Érkezett hozzánk egy megjegyzés az egyik önkielégítésről szóló bejegyzésünkhöz, miszerint az elfojtás rosszabb, és ezt több pszichológus állítja, mint amennyi a mi megközelítésünket propagálja. Azért örültem ennek a megjegyzésnek, mert így egy külső, objektív szemlélőtől kaptunk visszajelzést, hogy nem volt teljesen érthető a megközelítésünk. Köszönjük az építő kritikát. Nos, a téma olyan, ami mindenkit érint, de alig valaki áll ki tanúságot tenni róla. Így közösségünk közös tapasztalatára tudom építeni a választ.
Dióhéjban: mi sem az elfojtást tartjuk a jó magatartásnak. Ha tényleg ez jött le, akkor rosszul fogalmaztunk. Az elfojtás tényleg olyan, mint amikor hermetikusan lezárjuk a forró vizet egy fedővel. Lent fortyog a víz, és elkerülhetetlenül utat tör magának a víz, eloltva a gázrózsát, rendetlenséget csinálva. Ugyanígy csak rossz vége lesz, ha egy fiatal éledező, erős, egészséges, természetes szexuális vágyai-a saját testébe zárva- nem találnak kiutat. Nincs vita ebben közöttünk.
Ahogy mi közelítjük meg, azt inkább elterelésnek mondanánk. Fontos különbség. Az éhséget csak evéssel lehet csillapítani, a szomjúságot ivással, a szexuális energia azonban nem ez a kategória: más tevékenységekkel elterelhető és produktív energiává alakítható a legnagyobb része. (Reálisan látjuk a dolgot!) Egy aktív sportos, jó közösségbe járó, aktívan másokat szolgáló fiú, aki az adott körülményei között tudatosan kerüli a direkt szexuális hatásokat (férfimagazinok, pornócsatorna miegymás - így is bőven éri, nem kell keresni az alkalmat, mint régen), annak sokkal kevesebb kísértéssel kell szembenéznie, és megtapasztalhatja, hogy a fellobbant szexuális vágy elenyészhet, ha nem táplálja tudatosan, más csatornákba terelhető át és ott kiélheti. Nem az önkielégítés és az alkalmi szex az egyedüli módja a feszültségtől való szabadulásnak.
A gond az, hogy nem igazán van olyan fiú, aki szívesen mesélne a küzdelmeiről. Abszolút érthető. Milyen dolog már erről nyíltan beszélni. Így konkrét tapasztalat felmutatása nélkül tudjuk ajánlani csak ezt az utat, amelyről a lelki atyáink, ifjúsági vezetőink, hittan tanáraink, csopvezeink együttesen és egyöntetűen állítják, hogy járható és felszabadító út. Ők sok fiatal fiúval beszélgetnek, vezetik a csoportjaikat, táboroztatnak. Arról számolnak be (név nélkül persze), hogy közös tapasztalata a fiúknak, hogy sokkal kevesebbszer kísérti meg őket az önkielégítés kísértése a fent említett körülmények között, s ezen alkalmakkor túlnyomó részt - nagy lelki és testi tusakodás nélkül - tovább is tudnak lépni. (Ismétlem, túlnyomó részt.) Kivezető csatornák nélkül (sport, közösségi tevékenységek, hobbik, rendszeres imaélet stb.) könnyen hozzászokhatnának ők is a könnyebb úthoz. Illetve fellépne a személyiségtorzító, bűntudattal teljes elfojtás.
Az, hogy az előző bejegyzésben is elég keményen visszautasítottuk, hogy kiskaput adjunk a témához, azért van, mert hihetetlenül könnyű hozzászokni. És mennél többször megadja neki magát valaki, annál kevésbé küzd legközelebb. Ettől az ördögi körtől próbáljuk védeni a fiatalokat. (Ez olyan, mint az én küzdelmem az édesség csábításával... Senki sincs, aki soha életében nem lengett ki a diétája közben... És, bakker, mennyivel nehezebb nem megenni a következő kocka csokit, ha már kinyitottam a csomagolást és a számban van az íze... Ezzel persze nem helyeztem egy szintre a két területet, csak épp számomra megfoghatóbb a dolog.)
Nem állítjuk ki pellengérre a fiatalokat, ha nem állnak ellent, nem keltünk bennük bűntudatot, csak épp újrakezdésre és küzdelemre buzdítjuk, ha arra van szükség. Mindenkinek vannak kilengései, de nem mindenki áll föl, hogy továbbküzdjön. Főleg, ha olyan jó érzés elesni...
Fiatalok! Érezzetek meghívást arra, hogy - csak keresztnévvel, vagy akár anélkül - megosszátok a pozitív (vagy negatív) tapasztalatotokat a témáról. Mindenkit érint, senki nem beszél róla. Segítsük egymást a tapasztalatainkkal.
biztosutblog@gmail.com
Sziasztok!
VálaszTörlésNem tudom mennyire él ez a fórum, de leírnám a tapasztalataimat.
A cikk a szexuális energia áttranszformálásáról szól. Ez egy olyan képesség, amit elsajátítani fiatal korban irtózatosan nehéz. A mai társadalom által elfogadott kép az, amit a média közvetít felénk. Ez a helyzet napról napra rosszabb lesz. Hogy miért? Lassan felnő egy olyan generáció, akik - bátran mondhatjuk így - a degenerált médiumok "termékei". Tisztelet a kivételnek, és tisztelet a szüleinek! Ezek a fiatal felnőttek azt tekintik elfogadottnak, hogy fűvel-fával elégítsék ki az aktuális vágyaikat. De ha nincs senki, akkor ott van a "jó öreg" pornó. Ezt azért is tudom, mert 13 éves korom óta természetesnek ítéltem, hogy a belső vágyaimat így vezessem le. Azért tűnt ez a folyamat természetesnek, mert szinte minden forrás ezt közvetítette felénk. De közben a lelkünk egyre jobban csak szenvedett és szép lassan ástuk alá a saját életünket.
Körülbelül másfél éve rájöttem, hogy ez így nem jó. Kellett egy pofon az élettől, hogy belássam rossz ösvényen haladok. Először úgy tűnt, karikacsapás lesz leszokni róla. Mai napig küzdök vele. Miért is? Mert teljesen rákondicionáltam magam, erre a szörvedményre. Ha valami baj volt, ha unatkoztam, ha megláttam egy jó nőt stb, akkor önkielégítést végeztem pornóra.
Bátran állíthatom, ahhoz hogy leszokj erről a helytelen magatartás formáról, rengeteg munka kell! A cikk is említi, hogy nem lehet, csak úgy abbahagyni, mert a belső vágy, fizikailag és lelkileg is szétfeszít. Ha nincs más értelmes tevékenységed, mely kitölti az idődet, akkor veszett ügy a leszokás. Ezért kell ezeket a belső energiákat áttranszformálni értelmes cselekedetekre: olvasás, túrázás, segíteni a családnak, rászorulóknak, munka stb. De ahhoz, hogy ezeket a felsorolt dolgokat értékelni tud, először is magadon kell dolgozni. Fel kell építeni a lelkedet, mert a pornó lerombolta, darabokra törte. Ehhez nincs recept, ahány ember annyiféle út van.
Ha kialakul egy erős lélek, csak akkor tudja leküzdeni a függőséget és csak akkor tudja értékelni újra az élet igazi szépségeit. Ezen kell először dolgozni, mert az önkielégítés egy tünete a lelki betegségünknek.