A következő tanúságtevő párunk Fanni és Soma. 1 évig jártak együtt, 1 év jegyesség, és 12 év házasság áll mögöttük, három gyermekük született ezalatt.
Hogy ismerkedtetek meg? Első benyomás?
Fanni: A Káposztásmegyeri templomban találkoztunk, én érdeklődőként jöttem, szerettem volna megkeresztelkedni, vagy legalábbis többet megtudni a hitről.
Soma: Valóban első pillantásra lenyűgözött, Fanni gyönyörű volt!
Jártatok mással is együtt korábban? (Mit tanultatok abból?)
Fanni: Én jártam együtt korábban, és megtanultam, hogy ha önzetlenül szeretném szeretni a másikat, akkor szabadon kell hagynom.
Soma: Én nem jártam előtte senkivel, bár vágytam rá, de úgy éreztem, senkinek sem tudom szívből kimondani, hogy szeretem.
Mikor éreztétek meg, hogy Isten egymásnak szánt titeket?
Fanni, Soma: Mindjárt az első találkozáskor, de az együttjárás alatt igyekeztünk ezt félretenni, hogy ne kössük meg egymást az érzéseinkkel, hogy ne csak a szívünkkel, hanem az eszünkkel is döntsünk.
Volt bennetek kétség?
Fanni: Alapvetően nem, de időről időre azért berezeltem, hogy tényleg ki tudom e mondani egy életre az igent, hogy menni fog e ez nekünk. Ez talán természetes is. De bíztam Isten kegyelmében, Tőle kaptam Somát.
Soma: Alapvetően nem, de pont a tisztaságért való küzdelmeink során, néha elbizonytalanodtam, nem voltam biztos benne, hogy ez a kapcsolat így működni fog. Egyértelműen éreztem, hogy Isten a teljes tisztaságot kéri tőlem, és bár nagyon féltem, hogy ha megmondom Fanninak, elhagy, teljesen Jézusra bíztam magam. Hittem az Ő végtelen szeretetében.
Hol hallottatok a tiszta együtt járásról?
Fanni: Hát én Somától hallottam erről először, elég sokkoló volt! Az első gondolatom az volt, hogy ezt nem. Aztán később gondolkodóba estem, mert azt világosan láttam, hogy az előző együtt járásaim nem sikerültek jól, hogy valamit nagyon elrontok. Aztán azt gondoltam, hogy ez a fiú megér nekem ennyit.
Aztán ahogy megismertem a barátait, kiderült, hogy többen is vannak az Ufók! Az együtt járásunk alatt értettem meg, hogy az Ufók a normálisak, és hogy előtte én csináltam rosszul. Hogy szabadon hagyni valakit azt jelenti, hogy nem birtoklom a testét.
Soma: Én sem keresztényként nőttem fel. Gimnáziumi éveim vége felé tértem meg, és a plébániai közösségben hallottam először a tiszta együtt járásról. Láttam a barátaimat, hogy ez működik, szép az együtt járásuk, a házasságuk boldog.
Hol húztátok meg a határt?
Fanni: Az együttjárás alatt a teljes tisztaságra törekedtünk, tehát se kézfogás, se csók, se egyéb testi érintés, csak a két lélek! De erős a két test vonzása.
Soma: Ez volt a célunk, de azért nem volt ennyire egyszerű megvalósítani. Mikor úgy éreztük, hogy kicsit alább adtuk, igyekeztünk újra kezdeni és visszatérni a teljes tisztasághoz.
Nem tűnt őrültségnek úgy összeházasodni, hogy nem is feküdtetek le egymással?
Fanni: Nem. Attól függetlenül, hogy nem feküdtünk le egymással a gesztusokból, a beszélgetéseinkből minden fontos kiderült a másikról. Még több is, mintha lett volna közöttünk testi kapcsolat, mert így nem homályosította el az ítélőképességünket a szex okozta erős kötődés.
Soma: Nem, azt gondoltam, hogy minden lehetséges problémánk megoldását a köztünk élő szeretet adhatja, beleértve ebbe az esetleges szexuális problémákat is.
Hogy emlékeztek vissza a lánykérésre?
Fanni: Egy idő után egyértelműen éreztük, hogy döntenünk, kell. Adtunk magunknak gondolkodási időt, és megbeszéltük, hogy Húsvétig eldöntjük, ki ki magában, hogy mit szeretnénk (bár én már biztos voltam benne, hogy ha Soma feltenné azt a bizonyos kérdést, a válasz IGEN lenne).
Nagyszombat éjszakáján ketten voltunk a kápolnában, Soma olyan hosszan imádkozott hogy már
kezdtem pánikba esni…
Soma: Hát igen, nagyon szerettem volna tudni, vajon mi Isten terve velem. Honnan tudhatnám meg? Kértem, hogy küldjön valami jelet, de Ő azt kérdezte: Fiacskám te mit szeretnél? Válaszoltam neki, és megkértem Fanni kezét. Utólag látom, hogy milyen nagy biztonság ez. Ha kiírta volna bárányfelhőkkel az égre az akaratát, utólag gondolkodhatnék, hogy jól láttam-e. Így biztosan tudom, hogy én választottam.
Mi volt a legnagyobb kísértés az együtt járás idején? (Konkrét hely, szitu...)
Soma: Egy hegymászás során Fanninak megfájdult a térde. Visszafordultunk, de ketten a sátorban bizony nagyon erős volt a kísértés.
Mi segített megmaradni a tisztaság útján?
Soma: Isten szeretete, amiért még a szerelmet is érdemes kockára tenni. Segített a lelkivezetőm bátorsága és barátaim biztatása is.
Fanni: Kezdetben csak azért tartottam ki, mert éreztem, hogy kell nekem ez a fiú, később aztán megértettem a miérteket és onnantól már egyet akartunk. Közben az Istennel való kapcsolatom is erősödött, egyre biztosabban tudtam, hogy az Ő útján akarok járni. Elkezdtem készülni a keresztségre.
12 év házasság távlatából visszanézve, megérte a tisztaság miatti sok lemondás?
Fanni: Megtanultunk kommunikálni, bármiről, arról is, amire nincsenek szavak, mert az együtt járás alatt csak a szavak voltak a kommunikációra.
Soma: Az együttjárás alatt Istenben találtunk egymásra. Praktikus szempontból pedig, a házasságban minden azon múlik, hogy meg tudjuk-e beszélni a nehéz kérdéseket. Az együttjárás során szerzett „gyakorlat” ebben ma is alapot és biztonságot ad.
Ha visszamehetnétek az időben, tennétek valamit máshogy?
Fanni: Most is így csinálnánk, a gyerekeinknek is ezt adjuk tovább. Az volt kár, hogy előtte másképp csináltam.
Eltekintve együtt járásotok keresztény vetületétől, miért látjátok ésszerűnek a tiszta együtt járást nem hívő pároknak is?
Soma, Fanni: Azt látjuk, számtalan kapcsolatban és házasságban a problémák fő forrása, hogy nem ismerték meg egymást és nem döntöttek a másik mellett, mielőtt szorosabb köteléket fontak maguk közé . Megismerni és szabadon dönteni szinte lehetetlen ha a két ember szexuálisan is együtt él.
(Folytatás – a kérdések első része itt olvasható.)
