Kérdezz-felelek szerelemhormonokról

Az alábbi kérdések tegnap hangzottak el Máriabesnyőn, ahol a Váci Egyházmegye hitoktatóinak tartottak továbbképzést-lelki napot. Glovicki Eszter válaszolt az előadása után feltett kérdésekre, illetve most itt, a blogon. Szerkesztőként csak az adott témába vágó blog-cikket jelölöm meg, a válaszokat úgy rakom fel, ahogy ő átküldte.

K: Valaki a csoportból azt mesélte, hogy őt nem vitte el a PEA, végig "ő volt az úr" saját maga fölött az érzelmei irányításában a szerelmével kapcsolatban. Akkor ez hogy van?

V: Rendkívül fontos annak a megértése, és ebben az esetben nyilván erre látunk példát, hogy a molekulák meghatároznak bizonyos irányokat, de DÖNTÉSI lehetőségünk van abban, hogy abba az irányba megyünk -e. Szerelmes és nagyonnagyonnagyon boldog biztos (reméljük :) ) volt az illető, a pulzusa (reméljük) az égbe szökött neki is kedvese láttán stb., abban pedig saját döntése van/volt/lesz neki és mindenkinek, hogy ezzel együtt éli-e tovább az életét rendesen is (iskola,tanulás,munka stb.) vagy egy-két évre felfüggeszt mindent!

Azután meg van PEA nélküli szerelem is, itt nem erről lehetett szó talán, de olyan is van, erről egy későbbi kérdésben...

K: Hányszor eshet valaki szerelembe? Meddig tart a szakítás utáni mélypont, meddig tart ez a "gyász"?

V: Szerelembe rendkívül sokszor lehet esni. Nagyon sokszor. Az emberek egy jelentős része 16 éves korától két évente szeret ki-be másokba, a PEA dinamikájának megfelelően. A kérdés másik felére: a gyász szó használata itt remek. Ugyanis valóban veszteségélményről van szó, valóban gyászról. Itt rengeteg dologtól függ már a válasz, ez nem pusztán biokémia. A kapcsolat hossza, intnzitása, biztosnak vélt volta, a szakítás milyensége stb. itt nem tesz lehetővé általános választ. A gyász mint oyan, a szerotoninszint újrafelépülése stb. egy bizonyos típusú átlagesetben egy év. A gyász,gyászreakciók stb. orvosi megközelítésben egy évig tekinthető normálisnak, két év fölött már "patológiás gyászról" beszélünk. De a szerelemben a szakítás mint gyász ettől eltérő dinamikájú, pl. a biokémiai alapokon bevésődött emlékképekkel való találkozás (tudjátok: amit az oxytocin, mint a memóriakönyvünk írója jegyzett be az agyunkba...) mindig is belemar egy picit a sebbe.

K: Megértettük, oké, hogy tehát a szeretkezés során felszabaduló robbanásszerű oxytocin maradandó emlékképet hagy, mint kötődési hormon, mindenképpen összeköt. De hol legyen az az ésszerű határ, amit akkor meghúzzunk? Csók, kézenfogva járás, ölelés?

V: Első megközelítés itt, illetve itt. Ezek elég szépen összefoglalják a lényeget. Még egy szó a kézen fogva járásról. A kézenfogva járás, a padon összebújva ülés drasztikusan az egymásnak adottság kommunikálását jelenti. Azok, akik hipp-hopp lefekszenek ezzel-azzal, na épp azok pl. tutituti nem járnak kézenfogva, hogyne, mi a fenének, hiszen nem tartozik ahhoz, akivel lefeküdt, ezt nem akarja sem a maga, sem a másik sem a külvilág számára kommunikálni. Mi következik ebből? A határ nem bizonyos testi történések estében húzandó meg pusztán, hanem azt is figyelembe kell venni, mit jelent egy-egy testi kifejezés az azzal élők számára. A fullszex mindenképp összeköt, ha akarom, ha nem, ezt tudjuk, az oxytocinnal. De lám, épp a kézen fogva járás is igaziból egy markáns jelzés a külvilág és egymás számára: te hozzám tartozol. Tehát a határ kettős mércével mérődik: előtte kell legyen annak, amikor a kémiánk, hormonjaink véglegesítik, amiben mi még nem vagyunk biztosak, ÉS azon a szinten kell lennie, amilyen jelzések (csók, kézfogás) számunkra az adott kapcsolatban az összetartozásunk mértékét ÉS biztosságát hitelesen fejezik ki.

(Ameddig reálisan kifejezi a kapcsolat fejlettségét, nem kelti fel a vágyat a továbblépésre, illetve nem akadályozza egymás igazi, mély megismerését, tehát minden párnál más lehet - szerk. megjegyzése)

K: a PEA beindulhat később is egy kapcsolatban?

V: Igen! Azonnal is később is, sőt, akár egyáltalán sem. Van szerelem PEA nelkül is. Más jellegű, de szerelem. Azon alapul, hogy valakit megismerek, ismerem, ismerem,ismerem, és egyszercsak vagy lassan egyre mélyebbre szövődik köztünk a dolog. Egyszercsak vagy szép lassan világos lesz, hogy ez már más minőségű kapcsolat. Hogy mindkettőnk számára több, mint barátság. De mégsem az a tisztabolond izzó fenekestülfelfordult hülye állapot. Akkor ez mi? Igen, ez is szerelem. A kötődés erősebb már, mit egy barátság, kollegiális viszony stb. Szerelembe fordult. De ennek a fenntartója (egyelőre de akár végig is!!!!) az oxytocin. A társszerelem hormonja. Amivel nem egy másik nemű (bocs gender...) biológikumot szeretek, hanem őt, azt az egyet, a Társat. Ez nem baj. Ez nem rossz. a PEA ebben meg is jelenhet később (személyes baráti körömből példa van rá), vagy akár nem jelenhet meg.

Nagyon sok pl. már nem tizen-huszon éves párnál lehet ez, keresem a társam, keresem, nem találom, kifutok az időből, elkezdek olyanokat is számításba venni, akik nem az első-látásra-tuti-ő-az élményűek (ez ugyebár a PEA!), és lassan kiderül, hogy bár nem hittem volna elsőre (mert kimaradt a PEÁs elsőre hiszem-tudom-imádom), mégis ő lehet az, akit kerestem. Mert észrevettem, hogy szerelmes vagyok bele. Hogy hiányzik. Hogy együtt kell lennünk nekünk már. (Tipikusan nem PEÁs szavak, tipikusan Társhoz kötődő szavak...) És ismétlem, a PEA vagy beindul vagy nem . Nem szükséges feltétel.

A legtutibb példa, hogy szinte korunkig (nagy léptékben nézve) nem a PEA alapján köttettek a házasságok. Pl. földbirtok alapján sokkal inkább. Már a bölcsö mellett megtörtént az eljegyzés. Ez így volt akkoriban. És mégis boldog, normáis házasságokként tudott funkcionálni ezek közül nem egy. (A továbbiakban azoklról beszélek, amelyek ezek közül működtek, és nem azokról, amelyek poklot jelentettek a benne élők számára. Mert azért nem baj, ha nem a földbirtok alapján kötődnek a házasságok, ez nyilvánvaló!) Akkor a szlogen nem az önmegvalósítás meg az egyéni élményszerzés meg a "mert megérdemlem" stb. volt, hanem hogy tegye mindenki a dolgát, amit számára az élet lehetővé tesz. És az a nő elfogadta, hogy ő a férjem, róla gondoskodom, összetartozunk, a férj szintén, és a kapcslat működött.

Nem azért hoztam ezt példának, hogy vita nyitódjék általa arról , hogy akkor ez most jobb ??!-e. Hanem azért hoztam példának, hogy lássuk: egy kapcsolatért lehet tenni,aktívan tenni is, lehet virágba borítani egy kiszáradtat fát - és lehet kiszáradni hagyni egy mégoly virágzót is. Döntés kérdése. Hogy a tisztemnél maradjak: oxytocin kérdése :).

K: Lehet -e valamit tenni egy lesüllyedő házasságért? Mi van akkor, ha PEA ködben kötött valaki házasságot, és 1-2 vagy 10-20-30 év múlva már világos, hogy nem működik??

Mi van akkor, ha két totál egymásnak szánt ember köt házasságot, és mégis bedőlni látszik a dolog? Akkor vegyük tudomásul, hogy ennyi volt, vagy hogy nem ő volt a társam, rosszul láttam annak idején?

V: EZ A LEGFONTOSABB KÉRDÉSEK EGYIKE. Az előadásaim zömmel "preventív" jellegűek: előzzük meg a bajt. Előzzük meg a hülyeséget, ami később bajhoz vezet. (A mai társadalomhoz, konkrétan, ahol a párkapcsolatok 70%-a felbomlik. Ám ha prevenció nem jött be, akkor van lehetőség "gyógyításra" is, mint tudjuk. Jobb preventíve megelőzni egy infarktust, mert az elhalt szívizomrész heget hagy a rostok között. De az infarktusos szívet, ugyan heg hátrahagyásával, de túl lehet éltetni, meggyógyítani, hogy vegye fel újra a ritmust és dolgozzon tovább. Természetesen LEHET és KELL tenni a süllyedő házasságért. Lássuk, az én hivatásomból erdően biokémiai alapon.

Szerelembe estünk, PEA az egekben, minden szuper. PEA elmúlt, de semmi vész, hiszen normálisan a szerelem-hormon helyét átveszi a kötődési hormon, az oxytocin, a társ szerelem hormonja. És fenntartja a kapcsolatot. Meddig? AMEDDIG TERMELÜNK OXYTOCINT. Az oxytocin termelődik a kapcsolat minden megélése során: beszélgetés, simogatás, ölelés, közös séta, közös este, egymásra figyelés, szeretkezés. Emléknyomot ír, emléket, mint tudjuk, a memóriába. Ezáltal épül akapcsolat, így fejti ki kötődési hatását. Ám. EMLÉK-KÉP ≠ ÉLŐ KAPCSOLAT. Ha valaki mégis ezt hiszi (sokan, és nem is tehetnek róla!!!), azok mondják (fiktív monológ következik egy barátnőhöz/baráthoz):

„Nem értem, mi történt velünk. Olyan boldogok voltunk. (Emlék-kép.) Annyit jártunk ide-oda. (Emlék-kép.) Annyit beszélgettünk. (Emlék-kép.) Emlékszel, még barlangban is voltunk Pistivel/Julival, meg mindig elmentünk a velencei karneválra. (Emlék-kép.) Nem értem mi történt. Már nem is tudom, mikor beszélgettünk/sétáltunk/szeretkeztünk (!!!) utoljára. Elmúlt, ami volt, kihűlt a kapcsolatunk.”

Az oxytocin megírja a maga történelmét, de nem képes pusztán az emlék fölvenni a napi harcot. Hogy középen nyomja a másik a fogkrémestubust, hogy minden reggel víz van a fürdőben utána, hogy nem úgy főzi a lencsét, mint anyám, hogy széthagyja a harisnyáit, hogy a komódra teszi a szerszámait stb…, nem beszélve a súlyos súlyokról, amit a házasságot lehúzó serpenyőbe tesz az élet: betegség, pénzhiány, munkanélküliség stb. A házasság mérlegének másik serpenyőjébe FOLYAMATOSAN kell pakolni az ellensúlyt: virágot venni hazafele a munkából, megmasszírozni egy fáradt este a vállát, elmenni sétálni, beszélgetni, meglepni pici hülyeségekkel – (egy túrórudi egy szivecskével a hűtőben hogy átszínezhet egy reggelt!), együtt lenni és nem a logisztikai feladatokról, vásárolni valóról, gyerekekről beszélni, szeretkezni, csinosnak-férfiasnak lenni stb…

Vagyis válasz a monológra: menj el akkor ma is vele barlangba, velencei karneválra, szeretkezni (ez fontos a házasságban, ne szemérmeskedjük el a kérdést…), de legalábbis ülj ki vele este a lócára a ház elé, fogd meg a kezét és figyelj rá.

Ezektől lesz élő ugyanis a házasság. Ezektől lehet élő akár egy rosszul kötött házasság. Egy lecsúszó házasság. Egy tönkremenő házasság. Egy kihűlő házasság. Recept: írj be MA valamit az emlékképek közé. Ennyi. Működni fog. (Javasolt film a témában Fireproof/ Tűzálló)

K: Van –e második tisztaság, mi van, ha valaki már elrontotta?

V: Van bizony. Lehet újra kezdeni tiszta lapokkal. Konkrét párok tapasztalatairól itt olvashatsz.

K: Mikortól kezdjük gyerekeink felvilágosítását a témában?

V: Ezeket olvasd el.

Glovicki Eszter szívesen válaszol konkrét kérdésekre, ha a blogon nem kaptál volna választ az összes hormonos cikk átolvasása után. A blog email címe, ahonnan továbbítjuk Eszternek a levelet, illetve ahol a tágabb témával kapcsolatos kérdésekre (tisztán megélt szerelem, házasság, szexualitás stb.) igyekszünk legjobb tudásunk szerint válaszolni: biztosutblog@gmail.com

PEA, mint gyújtórakéta, avagy az Űrhajó-hasonlat

Amikor az ember a PEA bűvöletében néz a másikra, nem tudja nem azt gondolni, hogy Ő a tökéletes társ az életre. Ez a PEA dolga, a repülőstart biztosítása a kapcsolathoz. Azonban nem csak azok között lép fel PEA-szerelem, akik alapból is összeillenek és hosszútávú kapcsolatra alkalmasak, illetve nem csak akkor kezd termelődni, ha már elég érett a személyiségünk ahhoz, hogy "ép ésszel" megbirkózzunk a lángoló szerelem adta kihívással.

A PEA elmúltával pedig ott állhat két fiatal, akiknek nem kellett volna pályára állniuk, mert még képzetlenek, éretlen a személyiségük, illetve nem azzal, akivel kilőtték őket.

"A szerelem olyan, mint a nehéz testű űrhajók roppant felhajtó erejű gyújtórakétái. Ezek a föld minden vonzását leküzdve, - önmagát elégetve - gigászi erővel az égbe emelik az űrhajó nehéz testét. Megadják neki a sebességet, pályára állítják, aztán lehullanak róla. De ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az űrhajó fedélzeti műszerei jól működnek. Ezeknek éppen most kell bizonyítaniuk, hogy a feladatot, amiért fellőtték őket az űrbe, pontosan el tudják végezni. Sok azonban a hibás fedélzeti programmal és képzetlen pilótákkal céltalanul keringő űrhajó.

Mert a szerelem első, óriási felhajtó erejével könnyebb "megérinteni" a mennyet, mint újabb és újabb csodáival szembesülve állandóan várakozni és lázas figyelemmel a helyes pályán maradni." (Simon András: Szeretetközelben 42.o. http://www.simongaleria.hu/)

A hasonlat csak abban sántít, hogy az űrhajó kilövéséhez, pályára állításához mindenképpen szükség van a gyújtórakétákra, boldog házassághoz azonban nem elengedhetetlen a PEA.

PEA nélkül boldog házasság? (5) - Személyes történetek

Két további történetet osztunk meg veletek arról, hogy fantasztikus a mindent elsöprő, őrült szerelem érzése, de van, hogy nem az jelenti a boldogságot hosszútávon.

"Annak idején sokat tipródtam magamban, mikor megismerkedtem a férjemmel. Elemezgettem a saját érzéseimet, vágyaimat, de nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy szerelmes vagyok-e vagy nem. Szerettem vele lenni, elég volt rágondolnom, és máris spontánul mosolyogtam, sokat álmodoztam róla, láttam magunkat x év múlva együtt, stb. A szerelem testi tüneteit azonban nem 1000 fokon éltem meg. Volt, hogy összeszorult a gyomrom, meg hevesebben dobogott a szívem, de nem annyiszor, amennyire számítottam a Vavyan Fable könyvek meg szerelmes regények olvasása után. Meg ott volt a legjobb barátnőm, aki viszont a legPEÁsabb szerelmet élte át éppen, amit az élet adhat. Minden tünet ott volt neki, intenzíven és borzongatóan. A mennyet és a poklot élte meg, naponta többször váltva is attól függően, mi történt épp közte és szerelme között. Ehhez képest amit én testileg megéltem, az nyamvadt utánzása volt a könyvélményeimnek meg a barátnőm szerelmének. El is bizonytalanított keményen, hogy most akkor ez szerelem vagy nem. Meg hogy hosszú távon merhetek-e alapozni egy kapcsolatra, amely nem olyan borzongató testileg mint a regényekben. Minden klappol, hihetetlen mélységeket élünk át, jó csapatot alkotunk stb. Reálisabb, mélyebb a kapcsolat, van távlata, de nem annyira borzongatóan test-izgalmas, mint álmodoztam. Aztán döntöttem mellette... Jól tettem : ) "

Na igen, az engem személyesen ismerők valószínűleg rám ismertek ebben a tapasztalatban : )

Az általam valaha látott legPEÁsabb szerelmet átélő, legjobb barátnőm a másik példa. Volt szerencsém(?) végigasszisztálni azt a bizonyos, több mint négy évig tartó kapcsolatot a kezdetektől a végéig. Aztán azt a több évet, amíg a barátnőm a roncsaiból újra építette magát és az életét. Első kézből láthattam, mennyire erős lehet a testi kapcsolat-indikálta oxitocin kötődés, és mit okoz, ha erőszakkal elszakítják. A szakítás szó szerint egyik percről a másikra történt a fiú részéről. Derült égből villámcsapás. Barátnőmnek annyira megterhelte a szervezetét (és így utólag megértve), és a hormonrendszerét a hirtelen változás, hogy már akkor úgy gondoltam, nem valószínű, hogy a szervezete kiteszi őt még egy ilyen PEA-őrületnek, mert egy újabb ilyen szakításból egészségesen nem kerülne ki. Sokat imádkoztam érte akkoriban, hogy "ép ésszel", lelkileg egészségesen jöjjön ki ebből, és le tudja zárni.

Aztán találkozott valakivel, aki egyike azoknak a "ritka tisztességes fiatalembereknek", akit minden anya elképzel a lányának. Ahogy előre sejtettem, barátnőm részéről nem rózsaszín szemüveges, lebegő szerelem volt, hanem egy hosszú idő alatt kialakult, letisztult, egymás szeretetén és tiszteletén alapuló kapcsolatba lépett bele. Ott állhattam mögöttük az egyházi esküvőn azzal a belső bizonyossággal, hogy nem rontják majd a házassági statisztikákat.

PEA nélkül, de mindennapos oxitocin-lökettel. És láttam a barátnőmön, hogy igazán szerelmes... PEA nélkül...

Ha összehasonlítanám a két kapcsolatot a "4 ÉRETT-ségi" kritérium alapján, egyértelműnek tűnik, melyikből születhet sírig tartó, boldog házasság.

1. ÉRETT kor - barátnőm részéről igen, párjáéról nem <-- --> mindketten igen

2. ÉRETT személyiség (önismeret, felelősségvállalás, áldozatkészség, jövőkép stb.)

barátnőm részéről sokkal inkább, párja részéről legtávolabbról sem <-- -->mindketten igen

3. ÉRETT kommunikáció - "lájtosabb témák" fullra jól, komolyak egyáltalán nem <-- --> igen

4. ÉRETT kapcsolat (egymás ismerése, hibáinak elfogadása, távlatok, másik boldogságának keresése stb.) - határozottan nem <-- --> határozottan igen

És ez utóbbi -barátnőm részéről - kezdeti PEA-löket nélkül alakult ki. Egészen más dimenziója volt az "Én annyira szeretem őt" kifejezésnek mindkét esetben.

Félreértés ne essék, nem vagyunk PEA ellenesek. A legtávolabbról sem. Nem állítjuk, hogy nem kell vonzódás, nem ítéljük el, akinek van, csak azt hangsúlyozzuk, hogy nem feltétlenül ez a legfontosabb alap, amire építeni kell a házasságot. A PEA átlag 18 hónapig van jelen, aztán eltűnik, és nélküle kell boldogulni egy életen át. A PEA átadja a stafétabotot az oxitocinnak. De a célba akkor is biztosan bejuthatunk, ha csak az oxitocin hordozza a botot...

PEA nélkül boldog házasság? (3 ) - Személyes történetek

Ibolya már megosztott velünk tapasztalatokat, akkor a szakítás témakörében. Most a mindent elsöprő szerelem oldaláról meséli el a történetét:

"Két fiúval jártam, mielőtt rátaláltam a férjemre, akivel 2 éve élünk boldog házasságban.

Az első kapcsolatban meglehetős érzelmi deficittel küzdöttem. A fiú teljesen más férfiszerep-mintával rendelkezett, mint én, gyakran úgy éreztem, hogy irányít engem. Úgy gondoltam, (és gondolom most is), hogy a házasságban a két fel egyenrangú, csak más a szerepkor, ő meg úgy, hogy ő irányít, én meg követem. Bár ő is hangoztatta, hogy egyenlő felek kell legyünk, nem úgy csinálta. Néhány év után sikerült kilábalni ebből a kapcsolatból.

Gondoltam, másodszorra nem rontom el, és olyat keresek, aki igazán megért. Ekkor kezdtem felfigyelni egy másik társaságbeli fiatalemberre -aki fiatalabb is volt nálam. Én 24 voltam, a fiú 21. Csodálatos kommunikációs készségével, művészi hajlamaival és humorával figyelemre méltó jelenség volt, így szinte azonnal levett a lábamról. Ráadásul kereszténynek vallotta magát. Gondoltam, nála majd megértésre talál a házassággal és nemi élettel kapcsolatos elhatározásom is -ti. hogy majd csak a férjemnek adom oda magam teljesen. Ez a nézetem a PEA hormon hatására néhány hét alatt háttérbe szorult (tömény lila köd borította a világot). Különösen, hogy nem állt mögöttem olyan közösség, vagy legalább egy ember, aki ezt hasonlóan gondolta volna. 3 hónap alatt hál'Istennek nem sikerült a teljes egymásnak adottsághoz eljutni, de alaposan hergeltük-izgattuk egymást. Ha tovább tart a dolog -én annyira szerelmes voltam- biztos, hogy "elfelejtettem" volna az elhatározásomat.

Három hónapig együtt jártunk, én gyakorlatilag a föld fölött néhány méterrel. Egy idő után kezdtem érezni, hogy valami nem olyan, mint régen. Fontosabbak neki a barátai, már nem olyan lelkes, amikor találkozunk, így rákérdeztem, hogy valójában együtt járunk-e még. A válasz egy határozott talán volt, így nekem kellett kimondani a végső szót nagy sírás-rívás közepette.

Ez a fiú nagyon fiatal volt, még éretlen személyiség. Valóban nagyon kedves ember, de még nem lett volna szabad komoly kapcsolatra lépnie.

Az én fájdalmam másfél-két év alatt múlt el teljesen - most már tudom ennek hormonális hátterét is: a PEA ennyi ideig termelődik az ember szervezetében. Ez az időszak nagyon megterhelő volt érzelmileg. Valódi képzelgések, normális ésszel őrültségnek tűnő tervek halmaza, valódi gyászérzés lett úrrá rajtam a szerelmi bánatban.

Ennek az időszaknak végén kezdtem együtt járni azzal az emberrel, aki mellett megtaláltam a helyemet, és most már a férjem. A szervezetem valószínűleg úgy látta jónak, hogy ebben az időszakban ne kezdje el újra termelni a szerelemhormont, mert az már nagyon megterhelő lenne (így is több kilót fogytam). Ehelyett egy kedves közös ismerősünk hozott össze minket, és a 8 hónappal későbbi döntéshez sem volt szükség a PEA-ra -ekkor jegyeztük el egymást.

Megtapasztaltam, hogy nem a szerelem teszi boldoggá az embert, hanem az életre szóló elköteleződés. Az ehhez vezető utat segítheti a szerelem, amely lebontja a falakat két ember között, s amely nem való másra, mint hogy egymáshoz vezesse őket."

PEA nélkül boldog házasság? (2)

Régen faluhelyen a kutya nem törődött azzal, hogy van-e kémia a két fiatal között, akiknek a birtokegyesítések miatt össze kellett házasodni. A módosabb fiatalember szülei sem azt keresték a lányok között, aki szemrevaló és szép pár lennének a fiúkkal (a mai ideálisnak kiáltott csontsovány lányok labdába se rúghattak volna), hanem hogy milyen talpraesett gazdasszony válhat belőle, vagy mennyire bírja majd csípővel a gyerekszülést. Hogy lehet az, hogy nem egy pár visszanézve mégis boldog házaséletnek vallotta a sajátját? Bizonyos kultúrákban ma is él a házasságközvetítés intézménye, és nem egy házasság ugyancsak sikeresnek és boldognak mondható. Pedig annak aztán köze nincs a PEÁ-hoz. Van tehát sok házasság, ami PEA nélkül jól működik, de rengeteg kapcsolat, ami az intenzív PEA élmény ellenére sem jön össze. Hogy van ez?

Azt hiszem, ebben is átestünk a ló túlsó oldalára. Régen a szerelmet, mint érzelmet nem igazán vették figyelembe (főleg a magasabb társadalmi körökben), "majd megszokják egymást"-felkiáltással. Nem volt ideális a szitu. De senki ne mondja nekem, hogy ma sokkal jobb és kiegyensúlyozottabb a helyzet. Ma a szerelem mindenhatóságát hirdeti a világ, a magazinok, könyvek, filmek. És ez a szerelem örökké lángol; ha mégsem, tovább kell keresnünk, amíg újra lángolni nem kezdünk. Ez a szerelem. Ha nem lángolsz, nem borzongsz, nem érzed a mennyországban magad, akkor nem vagy szerelmes (már) és az nem kapcsolat. Azonnal ki kell lépni.

Mit csinál a PEA tehát? Jó repülőstartot ad, segít két embernek áttörni a közöttük levő falat, segít kilépni magukba zártságukból, hogy nyissanak a másik felé, borzongatóan jó érzéssel áraszt el átmenetileg, gyönyörű emlékekkel lesz gazdagabb az ember és... nagyjából ennyi. Ezen kívül nem sokat tesz ahhoz hozzá, hogy egy házaspár egy életen keresztül kitartson egymás mellett, és ne tortúrának fogják fel. Maradandó köteléket nem okoz, arra ott az oxitocin. Mit ad akkor? A jelenben borzongást, izgalmat, és végül szuper emlékeket. "Sohasem felejtem el azt, amikor először hozzáért a kezed a térdemhez!" " Annyira borzongató volt az első csók, emlékszel?" "A 100 szál vörös rózsa emléke, amivel megleptél 2001.01.14-én örökké mosolyt csal majd az arcomra!" stb.

Ezek az emlékek nagyon fontos részei egy kapcsolatnak, de nem ezek tartanak össze két embert. Illetve ha ezek tartanak össze, az rég rossz. Képzeljünk el egy kihűlt kapcsolatot, vagy válófélben levő házaspárt. Ezer százalék, hogy gyönyörű emlékeket gyűjtöttek együtt, de a keserédes nosztalgiázáson túl nem sokat ér. Az emlékek megmenteni a kapcsolatot csak egy Harlequin újságban tudnak.

Óvatosan írom, amit írok, mert istenkáromlásnak tűnik a mai világban ilyet írni. A jó házasságot elsősorban nem az határozza meg, hogy milyen fokon égtek a párok a kapcsolat elején. Inkább az, hogy mennyire illenek össze, mennyire törekednek nap mint nap megőrizni a szerelmüket és szeretetüket egymás iránt, mennyire jól tudnak kommunikálni, mennyire törődnek egymással, mennyire áldozatkészek a másik boldogságára való törekvésre stb. Mennyire ápolják a kapcsolatukat gondolattal, szóval, cselekedettel és el nem mulasztással...

A PEA időszakban könnyű áldozatot hozni a másikért, a PEA szárnyakat ad. Utána már "szeretetbe" kerül, nem lendületből megy. A mai ellustult világban, ahol mindent készen kapunk, használunk, és eldobunk, nem dívik az, hogy megküzdjünk valamiért. Talán ez is oka a rossz házassági statisztikának. A jó házasságért meg kell dolgozni a PEA után is. Amikor már két lábbal a földön jár a pár, nem a PEA viszi őket a vállán, küzdeni kell a kapcsolatért. De küzdeni, áldozatot hozni ma már nem trendi...

Zárszó: ha házasságról van szó, ne a PEA-élmény intenzitása legyen a döntésünk alapja. Mellesleg valakinek olyan a biológiája, hogy jobban ki van téve kémiának, valaki kevésbé. Nem mindig az a szerencsés, aki intenzívebben érez...

Holnap személyes történeteket rakok fel a témában. Kérlek, ragadjatok billentyűzetet, és írjátok meg, ti hogy éltétek meg a PEA - korszakot az életetekben. Egy példa ezer szónál többet ér...

PEA nélkül boldog házasság? (1)

Ismétlés. PEA (phenil-etil-amin)="szerelemhormon" --> átlag 18 hónap lebegés (kábítószerjelleg), szerelem testi tünetei, intenzív érzéshullámok, 1000 fokos égés, szerotonin (normálissághormon) a padlón, minden pár esetében az összhang, összetartozás, tökéletesség illúziója, "ilyen szerelmet még soha senki nem élt át"-meggyőződés, borzongás stb.... átlag 18 hónap után (PEA termelődésének leállta után) pedig reális kép arról, ki a másik, hol tart a kapcsolat, hogyan tovább

Kb. ez az, amit a PEA okoz. Kiben kevésbé, kiben jobban, alkat és szervezetfüggő. Ez az, amire minden ember vágyik, ami a szerelmes regényekben és filmekben örökké tart, vonzó, és mindenki át akarja élni. Ez az, ami összetart két embert egy életen keresztül békében, szeretetben, boldogságban?

Kell a PEA? Anélkül nem lehet tartós házasságot kötni? A PEA garantálja, hogy a kapcsolat hosszú távú lesz? Lehet boldog a házasság, ha az egyik fél nem ilyen fajta szerelemmel szereti a másikat? Lehet boldog egy előre elrendezett házasság?

Kérdések, kérdések, kérdések...

Ti mit gondoltok? Vélemény? Tapasztalat?

(Képmagyarázat: PEA angolul borsót jelent)

Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (6)

Folyt. innen.

5. Ha nem fogadod el a párodat olyannak, amilyen, hanem meg akarod változtatni.

Nincs tökéletes ember. Ne is keress, akkor csak csalódás ér. Megtalálhatjuk a számunkra tökéletes párt, akinek a hibáival, számunkra nehezebben tolerálható tulajdonságaival együtt tudunk élni. Persze nem arról van szó, hogy a párválasztás nem más, mint sok rossz, hibákkal teli ember közül egy kevésbé "rosszat" kell kiválasztanunk, és azzal beérnünk. Távolról sem. Ennél sokkal jobban szeret minket Isten. Csupán arról van szó, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy bárkit is választunk párunkul, annak lesznek hibái, kevésbé vonzó tulajdonságai, amivel együtt kell élnünk később. Mint ahogy a mi hibáinkkal és tulajdonságainkkal is együtt kell majd élnie a házastársunknak.

Az ember nehezen változik. Nagy elszánásra, kitartásra, kudarcokon való továbblépésre van szükség ahhoz, valaki valamilyen alapvető negatív tulajdonságát, hajlamát megváltoztassa. Nem arra gondolok, hogy reggelente kávé helyett teát fog inni, vagy közepes párna helyett kis párnát tesz a feje alá éjszaka. Ezek új szokások, nem alapvető, személyiségünket meghatározó tulajdonságok megváltoztatása, mint pl. szétszórtság, pesszimista hozzáállás, túlzott precizitás, túlzott hanyagság stb., ami alapvetően meghatározza, hogy ki az ember, miről mit gondol, hogy éli az életét, hogy áll a dolgokhoz.

Az együtt járás egyik fontos "funkciója" az, hogy mennél jobban megismerjük a másikat. Jó, rossz tulajdonságait. Átgondolni, elmélkedni, hogy "kompatibilisek" vagyunk-e. A PEA szerelmes őrülete nem segít ebben, mert mindent megszépít, elkeni a hibákat, meggyőz arról, hogy az élet szép, és a párunk tökéletes. Ha úgy látom, hogy nem fog hosszú távon összejönni egy kapcsolat valakivel, mert nem illünk össze, nem tudom elfogadni egy-egy jellemvonását, valamiről való, szilárd elképzelését, akkor felesleges folytatni: ha mégis belemegyünk, a PEA úgyis meggyőz arról, hogy mindez nem számít, de az elmúltával ugyanott lennék: még mindig nincs jövője a kapcsolatnak, de egy csomó időt, energiát, áldozatot belefeccöltem már - hiába. Valaki másnak viszont tökéletes párja lehet...

A párunk hibáit tekintve tehét két dolgot tehetünk: vagy józanul felmérjük, hogy ezzel nem tudunk együtt élni, és bele se kezdünk egy reménytelen kapcsolatba, vagy teljesen elfogadjuk. Nem lehet félgőzzel elfogadni, mert akkor előbb-utóbb kiborul a bili. És mindig kiborul!!! És olyan sincs, hogy majd megváltoztatom. (Mi jogon?) Ha nem belülről indul egy változási szándék, hanem egy külső erő próbál változtatni, akkor halovány esély sincs a mélyreható, permanens változásra. És ha megváltoztattam? És már nem tetszik? Eldobom?

Személyes példa jön. Eléggé szétszórt, rendetlen vagyok. Rendet tartani magam körül, a háztartásban elég sok figyelmet, kitartást követel, és sokszor érzem, hogy képtelen vagyok uralni a káoszt. (Azért a gyerek védelmiseket ne küldjétek rám, megteszem, ami tőlem telik.) Ellentétben a nővéremmel, akinek a lakása munka, két gyerek és gyönyörű kézi-munkák (hímzés, gyöngyfűzés) készítése mellett is mindig ragyog. Ő az abszolút ellentétem, összeszedett, logikus, rendszerető. Én is szeretem a rendet, csak elakadok az odavezető úton...

Nem árultam zsákbamacskát. A férjem a több mint két és féléves együtt járásunk alatt bőven rádöbbenhetett arra, hogy ilyen vagyok. Mialatt udvarolt, látta a szobámat mindenféle állapotban, mentünk együtt táborozni, nyaralni, időt töltöttük együtt, tisztába jött azzal, hogy nem rakok el zsigerből mindig mindent a helyére. Megismerte, és elfogadta. Az, hogy összeházasodtunk, nem tett engem varázsütésre tüchtig lakás- és konyhatündérré. Bár jó lett volna...

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem igyekszem, nem próbálom nap mint nap felvenni a kesztyűt. Megteszem, ami tőlem telik. Abban viszont nem hiszek, hogy egyik nap arra ébredek , hogy a természetem 180 fokos fordulatot vett, és a "nővéremmé" váltam. Max azt tudom elképzelni, hogy egy működő rendszert szigorúan betartatva magammal, napi önfegyelemmel, rutinok kialakításával uralni tudom a káoszt hosszú távon. De az alaptermészetemen ez nem változtatna túl sokat...

Visszatérve valaki megváltoztatására ajánlom a férjem "módszerét". Úgy próbál engem "megváltoztatni" és "rendre nevelni", hogy elfogadja a helyzetet, türelmesen tolerálja, és időről időre pedig "biztosít" arról, hogy ezzel együtt is jó vásárt csinált velem : ) Ez a hozzáállás és elfogadás pedig arra sarkall engem, hogy próbáljam meg még jobban megtartani a rendet. Mert tudom, hogy ez neki fontos (lenne). Ha állandóan veszekedne velem emiatt ("Nem igaz, hogy milyen állapotok uralkodnak itt, asszony, legyél szíves megerőltetni magad!"), az keserűséget szülne bennem csak, és arra sarkallna, hogy én is szemébe vágjam, hogy "te meg olyan makacs vagy, mint egy öszvér stb...." És ezen veszekedés örök körforgásában szenvednénk végig az életünket. Hát kinek van erre szüksége? Ha valami, hát a férjem ilyetén hozzáállása segít legjobban abban, hogy változni akarjak! Szívem, kérem továbbra is a türelmedet!

Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (1)

Néhány gondolatok meg veletek, ami Ildikó tapasztalata kapcsán jutott az eszembe.

"Aztán ahogy telt az idő, voltak persze konfliktusaink, vitáink, amiket próbáltunk megbeszélni, de éreztem, érezhettem valamit, hogy nem biztos, hogy jó úton járok, vagy legalábbis nem feltétlen azzal, akivel kellene. De nagyon szerelmes voltam, vagy talán csak nagyon kötődtem, mindenesetre nem tudtam volna kilépni a kapcsolatból. Mikor erre rájöttem, imádkozni kezdtem érte esténként egy-egy fohásszal, hogy ha nem ő az, akit nekem szánt a Jóisten, akkor lépjen ki a fiú, mert magamban nem érzek elég bizonyosságot, erőt."

1. Akik nem illenek össze, azok nem illenek össze!

A testi kapcsolat a hosszútávú összeférhetetlenséget elfedi ideig-óráig, de nem oldja fel. A két fél a szexuális kapcsolat megkezdése után ugyanaz marad, a kapcsolat változik. Ha zavar, hogy a párom hisztis/rendetlen/logikátlan, a szextől nem válik józan, logikus rendmániássá. Legfeljebb az első időkben jobban tolerálom, de amikor elmúlik a kábulat, és nincs ami "átsegítsen", akkor ugyanott vagyok mint az elején. Van egy hisztis/rendetlen/logikátlan párom, de már nem tudunk sebek nélkül, tisztán szakítani, mert a köztünk történt testi szerelem miatt már erősen kötődünk, vannak közös emlékeink, stb.

Nincs testi kapcsolat háttérben zajló kémiai reakciók/lelki változások nélkül. A szerelem össze tud kábítani bárkit bárkivel, a leglehetetlenebb párosításról hitetve el, hogy a mennyben köttetett. A PEA teszi a kötelességét, a PEA köt, és megteremti a tökéletes összeillés illúzióját. Ha nem megyünk bele a testi kapcsolatba, akkor esélyünk van -elegendő szerotonin birtokában - eszünknél lenni, és belátni, hogy hiába kedvelem/szeretem a páromat, nem illünk össze. Ne tökéletes embert keressetek, hanem olyat, akinek az alapvető jellemvonásaival kompatibilis tudtok lenni!

2. Amilyen konfliktust/feszültséget/problémát a pár megold, az van megoldva!

Hányszor találkozunk azzal, hogy egy pár nem tudja megoldani a felmerülő konfliktust, nem tudják megbeszélni. Inkább összebújnak, és bizonygatják, hogy "de én nagyon szeretlek, és minden rendben van/lesz." Ez működik az egymás karjaiban töltött x percre, de amint az lecseng, és "minden rendben van" megteremtett illúziója eltűnik, megint felbukkan az a fránya tüske. Ha a kommunikációra az együtt járás ideje alatt nincs nagyon más, csak szavak, akkor nem folyamodhat a pár látszólagos megoldásra testi síkon, hanem nincs mese, meg kell beszélni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni... Ha egy pár erre nem, és nem, és nem képes, akkor hosszú távon se fog működni.

3. Szakítani egyáltalán nem könnyű, de meg kell tenni, ha kárunkra van a kapcsolat!

Valljuk be, nem könnyű szembenézni azzal, hogy szakítanunk kellene. (Most nem az a szituáció, mikor az életünk van veszélyben.) Sokkal jobb kapcsolatban lenni, mint egyedül. Sokan, főleg lányok, nem akarják megkockáztatni, hogy a végén egyedül maradjanak, és lecsússzanak a családról. Inkább kompromisszumot kötnek magukban, hogy biztos ők tették túl magasra a mércét (nem!!!!), a hiba bennük van (nem feltétlenül!!!!), előbb-utóbb megváltozik a párjuk (nem fog!!!!), nem a számára legjobb emberrel is jobb gyereket nevelni, mint nem nevelni (nem így van!!!!), nem mindenkinek az a sorsa, hogy überboldog párkapcsolatban éljen (hülyeség!!!!) és így tovább. Senki sem született boldogtalanságra.

Ha meg kell(ene) tenni, akkor meg kell(ene) tenni. Mennél hamarabb, annál jobb. Na igen. Könnyen beszélek kényelmesen hátradőlve az íróasztalomnál, egy (számomra) tökéletes férjjel, 2 égetnivaló angyalkával az asztalom alatt (szó szerint : ), mondván, hogy szakíts, mert nem jó neked abban a kapcsolatban. Könnyű kimondani, nehéz megtenni. Rengetegen képtelenek is rá. (Lásd Ildikó tapasztalatát.) Mennél előrehalad egy pár a kapcsolatban, annál nehezebb, annál nagyobb a seb. De még mindig jobb egy szétment kapcsolat, mint egy szétment házasság, ahol már a gyerekekkel is számolni kell.

Fiatalok kérdései (5)

Ezzel a végére értünk a Biztos Utas fiatalok kérdéseinek. Két olyan kérdést nem válaszoltunk meg, ami hosszabb bejegyzést érdemel (önkielégítés, illetve a tiszta készület melletti konkrét érvek) Ez utóbbiról szól a blog, de összefoglalóan lesz róla egy külön bejegyzés. Ha valaki írt kérdést, amire nem válaszoltunk, reklamáljon a biztosutblog@gmail.com-on : ) Vagy ha lett kérdése, akkor is írjon.

Mi a megoldás, hogyha olyan helyzetbe kerülünk, hogy elváltunk, de van egy új párunk. Össze lehet-e házasodni vele? Milyen úton kell járni?

Fontos megkérdezni, hogy volt-e egyházi esküvő, vagy csak polgári. Amennyiben csak polgári, úgy egyházilag szabad az elvált fél. Csak úgy, mint az özvegyek. Az egyház álláspontja az, pont a házasságkötéskor kiáradt kegyelem miatt, hogy a megkötött és az elhált házasságot semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, kivéve a halált. Ilyen értelemben, akinek kimondtad az igent, az a házastársad marad valamelyikőtök haláláig. Ha polgárilag el is váltál, Isten szemében még házas vagy, így új egyházi házasságkötésre nincs mód, csak polgárira.

Egyházi válás, mint mondjuk a polgári válás, nincs. A házasságkötést kimondhatják hosszú vizsgálat után érvénytelennek, ha nem teljesültek a házasságkötés feltételei. De ehhez tényleg komoly érv kell (pl. ha nem lett elhálva a házasság). Ez annak a kimondása, hogy a házasság nem jött létre.

Ami pedig az utolsó kérdést illeti, nincs olyan, hogy ezen és ezen az úton kell járni, minden pár maga dönti el, hogy melyik utat választja. Mi amellett tesszük le a voksunkat, hogy egy tiszta együtt járás az, ami segíthet 98%-an jól eldönteni, hogy életre szól-e a kapcsolatunk. Akár az első, akár sokadik...

Ha valakinek nem olyan fontos a szexualitás, mint pl. a lelki dolgok, akkor mért baj, ha él szexuális életet?

Ha nem olyan fontos neki, akkor mért élne szexuális életet??? Ha pedig olyan fontosak neki a lelki dolgok, akkor tudatosítsa, hogy a kapcsolat megalapozásakor a szexualitás akadályozza a lelki kommunikációt. Egy pár egyedül egy üres lakásban a legritkább esetben ül le, hogy lelki dolgokról beszélgessenek. Hamar találnak jobb elfoglaltságot...

A szexualitás pedig (ld. oxitocin) pedig, akár akarod - akár nem, egy életre összeköt azzal, akivel átéled.

Szerelmes voltam egy fiúba nagyon, de ő nem ugyan úgy érzett mint én, és én éreztem, nekem ő az igazi, és elég az, ha csak vele lehetek és beszélhetünk, mert boldog vagyok, és jó ez az érzés, hogy nem lehet elmondani. Mi lesz, ha sose fogok már így érezni? Sok idő, amíg elfelejtem?

Ha így érzel, akkor nem más történt veled, mint hogy pontosan, tankönyv szerint átélted a PEA élményt. ("Érzem, hogy nekem ő az igazi, boldog vagyok, ha csak vele lehetek, elmondhatatlanul jó érzés...") Ha még benne vagy, akkor tudatosítsd, hogy előbb-utóbb megszűnik a termelődés, (ha plátói, akkor kicsit később), és "kigyógyulsz" ebből. Sovány vigasz, tudom, de ennél biztatóbbat nem mondhatok.

A PEA egy életben nemcsak egyszer jelenhet meg. Nem kell attól félni, hogy soha többet nem leszünk szerelmesek. Leszünk! Fülig! Legfeljebb máshogy éljük már meg, ha kicsit érettebb korban kap el, de ugyan úgy lesz minden, amit felsoroltál : )

Hogy sok idő-e? Kapcsolata válogatja, hogy a PEA által padlóra nyomott szerotonin szint mikor normalizálódik. Tapasztalat szerint a "teljes gyógyulás" eltarthat olyan hosszú ideig, mint a PEA lángolása. DE VÉGE LESZ!!! Egy új szerelem pedig fel is gyorsíthatja...

Dióhéjban: éld túl ép ésszel ezt az időszakot, ami 10 év múlva visszanézve egészen jelentéktelennek tűnik majd, és legyél nyugodt, a szerelem bármikor lecsaphat újra : )

Elnézést, volt még egy kérdés: Mitől van itt (ti. a teremben) mindig olyan hideg???

Nos, inkább legyen jól kiszellőztetett, de hideg a terem az elején, mint meleg, de büdös :)

Mások kérdéseire is szívesen válaszolunk.

biztosutblog@gmail.com

Fiatalok kérdései (4) avagy a Szerelem hormonális háttere (9)

Úgy tűnik, a szerelem hormonjairól nem lehet eleget beszélni... Főleg a PEA izgatja a fiatalok fantáziáját. Lássuk tehát a következő kérdéseket:

Lehet szintetikusan PEÁ-t előállítani?

Igen, úgy hívják "amfetamin". Ha beveszed, az agy jutalmazási központjában megemeli a dopaminszintet, boldogságot és eufóriát okoz, lenyomja a szerotonint, az ember hozzászokik, és rendszeres löketre van szüksége, hogy ezt fent tartsa. Ugye ezek a PEA tulajdonságai?

Ha olyan szerelemi bájitalra gondolsz, amit ha beadsz valakinek, hogy xy-ba szeressen bele, akkor a válasz, "nem". Mesékben, filmekben, rajzfilmekben létezik, sok fordulatot eredményez, ha "rosszul sül el", de valóságban -tudomásom szerint - nincs ilyen.

Létezik olyan, hogy valakiben nincs PEA? Mármint hogy valaki nem lehet szerelmes?

Egészséges emberben van PEA.

Az, hogy egy fiatal tizenegynéhány évesen még nem élte át a szerelmet, esetleg nem tudja elképzelni, hogy őt bárki is megszeretheti, az nem mérvadó. Az nem azt jelenti, hogy ő a világon az egyetlen olyan ember, akiben nincs PEA. Ez csak annyit jelent, hogy még nem találkozott a nagy Ő-vel.

Türelem : )

A PEA minden embernél 18 hónapig hat?

A 18 hónap egy átlag. Az esetek többségében kb. eddig termelődik, de egyéni szervezet válogatja, hogy meddig engedi az agyat a PEA instabil állapotában maradni. Pár hónap ide-oda előfordul természetesen. Lehet két év is. Egyéni különbségek vannak! Ebben a 18 hónapban benne van az is, aki csak rövid ideig érzi, de benne vannak azok is, akik a be nem teljesült plátói szerelem miatt 4-5 évig is "szenvedhetnek" tőle. Ennél hosszabb idejű PEA-termelődésre azonban a kutatók még nem találtak példát.

Mi van a plátói szerelemmel?

Hamarosan külön ennek a biokémiájáról ír egy bejegyzést a doktornő.

Folyt.köv.

Mások kérdéseire is szívesen válaszolunk.

biztosutblog@gmail.com

A CsT, avagy a párkapcsolat Csalhatatlan Tesztje

A járműveken sok érdekes dolgot hall az ember. Akarva-akaratlanul. Egy korábbi bejegyzésem kapcsán már megosztottam egy metróban hallott Twillight-os gyöngyszemet. Most egy másikat osztok meg. Nem szoktam hallgatózni, általában dolgozatjavítással töltöm az időmet, de nincs a fülemben MP3, hogy kiszűrjem a beszélgetéseket.

Két barátnő, akik rég látták egymást, véletlenül összefutott a metróban, és beszélgetni kezdtek elég hangosan, nem zavartatva magukat. Kérdezgették egymást a párkapcsolataikról. Egyik épp akkor volt túl egy fájdalmas szakításon (2 év után!!! Lásd PEA 18 hónapja), a másik pedig elmondta, hogy jól meg vannak egymással a barátjával, élvezik egymás társaságát, minden tök jónak látszik. Arra a kérdésre, hogy vannak-e hosszabb távú terveik, azt válaszolta, hogy ő már tapogatózna ebben a témában, de egyenlőre nem akar semmi ilyesmire rákérdezni, nehogy elrontson valamit, vagy elijessze a nyomulásával(!), majd meglátják, mi sül ki belőle. Ja, és egyébként az összeköltözést tervezgetik(!). Aztán szó esett később mindenféle párkapcsolati tesztről, amit korábban végigoldottak (mármint a két barátnő), hogy lássák, összeillenek-e az aktuális párjaikkal. Az eredményt nem tudom, le kellett szállnom.

Elgondolkodtam ezen a teszt dolgon. 10 kérdésre válaszolunk egy magazinban, és máris láthatjuk, összeillünk-e. Mondjuk, elég egyoldalú a dolog, hiszen még egy férfit sem láttam ceruzát rágcsálva kitölteni egy párkapcsolati tesztet, de nem is ez a lényeg. Arra irányulnak ezek a tesztek, hogy lássák, eléggé ismerik-e a párjukat vagy nem. Ami jó, mert ismernünk kell azt, akivel összekötjük az életünket. Általában valamiféle társas helyzetről szólnak (ha a fiúd ilyen és ilyen helyzetbe kerül, hogy viselkedik), szexuális preferenciáról, illetve, hogy te hogy viselkedsz, ha a fiúd ezt és ezt csinálja.

Nem sok tesztet láttam, ami értékekről, értékrendről, életrendről, lelki élményekről stb. szólnak, pedig hosszú távon fontosabb mint az, hogy a másik fél milyen gyakran borotválkozik vagy (erre a neten találtam) a társad hajlandó lenne-e mások előtt megalázni téged (???) illetve társad jogi, politikai és vallási hovatartozásától függetlenül (!) boldog-e a kapcsolatod. (Nem értek hozzá, jogászok, segítsetek. Mi az a jogi hovatartozás?)

Ezennel én is beállok a sorba, és közzéteszem a magam párkapcsolati tesztjét. Hatalmas előnye, ami a megbízhatóbb eredményt garantálja, hogy mindkét félre szükség van hozzá.

És bejön.

És az eredmény garantált.

Két hét végigcsinálni, de már az első nap után kb 70%-ra biztosra tudhatjátok, hogy hogy is álltok egymással, a 2. hét végére pedig kb. 95%-os valószínűséggel tudni fogjátok, hogy érdemes-e együtt folytatni. (Manapság semmit nem lehet 100%-ra ígérni, mert akkor könnyen perelhető az ember : )

Azoknak szól, akik a következő kérdésekre keresik a biztos választ.

A barátom össze akar költözni velem. Jó ötlet?

Honnan tudom biztosra, hogy hosszú távon együtt maradunk?

Régóta járok valakivel, jó a szex is, vajon meddig tarthat?

A TESZT: iktassátok ki a testi érintkezést a kapcsolatotokból két hétre, és nézzétek meg, mi történik!

Igen, ez komoly.

Két hét egy hosszútávú kapcsolatban szinte semmi, ennyi ideig bármit kibír az ember. Még azt is, hogy úgy tölt időt a párjával, hogy nincs ölelkezés, nincs csók, nincs szex. Még kézen fogva járás sincs!!! Mint két barát. (Ha már eddig eljutottál, olvass tovább!!!) Ne avass be senkit, mert hülyének fognak nézni, és elbizonytalanítanak, hogy érdemes-e belevágni. Ha meg sem akarod próbálni, mert kényelmetlen érzéseid vannak miatta, már az is elárul valamit.

A teszt akkor kezdődik, amikor felveted a dolgot. Az, hogy erre a kérésre (2 hétig toljuk háttérbe a testi érintkezést, hogy új mélységekben ismerhessük meg egymást és tiszta képet kapjunk a kapcsolatunkról) hogy reagál a párod, már előremutathat a végeredményre.

a. Ha két hétre sem hajlandó lemondani a szexuális élvezetekről, hülyeségnek kiáltja ki, és részéről le van zárva a téma, akkor már állj meg gondolkodni. Joga van hülyeségnek gondolni. (Annak is fogja valószínűleg. Lehet, hogy te is! És mindenki körülötted.) De elégnek kellene lennie számára annak, hogy ez neked fontos. Egy jó pár támogat még akkor is, ha nem érti/neki nem fontos/hülyeségnek tartja azt, ami a szíveden van. Ez nagyon fontos hosszútávon. Képes-e lemondani saját akaratáról, hogy támogasson egy neked fontos dologban. Egy szexpartner erre nem képes, egy pár igen.

b. Ha nem is mond rögtön igent, de belemegy, akkor elég jó alappal indultok.

Válasszatok ki egy nyugodt szombatot, amikor nem kell hétfőn államvizsgázni/ szigorlatozni/ határidős munkát leadni. Menjetek el kirándulni kettesben reggeltől estig. Válasszatok ki egy olyan helyszínt, ami annyira nem frekventált, van benne mászós rész is, elég hosszú és fárasztó, és végig kell járni, mert nincs útközben egérút. Induljatok neki. Töltsetek együtt egy napot kettesben, amikor nincs más dolgotok, csak egymásra figyelni egész nap. Mint két barát. És beszélgetni magatokról. (Erre nem jó egy üres lakás. Főleg, ha ágy is van benne.) Ez a kirándulás arra "kényszerít", hogy egy napig kikukucskálj a rózsaszín szemüveg mögül, és jobban lásd, milyen is a kapcsolat. Biztos hülye érzés lesz úgy sétálni, mint két ismerős, de ezen túl kell lépni.

A fizikai hátralépésnek nagyon húsbavágó eredménye lesz: arra kényszerít, hogy megtapasztaljátok, mennyire működik valójában a kapcsolatotok, hogy nem csak a szex köt-e össze. Megmutatja, vannak-e Kínos Csöndek. Megmutatja, hogy van-e igazán közös téma. (Aktuális munkahelyi bosszúságok témája tabu, hosszú távú terveké nem) Megmutatja, hogy mennyi önuralmatok, kitartásotok van, mennyire tudtok együtt fáradni egy célért, egymást átsegítve a holtpontokon. Mint két barát. (Egy tingli-tangli egy-két órás erdei séta nem hozza ezeket elő!)

A kézenfogva járás, a csók is segít áthidalni, és háttérben tartani a Kínos Csöndet. Amikor egy szerelmespár andalog, de nincs mit mondaniuk egymásnak, ezt nem veszik észre, mert egy csók, ölelés, szerelmes évődés megteremti a tökéletes összetartozás illúzióját pár percre. Aztán mielőtt megjelenne újra a Kínos Csönd, egy következő érintkezéssel megint a kispadra állítják. Mindamellett, hogy biztos fantasztikusan érezték magukat, az egész nap elmehet így anélkül, hogy bármit is előreléptek volna a kapcsolatban.

Ha a kirándulós nap végére azt érzitek, hogy nem volt túl jó, csak a fáradság marad, nem éreztétek jól magatokat, nincs az az érzésetek, hogy közelebb vagytok egymáshoz, hogy ez az élmény új megvilágításba helyezett titeket, kényelmetlen volt Kínos Csöndben sétálni, akkor a teszt maradék 13 napja sem lesz fenékig tejföl.

Mert az arról szól, hogy még 13 napig nincs testi érintés.

Ha így nem annyira jelent sokat együtt lenni, annyira nem villanyoz fel a találkozás lehetősége, csak szenvedés az egész, és EZT A TESZTET MEGSÍNYLI A KAPCSOLATOTOK, akkor nagy az esélye, hogy hosszú távon nincs sok esély. A szex nem lehet az ALAPJA, csak a MEGKORONÁZÁSA a kapcsolatnak (a házasságban!). Ha szex nélkül nem működik, akkor nincs esély hosszú távon együtt.

ÉS EZ IGAZ.

Ha azonban a kirándulós nap végére úgy érzitek, hogy fárasztó, de jó nap volt, fel vagytok dobva (endorfinfürdő!), és úgy érzitek, közelebb hozott ez az érdekes kísérlet, akkor jipííííííííííí. Már csak a teszt második fele van hátra.

Igen, ezt még 13 napig. Kőkeményen, kilengések nélkül. Ezalatt elkezditek megtanulni értékelni a szeretet apróbb gesztusait.

A második hét végére mindenképpen új fejezet nyílik a kapcsolatban: ez vagy a vég kezdete, és az össze nem illő pár előbb-utóbb kilép a tökéletesség illúzióját mutató kapcsolatból, vagy új szemmel nézve egymást és a kapcsolatot, igazi alapozás és építés kezdődhet.

Ha az utóbbi történt (gratulálok :), akkor pedig folytassátok testi érintkezés nélkül... Egészen a teljes elkötelezettségig, a házasságig... A legnehezebb részén már túl vagytok. Új mélységekben ismerhetitek meg egymást.

Ez a blog arról szól és arról tesz tanúbizonyságot, hogy megéri...

Ja, és kérlek, oszd meg velünk a teszteredményt : )

kép forrása: http://www.balikogaleria.hu/index.php?festo=15&id=festoink

Ez nem túl ésszerű..

Két szerelmes ember a PEA kábító bűvöletében hajlamos arra, hogy csak egymás szemébe nézzenek, kirekesztve a külvilágot, s az onnan érkező objektívebb szemlélők véleményét. Akik talán világosabban látnak valamit arról, igazából mennyire illenek össze a szerelmesek. A PEA kapcsán beszéltünk már arról, hogy a hormonok mennyire "megszépítik" a szerelmünkről alkotott képet. Szükség van a fizikai távolságra a tisztánlátáshoz. Erről számomra a legszebben Michel Quoist írt a szerelemről szóló könyvében: (140.o.)

"Amikor valaki szemben áll a nappal, senki sem fedezheti fel
arcának vonásait, nem lát mást, csak valami fénnyel
elárasztott homályos alakot.
Ti is, ha csupán szerelmetek fényében néztek egymásra,
nem vesztek észre mást,
mint valami homályos, de aranyozott árnyat.

Ez nem túl ésszerű.

Ha egy szép ismeretlen kopog szívetek kapuján,
s azt mondjátok neki: lépjen be! - anélkül, hogy

vennétek a fáradságot, s kilépve önmagatokból
ismeretséget kötnétek vele,

Ez nem túl ésszerű.

Ha a fiú herceg, a lány meg pásztor, és ezt mondjátok:
a szerelmesek között nincs semmiféle különbség,
csupán előítéletek állítanak eléjük akadályokat,

Ez nem túl ésszerű.

Ha minden percet és órát arra használtok fel
hogy ismételgessétek: "szeretlek",

és felfedezzétek egymás szájának ízét,
s nincs időtök arra, hogy egymásnak elmondjátok,
kik vagytok, mit csináltok,
milyen úton szeretnétek járni,

Ez nem túl ésszerű.

Ha már most leméritek, kiszámítjátok,
mit adtok egymásnak,
s a számítások után összevitáztok, mert azt vélitek,

nem helyes, mivel az egyik többet ad a másiknál,

Ez nem túl ésszerű.

Ha kifestve, kicicomázva, álarcban jelentek meg egymás előtt,
hogy megjátszva magatokat
tetszésére legyetek annak, akit szerettek,

Ez nem túl ésszerű.

Ha eszményeitek és meggyőződésetek egészen eltérő,
s azt gondoljátok, úgyis meggyőzöm majd a másikat,

Ez nem túl ésszerű.

Ha azt mondjátok, próbáljuk ki, harmonizál-e a testünk,
igazoljuk, alkalmas-e az élvezetre, feledve,
hogy a testetek felcserélhető, olcsón árusít
alkalmi élvezeteket, de nem ad szerelmet,

Ez nem túl ésszerű.

Ha szüleitek és igaz barátaitok ezt mondják:
azt hiszem, téves úton jártok, ezt kiáltjátok vissza:
mit számít! Szeretjük egymást! Eltaszítjátok kezüket,
s elvágva a hajókötelet, egyedül indultok el,

Ez nem túl ésszerű.

Ha abbahagyjátok - mindketten a magatok oldalán -
a házfal építését, s ezt mondjátok:
építsük meg a háztetőnket,

Ez nem túl ésszerű...

A szerelmesek is tudják..., amikor másokról van szó."

A szerelem hormonális háttere (6)

Még egy gondolat a phenil-etil-aminról, a PEÁ-ról.

Valahol mindannyiunkban megvan az önzés csírája. Szeretnék ÉN boldog lenni. Szeretnék ÉN szeretve lenni. Szeretném, ha ENGEM békén hagynának. Szeretném, ha VELEM foglalkoznának

Ez kamaszkorban, amikor az ember keresi ki ő, mi ő, függetlenné igyekszik válni a többi embertől, hatványozottan kerül elő (főleg a hagyjatok végre békén aspektus).

Családban élünk. Van helyünk, feladatunk.

Talán terhesnek érezzük, hogy be kell szállnunk a házimunkába, mert különben nem szállnak le rólam az ősök.

Vagy nincs kedvünk végighallgatni, amint a kishúgunk/öcsénk órákig mesél a legújabb kedvenc játékról, vagy babájáról. (Talán aktuálisabb lenne az írnom: a legújabb PS2-ről, számítógépes programokról, diszkós Barbie-ról stb.)

Vagy nehéznek érezzük, hogy beavassuk a szüleinket a gondolatainkba, problémáinkba. Talán nehéz tanácsot elfogadnunk, mert megalázónak érezzük, hogy segítségre van szükségünk.

Vagy nehéz időt szánnunk a családtagjaink/barátaink/szomszédaink segítésére / meghallgatására.... és a mai világban dúskálhatunk mindenben, csak épp időben nem.

Vagy legyőzni a természetes lustaságunkat, és csakazértis nekiülni a tanulnivaló lelkiismeretes feldolgozásának.

Kinek-kinek könnyebb-nehezebb legyőzni a természetes önzésre való hajlamot, és (keresztény kifejezéssel élve) kilépve önmagunkból lépni a másik felé. Felteregetni, legózni a kicsivel, megkérdezni anyát, mit segíthetek, megkérdezni, milyen napja volt, bevásárolni a reumás szomszéd néni helyett... (Ekkor fedezhetjük fel, hogy a mások iránt tett szeretet-tettek révén találhatjuk meg igazán önmagunkat és a boldogságunkat (ld. altruizmus). Önzésembe fordulva, kirekesztve a világot, közösséget, családot nem találhatjuk meg az igazi boldogságot, de most nem ez a bejegyzés lényege.)

S hogy mi köze van ennek a szerelem-hormonhoz, a phenil-etil-aminhoz?

Amikor két beleépített önzésre-hajlamosító génnel rendelkező (azaz normális) ember egymásba szeret, ismét ott a dilemma. Bejön a képbe valaki, akire időt kell szánni, akit meg kell hallgatni, megtenni, amire kér, eddig soha nem érzett mélységben kell feltárnom, mi van a lelkemben stb. S ha együtt töltjük az életünket, ezt egy életen keresztül meg kell tennünk. Nekünk, Önző Embereknek.

A PEA pont ezen lendíti át az embert. Ez a hormon egymáshoz puhítja-hajlítja az ösztönösen a maga javát/kényelmét/boldogságát kereső emberek szívét, hogy könnyebben léphessenek ki önmagukból, és nyithassanak a másik felé. Megkönnyíti a természetes önzés legyőzését.

Ezért van az, hogy a szerelmes leány illetve fiú

• óráig képes megerőltetés nélkül hallgatni, amint szerelme az olyan hobbijáról mesél, (pl. mindenféle méretű és rendeltetésű motor-alkatrészek vagy keresztszemes hímzés) ami abszolút nincs az ő érdeklődési körében (bezzeg, ha az öcsénket/húgunkat kellene hallgatni...), sőt, maga is utánanéz, hogy tudjanak beszélni róla
• valahogy mindig tud időt szakítani egymásra
• képes feltárni, mi van a lelkében, milyen gondolatok foglalkoztatják, mit tart fontosnak az életben, mit gondol a világ dolgairól.... (ha erre lehetőséget adnak azzal, hogy nem ugranak azonnal fejest a testi élvezetekbe!!!) És ez hihetetlenül fontos.
• mindent meg tudnak beszélni
• ugranak, ha a másik kér valamit
• képesek a maguk boldogságát a másik elé tenni, könnyeben, mintha bárki másról van szó

Ezzel mind a leendő házasságunkra készülünk. Ott is lesz házimunka , idő-szánás a másikra, meghallgatása engem kevéssé érdeklő dolgoknak stb. (10 év házas-tapasztalattal a hátam mögött sajnos ezt igazolhatom, a házimunka elől nincs menekvés...)

De ha már a PEA megnyitott a másik felé, akkor talán könnyebb lesz a családunk felé, a "nehéz" emberek felé is nyitni... A PEA-időszak életre szóló lehetőség, hogy a pár megtanulja és gyakorolja a kapcsolatépítő szeretet. Képessé válhatnak arra, hogy ezt úgy tegyék magukévá, úgy gyakorolhassák be, hogy majd a házasságukban is folytatni tudják majd.

A szexuális aktivitás természetes módon csökken az évek folyásával, de egymásért egész életünkben, még öregkorunkban is áldozatos szeretettel kell lennünk. Érdemes tehát a PEA adta lendületet az utóbbi gyakorlására fordítanunk. A biztonsági hálónkat ebben az időszakban tudjuk legjobban megalapozni.

Egy gond (?) van a PEÁ-val. Max. 18 hónapig termelődik. Utána leáll segítő lendületével, és újra nehezebb lesz egy kicsit kilépni magamból.

Akkor miért áll le, kérdezhetnénk.

Isten nem szórakozik velünk. Nem ő irányítja, kibe szeretünk bele, ki hatására kezd termelődni bennünk ez a kábítószerként is ható hormon. De előre belekalkulálta a lehetőséget, hogy olyasvalakibe szerethetünk bele, akivel nem tudunk leélni egy életet. Ebben az esetben a PEA termelődésének leállásával mehetünk tovább másik úton, tovább keresve az igazit.

(És tehetjük ezt sebek nélkül, ha a PEA-dopamin-endorfin trió okozta lila-köd ellenére nem ugrunk bele testi kapcsolatba, ami az oxitocin hormonnal karöltve egy életre hozzáköthet valakihez, aki nem való hozzánk. (Lásd előző bejegyzéseimet a hormonokról: A szerelem hormonális háttere 1, 2, 3, 4 és 5)

A szerelem hormonális háttere (4)

Jöjjön a másik kérdéskör.

Amikor a beüt a szerelem, hajlamosak vagyunk olyan dolgokat csinálni,

v amit józan ésszel nem tennénk

v szerelmünknek olyan tulajdonságát toleráljuk és kézlegyintéssel elintézzük, amit egyébként hibául rovunk fel, ha másokról van szó

v a kötelességek egyszeriben terhesebbé válnak, hiszen a szerelmünktől vesszük el az időt

v idétlen és gyerekes módon viselkedünk

v bármi racionális érv lepereg rólunk, ha a szerelmünkről van szó.

v rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a másikat, idealizáljuk, hibáit elnézzük

Mi is történik ilyenkor?

Igen, egy hormon felelős ezért is. A PEA hatására lecsökken bennünk a szerotonin nevű hormon szintje A szerotonin a „normálisság hormon”, ill. kémiai hírvivő az agyban. (Ez sorrendünkben a 3. hormonális anyag.) Megfelelő szintje szükséges a jó közérzethez, a „se túl sok se túl kevés”, tehát normális evéshez, alváshoz, a kiegyensúlyozottsághoz. Míg a dopamin szint emelkedése az érzelmi állapot emelkedését jelenti, a szerotonin szint lecsökkenése a normálisság, a tudatosság, kiegyensúlyozottság szintjének csökkenését okozza. Ha matematikailag akarnánk megközelíteni, akkor azt mondhatnánk, hogy a PEA (az ember ösztönös érzelmei) és a szerotonin (az ember értelmi-akarati, racionális döntéshozásra alkalmassága) összege állandó. Mennél szerelmesebbek vagyunk, annál kevésbé hatnak ránk az érvek.

Kicsit durván hathat, de alkalmazzuk a kábítószeres hasonlatot: ha egy épp kábítószert használni készülő függő emberhez odamész, racionálisan meg tudod győzni, hogy dobja el a kezéből az anyagot, mert hosszú távon tönkreteheti? Az esély csekély. Egy fülig szerelmes ifjút eltántorítja, ha azt vázoljuk fel, miért nem illenek össze szíve hölgyével, miért nem tűnik úgy, hogy hosszú távon működni fog a kapcsolatuk? Nem. Kivont karddal ront ránk, amiért a Szent Szerelmüket kritizálom. A PEA-dopamin az egekben van, a szerotonin a padlón.

Gondolatkísérlet következik: mi lett volna, ha valaki leülteti Rómeót, és racionálisan végig vezeti, hogy ő, Rómeó túlságosan lobbanékony, vakmerő, érzelmileg éretlen, a szerelem érzésébe szerelmes, teljesen mindegy, ki a tárgya. (A darab elején a Róza iránt érzett szerelme kínozza, majd egy pillanat alatt „átnyergel” Júlára.) Júlia nagyon fiatal, védett burokban felnőtt csitri, aki nem tanult meg konfliktushelyzeteket megoldani, menekül a konfrontálódás elől, nulla az élettapasztalata, túl fiatal felelősségteljes döntésekhez, és Rómeó egyáltalán nem ismeri őt. Hosszú távon nem lenne kiegyensúlyozott, boldog a házasságuk. Rómeó átgondolná, bólogatna, és belátná a helyzet igazán? Nem igazán hiszem. Mi is történt? A nagy szenvedély viharában titokban, mindenki másról elfeledkezve összeházasodtak, majd egy mámoros nászéjszaka után az öngyilkosságba menekültek mind a ketten ahelyett, hogy megpróbálták volna megoldani a helyzetet. A többi történelem. Bocsánat. Irodalom. Nagy idézőjelben kész szerencse, hogy nem élték meg, hogy Rómeó –nem tudván bőréből kibújni – lángra lobbanjon egy másik csinos kislány iránt, miután –hogy is fogalmazzam, - fenékig űrítették a testi élvezetek kelyhét…