2011. december 24., szombat

Áldott karácsonyt mindenkinek

Mindenkinek áldott, boldog karácsonyt kívánunk Gárdonyi Géza versével.

A Biztos Út blog fiataljai


Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!


2011. december 21., szerda

Egy legénybúcsú tanulságai adventben


Olvasói levél következik változtatás nélkül.




Sziasztok!

Most találtam rá a blogra.

Ez fantasztikus! Ha az én kamasz koromban ilyen lett volna, Istenem!

Saját tapasztalatomról annyit a blog témájával kapcsolatban (Ez a blog arról szól, hogy miért érdemes várni a testi kapcsolattal, akár a házasságig is.), hogy én 27 éves voltam, amikor összeházasodtunk. 3 évig jártunk együtt a feleségemmel az esküvő előtt. Mi vártunk az esküvőig.
Kis kamasz korom óta, iszonyú sokszor gondoltam arra, hogy de jó lenne már teljesen odaadni magam.
Tudjátok mi volt a legénybúcsúmon az érzésem, amin én is megdöbbentem?!Ezt meg is osztottam a többi - némileg döbbent - srácnak.
"De kár, hogy vége ennek a szép időszaknak, amikor készülünk a másikra, mint egy ajándékra. (Gyerekkorban mindenki nagyon várja az angyalkákat, hogy mit hoznak a fa alá. A várakozás sokszor sokkal szebb, izgalmasabb, mint az ajándék felbontása. Ismerős az érzés, ugye így adventban?)
Szóval megéri, megérte nem feltépni az ajándékokat,, hanem megvárni a karácsony estét. Így 3 gyerekes apa fejjel is ezt mondom.

F.G.

2011. december 19., hétfő

Az önkielégítésről (5)


Levél érkezett, megosztom.

Kedves Biztos Út!

Egy olyan témában szeretnék írni, ami már régóta egyik rossz szokásom: az önkielégítés. Nagyon örültem neki, hogy rábukkantam egy friss cikkre a Blogon ezzel kapcsolatban és annak még inkább, hogy van lehetőségem a személyes érzéseimet, tapasztalataimat leírni ezzel kapcsolatban.

Ez egy rossz dolog. Bárki, bármit mond, azzal szemben is, hogy fiziológiai szinten pozitív hatást is kifejthet(kisebb az esély a prosztatarákra stb.) Rossz, mert utána nem érzek mást csak végtelen ürességet. Hogy nem tudom megfogalmazni, hogy mire volt jó. Mert minden válasz, ami felmerül bennem nem teszi széppé és védhetővé tettem. Az önkielégítés az, amikor az ember a szexualitást megfosztja attól a tartalomtól és teljességtől, amivel a Jóisten "felruházta". Igen. Nem lehet lelki tartalmat, mélyebb érzelmet hozzá társítani. Csak az ösztön irányít. Borzasztó.

A legnagyobb kihívást az egyedüllét jelenti, amikor szülők, testvérek sehol tíz kilométeres körzeten belül. És az unatkozás, egy pillanatnyi magány érzettel párosítva. Kész. Akkor felvetődik bennem, hogy miért ne. Hiába tudok mindent, hogy mégis miért NE, nem lehet leállítani (vagy csak nagyon nehezen, mégis csak férfi vagyok és a hím oldal sokszor legyőzi az istenfélő, egyetemista, rendes srácot) a mechanizmust.

Egyszer egy "görög" atya azt mondta, hogy minek pocsékolom ilyen dolgokra az időt, ahelyett, hogy megkeresném az Igazit, vagy imádkoznék érte. És igaza van. Sajnos sok pap (legalábbis akikkel én találkoztam) nem tud igazán jó tanácsokkal szolgálni, nem tudnak olyan válaszokat adni, amivel a fiatalok tudnak valamit kezdeni.

Osztom a blogon írt tanácsot, ellenszert: hogyha olyan dolgokkal foglalkozunk, ami mellett egyszerűen nincs hely, idő, energia az önkielégítésnek, akkor nem is fogjuk csinálni. Minőségi programok, minőségi emberekkel, környezetben. És az ima. Így egy idő után nem is érzek vágyat arra, hogy ebben keressek örömöt magamnak.
Örülök, hogy leírhattam.

D.

2011. december 17., szombat

Olvasónk levele (1)


Rendszeresen kapunk e-maileket olvasóinktól, amelyben a témával kapcsolatban kérdeznek, illetve konkrét tanácsot kérnek egy adott szituációra vonatkozólag. A kérdezők engedélyével ezekből is felrakunk párat.

Olvastam több cikket a blogon és felmerült bennem néhány kérdés az olvasottakkal kapcsolatban.
Nagyon tudatosan és józan ítélőképességgel gondolkodtok, és ezért nem is nagyon tudok belekötni semmibe. Lehet hogy ez a helyes út. Viszont mi garantálja azt, hogy a házas férjnek és feleségnek jó lesz a szexuális élete? Mert egyfelől igaz, hogy a szex minősége leginkább az érzelmeken (kölcsönös bizalom, elfogadás stb.) múlik, azért ott van a kétely hogy mi van ha fizikai problémák (méretbeli nem megfelelés, impotencia stb) jelentkeznek? Ha a pár házasság előtt lefekszik, annak annyi előnyét látom, hogy egyiküket sem fogják meglepetések érni.

Abszolút jó meglátás: a szexuális együttlétnek van fizikai és lelki oldala. Mindkettőnek "klappolnia" kell. Úgy gondoljuk, hogy az igazi értelemben vett tiszta együtt járás során kialakulhat az a fajta őszinte, mély kommunikáció és bizalom, amellyel a felek meg tudják osztani az ezzel kapcsolatos gondolataikat, félelmeiket, mernek őszinték lenni magukkal és a másikkal kapcsolatban. Hozzásegít ahhoz, hogy a másik javát tartsuk szem előtt, az ő boldogságát a magunk elé tegyük.

És hogyan jön ez a fizikai összeilléshez, impotenciához? (Külön venném őket:)

A férfiúi impotenciának, melynek vannak előjelei, fizikai vagy lelki okokra vezethető vissza. Egy önmagával őszinte, magát ismerő férfi tisztában van vele, ki is meri mondani, hogy valami nincs rendben.
Fizikai gond: Ha valami gond van fizikailag, akkor arra utal akár az éjszakai magömlés hiánya, akár az önkielégítés közben adódó nehézségek. Egy férfi tudja, hogy valami nincs rendben. (Megoldás: megfelelő szakorvos felkeresése)
Lelki gond: Ahogy az önkielégítésről írt bejegyzésünkben már említettük, okozhat lelki gondot a túlzásba vitt önkielégítés, illetve a túlzott pornó "használat" is. Vagy serdülőkori rossz hatások, bármi. (Megoldás: pszichológus, szexológus, elszántság a gyógyulásra, őszinte kommunikáció)
Akár fizikai, akár lelki a gond, annak felismeréséhez nem feltétlenül kell szexuális kapcsolatba kerülni valakivel, illetve a legtöbb esetben van esély az orvoslásra, ha a fiú/férfi szembenéz vele.

Most utalnák vissza a bevezetőre: egy olyan tiszta együtt járás során, amely mellett mi letettük a voksunkat, illetve amit átéltünk, eljut a pár (és el is kell hogy jusson) addig a pontig, hogy a szexualitásról beszélnek. Ekkor van ideje (és a próbája) annak, hogy a férfi (vagy akár a nő is) merje elmondani, hogy valami gond van. Ezt a dolgot esküvő előtt mindenképpen orvosolni kell. Még egy nem fizikai kapcsolatra épülő szerelemben is észre lehet venni, hogy valami nem kóser fizikailag kettejük között.

Személyes tapasztalat (illetve a beszélgetéseink alapján a többi tisztán készült pár tapasztalata is), hogy bár nem lettünk férjemmel egymáséi az igen kimondása előtt, tapasztaltuk egymáson, hogy jól működünk fizikailag, határozottan megvolt az erős vágy egymás iránt. Érthető módon a férjemnél voltak elsősorban egyértelmű jelei, hogy gyakorolok rá, mint egészséges férfira némi fizikai hatást : ) 2,5 év alatt bőven láttam volna jelét (vagy pont annak hiányát), hogy valami gond van közöttünk fizikálisan - a szex beteljesülése nélkül is. És biztos, hogy rá mertem volna kérdezni, mert megtanultunk mindenről beszélni őszintén.

A tiszta együtt járást nem úgy kell elképzelni, hogy a pár egy gardedám jelenlétében teát szürcsölgetve beszélget hetente kétszer, és elméletben a jövőt tervezgetik, természetesen megtartva az 50 centis távolságtartást. Ilyen szituációban tényleg csak azon múlna a dolog, hogy a férfi bevallja-e, hogy gond van, mert a nőnek esélye sem lehetne megsejtenie, hogy valami nem kóser. De ma már -legalábbis a mi kultúránkban - nemigen van erre példa. Biztos vannak, akik szégyellik elmondani, és becsapva a másikat megpróbálják "kihúzni" az esküvőig, mondván, hogy majd megoldja a házasság, de ott alapvetően már a kapcsolattal, a bizalommal is gond van.

Ha pedig egy pár úgy jár együtt, hogy nem éreznek fizikai vonzalmat egymás iránt, azoknak meg nem szabad összeházasodniuk! Bár nem a szexualitás a jó házasság legfőbb alapja, nagyon fontos része a házasságnak. De gondolom azért az ilyen pár ritka.

Fizikai össze nem illés: feltételezem a nemi szervek méretére gondolsz. Hacsak nem egy 150 centis, überfiligrán hölgyre és egy 130 kilós 2,2 méter magas férfira gondolunk, a méret nem igazán szokott akadály lenni: a női hüvely rendkívül tágulékony szerv, elvégre egy gyerek is kifér rajta. Kell rajta dolgozni, nem mondom, de a legritkább esetben ez a helyzet.
Ha pedig a másik végletben gondolkodunk (nagy termetű nő, aprócska férfi), nos, ők is megtalálják a módját, hogy örömteli legyen az együttlét. Ellentétek vonzzák egymást, ez tudjuk. De ha ennyire nagy a kontraszt, és már elmúlt a nagy szerelem, ott nagyon nagy elköteleződés kell, hogy tényleg egymás mellett tegyék le a felek a voksukat ezek után is. Ha meg ennyire kitartanak, akkor megoldják.

Biztos, hogy a fizikai összecsiszolódás időbe telik, (főleg a nők számára az első alkalommal) de -nem tudom eléggé hangsúlyozni ennek a jelentőségét - egy mély, jó, egymás boldogsága iránt elkötelezett kapcsolatban a felek adnak egymásnak időt, teret, türelmet, hogy megoldják ezeket a problémákat. És ha valami fizikai dolog már a házasságban merül fel, hiszem, hogy dolgozni fognak rajta.

Most eszembe jutott az ondó allergia, de gyorsan utánaolvastam, hogy lehet kezelni különböző módokon. Ehhez is kell persze bizalom, türelem és a voksunk lerakása a másik mellett - jóban rosszban.


Utolsó megjegyzés az utolsó mondatoddal kapcsolatban: (Ha a pár házasság előtt lefekszik, annak annyi előnyét látom, hogy egyiküket sem fogják meglepetések érni.)
Többünk közös tapasztalata: ha csak az első néhány szexuális alkalom fizikai öröme alapján kellett volna döntenünk egymás mellett, nem biztos, hogy együtt maradunk. Vagy csalódtunk volna a szexben, mint olyanban. Nőként mondom, hogy nem a fizikai öröm non plus ultrája a szüzesség elvesztése (férjemnek sem), és az "első próbálkozásainkra" sem az átélt fizikai örömök miatt emlékszem szívesen vissza. De tudtuk, hogy egy életen át csiszolódhatunk egymáshoz, és időt adva eljuthatunk oda, amiről álmodoztunk. Paradox módon ez a tapasztalat is erősítette a köztünk levő szeretetet. 10 év házasság után pedig közös tapasztalat, hogy a testi kapcsolat évről évre jobb. Még több gyerek után is...
(A "világban" pedig sokszor az van, hogy ha rossz a szex, akkor nincs értelme folytatni, és szakítanak.)

2011. december 15., csütörtök

Az önkielégítésről (4)


Érkezett hozzánk egy megjegyzés az egyik önkielégítésről szóló bejegyzésünkhöz, miszerint az elfojtás rosszabb, és ezt több pszichológus állítja, mint amennyi a mi megközelítésünket propagálja. Azért örültem ennek a megjegyzésnek, mert így egy külső, objektív szemlélőtől kaptunk visszajelzést, hogy nem volt teljesen érthető a megközelítésünk. Köszönjük az építő kritikát. Nos, a téma olyan, ami mindenkit érint, de alig valaki áll ki tanúságot tenni róla. Így közösségünk közös tapasztalatára tudom építeni a választ.

Dióhéjban: mi sem az elfojtást tartjuk a jó magatartásnak. Ha tényleg ez jött le, akkor rosszul fogalmaztunk. Az elfojtás tényleg olyan, mint amikor hermetikusan lezárjuk a forró vizet egy fedővel. Lent fortyog a víz, és elkerülhetetlenül utat tör magának a víz, eloltva a gázrózsát, rendetlenséget csinálva. Ugyanígy csak rossz vége lesz, ha egy fiatal éledező, erős, egészséges, természetes szexuális vágyai-a saját testébe zárva- nem találnak kiutat. Nincs vita ebben közöttünk.

Ahogy mi közelítjük meg, azt inkább elterelésnek mondanánk. Fontos különbség. Az éhséget csak evéssel lehet csillapítani, a szomjúságot ivással, a szexuális energia azonban nem ez a kategória: más tevékenységekkel elterelhető és produktív energiává alakítható a legnagyobb része. (Reálisan látjuk a dolgot!) Egy aktív sportos, jó közösségbe járó, aktívan másokat szolgáló fiú, aki az adott körülményei között tudatosan kerüli a direkt szexuális hatásokat (férfimagazinok, pornócsatorna miegymás - így is bőven éri, nem kell keresni az alkalmat, mint régen), annak sokkal kevesebb kísértéssel kell szembenéznie, és megtapasztalhatja, hogy a fellobbant szexuális vágy elenyészhet, ha nem táplálja tudatosan, más csatornákba terelhető át és ott kiélheti. Nem az önkielégítés és az alkalmi szex az egyedüli módja a feszültségtől való szabadulásnak.

A gond az, hogy nem igazán van olyan fiú, aki szívesen mesélne a küzdelmeiről. Abszolút érthető. Milyen dolog már erről nyíltan beszélni. Így konkrét tapasztalat felmutatása nélkül tudjuk ajánlani csak ezt az utat, amelyről a lelki atyáink, ifjúsági vezetőink, hittan tanáraink, csopvezeink együttesen és egyöntetűen állítják, hogy járható és felszabadító út. Ők sok fiatal fiúval beszélgetnek, vezetik a csoportjaikat, táboroztatnak. Arról számolnak be (név nélkül persze), hogy közös tapasztalata a fiúknak, hogy sokkal kevesebbszer kísérti meg őket az önkielégítés kísértése a fent említett körülmények között, s ezen alkalmakkor túlnyomó részt - nagy lelki és testi tusakodás nélkül - tovább is tudnak lépni. (Ismétlem, túlnyomó részt.) Kivezető csatornák nélkül (sport, közösségi tevékenységek, hobbik, rendszeres imaélet stb.) könnyen hozzászokhatnának ők is a könnyebb úthoz. Illetve fellépne a személyiségtorzító, bűntudattal teljes elfojtás.

Az, hogy az előző bejegyzésben is elég keményen visszautasítottuk, hogy kiskaput adjunk a témához, azért van, mert hihetetlenül könnyű hozzászokni. És mennél többször megadja neki magát valaki, annál kevésbé küzd legközelebb. Ettől az ördögi körtől próbáljuk védeni a fiatalokat. (Ez olyan, mint az én küzdelmem az édesség csábításával... Senki sincs, aki soha életében nem lengett ki a diétája közben... És, bakker, mennyivel nehezebb nem megenni a következő kocka csokit, ha már kinyitottam a csomagolást és a számban van az íze... Ezzel persze nem helyeztem egy szintre a két területet, csak épp számomra megfoghatóbb a dolog.)

Nem állítjuk ki pellengérre a fiatalokat, ha nem állnak ellent, nem keltünk bennük bűntudatot, csak épp újrakezdésre és küzdelemre buzdítjuk, ha arra van szükség. Mindenkinek vannak kilengései, de nem mindenki áll föl, hogy továbbküzdjön. Főleg, ha olyan jó érzés elesni...

Fiatalok! Érezzetek meghívást arra, hogy - csak keresztnévvel, vagy akár anélkül - megosszátok a pozitív (vagy negatív) tapasztalatotokat a témáról. Mindenkit érint, senki nem beszél róla. Segítsük egymást a tapasztalatainkkal.

biztosutblog@gmail.com





2011. december 13., kedd

Egy evezős lelki hétvége gondolatai


A TSZM egyik tagja tavaly tartott előadást a tisztaságról egy evezős lelki hétvégén. Maga az apropó nagyon tetszik: az ember test és lélek egysége. Mennyire jó már mind a kettőre egyszerre gondot figyelni. Most a szerző engedélyével közzéteszem az előadás vázlatát. Találhattok benne nektek szóló gondolatokat.

A tisztaság értéke:

- Keresztény hitünk alapvető értéke, sőt a világ többi vallásai, is e szerint tanítanak. A Bibliában egyedül Pál 1kor. 7.9 levelében található: „De ha nem tartóztatják meg magukat, éljenek házasságban, mert jobb házasságban élni, mint vágytól égni.” Ebből is következik, hogy abban a korban nem volt kérdés, hogy valaki házasságon belül, vagy előtte él nemi életet. Magától értetődött, hogy csak a házasságban.

- Alapvető érték, de senkitől nem kényszeríthető ki, mindenkinek magának kell rájönnie – Isten segítségével – hogy neki mit jelent.

- megőrzi a hűséget, alapot ad neki, ha együtt jár vele a kölcsönös szeretet, elfogadás. → Ha nem muszájból van, hanem mi érezzük, hogy fontos nekünk, nem azért mert ez az elvárás!

- Tiszteled párodat annyira, hogy nem nézed tárgynak, mert házasságon kívül, ez akarva-akaratlanul, de megtörténik, mert teljes elköteleződés nélkül jön létre a nemi kapcsolat.

Értelme:

- A testi, és lelki teljes elköteleződés, csak a házasságban mondatik ki, ezért nem előzheti meg a nemi kapcsolat a házasságot.

- Nem kívánt terhességtől nem kell tartani. Ha házasságban kezdünk neki a nemi életnek e görcs nem lesz jelen. Ha csak a gyerek miatt házasodunk össze, valódi elköteleződés nélkül, váláshoz vezethet, mikor 1-2 éves a gyerek (a szerelem elmúlta, és a gyerekvállalással együtt felmerülő problémák, szerepkonfliktusok miatt). Gyakori az ilyen válások száma.

- Nem kergetem magam hazugságokba, hogy megmagyarázom, miért van szükségem a szexre házasság előtt.

- Jobban fog tisztelni a kedvesem, ha látja, hogy tudok várni. Már, ha ez neki is fontos. De ha mégsem lenne fontos, utólag rájöhet értelmére, és tisztelni fog.

- Jobban megtanulom a gyengédség, az odafigyelés, a szeretet kifejezésének különböző formáit.

- Több idő, energia marad Istenre, imára, feltéve, ha az nem az ösztönökkel folytatott harcra megy el (Isten nélküli viaskodás).

Nehézségei:

- Nehéz uralkodni a bennünk alapvetően jelenlévő ösztönökön, vágyakon, nemi irányultságokon.
- Nehéz, de nem lehetetlen. Addig úgy sem tehetsz mást, míg nem találtad meg a megfelelő embert. A küzdelem erőssé tehet.

- A szexualitás az ember természetes része, így az elfojtás, ami az ösztönökön való uralkodás velejárója (legalábbis nálam még) annak visszacsapását eredményezheti.
- Lehet, de ha nem tagadjuk le, hogy teljesen padlón vagyunk szexuálisan épp, akkor őszinteségünk önmagunkhoz, lecsendesítheti háborgó vágyainkat (Márai: „a test csak az őszinteséget bírja”). Magyarán nem tagadjuk le, hogy vannak vágyaink, késztetéseink, hanem bevalljuk magunknak őket.

- Ha az összlakosságot nézzük, kevés ember van, aki vár. Sőt sokszor keresztény testvéreinknek is el kell magyarázni, miért jó várni. Kisebbségben vagyunk a közfelfogással szemben, ezért sokszor egy kezdő keresztény is úgy indul neki a hitéletnek, hogy szinte tanulnia kell a tisztaság értelméről.
- Attól a probléma nem szűnik meg, csak a tisztaság megtartása a megoldás. Nem mindig az a helyes, amit többség annak tart. Erről több témában órákat lehetne beszélni (társadalomkritikák). Több tényezős folyamat volt a tisztaság eltűnése a közgondolkodásból:
- túl merev vallásos nevelés, csak a hagyományokra összpontosítva (Playboy alapítója)
- Szekularizáció térhódítása a különböző szellemi áramlatok térnyerése által (avangárd, posztmodernizmus, kommunizmus stb., jóléti államok – anyagi javakhoz való korlátlan hozzájutás háttérbe szorítja a szellemi érdeklődést).

- Elszakítva érezhetem magam szerelmemtől, eltávolíthat tőle, ha köztünk lévő akadálynak élem meg, nem építő dolognak.
- A hozzáállásomon múlik, minek élem meg. Még ha úgy is érzem, ha tudom miért küzdök, az értelmet adhat neki.

- Ahelyett, hogy életünk más, fontosabb részeivel foglalkoznánk (pl. tanulás, szakmai fejlődés stb.) vágyainkkal folytatott küzdelemre megy el az idő, és energia.
- Fontos az időbeosztás, időkeretek előre meghatározása…
- Beleeshetünk abba a hibába, hogy „csak” pettingelünk, így nőhet a feszültség a beteljesületlenség miatt. Több kéne, de nem tehetjük meg, sőt lelkifurdalásunk is lehet.
- Fontos a közvetlen kommunikáció a két fél között! Tisztázni a határokat, hogy (külső körülmények, testi kontaktus stb.), megbeszélni, kinek mi fontos, kinek hol a határ, ahol még meg tudnak állni- ehhez kell igazodni. A fiúnak leginkább a lányhoz kell megértőbbnek lennie. Varga Péter: „Észnél lenni csak a körülmények megválasztásában lehet.”

Kérdések:

1. Mit jelent számodra a tisztaság a párkapcsolatban?
2. Eredendően is úgy érezted, ez az utad (ha ez), vagy utólag hallottál róla valamilyen utalást, tanítást?
3. Mennyire befolyásol a párválasztásban a tisztaság? Fontos, hogy a párod is e szerint él, ill. próbál élni? Találtál ilyen társat, vagy látsz ilyet környezetedben?
4. Tudsz őszintén beszélni problémáidról legalább egy emberrel? (Lelkivezetés, gyónás stb.)
5. Szerinted fog változni a közfelfogás e témában pozitív, vagy negatív irányba?
6. Embertársaid előtt sikerül felvállalnod tisztaságra való törekvésed?
7. Szerinted mi segítene az Egyháznak, hogy jobban el tudja fogadtatni az emberekkel a tisztaság értelmeit?

Tisztaság megtartása a hétköznapokban:

- Párkapcsolatban helyes egyensúly, világos határok. Mindketten tudják, hogy mi az a pont a kapcsolatukban, ahol még meg tudnak állni, és ezt egymás előtt tisztázzák. „Észnél lenni csak a körülmények megválasztásában lehet.”
- Közös liturgia kialakítása, ami túlmutat a puszta életvitelen, bevett rutinon a spiritualitás, az Isten felé fordulás miatt (Nyújtózni kell fény felé…- Ákos). Ne csak száraz gyakorlat legyen a(z) (közös) élet.
- Közös lelkivezető-, gyónás fontossága. Legalább havonta egyszer (fürödni, sem évente egyszer fürdünk, ill. kétszer – húsvétkor, és karácsonykor).

Tisztasághoz kötődő egyéb erények:

- Lélek gyümölcsei Pál levele alapján. (Türelem, figyelmesség, előzékenység, állhatatosság, alázat stb.)

Kérdések:

1. Fontos, neked, hogy a párod járjon közösségbe?
2. Érezted már, hogy ösztönzi hitedet, a közösséged megtartó ereje?
3. Mennyire fontosak a témával kapcsolatos könyvek? Ha olvastál ilyeneket, tudtál valamit hasznosítani belőlük a hétköznapokban?
4. Hogy érzed, hol tart a hited fejlődése? Előre, vagy visszafelé esetleg?

2011. december 11., vasárnap

Csók a hegytetőn

Egy korábbi bejegyzés kapcsán érkezett egy reagálás a Párkapcsolat Csalhatatlan tesztjére vonatkozóan. Nagyon jó kérdés volt, külön bejegyzésbe rakjuk, hiszen kicsi a valószínűsége, hogy rátaláltok egy régebbi bejegyzéshez érkezett megjegyzésre. Íme a kérdés:

"Kérem írjátok meg nekem, hogy az, hogy tisztán éljünk, miért jelenti azt, hogy nem fogjuk meg egymás kezét és nem csókoljuk meg egymást a hegytetőn. Én ezt nem értem. A tisztaságot igen, és küzdök is érte, de a nulla testiség számomra kicsit "hátborzongató", hiszen szeretjük egymást és nem félünk a csóktól, kézfogástól."

A válaszunk:
A tisztaság nem egyenlő a testi kapcsolat teljes hiányával. Ezt sohasem állítottuk. A tisztaság megélése minden párnál mást jelent. Minden pár maga dönti el, hogy hol van az ő személyes határuk. Mi az a jel, ami összhangban van a kapcsolatuk fejlettségével, ami hagyja, hogy a lelkük közeledjen, és nem lök át a testi közeledés következő lépcsőfokára. Nem könnyű jól megtalálni, és hűnek lenni a határhoz. (Az ördög és a hormonok nem alszanak : )

Vannak párok, akik szabadon a "hátborzongató" utat választják (nem rájuk kényszerítik!!!), és nekik ez az út Az Út, ami segíti őket egymás felé. (Pl. a kézfogást és a csókot is annyira mély dolognak élik meg, hogy csak a jegyesség után "élnek vele".) Mások a kapcsolatukban hamarabb közelebb kerülnek egymáshoz, és őket az a később meghúzott határ segíti tovább. Egyik sem elvetendő, vagy követendő önmagában. Ez pár függő.

Amint olvastad, ez a pár sem húzta meg a határt a kézfogásnál, sőt, de egy idő után érezték, hogy az a kapcsolat rovására megy. Fent egy két hétig tartó, "hátborzongató" párkapcsolati tesztről volt szó, ami segít egy párnak "belőni", hogy hol is tartanak. Érvényét vesztette a próba a csókkal? Nem. Nem fütyültünk "csalót" rájuk. Nem "buktak meg a vizsgán."

Nem mondhatjuk ki, hogy a "hátborzongatóak" csinálják jól, a kézfogós-csókolózósak pedig már rosszul. Marhaság lenne. Csak egy dolgot nem érdemes elfelejteni: az egyház tapasztalata szerint mennél korábban van meghúzva a határ, annál közelebb kerül egy pár lelkileg egymáshoz, annál mélyebb az elköteleződés, annál jobb a kommunikáció stb. hosszú távon.

Ezt az irányvonalat követve küzdj tovább a tisztasággal - azt az utat követve, amit TI a SAJÁT kapcsolatotok szempontjából a leggyümölcsözőbbnek nem gondoltok, hanem tapasztaltok. Hajrá!

2011. december 9., péntek

Szexuális felvilágosítás (8)


Szexcsevej tizenévesekkel

Tudom, három kamasz – két lány meg egy fiú – édesanyjaként az én dolgom, hogy felvilágosítsam a gyerekeimet a nemiségről. Nevelési szakértők egyetértenek abban, hogy a tiniket akkor segíthetjük leginkább a helyes döntésekhez, ha őszintén, nyíltan beszélünk velük a szexről. Bár mi, szülők azt hisszük, csemetéink inkább bámulnák, mint ég porig a bevásárlóközpont, semhogy végighallgassák a „prédikálásunkat”, egy közelmúltbeli felmérés azt mutatja, a tinik tulajdonképpen igénylik, hogy szülőjük lényegre törő tanácsokat adjon nekik ezen a téren, még ha képeket vágnak és szellemeskednek is közben. Az ám, de miként értessem meg velük a tartalmas, személyiséggyarapító kapcsolatok kialakításának fontosságát?

A minap támadt egy ötletem, mialatt tizenöt éves lányom azon morgolódott, ez „tiszta gáz”, miért nem bírom végre megérteni, hogy neki akkor is tetszik a fiúja, ha kicsit zűrös, csúnyán beszél, ráadásul a srácot az ő szellemi fejlettsége helyett inkább az érdekli, mennyire fejlett „mellesleg”. Azt feleltem, Isten mindannyiunkat íróknak teremtett, az életünk nyitott könyv, amelyben minden kapcsolat egy-egy fejezet, és rajtunk áll, hogy könyvünk „hősei” méltóak-e a szerepeltetésre. Csak az a bökkenő, hogy ha valami rossz döntést egyszer beleveszünk a történetbe, azt – a papírra vetett könyvvel ellentétben – többé semmiképpen nem szerkeszthetjük ki belőle. Hozzátettem, hogy némelyik fejezet kellemes emlékű, mások azonban (remélhetőleg ezekből nem sok akad) fájdalmasak, de annál több bennük az életre szóló tanulság. A lényeg, hogy az ember ne felejtse el, a kezében tartja a tollat, és csakis ő maga határozhatja meg, miként alakul a cselekmény.

Szemem fénye természetesen lefitymálta a magyarázatomat, hogy micsoda régimódi szöveg, ő nem vevő rá. Csodák csodája, néhány nap múlva mégis szólt a fiúnak, hogy ne hívogassa többet. Úgy gondolta, jóban maradhatnak, de nem egymáshoz valók. Hetekkel később telefonon osztogatott tanácsokat egy barátnőjének, amikor ezek a szavak ütötték meg a fülemet: – Ez a te könyved. Az a lúzer nem érdemli meg, hogy szerepeljen benne. Egy–nulla anyunak!

Most már csak azért izgulok – mint minden szülő –, hogy csemetém története hepienddel záruljon.


2011. december 6., kedd

Serdülőkről nem csak serdülőknek... (2)


Minap Gábor, a férjem felhívta a figyelmemet egy Metró újságban megjelent cikkre. A cikk egy tinédzserekkel készült felmérés eredményeit foglalja össze. A cikk hangzatos címe : "Önpusztítóbbak, de elégedettebbek." A felmérésről egyébként bővebben lehet majd olvasni itt: eee.echosurvey.hu/espad-11 Az előző felmérésekről írt jelentések már olvashatóak (főleg angol nyelven) a mostani még nem. A cikk egy sajtótájékoztatón elhangzott eredményeket foglalja össze. A dohányzás és alkoholfogyasztás mellett a serdülők szexuális életével kapcsolatos eredményeket is közzétették: a 9. osztályosok 30% -a szexuálisan aktív, a 11. évfolyamban 53% az arány.

Talán nem új számunkra a statisztika, csak most próbáljuk meg a számok mögé képzelni a hús-vér fiatalokat. A szomszédunk lányát, fiát, a gyermekeinket, osztálytársaikat.

Szerintetek hogy jut el egy 14-15 éves tinédzser oda, hogy úgy döntsön, elkezd szexuális életet élni? Milyen hatások érik? Mi alapján dönt? Mit nyerhet vele? Mit veszíthet?

Mit gondoltok? Mit tapasztaltatok?


2011. december 3., szombat

Serdülőkről nem csak serdülőknek...


Minap a kezembe nyomott a férjem egy Metró újságban közzétett statisztikát, ami egy, serdülőkorú fiatalokkal készült felmérés eredményeit ismerteti dióhéjban. Erről még bővebben fogok írni, csak elől járóban linkelek ide egy korábbi bejegyzést a blogról, ami összefügg vele:


Hamarosan hosszabban is...

2011. december 1., csütörtök

A kevesebb több


Láttam régen egy rajzfilmet, arról szólt, hogy mindennap karácsony volt - egy kisgyerek kívánsága szerint. Képzelhetitek, milyen volt nyáron is karácsonyozni. És minden nap. És újra. És újra. Elveszett a varázslat, hamar beköszöntött a csömör, nem volt mire vágyni, vágyakozni, készülni. A kevesebb több...

Mennél több ajándékot kap a kisgyerek karácsonyra, annál kevesebb figyelem jut egyre, annál kevésbé becsüli meg, annál kevesebbet jelentenek egyenként. A kevesebb több...

Édesapám jutott az eszembe. Falun töltötte a gyerekkorát, nem kifejezetten vetette fel a pénz a családot. Kevés dolguk volt, amiért keményen meg kellett dolgozniuk nagyszüleimnek. Nem állt már november elején minden sarkon neonfényben úszó karácsonyfa, nem volt árubőség, felesleges, de szemet-vonzó játékhegy. A vázába rakott, dióval, almával, gyertyával, színes papírral díszített fenyőágcsokor alatt pedig egy-egy ajándék apukámnak és húgának, amelyekkel még hónapok múlva is örömmel játszottak. A kevesebb több...

Amikor megszületett a kislányunk, akkor az első karácsony közeledtével örömmel vártam azt, hogy meglássa élete első karácsonyfáját. Aztán meglátta. Elbűvölten nézte, alig tudtam elcsalni novemberben a kirakat elől... A negyedik karácsonyfa mellett már úgy ment el, hogy szinte rá sem pillantott. A mi karácsonyfánk így már nem volt az Első, az Igazi. Két pillantásnál több nem jutott szegény fának. A kevesebb több...

Egyszer játszani mentünk a gyerekekkel egy másik családhoz. A gyerekszoba összes polca és a föld is tele volt játékokkal. Garmadában hevert a sok legó, autó, plüss, csilingelő izé mindenhol. A kis srác (2 és fél éves lehetett) fél percet sem töltött egy játékkal, ment tovább, ide-oda dobált játékokat, aztán előbb-utóbb nyűgös lett, hisztis, percenként az anyjához futott és ott nyűgösködött tovább. Az anyuka mentegetőzve szabadkozott, hogy már nem tud milyen játékot venni, ami lekötné a kisfiát, aki véletlenül (?) sok játékot tönkretesz és akit semmi nem köt le. A kevesebb több...

Párkapcsolatok. A szerelem testi kifejeződésével is így vagyunk: mennél több, mennél intenzívebb a testi kapcsolat, annál kevesebb jelentősége lesz a kisebb gesztusoknak. Ha egy pár folyton egymásnak esik, szenvedélyes ölelésekben és csókokban forrnak össze, vagy tovább mennek, akkor nem tud annyit jelenteni egy pillantás, egy arccirógatás, két kéz lassú egymásba fonódása... Enikő és Géza jutnak eszembe. Egy találkozó kapcsán mesélte Géza, hogy a két hetes párkapcsolati teszt után mennyit jelentett neki, hogy a Mexikói úti villamosmegállóban újra "először" fogták meg egymás kezét, és csókolták meg egymást. Újra egészen nagy jelentőségük lett az egymásnak adottság testi jeleinek. Ugyanaz a jel újra többet fejezett ki. És a különleges alkalmakkor váltott csókok is értékesebbé váltak, többet fejeztek ki, mint amikor "agyon voltak használva" és sok volt belőle. A kevesebb több...

Egy területen azonban biztos nem így van ez: ne alkalmazzuk az egymásért vállalt szeretet-áldozatok területén. Ott a több a jobb : )


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...