Ott hagytuk abba az előző bejegyzést, hogy ha megjelenik a Nagy Szerelem, elkezd a PEA hormon termelődni, eljut az agyba, megemeli a dopamin-szintet, létrehozva a szerelem testi tüneteit, az érzést, amire mindannyian nagyon várunk. Azonban azt, hogy kibe szeretünk bele, akarattal befolyásolni nem igazán lehet. Azt sem, hogy mikor leszünk szerelmesek. Azt sem, hogy hányszor. Elkezdhet termelődni a PEA akaratunktól függetlenül. Hiszen nem szándékosan szeretünk bele egy házas emberbe. Ha házasok vagyunk, (és jó házasságban élünk), akkor nem jön jól, ha elkezdek érezni valamit egy másik nő/férfi iránt. Egy pap vagy szerzetes életében is megtörténhet, hogy komolyan vonzódni kezd valaki iránt. Mit lehet tenni? Ha bármelyik hollywoodi filmben keresnénk rá a választ, ezt kapnánk: a szerelem mindent visz, próbálhatsz harcolni ellene, de úgyis mindegy. Előbb-utóbb be kell hódolni neki.
Mit mond a kémia?
A PEA hormon által kiváltott testi tünetek (szívdobogás, alvászavar, étvágytalanság, izgatottság…) hosszú távon károsíthatják a szervezetet, ezért kb. 18 hónap után az agy maga állítja le a termelést. A PEA megtette kötelességét (két ember szívét egymás felé fordította, puhította), a PEA mehet. És már nem remeg meg a gyomrunk, valahányszor közel hajol szerelmünk, nem dobog gyorsabban a szívünk, ha meglátjuk vagy rágondolunk. A Nagy Szerelem eltűnni látszik. Sokan ekkor szakítanak, hiszen úgy gondolták, hogy ez lenne az Igaz Szerelem, a felhő fölött lebegés is állandó lenne. Szakítanak, hogy újabb Nagy Szerelmet és Lebegést keressenek. Vagy ekkor döbbenek rá, amit eddig nem láttak a rózsaszín szemüveg miatt: Jé, mindenki mondta, hogy illünk össze, és igazuk volt…
Mit is mond ez azoknak, akik „csapdába kerültek”? A szerelem kémiailag indukált érzése elmúlik. Ha nem gerjesztjük mesterségesen az érzést, azaz a PEA hormont nem ösztönözzük termelődésre (nem keressük az alkalmat, hogy találkozzunk, nem gondolunk rá akarattal, nem álmodozunk róla, ha eszünkbe jut, eltereljük a figyelmünket), akkor képesek leszünk valamilyen szinten racionálisabban szemlélni a helyzetet (ld. szerotonin hormon szerepét a következő bejegyzésben), hamarabb leállhat a PEA termelődése, és így előbb-utóbb az érzés maga eltűnik. Rájövünk, hogy csak kísértés volt. És túl lehetünk rajta. Aki ebben a helyzetben van / volt, az tudja csak, milyen kegyetlen és nehéz tud lenni ez az időszak. Mintha a kábszerről való leszokás minden kínját át kellene élnünk anélkül, hogy átéltük volna a lebegés gyönyörét.
De a PEA nem termelődik örökké. És megvan bennünk az erő, hogy végigcsináljuk a nehezebb utat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése