Napjainkban, amikor egyre több a válás, mikor a társadalmi problémák nagy része a családok széthullására, egyben a házaspárok kapcsolatának megromlására vezethető vissza, mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogyan lehetséges biztosan dönteni, s egy igazán jó és valódi társ mellett elkötelezni magunkat. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert a gyerekek között tapasztalt lelki problémák, többek között az öngyilkosságok számának növekedése is részben visszavezethető a válások okozta bizonytalanságra. Ebben a zűrzavaros időszakban vállalkozott rá Tomka Ferenc atya, aki békásmegyeri plébániáján évek óta terelgeti közösségének fiataljait a szentségi házasság felé, hogy könyv formájában is megossza tapasztalatait az olvasókkal, elmagyarázva, miért is jelent Biztos utat a tisztaságban való felkészülés.
Az atya gondolatait a Biztos út két társszerzője, Bodó Anna és Gloviczki Eszter ismertette a hallgatósággal a Szent István Társulat Család Éve keretében tartott előadássorozatának soron következő estjén. Az elmélet gerincét az adja, hogy ha a két test elkezd közeledni egymás felé, a közeledés által megnövekedik az érzelmi, szexuális feszültség, és lecsökken a személyes kapcsolatépítés iránti vágy. Ha viszont a testi kapcsolatban megtartóztatóak vagyunk, akkor a személyes kapcsolatépítésre tudjuk fordítani energiáinkat, amely megalapozza az érett kapcsolatot és megfelelő esetben a házasságot.
Ennek a gondolatmenetnek a nyomán elindulva hallhattunk arról, hogyan befolyásolja negatívan a ma elterjedt szexuális szabadosság a párkapcsolatok stabilitását. Míg évekkel ezelőtt a 19 éves fiatalok 50 százaléka élt már nemi életet, ma ez az arány már 90 százalék, s a 16 évesek fele már túlvan az első együttléten.) Ezzel egyenes arányban jelentkezik a házasságok, párkapcsolatok instabilitása is: míg 1960 táján még csak a megkötött házasságok 18 százaléka bomlott fel, addig ma a házasságok fele válással, az együttélések 75 százaléka pedig különköltözéssel végződik. Ezzel szemben az tapasztalható, hogy a azok a kapcsolatok, amelyben a felek a szexuális együttléttel kivárták az esküvőt, ez az arány csak 1-5 százalék.
Az előadók szerint mindez visszavezethető a szerelem hormonjának (feniletilamin, más néven PEA) természetes működésére, amely valóságos drogként hat a szervezetünkre, elhomályosítva józan ítélőképességünket. Ehhez járul hozzá a szexuális együttlétkor felszabaduló endorfin, ami szintén kábítószerként hat (az amfetaminok csoportjába tartozik), s a két „szer” együttes hatása, mely a szerelem kezdetén rózsaszín szemüvegen keresztül láttatja a párunkat. Szintén együttlétek során szabadul fel a kötődésért is felelős oxitocin, amely minden egyes együttléttel elmélyíti a kapcsolatot. Így fordulhat elő, hogy a szerelem bimbózásakor nem vesszük észre a másik – számunkra talán elfogadhatatlan – negatív tulajdonságait, sőt, néha még nem létezőkkel is felruházzuk a kedvest, viszont egyre jobban elkezdünk kötődni hozzá. A PEA azonban hosszú távon káros a szervezetre, ezért termelése 1,5-2 év után megszűnik, s ekkor lehull a rózsaszín szemüveg is.
Feri atya hittankönyvként és szexuális felvilágosítóként is remekül alkalmazható könyve ezért azt javasolja, hogy a kezdeti, lángoló időszakot fordítsuk egymás megismerésére, mert a PEA túltengése szervezetünkben arra is remek lehetőséget teremt, hogy a ránk jellemző tartózkodást levetve megnyíljunk a másik felé. Ezidő alatt pedig eldönthetjük, valóban valódi társra találtunk a másikban, s hozzá tudjuk-e kötni az életünket. A házasság során pedig nem kell aggódni, hiszen ha elmúlik a szerelemhormon hatása, mi mégis tudjuk majd, kihez mentünk hozzá. Kapcsolatunk elmélyülését pedig tovább segíti majd az egész élet folyamán termelődő oxitocin, amely még 75 évesen sem hagy majd cserben minket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése