2012. február 26., vasárnap

A szerelem agyi háttere (5) - dopamin (1)

Most a dopamin nevű hormonról lesz szó részletesebben. Eddig csak említés szintjén írtam róla a szerelem hormonjai kapcsán, miszerint a PEA megemeli a dopaminszintet, és voilá, máris a mennyekben érezzük magunkat. Kb. ennyi info volt róla eddig a blogon. Most több lesz : ) Ebben a bejegyzésben a dopaminról általánosságban, nem feltétlenül orvosi szakterminológiával beszélek, a következő bejegyzésben pedig kifejezetten a szerelem dopamin hátteréről lesz szó. Abszolút laikusként laikusokhoz szólok : )

A dopamin akkor termelődik, amikor valami fontosat, ösztönzőt, izgalmasat, vagy jutalmazni valót csinálunk. Az agyunk úgynevezett jutalmazási központjában hat - elárasztja az agyat, nagyon jó érzés fog el (abszolút laikusan megfogalmazva), intenzív energiát, kicsattanó örömet érzünk. Melléktermékként pedig arra ösztönöz, abszolút logikusan, hogy újra megtegyük azt, ami kiváltotta. Hihetetlen fontos szerepe van pont emiatt az ember tanulási folyamataiban és általánosságban az emberi viselkedésben.

De nézzük a tanulás folyamatát pl. egy kisgyerek esetében. Csecsemő korában még csak feküdni tud, koordinálatlan mozgásokat végez. Aztán megtanulja kinyújtani a kezét (először nem tudatosan), és elér valamit, amit addig csak nézhetett. Huss, dopaminfürdő (DF). Hirtelen rengeteg új információ birtokába jut, tetszik neki, legközelebb már tudatosan próbálja elérni. Sikerült. DF. Egy idő után megtanulja, hogy is kell pontosan kinyúlni, koordinálni a kezét, szemét, hogy elérje a tárgyakat. Megtanulja. Ekkor új kihívás felé néz. Véletlenül megfogja a lábát, amikor kalimpál vele. DF. Tetszik az új inger. Próbálja legközelebb, nem megy. Aztán néhányszor sikerül, DF. Szép lassan megtanulja, hogy érheti el tudatosan. A fejlődését segíti a sikerérzet (DF), ami elönti, ha megtanul forogni, felülni, felállni, kapaszkodva sétálni, majd anélkül stb. Ha abszolút nem érezne semmit a különböző fejlődési lépcsők hatására, akkor mi motiválná, hogy erőfeszítést tegyen? Ha ugyanúgy érezne mozdulatlanul a plafont bámulva, mint ha eltotyog és felfedezi apa titkos, értékes cuccait a polcon, akkor minek törné magát, hogy felfedezőútra induljon?

Említettem az emberi viselkedésre irányuló szerepét. Egy kisgyereknek (és nagy gyereknek is) fontos, hogy sokat dicsérjék, ösztönözzék. Ha az édesanya megdícséri, megöleli, megpuszilja, amiért szépen elrakta a játékait, jön a DF. Hogy ezt újra átélje, legközelebb is elrakja. DF, ha megint megjutalmazzák érte. Remélhetőleg később már annyira a "vérévé" válik, hogy puszi nélkül, automatikusan elrakja : )

A dopamin akkor termelődik, amikor valami fontosat, ösztönzőt, izgalmasat, vagy jutalmazni valót csinálunk. Elülteti bennünk a vágyat, hogy újra megtegyük azt a dolgot, ami kiváltotta. Random példák: ha megkóstoltunk valami hihetetlen finomat (kinek a tengeri herkentyű, kinek egy hatalmas adag csokifagyi, tökmindegy), akkor repetázni szeretnénk, és később újra enni. Ha tetszett a hullámvasút, újra fel akarunk ülni. Ha jó érzéssel töltött el, hogy a sok tanulás gyümölcseként hibátlan dolgozatot írtunk, akkor valószínűleg legközelebb is felkészülünk a dolgozatra. Ha megküzdünk bármiért, és elérjük, ez új küzdelmekre sarkal. Ha megcsókol a szerelmünk, akkor nem mondjuk, hogy "fincsi volt, de többet nem kérek belőle".

A gond a dopaminnal az, hogy abszolút érték-semleges. Nem mérlegel, hogy az adott tevékenység hosszú távon nem káros-e, nem kerül-e bajba az illető, ha megteszi újra, válogatás nélkül jutalmazza azt a viselkedést is, ami izgalmas, ösztönző, élvezetet okozó. Akármi is az.

Az alkoholfogyasztást. A drogokat. A dohányzást. A másokat veszélyeztető, gyors vezetés okozta izgalmat. A fizikai erőszakot, ha sikerélménnyel párosul. Az alkalmi szexet. Bármit, ami izgalmas, ösztönző, élvezetet okozó. És mivel az agy tanulékony jószág, hamar megtanulja, hogy mivel juthat a következő dopaminadaghoz.

A másik fontos tulajdonsága amellett, hogy a DF-t kiváltó cselekvés megismétlésére ösztönöz, az az, hogy azonos kiváltó ok mindig hangyafülnyivel kevesebb dopaminválaszt vált ki. Ez is abszolút logikus. A csecsemő is megállna a fejlődésben, ha karjának kinyújtása és valami megragadása mindig ugyanannyi dopamint szabadítana fel élete végéig. Mi ösztönözné a további fejlődésre? Egy idő után már semmi extrát nem érez, ha megragadta a sípoló zsiráfot (nincs dopaminválasz, a szinapszisok megtanulták a cselekvés mikéntjét, automatikussá válik), meg kell tanulnia megfordulni, hogy a sípoló kacsát is megszerezhesse. Újabb DF-ciklus jön.

Ugyanez a hatásmechanizmusa az alkoholnak is. Egy kezdő ivót egy pohár bor is kellemesen elbódít. Később már 2 pohár kell hozzá, és így tovább. Előbb-utóbb lemegy feltűnés nélkül egy üveg jéger is (bocsánat a helyesírásért). Vagy gondoljunk a könnyű drogokra. Mindig egy picivel kevésbé száll el az ember egy adagtól, ezért vagy kicsit többet vesz be belőle, vagy komolyabbra, nehéz drogokra vált, hogy újra átélje az első dopaminfürdő extázisát. A drogok - kicsit tudományosabban szólva - túlstimulálhatják a dopamin idegsejteket, ami azt eredményezi, hogy az agy "rezisztens" lesz a dopaminra, azaz több kell belőle, hogy elérjük ugyanazt a hatást.

A dopamin a hibás? Nem. Tud jóra is tanítani, és rossz viselkedést is jutalmazni. Megerősíti bizonyos tevékenységek szinapsis-útjait, a mellette való döntést megkönnyíti, arra ösztönöz, hogy legközelebb is azt csináljuk. A döntést azonban mi hozzuk meg.


Folyt. köv: a dopamin és a szerelem, szex




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...