2013. május 4., szombat

A sátáni ötletbörze - vágyak kielégítésének késleltetése (6)

Példátlan dolog történt ekkor. Megjelent egy tétován jelentkező, szőrös mancs a szokásos 'Ki a következő?' kérdés elhangzásakor. 
- Önként jelentkező, ezt már szeretem. Kezdünk beindulni. Gyere csak, Nasi Pata, vonszold ide a hájas glúteusz gumóidat. (Természetesen egy egyszótagú, s-sel kezdődő szóval utalt NP hátsó felére, de hát a blog protokollja ugyebár...)
- (Ha az előző marhaságot meg lehetett etetni a Főnökkel, talán az én ötletem is labdába rúghat.) Épp a kölykökkel voltunk nagybevásárolni, mikor a heti csokiellátmány bepakolása közben megvilágosodtam. Már a gyerekkorban előkészíthetjük a tisztasággal kapcsolatos értetlenkedést az emberekben, ha azt nyomatjuk a szülőknek, hogy a gyerekek személyiségét rombolja, ha nem elégülnek ki a vágyaik azonnal. Ha egy picit is várniuk kell, akkor frusztrációt élnek át, az pedig káros és kerülendő. Ez az elmélet eléggé tetszetősnek tűnhet majd számunkra, és a csúsztatásra nem is igen figyelnek fel.
- Miszerint?
- Hogy nem a frusztrációtól kell megkímélniük a gyerekeket, hanem meg kell tanítaniuk őket, hogy hogyan kezelhetik a feltámadt rossz érzéseiket. A frusztráció az élet elkerülhetetlen  és természetes velejárója, attól csak ideig-óráig védhetik meg őket - azon az áron, hogy mindent megadnak nekik azonnal, amire vágynak. Ez persze a mi malmunkra hajtja a vizet. 
-Jó, hogy azt sem tanítják a kezdő szülőknek, hogy sok gyerek képes önmaga kitalálni módokat, hogyan kezelje a rossz érzéseit - ha a szülők erre lehetőséget adnak.
-Fel se merül bennük. Szóval, ott tartottunk, hogy ha a gyerekek megszokják, hogy azonnal kielégítik a vágyaikat, nem alakul ki bennül a képesség, hogy türelmesen várjanak, kitartsanak igazából bármiben is, szóval a képesség, hogy késleltessék a vágyaik beteljesülését. Ezzel ön-öröm-orientáltságúak lesznek. Kevésbé fognak mások érdekeire figyelemmel lenni, mert a saját örömük útjában állnak. Egy későbbi nagyobb jó érdekében nem tudnak lemondani a jelenben. Lásd a Mischel-féle gumicukor kísérletet ("Marshmallow test")
-Kezdem sejteni, hová akarsz kilyukadni...
-Édességgel, nassolással, apró játékokkal indul, amivel el lehet árasztani a gyerekek érzékszerveit, mesterségesen létrehozunk vágyakat, amit ki elégítünk persze azonnal.
-A gyerekeket pedig nem kell félteni, hogy nem találnak rá arra a módszerre, amivel ráveszik a szüleiket a vásárlásra.
-Ez így van. Később jönnek az elektromos kütyük, okostelefonok, miegymás, amiért csak az ujjukat kell nyújtaniuk. Mire odakerülnek, hogy (csak!!!) fizikailag elég idősek lesznek ahhoz, hogy egy magasabb kategóriás örömforrás lehetősége elérhető lesz számukra...
-Most feltételezem, a szexuális örömre gondolsz...
-Bingó. Már tizenegykét évesen elérkezik ez a kor, mikor biológiailag elkezdenek érni, és az ölükbe pottyan a lehetőség a szexelésre. Végre ők is átélhetik, amiről már mindent tudnak az idősebbek elbeszéléséből és a neten könnyen hozzájutható információkból. Addigra viszont oly mértékben bevésődött bennük, hogy minden az ő örömükre, kényelmükre van, és semmire sem kell várni, hogy magát a koncepciót sem fogják tudni értelmezni, hogy neadjisten várni kéne még a szexuális élettel. Miért kéne várni, amikor azonnal hozzájuthatok egy új élvezeti forráshoz?
-Tetszik.
- Én itt lemerném tenni a nagy esküt, Főpofátlansága, hogy minden egyes Túró Rudi vagy más nasi, aminek csak üres papírja éri el a kasszát, mert a gyerek kihisztizte, hogy ő márpedig azonnal megeszi azt, mert képtelen továbbélni az életét, ha kivárja fizetést, nos, azok lesznek a tisztaság koporsójába ütött első szögek.
-Egy poéta veszett el benned, NP. Alaposan. Az ötlet azonban jó, megvettem. 

Folyt. köv.




1 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik! Szembesített egy nagy nevelési hibámmal! Köszi!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...