Szexcsevej tizenévesekkel
Tudom, három kamasz – két lány meg egy fiú – édesanyjaként az én dolgom, hogy felvilágosítsam a gyerekeimet a nemiségről. Nevelési szakértők egyetértenek abban, hogy a tiniket akkor segíthetjük leginkább a helyes döntésekhez, ha őszintén, nyíltan beszélünk velük a szexről. Bár mi, szülők azt hisszük, csemetéink inkább bámulnák, mint ég porig a bevásárlóközpont, semhogy végighallgassák a „prédikálásunkat”, egy közelmúltbeli felmérés azt mutatja, a tinik tulajdonképpen igénylik, hogy szülőjük lényegre törő tanácsokat adjon nekik ezen a téren, még ha képeket vágnak és szellemeskednek is közben. Az ám, de miként értessem meg velük a tartalmas, személyiséggyarapító kapcsolatok kialakításának fontosságát?
A minap támadt egy ötletem, mialatt tizenöt éves lányom azon morgolódott, ez „tiszta gáz”, miért nem bírom végre megérteni, hogy neki akkor is tetszik a fiúja, ha kicsit zűrös, csúnyán beszél, ráadásul a srácot az ő szellemi fejlettsége helyett inkább az érdekli, mennyire fejlett „mellesleg”. Azt feleltem, Isten mindannyiunkat íróknak teremtett, az életünk nyitott könyv, amelyben minden kapcsolat egy-egy fejezet, és rajtunk áll, hogy könyvünk „hősei” méltóak-e a szerepeltetésre. Csak az a bökkenő, hogy ha valami rossz döntést egyszer beleveszünk a történetbe, azt – a papírra vetett könyvvel ellentétben – többé semmiképpen nem szerkeszthetjük ki belőle. Hozzátettem, hogy némelyik fejezet kellemes emlékű, mások azonban (remélhetőleg ezekből nem sok akad) fájdalmasak, de annál több bennük az életre szóló tanulság. A lényeg, hogy az ember ne felejtse el, a kezében tartja a tollat, és csakis ő maga határozhatja meg, miként alakul a cselekmény.
Szemem fénye természetesen lefitymálta a magyarázatomat, hogy micsoda régimódi szöveg, ő nem vevő rá. Csodák csodája, néhány nap múlva mégis szólt a fiúnak, hogy ne hívogassa többet. Úgy gondolta, jóban maradhatnak, de nem egymáshoz valók. Hetekkel később telefonon osztogatott tanácsokat egy barátnőjének, amikor ezek a szavak ütötték meg a fülemet: – Ez a te könyved. Az a lúzer nem érdemli meg, hogy szerepeljen benne. Egy–nulla anyunak!
Most már csak azért izgulok – mint minden szülő –, hogy csemetém története hepienddel záruljon.
Forrás: Readers' Digest honlapja
Ez jó!
VálaszTörlésNagyon igaz, hogy a nekünk, tizenéveseknek szóló prédikációk (jöjjön az szülőtől, tanártól, könyvből, stb.) nem érnek be rögtön... Nekem van, ami évekkel később hasított be, hogy mennyire igaza volt xy-nak, csak akkor én még nem voltam alkalmas rá, hogy megértsem.
Ez egy nagyon klassz bejegyzés!!! Nekem nagyon tetszik. Benne van minden, aminek benne kell lennie.
VálaszTörlésBátorító és reményt adó. :-)
Nagyon tetszik az írás, csak gratulálni tudok hozzá és a honlaphoz is! Tényleg hasznos a munka, amit elvégzel/ elvégeztek!
VálaszTörlésMi a párommal úgy egyeztünk meg, hogy a majdani gyerekeinknél az azonos nemű szülők fognak felvilágosítást adni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha alányom kérdez, akkor nem válaszolok, és anyuhoz irányítom... De amikor eljön az idő, hogy félre kell hívni egy komolyabb beszélgetésre, akkor valószínű az azonos neműek között nagyobb a bizalom.