A kevesebb több

Láttam régen egy rajzfilmet, arról szólt, hogy mindennap karácsony volt - egy kisgyerek kívánsága szerint. Képzelhetitek, milyen volt nyáron is karácsonyozni. És minden nap. És újra. És újra. Elveszett a varázslat, hamar beköszöntött a csömör, nem volt mire vágyni, vágyakozni, készülni. A kevesebb több...

Mennél több ajándékot kap a kisgyerek karácsonyra, annál kevesebb figyelem jut egyre, annál kevésbé becsüli meg, annál kevesebbet jelentenek egyenként. A kevesebb több...

Édesapám jutott az eszembe. Falun töltötte a gyerekkorát, nem kifejezetten vetette fel a pénz a családot. Kevés dolguk volt, amiért keményen meg kellett dolgozniuk nagyszüleimnek. Nem állt már november elején minden sarkon neonfényben úszó karácsonyfa, nem volt árubőség, felesleges, de szemet-vonzó játékhegy. A vázába rakott, dióval, almával, gyertyával, színes papírral díszített fenyőágcsokor alatt pedig egy-egy ajándék apukámnak és húgának, amelyekkel még hónapok múlva is örömmel játszottak. A kevesebb több...

Amikor megszületett a kislányunk, akkor az első karácsony közeledtével örömmel vártam azt, hogy meglássa élete első karácsonyfáját. Aztán meglátta. Elbűvölten nézte, alig tudtam elcsalni novemberben a kirakat elől... A negyedik karácsonyfa mellett már úgy ment el, hogy szinte rá sem pillantott. A mi karácsonyfánk így már nem volt az Első, az Igazi. Két pillantásnál több nem jutott szegény fának. A kevesebb több...

Egyszer játszani mentünk a gyerekekkel egy másik családhoz. A gyerekszoba összes polca és a föld is tele volt játékokkal. Garmadában hevert a sok legó, autó, plüss, csilingelő izé mindenhol. A kis srác (2 és fél éves lehetett) fél percet sem töltött egy játékkal, ment tovább, ide-oda dobált játékokat, aztán előbb-utóbb nyűgös lett, hisztis, percenként az anyjához futott és ott nyűgösködött tovább. Az anyuka mentegetőzve szabadkozott, hogy már nem tud milyen játékot venni, ami lekötné a kisfiát, aki véletlenül (?) sok játékot tönkretesz és akit semmi nem köt le. A kevesebb több...

Párkapcsolatok. A szerelem testi kifejeződésével is így vagyunk: mennél több, mennél intenzívebb a testi kapcsolat, annál kevesebb jelentősége lesz a kisebb gesztusoknak. Ha egy pár folyton egymásnak esik, szenvedélyes ölelésekben és csókokban forrnak össze, vagy tovább mennek, akkor nem tud annyit jelenteni egy pillantás, egy arccirógatás, két kéz lassú egymásba fonódása... Enikő és Géza jutnak eszembe. Egy találkozó kapcsán mesélte Géza, hogy a két hetes párkapcsolati teszt után mennyit jelentett neki, hogy a Mexikói úti villamosmegállóban újra "először" fogták meg egymás kezét, és csókolták meg egymást. Újra egészen nagy jelentőségük lett az egymásnak adottság testi jeleinek. Ugyanaz a jel újra többet fejezett ki. És a különleges alkalmakkor váltott csókok is értékesebbé váltak, többet fejeztek ki, mint amikor "agyon voltak használva" és sok volt belőle. A kevesebb több...

Egy területen azonban biztos nem így van ez: ne alkalmazzuk az egymásért vállalt szeretet-áldozatok területén. Ott a több a jobb : )