Szakíts, ha bírsz, főleg, ha tudsz! (5)

Ez egy kissé durvább posztnak ígérkezik, de hihetetlenül sok embert érint. Nagyon könnyen csapdába kerülhetünk... Mi tehát a negyedik ok, ami miatt komolyan el kéne gondolkodnunk, hogy belemenjünk-e hosszú távú kapcsolatba?

4. Ha a párod szenvedélybetegség tüneteit mutatja (drog, alkohol, szerencsejáték, pornó, pedofília...)

Természetesen nem azt értem alkoholizmuson, mikor valaki koccint néha családi összejöveteleken, vagy egy nyári estén iszik egy sört. A szerencsejáték-függés sem az, mikor egy baráti társaság túró rudiban pókerezik. Igazi, egy egész életre kiható betegségről beszélünk, aminek az illető az életét rendeli alá.

Ha tényleg szenvedélybeteg az, akit esetleg párodul választanál, akkor ezeket tedd a szívedre:

1. A te szeretetednél, segítő szándékodnál sokkal komolyabb segítségre van szüksége a másik félnek.

Képzett emberekre, helyekre, kőkemény terápiára, eltökéltségre és tényleg változni akarásra. Te nem harcolhatod meg helyette az ő harcát. A szereteted segítheti őt az úton, támogathatod, de majdnem minden a másikon múlik. Az esetek 99,7%-ban nem elég a másik fél szeretete, főleg, ha a szenvedélybeteg félben nincs is akkora vágy a gyógyulásra. Amíg nem gyógyul ki valaki teljesen, vagy legalábbis nem indul el biztos lábbal a gyógyuláshoz vezető úton, addig igazi párkapcsolatba belekezdeni nincs értelme, sőt, nem szabad. És én még a gyógyulás után is kétszer meggondolnám, hogy rá merjem-e alapozni az életemet...

2. Sokan tartják, hogy gyógyult szenvedélybeteg nincs is, csak olyan, aki épp nem űzi. (Mint a cigaretta: nincs totál leszokott dohányos, csak olyan, aki épp most nem gyújt rá.) Nagyon könnyű visszaesni, főleg stresszesebb időszakban. Mutasson nekem valaki olyan embert, akit a mai világban semmi stressz nem ér... A kivétel természetesen erősíti a szabályt. Isten kegyelméből a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, de sok szakmai segítségre is szükség van.

3. Nem a te felelősséged megmenteni.

Ez nem a kisherceg és a róka esete. Főleg bennünk, nőkben van egy nagyon erős ösztön, nevezetesen, hogy segítsünk, hogy megmentsük, akinek szüksége van rá. És valahol nekünk is szükségünk van arra, hogy szükség legyen ránk. Azt hiszem, ez valahol az anyai ösztönünkből fakad. Anyaként sok felelősséget vállalunk, és sokszor nem is teherként éljük meg. Ez, megspékelve egy kis világmegváltó ösztönnel, nem segít abban, hogy tudatosítsuk: nem kell felvállalnunk okvetlen minden terhet, főleg, ha az a saját kárunkra van... Ami pedig a szenvedélybeteget illeti, inkább a saját családjára tartozik elsősorban a felelősség, mint valakire, akivel még az együtt járás elején tartanak.

4. Ne ess önámításba!

Felejts el ezeket a mondatokat:

• Tudom, hogy nagyon indulatos, és sokszor keveredik veszekedésbe, de engem nem ütne meg...
• Tudom, hogy sok alkoholt iszik, de ha kérném, akkor soha többé nem inna...
• Tudom, hogy sok pornót néz, de ez nincs hatással a mi szexuális életünkre...
• Tudom, hogy szereti a szerencsejátékot, de soha nem kockáztatná a család pénzét...
• Tudom, hogy néha el-elszív egy jointot, ezt azt, de nem nyúlna komolyabb drogokhoz...
• Tudom, hogy túlzottan rajong a gyerekekért, de soha nem molesztálná a saját lányunkat stb.

A gond az, hogy nem lehet egy pillantással megállapítani, hogy akivel járok, tényleg szenvedélybeteg-e vagy sem. Általában hosszú idő, amíg kiderül, és mindkét fél ki is mondja tényként, hogy mi a szitu. Mivel a tiszta együtt járás nem igazán trendi a mai világban, a túl hamar bekövetkező szexuális kapcsolat jó alaposan hozzáköthet hamar valakihez, akihez nem igazán kellene. A kötődés kialakulása pedig általában magával hozza a fenti következményeket: az illúziót, hogy a szeretetünk kigyógyítja, hogy ebben nem sérülhetünk, hogy mi leszünk A Kivétel, és minden rendben lesz... A kötődés mellett a szerotonin-szint alacsony volta miatt pedig kevésbé leszünk képesek racionális döntést hozni.

A szenvedélybetegségek radikálisan megváltoztatják az ember személyiségét és viselkedését. Nem számít, hogy a kiszemelt vagy épp aktuális párod mennyire jó fej, vagy aranyos, amikor épp "tiszta". Nem számít, hogy mennyire jó vele lenni akkor, amikor épp nincs a betegség hatása alatt. Ha nincs radikálisan kezelve a probléma, akkor idővel úgyis egyre inkább magába szippantja a beteg felet. Egy jó párkapcsolatnak nem szabadna arról szólnia, hogy minden jó pillanat mellett ott van két rossz, de a jó pillanatokért megéri elszenvedni őket. Idővel 1-3 lesz arány. Majd 1-4. És exponenciálisan romlik az arány, ahogy telik az idő...

A végszó kegyetlennek és keresztényietlennek tűnik, de nem az.

Elsősorban a magunk életéért vagyunk felelősek, s a saját életünket nem kötelességünk hozzákötni valakiéhez, aki tönkreteheti a miénket. Ha már keresztényi kötelességről volt szó, akkor ez a segítségünk felajánlását, erőnkön belüli támogatást jelenhet, de senki helyett nem hordozhatjuk a terhét, és senkinek nincs joga ránk rakni a sajátját terhét, illetve az ezzel kapcsolatos felelősséget. Jézus bárányként, nem birkaként küldött a farkasok közé. Saját magunkért vagyunk felelősek elsősorban!!!