![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYXvd75E6e0D7LdK1Ifl919e8DvVJii3VdjRcaICIVIvfzFOw-Yp0P371Jj754QE8EzzmhPQi2fg9eyDVX3lQd__oRzZsutRpPiqpxb6EPJfSBaMXThXoMR4TiLSDqKKyKqoVmc0bHmJg0/s200/leg%25C3%25A9nyb%25C3%25BAcs%25C3%25BA.jpg)
Olvasói levél következik változtatás nélkül.
Sziasztok!
Most találtam rá a blogra.
Ez fantasztikus! Ha az én kamasz koromban ilyen lett volna, Istenem!
Saját tapasztalatomról annyit a blog témájával kapcsolatban (Ez a blog arról szól, hogy miért érdemes várni a testi kapcsolattal, akár a házasságig is.), hogy én 27 éves voltam, amikor összeházasodtunk. 3 évig jártunk együtt a feleségemmel az esküvő előtt. Mi vártunk az esküvőig.
Kis kamasz korom óta, iszonyú sokszor gondoltam arra, hogy de jó lenne már teljesen odaadni magam.
Tudjátok mi volt a legénybúcsúmon az érzésem, amin én is megdöbbentem?!Ezt meg is osztottam a többi - némileg döbbent - srácnak.
"De kár, hogy vége ennek a szép időszaknak, amikor készülünk a másikra, mint egy ajándékra. (Gyerekkorban mindenki nagyon várja az angyalkákat, hogy mit hoznak a fa alá. A várakozás sokszor sokkal szebb, izgalmasabb, mint az ajándék felbontása. Ismerős az érzés, ugye így adventban?)
Szóval megéri, megérte nem feltépni az ajándékokat,, hanem megvárni a karácsony estét. Így 3 gyerekes apa fejjel is ezt mondom.
F.G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése