Áldott karácsonyt mindenkinek

Mindenkinek áldott, boldog karácsonyt kívánunk Gárdonyi Géza versével.

A Biztos Út blog fiataljai

Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Egy legénybúcsú tanulságai adventben

Olvasói levél következik változtatás nélkül.

Sziasztok!

Most találtam rá a blogra.

Ez fantasztikus! Ha az én kamasz koromban ilyen lett volna, Istenem!

Saját tapasztalatomról annyit a blog témájával kapcsolatban (Ez a blog arról szól, hogy miért érdemes várni a testi kapcsolattal, akár a házasságig is.), hogy én 27 éves voltam, amikor összeházasodtunk. 3 évig jártunk együtt a feleségemmel az esküvő előtt. Mi vártunk az esküvőig.

Kis kamasz korom óta, iszonyú sokszor gondoltam arra, hogy de jó lenne már teljesen odaadni magam.

Tudjátok mi volt a legénybúcsúmon az érzésem, amin én is megdöbbentem?!Ezt meg is osztottam a többi - némileg döbbent - srácnak.

"De kár, hogy vége ennek a szép időszaknak, amikor készülünk a másikra, mint egy ajándékra. (Gyerekkorban mindenki nagyon várja az angyalkákat, hogy mit hoznak a fa alá. A várakozás sokszor sokkal szebb, izgalmasabb, mint az ajándék felbontása. Ismerős az érzés, ugye így adventban?)

Szóval megéri, megérte nem feltépni az ajándékokat,, hanem megvárni a karácsony estét. Így 3 gyerekes apa fejjel is ezt mondom.

F.G.

Az önkielégítésről (5)

Levél érkezett, megosztom.

Kedves Biztos Út!

Egy olyan témában szeretnék írni, ami már régóta egyik rossz szokásom: az önkielégítés. Nagyon örültem neki, hogy rábukkantam egy friss cikkre a Blogon ezzel kapcsolatban és annak még inkább, hogy van lehetőségem a személyes érzéseimet, tapasztalataimat leírni ezzel kapcsolatban.

Ez egy rossz dolog. Bárki, bármit mond, azzal szemben is, hogy fiziológiai szinten pozitív hatást is kifejthet(kisebb az esély a prosztatarákra stb.) Rossz, mert utána nem érzek mást csak végtelen ürességet. Hogy nem tudom megfogalmazni, hogy mire volt jó. Mert minden válasz, ami felmerül bennem nem teszi széppé és védhetővé tettem. Az önkielégítés az, amikor az ember a szexualitást megfosztja attól a tartalomtól és teljességtől, amivel a Jóisten "felruházta". Igen. Nem lehet lelki tartalmat, mélyebb érzelmet hozzá társítani. Csak az ösztön irányít. Borzasztó.

A legnagyobb kihívást az egyedüllét jelenti, amikor szülők, testvérek sehol tíz kilométeres körzeten belül. És az unatkozás, egy pillanatnyi magány érzettel párosítva. Kész. Akkor felvetődik bennem, hogy miért ne. Hiába tudok mindent, hogy mégis miért NE, nem lehet leállítani (vagy csak nagyon nehezen, mégis csak férfi vagyok és a hím oldal sokszor legyőzi az istenfélő, egyetemista, rendes srácot) a mechanizmust.

Egyszer egy "görög" atya azt mondta, hogy minek pocsékolom ilyen dolgokra az időt, ahelyett, hogy megkeresném az Igazit, vagy imádkoznék érte. És igaza van. Sajnos sok pap (legalábbis akikkel én találkoztam) nem tud igazán jó tanácsokkal szolgálni, nem tudnak olyan válaszokat adni, amivel a fiatalok tudnak valamit kezdeni.

Osztom a blogon írt tanácsot, ellenszert: hogyha olyan dolgokkal foglalkozunk, ami mellett egyszerűen nincs hely, idő, energia az önkielégítésnek, akkor nem is fogjuk csinálni. Minőségi programok, minőségi emberekkel, környezetben. És az ima. Így egy idő után nem is érzek vágyat arra, hogy ebben keressek örömöt magamnak.

Örülök, hogy leírhattam.

D.

Olvasónk levele (1)

Rendszeresen kapunk e-maileket olvasóinktól, amelyben a témával kapcsolatban kérdeznek, illetve konkrét tanácsot kérnek egy adott szituációra vonatkozólag. A kérdezők engedélyével ezekből is felrakunk párat.

Olvastam több cikket a blogon és felmerült bennem néhány kérdés az olvasottakkal kapcsolatban.

Nagyon tudatosan és józan ítélőképességgel gondolkodtok, és ezért nem is nagyon tudok belekötni semmibe. Lehet hogy ez a helyes út. Viszont mi garantálja azt, hogy a házas férjnek és feleségnek jó lesz a szexuális élete? Mert egyfelől igaz, hogy a szex minősége leginkább az érzelmeken (kölcsönös bizalom, elfogadás stb.) múlik, azért ott van a kétely hogy mi van ha fizikai problémák (méretbeli nem megfelelés, impotencia stb) jelentkeznek? Ha a pár házasság előtt lefekszik, annak annyi előnyét látom, hogy egyiküket sem fogják meglepetések érni.

Abszolút jó meglátás: a szexuális együttlétnek van fizikai és lelki oldala. Mindkettőnek "klappolnia" kell. Úgy gondoljuk, hogy az igazi értelemben vett tiszta együtt járás során kialakulhat az a fajta őszinte, mély kommunikáció és bizalom, amellyel a felek meg tudják osztani az ezzel kapcsolatos gondolataikat, félelmeiket, mernek őszinték lenni magukkal és a másikkal kapcsolatban. Hozzásegít ahhoz, hogy a másik javát tartsuk szem előtt, az ő boldogságát a magunk elé tegyük.

És hogyan jön ez a fizikai összeilléshez, impotenciához? (Külön venném őket:)

A férfiúi impotenciának, melynek vannak előjelei, fizikai vagy lelki okokra vezethető vissza. Egy önmagával őszinte, magát ismerő férfi tisztában van vele, ki is meri mondani, hogy valami nincs rendben.

Fizikai gond: Ha valami gond van fizikailag, akkor arra utal akár az éjszakai magömlés hiánya, akár az önkielégítés közben adódó nehézségek. Egy férfi tudja, hogy valami nincs rendben. (Megoldás: megfelelő szakorvos felkeresése)

Lelki gond: Ahogy az önkielégítésről írt bejegyzésünkben már említettük, okozhat lelki gondot a túlzásba vitt önkielégítés, illetve a túlzott pornó "használat" is. Vagy serdülőkori rossz hatások, bármi. (Megoldás: pszichológus, szexológus, elszántság a gyógyulásra, őszinte kommunikáció)

Akár fizikai, akár lelki a gond, annak felismeréséhez nem feltétlenül kell szexuális kapcsolatba kerülni valakivel, illetve a legtöbb esetben van esély az orvoslásra, ha a fiú/férfi szembenéz vele.

Most utalnák vissza a bevezetőre: egy olyan tiszta együtt járás során, amely mellett mi letettük a voksunkat, illetve amit átéltünk, eljut a pár (és el is kell hogy jusson) addig a pontig, hogy a szexualitásról beszélnek. Ekkor van ideje (és a próbája) annak, hogy a férfi (vagy akár a nő is) merje elmondani, hogy valami gond van. Ezt a dolgot esküvő előtt mindenképpen orvosolni kell. Még egy nem fizikai kapcsolatra épülő szerelemben is észre lehet venni, hogy valami nem kóser fizikailag kettejük között.

Személyes tapasztalat (illetve a beszélgetéseink alapján a többi tisztán készült pár tapasztalata is), hogy bár nem lettünk férjemmel egymáséi az igen kimondása előtt, tapasztaltuk egymáson, hogy jól működünk fizikailag, határozottan megvolt az erős vágy egymás iránt. Érthető módon a férjemnél voltak elsősorban egyértelmű jelei, hogy gyakorolok rá, mint egészséges férfira némi fizikai hatást : ) 2,5 év alatt bőven láttam volna jelét (vagy pont annak hiányát), hogy valami gond van közöttünk fizikálisan - a szex beteljesülése nélkül is. És biztos, hogy rá mertem volna kérdezni, mert megtanultunk mindenről beszélni őszintén.

A tiszta együtt járást nem úgy kell elképzelni, hogy a pár egy gardedám jelenlétében teát szürcsölgetve beszélget hetente kétszer, és elméletben a jövőt tervezgetik, természetesen megtartva az 50 centis távolságtartást. Ilyen szituációban tényleg csak azon múlna a dolog, hogy a férfi bevallja-e, hogy gond van, mert a nőnek esélye sem lehetne megsejtenie, hogy valami nem kóser. De ma már -legalábbis a mi kultúránkban - nemigen van erre példa. Biztos vannak, akik szégyellik elmondani, és becsapva a másikat megpróbálják "kihúzni" az esküvőig, mondván, hogy majd megoldja a házasság, de ott alapvetően már a kapcsolattal, a bizalommal is gond van.

Ha pedig egy pár úgy jár együtt, hogy nem éreznek fizikai vonzalmat egymás iránt, azoknak meg nem szabad összeházasodniuk! Bár nem a szexualitás a jó házasság legfőbb alapja, nagyon fontos része a házasságnak. De gondolom azért az ilyen pár ritka.

Fizikai össze nem illés: feltételezem a nemi szervek méretére gondolsz. Hacsak nem egy 150 centis, überfiligrán hölgyre és egy 130 kilós 2,2 méter magas férfira gondolunk, a méret nem igazán szokott akadály lenni: a női hüvely rendkívül tágulékony szerv, elvégre egy gyerek is kifér rajta. Kell rajta dolgozni, nem mondom, de a legritkább esetben ez a helyzet.

Ha pedig a másik végletben gondolkodunk (nagy termetű nő, aprócska férfi), nos, ők is megtalálják a módját, hogy örömteli legyen az együttlét. Ellentétek vonzzák egymást, ez tudjuk. De ha ennyire nagy a kontraszt, és már elmúlt a nagy szerelem, ott nagyon nagy elköteleződés kell, hogy tényleg egymás mellett tegyék le a felek a voksukat ezek után is. Ha meg ennyire kitartanak, akkor megoldják.

Biztos, hogy a fizikai összecsiszolódás időbe telik, (főleg a nők számára az első alkalommal) de -nem tudom eléggé hangsúlyozni ennek a jelentőségét - egy mély, jó, egymás boldogsága iránt elkötelezett kapcsolatban a felek adnak egymásnak időt, teret, türelmet, hogy megoldják ezeket a problémákat. És ha valami fizikai dolog már a házasságban merül fel, hiszem, hogy dolgozni fognak rajta.

Most eszembe jutott az ondó allergia, de gyorsan utánaolvastam, hogy lehet kezelni különböző módokon. Ehhez is kell persze bizalom, türelem és a voksunk lerakása a másik mellett - jóban rosszban.

Utolsó megjegyzés az utolsó mondatoddal kapcsolatban: (Ha a pár házasság előtt lefekszik, annak annyi előnyét látom, hogy egyiküket sem fogják meglepetések érni.)

Többünk közös tapasztalata: ha csak az első néhány szexuális alkalom fizikai öröme alapján kellett volna döntenünk egymás mellett, nem biztos, hogy együtt maradunk. Vagy csalódtunk volna a szexben, mint olyanban. Nőként mondom, hogy nem a fizikai öröm non plus ultrája a szüzesség elvesztése (férjemnek sem), és az "első próbálkozásainkra" sem az átélt fizikai örömök miatt emlékszem szívesen vissza. De tudtuk, hogy egy életen át csiszolódhatunk egymáshoz, és időt adva eljuthatunk oda, amiről álmodoztunk. Paradox módon ez a tapasztalat is erősítette a köztünk levő szeretetet. 10 év házasság után pedig közös tapasztalat, hogy a testi kapcsolat évről évre jobb. Még több gyerek után is...

(A "világban" pedig sokszor az van, hogy ha rossz a szex, akkor nincs értelme folytatni, és szakítanak.)

Az önkielégítésről (4)

Érkezett hozzánk egy megjegyzés az egyik önkielégítésről szóló bejegyzésünkhöz, miszerint az elfojtás rosszabb, és ezt több pszichológus állítja, mint amennyi a mi megközelítésünket propagálja. Azért örültem ennek a megjegyzésnek, mert így egy külső, objektív szemlélőtől kaptunk visszajelzést, hogy nem volt teljesen érthető a megközelítésünk. Köszönjük az építő kritikát. Nos, a téma olyan, ami mindenkit érint, de alig valaki áll ki tanúságot tenni róla. Így közösségünk közös tapasztalatára tudom építeni a választ.

Dióhéjban: mi sem az elfojtást tartjuk a jó magatartásnak. Ha tényleg ez jött le, akkor rosszul fogalmaztunk. Az elfojtás tényleg olyan, mint amikor hermetikusan lezárjuk a forró vizet egy fedővel. Lent fortyog a víz, és elkerülhetetlenül utat tör magának a víz, eloltva a gázrózsát, rendetlenséget csinálva. Ugyanígy csak rossz vége lesz, ha egy fiatal éledező, erős, egészséges, természetes szexuális vágyai-a saját testébe zárva- nem találnak kiutat. Nincs vita ebben közöttünk.

Ahogy mi közelítjük meg, azt inkább elterelésnek mondanánk. Fontos különbség. Az éhséget csak evéssel lehet csillapítani, a szomjúságot ivással, a szexuális energia azonban nem ez a kategória: más tevékenységekkel elterelhető és produktív energiává alakítható a legnagyobb része. (Reálisan látjuk a dolgot!) Egy aktív sportos, jó közösségbe járó, aktívan másokat szolgáló fiú, aki az adott körülményei között tudatosan kerüli a direkt szexuális hatásokat (férfimagazinok, pornócsatorna miegymás - így is bőven éri, nem kell keresni az alkalmat, mint régen), annak sokkal kevesebb kísértéssel kell szembenéznie, és megtapasztalhatja, hogy a fellobbant szexuális vágy elenyészhet, ha nem táplálja tudatosan, más csatornákba terelhető át és ott kiélheti. Nem az önkielégítés és az alkalmi szex az egyedüli módja a feszültségtől való szabadulásnak.

A gond az, hogy nem igazán van olyan fiú, aki szívesen mesélne a küzdelmeiről. Abszolút érthető. Milyen dolog már erről nyíltan beszélni. Így konkrét tapasztalat felmutatása nélkül tudjuk ajánlani csak ezt az utat, amelyről a lelki atyáink, ifjúsági vezetőink, hittan tanáraink, csopvezeink együttesen és egyöntetűen állítják, hogy járható és felszabadító út. Ők sok fiatal fiúval beszélgetnek, vezetik a csoportjaikat, táboroztatnak. Arról számolnak be (név nélkül persze), hogy közös tapasztalata a fiúknak, hogy sokkal kevesebbszer kísérti meg őket az önkielégítés kísértése a fent említett körülmények között, s ezen alkalmakkor túlnyomó részt - nagy lelki és testi tusakodás nélkül - tovább is tudnak lépni. (Ismétlem, túlnyomó részt.) Kivezető csatornák nélkül (sport, közösségi tevékenységek, hobbik, rendszeres imaélet stb.) könnyen hozzászokhatnának ők is a könnyebb úthoz. Illetve fellépne a személyiségtorzító, bűntudattal teljes elfojtás.

Az, hogy az előző bejegyzésben is elég keményen visszautasítottuk, hogy kiskaput adjunk a témához, azért van, mert hihetetlenül könnyű hozzászokni. És mennél többször megadja neki magát valaki, annál kevésbé küzd legközelebb. Ettől az ördögi körtől próbáljuk védeni a fiatalokat. (Ez olyan, mint az én küzdelmem az édesség csábításával... Senki sincs, aki soha életében nem lengett ki a diétája közben... És, bakker, mennyivel nehezebb nem megenni a következő kocka csokit, ha már kinyitottam a csomagolást és a számban van az íze... Ezzel persze nem helyeztem egy szintre a két területet, csak épp számomra megfoghatóbb a dolog.)

Nem állítjuk ki pellengérre a fiatalokat, ha nem állnak ellent, nem keltünk bennük bűntudatot, csak épp újrakezdésre és küzdelemre buzdítjuk, ha arra van szükség. Mindenkinek vannak kilengései, de nem mindenki áll föl, hogy továbbküzdjön. Főleg, ha olyan jó érzés elesni...

Fiatalok! Érezzetek meghívást arra, hogy - csak keresztnévvel, vagy akár anélkül - megosszátok a pozitív (vagy negatív) tapasztalatotokat a témáról. Mindenkit érint, senki nem beszél róla. Segítsük egymást a tapasztalatainkkal.

biztosutblog@gmail.com

Egy evezős lelki hétvége gondolatai

A TSZM egyik tagja tavaly tartott előadást a tisztaságról egy evezős lelki hétvégén. Maga az apropó nagyon tetszik: az ember test és lélek egysége. Mennyire jó már mind a kettőre egyszerre gondot figyelni. Most a szerző engedélyével közzéteszem az előadás vázlatát. Találhattok benne nektek szóló gondolatokat.

A tisztaság értéke:

- Keresztény hitünk alapvető értéke, sőt a világ többi vallásai, is e szerint tanítanak. A Bibliában egyedül Pál 1kor. 7.9 levelében található: „De ha nem tartóztatják meg magukat, éljenek házasságban, mert jobb házasságban élni, mint vágytól égni.” Ebből is következik, hogy abban a korban nem volt kérdés, hogy valaki házasságon belül, vagy előtte él nemi életet. Magától értetődött, hogy csak a házasságban.

- Alapvető érték, de senkitől nem kényszeríthető ki, mindenkinek magának kell rájönnie – Isten segítségével – hogy neki mit jelent.

- megőrzi a hűséget, alapot ad neki, ha együtt jár vele a kölcsönös szeretet, elfogadás. → Ha nem muszájból van, hanem mi érezzük, hogy fontos nekünk, nem azért mert ez az elvárás!

- Tiszteled párodat annyira, hogy nem nézed tárgynak, mert házasságon kívül, ez akarva-akaratlanul, de megtörténik, mert teljes elköteleződés nélkül jön létre a nemi kapcsolat.

Értelme:

- A testi, és lelki teljes elköteleződés, csak a házasságban mondatik ki, ezért nem előzheti meg a nemi kapcsolat a házasságot.

- Nem kívánt terhességtől nem kell tartani. Ha házasságban kezdünk neki a nemi életnek e görcs nem lesz jelen. Ha csak a gyerek miatt házasodunk össze, valódi elköteleződés nélkül, váláshoz vezethet, mikor 1-2 éves a gyerek (a szerelem elmúlta, és a gyerekvállalással együtt felmerülő problémák, szerepkonfliktusok miatt). Gyakori az ilyen válások száma.

- Nem kergetem magam hazugságokba, hogy megmagyarázom, miért van szükségem a szexre házasság előtt.

- Jobban fog tisztelni a kedvesem, ha látja, hogy tudok várni. Már, ha ez neki is fontos. De ha mégsem lenne fontos, utólag rájöhet értelmére, és tisztelni fog.

- Jobban megtanulom a gyengédség, az odafigyelés, a szeretet kifejezésének különböző formáit.

- Több idő, energia marad Istenre, imára, feltéve, ha az nem az ösztönökkel folytatott harcra megy el (Isten nélküli viaskodás).

Nehézségei:

- Nehéz uralkodni a bennünk alapvetően jelenlévő ösztönökön, vágyakon, nemi irányultságokon.

- Nehéz, de nem lehetetlen. Addig úgy sem tehetsz mást, míg nem találtad meg a megfelelő embert. A küzdelem erőssé tehet.

- A szexualitás az ember természetes része, így az elfojtás, ami az ösztönökön való uralkodás velejárója (legalábbis nálam még) annak visszacsapását eredményezheti.

- Lehet, de ha nem tagadjuk le, hogy teljesen padlón vagyunk szexuálisan épp, akkor őszinteségünk önmagunkhoz, lecsendesítheti háborgó vágyainkat (Márai: „a test csak az őszinteséget bírja”). Magyarán nem tagadjuk le, hogy vannak vágyaink, késztetéseink, hanem bevalljuk magunknak őket.

- Ha az összlakosságot nézzük, kevés ember van, aki vár. Sőt sokszor keresztény testvéreinknek is el kell magyarázni, miért jó várni. Kisebbségben vagyunk a közfelfogással szemben, ezért sokszor egy kezdő keresztény is úgy indul neki a hitéletnek, hogy szinte tanulnia kell a tisztaság értelméről.

- Attól a probléma nem szűnik meg, csak a tisztaság megtartása a megoldás. Nem mindig az a helyes, amit többség annak tart. Erről több témában órákat lehetne beszélni (társadalomkritikák). Több tényezős folyamat volt a tisztaság eltűnése a közgondolkodásból:

- túl merev vallásos nevelés, csak a hagyományokra összpontosítva (Playboy alapítója)

- Szekularizáció térhódítása a különböző szellemi áramlatok térnyerése által (avangárd, posztmodernizmus, kommunizmus stb., jóléti államok – anyagi javakhoz való korlátlan hozzájutás háttérbe szorítja a szellemi érdeklődést).

- Elszakítva érezhetem magam szerelmemtől, eltávolíthat tőle, ha köztünk lévő akadálynak élem meg, nem építő dolognak.

- A hozzáállásomon múlik, minek élem meg. Még ha úgy is érzem, ha tudom miért küzdök, az értelmet adhat neki.

- Ahelyett, hogy életünk más, fontosabb részeivel foglalkoznánk (pl. tanulás, szakmai fejlődés stb.) vágyainkkal folytatott küzdelemre megy el az idő, és energia.

- Fontos az időbeosztás, időkeretek előre meghatározása…

- Beleeshetünk abba a hibába, hogy „csak” pettingelünk, így nőhet a feszültség a beteljesületlenség miatt. Több kéne, de nem tehetjük meg, sőt lelkifurdalásunk is lehet.

- Fontos a közvetlen kommunikáció a két fél között! Tisztázni a határokat, hogy (külső körülmények, testi kontaktus stb.), megbeszélni, kinek mi fontos, kinek hol a határ, ahol még meg tudnak állni- ehhez kell igazodni. A fiúnak leginkább a lányhoz kell megértőbbnek lennie. Varga Péter: „Észnél lenni csak a körülmények megválasztásában lehet.”

Kérdések:

1. Mit jelent számodra a tisztaság a párkapcsolatban?

2. Eredendően is úgy érezted, ez az utad (ha ez), vagy utólag hallottál róla valamilyen utalást, tanítást?

3. Mennyire befolyásol a párválasztásban a tisztaság? Fontos, hogy a párod is e szerint él, ill. próbál élni? Találtál ilyen társat, vagy látsz ilyet környezetedben?

4. Tudsz őszintén beszélni problémáidról legalább egy emberrel? (Lelkivezetés, gyónás stb.)

5. Szerinted fog változni a közfelfogás e témában pozitív, vagy negatív irányba?

6. Embertársaid előtt sikerül felvállalnod tisztaságra való törekvésed?

7. Szerinted mi segítene az Egyháznak, hogy jobban el tudja fogadtatni az emberekkel a tisztaság értelmeit?

Tisztaság megtartása a hétköznapokban:

- Párkapcsolatban helyes egyensúly, világos határok. Mindketten tudják, hogy mi az a pont a kapcsolatukban, ahol még meg tudnak állni, és ezt egymás előtt tisztázzák. „Észnél lenni csak a körülmények megválasztásában lehet.”

- Közös liturgia kialakítása, ami túlmutat a puszta életvitelen, bevett rutinon a spiritualitás, az Isten felé fordulás miatt (Nyújtózni kell fény felé…- Ákos). Ne csak száraz gyakorlat legyen a(z) (közös) élet.

- Közös lelkivezető-, gyónás fontossága. Legalább havonta egyszer (fürödni, sem évente egyszer fürdünk, ill. kétszer – húsvétkor, és karácsonykor).

Tisztasághoz kötődő egyéb erények:

- Lélek gyümölcsei Pál levele alapján. (Türelem, figyelmesség, előzékenység, állhatatosság, alázat stb.)

Kérdések:

1. Fontos, neked, hogy a párod járjon közösségbe?

2. Érezted már, hogy ösztönzi hitedet, a közösséged megtartó ereje?

3. Mennyire fontosak a témával kapcsolatos könyvek? Ha olvastál ilyeneket, tudtál valamit hasznosítani belőlük a hétköznapokban?

4. Hogy érzed, hol tart a hited fejlődése? Előre, vagy visszafelé esetleg?

Csók a hegytetőn

Egy korábbi bejegyzés kapcsán érkezett egy reagálás a Párkapcsolat Csalhatatlan tesztjére vonatkozóan. Nagyon jó kérdés volt, külön bejegyzésbe rakjuk, hiszen kicsi a valószínűsége, hogy rátaláltok egy régebbi bejegyzéshez érkezett megjegyzésre. Íme a kérdés:

"Kérem írjátok meg nekem, hogy az, hogy tisztán éljünk, miért jelenti azt, hogy nem fogjuk meg egymás kezét és nem csókoljuk meg egymást a hegytetőn. Én ezt nem értem. A tisztaságot igen, és küzdök is érte, de a nulla testiség számomra kicsit "hátborzongató", hiszen szeretjük egymást és nem félünk a csóktól, kézfogástól."

A válaszunk:

A tisztaság nem egyenlő a testi kapcsolat teljes hiányával. Ezt sohasem állítottuk. A tisztaság megélése minden párnál mást jelent. Minden pár maga dönti el, hogy hol van az ő személyes határuk. Mi az a jel, ami összhangban van a kapcsolatuk fejlettségével, ami hagyja, hogy a lelkük közeledjen, és nem lök át a testi közeledés következő lépcsőfokára. Nem könnyű jól megtalálni, és hűnek lenni a határhoz. (Az ördög és a hormonok nem alszanak : )

Vannak párok, akik szabadon a "hátborzongató" utat választják (nem rájuk kényszerítik!!!), és nekik ez az út Az Út, ami segíti őket egymás felé. (Pl. a kézfogást és a csókot is annyira mély dolognak élik meg, hogy csak a jegyesség után "élnek vele".) Mások a kapcsolatukban hamarabb közelebb kerülnek egymáshoz, és őket az a később meghúzott határ segíti tovább. Egyik sem elvetendő, vagy követendő önmagában. Ez pár függő.

Amint olvastad, ez a pár sem húzta meg a határt a kézfogásnál, sőt, de egy idő után érezték, hogy az a kapcsolat rovására megy. Fent egy két hétig tartó, "hátborzongató" párkapcsolati tesztről volt szó, ami segít egy párnak "belőni", hogy hol is tartanak. Érvényét vesztette a próba a csókkal? Nem. Nem fütyültünk "csalót" rájuk. Nem "buktak meg a vizsgán."

Nem mondhatjuk ki, hogy a "hátborzongatóak" csinálják jól, a kézfogós-csókolózósak pedig már rosszul. Marhaság lenne. Csak egy dolgot nem érdemes elfelejteni: az egyház tapasztalata szerint mennél korábban van meghúzva a határ, annál közelebb kerül egy pár lelkileg egymáshoz, annál mélyebb az elköteleződés, annál jobb a kommunikáció stb. hosszú távon.

Ezt az irányvonalat követve küzdj tovább a tisztasággal - azt az utat követve, amit TI a SAJÁT kapcsolatotok szempontjából a leggyümölcsözőbbnek nem gondoltok, hanem tapasztaltok. Hajrá!

Szexuális felvilágosítás (8)

Szexcsevej tizenévesekkel

Tudom, három kamasz – két lány meg egy fiú – édesanyjaként az én dolgom, hogy felvilágosítsam a gyerekeimet a nemiségről. Nevelési szakértők egyetértenek abban, hogy a tiniket akkor segíthetjük leginkább a helyes döntésekhez, ha őszintén, nyíltan beszélünk velük a szexről. Bár mi, szülők azt hisszük, csemetéink inkább bámulnák, mint ég porig a bevásárlóközpont, semhogy végighallgassák a „prédikálásunkat”, egy közelmúltbeli felmérés azt mutatja, a tinik tulajdonképpen igénylik, hogy szülőjük lényegre törő tanácsokat adjon nekik ezen a téren, még ha képeket vágnak és szellemeskednek is közben. Az ám, de miként értessem meg velük a tartalmas, személyiséggyarapító kapcsolatok kialakításának fontosságát?

A minap támadt egy ötletem, mialatt tizenöt éves lányom azon morgolódott, ez „tiszta gáz”, miért nem bírom végre megérteni, hogy neki akkor is tetszik a fiúja, ha kicsit zűrös, csúnyán beszél, ráadásul a srácot az ő szellemi fejlettsége helyett inkább az érdekli, mennyire fejlett „mellesleg”. Azt feleltem, Isten mindannyiunkat íróknak teremtett, az életünk nyitott könyv, amelyben minden kapcsolat egy-egy fejezet, és rajtunk áll, hogy könyvünk „hősei” méltóak-e a szerepeltetésre. Csak az a bökkenő, hogy ha valami rossz döntést egyszer beleveszünk a történetbe, azt – a papírra vetett könyvvel ellentétben – többé semmiképpen nem szerkeszthetjük ki belőle. Hozzátettem, hogy némelyik fejezet kellemes emlékű, mások azonban (remélhetőleg ezekből nem sok akad) fájdalmasak, de annál több bennük az életre szóló tanulság. A lényeg, hogy az ember ne felejtse el, a kezében tartja a tollat, és csakis ő maga határozhatja meg, miként alakul a cselekmény.

Szemem fénye természetesen lefitymálta a magyarázatomat, hogy micsoda régimódi szöveg, ő nem vevő rá. Csodák csodája, néhány nap múlva mégis szólt a fiúnak, hogy ne hívogassa többet. Úgy gondolta, jóban maradhatnak, de nem egymáshoz valók. Hetekkel később telefonon osztogatott tanácsokat egy barátnőjének, amikor ezek a szavak ütötték meg a fülemet: – Ez a te könyved. Az a lúzer nem érdemli meg, hogy szerepeljen benne. Egy–nulla anyunak!

Most már csak azért izgulok – mint minden szülő –, hogy csemetém története hepienddel záruljon.

Forrás: Readers' Digest honlapja

Serdülőkről nem csak serdülőknek... (2)

Minap Gábor, a férjem felhívta a figyelmemet egy Metró újságban megjelent cikkre. A cikk egy tinédzserekkel készült felmérés eredményeit foglalja össze. A cikk hangzatos címe : "Önpusztítóbbak, de elégedettebbek." A felmérésről egyébként bővebben lehet majd olvasni itt: eee.echosurvey.hu/espad-11 Az előző felmérésekről írt jelentések már olvashatóak (főleg angol nyelven) a mostani még nem. A cikk egy sajtótájékoztatón elhangzott eredményeket foglalja össze. A dohányzás és alkoholfogyasztás mellett a serdülők szexuális életével kapcsolatos eredményeket is közzétették: a 9. osztályosok 30% -a szexuálisan aktív, a 11. évfolyamban 53% az arány.

Talán nem új számunkra a statisztika, csak most próbáljuk meg a számok mögé képzelni a hús-vér fiatalokat. A szomszédunk lányát, fiát, a gyermekeinket, osztálytársaikat.

Szerintetek hogy jut el egy 14-15 éves tinédzser oda, hogy úgy döntsön, elkezd szexuális életet élni? Milyen hatások érik? Mi alapján dönt? Mit nyerhet vele? Mit veszíthet?

Mit gondoltok? Mit tapasztaltatok?

Serdülőkről nem csak serdülőknek...

Minap a kezembe nyomott a férjem egy Metró újságban közzétett statisztikát, ami egy, serdülőkorú fiatalokkal készült felmérés eredményeit ismerteti dióhéjban. Erről még bővebben fogok írni, csak elől járóban linkelek ide egy korábbi bejegyzést a blogról, ami összefügg vele:

http://biztosut.blogspot.com/2011/07/az-elso-alkalom.html

Hamarosan hosszabban is...

A kevesebb több

Láttam régen egy rajzfilmet, arról szólt, hogy mindennap karácsony volt - egy kisgyerek kívánsága szerint. Képzelhetitek, milyen volt nyáron is karácsonyozni. És minden nap. És újra. És újra. Elveszett a varázslat, hamar beköszöntött a csömör, nem volt mire vágyni, vágyakozni, készülni. A kevesebb több...

Mennél több ajándékot kap a kisgyerek karácsonyra, annál kevesebb figyelem jut egyre, annál kevésbé becsüli meg, annál kevesebbet jelentenek egyenként. A kevesebb több...

Édesapám jutott az eszembe. Falun töltötte a gyerekkorát, nem kifejezetten vetette fel a pénz a családot. Kevés dolguk volt, amiért keményen meg kellett dolgozniuk nagyszüleimnek. Nem állt már november elején minden sarkon neonfényben úszó karácsonyfa, nem volt árubőség, felesleges, de szemet-vonzó játékhegy. A vázába rakott, dióval, almával, gyertyával, színes papírral díszített fenyőágcsokor alatt pedig egy-egy ajándék apukámnak és húgának, amelyekkel még hónapok múlva is örömmel játszottak. A kevesebb több...

Amikor megszületett a kislányunk, akkor az első karácsony közeledtével örömmel vártam azt, hogy meglássa élete első karácsonyfáját. Aztán meglátta. Elbűvölten nézte, alig tudtam elcsalni novemberben a kirakat elől... A negyedik karácsonyfa mellett már úgy ment el, hogy szinte rá sem pillantott. A mi karácsonyfánk így már nem volt az Első, az Igazi. Két pillantásnál több nem jutott szegény fának. A kevesebb több...

Egyszer játszani mentünk a gyerekekkel egy másik családhoz. A gyerekszoba összes polca és a föld is tele volt játékokkal. Garmadában hevert a sok legó, autó, plüss, csilingelő izé mindenhol. A kis srác (2 és fél éves lehetett) fél percet sem töltött egy játékkal, ment tovább, ide-oda dobált játékokat, aztán előbb-utóbb nyűgös lett, hisztis, percenként az anyjához futott és ott nyűgösködött tovább. Az anyuka mentegetőzve szabadkozott, hogy már nem tud milyen játékot venni, ami lekötné a kisfiát, aki véletlenül (?) sok játékot tönkretesz és akit semmi nem köt le. A kevesebb több...

Párkapcsolatok. A szerelem testi kifejeződésével is így vagyunk: mennél több, mennél intenzívebb a testi kapcsolat, annál kevesebb jelentősége lesz a kisebb gesztusoknak. Ha egy pár folyton egymásnak esik, szenvedélyes ölelésekben és csókokban forrnak össze, vagy tovább mennek, akkor nem tud annyit jelenteni egy pillantás, egy arccirógatás, két kéz lassú egymásba fonódása... Enikő és Géza jutnak eszembe. Egy találkozó kapcsán mesélte Géza, hogy a két hetes párkapcsolati teszt után mennyit jelentett neki, hogy a Mexikói úti villamosmegállóban újra "először" fogták meg egymás kezét, és csókolták meg egymást. Újra egészen nagy jelentőségük lett az egymásnak adottság testi jeleinek. Ugyanaz a jel újra többet fejezett ki. És a különleges alkalmakkor váltott csókok is értékesebbé váltak, többet fejeztek ki, mint amikor "agyon voltak használva" és sok volt belőle. A kevesebb több...

Egy területen azonban biztos nem így van ez: ne alkalmazzuk az egymásért vállalt szeretet-áldozatok területén. Ott a több a jobb : )

Kérdezz-felelek szerelemhormonokról

Az alábbi kérdések tegnap hangzottak el Máriabesnyőn, ahol a Váci Egyházmegye hitoktatóinak tartottak továbbképzést-lelki napot. Glovicki Eszter válaszolt az előadása után feltett kérdésekre, illetve most itt, a blogon. Szerkesztőként csak az adott témába vágó blog-cikket jelölöm meg, a válaszokat úgy rakom fel, ahogy ő átküldte.

K: Valaki a csoportból azt mesélte, hogy őt nem vitte el a PEA, végig "ő volt az úr" saját maga fölött az érzelmei irányításában a szerelmével kapcsolatban. Akkor ez hogy van?

V: Rendkívül fontos annak a megértése, és ebben az esetben nyilván erre látunk példát, hogy a molekulák meghatároznak bizonyos irányokat, de DÖNTÉSI lehetőségünk van abban, hogy abba az irányba megyünk -e. Szerelmes és nagyonnagyonnagyon boldog biztos (reméljük :) ) volt az illető, a pulzusa (reméljük) az égbe szökött neki is kedvese láttán stb., abban pedig saját döntése van/volt/lesz neki és mindenkinek, hogy ezzel együtt éli-e tovább az életét rendesen is (iskola,tanulás,munka stb.) vagy egy-két évre felfüggeszt mindent!

Azután meg van PEA nélküli szerelem is, itt nem erről lehetett szó talán, de olyan is van, erről egy későbbi kérdésben...

K: Hányszor eshet valaki szerelembe? Meddig tart a szakítás utáni mélypont, meddig tart ez a "gyász"?

V: Szerelembe rendkívül sokszor lehet esni. Nagyon sokszor. Az emberek egy jelentős része 16 éves korától két évente szeret ki-be másokba, a PEA dinamikájának megfelelően. A kérdés másik felére: a gyász szó használata itt remek. Ugyanis valóban veszteségélményről van szó, valóban gyászról. Itt rengeteg dologtól függ már a válasz, ez nem pusztán biokémia. A kapcsolat hossza, intnzitása, biztosnak vélt volta, a szakítás milyensége stb. itt nem tesz lehetővé általános választ. A gyász mint oyan, a szerotoninszint újrafelépülése stb. egy bizonyos típusú átlagesetben egy év. A gyász,gyászreakciók stb. orvosi megközelítésben egy évig tekinthető normálisnak, két év fölött már "patológiás gyászról" beszélünk. De a szerelemben a szakítás mint gyász ettől eltérő dinamikájú, pl. a biokémiai alapokon bevésődött emlékképekkel való találkozás (tudjátok: amit az oxytocin, mint a memóriakönyvünk írója jegyzett be az agyunkba...) mindig is belemar egy picit a sebbe.

K: Megértettük, oké, hogy tehát a szeretkezés során felszabaduló robbanásszerű oxytocin maradandó emlékképet hagy, mint kötődési hormon, mindenképpen összeköt. De hol legyen az az ésszerű határ, amit akkor meghúzzunk? Csók, kézenfogva járás, ölelés?

V: Első megközelítés itt, illetve itt. Ezek elég szépen összefoglalják a lényeget. Még egy szó a kézen fogva járásról. A kézenfogva járás, a padon összebújva ülés drasztikusan az egymásnak adottság kommunikálását jelenti. Azok, akik hipp-hopp lefekszenek ezzel-azzal, na épp azok pl. tutituti nem járnak kézenfogva, hogyne, mi a fenének, hiszen nem tartozik ahhoz, akivel lefeküdt, ezt nem akarja sem a maga, sem a másik sem a külvilág számára kommunikálni. Mi következik ebből? A határ nem bizonyos testi történések estében húzandó meg pusztán, hanem azt is figyelembe kell venni, mit jelent egy-egy testi kifejezés az azzal élők számára. A fullszex mindenképp összeköt, ha akarom, ha nem, ezt tudjuk, az oxytocinnal. De lám, épp a kézen fogva járás is igaziból egy markáns jelzés a külvilág és egymás számára: te hozzám tartozol. Tehát a határ kettős mércével mérődik: előtte kell legyen annak, amikor a kémiánk, hormonjaink véglegesítik, amiben mi még nem vagyunk biztosak, ÉS azon a szinten kell lennie, amilyen jelzések (csók, kézfogás) számunkra az adott kapcsolatban az összetartozásunk mértékét ÉS biztosságát hitelesen fejezik ki.

(Ameddig reálisan kifejezi a kapcsolat fejlettségét, nem kelti fel a vágyat a továbblépésre, illetve nem akadályozza egymás igazi, mély megismerését, tehát minden párnál más lehet - szerk. megjegyzése)

K: a PEA beindulhat később is egy kapcsolatban?

V: Igen! Azonnal is később is, sőt, akár egyáltalán sem. Van szerelem PEA nelkül is. Más jellegű, de szerelem. Azon alapul, hogy valakit megismerek, ismerem, ismerem,ismerem, és egyszercsak vagy lassan egyre mélyebbre szövődik köztünk a dolog. Egyszercsak vagy szép lassan világos lesz, hogy ez már más minőségű kapcsolat. Hogy mindkettőnk számára több, mint barátság. De mégsem az a tisztabolond izzó fenekestülfelfordult hülye állapot. Akkor ez mi? Igen, ez is szerelem. A kötődés erősebb már, mit egy barátság, kollegiális viszony stb. Szerelembe fordult. De ennek a fenntartója (egyelőre de akár végig is!!!!) az oxytocin. A társszerelem hormonja. Amivel nem egy másik nemű (bocs gender...) biológikumot szeretek, hanem őt, azt az egyet, a Társat. Ez nem baj. Ez nem rossz. a PEA ebben meg is jelenhet később (személyes baráti körömből példa van rá), vagy akár nem jelenhet meg.

Nagyon sok pl. már nem tizen-huszon éves párnál lehet ez, keresem a társam, keresem, nem találom, kifutok az időből, elkezdek olyanokat is számításba venni, akik nem az első-látásra-tuti-ő-az élményűek (ez ugyebár a PEA!), és lassan kiderül, hogy bár nem hittem volna elsőre (mert kimaradt a PEÁs elsőre hiszem-tudom-imádom), mégis ő lehet az, akit kerestem. Mert észrevettem, hogy szerelmes vagyok bele. Hogy hiányzik. Hogy együtt kell lennünk nekünk már. (Tipikusan nem PEÁs szavak, tipikusan Társhoz kötődő szavak...) És ismétlem, a PEA vagy beindul vagy nem . Nem szükséges feltétel.

A legtutibb példa, hogy szinte korunkig (nagy léptékben nézve) nem a PEA alapján köttettek a házasságok. Pl. földbirtok alapján sokkal inkább. Már a bölcsö mellett megtörtént az eljegyzés. Ez így volt akkoriban. És mégis boldog, normáis házasságokként tudott funkcionálni ezek közül nem egy. (A továbbiakban azoklról beszélek, amelyek ezek közül működtek, és nem azokról, amelyek poklot jelentettek a benne élők számára. Mert azért nem baj, ha nem a földbirtok alapján kötődnek a házasságok, ez nyilvánvaló!) Akkor a szlogen nem az önmegvalósítás meg az egyéni élményszerzés meg a "mert megérdemlem" stb. volt, hanem hogy tegye mindenki a dolgát, amit számára az élet lehetővé tesz. És az a nő elfogadta, hogy ő a férjem, róla gondoskodom, összetartozunk, a férj szintén, és a kapcslat működött.

Nem azért hoztam ezt példának, hogy vita nyitódjék általa arról , hogy akkor ez most jobb ??!-e. Hanem azért hoztam példának, hogy lássuk: egy kapcsolatért lehet tenni,aktívan tenni is, lehet virágba borítani egy kiszáradtat fát - és lehet kiszáradni hagyni egy mégoly virágzót is. Döntés kérdése. Hogy a tisztemnél maradjak: oxytocin kérdése :).

K: Lehet -e valamit tenni egy lesüllyedő házasságért? Mi van akkor, ha PEA ködben kötött valaki házasságot, és 1-2 vagy 10-20-30 év múlva már világos, hogy nem működik??

Mi van akkor, ha két totál egymásnak szánt ember köt házasságot, és mégis bedőlni látszik a dolog? Akkor vegyük tudomásul, hogy ennyi volt, vagy hogy nem ő volt a társam, rosszul láttam annak idején?

V: EZ A LEGFONTOSABB KÉRDÉSEK EGYIKE. Az előadásaim zömmel "preventív" jellegűek: előzzük meg a bajt. Előzzük meg a hülyeséget, ami később bajhoz vezet. (A mai társadalomhoz, konkrétan, ahol a párkapcsolatok 70%-a felbomlik. Ám ha prevenció nem jött be, akkor van lehetőség "gyógyításra" is, mint tudjuk. Jobb preventíve megelőzni egy infarktust, mert az elhalt szívizomrész heget hagy a rostok között. De az infarktusos szívet, ugyan heg hátrahagyásával, de túl lehet éltetni, meggyógyítani, hogy vegye fel újra a ritmust és dolgozzon tovább. Természetesen LEHET és KELL tenni a süllyedő házasságért. Lássuk, az én hivatásomból erdően biokémiai alapon.

Szerelembe estünk, PEA az egekben, minden szuper. PEA elmúlt, de semmi vész, hiszen normálisan a szerelem-hormon helyét átveszi a kötődési hormon, az oxytocin, a társ szerelem hormonja. És fenntartja a kapcsolatot. Meddig? AMEDDIG TERMELÜNK OXYTOCINT. Az oxytocin termelődik a kapcsolat minden megélése során: beszélgetés, simogatás, ölelés, közös séta, közös este, egymásra figyelés, szeretkezés. Emléknyomot ír, emléket, mint tudjuk, a memóriába. Ezáltal épül akapcsolat, így fejti ki kötődési hatását. Ám. EMLÉK-KÉP ≠ ÉLŐ KAPCSOLAT. Ha valaki mégis ezt hiszi (sokan, és nem is tehetnek róla!!!), azok mondják (fiktív monológ következik egy barátnőhöz/baráthoz):

„Nem értem, mi történt velünk. Olyan boldogok voltunk. (Emlék-kép.) Annyit jártunk ide-oda. (Emlék-kép.) Annyit beszélgettünk. (Emlék-kép.) Emlékszel, még barlangban is voltunk Pistivel/Julival, meg mindig elmentünk a velencei karneválra. (Emlék-kép.) Nem értem mi történt. Már nem is tudom, mikor beszélgettünk/sétáltunk/szeretkeztünk (!!!) utoljára. Elmúlt, ami volt, kihűlt a kapcsolatunk.”

Az oxytocin megírja a maga történelmét, de nem képes pusztán az emlék fölvenni a napi harcot. Hogy középen nyomja a másik a fogkrémestubust, hogy minden reggel víz van a fürdőben utána, hogy nem úgy főzi a lencsét, mint anyám, hogy széthagyja a harisnyáit, hogy a komódra teszi a szerszámait stb…, nem beszélve a súlyos súlyokról, amit a házasságot lehúzó serpenyőbe tesz az élet: betegség, pénzhiány, munkanélküliség stb. A házasság mérlegének másik serpenyőjébe FOLYAMATOSAN kell pakolni az ellensúlyt: virágot venni hazafele a munkából, megmasszírozni egy fáradt este a vállát, elmenni sétálni, beszélgetni, meglepni pici hülyeségekkel – (egy túrórudi egy szivecskével a hűtőben hogy átszínezhet egy reggelt!), együtt lenni és nem a logisztikai feladatokról, vásárolni valóról, gyerekekről beszélni, szeretkezni, csinosnak-férfiasnak lenni stb…

Vagyis válasz a monológra: menj el akkor ma is vele barlangba, velencei karneválra, szeretkezni (ez fontos a házasságban, ne szemérmeskedjük el a kérdést…), de legalábbis ülj ki vele este a lócára a ház elé, fogd meg a kezét és figyelj rá.

Ezektől lesz élő ugyanis a házasság. Ezektől lehet élő akár egy rosszul kötött házasság. Egy lecsúszó házasság. Egy tönkremenő házasság. Egy kihűlő házasság. Recept: írj be MA valamit az emlékképek közé. Ennyi. Működni fog. (Javasolt film a témában Fireproof/ Tűzálló)

K: Van –e második tisztaság, mi van, ha valaki már elrontotta?

V: Van bizony. Lehet újra kezdeni tiszta lapokkal. Konkrét párok tapasztalatairól itt olvashatsz.

K: Mikortól kezdjük gyerekeink felvilágosítását a témában?

V: Ezeket olvasd el.

Glovicki Eszter szívesen válaszol konkrét kérdésekre, ha a blogon nem kaptál volna választ az összes hormonos cikk átolvasása után. A blog email címe, ahonnan továbbítjuk Eszternek a levelet, illetve ahol a tágabb témával kapcsolatos kérdésekre (tisztán megélt szerelem, házasság, szexualitás stb.) igyekszünk legjobb tudásunk szerint válaszolni: biztosutblog@gmail.com

A várakozás izgalma

Holnap lesz advent első vasárnapja, kezdődik az advent, egy igazán örömteli várakozás hetei. A gyerekeim már naponta kérdezik, hogy hányat kell még aludni, nem a karácsonyig, hanem az első gyertya meggyújtásáig, illetve az adventi kalendárium első zsebének kifosztásáig : ) Apró finomság mellett az aznapi lelki feladat lesz benne, illetve odarakjuk vissza este egy kis papírra írt tapasztalatainkat. Milyen jó lesz karácsonykor visszaolvasgatni, hogy milyen sok szeretet, lemondás született az adventben. Ma délután a közös családi programunk pedig az adventi koszorúkötés lesz a templomban. Markos családapák egy lelkes csoportja kb. két órát pakol ma reggel (pincéből fel az asztalokat a nagy templomterembe), hogy előkészítsék az eseményt. Mások az alapanyagokat szerezték be, fiatalok kézműves foglalkozásokat szerveznek az eseményre, hogy lefoglalják a kis gyerekeket, többed magunk pedig két szülői hittant töltöttünk azzal, hogy a koszorúra rakandó lila illetve rózsaszín szalagokat vágtuk méretre és csináltunk kis csomagokat belőle (3 lila, 1 rózsaszín). Sok ember sok munkaideje van benne. És ez szép.

Sokkal jobban megbecsüli az ember azt, amit nem készen kap, hanem segít az előkészítésben. A ma délutánra való készület már készít lelkileg az adventi készülődésre, várakozásra. Hasonlóan a húsvétot megelőző böjti időszakhoz, adventben lemondásokkal is készülünk az ünnepre, nemcsak ajándékok készítésével, vásárlásával. Márti és Bence szerint olyan a tiszta együtt járás, mint az advent. Az ember nem bontja ki az ajándékát azonnal, idő kell, míg az ember lelkileg is felkészül a nagy ünnepre. Hogy az igazi az ajándékozás? Ha idő előtt kikutatom, hol van az ajándékom, a csomagolópapír alá lesek, és el-el játszom titokban az ajándékkal, előre kiolvasom a nekem szánt könyvet, vagy ha átélve a lemondás és várakozás izgalmát a maga idejében, keretében jutok hozzá a másik által szeretetből készített ajándékhoz? Olyan jó lenne újra felfedezni a várakozás örömét, izgalmát az együtt járásban is. Az Animal Cannibals örök érvényű szavaival élve ma két perc alatt eljutunk a sziától az ágyig... Hát milyen értékes így az ajándék? Mennyire lesz megbecsülve?

Vissza a témához: amilyen az advent, olyan a karácsony. Áldott, örömteli várakozással és lemondásokkal teli adventet kívánok.

Együtt járó párok tanúságtétele (1)

A 200. blogbejegyzés örömére új "rovatot" indítunk, együtt járó párok mesélnek majd arról, miért is döntöttek a tiszta együtt járás mellett, milyen örömeik és nehézségeik vannak stb. Fogadjátok szeretettel Márti és Bence tapasztalatát, akik a balra található fényképet is küldték magukról : )

Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?

Márti és Bence vagyunk, 20 ill. 21 évesek. Kicsit több, mint 3 éve döntöttünk úgy, hogy közösen szeretnénk tovább haladni a Jóisten felé. Gyerekkorunk óta járunk a Fokolár Mozgalom rendezvényeire, táboraiba, egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg igen fiatalon, 13 évesen. Mivel egy Budapest-Szeged távolság választott el bennünket egymástól, főleg levelek és az időnkénti rendezvények tették lehetővé a barátságunkat. Idővel aztán egyre gyakoribbak lettek a találkozások, beszélgetések, örültünk annak, hogy megoszthatjuk, elmesélhetjük az életünket egymásnak. 17 évesen már illett bevallanunk magunknak is, hogy mindketten szépen beleszerettünk a legjobb barátunkba, aminek következtében egy nagyon szép időszak kezdődött az életünkben. (:

Ténylegesen nagy változás nem történt, a nagy távolság miatt 3-4 hetente tudtunk találkozni, de a beszélgetésekkel eltöltött idő és a megírt levelek száma rekord közeli mennyiségű volt már akkor is. (: Ez az időszak nagyon jó alapot adott egy tisztán megélt együttjáráshoz. A rengeteg beszélgetésnek köszönhetően megismertük egymás gondolatmeneteit, hozzáállását a környezethez, feladatokhoz, a két randi között eltelt hosszú várakozás pedig segített minket abban, hogy kialakuljon bennünk egy egészséges önuralom és a másik testének, lelkének, gondolatainak tisztelete és szabadon hagyása. Mindemellett ebben az időszakban nem éltünk meg kifejezett nehézséget a tisztaság terén: amikor találkoztunk hatalmasat sétáltunk egymás városaiban, kirándultunk, meglátogattuk a másik családját. (:

Márti: Két év eltelte után Szegedről Budapestre költöztem. Ez a nagy változás egy szép periódust hozott a kapcsolatunkban: az addigi ritka találkozásokat fölváltották a heti többszöri randik, és örömmel töltött el, hogy ilyenkor is ajándékként tudtuk egymásra tekinteni. (: Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a közösen eltöltött minőségi idő még nagyobb biztonságot adott a kapcsolatunknak, ami miatt - azt hiszem, teljesen természetes módon (: - fokozódott bennünk az igény, hogy fizikailag is kifejezzük a szeretetünket egymás felé. Nagyon jó volt, hogy ekkor már azon a szinten tartott a kapcsolatunkban a kommunikáció, hogy mertünk szólni a másiknak, mikor menjünk inkább sétálni valamerre, főzés vagy filmnézés helyett. (:

Bence: Sokat gondolkodtunk azon is, hogy mit jelent számunkra a tisztaság. Sok verzió jutott eszünkbe, de a következő megfogalmazást találtuk legegzaktabbnak:

A Szentírásból tudjuk, hogy a test a Lélek temploma. A Másik lelkéé is, a Szentléleké is. Ennek függvényében nem koszolhatjuk be, és/vagy rabolhatjuk ki ezt a templomot puszta önzőségből.

Hogy mi az önzőség, mivel teszünk rosszat? Azt a lelkiismeret súgja. Szerintem mindig. Ha nem hallja valaki, akkor itt az ideje kicsit odafigyelni. Olyan is előfordul, hogy hallja, de rá se hederít: ennek az esetnek az elkerülésére kiválóan alkalmasak a preventív séták például (:

Most is jó, hogy tisztán csináljátok vagy "csak" a házasságban fogjátok ennek a pozitívumait élvezni?

- Mindketten közösségek életében veszünk részt, próbáljuk keresni a munkahelyi hivatásunkat a jövőben, és tanulunk felelősséget vállalni a tetteink következményeiért. Úgy érezzük, hogy a szexuális élettel járó hormontöbblet nem hagyna minket emberileg szabadon, főleg ha úgy érezzük, hogy mégsem a másikkal szeretnénk leélni az életünket, és mindemellett egy esetleg Megfoganó Életnek is szeretnénk előbb szentségi házassági alapot adni. (:

- És - bár lehet, hihetetlenül hangzik, öröm az, mikor ez ember teljesen szerelmesen, rózsaszín felhőben, hajnali 2kor -10 fokban bringavázon viszi haza a barátnőjét a koliba, pedig egyszerűbbnek tűnik, hogy náluk alszik. Mégis, mivel megbeszéltük, hogy nem alszunk együtt, ez volt a nyerő. (: Így tudtunk akkor a legtöbbet adni egymásnak magunkból, és az ilyen séták, bicilizések, bkv-zások igencsak emlékeztetnek minket az Adventre, amikor az ember már sejti, hogy mit vár, nagyon várja, de tudja, hogy az ajándékát nem adja oda idő előtt. (:

Ez azért nem ennyire egyszerű minden pillanatban...

- Persze olyan is van, mikor picit elbizonytalanodunk: minden fárasztó, jó, hogy ott van a másik, kár lemenni, mert annyira nem is szép az idő... Meg az ember szerelmes: szóval akkor ez kinek is jó így tisztán??? Van erre egy "módszerünk". Megkérjük egymást, hogy soroljon fel 10 olyan dolgot, amit szeretne elérni a közeljövőben (1-2 éven belül). Amellett, hogy szép beszélgetés alakul a terveinkből egész hamar föl lehet tenni a kérdést: melyik az, amelyiket elősegíti, ha most együtt alszunk, vagy a másiknak olyat adunk, amit csak a házastársunkkal szeretnénk megosztani? Még nem találtunk olyat, ami “igényelte volna”... (: Ilyenkor újra megértjük közösen, hogy érdemes a mostani szerepünkre koncentrálni, megerősíteni egymást a tisztaságba vetett hitben.

Ha összeházasodtok, az elsők és egyetlenek lesztek egymásnak... Sokak szerint fontos a másokkal megélt szexuális tapasztalat az érett döntéshez. Hogy legyen mihez viszonyítani...

Azt tapasztaltuk, hogy az ember ajándékot ad annak, akit szeret. Akit nagyon szeret, annak megpróbál különlegeset adni. És akit egy életen át szeret: Vele megpróbál mindent megosztani, a hitét, a mindennapjait, az életét, ezáltal a legnagyobb fizikai örömöt is. Vannak ajándékok, amiket nem akarunk kétszer elajándékozni, egy picit ennek az embernek, a többit a másiknak.

Az is megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk, hogy a házastársunk büszke lehessen arra, amit “elért”. Amiért az emberi megküzd, azt értékként fogja megélni. A másik gondolat egy lányokkal való “imaszándékcsere-est” után gondolkodtatott el minket: ha egy nő képes összehasonlítani a legapróbb fizikai kontaktusokat a jelenlegi barátja és a volt barátja között, akkor egy feleségben miért ne merülne föl egy konfliktusosabb időszakban, hogy a volt élettársa/barátja valamilyen fizikai együttlétben boldogabbá tette, mint az a férfi, akinek örök hűséget és szeretet fogadott? Nem gondolnánk, hogy van olyan házasság, ami igényelne egy ilyen jellegű és mértékű terhet.

Hogyan tehetitek könnyebbé egymás számára ezt az időszakot?

Fontos bevallani egymás és önmagunk számára, hogy a tudatos elhatározás még nem jelenti azt, hogy nem vágyunk egymásra. Sőt, az, hogy mély lelki kapcsolatban vagyunk: igyekszünk együtt imádkozni, misére járni, beszélgetni az Isten-kapcsolatunkról, ez mind-mind eredményezi azt is, hogy az ember szeretne a lelke mellett fizikailag is többet ajándékozni magából. A kommunikációnak köszönhető sikereken fölbuzdulva tényleg fontosnak tartjuk, hogy szóljunk a másiknak, ha látjuk magunkon vagy rajta, hogy erősebbek bennünk a vágyaink.

Márti: Nőként fontos az, hogy az öltözködésemmel is próbáljam nem megnehezíteni a tisztaságunk megtartását. Ez persze nem könnyű: az ember fiatal, és szembesül vele, hogy ennél csinosabb már nem nagyon lesz. Erre még az utcán látom is, hogy milyen kihívásokkal kell egy férfinak szembe nézni, úgyhogy elbizonytalanodom: ha őket úgyis látja, akkor miért nem köthetné ez az élmény hozzám is? Miért ne adhatnám én is a külsőmet egy fokkal figyelemfelkeltőbb módon? (: Fontos erről időnként beszélgetni, engem Bence nagyon szépen győzött meg arról, hogy jelen esetben segítség lenne számára, ha tudatosan helyezném első helyre a lelkem ajándékozását, sütisütést, közös bicikli szerelést, stb. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes vonzónak lenni a másik számára, de, érdemes! De érdemes arra is odafigyelni, hogy segítsük a másikat szabadnak lenni a Jóisten tervére. (:

Márti&Bence

A jövő záloga a pénz

Csak vicceltem. A család az. Ez is a címe annak a most szombati programnak, amit a szívetekre rakok. Családi programok, előadások a házasságról, családról.

Részletek itt: http://issuu.com/momkult/docs/jovonk_zaloga_a_csalad

Többek között Gloviczki Eszter is előadást tart a szerelem hormonjairól!!!

Szeretettel várnak mindenkit.

„Szűzen férjhez menni megfutamodás”

Gondolkoztam sokat azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, hiszen nem elsődleges célunk a bloggal, hogy nekiálljuk a vitázni azokkal, akik máshogy gondolkoznak. Abszolút tiszteletben tartjuk mások más véleményét, csupán szeretnénk megosztani a miértjeinket azokkal, akiket érdekel. Eddig nem reagáltunk egy netes cikkre sem, most egyet mégis kiválasztottunk. Egy egész friss cikket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami a Nők Lapja Café-ban jelent meg, az írója Soma, az ismert médiaszemélyiség. Azért is ezt választottuk, mert sok mindennek egyetértünk, amit leírt, sok igazság, fél-igazság van benne, csak a konklúzió más, amit levonunk. Nem kritizálni akarom az írót, csak párbeszédre hívlak titeket a cikk kapcsán.

(Néhány gondolatomat zárójelben, dőlt betűkkel írom a cikkhez, melynek forrása : http://www.nlcafe.hu/eletmod/20111110/szuzen_ferjhez_menni_megfutamodas/.)

"El tudom képzelni, hogy van, akiknél bejön a szűzen házasodás, de alapjában véve ez visszalépés (mihez képest?), sőt egyenesen megfutamodás (mi elől?) .

A szüzesség és a hűség funkciója a nemrégiben lejárt patriarchális időszakban az volt, hogy a férfi biztosan tudja, hogy ő a gyermek apja, vagyis a saját gyermekét neveli fel. (Ehhez képest két forrásból is azt olvastam, hogy a gyerekek 8 százalékának nem az az apja, akit annak hisznek. Persze a statisztika az csak statisztika, az élet meg az élet.) (Ha csak ennyi lenne a funkciója, akkor nem is lenne érdemes beszélni róla. A szüzesség és hűség "funkciója" azonban sokkal több szerintünk. A fent említett dolog pedig a szüzességnek és hűségnek nem az oka és létrehozója , hanem -mondjuk-pozitív hozadéka volt - ami ezek szerint nem is mindig jött be.)

Legutóbbi könyvemben (Új egyensúly – Fordulópont a férfi és nő viszonyában) több száz oldalon át fejtegetem, mit jelent az és milyen következményekkel bír, hogy az eddigi alá-fölé rendelt viszonyulás helyett minden szinten egyenjogúan, egyenrangúan élhetünk egymás mellett. Egy egészen más minőségű kapcsolat van kialakulóban a nemek között, mint ahogyan az élet más területein is érezhetjük a szemléletváltás közeledtét, jelenlétét. Csak mostanában kezdődött el az individualizálódás, a saját egyéni létünkre való ráébredés és a spirituális felébredés. Itt volt az ideje, de nyilvánvalóan ez sok szempontból megnehezítette az emberek életét, akik eddig hozzászoktak ahhoz, hogy apu (nemcsak a valós apu, hanem „kommunizmus-apu”, „vallás-apu” ) megmondja, hogy mit hogyan KELL tenni. És most, hogy sok szempontból szabadon választhatnak az emberek, megijedtek, félnek a döntéstől. (Azt gondolom, hogy az alá-fölé rendeltség egy kapcsolatban nem kor vagy vallásfüggő, illetve azt, hogy sokan összekeverik az alá-fölé rendeltség fogalmát a munkamegosztással, a családban betöltött szereppel. Semmivel sincs kevesebb értéke az otthon, családban végzett munkának mint a munkahelyen végzettének. Csak épp nincs annyira előtérben. De minden nagy tetteket felmutató ember mögött ott volt a támogató családi háttér. Ami nélkül nem érték volna el, amit elértek. A nagyszüleim végigdolgozták az életüket. Nagypapám kőműves mester volt, rengeteg házat épített életében. Nagymamám egész életében otthon dolgozott: ellátta az állatokat, a ház körüli dolgokat, sütötte a kenyereket, nevelte a gyermekeit. Nekem senki ne mondja, hogy az ő munkája kevésbé volt fontos, vagy alá volt rendelve a nagypapámnak. Kiegészítették egymást. De az egész alá-fölé rendeltségi kérdés megérne egy külön cikket.)

Szűzen férjhez menni, megházasodni bizonyos szempontból leegyszerűsíti az ember életét. Nincs összehasonlítási alap, együtt fedezik fel a szexet, és bármilyen is a másik, ő lesz a legjobb, az egyetlen. (Ez miért baj?) És mivel az individualizálódás az ego működésének fölerősödését is magával hozta, ezért az „én vagyok a legjobb, az egyetlen” igen fontos az ébredező, szorongó gyermekembereknek. (A legutóbbi szó alatt azt értem, hogy lehet, hogy felnőttkorú az illető, de lelkileg gyermeki szinten van. Éretlen.) (Szóval az a gondolat, hogy a másiknak én vagyok az egyetlen, az első, az csak az éretlen ego-jú lélekben gyermekszinten megrekedt embereknek jelenthet sokat? Akkor éretlen személyiséggel mentem férjhez egy ugyancsak infantilis felnőttbőrbe bújt gyerekhez. De asszem vállalom.)

A párkapcsolatban igen meghatározó a szexualitás, annak minősége. (Egyetértünk 100%-ban.) Végre beléptünk abba a korba, amikor egyre tudatosabban, egyre inkább bűntudat nélkül élhetjük meg a minőségi szexet, és azt is, hogy nagyon sokféle szerepben, minőségben lehetünk jelen az életben, és ezeket a szerepeket mind összehozhatjuk magunkban. Ma egy nő egyszerre lehet anya, feleség, szexis nő, dolgozó nő, spirituális fejlődését tudatosan ápoló ember, barátnő… véget ért a szűz és a szajha kettősségének az ideje, ma már nem kell egy férfinek attól szenvednie, hogy a tisztességes feleség, gyermekei édesanyja és a szexuálisan is kívánatos nő, a „rosszlány” nem fér meg egy nőben. Erre tessék, mit találtak ki a konfliktusoktól, bonyodalmaktól, de egyben a fejlődési lehetőségektől meghátrálók? Hogy tapasztalatlanul, gyermekfejjel, szűzen mondják ki a fiatalok az igent arra, amiről azt sem tudják, hogy micsoda!?! (Azt hiszem, az a kor már lejárt, amikor a lányoknak fogalmuk sem volt, mi vár rájuk a nászéjszakán. A három fogalom [tapasztalatlanul, gyermekfejjel, szűzen.] pedig nem szinonima. Aki szűz, annak persze nincs tapasztalata a szex fizikai vonatkozásaiban, de nem feltétlenül a tapasztalatlan az életet, kapcsolatokat tekintve, és nem jelenti automatikusan, hogy gyerekfejjel tapasztalja meg majd a szexet. Egy huszoniksz éves fiatal pár hosszú, felelősségteljes együtt járás után nem gyerekfejjel mondja ki az igent egymás életére, s ennek folyományaként a fizikai egyesülésre is. Nemcsak tizenéves szüzek léteznek.) Igaz, hogy így az egónak egy csomó bonyodalmát megúszhatják, de ennek komoly ára lehet!

Eszembe jutott egy huszonéves szerelmem, akivel heteken át jártam, mielőtt eljött a nagy nap, ami egyben kapcsolatunk utolsó napja volt, ugyanis erekcióban körülbelül 11-12 cm-es volt a fiú pénisze. Az addigra vasolvasztó forróságúra hevült szerelem (vagy annak hitt illúzió) azonnal kihűlt, ahogy a kezembe vettem a nemi szervét. Persze nem a méret számít, ez igaz is, abban az esetben, ha a méret az átlagos méreten belül van, de a szélsőségek igen ellehetetlenítik a nemi élet minőségét. És ez csak egy szempont. (A Káma-szútra három alapvető nemiszervméretet nevez meg állatok neveivel, és három szenvedélyességi szintet, ami adott tulajdonság.)

Olyan sokáig volt elnyomva a szexualitás, annyi bűntudat, rossz érzés lett rápakolva, hogy nem csoda, hogy most a végletekkel kompenzál a világ. Ez már csak így működik ezen a bolygón, egyik végletet a másik követ. (Ez így van.) Elhiszem, hogy ez sok szempontból riasztó, de biztosan tudom, hogy nagy általánosságban nem az a megoldás, hogy a fiataloknak azt sugallják: menj szűzen férjhez. Ja, olyan ez, mint a lottóötös: vagy bejön, vagy nem. Amiről nem tudunk, az nem fáj – mondja a szólásmondás –, de úgy is fordíthatjuk: amiről nem tudunk, az nem hiányzik. Ha nem tudjuk, hogy milyen a másik, hogy milyen, ha még jobb, akkor egy csomó energiát – keresgélés, elégedetlenség, csalódás – megspórolunk. Megtanulni beérni azzal, ami VAN, és nem mohónak, kíváncsinak lenni, igen, értem ennek a választásnak a vonzását. De mivel közel huszonkét éve élek ugyanazon – egyébként nagyszerű – férfi mellett, pontosan tudom azt is, hogy ez nem jött volna össze, ha szexuálisan nem lett volna köztünk passzent. (És sok szeretőm volt előtte.) (Nem is tagadjuk azt, hogy két ember szexuális kapcsolata meghatározó. Csak épp felborult az ok-okozati viszony. Nem ismerem Somát és párját személyesen de biztos vagyok abban, hogy nem azért rakta le Soma a párja mellett a voksát sok szerető után, mert vele tartott az orgazmus leghosszabb ideig, hanem mert vele alakult ki az a harmónikus, spirituális, lelki, egymást támogató és szerető kapcsolat, ami a többiekkel nem, és aminek a köztük levő szexuális harmónia is köszönhető. Nem a jó szex alapján kéne párt választani, mert nem a jó szex teszi a jó kapcsolatot, hanem a jó kapcsolat teszi a jó szexet! Így -gondolom -Somáék esetében is.)

Szerintem a házasság kimondása előtt igenis kell a tapasztalat, kell a tudatos döntés, a szabad választás. (Igen, igen, igen. Tudatosan és szabadon döntsünk, hogy kivel éljük le az életünket. Csak ne a szexuális összeillés legyen a döntés alapja.) Végre fejlődhet a szexuális kultúránk – annyi energiát, örömöt, erőt ad a jó szex, kár lenne lemondani róla! (Miért kéne?) Szerintem nem a szűzen való férjhezmenetel fogja elhozni a felek közt a várva várt harmóniát, hanem az önismeret, a tudatosság, a felébredés, az, hogy felnőjünk, hogy felelős döntéseink, tetteink legyenek, hogy tudjuk, érezzük azt, amit a másik érez, és amit a másiknak okozunk. (Soma pontosan felsorolta, hogy miket segít elő a tiszta, testi kapcsolattól mentes együtt járás, ami majd szexuális harmóniát is magával hozza.Kinél-kinél korábban vagy később.) És ez nem megy szenvedés nélkül."

Zárszó (tőlem). A tiszta együtt járás, aminek a szépségére, "hasznára" próbálunk rávilágítani a blogon, nem egyenlő, hanem több annál, minthogy két egészséges fiatal évekig szívatja egymást, és értelem nélkül megfosztják magukat és a másikat egy örömforrástól, mert valami külső elvárásnak akarnak megfelelni. Ha csak ennyit jelentene, akkor hagyhatnánk a csudába az egészet. Két fiatal egy olyan együtt járás alatt, amelyben átmenetileg háttérbe szorítják az ösztönös testi közeledést, és az ebből felszabaduló energiát egymás mennél mélyebb, igazibb, teljesebb megismerésére fordítják, úgy megalapozhatják a közösen együtt töltött életet, mint sehogy máshogy. A tisztaság nem passzív tűrés, hanem aktív építés. A különbség ég és föld.

A Mária rádióban kéthetente péntek esténként van egy műsor (Van, aki tisztán szereti), amit a TSZM-esek vezetnek. A múlt pénteki adásban pont ezt a cikket elemezték. Érdemes rászánni az időt, és visszahallgatni. Mivel csak két hétig archiválják a műsorokat, ha érdekel, gyorsan kattints rá. http://www.mariaradio.hu/musorok/archiv (nov. 11. este 9 óra)

Ti mit gondoltok a témáról?