A fiunk 5 éves. Most szervezem a szülinapi zsúrját. Szőke, kék szemű angyal (szó szerint), óvodás. Mindent szeret, aminek kereke van. Már "nagyfiú", amire büszke is. Furcsa belegondolnunk a férjemmel, hogy pár év múlva már más értelemben lesz "nagyfiú". Számára is eljön majd a kamaszkor, változni fog a teste, hormonviharokat él át, addig ismeretlen gondolatai lesznek, máshogy reagál majd bizonyos vizuális ingerekre, spontán éjszakai magömlései lesznek stb... Tényleg iszonyat furcsa belegondolni.
Valamikor, valahol ő is bele fog kerülni a belülről feszítő vágyak és titkos gondolatok, a pikáns viccek, és a nyíltan és titokban mutogatott pornólapok világába. Hamarabb, mint a mi generációnknál, hamarabb, mint szeretném. Mivel az előbbiek abszolút természetes dolgok egészséges fiúk (és lányok) esetében, azt elfogadom, azzal nem harcolok, de mivel az utóbbiaktól nem tudom hermetikusan elzárni (talán nem is kell), annyit tehetek, hogy előre felkészítem őt (és magamat : ) arra az időszakra. És igen. Előbb-utóbb napirendre kerül az önkielégítés kérdése is. Sokféle módon viszonyulhatunk a férjemmel ehhez a kérdéskörhöz.
(1.) Felvilágosult, a fiatalokat ismerő szülőkként nem beszélgetünk vele erről a témáról, mert ciki lenne az őseitől hallania, és nem akarjuk zavarba hozni. Ennek ellenére -hálistennek- nem kell egyedül szembenéznie a kérdéssel. Hagyjuk, hogy maga szerezzen infót a barátaitól, pornólapokból, internetről, behunyjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy maga dönthesse el, mit is gondol az önkielégítésről, hogy milyen gyakran és milyen körülmények között teremt lehetőséget magának a dolog kipróbálására illetve gyakorlására. Isten ments, hogy bekorlátozzuk bármivel is. Sérülne a személyisége.
(2.) Bűntudatot ébresztünk benne, valahányszor "arra a mocskos dologra mer gondolni", komoly büntetéseket helyezünk kilátásba, ha azt a "tisztátalan, bűnös dolgot" meri csinálni. Mindenféle alantas eszközökkel elérjük, hogy elnyomja magában a nemi vágyát, és ha már elég frusztrált, torzult lett a személyisége emiatt, akkor elégedetten hátradőlhetünk, hogy megmentettük a fiúnkat a pokol kárhozatától.
(Azt gondolom, sokakban ez az elképzelés él arról, hogy miként áll az egyház az önkielégítés kérdéséhez. És közülük mindenki ismerhet legalább egy szexuálisan frusztrált fiatalt, akit szerinte az egyház "értelmetlen tilalma" tett tönkre, tehát meg is győződött az igazáról. Ezt az egyoldalú közfelfogást megváltoztatni nagyjából lehetetlen vállalkozás, annyit tehetek én, hogy lejjebb majd megpróbálom összefoglalni, mit is tanít az egyház valójában a kérdésről.)
(3.) Minden eszközzel bátorítjuk, hogy élje ki ezeket a szenvedélyeket, amint rátörnek, időt és nyugodt körülményeket teremtünk neki, hogy meg is tehesse, tényleg Isten ments, hogy bármit is elnyomjon. Annyi szexuális frusztrált keresztény fiatal van állítólag, ő nem lehet köztük. Újra és újra elmagyarázzuk neki, hogy önkielégítés a világ legtermészetesebb dolga, senkinek nem árt vele, hanem ingyen és bérmentve bármikor hozzájuthat egy természetes örömforráshoz. Nehezebb periódusokban feszültség oldására is kitűnően alkalmazhatja. Maszturbálással "ki tudja húzni" az első szexuális élményéig frusztráció nélkül.
(4.) Folyt.köv.: amit mondani fogunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése