2011. december 17., szombat

Olvasónk levele (1)


Rendszeresen kapunk e-maileket olvasóinktól, amelyben a témával kapcsolatban kérdeznek, illetve konkrét tanácsot kérnek egy adott szituációra vonatkozólag. A kérdezők engedélyével ezekből is felrakunk párat.

Olvastam több cikket a blogon és felmerült bennem néhány kérdés az olvasottakkal kapcsolatban.
Nagyon tudatosan és józan ítélőképességgel gondolkodtok, és ezért nem is nagyon tudok belekötni semmibe. Lehet hogy ez a helyes út. Viszont mi garantálja azt, hogy a házas férjnek és feleségnek jó lesz a szexuális élete? Mert egyfelől igaz, hogy a szex minősége leginkább az érzelmeken (kölcsönös bizalom, elfogadás stb.) múlik, azért ott van a kétely hogy mi van ha fizikai problémák (méretbeli nem megfelelés, impotencia stb) jelentkeznek? Ha a pár házasság előtt lefekszik, annak annyi előnyét látom, hogy egyiküket sem fogják meglepetések érni.

Abszolút jó meglátás: a szexuális együttlétnek van fizikai és lelki oldala. Mindkettőnek "klappolnia" kell. Úgy gondoljuk, hogy az igazi értelemben vett tiszta együtt járás során kialakulhat az a fajta őszinte, mély kommunikáció és bizalom, amellyel a felek meg tudják osztani az ezzel kapcsolatos gondolataikat, félelmeiket, mernek őszinték lenni magukkal és a másikkal kapcsolatban. Hozzásegít ahhoz, hogy a másik javát tartsuk szem előtt, az ő boldogságát a magunk elé tegyük.

És hogyan jön ez a fizikai összeilléshez, impotenciához? (Külön venném őket:)

A férfiúi impotenciának, melynek vannak előjelei, fizikai vagy lelki okokra vezethető vissza. Egy önmagával őszinte, magát ismerő férfi tisztában van vele, ki is meri mondani, hogy valami nincs rendben.
Fizikai gond: Ha valami gond van fizikailag, akkor arra utal akár az éjszakai magömlés hiánya, akár az önkielégítés közben adódó nehézségek. Egy férfi tudja, hogy valami nincs rendben. (Megoldás: megfelelő szakorvos felkeresése)
Lelki gond: Ahogy az önkielégítésről írt bejegyzésünkben már említettük, okozhat lelki gondot a túlzásba vitt önkielégítés, illetve a túlzott pornó "használat" is. Vagy serdülőkori rossz hatások, bármi. (Megoldás: pszichológus, szexológus, elszántság a gyógyulásra, őszinte kommunikáció)
Akár fizikai, akár lelki a gond, annak felismeréséhez nem feltétlenül kell szexuális kapcsolatba kerülni valakivel, illetve a legtöbb esetben van esély az orvoslásra, ha a fiú/férfi szembenéz vele.

Most utalnák vissza a bevezetőre: egy olyan tiszta együtt járás során, amely mellett mi letettük a voksunkat, illetve amit átéltünk, eljut a pár (és el is kell hogy jusson) addig a pontig, hogy a szexualitásról beszélnek. Ekkor van ideje (és a próbája) annak, hogy a férfi (vagy akár a nő is) merje elmondani, hogy valami gond van. Ezt a dolgot esküvő előtt mindenképpen orvosolni kell. Még egy nem fizikai kapcsolatra épülő szerelemben is észre lehet venni, hogy valami nem kóser fizikailag kettejük között.

Személyes tapasztalat (illetve a beszélgetéseink alapján a többi tisztán készült pár tapasztalata is), hogy bár nem lettünk férjemmel egymáséi az igen kimondása előtt, tapasztaltuk egymáson, hogy jól működünk fizikailag, határozottan megvolt az erős vágy egymás iránt. Érthető módon a férjemnél voltak elsősorban egyértelmű jelei, hogy gyakorolok rá, mint egészséges férfira némi fizikai hatást : ) 2,5 év alatt bőven láttam volna jelét (vagy pont annak hiányát), hogy valami gond van közöttünk fizikálisan - a szex beteljesülése nélkül is. És biztos, hogy rá mertem volna kérdezni, mert megtanultunk mindenről beszélni őszintén.

A tiszta együtt járást nem úgy kell elképzelni, hogy a pár egy gardedám jelenlétében teát szürcsölgetve beszélget hetente kétszer, és elméletben a jövőt tervezgetik, természetesen megtartva az 50 centis távolságtartást. Ilyen szituációban tényleg csak azon múlna a dolog, hogy a férfi bevallja-e, hogy gond van, mert a nőnek esélye sem lehetne megsejtenie, hogy valami nem kóser. De ma már -legalábbis a mi kultúránkban - nemigen van erre példa. Biztos vannak, akik szégyellik elmondani, és becsapva a másikat megpróbálják "kihúzni" az esküvőig, mondván, hogy majd megoldja a házasság, de ott alapvetően már a kapcsolattal, a bizalommal is gond van.

Ha pedig egy pár úgy jár együtt, hogy nem éreznek fizikai vonzalmat egymás iránt, azoknak meg nem szabad összeházasodniuk! Bár nem a szexualitás a jó házasság legfőbb alapja, nagyon fontos része a házasságnak. De gondolom azért az ilyen pár ritka.

Fizikai össze nem illés: feltételezem a nemi szervek méretére gondolsz. Hacsak nem egy 150 centis, überfiligrán hölgyre és egy 130 kilós 2,2 méter magas férfira gondolunk, a méret nem igazán szokott akadály lenni: a női hüvely rendkívül tágulékony szerv, elvégre egy gyerek is kifér rajta. Kell rajta dolgozni, nem mondom, de a legritkább esetben ez a helyzet.
Ha pedig a másik végletben gondolkodunk (nagy termetű nő, aprócska férfi), nos, ők is megtalálják a módját, hogy örömteli legyen az együttlét. Ellentétek vonzzák egymást, ez tudjuk. De ha ennyire nagy a kontraszt, és már elmúlt a nagy szerelem, ott nagyon nagy elköteleződés kell, hogy tényleg egymás mellett tegyék le a felek a voksukat ezek után is. Ha meg ennyire kitartanak, akkor megoldják.

Biztos, hogy a fizikai összecsiszolódás időbe telik, (főleg a nők számára az első alkalommal) de -nem tudom eléggé hangsúlyozni ennek a jelentőségét - egy mély, jó, egymás boldogsága iránt elkötelezett kapcsolatban a felek adnak egymásnak időt, teret, türelmet, hogy megoldják ezeket a problémákat. És ha valami fizikai dolog már a házasságban merül fel, hiszem, hogy dolgozni fognak rajta.

Most eszembe jutott az ondó allergia, de gyorsan utánaolvastam, hogy lehet kezelni különböző módokon. Ehhez is kell persze bizalom, türelem és a voksunk lerakása a másik mellett - jóban rosszban.


Utolsó megjegyzés az utolsó mondatoddal kapcsolatban: (Ha a pár házasság előtt lefekszik, annak annyi előnyét látom, hogy egyiküket sem fogják meglepetések érni.)
Többünk közös tapasztalata: ha csak az első néhány szexuális alkalom fizikai öröme alapján kellett volna döntenünk egymás mellett, nem biztos, hogy együtt maradunk. Vagy csalódtunk volna a szexben, mint olyanban. Nőként mondom, hogy nem a fizikai öröm non plus ultrája a szüzesség elvesztése (férjemnek sem), és az "első próbálkozásainkra" sem az átélt fizikai örömök miatt emlékszem szívesen vissza. De tudtuk, hogy egy életen át csiszolódhatunk egymáshoz, és időt adva eljuthatunk oda, amiről álmodoztunk. Paradox módon ez a tapasztalat is erősítette a köztünk levő szeretetet. 10 év házasság után pedig közös tapasztalat, hogy a testi kapcsolat évről évre jobb. Még több gyerek után is...
(A "világban" pedig sokszor az van, hogy ha rossz a szex, akkor nincs értelme folytatni, és szakítanak.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...