Imaest a tisztaságért 2015. okt. 7

Együtt járó párok tanúságtétele (4)

A nemrég megtartott imaesten hallhatták sokan a következő pár tanúságtételét, fogadjátok szeretettel.

Kati: Felnőtt megtérő vagyok, korábban nem hallottam arról, hogy a házasság előtti tisztaság a mai világban is sokak számára ennyire magától értetődő és megélt valóság. Sosem tartoztam a szabad erkölcsűek közé, mindig is konzervatív módon gondolkodtam, de a környezeti minták hatására természetesnek tartottam, hogyha majd megismerem a nagy Ő-t, az az élet rendje, hogyha komolyra fordul a kapcsolat, testileg is megismerjük egymást, aztán néhány évre összeköltözünk, majd összeházasodunk. Az ismerőseim jelentős része, akik egyébként őszintén vágynak családra és nem a könnyed kalandokat keresik, még mindig így gondolkodnak sajnos.

Isten szerencsére  tudatlanságom ideje alatt is megóvott attól, hogy bármi butaságot tegyek, és ezért nagyon hálás vagyok Neki. Amikor megismertem Jézus, és az egyház tanítását a tiszta szerelemről, egyáltalán nem esett nehezemre azonosulni vele, hiszen azt éreztem, hogy valahol legbelül mindig is ezt tartottam helyénvalónak, de a környezetem hangjai akkor még erősebbek voltak a szívembe írt igazságnál.

Ettől kezdve alapvető fontosságúvá vált számomra a párkeresésben az, hogy leendő társam hasonlóan gondolkodjon Istenről, a tisztaságról és a házasságról. Egyértelmű lett számomra, hogy bármilyen aranyos és kedves a másik, ha ebben nem tudunk társak lenni, az egésznek nincs értelme.

Pisti: Nekem könnyebb dolgom volt, egyrészt a családi minta miatt, másrészt már kiskorom óta hittanra jártam, ahol előkerült ez a kérdés. Kamaszkorunkban volt először szó erről hittanórán, de akkor még nem sokat értettünk az egészből. Később, amikor felnőtt közösségbe jártam érett meg bennem a döntés és nekem is fontos szempont lett a párkeresésnél. Már a megismerkedésünk kezdetén tisztáztuk, hogy mind a ketten tisztán szeretnénk készülni a házasságra. Fontos mérföldkő volt a kapcsolatunk fejlődése szempontjából.

Miért fontos számunkra?

Kati: Fontos, hogy a tisztaságra nem értelmetlen szabályként tekintünk, amit vakon betartunk, hanem meglátjuk benne azt, hogy Jézus miért kéri ezt tőlünk, mi mindent kaphatunk a tiszta készület által.

felváltva:

-egymás valódi szeretetének kölcsönös megélése, amelyben nem csak saját önző vágyaink kielégítésére használjuk a másikat

-közös döntésünk, közösen vállalt felajánlás, ezáltal is erősödik a kapcsolat, vigyázunk egymásra,a másikat tudjuk előtérbe helyezni

-a szeretet kifejezésének számos más formáját is megtanuljuk

-többet beszélgetünk, több időnk jut egymás mélyebb megismerésére

-felelősen tudunk dönteni egymás mellett, mert nem vakít el a testi kapcsolat, a másik egész lénye fontos

- másik tisztelete

-biztosak lehetünk abban, hogy egymás számára mi leszünk az elsők és egyetlenek, nincs hasonlítgatás

-önuralmat tanulunk

-konfliktuskezelést tanulunk

-tiszta lelkiismeret, nem fordulunk szembe Isten akaratával, nem érzünk lelkiismeret furdalást

Megszületett a közös döntés, de ez még csak az első lépés volt, a megvalósítás nem olyan egyszerű, hiszen emberből vagyunk.

Mit lehet tenni a kísértés elkerülésére?

1.     IMA: egymásért, a tisztaságért (pl Szentségimádás, mint ez az alkalom is!!)

2.     bűnre vezető alkalmak kerülése

pl. külön szoba Pistiéknél

néha vicces helyzeteket is szül, mert sokan nincsenek arra felkészülve, hogy egy fiatal pár a szállodában nem akar franciaágyon aludni. Értek már bennünket is ilyen meglepetések, mikor a szobában szembesültünk vele, hogy gáz van. „most mi legyen”? de végül megoldottuk pótággyal

konklúzió: NEHÉZ, de ÉRDEMES

Újra imaest a tisztaságért

Közeledik...

Annyira jó, időről időre össze lehet gyűlni, együtt imádkozni a tisztaságért. Nehéz útra lép, aki ezt választja. Külső értetlenség övezheti, belső bizonytalanság gyengítheti az elhatározást... Annyira jó olyanokkal egy társaságban lenni, akik szintén értéknek tartják, amit Isten értéknek alkotott. Megerősödni, hogy mégiscsak nekünk lehet igazunk 99 más ellenében... Mást mond a legjobb barát, a haverok a suliból, a kollegák a munkahelyen, a média, talán még a szerelmünk is... De egy imaesten nincs ott a világ gerjesztette kétely. Kell a megállás, kell a megerősítés, kell az újra és újra elhatározás... Itt a lehetőség.

A helyszínek bővülő, pontos listája itt követhető: https://www.facebook.com/imaest.a.tisztasagert

A három nappal ezelőtti frissítés:

Budapest, Örökimádás tpl. – 18 óra szentmise, utána tanúságtételek, szentségimádás, agapé
Budapest, Rózsafűzér Királynéja Plébánia – 18 óra szentmise, majd tanúságtételek, szentségimádás
Budapest, Józsefvárosi Plébánia
Debrecen, Szent Anna székesegyház
Fehérgyarmat
Győr, Karmelita templom – 17 óra szentmise, 17:45-től imaest a tisztaság ajándékáért
Eger, Líceum kápolna – imaest 20 órától
Hódmezővásárhely, Belvárosi Szentháromság Templom - 17:45: szentségimádás
Jánoshalma, Rk. templom – 18 órától imaest
Kecskemét Nagytemplom este 6 órakor szentmise és imaest
Kisvárda
Martély, Szent Adorján templom – 18-19 óra: imaóra
Nagyoroszi: este 6-kor szentmise, utána Szentségimádás
Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya társszékesegyház
Pécs, Lyceum templom – 17 órától szentmise, 18 órától tanúságtételek, tanítás, szentségimádás
Piliscsaba, Egyházközségi Nővérek Társasága Szent Péter Kollégium kápolnája (Piliscsaba, Mátyás király u. 38.) – 18 órától szentmise, tanúságtétel, szentségimádás
Szegvár
Szombathely, Székesegyház - 19 órától szentségimádás
Tápiósápi Szent István Király templom – 18 órától: szentmise, 19 órától imaest tanúságtétellel, majd agapé.
Érsekújvár
Pozsony, Óvárosi Ferencesek temploma – 18 óra: szentmise
Brassó, Belvárosi Szent Péter és Pál templom - 19:00 –tól: szentmise, szentségimádás, beszélgetés (agapé)
Csíkszereda, a Segítő Mária Kollégium díszterme – 19:30-tól/20:00 tanúságtétel, beszélgetés, szentségimádás
Gelence
Kolozsvár – Katolikus Egyetemi Lelkészség (Piarista tpl.) - 19 óra szentmise, előadás, tanúságtétel
Marosvásárhely, Szentcsalád Templom – 18 órától szentmise, tanúságtétel, szentségimádás
Sepsiszentgyörgy, Szent József plébániatemplom

Együtt járók tapasztalata

(Régebbi cikk újra azoknak, akik még nem olvasták. Ha pedig igen, akkor talán megéri újra... )

Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?

Panni és Andris vagyunk, mindketten 20 éves egyetemisták. Körülbelül 3 és fél éve vagyunk együtt, de előtte is ismertük már egymást, mivel osztálytársak voltunk.

Panni: Vallásos családból származom, korán hallottam a tisztaságról Tomka Feri atyától, a közösségben sok így készülő párt láthattam. A hittanon egy előadássorozat keretében ezek a párok meséltek az életükről, és bár akkor még nem volt barátom, elhatároztam, hogy igyekszem ezt az utat követni.

Andris: Az én családom nem hívő. A tisztaságról Panni előtt nem hallottam, igazából nem is nagyon voltak hosszú távú terveim akkoriban a kapcsolatokat illetően. Kezdetben ezeket a gondolatokat kétkedve fogadtam, és őszintén szólva reménykedtem benne, hogy majd Panni beadja a derekát. De nem így történt…

Nagyon radikálisan elkötelezted magad a tisztaság mellett. Ezzel el is ijeszthetted volna Andrist...

Panni: Mint minden nő, a testi dolgokat az érzelemmel párosítom, így kapcsolatunk elején, mikor még nem ismertük annyira egymást, nem esett nehezemre határozottan kiállni elveim mellett. Így történt, hogy egyszer szakítottunk is a tisztaság miatt: nem volt könnyű meghoznom a döntést, hogy az aznap délutáni beszélgetésnek is úgy megyek neki, mint akkoriban pár hasonló helyzetben, hogy bármi lehet, vállalom a szakítást is. Beszélgettünk, ismét felsorakoztattam az érveimet, de ez esetben Andris sem akart „engedni”. Tiszteletben tartottam döntését, és azt mondtam, így sajnos nincs jövőnk. Furcsa, mennyire könnyedén hoztam meg e döntést, és nem azért, mert nem szerettem eléggé Andrist. Isten adott elég erőt ehhez. Később felhívott, hogy beszéljük meg újra a dolgot. Azt mondta, gondolkodott, és úgy döntött, megpróbálja újra a tisztaságot. Csupán pár óráról volt szó (nehéz órák voltak!!!), mégis sokat fejlődött ezalatt a kapcsolatunk. Azt hiszem, látnia kellett Andrisnak (és nekem is), mire vagyok képes a tisztaságért, persze, Isten erejéből.

Nem könnyű a döntés meghozatala után hűségesen kitartani a tisztaságban - főleg a mai világban, ami nem ezt sugallja, támogatja...

A tisztaságban nehéz az, hogy a kezdeti elhatározás még nem elég, folyamatosan újra kell dönteni mellette, hiszen az ember sokszor elbizonytalanodik. Ellenünk szól a világi hozzáállás, az osztálytársaink sokszor a hátunk mögött nevettek ki minket. De már akkor is többek tisztelettel néztek ránk, hogy merjük vállalni a tisztaságot. Számomra a legnagyobb megerősítést a gimnáziumi burokból való kikerülés jelentette. Addig ugyanis nem volt olyan nyilvánvalóan jelen a testi kapcsolat a környezetünkben. Az egyetemen azonban nagyon vegyes lett a társaság, sok „világi” kapcsolatba láthattam bele, és természetesnek vette mindenki, hogy egy pár lefekszik egymással. Néha megkérdőjeleződött bennem, valóban érdemes ennyit küzdeni a tisztasággal? Olyankor jó volt a közösségben hiteles, már házas párokat látni, akik boldogan nevelik az egy-kettő…sok gyereküket, és tudtam, „sikerességük” a tisztaságban rejlik. Mégis azért volt számomra ez a váltás megerősítés, mert nagyon sok szomorú emberrel találkoztam, akik sérültek a testi közelségben, ráadásul a baráti körünkben is egyre többen szakítottak egymással. Még inkább azt éreztem, nem lehet csak a véletlen műve, hogy valakiknek sikerül egy jó kapcsolatot kialakítani, másoknak meg nem. Nem lehet csak szerencse kérdése! Próbáltam magam körülbástyázni: beszélgettem Feri atyával, házaspárokkal, sokat olvastam a témában, meg akartam tudni, mi Isten terve egy kapcsolatról. Az lebegett a szemem előtt, hogy legnagyobb vágyam, ebben a szétszakított világban, egy boldog házasságban, családban felnevelni a gyermekeimet, és ezért bármilyen lemondásra képes vagyok.

Hosszú távra tervezve nagyon megéri a tiszta készület. De a jelen küzdelmeket nézve, rövid távon is?

A kérdésre azt válaszolnám, napról napra minket igazol a világ, annak ellenére, hogy látszólag minden ellenünk szól. A tisztaság számomra nemcsak azt jelenti, hogy csak a férjemnek szeretném adni testem legnagyobb kincsét, hanem egy jó kapcsolathoz segít hozzá azzal, hogy rákényszerít, hogy megtanuljunk más módon is kommunikálni egymással. Azt érzem, nem lehetne köztünk ilyen szoros lelki kapcsolat, ilyen mély bizalom már most, ha nem így készülnénk. Nehézségek mindig vannak, van, hogy elbotlunk, de Isten mindig segít felkelni, és továbbmenni, csak annyit kér, bízzunk Benne.

Mennyire tudtad tényleg elfogadni, hogy vagy így, vagy sehogy?

Andris: Kezdetben az én „tisztaságom” nem volt más, csak Panni döntésének elfogadása, nem nagyon tudtam magamévá tenni ezeket a gondolatokat. Szerettem Pannit, és ezért vállaltam Érte ezt. Tudtam, hogy ha máshogy szeretném csinálni, azt csak más lánnyal tehetném meg. Nagyon meggyőző volt akkoriban Panni következetessége, hogy sosem hagyott kiskaput számomra.

Ezek miatt sokat töprengtem, vajon megéri-e ez az egész. Sokszor vitatkoztunk ezen Pannival, és nem mindig sikerült meggyőznie. De valahogy a kitartása elgondolkodtatott. Ekkor már több mint egy éve jártunk, és tudtam azt is, hogy Ő is nagyon szeret. Tudtam azt is, hogy a lányoknak is vannak vágyai, tehát valószínűleg Panninak sem könnyű ilyen kitartónak lennie. Ekkor kezdtem én is utána olvasni, különböző előadásokra járni, és próbáltam magamban egy több szempontból álló képet felállítani a tisztaságról. Ez hosszú folyamat volt. Többször kaptam meggyőző érveket mindkét oldal mellett, így a döntés csak nehezült. Nekem az ellenoldalra is több pozitív példám volt, hogy máshogy is lehet jól csinálni. A kezdetekben ezért is volt nehéz megértenem ezeket a gondolatokat, mert mindig nagyon kategorikusan tálalták számomra.

Rá kellett jönnöm arra is, hogy az ember nagyon nehezen érti ezeket a dolgokat addig, míg Istentől távol áll. Ez után kezdtem el érdeklődni a hit felé is. Isten megismerése segített több tan megértésében, és mostanra eljutottam oda, hogy szabad akaratomból csinálom a tisztaságot. Nehéz, de visszatekintve látom értelmét.

Te hogy állsz a rövidtáv-hosszútáv kérdéséhez?

Azt mondom, hogy ennek hosszútávon látja az ember igazán értelmét. Ebből kifolyólag segít, hogy ne csak rövid távon gondolkodjak, hanem figyeljek arra is, hogy mit hoz a jövő. Ezt nem csak a kapcsolati téren, hanem az élet minden terén tudom hasznosítani. Továbbá segít kialakítani egy értékrendet, és segít tisztelni a másikat. Emiatt azt mondhatom, hogy nem csak a házasságban fogjuk látni eredményét, hanem már most is örülünk annak, hogy így vezetjük a kapcsolatunkat.

A tisztaság nagyon sok problémától kímél meg minket, és nagyon sokat ad. Azt érzem, hogy egymás elfogadásában, megismerésében nagy szerepe volt, hogy sokat beszélgettünk. A kapcsolatunk folyamatosan épült, nem ragadtunk be egy szinten. Ha mégis ez történt, nyíltan tudtuk egymásnak elmondani érzéseinket, mert megtanultunk erről beszélni egymással. Azt gondolom, hogy ebben nagyon nagy szerepe volt annak, hogy nem hagytuk magunkat a szex által (sokszor hamis) „szerelem” érzésbe ringatni.

Ha összeházasodtok, az elsők és egyetlenek lesztek egymásnak... Sokak szerint fontos a másokkal megélt szexuális tapasztalat az érett döntéshez. Hogy legyen mihez viszonyítani...

Panni: Lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem a kapcsolatot erősíti az is, ha nincs kihez viszonyítani. Így nem fog majd szexuális együttlét közben bevillanni, hogy bezzeg XY ilyen helyzetben így vagy úgy reagált. Együtt tanuljuk meg, mit jelent ennyire közel lenni egymáshoz, együtt fogunk adott esetben „bénázni”, de egyikünk sem fogja azt gondolni, hogy teljesítenünk kellene, mert a másik már mennyire tapasztalt.

Hogyan tehetitek könnyebbé egymás számára ezt az időszakot?

Panni: Az, hogy lelkileg egyre közelebb kerülünk egymáshoz, nem könnyít a helyzeten. Az ember egyre többet adna valóban ajándékba a másiknak, és nem csak a vágyait kielégítve szeretne közel kerülni testileg.

Én, személy szerint igyekszem nem követni a divatot az öltözködésemben, vagyis törekszem nem kihívó ruhákat hordani. Sokszor ez sem könnyű, a boltok tele vannak szebbnél szebb, de kissé sokat megmutató ruhákkal. Néha unom például, hogy minden kivágottabb darab alá vegyek topot, de tudom, ezek a kisebb lemondások összeadódva segítenek megmaradni az úton.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik nehezen döntenek a tisztaság mellett?

Panni: Fontosnak gondolom, hogy az ember ne saját erejéből próbáljon emellett kiállni, hanem kérje ehhez az Urat. Néha már saját, racionális gondolatainkkal nem tudjuk megmagyarázni magunknak, hogy miért is jó ezt csinálni, és ilyenkor nagy segítséget jelenthet egy ima és az Istenbe vetett bizalom.

Andris: Nekem sokat segített az, hogy ne csak külsőleg próbáljak tiszta lenni, hanem a gondolataimat is igyekezzem így rendezni. Mondhatnám, hogy egy áttörés volt számomra, mikor erre rájöttem. Igyekeztem a „tisztátalan” gondolatokat elűzni magamtól, és nem hagytam magam elmerengeni ezeken. Az utcán tudatosan fordítottam el a fejem kihívó öltözködésű lányokról, vagy reklámtáblákról, illetve férfimagazinok címlapjaitól. Szerintem ahhoz, hogy az ember a kapcsolatában tiszta tudjon lenni, fontos, hogy magában is tiszta legyen.

Ha szeretnétek kérdezni Pannitól és Andristól, (esetleg más pároktól a blogon), írjatok emailt a biztosutblog@gmail.com-ra és továbbítom nekik. Amint idejük engedi, válaszolnak a kérdéseitekre.

Jegyeseknek böngésznivaló

Együttjáróknak, jegyeseknek, friss és tapasztalt házasoknak érdemes böngészni:

http://bokorportal.hu/jegyeseknek.php

A szocialista erkölcs

A minap férjem édesanyja meglepett egy lomtalanításkor előkerült könyvvel, mondván, blogos szakmámba  vág. Az ominózus könyv: Dr. Kovács Lajos: Szerelem, házasság, gyermek. (Tetszik a három szó sorrendje. Ma ez már nem feltétlenül triviális...)  

Gyorsan megnéztem a kiadás évét, 1963 volt. Akkor bizony kötelező elem a könyv elején egy fincsi, a korszellemnek megfelelő szocialista bevezetés.  Nosza. Kezdem olvasni, és nem is csalódom, jönnek a korra oly jellemző kifejezések: az osztálytársadalom korában... burzsoá házasságok szükségszerű kiegészítője a férfiak gyakori házasságkötése... a kapitalista vs. az épülő szocialista társadalmunk stb... Ezeket a köröket kötelező volt lefutni, különben ki se nyomták volna a könyvet szerintem.

Kis eszmefuttatás következik eztán a monogámia társadalmi előnyéről (egyetértek!), a családnak mint férfi és nő életközösségének(!) fontos szerepéről. Akkor még ez még egyértelmű volt... Ami miatt billentyűzetet ragadtam ily későn, az a szocialist erkölcs megfogalmazása volt. Kétezer éve ismerős fogalmak...

"A szocialista erkölcs megköveteli a házasságban  a férfi és a nő kizárólagos szerelmét, kölcsönös megbecsülését és szeretetét, a szülők és gyermekek összhangját és a házastársak önmegtartóztatását, mert ezek nélkül az igazi monogámia nem valósítható meg, csak látszat, külszín marad. A családalapításban tehát igen nagy jelentősége van a szerelemnek. A szerelemhez pedig elválaszthatatlanul kapcsolódik a házasság és a gyermek problémája is. Az ember nem magányra született. A házasságban, a családban keresi személyes boldogságának keretét."

Mit is mondhatnák? Szocialista erkölcsre fel : )

Szép idézet

"A házasság nem két egyén egész életre szóló, egymás iránti vonzódása, hanem két embernek szóló felhívás arra, hogy együtt tegyenek tanúságot Isten szeretetéről. 

A házasságnak nem az az igazi titka, hogy a férj és a feleség annyira szereti egymást, hogy egymás életében megtalálják Istent, hanem az, hogy Isten annyira szereti

őket, hogy egyre jobban fölfedezhetik egymásban az ő jelenlétének jeleit. Valójában úgy kerülnek egymás mellé, mint Isten felé tárt két imádkozó kéz, s ily módon Istennek

otthont teremtenek ebben a világban." -(Henri Nouwen: A remény magjai)

A sátáni ötletbörze reloaded

Görgessetek le a legalsó cikkig, és onnan olvassátok felfelé.

Még tervezem folytatni.

Majd.

:)

Jegyesfotózás

(Kedves Olvasónk írását teszem közkinccsé, aki már megosztotta a gondolatait velünk korábban.)

Néhány héttel ezelőtt jegyesfotózáson vettünk részt. Ez arra hivatott, hogy ismerkedjünk egy kicsit a helyzettel, amikor fényképeznek, illetve a fotóssal is (bár esetünkben ez nem állt fenn, mert ő jó barátunk).

Nagyon érdekes élmény volt számomra, holott nem tartott sokáig, és nem is igazán vártam, fáradt voltam aznap és úgy éreztem, lenne éppen jobb dolgom is... de már aznap este elgondolkodtatott az esemény.

Alkalmanként nézegettem ilyen típusú fényképeket interneten, hol azért, mert barátok osztották meg velem, hol csak kíváncsiságból. Néha a mi fotósunk képeit, néha másokét. Sok esetben olyan képek készülnek, amelyek a pár hobbijával kapcsolatosak, vagy egyszerűen jó ötletek mentén kreatívak, olyan környezetben, amiben esküvői fotókat már nehézkes lenne készíteni. Sok jól sikerült kép nagyon felszabadult, jó értelemben. Bizonyosak viszont inkább „elszabadultak”. Manapság szokásos felállás, hogy sok-sok éve együtt járó, akár együtt élő, de leginkább együtt”alvó” párok határozzák el magukat a jegyességre, házasságra, és ez a képeken is „átjön”. Merész csókok, nem éppen diszkrét fűben fetrengés, kedves báj helyett túlfűtött erotika. És ez megszokott, sőt „természetes”. Számomra inkább zavarba ejtő ország-világ elé tárni mindezt, még akkor is, ha mindenki tudja.

Viszont ami miatt billentyűzetet ragadtam, az a mi helyzetünk. Nehéznek tűnhet azokéhoz képest, akik nagyon sok éve ismerik egymást, a másik minden kis rezdülését, felületét... Nem egészen 1,5 éve vagyunk jegyesek, előtte sem jártunk hosszú évekig, a mi ritmusunk így hozta jól ki. 8-10, de akár csak 2-3 éve együtt élő párokhoz képest is „alig” ismerjük egymást, nemde? Tisztán készülünk a házasságra, számunkra (hála Istennek) ez kezdetektől fogva nem volt kérdés, még akkor sem, ha néha nem egyszerű az önmegtagadás. Közeli barátaink, akikkel a hitünk köt össze, nem is feltételeznek mást, és ebben sokszor megerősítettek, köszönjük nekik! Sokan viszont nem tudják rólunk, nem kürtöltük világgá (pedig szép tanúságtétel lehetne). Úgy éltük meg, hogy ez elsősorban ránk tartozik. Aki konkrétan rákérdezett, annak megmondtuk, aki pedig malac tréfákba próbált belevonni, az zárt ajtókra talált. Nem magyarázkodtunk, nem fellengzősködtünk, egy mondatban utaltunk arra, hogy ez nálunk így nem téma, aki akarja, firtatja, miért nem, ha nem, nem megyünk bele. Igyekeztünk nem tabuvá tenni, de nem is hirdetni.

A fotózásunkon meglepett, hogy a fényképészünk, holott instruált minket, nem kért túl közeli helyzeteket, nem várt el csókokat, egymásra mászást... és nem elégedetlenkedett azzal, amit „kapott”. Esküvői meghívónkra így is olyan kép került, amiről többen visszajelezték, hogy nocsak, először látnak minket ilyen intim helyzetben. Ezt nem rosszallóan, és nem is teljesen meglepődve mondták, hanem kedves felhanggal, valahogy úgy, hogy „igen, itt az ideje”. Félreértés ne essék, mindenki tudja, kik vagyunk egymásnak, látnak épp eleget együtt, kézen fogva, összenevetve, puszival köszönve stb. Nagyon jó érzés volt viszont utólag, hogy a készületünk és a módja hozzánk nőtt, természetessé lett nemcsak számunkra, másoknak is, ha ránk gondoltak. A fotósunk is ismer annyira, hogy lássa, mit kérhet, mit nem, visszatekintve ez olyan felszabadító! Hála legyen Istennek, hogy volt, van értelme tartalmas időtöltéssel, egymás lelkének, szellemének, személyiségének megismerésével foglalkozni a házasság előtt együtt töltött időben! S ez nem csupán belénk, környezetünk többségébe is épített egy természetes, diszkrét, mégis markáns határvonalat: eddig és ne tovább, mindent a maga idejében. Nem kínlódással töltött (minden elénk álló nehéz feladat ellenére), hanem hidat építhettünk kettőnk közé: a biztonságérzet hídját. Megnyugtató így nekiindulni a teljesen közös útnak.  

Ismeretlen. szép Szerelmem

Ismeretlen, szép szerelmem, valahol, tõlem távol, vagy talán mellettem lélegzel, élsz...
De arcod vonásait nem ismerem, sem az életedet szövõ ujjakat és fonalat.
Semmit sem tudok, míg csak te magad meg nem mutatod az életvásznadat létrehozó fonalat és csomókat.

Ismeretlen, szép szerelmem, szeretném, hogy ma este gondolj rám, én meg rád gondolok,
Nem valami aranyozott álomban, ott nem én vagyok,
Hanem türelmetlen szíved által elfogadott hosszú éjszakában,
Mert én is létezem, IGAZI vagyok, nem kell engem kitalálnod, nehogy eltorzíts.

Ismeretlen, szép szerelmem, arcod nélkül is szeretlek,
Most teljes erõmbõl érted akarok gazdagodni, hogy majd téged gazdagíthassalak,
Szüntelenül gyakorlom magam az adásban, s kerülöm, hogy megszerezzek valamit,
Mert amikor majd megjelensz, s szemem vonzásodba kerül,
Nem akarlak majd tolvaj módjára elragadni, hanem felajánlott kincsként befogadni,
Mert a kincs TE leszel, magadat fogod ajándékozni.

Ismeretlen, szép szerelmem, holnap megbocsátasz...
Amikor bizalmasan hozzám simulsz,
Amikor tekinteted, szememben hajózva egymás után meglátja a legtávolabbi felhõket is,
Bocsásd meg, hogy az vagyok, aki, sajnos, túlságosan ismeri a szerelem mozdulatait,
Nem veled, hanem másokkal tanultam, meg, de érted most annyira el akarom felejteni!
Mert most már tudom, mennyire szép lenne, ha együtt keresnénk és találnánk meg
a helyes és mély zengésû hangokat, az életünket végígkisérõ dalokat, az öröm és fájdalom dallamait.

Ismeretlen, szép szerelmem, ma este érted imádkozom, mert te létezel,
s érted már hûséges akarok lenni, hiszen te is fáradozol, és talán énértem.
Készülõdöm, készülõdsz, és holnap, - ezt minden erõmmel kívánom -,
napod leszek, te meg forrásom, én felmelegítelek, te megitatsz.
Egyesítjük testünket egy új életért, s azt adjuk a világnak, amire szüksége van,
Szerelmünk súlyát, mely nélkülünk hiányozna belõle.

Ismeretlen, szép szerelmem, még várnunk kell, s milyen gyötrelmes a szerelmesek
éjszakai várakozása, akik nem látják egymás arcát!
Tudom azonban, hogy életünk keresi, hívja egymást.
S már tudom, hogy éjszakai vágyaink mélyén, a Világosságban Isten vágya énekel.
Mennyei Atyánk néz minket, szerelmem, öröktõl fogva, s hiszem, szeret minket és ezt suttogja:
"Ha akarják, holnap EGY lesznek"
Ez a Teremtõ Isten álma, s ez lesz nekünk, gyermekeinek döntése.

(Michel Quoist: Beszélj nekem a szerelemről)