Hosszú, boldog házaséletért... Fireproof - Tűzálló

A ma reggeli szentmisében megáldották közösségünk azon, jubiláns házaspárjait, akik házas éveinek száma idén az ötös szorzótábla valamely eleme. Ez több éves hagyomány nálunk. 3 éve mi itt ott álltunk férjemmel, és együtt újítottuk meg házassági fogadalmunkat, miközben a közösség értünk (is) imádkozott mögöttünk. Kegyelem, öröm, erőforrás...

Keresztény berkekben talán nem teljesen ismeretlen a Fireproof - Tűzálló (Szerelempróba) című film, amelyben egy tűzoltó 40 napon keresztül apró (?) lépésekkel küzd azért, hogy megmentse házasságát. Steven Kendrick: The Love Dare (A szeretet kihívása) című könyv alapján készült a könyv. Nagyon ajánlom magát a könyvet elolvasni, addig is megosztom azt a linket, ahol olvasható három kivonat három célcsoportnak. 

Házasságra készülő jegyeseknek, házasságukban napról napra megújulni törekvő, illetve házasságukat újra alapozni kívánó házaspároknak ajánljuk. Hogy ne legyenek ritkák a boldog 5, 10, 15... 60. házassági évfordulójukat ünneplő házaspárok.

Ön- és párismereti csoport indul fiatal, együtt járó pároknak!

Helyszín: Sapientia Főiskola

Időpont: 2014. március 21-23.

Kiknek ajánljuk a csoportot?

- akik tartósan (minimum egy éve) együtt járnak
- akik nem élnek együtt (együttélő pároknak hamarosan újabb csoportot hirdetünk!)
- akik még nem jegyesek, de ‘hosszú távra terveznek’
- akik úgy érzik, hogy a kapcsolatuk kissé megrekedt, és szeretnének tisztábban látni kapcsolatukban vagy
- akik úgy érzik, hogy kapcsolatuk rendben halad, de szeretnék gazdagítani azt és
- akár azoknak is, akik az elköteleződés kapujában állnak

Bővebb információk: http://kairoszcsoport.hu/aktualis-csoportok/

Szeretettel várjuk az érdeklődő párokat: Gyombolai-Kocsis Fruzsina és Gyombolai Zsolt, pszichológusok

Hiperragasztó - interjú Keresztes Ilonával és Mohay Tamással

Ők az idei házasság hete arcai:

A velük készített interjú minden mondata érték. Ennél szebb és gyakorlatiasabb összefoglalását a házasságnak ritkán lehet találni. Ha minden házasság ilyen lenne...

A házasság hete 2014

Soha nem örültem még ennyire, hogy itt a házasság hete. A Lunacek jelentés erőteljesen előtérbe hozta a kérdést, hogy vajon két egynemű, egymás iránt szerelmet érző ember kapcsolata jogilag megkapja-e azt a méltóságot, amely eddig az élet továbbadásának lehetőségét hordozó, két különböző nemű ember közös életvállalásának jutott eddig csak osztályrészül. Illetve, hogy kötelező lesz-e elismernie az egyneműek házasságát el nem ismerő országnak is két azonos nemű ember házassági státuszát, ha azt egy másik országban legálisnak fogadták el. Nemcsak az érintettek számára húsbavágó kérdések.

Amelyek megválaszolását halasszuk el ideiglenesen és egy hétig ünnepeljük egy férfi és egy nő közösen vállalt életkalandját, amelyből élet születik.

 A rendezvénysorozat honlapján részletes információ található arról, hogy hol, milyen programon lehet részt venni. Olvasásra pedig ajánlom a Family magazin ehavi számát, amelyet online elérhetővé tett a kiadó a rendezvénysorozat tiszteletére. Itt olvasható.

Lunacek szavazás eredménye

Röviden: sajnos átment. Paraméterek: 394 igen, 176 nem, 72 tartózkodás.

A tervezet nem változtatja meg hazánk jogszabályait holnaptól, de irányvonalat ad, hogy merre halad Európa. Nekem az furcsa, bár lehet, hogy itthon is így van, hogy olyan tervezetekről szavaznak, amit nem olvas el mindenki, hanem csak a címe alapján teszi le a voksát (esetleg a párt irányelve szerint). Végül is nagyon sok tervezet van, mind elolvasni, átgondolni, hogy a lelkiismerete szerint szavazzon a képviselő, az sok idő. Meg ott van a saját tervezete is összeállítani. Ez mind idő, és a képviselő napja is csak 24 óra. Politikához értő emberek, ez itthon is így van? 

Angolul jó tudóknak: ez az általam megtalált legalaposabb elemzése a jelentésnek. Nagyon alapos.

Szívem mélyén reménykedem, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy fel kellett emelnünk a szavunkat (bár most, úgy tűnik, hiába). A remény hal meg utoljára...

A Lunacek jelentés kapcsán

Vigyázó szemünket nem ártana néha Brüsszelre vetni. Utánanézni, milyen előterjesztések várakoznak szavazásra, és ezek - rövid és hosszú távon - hogyan befolyásolják majd az életünket. Kedden (febr. 4) szavaz a Parlament a Lunacek jelentésről, ami látszólag nemes gondolat köré építi a jelentését, miszerint minden embert megillett az egyenjogúság (ebben teljesen egyetértünk), és tiltakoznunk kell mindenféle, jelenesetben  a LMBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű) embereket ért hátrányos megkülönböztetés ellen. (ez sem elítélendő gondolat). Viszont végigolvasva a jelentést, és végiggondolva, hova vezetnek a felvetései, bizony felmerül a kérdés, hogy nem előnyös megkülönböztetés kiharcolása-e a jelentés igazi célja. Természetesen nincs feketén-fehéren leírva, de egyértelmű, hogy a jelentés az LMBT csoport számára különleges védelmet, privilégiumokat akar kiharcolni. Olyan kiváltságokat, ami egyetlen más, akár sokkal nagyobb számban reprezentált társadalmi csoportnak se jár ki. Például a nagycsaládosoknak sem, pedig megérdemelnék.

Ide kattintva lehet egy szavazatot leadni az nevünk, emailcímünk, országunk (szürke, lenyitható görgető - Hungary kiválasztásával), irányítószámunk  (zip code) megadásával. 

Egy LÁJKOT kérnék a bejegyzésre, hogy több emberhez eljusson.

Ajánlom olvasásra a European Dignity Watch cikkét, amelynek magyar fordítását (levélben kaptam, eredetét nem tudom) most mellékelem:

Egyre nagyobb az ellenállás

Lunacek képviselnő azt gondolta kezdetben, hogy a jelentését “Report on the EU Roadmap against homophobia and discrimination on grounds of sexual orientation and gender identity” (“EU ütemterv a szexuális orientáción ill. nemi identitáson alapuló homofóbia és diszkrimináció ellen”) a február 4-i plenáris ülésen vita - és különösebb ellenállás - nélkül megszavazzák. Végülis a LIBE (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi) Bizottság többségében egyetértett a szöveggel tavaly decemberben. De egyre több európai polgár kíváncsi a jelentés valódi tartalmára, egyre nagyobb az ellenállás a jelentéssel szemben. Eddig több mint 120 000 aggodalmát kifejező állampolgár küldött e-mail üzenetet az EP képviselőknek, és a fellépés egyre erősödik.

Néhány hónap leforgása alatt immár másodízben mozdul meg Európa ellenállva egy olyan jelentésnek, amelyben politikusok szabják meg az embereknek, hogy hogyan éljenek, hogyan gondolkodjanak, vagy hogyan neveljék gyermekeiket. Csakúgy mint korábban Estrela képviselőnő, Ulrike Lunacek, e dokumentum rapportőre, szeretné mihamarabb, vita nélküli átvinni a jelentését az Európai Parlamenten. Így akár el is kerülhetné a szélesebb körű publikum figyelmét. Múlt decemberben Estrela asszony nem kerülhette el a megleckéztetést: azért választották meg a polgárok európai parlamenti képviselőnek, hogy az Európa polgárainak - és nem a nyomást gyakorló lobbicsoportoknak - az érdekeit képviselje. Azokat az érdekeket, melyek nagyban különböznek a saját, abortuszt liberalizáló programjától. Ennek a vereségnek, és a jelentés ellen indult óriási e-mail özönlésnek köszönhetően, Lunacek képviselőnő egyre feszültebb.

Ulrike Lunacek válaszában a jelentését kritizáló kérdésekre (www.lgbt-ep.eu) kifejti, hogy egyetlen nemes célja az egyenjogúság előmozdítása. Hogyan alakulhatott ki mégis ez a vita? Ki az, aki a mai Európában ne értene egyet az egyenjogúsággal, azaz, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, függetlenül a szexuális orientációtól? Természetesen ebben egyetértenek a jelentést ellenző európai polgárok Lunacek képviselővel. Vessünk egy röpke pillantást az egyenlőség kifejezésre! A jelentés nem az egyenjogúságról szól, hanem különleges jogokról, LMBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű) emberek védelméről és privilágiumairól. Európa polgárainak üzenete egyszerű és tiszta: Egyenjogúság igen, de mindenki számára, nemcsak néhányaknak!

Az EU Alapjogi politikája minden állampolgárra kiterjed függetlenül attól, hogy milyen egyéni választás alapján éli meg szexualitását. The a Lunacek jelentés az LMBT ügyet arra használja, hogy kettéossza a világot: azokra, akik különleges jogokat és védelmet élveznek (azaz az LMBT személyek), és azokra, akik látszólag nem érdemlik meg ugyanezeket a jogokat. Természetesen a jelentés senkit nem foszt meg semmilyen jogától, de józan paraszti ésszel levezethető a Lunacek dokumentum mögötti politika logikájának következménye.

Ez nem egyenlőség, hanem az ellenkezője: Egy olyan nézet, miszerint az alapvető jogok egyes társadalmi csoportra szigorúbban vonatkoznak, mint másokra.

Példák

Első

A Lunacek jelentés például javasolja, hogy az Európai Bizottság biztosítsa a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló 2000/78 számú irányelv figyelemmel kísérését, hogy leszbikus és meleg személyeket ne bocsássanak el személyes tulajdonságaik miatt (4(C)(i) bekezedés). Ez tökéletes példája olyan privilégiumok kiosztásának, melyet nem élvezhet mindenki.

Igaz, hogy a 2000/78 irányelv biztosítja, hogy minden munkavállalót egyenlő bánásmódban kell részesíteni, de az „LMBT ütemterv” szerint mindezt csak az LMBT munkavállalók esetében kell szigorúan ellenőrizni. Ennek elfogadása zavarhoz vezetne egyenjogúság helyett.

Válaszként ezekre a kifogásokra Lunacek képviselőnő elismerte, hogy „a jelentésben említett jogok és politikák már léteznek az EU jogban, mindenki számára”.

Ha ez így van, akkor mi a célja egy külön LMBT ütemtervnek? Csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a már létező jogokat az LMBT személyekkel kapcsolatban szigorúbban kell értelmezni, mint más emberek esetében. És amennyiben az LMBT személyek jogai ütköznének mások jogaival, az előbbi elsőbbséget élvez.

Második

A Lunacek jelentés nem tér ki a szülők jogainak védelmére, miszerint megilleti őket a választás, hogy hogyan neveljék gyermeküket belátásuk szerint, hogyan védjék meg őket a különböző szexuális viselkedésmódokkal és orientációkkal való találkozástól egészen kicsi kortól. Felmerülhet a kérdés azzal kapcsolatban, hogy van-e jogunk valamiről nem tudni és nem látni, főleg kiskorúak esetén. Lunacek képviselőnő visszautasítja ezt a kritikát mondván, hogy „gyermekeinknek el kell mondanunk, hogy LMBT személyek léteznek, léteztek a történelem folyamán a Föld minden pontján”.

Lunacek képviselőnőnek nicsenek gyermekei. Egy parlamenti határozati javaslattal, amely megmondja, hogy „mit mondjunk a gyermekeinknek” Lunacek képviselő tagadja a szülők azon jogát, hogy gyermekük elsődleges nevelői legyenek (lásd Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, első kiegészítés, 2. cikk). Úgy tűnik, olyan értékeket szeretne közvetíteni a gyermekek felé, melyek nincsenek feltétlenül összhangban a szülőkével, hanem inkább - gyakran gyermektelen - politikusoktól származnak.

Harmadik

Jónéhány állampolgár aggódik a jelentés azon állítása miatt, mely valamiféle „vétó mechanizmust” indítana el az LMBT emberek érdekében az EU jövőbeni jogszabályaira és politikáira tekinetettel. Lunacek képviselőnő szerint a jelentés nem tartalmaz ilyen állítást.

Ez nem igaz. Az egyik alapvető javaslat a jelentéstervezetben egy olyan „mainstreaming” mechanizmus felállítása, amely biztosítaná, hogy különleges figyelmet kapjanak az „LMBT érdekek” a jogszabályalkotás és a döntéshozatal minden szintjén és minden területén. A „mainstreaming” itt azt jelenti, hogy minden jogszabályjavaslatot megvizsgálnak annak érdekében, hogy meghatározzák, egyezik-e a mainstraiming csoport (ez esetben az LMBT csoport) érdekeivel és jogaival. Ilyen kiváltság egyetlen más társadalmi csoport számára sem elérhető.

A biztonsági háló

Az együtt járás, házasságra készülés olyan, mint amikor egy akrobata páros maga szövi a biztonsági hálót, amit az előadáson használnak. A szellemi, lelki kapcsolat adja a háló alapját, a testi kapcsolat a díszítő hímzés, ami szépnek láttatja a védő-köteléket.

Mialatt a pár ismerkedik, beszélget, tanulja egymást, lelki kapcsolatot épít, közös élményeket gyűjt, konfliktust tanul megoldani, együtt nevet, egymásnak és főleg másoknak segít, (keresztény párok esetén együtt imádkozik, lelki élményeket oszt meg egymással) stb., a háló alapja épül. Mennél több időt és energiát szánnak ennek a szövésére, annál erősebb, annál biztonságosabb lesz a háló. Persze sokkal könnyebb, és több gyorsan múló örömet ad a díszítés készítése (kézfogás, ölelés, csók, szex és ezek fokozatai és formái). A külvilág legtöbbször ez alapján ítéli meg a haló minőségét, s a fejét csóválja, nem érti, ha olyan párt lát, akiknek a hálója szürkének, egyhangúnak tűnik a hímzés hiánya vagy kevés volta miatt. Fontos a díszítés is, a harmónia része, de első az alap, s csak jó alapra lehet szépet hímezni.

A háló próbája maga az előadás. A premier az esküvő, s az előadások az együtt töltött élet. Ha jönnek a nehézségek, jönnek a konfliktusok, a pofonok, a kísértések, akkor derül ki, erős-e a háló ahhoz, hogy megtartsa a lepottyanó artista-párt. Ha a háló alapja a hímzés, bármennyire is szép is kívülről, egy nagyobb esés, és átszakad. A hímzés egyedül nem tudja megtartani a leesőket... Ha a pár a premier előtt erősre szőtte a hálót, a nagyobb esésekkor sem kell félniük. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb és élvezetesebb esténként az előadás után együtt hímezni a hálót, s közben békésen átbeszélgetni az aznapi közös kalandot, mint próbálni javítgatni a szakadásokat, hasadásokat...

Egy háló sem tökéletes. (Csak Istené : ) Lehetnek gyengébb részei. Ahogy a lánc is csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem, a háló is ott szakadhat át legkönnyebben, amely megerősítésére nem fordított kellő figyelmet a pár. (Egy téma, amiben nem tudnak egyetértésre jutni, egy állandó konfliktusforrás, amely újra és újra megmérgezi a kapcsolatot stb. Minden párnak egyedi. Pénz, karrier kontra család, anyós...) A hálójavítás technikáját is meg kell tanulni, nem elég, ha virtuóz hímzőművész az ember... Mit is érthetünk ezen technika alatt? Konfliktuskezelést, dolgok mély, nem felszínes átbeszélését, őszinte megbocsátás gyakorlását, lelkünk mélyének feltárását a másiknak stb. Mennél hamarabb szerez a pár rutint ezen a téren, annál jobb. Nagyobb az esély jól megtanulni ezt, mielőtt még a különböző hímzésfajták tanulmányozásába fog az ember...

(v)iszony.hu

Nem szokásunk cikkeket elővenni, és ellenvéleményt írni, bár lenne miből válogatni. Egy tiszteletre méltó kivétel azért akadt egy Soma mamagésa cikk személyében, de nem akarunk rendszert csinálni belőle. A kivétel, tudjuk, erősíti a szabályt. Nem friss a cikk, amit előveszek, de mai napig aktuális témát vet fel. Létrehoztak valakik egy netes oldalt (viszony.hu), ami arra van hivatva, hogy segítsen a bajba jutott, az optimális szeretőt nem találó embereken. Kapott az oldal hideget, meleget, töménytelen cikk és netes párbeszéd született meg, nem mellesleg jó nagy reklámot csinálva az oldalnak. Az oldal reklámját volt alkalmam szemlélni a metrón (hatalmas pénzbe kerülhetett kibérelni egy metróbeli adathordozót), sőt, a Metró újságban is olvashattak az utazók egy személyes véleményt az oldalról. A címe: Szerethető szeretőkereső. Nem másolom ide, a linken elolvashatjátok.

A cikk nagyjábóli konklúziója az, hogy ha már megromlott a párkapcsolatunk, és szükségünk (!) van egy szeretőre, ami esetleg még pozitív hatással is lehet a párkapcsolatunkra, akkor legalább ne házinyúlra lőjünk (kolléga, barát), mert az kellemetlen következményekkel járhat. Ha már csinálunk valamit, csináljuk jól. Biztonságosabb valaki olyannal viszonyt kezdeni, aki csak szexet akar, bonyodalmat nem. Az oldal ezt a jogos, társadalmi igényt elégíti ki. Innen már nincs messze az a gondolat, hogy az illető weboldalnak így pozitív társadalmi hatásai is lehetnek, hiszen azoknak a "kitűnő anyák és apák, akik – bár remek társai egymásnak –külön utakra is vágynak, úgy, hogy a másikat ne sebezzék", és mindazoknak akiknek "a szeretet, a mély kötődés nem jelenti a kizárólagosságot", nem kell kilépniük a párkapcsolatból, ami egy tök jó dolog.

Van, amivel egyetértek a cikkben közöltekkel. "Ha éppen valami nem stimmel a párunkkal, a mindig jelen levő kollégát vagy bulitársat hirtelen vonzóbbnak és sokkal nagyszerűbbnek véljük az otthon duzzogó, fáradt vagy éppen unalmasnak tűnő megszokottnál. És kész is a baj, a későbbi lavina első kis porszeme már útjára indult."  És tényleg kevesebb kellemetlenebb szitu van, gondolom, a második bekezdésben foglaltaknál. Büszke nő legyen a talpán, aki ilyen szituban megőrzi a tartását. (Bár miért is kellene megtartania? Neki ciki, rá vet rossz fényt, ha kimutatja a megbántottságát, fájdalmát? Ő okoz esetleg kellemetlen perceket a kollegáknak? Neki kell vigyáznia? Kinevetik különben?)

Hozhat rengeteg pozitív dolgot jó pár házasságba, ha megjelenik egy harmadik fél? A válasz szerintem is igen. Van egy kedves, több gyermekes barátnőm, aki elmesélte, hogy volt az életében egy periódus, amikor nagyon kedves volt számára valaki közeledése, akivel egy tanfolyamon ismerkedett össze. Ártatlan megjegyzésekkel, tréfálkozással indult, és nagyon hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy komollyá válhat a helyzet. Újra érezte azokat a bizonyos testi tüneteket, az illető a gondolatai középpontjába került, az élete a vele való találkozások között kitöltendő idővé vált. Az illető jelezte is, hogy a barátnőmnek csak egy szavába kerül... És mindketten vágytak is rá. Ekkor ült le a barátnőm, hogy átgondolja a dolgokat. A még megmaradt józan paraszti eszének utolsó darabkájával végigvette, hogy hogy juthatott odáig, hogy egy másik férfiról álmodozzon. Tudatosította magában, hogy az utóbbi időben sokkal kevesebb időt tudtak a férjével egymásra szánni, alig találkoztak. Mindkettejük szeretettankja kongott. A barátnőm radikalizmusa a mai napig hihetetlennek tűnik. Tudta, hogy ha továbbra is találkoznak, akkor nem fog tudni kitartani. Világosan megmondta a szerelmének, hogy vége, és szeretné a házasságát menteni. Abbahagyta a tanfolyamot, és többet nem kereste a fiút. Elmesélte a dolgot a lelkivezetőjének, aki naponta (!) felhívta, hogy erőt adjon neki. Előszedte a régi emlékeket, leveleket, ami a férjével való megismerkedésüket elevenítette fel. Erősen elhatározta, hogy minden nap tesz valamit a férjéért konkrétan, és megteremti az alkalmakat, amikor találkoznak.

Nagyon nehéz hetek voltak számára. Éjszakákat sírt át, amikor dolgozott a férje. Siratta, amit elvesztett... Napközben meg próbálta újjáépíteni magában a házasságát. Sikerült. Az a lemondás és szeretetmennyiség, amit belerakott, megmentette a házasságukat. Újra beleszeretett a férjébe, és ma erősebb a kapcsolatuk, mint volt. Szóval igen, egy harmadik fél hozhat pozitív dolgot egy házasságba. Csak nem pont úgy, ahogy a cikk írója írta. Ha a barátnőm a szíve szavát követi, mert ugyebár elképzelhetetlen, hogy az ember nemet mondjon, ha megdobban egy szív más iránt, akkor született volna pár édes pillanat, gyönyörű élmény, és egy újabb széthullott család, újabb válási árvák... És teljesen biztos, hogy kiugorva a házasságból, megtalálta volna az Igazit? És hogy a gyerekekben nem okoz lelki törést, hogy most már új apuka van? Hagyjuk.

Őszintén remélem, hogy ha bármelyikünk párkapcsolata, házassága meggyengül, akkor a támogató hátterünk nem a viszony.hu oldalra hívja fel a figyelmünket, hanem mellénk áll, hogy segítsen megvívni a harcunkat - önmagunkkal.

Szereted? Akkor adj neki Mindent!

Amiről nehéz beszélni, arról fontos beszélni. Amit nem lehet megfogalmazni, azt létszükséglet megfogalmazni. 

A belső űr, a belső vágy ... mindnyájunk sajátsága. Ott tátong bennünk, s mi néha mindenfélével betömködjük, máskor pedig szélsőségesen kifeszítjük határait, úgy, hogy majdnem belepusztulunk önmagunk éheztetésébe. Kiüresítünk, kiszelektálunk, lefogyasztunk, kidobálunk, aztán hagyjuk, a seb levegőzzön, mérgesedjen, vérezzen, nem ápoljuk, nem kötözzük be. 

Intimitás. Legbelül van ez az űr, legbelül kell hát megtalálni azt, ami beleillik. Mi van legbelül? Egyéni intimitásom. Én magam. De mivel magamat nem tudom kifordítani és átnyomkodni ebbe az űrbe, valaki más kell, aki betölti. Ki hatolhat be oda egészen? Bárki, akit beengedek. S kinek érdemes behatolnia? Nem sokaknak. Egyetlennek. Olyannak, akiben egészen megbízom. Olyannak, aki egészen betölt, mert a mozaikdarabok csak tovább vágnák a sebet. EGY kell. Aki tökéletesen tud illeszkedni, aki nem akar elvágni, beszűkíteni, kitágítani, egy kell, aki elfogad. Ő az, jól sejted. A Végtelenség. A Végtelen az, aki alkalmazkodik hozzám? Igen, Ő az egyetlen, aki képes végtelen voltában pontosan megismerni, kiismerni engem úgy, hogy egészen precízen tudja, mivel nem vág el, mivel nem bánt, nem sért fel. 

Ha megvan, ha meg tudtam engedni, hogy betöltsön, nem vágyom tehát semmi másra többé? Elhajlásaim mindig vannak. Sajnos. Ezért Ő, mivel pontosan tudja, mivel lehet betölteni ürességemet, kis engedményt tesz. Ez a kis engedmény a Másik. Akit beengedhetek. Hogy ha süket és vak is volnék sok pillanatomban, és a Végtelent nem venném észre, ott legyen Valaki, aki kézzel fogható, aki felé léphetek, aki léphet felém. Megengedi ez a kegyes Végtelen. Ajándékba adja, ha vágyom rá és nem félek megkeresni és megtalálni, ha nem félek, hogy engem is megtalál ez a Másik. Mert benne is ugyanúgy van egy ember számára kiismerhetetlen űr. S neki is engedményt adott az a Nagy Végtelen. Így haladunk hát egymás felé, s kis, finom lépésekkel egyre közeledünk egymás belsejéhez. Oda, ahol annyi minden járt már, amivel megpróbáltam betömni azt az űrt. De mivel nem csak egy lyuk, nem csak egy szakadék, hanem konkrét űr, sosem sikerült, mindent elnyelt, s mégis éhes maradt. 

S jön ez a titokzatos Másik, akit beengedek a meggyógyítgatott szélű, Végtelen által belakott Térbe. Ami az enyém egészen, mégsem ismerem. Ahol elvesztem minden tudatomat. Vigyázz, Másik, el ne vessz! De meg se ijedj, meg se sértődj, el se fuss! Sokszor szerettem volna tudni, mi van ott, ahol jársz, de a Te feladatod, hogy egészen felderítsd. Ám egészen Neked sem fog menni, de vannak szegletei, ahova csak Te juthatsz el, senki más emberfia. 

Ilyen az egyik tudatlan, öntudatlan szeglet. A megsemmisülés sarka. Vagy csúcsa. Az egészen elveszővé élet szakasza. Ahol Te is éppoly öntudatlan vagy. Ahol nem szeretnéd, ha bárki megpillantana. Csak én, az egyetlen. A Végtelen tette ezt a lehetőséget Beléd, belénk, s megszenteli e helyet. A teljes sérülékenység helyét. A külső szemeknek láthatatlan, s Magad számára is láthatatlan helyet. Ahol összeér a két tudatalatti, ahol olyan erővel ütközik, ami vetekszik egy komoly elektromos kisüléssel. Amely közben és után olyan gyenge vagy, hogy ha bárki rád találna, egészen kis erővel életedre törhetne. De Te biztonságban vagy, mert csak egyetlen megbízható embernek mutatod meg ezt az elveszést. Amelyik pillanatban egészen kicsavarodsz Magadból, egészen belecsavarodsz a Másikba, s ugyanakkor önmagadba és a végtelenségbe is. Egyetlen szempillantás műve az egész, de olyan, mint egy öltés a cipő bőre és talpa között: nagy gonddal lehet csak átbökni rajta, de néhány milliméterrel közelebb kerültél ahhoz, hogy összeilleszkedjék teljesen a talp és felsőrész, hogy elkészüljön a Mű. 

Olyan vagy, akár egy megriadt, fáról lezuhant kisállat, senki ne találjon meg, mert másodpercek alatt felfalhat. Olyan ez a terület, mint a mély, sötét, vadregényes erdő. A Férfi megbújik, védelmet talál, ugyanakkor egészen elveszik, s kiszolgáltatja magát a Másiknak, ahol egyszerre erős Férfi, aki uralom alá hajtja a földet, s leggyengébb kisállatka, amelyik védelembe menekült. S a Nő egészen kiszolgáltatott, de egyidejűleg biztonságot nyújtó megingathatatlan szikla is, amely szilárdan tart, de amelyet szilárdan kell tartani. Kitárulkozik, magába fogad, s birtokba vesz. Aztán egy pillanat alatt mindkettő összetörik, ahogy a jég rian, s parányi darabokra hullik egymás karjaiban. Ide ne merészkedjen senki, mert olyat lát, ami felsérti, ahogy a szilánkok vágnak. 

Ide ne tévedjen senki, mert úgysem tudunk neki olyat mutatni, amire magában ráismerhetne, hisz egészen máshogy törik össze, s máshogy épül fel mindenki. Ide ne gyalogoljon be senki, mert szétrúgja, porrá zúzza a kis szilánkokat, amelyek épp kezdtek újra egésszé összeforrni. 

Kinek mutatod meg ezt a területet? S hánynak? Mikor? A Végtelen egyre szavatolt Téged. Engem. Mindannyiunkat. A többiért nem vállal garanciát. S ha mindig újra fel akarsz épülni egésszé, be kell engedni a megszentelő Gyógyító közösségét. Mert ily megsemmisülés után csak úgy tudsz újra öntudatos, biztosan lépő emberré lenni, ha felsegítenek. Ki segít fel? Az az egy Ajándék, Abba kapaszkodva, Aki Neked adta. Aki nem szétrúg, hanem összegyűjt, aki nem szétcsavar, hanem átölel, aki nem kifacsar, hanem feltölt. 

Akarsz-e biztonságban élni, s lángra lobbanni, elégni, majd újjáéledni az arra rendelt pillanatokban? Gondolkodj el. Engedd, hogy átöleljen a Végtelen, s megajándékozzon azzal, Aki vigyáz Rád, s Akire vigyázhatsz. Mindenki erre az intimitásra vágyik, a Mennyország ezen kis részletére, amelyet nekünk ajándékoz a végtelen Jó, ha nemcsak részleteit keressük egymástól függetlenül, hanem az Egészet, Egyben. Ahol ott vagyok én, ott a Másik, s ott van mindeneket összetartva Ő. Egyetlen biztos lehetőséget kapunk rá. Élünk vele?

(Köszönjük egy olvasónk gyönyörű gondolatait...)

VIII. Országos Ifjúsági Találkozóra hívunk Titeket