Az önkielégítésről (3) - könyvajánló

Egy négy gyermekes édesapa recenziója következik egy, a témába vágó könyvről:

Gondolatok Bill Perkins – Randy Southern: A pucér valóság. A szexuális tisztaságról fiúknak. című könyve kapcsán (Harmat kiadó, 2009)

Nagyon jól összeszedett, követhető és élvezhető „zsebkönyv”, gyakorlati útmutató. Külön előnye, hogy kifejezetten fiúknak szól, mai nyelven, a mai fiatalokat különösen érintő két súlyos kérdés - a pornográfia és az önkielégítés - köré gyűjtve megállapításait. Bemutatja a bűnös kéjvágy természetét, a szexuális függőség kialakulásának mechanizmusát és legyőzésének bibliai – Krisztus erejére támaszkodva járható – útját és örömét.

Majdnem teljesen a katolikus egyház tanítását tükrözi, kivéve, amikor azt az engedményt teszi (a 67. oldalon), hogy az önkielégítés bizonyos megszorításokkal elfogadható, ha valaki a felgyülemlett szexuális feszültség levezetése érdekében úgy folyamodik hozzá, hogy az:

- nem fertőzi meg elméjét kéjsóvár gondolatokkal (pl. nem telik el közben bűnös fantáziálással),

- nem teszi a megszokás rabjává (elszigetelt, egyedi jelenség marad),

- nem torzítja el a szexualitásról kialakított elképzelését („szükséges rossznak” tekinti).

Ez nemcsak teológiai, hanem pszichológiai alapokon is támadható, a következők miatt.

A szexuális vágyak ezen kielégítési formájának nem szerencsés kiskapuk nyitva hagyásával létjogosultságot engedni, mert nincs az a serdülő fiú, aki megálljt tudna parancsolni ösztöneinek, ha egyszer utat engedett nekik.

A szexuális vágy természeténél fogva kielégíthetetlen – különösen az önkielégítés által, mivel soha nem adja azt a teljes intimitás-érzést, amire az ember valójában vágyik, ezért a vágy szinte azonnal újratermelődik.

Ugyancsak a szexuális vágy sajátos természetéből fakad, hogy nem történik semmi, ha nem elégítjük ki: nem halmozódik fel (feltéve, hogy nem tápláljuk újra), hanem ahogy jött, úgy el is tud múlni, ha figyelmünket és energiánkat más irányba tereljük.

A szexuális vágy kielégítése sosem lehet öncélú folyamat, a házasságban sem, hanem csak kísérője egy sokkal mélyebb eseménynek, amelynek célja a házastársak összekovácsolása (és a gyermeknemzés). A házasság sem ösztöneink kiéléséről szól és a vágyaink uralma elleni harc a házasságban is tart (tehát nem addig kell „kibírni valahogy”) - éppen ezért minél hamarabb tanulunk meg uralkodni rajtuk, annál jobb.

Továbbá: az önkielégítés – az eseti is - éppen az ellenkező hatást éri el, mint amit ígér (akárcsak a házasság előtti szex). Ahelyett, hogy levezetné a szexuális feszültséget, ébren tartja azt és ahelyett, hogy megtanítaná a szexuális örömszerzés megfelelő módját (amit a mai tudatformálók leginkább sulykolnak), saját kielégülésünk rabjává tesz minket – ezáltal is megnehezítve, hogy majdan a szexuális együttlétet partnerünk számára igazán örömtelivé és kielégítővé tudjuk tenni.

Végül szükséges tudatosítani azt is, hogy korunk szexuális túlfűtöttsége a fogyasztói társadalom terméke, annak egyenes következménye, sőt fenntartó eleme (amit ezért e társadalmi-gazdasági rendszer fenntartói tudatosan táplálnak): az ösztönember ugyanis a legengedelmesebb fogyasztó.

Ezen fenntartásokkal a könyvet minden serdülő fiúnak kifejezetten elolvasásra és továbbgondolásra ajánlom.