Mi van, ha nem jó a szex? (1)

alcím: Nagy fába vágtuk a fejszénket (2)

Tegnap volt a második találkozónk a fiatalokkal. Beszélgettünk sok témáról kendőzetlenül (pl. szerelem, tisztaság, szüzesség értelme, önkielégítés, jó szex, öltözködés, fiú-lány különbségek stb.) Házaspárok beszéltek az együtt járásukról, azoknak gyümölcseiről a házasságban. Egy több, rossz kapcsolaton is átment testvér is beszélt a hibáiról, küzdelmeiről. Sajnos utóbbiról beszélni könnyebb embert találni...

A találkozás végén írhattak kérdéseket, amelyek többségére próbálunk válaszolni is valamilyen formában. Az egyik kardinális és igen fontos kérdés az volt, hogy mi van akkor, ha egy tiszta együtt járás után kötött házasságban nem jó a szex. ("Mi van akkor, ha testi adottságok miatt sehogy sem működik egy házasságban a testi kapcsolat? A házasság előtt nem volt szex, és a lelki kapcsolat rendben volt, de sehogy se jó." Másik: "Mi van akkor, ha a jó lelki társi kapcsolat után házasságot kötünk, de később rájövünk, hogy nem működik a szex?") Tényleg komoly érvnek tűnik a tiszta készület ellen, hiszen tény és való, a tiszta készület során a jegyespár nem él szexuális életet. Nem "próbálják ki egymást", ahogy azt természetesnek veszi a világ. Hol a garancia, hogy kialakul az összhang?

A garancia az, hogy ha egy pár jól éli meg a tiszta készületet, az lehetőséget teremt, hogy jobban megismerjék egymást, mint az átlag, nagyobb fokú önismeretre tegyenek szert, megtanuljanak mindenről kommunikálni (igen, a szexről is). Eljuthatnak arra a pontra, hogy maguknál már fontosabb a másik boldogsága, hogy elérik és megélik az igazi szerelemnek az önajándékozó aspektusát, azt, hogy a másik boldogsága, öröme előrébb való a sajátuknál. Így nem páros önzés a kapcsolatuk. Ez a kérdésben említett lelki kapcsolat. Amikor (ha!!!) ezt elérték, akkor nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani, legyen az bármi, akár szexuális is. (Ha tényleg megvan a lelki kapcsolat.) Idő van rá : )

Számoljunk le magunkban a Hollywoodi filmek és szerelmes regények által elénk állított hamis elvárással: a szexuális összhang kialakulásához idő, türelem, egymásra figyelés és az erről való tiszta, őszinte kommunikáció kell. Ja, és humor. Az első alkalommal nem jut el egy pár a filmekben, könyvekben mutatott egy időben átélt orgazmushoz (vannak, akik soha), a tökéletes összhanghoz, amikor megsemmisül a világegyetem, és csak mi maradunk. (Idézet egy barátomtól.) Még másodszorra sem. Eltarthat akár hetekig, hónapokig. Évekig. Legyünk reálisak. (És legyen elég humorunk, ami sokat segíthet átlendíteni a holtponton.)

Ha mégis probléma merül fel a tisztán készülő párok elenyésző hányadában (mert nem mindennapos, ha tényleg jól készültek), akkor két eset lehetséges: valami lelki eredetű probléma lehet a háttérben (85%), vagy szervi (15%).

Ha lelki eredetű: főleg nőknél, az orgazmus nagyrészt fejben dől el. Ha egy nő valami miatt nem érzi magát biztonságban, szeretve, nincs meg az a nagyfokú bizalom, akkor nem tudja annyira átadni magát az élménynek, nem biztos, hogy a nő eléri az orgazmust. De akár nőről, akár férfiról van szó, meg kell szabadulni a lelki terhektől. (Irracionális elvárások? Lelkiismeret furdalás az előző kapcsolatok miatt? A tiszta készület alatti "kilengések" miatt? Le nem zárt kapcsolatok miatt? Egymás iránt érzett, titkolt neheztelés miatt? Rossz családi tapasztalat miatt? Rossz hatású családi hagyomány miatt? Belénk nevelt irracionális félelmek miatt? stb...)

Minden párnak magának kell leásnia addig, amíg meg nem találják az okot, és együtt megoldani. Ehhez pedig három dolog kell. Nem pénz, pénz és pénz, mint a háborúhoz, hanem kommunikáció, még több kommunikáció, és még annál is több és mélyebb kommunikáció. Ha nem szervi a baj, akkor egy egymásért áldozatot hozni képes, kommunikációban, és egymás megismerésében felkészült és gyakorlott párnak nem jelenthet gondot ezt megoldani. Nem megy egyik napról a másikra, de megoldható. Lehet, szabad, sőt kell a szexről beszélgetnie egy párnak, akár "jól megy", akár nem.

Ha szervi eredetű: megfelelő szakorvos (esetleg szexológus) szakmai segítségét lehet kérni. Műtét is lehet megoldás, ha olyan a probléma. Nőknél szülés után elég sokat változhat (pozitív irányba is) az, hogy miként élik meg a szexualitást. Bizonyos dolgokat már a házasság előtt is észre lehet venni, és orvosolni. (Volt már akkor testi vágy?)

Amit eddig olvashattatok, az érvényes minden gonddal küszködő párra függetlenül attól, mikor kezdtek szexuális életet élni. Mi kell a probléma megoldásához legtöbb esetben? Bizalom, idő, humor és kommunikáció minden szinten...

Twillight - Alkonyat, avagy a vámpírok és a szex

Na, ezt biztos nem vártátok : )

Akit nem érdekel a téma, nyugodtan ugorja át ezt a bejegyzést.

Még a blog elindulásakor ezzel kapcsolatban érkezett az első kérdés, s a diákjaim is versengve rajonganak a könyvért (mármint Edwardért vagy Jacobért), bárhova megyünk, a poszter ránk kacsint, ezért is határoztam el, hogy írok róla. A kérdés anno úgy hangzott, hogy ajánljuk-e ezt a könyvet olvasásra itt a blogon, mert a főhősök, Bella és Edward nem feküdtek le egymással az esküvőjük előtt. Követendő példák-e a tisztaságban? A kérdés feltevője úgy tudta, hogy az írónő keresztény.

Én akkor határoztam el, hogy elolvasom a sorozatot, mikor kiderült egy kérdőívből, hogy a gimis diákjaim harmadának(!) a Twillight a kedvenc könyve. Nemcsak lányoknak!!! A barátnőm is ajánlotta lelkesen (3 gyermekes családanya), így került a kezembe a sorozat. Tetszett. Jól átgondolt, felépített világot ír le, finom humor szövi át, fordulatokban gazdag, egyértelmű bestseller. Ez nem is kérdés.

Nos, az írónő bár nem katolikus, többgyermekes édesanya, úgy tudom, mormon vallású, ezért a meggyőződésével ellentétes lett volna, ha úgy írja meg a történetet, hogy Edward és Bella már a házasság előtt egymáséi lesznek. Ami a legtermészetesebb dolog lett volna a világ mai felfogása szerint. Az mindenképpen jó pont az írónőnek, hogy Edward személyében ezt a meggyőződést képviseli, míg Bellára hat a világ mai felfogása (házasság, az meg minek, főleg ilyen fiatalon). Bár a fiatalság témájában Bellának adok igazat...

Örülök annak, hogy ez a világ több milió fiataljához eljutó bestseller két olyan fiatalt mutat be, akik csak az esküvő után lesznek egymáséi. Talán egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány ilyen széles körben ismert könyv van. Plusz pont, hogy nem írja le részletesen az írónő az első éjszaka fizikai történéseit, azt mindenki romantikus fantáziájára bízza.

Vannak bizonyos pontok azonban, amik miatt nem ajánlja a blog tisztaság-kézikönyv gyanánt. Csak egy pár gondolatot villantok fel:

Az egymásnak adottság testi kifejeződései (csók, ölelés, simogatás, szex) hiper-erős kötődést hoz létre. Érzelmileg, hormonálisan. (Ld. a blog hormonokról szóló bejegyzéseit) Edward próbálja racionálisan végiggondolni a kapcsolatukat, az érzelmeit háttérbe szorítja, hogy hosszútávban gondolkodhasson, ezért is szakít Bellával a második kötetben. Egy kapcsolat, amelyben mindent a túlfűtött (de emberileg csodálatos) érzelem irányít, szakadékba zuhan. B&E nagyon előrehaladnak a testi kapcsolat terén, ami egyértelműen felerősíti az érzelmeiket olyannyira, hogy Bellát szinte fizikailag is tönkreteszi a szakítás. Nem kell egészen a szexig eljutni, hogy ilyen erős kötődés alakuljon ki. Ezt a könyv szépen bemutatja.

Az egymásnak adottság minden formája előremutat a következő felé: ha megfogom a kedvesem kezét, előbb-útóbb már meg is akarom ölelni. Ha már megöleltem, csókolózni akarok. Ha már csókolózunk, elindulhat a kezünk is felfedezőútra. Már nem kell sok idő, és csak a pettinggel, majd a szex-szel tudom kimutatni a másik iránt érzett szerelmemet és kielégíteni a vágyamat, amit a másik korbácsolt fel. S mennél jobban előrehaladunk, annál kevésbé tudunk racionálisan dönteni (szerotonin-szint a padlón van), vagy akár komoly sérülés nélkül szakítani.

A kapcsolatuk viszonylag elejétől kezdve Edward Bella szobájában tölti az éjszakát, és egy idő után már nemcsak a karosszékből nézi a lányt. Ez egyértelműen nem az az ideál, amit a fiataloknak követniük kell. Nagyon fantasztikus érzés lehet a kedvesünk karjában aludni még szex nélkül is , de pont az előzőekben említett lépcsőfokok miatt a valóságban szinte lehetetlen megállni a puszta egymás mellett fekvésnél. Ez szinte bilológiai, hormonális, vagy érzelmi késztetés, amit egy idő után nem lehet nem figyelembe venni. Ez csúsztatás a könyvben. Csak Edward nem emberi, ismétlem, nem emberi akaraterejének köszönhető (elvégre vámpír volt a szerencsétlen), hogy mégsem történik semmi. A valóságban két egészséges fiatal, akik kettesben, egyedül töltik az éjszakát hónapokon keresztül, túl nagy kisértésnek vannak kitéve, és fizikailag sem egészséges egy fiatal férfit kitenni ilyen izgató és nem "kielégítő" szituációnak. Pont.

Másik dolog, ami olvasva szívdobogtató és minden fiatal szerelemre vágyó fiatal ezt fogja kereseni, hogy a könyvben leírt szerelem, az érzelmek intenzitása nem csökken idővel, hanem végestelen végig ezer fokon ég. Bellának folyton kihagy a szíve, remeg a gyomra, elgyöngül Edward láttán a 4 könyvön keresztül. Ez egyértelműen nagyon vonzó dolog, de elérhetetlenül hamis elvárásokat állít a szerelem elé. A valóságban mi van akkor, ha a hormonok már nem tombolnak, ha már nem akar kiugrani a szívem a helyéről, ha meglátom a kedvesem? Ha a tűz már nem ezer fokon ég? (Ha már leállt a PEA termelődés?) Már nem vagyok szerelmes? Kihűlt a kapcsolat? Keressek egy újat, ahol ismét lángolhatok? Sokan ezt teszik. A lángolás elmúltával szakítok, mert már nem vagyok szerelemes, és beleugrom a következő lámurba. A vámpívilágban örök szerelem van, ami veszélyes illúzió, hiszen a valóságban lecsendesülnek a hormonok max.másfél év alatt. A világ nem így működik.

Első nekifutásra ennyi.

Mielőtt a lelkes Twillight-rajongók billentyűzetet ragadnának, hogy kikérjék maguknak a kritikát, és felvilágosítanának, hogy nem szerelmi tankönyvnek szánta az írónő (ezt én is tudom), sietek leszögezni, hogy ettől még természetesen nagyon jó könyv, nagyon tetszett nekem is, végig olvastam egyben angolul és magyarul is később. (A kedvenc jelenetem a 3. könyv Ice and Fire fejezete, amikor a sátorban Edward és Jacob tisztázzák a dolgaikat. Hogy az milyen jól megírt jelenet!) Amit írtam, nem von le a könyv értékéből, csak válaszoltam egy kérdésre a személyes gondolataimmal: ne ez legyen az etalon, a kritérium-rendszer, ami alapján párt választunk, és amely szerint alakítjuk a kapcsolatunkat.

De hát mindenki tudja, hogy ez csak fikció, mondhatnánk. Senki sem veszi szó szerint.

Tényleg?

Egyszer a metróban utazva fültanúja voltam két fiatal lány beszélgetésének (17-18 évesnek saccoltam őket). Az egyik arról panaszkodott a barátnőjének, hogy a pasija az elején még hasonlított Edwardra, úgy is viselkedett, de ma már nem igyekszik annyira. Neki sem remeg már annyira a gyomra, ha találkoznak, úgyhogy a szakításon gondolkozik, mondván, hogy ez nem az a kapcsolat, amit ő keres és neki magas a mércéje (!!!) . A barátnője lelkesen bólogatott.

No comment.

P.S. Igen, és válaszolok a kérdésre, amit minden T-rajongó olvasó meg akar tudni (Edward vagy Jacob-fan vagyok-e?), a válaszom: egyik se elég jó nekem, a kettőt össze kéne gyúrni, hogy felérjenek a férjemhez : )

A szerelem hormonális háttere (2)

Csapjunk a sűrűjébe!

A szerelemben, több, lényegileg öt hormon, illetve hormon-szerű anyag tevékenykedik. Az egyszerűség kedvéért mindegyiket hormonnak fogjuk nevezni.

Az első a phenil-etil-amin, rövidítve PEA, ez az, amit a szerelem hormonjának is hívunk. Ha megtetszik valaki, elkezd termelődni. Szerelem első látásra = intenzív PEA termelődés.

Ez a hormon az agy ún. jutalmazási-központjába jut, ahol megemeli a dopamin szintet. Ez a második hormon. Ez okozza a szerelem jellegzetes testi tüneteit. Hogy gyorsabban dobog a szívünk. Hogy gombóc van a torkunkban, nem tudunk megszólalni. Hogy tele vagyunk energiával. Hogy nincs étvágyunk. Hogy egy kedves szó a mennyekbe repít, és a föld fölött lebegünk, majd a mélybe zuhanunk, ha nem kapunk még többet.

Nem tudom megállni, hogy latin tanárként ne mutassak be egy verset az ókori irodalom gazdag kínálatából, amely szinte orvosi pontossággal írja le a szerelem testi "tüneteit", azaz a dopamin hormon által kiváltott testi reakciókat. A görög költőnő, Szapphó ír olthatatlan szenvedéllyel égő szerelméről.

... felszökik mellem közepén a szívem;

hisz ha látlak s bár kis időre, hangot

nem tud a nyelvem

adni, megtörvén elakad, s a könnyű

tűz egész bőröm befutossa végig

nyomban, s nem lát a szemem se, zúgván

zúg a fülem már.

És veríték önt el, egész valómban

reszketek, fűnél szinem íme zöldebb,

s mint ki végéhez közelít, olyannak

látszom...

(Devecseri Gábor műfordítása)

Mit is mondhatnánk? Már az ókori görögök is...

Szóval szerelmesnek lenni nagyon jó. A testi tünetek (étvágytalanság, szívdobogás, alvászavar...) betegség esetén csak nyűg, de ha szerelmesek vagyunk, még ezek is örömet okoznak valamilyen szinten .

De mi van akkor, ha nem vagyunk együtt szerelmünk tárgyával? Ha kicsit később telefonál a szokásosnál? Ha rajtunk kívül álló okok miatt akár hetekig nem tudunk találkozni? Számoljuk a napokat, unos-untalan eszünkbe jut szerelmünk, úgy érezzük, hogy a világ szürkébb, kiveszett az öröm, és akkor lehetünk újra önmagunk, ha végre újra lehetünk. Akkor áll vissza a világ rendje. Mintha elvonási tüneteink lennének. Véletlen? Nem.

A PEA hormon valódi értelmében kábítószer: ugyanazokon a pályákon halad, és ugyanoda érkezik az agyba, ahová a kábítószer; illetve ugyanazt eredményezi: (piszokul) jó érzést okoz. Ez biológiai tény. Ha pedig valami ennyire jó érzést vált ki, akkor vágyunk rá. Mennél többet kapunk belőle, annál inkább vágyunk rá. Annál inkább függünk tőle. Az elvonási tünetekre pedig senki sem vágyik. Igaz ez a szerelemre, igaz ez a kábítószerre.

Felmerülő kérdések:

Mi az oka annak, hogy ha őrülten beleszeretünk valakibe, akkor nem látjuk a hibáit, vagy ha látjuk, akkor elsiklunk felette? Hogy bárki bármit mond, úgy érezzük, a mi szerelmünk mindent túlél, ilyen szerelem a világon nem volt még, és nincs igazuk azoknak, akik úgy gondolják nem illünk össze. Mert mi tudjuk, hogy összeillünk.

Mit tehetünk, ha beleszeretünk valakibe, akibe nem kellene? Például mert már házas, vagy mert mi is (esetleg kihűlt) házasságban élünk, sokkal boldogabbak lennénk, ha mindent feladnánk az új szerelemért, mert többet ígér Mi van, ha nem érezzük magunkat erősnek, hogy ellenálljunk? A hollywoodi filmek szerint jogunk és kötelességünk mindent alárendelni ennek a csodálatos érzésnek. Vágyunk is rá. De ez a helyes?

Többek között ezekről is fog szólni a következő bejegyzés.