által, amelyre sokszor a mai világ és saját önzésünk hív)!

Van „éretlen szerelem”?
Az éretlen szerelem képes arra, hogy észrevétlenül is csak önmagát keresse. „Megkívántalak. Jó vagy nálam. Szeretnék veled egy lenni.” – Ezek mind csak az ÉN-ről szólnak: aki föl akarja használni a másikat, hogy az önmaga számára jó legyen. Ez még nem szeretet, csupán ösztönös vonzódás a másik nem felé, gyakran csak önzés.

Akkor is lehet ez önzés, ha mindkét fél ugyanezt érzi, azaz vágyik a kapcsolatra. A szerelmi hormonok adhatnak olyan feldobottságot, örömet, kielégülést, biztonságot stb., amely olyan jó érzéssel jár, hogy mindketten helyén érzik magukat. Mégsem szeretik igazán egymást, inkább magukat. Ilyenkor páros éretlenség, páros önzés állhat fenn.

Éretlen a szerelem, és minden olyan kapcsolat is, amelyben nincs meg az érett életkor, az érett kapcsolat, a lélek mélyét érintő kommunikáció. A sok válás igazolja, milyen fájóan sok az éretlen szerelemből született házasság: vagyis amelyek nem érettek be az önzetlen szeretetre, az életre szóló döntésre.

Mikor lesz éretté a szerelem?
Az érett, életre szóló szerelem lényege, hogy ne csupán az egymás felé vonzó ösztönök irányítsák, hanem a beérett, önzetlen szeretet.
Melyek azok a szerelmes szavak, amelyeket csak érett személyként és érett kapcsolat után mondhatna ki egy fiatal? „Mindig szeretni foglak. Érted szívesen lemondok mindenről. Veled akarok maradni egész életemben!” – E szavakat gyakran kimondják az éretlen szerelmesek is. De Igaz értelmében ezeket csak érett személy mondhatja ki becsülettel: olyan valaki,
  • aki képes saját bensőjébe nézni (és önkritikát gyakorolni önmaga felett);
  • aki képes arra, hogy a másik személyének mélyéig nyúló kapcsolatot építsen;
  • aki képes arra, hogy a másik iránti szeretetből lemondjon saját vágyairól;
  • aki megismerte társát, és gyakorolták már együtt a kölcsönös szeretetet;
  • aki képes és érett arra, hogy véglegesen döntsön életéről, és egy életre szóló kapcsolatról.
(Forrás: Tomka Ferenc: Biztos út)

2011. augusztus 9., kedd

Miért az a gyűrűsujj?


Talán van, aki még nem hallott erről a kínai legendáról, ami azt magyarázza, miért a negyedik ujjunkon hordjuk a gyűrűt.

Rakd össze a kezed-ujjaid a képen látható módon.


Próbáld meg egyenként mozgatni a hüvelykujjaidat (ők a szülőket szimbolizálják). Mindkét hüvelykujjat könnyen elválaszthatod, mivel a szülők nincsenek arra predestinálva, hogy életed végéig veled maradjanak.

A mutatóujjaid a testvéreid, barátaidat jelentik. Ezeknek a szétválasztása sem nehéz. Másfele mutatnak, mert mások a céljaik az életben, mint neked.

A kisujjak a gyermekeidet szimbolizálják. Ajándékba kapod őket, hogy felkészítsd a saját életükre. A sorsuk az, hogy kirepüljenek. Baj, ha nem tudod elengedni őket.

Most próbáld meg a gyűrűsujjaidat eltávolítani. Csak nagyon nehezen, sőt egyáltalán nem lehet elválasztani őket... Ez mindazért, mert a férj és a feleség életük utolsó percéig szétválaszthatatlan egységet alkotnak.

Szépen végigvezették...

Klasszika filológus-tanoncként nem tudom nem megosztani azt, amit az ókori források írnak erről. A rómaiak a gyűrűsujjon (a balon!!!) hordták a gyűrűt, mert az ókori egyiptomi orvos találtak egy ideget, ami a bal kéz gyűrűsujjából indul és egyenesen a szívbe megy. Egyik másik ujjból sem indul ilyen. Eredetiben:

"A hagyomány szerint a régi görögök bal kézen viselték a gyűrűt, a kisujjal szomszédos ujjon; sőt, állítólag a rómaiak is így szokták hordani. Ennek az oka, írja Apion [Az első században élt grammatikus és polihisztor. Művei csak töredékesen maradtak fenn. A szerk.] Az egyiptomiak című művében, hogy az emberi hullák felboncolása során, ami Egyiptomban bevett szokás, és görögül anatómia a neve, egy vékonyka idegszálra bukkantak, amely kizárólag az említett ujjtól indul ki, s az ember szívéhez vezet; következésképp nem is ostoba gondolat, hogy éppen ezt az ujjat méltatták ilyen nagy megtiszteltetésre, hiszen szemlátomást fő szervünkkel, a szívvel áll közvetlen összeköttetésben." (Gellius: Attikai éjszakák 10.10)

Gellius egyébként olyan író volt, mint a mi Ráth-Vég Istvánunk. Bújta a régi könyveket, és kimazsolázta a kuriózumokat, érdekességeket, pletykákat, és megjelentette egy kötetben. Onnan tudjuk például, hogy ádáz vita folyt a római orvosok körében: a terhesség vajon 9 vagy 10 hónapig tart-e.

Kérdezem tőletek, orvosok, anatómia-ismerők! Tényleg van ilyen idegszál, vagy részeg volt anno az a bizonyos boncnok, aki diktafon helyett papíruszra diktálta az obszervációit?

2011. augusztus 6., szombat

Az első Biztos Út Találkozó


Több visszajelzés érkezett már a blogra arról, hogy jó lenne találkozót szervezni, ahol élőben lehetne velünk beszélgetni a témáról. Alkalmat arra, hogy találkozhassanak az érdeklődők hús-vér fiatalokkal, akik ezt az utat járták. Alkalmat minden kérdést feltenni, amire máshol még nem kapott választ az Olvasó. Nos, engedünk a nyers erőszaknak : )

Ezennel meghirdetjük az első BÚT-t, azaz az első Biztos Út Találkozót szept.16. péntek estére. (A pontos idő a jelentkezőktől függ.) Bárkit szeretettel várunk egy kötetlen beszélgetésre a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébániára (1046 Bp. Tóth Aladár u. 2-4). Téma (mi lehet más?) szerelem-házasság-szexualitás.

Ahhoz, hogy tudjunk készülni, illetve felmérni, hogy van-e egyáltalán igény ilyen találkozóra, kérek minden LEÓ-t (Lelkes, Érdeklődő Olvasót), hogy mennél hamarabb, de lehetőleg nem később mint szept. 11-ig, jelentkezzen a találkozóra. Amennyiben már most úgy gondolod, hogy a péntek esti mozizás helyett ide jössz, ne várj szept.11. 23.56 percig a jelentkezéssel. A mi dolgunkat könnyíted ezzel. Küldünk válaszlevelet, amelyben "nyugtázzuk" a jelentkezésedet.

Jelentkezés menete:
Írj egy levelet a biztosutblog@gmail.comra. Tárgy megjelelölés: BÚT jelentkezés.
Jelentkezés gyanánt kérnék egy rövid bemutatkozó levelet (név, kor, életállapot, hol hallottál a blogról stb. - elég címszavakban), illetve - ami fontosabb - konkrét kérdéseket, témákat, ami érdekel. Tudunk mi bármiről, bármennyit beszélni, de jobb, ha van irányvonal. Esetleg pont olyan házaspárt, vagy együtt járót tudunk hívni, aki a felvetett kérdésről gyakorlati példaként tud szolgálni.

A résztvevők közül sorsolunk egy nyertest, aki kap ajándékba egy példányt a Biztos Út című könyvből. Ha még nincs meg...

Bármi kérdésed van a találkozóval kapcsolatban, nyugodtan írj: biztosutblog@gmail.com


2011. augusztus 4., csütörtök

Pár gondolat... az egyházról és fogaskerekről

Leírok pár gondolatot az utolsó tapasztalattal kapcsolatban, ami megfogalmazódott bennem, amíg friss.

Az első gondolatkört már érintettem. Nem az egyházat akarom lehúzni, messze nem, de tény, ami tény, az egyház kommunikációjának a tisztaságról, a szexualitásról van mit fejlődnie. (Ld. Csilla és Laci hiányos felkészítése a házasságra) Egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben paptestvéreink. Ha úgy növekszik fel a fiatal nemzedék, hogy 98%-ban a rossz példát látja maga előtt igazságként a kortársaktól, filmekben, magazinokban, esetleg a családban is, akkor még nehezebb hitelesen, meggyőzően érvelni a tisztaság mellett. Egy-két évtizeddel ezelőtt is nehéz volt élhető és gyümölcsöt hozó alternatívaként tanítani a tisztaságról, hát még ma. Főleg régebb óta szolgáló paptestvéreinknek. Talán a fiatalabb, felnövekvő papgenerációt jobban felkészítik majd a kor eme kihívására: a nagy szexuális szabatosság korában merni felhívni a figyelmet a radikális tisztaság szépségére, gyümölcseire, és következetesen, meg nem alkuvóan kiállni mellette. A tudomány is egyre több érvet, tényt ad az egyház kezébe a tanítását alátámasztandó. Lehetne külön gyakorlati tananyag a teológián. Tankönyv már van hozzá : )

A másik gondolatkör az, hogy mennyire sok mindent elfedhet a testi kapcsolat, ami csak akkor lesz világosabb, ha kivonjuk az egyenletből. Nem tudom, hogy olvastam-e a hasonlatot, csak nem emlékszem a tényre (nem akarom, hogy plágium-gyanús legyek : ), de az a kép villant be mosogatáskor, hogy a testi kapcsolat, a szex olyan mint a jó, vastagon alkalmazott kenőzsír a fogaskerekeken. Van két különböző fogaskerék, amelyeknek együtt kell forogniuk, egymásba kell kapaszkodniuk, hogy működjön a gép. Lehet, hogy annyira különböző a fogazatuk, hogy az életben soha nem illeszkednének hatékonyan, jól, de a jó vastag kenőzsír (és a rosszul beállított távolság) miatt ideig-óráig elforgatják egymást. Aztán ha már csökken a kenőzsír mennyisége, jön az akadozás, a fájdalmas súrlódás, és a gép leállása... Még két jól összepasszoló fogaskeréknél is szükség van finombeállításokra, amit könnyebb beállítani még a zsírozás előtt. Eldönteni, összeillenek-e egyáltalán.

Csilla és Laci esetében, idézem, "a különköltözés után sokkal több probléma merült fel kettőnk között". Ez mindig így van, ha egy pár visszalép egy lépést egymástól. A különbözőségek, a rejtett konfliktusok, a megoldandó helyzetek, az apró kínos csöndek sokkal láthatóbbak, húsba markolóbbak lesznek, mert nincs, ami elfedné. "Sokszor egy kiadós beszélgetést helyettesített fél perc ölelés, megnyugodni egymás karjaiban. Ezekre sokkal kevesebb lehetőségünk volt, ami súrlódásokhoz vezetett." Naná, nincs kenőzsír, itt, kérem, kényes finombeállítások történnek. Több a konfliktus, a súrlódás, mert azt élik át, milyenek is együtt valójában (még), nem azt az illúziót, amit a testi szerelem indukál.

De nem baj, hogy ezek előjönnek. Sőt, szükség is van rá. Kell, hogy tudjuk, kik vagyunk, milyenek vagyunk, hogyan is állunk egymással, mit kezdünk a problémákkal, tudunk-e beszélgetni - túl a napi infócserén. De Csilla és Laci, és a kapcsolatuk is több lett a küzdelmek után. Még az eleséseikkel együtt is. Félreértés ne essék. Szükség van a gyengédségre tiszta együtt járás esetén is. Csak annyira könnyen egyeduralkodóvá válhat a test a kapcsolatban, hogy nehéz megálljt parancsolni. Egy idő után már nem is érti az ember, hogy miért is akart megállni "A tizedik után már alig éreztem lelkiismeret furdalást, nem éreztem, nem éreztük egyáltalán rossznak az együttléteinket..." Ezt teszi a testi kapcsolat kábítószere. A drog igazi helye, ahol nem okoz galibát, a házasság.

A tiszta készületnél a kommunikáció nyelve elsősorban a beszéd, azzal kell megoldani a konfliktusokat. A test nyelve háttérbe van szorítva, nem lehet egy öleléssel/szeretkezéssel és egy "nagyon szeretlek, szivem" -mel megoldani (?) a problémát. Melyik esetben is van az igazán megoldva? Az ember/test mindig a kisebb ellenállás felé mozdul legszívesebben. Csilla és Laci is jobban megtanulták megoldani a konfliktusaikat. Jobban a bőrükön érezték, többet kellett velük foglalkozni... És hát nem megérte? : )



2011. augusztus 3., szerda

Erdélyi Madrid

Idén a katolikus egyház Madridban szervezi meg a katolikus fiatalok világtalálkozóját (IVT). Nem mindenki tud részt venni rajta, de lehetőség van lélekben, egységben ott lenni - Erdélyben. Aug. 28-tól szept. 1-ig rendezik erdélyi katolikus fiatalok az "Erdélyi Madrid" nevű találkozót. Részletekért kattints az egyik szervezőcsoport, a Keresztirány honlapjára.

2011. augusztus 2., kedd

Második tisztaság (7) - tapasztalat


"Már úgyis együtt élünk, így már nincs értelme, meg lehetőség sem a tisztaságra." Ezt a kijelentést cáfolja Csilla és Laci története. Ők arra példa, hogy igenis van olyan, hogy házasság előtti együtt élésből lép vissza a pár, és igenis megéri ezt a nagy lépést megtenni. A tisztaságban és a lelki életben sincs point of no return, azaz olyan pont, ahonnan nincs visszaút. Mindig van...

Hogy ismerkedtetek meg?
2007-ben ismerkedtünk meg Lacival, egy egyházi énekkarban találkoztunk. Azonban csak 2 évvel megismerkedésünk után jöttünk rá arra, hogy mi többet is szeretnénk egymástól, mint egymás mellett énekelni vasárnaponként.
Nő lévén persze, bennem már korábban is felmerült a gondolat, főleg, hogy egyik misén, mint a villám hasított belém egy gondolat, hogy „Ő az!”. Nem értettem akkor még, mivel alig beszélgettünk, alig ismertük egymást. Aztán ahogy erősödött a kapcsolatunk, nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy ki mit vár a kapcsolattól. Miért vagyunk együtt? Lesz ebből házasság? El tudnánk fogadni egymást házastársnak? Akarunk-e Isten törvényei szerint élni, együtt járni? Meddig lehet elmenni, ami még nem bűn? Sok-sok kérdés volt, amikre sok átbeszélgetett óra során igyekeztünk válaszokat találni.

Kitől hallottál a házasság előtti tisztaságról?
Hittanórán tanultuk a 10 parancsolatot, meg aztán hébe-hóba az ember hall ilyet, hogy a katolikus egyház mennyire szigorú, hogy nem fogadja el a házasság előtti szexet és ez mennyire maradi, meg egyik ismerős ismerősének mondta a pap gyónáskor, hogy ezt hagyja sürgősen abba, mert bűn. Senki nem mesélt értelmesen arról, hogy miért érdemes így készülni.
Szóval semmi igazi alapom nem volt, csak az őrangyalom, aki jól végezte a dolgát és elég erősen éreztem a lelkemben, hogy nem szabad odaadnom magam senkinek, még a külső nyomás hatására sem. Aztán megismertem azt, hogy miben hiszek (19-20 éves koromban), miről szól kereszténynek lenni. Akkor értettem meg, hogy ezek a parancsok nem azért vannak, mert Isten jódolgában nem tudott volna kevésbé szigorúkat kitalálni, hanem azért van, mert szeret minket és ezek jelzik a hozzá vezető utat. (1)
18-20 éves korom környékén inkább erkölcsi megfontolásból nem akartam lefeküdni bárkivel is, 20-21 éves korom körül változott bennem az, hogy a hitem miatt nem akarom beadni a derekam. A gyakorlati megvalósításhoz (meddig mehetünk el, mit miért csináljunk/ne csináljunk) nem igazán kaptunk segítséget.

Az együtt járás elején felmerült a tisztaság, vagy nem is került szóba?
Amikor világossá vált, hogy komoly kapcsolatot akarunk, aminek akár házasság is lehet a vége (illetve kezdete : ) akkor megpróbáltunk mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt a tisztaság jegyében tudjuk kivitelezni. Azt tudni kell, hogy egyikünknek sem volt eddig komolyabb kapcsolata, amiben ez sérülhetett volna. Az együtt járás legeslegelején a tisztaság kérdése még csak nem is jött szóba. Aztán kb. 2 hónappal azután, hogy el kezdtünk együtt járni, akkor került szóba, hogy ki, mit, hogy, merre, meddig, gondol ezzel kapcsolatban. Én elmondtam az én elképzeléseimet (tisztaság a házasságig), amire az volt a válasz, hogy oké, akkor próbáljuk meg. Akkor nagy kő esett le a szívemről, hogy ezt megbeszéltük.

Akkor hogyan "siklott ki" az elhatározás?
Sajnos a „meddig lehet elmenni” kérdésünkre nem találtunk megfelelő választ, amit kaptunk, azt meg nem éreztük megfelelőnek számunkra. Pont a fenti beszélgetés volt az, ami után elkezdtük feszegetni a határokat, és kiskapukat kerestünk, hogy meddig mehetünk el, mi az, ami még nem neveznek paráznaságnak... ebből lett az, hogy végül lefeküdtünk egymással. Nem voltak kijelölt határaink. Egyik nap, amikor felkeltem rájöttem, hogy én Lacihoz költöztem, már kb. mosni járok csak haza. Aztán ez a dolog a megállapítás tényében megmaradt, s kezdtünk egyre inkább eltávolodni Istentől. Az első szeretkezés után úgy éreztem, ezt bárcsak visszafordíthatnánk, aztán mégis hajtott a kíváncsiság, az ösztön, a vágy. A tizedik után már alig éreztem lelkiismeret furdalást, nem éreztem, nem éreztük egyáltalán rossznak az együttléteinket, annak ellenére, hogy tisztában voltunk azzal, hogy nem helyes, amit csinálunk, ahogy csináljuk.

Mikor köteleztétek el egymás mellett magatokat végleg?
Együtt járásunkat követő 9. hónapban kérte meg Laci a kezem, amire természetesen IGEN-t mondtam. Már akkor is az volt minden álmom, hogy a felesége lehessek. Persze újra felmerült a kérdés mindkettőnkben, hogy biztos ezt akarjuk-e, egymással szeretnénk-e leélni az életünket. Akarunk-e Istennek megfelelő házasságot, amiben válásnak helye nincs, el fogadjuk-e a gyerekeket, akikkel Isten megajándékoz minket… Az esküvő dátumát minél hamarabbra szerettük volna, tekintve, hogy biztosak voltunk mindketten az elhatározásunkban, nem láttuk értelmét a várakozásnak. Az eljegyzés egy picit újra megnyugtatta a néha feltörő lelkiismeretünket, hogy most már jegyesek vagyunk, van jogalapja annak, hogy együtt élünk.

Mi indított arra titeket, hogy belevágjatok a második tisztaságba?
Az ember nagyon jól meg tudja magyarázni a dolgait, hogy az, amit csinál miért nem bűn. Nekem egy gyónás alkalmával nyitotta fel a szemem egy atya. Képzeld el, hogy belépsz a gyóntatófülkébe. Félig őszintén, mert mégiscsak tudod, hogy az életed nem a helyes mederben van, de bánni nem tudod mégsem teljes szívvel. Azt gondolod, hogy ez a gyónás legalább egy picit megtisztít, legalább ideig-óráig megmarad a kapcsolatod Istennel. Majd belépsz a gyóntatófülkébe, mire az atya közli veled: „Nem tudlak feloldozni”. Megfordult a világ, elkezdtek potyogni a könnyeim. Hallottam már ilyenről, de úgy gondoltam, hogy Budapesten a papok máshoz vannak szokva, már a modern társadalomhoz alkalmazkodtak… Rá kellett jönnöm, hogy a hitet nem lehet modern társadalomhoz alakítani. Isten az örök és nekünk kell körülötte forognunk és nem Neki alkalmazkodni a mi torz társadalmi berendezkedésünkhöz. Szóval az atya szépen elmondta, hogy az életállapotom bűnös, így azon kell változtatnom, különben nem tud feloldozni. Az életem pörgött le a szemem előtt, de éreztem, hogy csak egy helyes megoldás van. Az atya rögtön tudta, amikor Laci ment be a gyóntatófülkébe, hogy mi ketten egy pár vagyunk, így őt már nem sokkolta azzal, amivel engem, de meghagyta neki, hogy azt az estét beszélgessük át. Meg is tettük, és nagyon rövid idő alatt meg is hoztuk a döntést.

Konkrétan milyen lépést tettetek?
Rájöttünk, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak és hogy az a helyes, ha hazaköltözöm, és megpróbáljuk a második tisztaságot. Megegyeztünk abban is, hogy ezentúl nem töltünk minden estét egymásnál, hanem újra lesznek „lukak a héten”, amikor nem találkozunk és elfogadjuk, ha az egyikünk „szabad estét” akar. A közös kassza létét fenntartottuk, bármikor segítünk a másiknak, ha szükséges.

A szétköltözés azonban egy nagy lépés volt egymás és Isten felé is. Ha a kezdeti cselekedet, az őszinte szándék megvan, akkor utána Isten már tud munkálkodni bennünk és minél közelebb kerültünk Istenhez, annál inkább igyekeztünk kerülni az alkalmat arra, hogy újra rákeveredjünk a régi útra. A kísértés mindig ott volt, amint egy hajszállal közelebb kerültünk a határhoz. A szenvedélyes csókokat leváltották a szájra puszik, a szeretkezéseket az ölelések és beszélgetések, programok más emberek társaságában, valamint az esküvőszervezés és a közös ima. Ez nagyon fontos. Közösen imádkozni, s amikor nem voltunk együtt, akkor is úgy imádkozni, mintha mindketten jelen lennénk. Egymáshoz (nemcsak egymás testéhez) is közelebb kerültünk, kezdtük megtapasztalni azt, hogy valóban fog történni valami az esküvő után, valóban meg fog változni az életünk, még így is, hogy éltünk már együtt.


Milyen hatással volt a kapcsolatotokra a szétköltözés, és a testi szerelem visszaszorítása?
Tudtam, hogy jobban fogjuk érezni magunkat, mert megszűnik a lelkiismeret furdalás. Ennél sokkal többre nem is számítottam. De lett egy csomó pozitív "hozadéka" is, amit nem láttunk előre. Azzal, hogy a tisztaság mellett döntöttünk, felszabadult egy csomó idő, amit másképp kellett eltölteni. Több "randi", több beszélgetés, több szitu. Az eredménye az lett, hogy egymást jobban megismertük. A különköltözés felismertette velünk azt, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak - abban a 2-3 napban ugyanolyan rózsaszínben láttuk a világot, mint amikor összejöttünk vagy eljegyeztük egymást :)
Egyébként a különköltözés után sokkal több probléma merült fel kettőnk között, amit sok-sok türelemmel és megértéssel kellett kezelnünk, viszont ezek még inkább megerősítették a kapcsolatunkat.

Milyen problémára gondolsz?
Tény az, hogy mi nem tudunk telefonon hosszan beszélgetni, sokszor egy kiadós beszélgetést helyettesített fél perc ölelés, megnyugodni egymás karjaiban. Ezekre sokkal kevesebb lehetőségünk volt, ami súrlódásokhoz vezetett. Ingerültebbek voltunk egymással, amiről beszélgettünk is. Több áldozatvállalásra volt szükség és még inkább gondolkozásra és megerősítésre késztetett bennünket, hogy a megismert hibákkal együtt is szeretni fogjuk-e egymást...
Az apróbb testi gesztusok felértékelődtek, de akkor nagyon sok olyan érintés, tekintet, csók volt, ami kísértés volt inkább és próbára tett minket. Mennél többet engedtünk, annál nehezebbé tettük saját magunknak a dolgot. Nemegyszer el is estünk, de mindig kaptunk erőt tovább folytatni. Ez olyan dolog, hogy könnyű lett volna beletörődni, hogy úgyse megy, és csináljuk vissza inkább. Emlékszem, mennyire nagy volt mindig a kísértés, mert tudtuk, hogy miről mondunk le. De pont a küzdelmek adták meg azt, amitől több lett a kapcsolatunk.

Képes lettél volna szakítani, ha Laci ezt nem akarta volna vállalni?
Ha nem fogadta volna el, akkor annyit tudtam volna mondani, hogy én ez vagyok, ha akarsz, akkor így akarj, ha nem, akkor meg nincs mit kezdjünk egymással. Az elköteleződés a fontos Isten mellett, az elhatározás. Nem mindig kér kivitelezést mellé (ld. Ábrahám - Izsák feláldozása), ezért nem győztem eleget hálát adni :) Nekem elsődleges cél az volt, hogy Istenhez közelebb kerüljek és első körben kellett az az akarat, hogy ezt annak árán is vállalom, ha esetleg ez a már férjemmel való kapcsolatom rovására megy. Úgy voltam vele, hogy ha Isten ezt a férfit szánja nekem, akkor meg fogja érteni, hogy Isten kell az első legyen az életünkben és nem egymás. Ez indított el minket arra, hogy keressük az Istennek való kapcsolatot közösen is.

Leírnád az Istennel való kapcsolatotokat?
Én úgy tapasztalom, hogy a házasság egy szép szerelmi háromszög :) Isten-Feleség-Férj. Ha ezt elképzeljük egy háromszögben, ahol a háromszög alapján van a (házas)pár és az alappal szemközti csúcson meg Isten, akkor minél közelebb kerül a pár Istenhez, annál közelebb kerülnek egymáshoz is. És ha Istennel harmonikus a kapcsolat, akkor Isten megtanítja az embert szeretni. Szeretni úgy, ahogy Jézus szereti az Egyházat, hogy önmagát adta érte. Tökéletesedni a szeretetben... Ekkor olyan távlatok nyílhatnak meg a másik szeretésével kapcsolatban, amit el sem tudtál képzelni. Ezt nap mint nap tapasztaljuk is :)



(1) A parancsokkal kapcsolatban szívből ajánlom Böjte Csaba könyvét erről: Iránytű a végtelenhez. Csaba testvér gondolatai az isteni parancsolatokról.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...