Tény: a mai fiatalok több mint 90%-a már az érettségi előtt "túlesik a dolgon". A 10%-ot nagyrészt keresztény fiatalok alkotják. A százalék azonban gyorsan csökken, mikor megjelenik az első, igazi komoly kapcsolat a keresztény fiatalok életében. Egy olyan világban, ahol 10 emberből 9 azt állítja (és mindenhonnan ez ömlik), hogy a szerelemhez a kezdetektől hozzátartozik a szexualitás, sőt, még szerelem sem kell a szexhez, könnyű lesz meggyőzni a 10.-et, hogy ő gondolja rosszul. Főleg, ha nem lát pozitív példákat, ha nem veszi körül egy támogató közösség. Ha pedig az egyetlen "érv", amit ezzel kapcsolatban hallott, hogy "várj vele a házasságig, mert bűnt követsz el", az nem feltétlenül segíti a helyes döntéshez az érzelmi viharok közepette. Az erről való kommunikáció terén még van mit fejlődnie az egyháznak...
Ami a keresztény fiatalok együtt járásának megítélését illeti a világban, ösztönös reakció egyszerűen hülyének nézni azokat, akikről kiderül, hogy ők majd csak a házasságban... Viszont még érthetetlenebb talán azon párok viselkedése, akik már egy megkezdett testi kapcsolatban lépnek vissza, hogy "tisztább" módon éljék meg a kapcsolatukat. Vagy akik több "világi" kapcsolat után egy "tiszta" kapcsolatot kezdenek. (Ezt nevezzük második tisztaságnak.) Ütős, jól alátámasztható érvekre van szükség, hogy egy, a testi kapcsolatban már előrehaladt párban megszülethessen az elhatározás a tisztaság újrakezdésére. Nekik amiatt talán nehezebb dolguk van, hogy ők pontosan tudják, milyen örömökről mondanak le önként, az előbbiek csak sejthetik.
Milyen motiváció állhat mögötte? Megéri? Van értelme? Miért szánják rá magukat párok, hogy visszamenjenek a startponthoz? Nyernek vele valamit? (Amellett, hogy az őrülteknek kijáró tisztelet övezi ezután őket?) Baj, ha nem vállalja ezt egy pár?
Ezekről fog szólni a következő pár bejegyzés.
(Előre lelövöm a poént: van értelme és megéri : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése